Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-17 / 64. szám

ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 64. SZÁM 1982. MÁRCIUS 17., SZERDA líj gépekre várva A többért többet is dcSfözisk Március meglehetősen szél­sőséges időjárásába végre egy napfényes, kevésbé szeles dél­előtt köszöntötte a szabad ég alatt dolgozókat. Gyomron, a Dózsa György út mentén, az Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat szakemberei dolgoz­tak egy üres telken. Szeretik a munkájukat A Pest megyei Vegyi és Divatcikk Ipari Vállalat vegyi gyáregysége új üzemcsarnoká­nak alapozását készítették elő emberek és gépek. Vagyis a földmunkák nehezét végezte Dudás Mihály a markolóval, Ruga József pedig gumikere­kes daruval emelte a föld­ből kibányászott betontömbö­ket a billenőtalpas teherautó­ra. S mert szükség volt rá, Turcsányi József, az ÉSZKV tmk-brigádjának helyszíni sze­relője is ott sürgölődött. Bent a PEVDI udvarán két fiatalasszony, Ulatovszki Sán- dorné és Horváth Sándorné fémalkatrészeket rakott egy hordszerkezetbe. Innen már minden folyamat gépesítve van, mint mondták az asszo­nyok, ugyanis ők a szinterező üzem előkészítői műveleteit végzik. Mindketten két hó­napja kerültek a gyömrői vál­lalathoz, Ulatovszkiné hely­ben változtatott munkát, kol­légája Nagykátáról jött, a te­lefongyárból. Munkakörüket könnyűnek mondták, s bizony­gatják,' hogy szeretik is új foglalkozásukat. A szokásos technológiai me­netrend szerint érkezett meg a targonca, nyergében Tóth Károllyal, hogy az acélidomo­kat a rozsdátlanító előkészí­tőbe vigye, s onnan a szinte­rezőbe jusson az anyag. Ö, kö­zel 40 éve lakik Gyömrőn, év­tizede dolgozik a PEVDI-nél, S kétannyi ideje ül targoncán. Állította, 8 órában dolgozva naponta, akár 600 tonnát is megemel gépével, olykor töb­bet, máskor kevesebbet. Fele­sége (akivel szintén találkoz­tunk) 15 éve van a vállalat­nál, raktári adminisztrátor. Az irodaépületben a folyo­sót írógépkopogás zaja töltöt­te be. Mi is bekopogtunk egy ajtón, s Bozsér Géza igazgatót kerestük. A jó titkárnő min­dig tudja, hogy hol található az igazgató, egy telefon és máris jön valamelyik szom­széd épületből. Amikor az építkezésről kérdeztük, nem is annyira bizakodás, mint in­kább határozott derű áradt szavaiból. Bozsér Géza el­mondta, hogy a jelenlegi mel­lé (a Dózsa György úttal pár­huzamosan) új üzemcsarnokot építenek a kivitelezést vállaló ÉSZKV-val. A munkálatok a tereprendezésnél tartanak, ez azonban néhány napon belül befejeződik. Amint elkészül az új építmény (az átadást jú­lius 1-re tervezik!) 900 négy­zetméterrel növeli majd az eddigi csarnok területét. Korrózióvédelem Kell is a hely, mert az olasz csődaraboló automata évente 800 ezer méter csövet vág mé­retre, amit szükség szerint hajlítva, hegesztve, szinterez­ve kap meg a partner, az Ikarus, például kapaszkodók formájában. Ugyancsak kell a hely a Svédországból május­ban érkező szemcseszóró gép­nek. Ennek az lesz a felada­ta, hogy a nagy sebességgel „kilőtt” nagytömegű fémsö­rét letisztítja a rozsdától a szinterezésre szánt vasanyagot. Mindez a fejlesztés 40—50 százalékos kapacitásnövekedést tesz lehetővé a vállalatnál. Évi átlagban összesen egy millió négyzetméter felületet tud majd korrózióvédelemmel ellátni a PEVDI. A bővítés körülbelül 20 millió forintba kerül, az összegből például 8,5 millió a szemcseszóró gép­re megy el, amelyhez egyéb­ként az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság révén jutnak. A csőhajlító automa­ta saját keretből valósul meg. S a többletet változatlan lét­számmal kívánja megteremte­ni a gyáregység. Személyes tapasztalatairól is kérdeztük az igazgatót egy kis visszatekintés erejéig: — Hét éve vagyok a válla­latnál, itt Gyömrőn, s azóta Bizonyítottak a kosarasok Végre sikerek születtek az árbevételünk meghárom­szorozódott. Ma már ott tar­tunk, hogy az egy főre jutó termelési érték egy millió 200 ezer forint. Tavalyi 230 mil­lió forintos bevételi tervünket 240 millióra teljesítettük, az idei terv^már 240 millió, sze­retnénk ezt is túlteljesíteni. Tőkés exportunk 40—42 mil­lió forint, ez kizárólag mű­gyantakivitelt jelent — sorol­ta a jól hangzó adatokat Bo­zsér Géza igazgató. JövsdeSsmnöveíés Ám azokról sem feledkez­tünk meg tájékozódásunk so­rán, akik végül is ezeket a szép eredményeket produkálják: a PEVDI gyömrői gyáregységé­ben 1981-ben 7,3 százalékos volt a bérfejlesztés, idén ed­dig 7,1 százalékos. Az átlag­nyereség 10—12 százalékos. Ami pedig az új üzemcsar­nok elkészültét illeti, idekí­vánkoznak Bozsér Géza igaz­gató szavai: „Kész lesz a csarnok július 1-re, ugyanis nálunk az a szokás, hogy az új berendezé­sek megérkezésük után egy hónapon belül üzemelnek”. Aszódi László Antal Megtalálják számításukat Marad idejük a családra Asszanak, lányok a tésztauscmben Üllő lakossága közel 10 ezer fő. Budapest agglomerációs övezetébe tartozik, ez sok eset" ben előnyös, de sok esetben hátrányos helyzet. Ebben az övezetben az ipa­rosítás feljesztése nem lenne gazdaságos, így viszont min­denki számára munkalehetősé­get biztosítani lehetne. Az agglomerációs övezetben ezért sok a bejáró dolgozó, akik na­pi 2—4 órát utaznak... Hárem műszakban Üllőn az akkori Kossuth Tsz által 1974-ben létesített „Ro- pi” üzemben dolgozó asszo­nyoknak már nincs ilyen gond­juk. Legtöbbjük 10—16 éves budapesti munkaviszonyát hagyta ott, pontosan a fent le­írtak miatt — azóta elégedett nyugodt emberek lettek. Lelkesen bizonygatják, meny­nyivel jobb helyben dolgozni, mennyivel több idejük jut a családra, a gyerekekre. Há­rom műszakban dolgoznak, s ők készítik az Extra Kori röpít, amivel országszerte találkoz­hatunk áz üzletekben. Béki Sándorné például az írószergyárban dolgozott 26 évig, háromszoros kiváló dol­gozóként, az ottani keresete 3 ezer 200 forint volt. Napi két és fél órát utazott, min­den reggel 4 órakor kelt. Most nagyon jól érzi magát, a fize­tése 4 ezer 800 forint körül mozog, a nyugdíjig van még 6 éve, amit itt szeretne kivár­ni. Nagyon örül a munkahely­cserének, mert sokkal több idő jut a családra és a pihe­nésre. Nagy Zoltánná régen a tsz állattenyésztési ágazatában dolgozott, szerinte is jó csere volt idejönni, régen se szom­batja, se vasárnapja nem volt Tavasszal nő a fsrg A Monorvidéki Áfész mo- nori gazdaboltjában tavaly 16,5 millió forintot költöttek el a vásárlók. Az elmúlt hó­napban másfél millió forint értékű növényvédő szert, ké­ziszerszámokat, műtrágyát, ve­tőmagot és kisgépeket adtak el. Márciusban már több mint 2 millió forintos forgalomra számítanak, hiszen a bolt el­látása egy-két árucikk kivéte­lével jónak mondható. So­kan keresik például a négy­lóerős RK—2 rotációs kapát, amiből sajnos, nem tud eleget szállítani a kereskedelem. Barcza Zsolt felvétele és „azt a pénzt” most is meg­keresi, amit régen. Nem utol­só szempont számára a ház­tartás és a háztáji ellátása, még a házi jószágok nevelé­sével is tud foglalkozni, ami sokat hoz a konyhára. Major Sándorné szintén Budapesten dolgozott a Telefongyárban, tizenöt évig, régen ő is napi 2 órát utazott. Ö sem bánta meg a munkahely-változtatást, régen a sok anyagmozgatástól a nagy felelősségtől mindig idegesen és fáradtan érkezett haza. Jelenleg kiegyensúlyozot­tabb, mert több ideje marad családjára és a ház körüli te­endőkre. Kulcsár Zsuzsa az, akit igazán irigyelni lehet a lányok és asszonyok körül, ő az üzem legfiatalabb dolgozó­ja, 17 éves. Iskolásként került ide a nyári szünidőben dolgoz­ni és úgy megtetszett neki a munka, hogy az általános is­kola elvégzése után véglege­sen is itt maradt. Tavaly je­lentkezett közgazdasági techni­kumba az esti tagozatra, de fiatal kora miatt csak szep­temberben vehetik fel. A mun­kahelyi javaslatot megkapja, a tanulást számára biztosítani fogják. Jelenleg két műszakban dolgozik, de így is közel 4 ezer forintot keres. Állásidő nélkül Varasdi Jánosné üzemveze­tő elmondta, hogy 1977 és 1981. között az árbevétel 211 százalékkal, a termelés 226 százalékkal nőtt az öt év alatt. A bérek emelkedését is ki­számolták, ami 77 és 78 között 2 ezer 500 és 2 ezer 800 fo­rint volt, 80 és 81 között 3 ezer 500 és 4 ezer 100 forint kö­zöttire emelkedett. A kelle­mesen berendezett kis irodá­ban Varasdi Jánosné és ifj. Kovács Mihályné termelésnyil­vántartó készségesen előke­resték statisztikájukat és ki­számolták: két géppel 8 óra alatt, állásidő nélkül — 12 ezer darab tasakot tudnak le­gyártani. Géphiba esetén a vecsési és az üllői gépipari egységek soron kívül segítenek, ha a saját szerelőjükkel nem megoldható a hiba elhárítása. Sokszor előfordult, hogy egy- egy hiányzó alkatrészt azon­nal kiesztergáltak, elkészítet­tek, így a gépek állásidejét szinte a minimumra csökken­tették. A „Ropi gyárat” emeltem ki, itt dolgoznak a szerencséseb­bek, akik utazgatás nélkül is megtalálják számításaikat és helyben dolgozhatnak. A ve­csési Ferihegy Tsz készülő új beruházása, a falu szélén épü­lő zöldségfeldolgozó üzem bá­tor kezdeményezés. A megter­melt növénykultúrák azonna­li feldolgozása újabb. munka- lehetőséget nyújt helyben jó néhány embernek. Említést te­hetnék az általános iskoláról, ahol 99 fő, az óvodáról, ahol 45, az egészségügyről és az ül­lői nagyközségi tanácsról, ahol 35, illetve 23 személy dolgo­zik. A közművelődés területén, a gyógyszertárban, postán, ta­karékszövetkezetben és fod­rászüzletben szintén helyi la­kosok dolgoznak egy-két ki­vétellel. Jobb helyzetben A faipar már több embert tud- foglalkoztatni, 60 állandó és 35 bedolgozót. A Gumiipa­ri Vállalat 38 főt, a Monorvi­déki Áfész 755 főt, a tsz fa- feldolgozójában és a gépjaví­tó műhelyben körülbelül 200 ember, az OTÁF Dóra-majori telepén 94 ember számára van munkalehetőség. Nem lehet tudni, hogy kö­zülük is mindenki olyan elé­gedett-e, mint a „Ropi gyár­ban” dolgozó asszonyok, de az biztos, hogy kényelmesebb és jobb a helyzetük, mint azok­nak, akik busszal és vonattal teszik meg lakóhelyük és a munkahelyük közötti távolsá­got. Üllőn 4 ezer 500 ember in­gázik naponta a környező te­lepülések, a főváros gyáraiba, üzemeibe, irodáiba. Monostori Istvánné Seregszemle Népi játékok A járási kulturális sereg­szemle keretében néptánc és népi játékok bemutatót tarta­nak Gyömrőn, a Petőfi Sándor művelődési házban március 28-án, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel. A nap kulturális programja Gyömrőn, 16.30-tói: a nyug­díjasklub foglalkozása, a mo­ziban, 17-től és 19-től: A jó, a rossz és a csúf I—II. Az út­törőházban, 16-tól: pingpong­suli. Monoron, 14.30-tói: az iro­dalmi színpad próbája (a gim­náziumban), 16-tól: művészi torna a Katona József úti; 17.15-től: az Ady úti óvodá­ban, 17-től: asztalitenisz-edzés (a sportszékházban). Pilisen, 9-től 17-ig: korsze­rű bútorok és képzőművészeti alkotások bemutatója és vásá­ra, 18-tól: német nyelvtanfo­lyam és az ifjúsági klub fog­lalkozása, 19-től: a képzőmű­vészeti szakkör; 19.30-tól: a magnósklub összejövetele. Vecsésen: a bábcsoport fog­lalkozása (tanítás szerint), 17- től: szabás-varrás tanfolyam. Izgalmas összecsapás volt a Magyar Népköztársasági Kupa küzdelmei során a Monori SE és a Törökszentmiklósi NB Il-es kosárlabdázó lányai kö­zött. (A Törökszentmiklós csa­pata a II. helyen áll.) A negyedik percben már 8-0-ra vezettek, a második félidő elején 29-29 volt az ál­lás, de Vámos Mariann és Magyar Zsuzsa biztos kosa­raival már jól elhúzott a mo­nori gárda. A győzelmet Szűcs Judit koronázta: az utolsó percekben hét méter­ről talált a kosárba, s így 58-43-as végeredménnyel a monori csapat győzött. A legjobb kosárdobók: Ke­szeg, Lenthár, Magyar, Pausch, Vámos, Szűcs és Kaltenecker voltak. — Az egész csapat dicsére­tet érdemel lelkes játékáért — mondta Veres László, a ko­sarasok edzője, de kiemelke­dően játszott Vámos Mariann, Lenthár Rózsa és Magyar Zsuzsa. ★ A Pest megyei pedagógus­szakszervezet kosárlabda-tor­náján 18 csapat indult. Le­hangoló hibája volt a ver­senynek, hogy az érmek a díjkiosztó ünnepségre nem készültek el és így a győztes monoriak csak elméletben hozhatták haza a fáradságos munkával megszerzett díjakat. A monori járási válogatott kosárlabdázói a selejtező mér­kőzéseken Cegléddel játszot­tak először, és 22-8-ra győz­tek. A második fordulóban Fót csapatával kerültek ösz- sze: 29-9 lett az eredmény. Si­keres volt a Monor—Dunake­szi összecsapás is, itt 38-19 arányú diadal született. A győ­zelmektől ittasult csapat lel­kesen készült és edzett, s az eredmény nem is maradt el. A döntőben először Érddel játszottak és 22-8-ra, majd Nagykörössel szemben 41-29- re győztek. A végeredmény: 1. Monor, 2. Nagykőrös, 3. Érd. A csapat tagjai igazán elis­merést és dicséretet érdemel­nek, név szerint: Nagy Lászió­né (a monori József Attila Gimnázium testnevelő tanára), Lukácsy Gézáné, Kovács Kata­lin, Puskás Lászlóné (a mono­ri Kossuth általános iskola ta­nárai), Keszeg Irma (a csév- haraszti általános iskola ta­nára), Lenthár Rózsa a (pilisi általános iskola testnevelő ta­nára) és Kozák Mária (a nyár­egyházi általános iskola test­nevelő tanára). Monostori Istvánné Ollói bélyeggyűjtők A tudás gyűjthető/^yarapíthátó „A Zeppelin léghajó ma­gyarországi körrepülése útján szállítandó” — olvassuk 1931. március 29-én Budapesten fel­adott és Pécsre címzett borí­tékon, de találhatók Halász Miklósnak, a Magyar Bélyeg- gyűjtők Országos Szövetsége 56/22 számú üllői bélyeggyűj­tő szervezete elnökének a re­pülés történetét felölelő gyűj­teményében olyan bélyeggel ellátott ritka példányokat is, amelyet Friedschafenben ad­tak fel a léghajó fedélzetére és az Eckener kapitány által irányított Zeppelin északi­sarki útján Leningrádban ért újra földet... A 15 tagból álló szervezet havonként rendszeresen tart­ja összejöveteleit a községi könyvtárban, ahol beszámol­nak egymásnak új szerzemé­nyeikről, esetleg cserélnek, vásárolhatnak, hiszen az or­szágos szövetség bizományba kiadott 4—5 albumot — ér­tékmeghatározással teli — észak- és dél-amerikai bélye­gekkel. Kongóból egész soro­zat, de az afrikai államok, a Távol-Kelet bélyegritkaságai is megtalálhatók ezekben az albumokban. És meg is vásá­rolhatók. Az alakulás óta eltelt né­hány hónap alatt 21 ezer 600 forint értékű bélyeggel gaz­dagodott a helyi gyűjtők állo­mánya. Közülük Gyöngyösi Mihálynénak, Pesti Sándorné- nak, Varga Györgynek és Zsila Lászlónénak már hosz- szú évek óta hasznos pihenést jelent otthon a rendszerezés. Az iskola padjait alig elhagyó Sasinszki Imre Hosszúberek­ről látogatja rendszeresen a tartalmas tájékoztatást nyúj­tó összejöveteleket. n Fehér László, az iskola igazgatóhelyettese, aki a bé­lyeggyűjtők titkára is egyben, elmondja, hogy az iskolában is működik szervezett formá­ban 25 tagú ifjúsági bélyeg- gyűjtő szakkör. Van tehát utánpótlás. ::::: A gyűjtemények stabil, ér­tékőrző tulajdonsága sem hagyható figyelmen kívül. Amellett fejleszti a tudást, az értelemszintet, hiszen gyakor­ta jelennek meg a természet- tudomány széles területét fel­ölelő sorozatok a zoológiái té­makört sem hanyagolják el a tervező grafikusművészek. Képző- és zeneművészek al­kotásai és az alkotók sem ma­radnak ki az ismereteket fej­lesztő sorokból. Az a gyűjtő pedig, aki ilyen sorozatok birtokába jut, rend­szerint előveszi a lexikont, a tudományág forrásmunkáit és alaposabban tájékozódik a bélyegen látható alakokról, ábrákról, személyekről. A bélyeg esetleg megsem­misülhet, a tudás azonban megmarad. És ez a legna­gyobb nyeresége a hasznos szórakozást is nyújtó szenve­délynek. Az utolsó ülésen a jelenlevők megállapították hogy a propagandamunka eléggé elhanyagolt, hisz ebben a községben több mint száz, igen képzett olyan gyűjtő van, akinek nagyértékű, ritkasá­gokkal teli gyűjtemény van birtokában. — Létezésünknek hangot is adunk — hangoztatja Halász Miklós —, a közeljövőben ugyanis a gyűjteményeinknek értékesebb darabjait, ritka sorozatokat kiállítás formájá­ban mutatjuk be a község ér­deklődő közösségének. Ezzel is közelebb szeretnénk kerül­ni azokhoz, akik ma még ott­hon, a négy fal között hódol­nak a nemes szenvedélynek. Kiss Sándor Köszönetét mondunk mindazok­nak a rokonoknak, ismerősöknek, akik szeretett édesanyánk, nagy­anyánk és dédnagyanyánk, özv. Tóth Gyuláné temetésén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek és együttérzésüket fe­jezték ki. Tóth János és családja. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents