Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-17 / 64. szám
1982. MÄRCIUS 17., SZERDA ^Mtap Milliók pótlásra Pihentet, üdít Évente több mint 20 millióan keresik íel az ország Dán a parkerdőket, amelyek fenntartásáról, bővítéséről és korszerűsítéséről a legtöbb helyen az erdőgazdaságok gondoskodnak; a kirándulok a hektáronkénti 2—4 ezer forintos beruházási költséggel berendezett erdőkben kedvükre pihenhetnek, szórakozhatnak. Az erdők rövidesen nyitnak. A Budavidéki Miami Erdőéi Vadgazdaság egyik látványossága a 390 hektáros budakeszi vadaspark, amely mindenekelőtt a fővárosiak ki- kapcsolódását szolgálja. A parkot tavaly már negyedmil- lióan keresték fel. Az idén újabb vadfajokat telepítenek ide. A Pilisi Állami Parkerdőgazdaság 35—36 ezer hektár erdőt művel. Budapesti erdészetéhez 4400 hektárnyi terület tartozik, amely részben ellensúlyozza a levegőbe kerülő szennyező anyagokat, és emellett természetesen felüdülést ad a kirándulóknak. Az idén mintegy 100 hektárnyi erdővel bővítik a területet. A tervben a tétényi fennsík, a Rákos-patak mellék és az újpalotai lakótelep körüli területek erdősítése szerepel. Az erdők pótlására az idén kétmillió forintot költenek. Még több is jutna erre a célra, ám a budapesti erdészetnek évente több mint kétmillió forintot kell fordítania az erdei rongálok okozta károk helyreállítására és az erdei szemét eltakaritására. Ki pénzzel, ki munkával segíti igy éltlet támogatásra talált, megvan a millió Az utolsó tavaszi roham Önkéntes alapon Ha nem is a hét szűk esztendőben járunk, mindenesetre a tanácsoknak mostanában szerényebb-szegényebb feltételek közt kell gazdálkodniuk. S ez annál is nehezebb feladat, mivel az igények folyamatosan nőnek. Mit lehet ilyenkor csinálni? — adódik önkéntelenül is a kérdés. A válasz? összefogásra kell inspirálni az embereket, arra, hogy szűk partikuláris érdekeiken túl, az életük tágabb keretét jelentő település gondjait, vágyait is magukénak vallják, a közös célokért együttes erőfeszítéseket, netán kisebb-nagyobb áldozatokat is hozzanak. És, hogy a közös akarat, lelkesedés mire képes? Példák igazolják. napja még bizonytalan, vágyálomnak tűnt az egész. — Régóta spekulálunk, számolunk, törjük a fejünket a megoldáson. Egy fillér támogatást sem kapunk, a tanács bizonyos többletbevételekből, megtakarításból az építkezéshez szükséges pénz mintegy 60 százalékát tudja biztosítani. Ám maradt a nagy probléma, a hiányzó másik 40 százalék ! És akkor kaptuk az ígéretet, a biztatást. Az iskola tanárai a szülői munkaközösséggel karöltve, a tanácstagok, HNF-aktivisták egy kisebbfajta spontán véleménykutatást folytattak. Az eredmény — a lakosság kész a segítésre! Íme, egy a sok közül. Solymáron vagyunk. Bodnár Lajos tanácselnökkel valahogy így kezdődik a beszélgetésünk: — Most már majdnem biztosan mondhatom, hogy sikerül. Meglesz! Megcsináljuk! így, csupa felkiáltójellel. Hogy mi? Egy 14x24 méteres alapterületű tornaterem, amit a nagy iskolához (Solymáron mindenki csak így emlegeti) egy nyaktaggal csatlakoztatva akarnak felépíteni. A nyaktagban helyezkedik el majd a szertár, a jelenlegi tornaszobából pedig öltözőt, zuhanyozót alakítanak ki. Az egyetlen összefüggő térben minden meglesz, ami az iskolai tornaoktatáshoz szükséges. — Március végére elkészülnek a tervek. — Hogyhogy mégis belevágnak? Emlékszem, néhány hóEzermester-kiállítás A Technika Házában tegnap nyílt meg az Ezermester-, Úttörő- és Ifjúsági Kereskedelmi Vállalat árusítással egybekötött kiállítása. Turisztikai felszereléseit többek között a Solymári Vegyesipari Szövetkezet is bemutatja. Erdösi Ágnes felvétele Kertészet-szőlészet Spárgát is termelhetünk — Mire számíthatnak? — Természetesen szigorúan önkéntes alapon, községfejlesztési hozzájárulás címén, úgy hozzávetőleg félmillió forintra. Azonkívül kisiparosaink — néhány hete volt egy megbeszélés, éppen tanteremügyben — minden szakipari munkára vállalkoznak ingyen és bérmentve. A tornatermet egyébként hagyományos módszerekkel, téglafalakkal, köny- nyűszerkezetes tetőmegoldással építjük, ezzel is több társadalmi munkára nyílik mód. Egymillió jön össze — Mire alapozták optimizmusukat — kérdezem ezt már Németh Lajosné iskolaigazgatónőtől. — Jóval az optimizmusunk előtt járt a kényszerítő szükség. Az idén már tornaszobánk sincs, kellett tanteremnek. A 460 gyerek a művelődési ház nagytermébe jár át tornázni. Ősszel, iskolakezdéskor bementem a tanácsra, egyszerűen panaszkodni. A tanácselnök is, a vb-titkár is csak széttárta a karját tehetetlenül. Nincs pénz, nincs és nincs, majd’ egymillió hiányzik ahhoz, hogy építkezni lehessen. És akkor a vb-titkár, hogy legalább a hangulatot mentse, csupán viccből azt mondta; — tudja mit, szedjék össze ezt a pár forintot, és már meg is van a tornaterem. Tulajdonképpen ez az odavetett megjegyzés adta az ötletet. összeültünk a szülői munkaközösség tagjaival, elkezdtünk spekulálni. Nem is megvalósíthatatlan — lelkesedtünk —, hiszen 1600 gyerekes család él Solymáron, ha csak ők áldoznak 600—700 forintot, már van egymilliónk! Solymáron a lelkesedést tett követte. A szülői munkaközösség februári választmányi ülésén elfogadták a tervet, ötven szülő pedig, túl a pénzbeli hozzájáruláson, azt is vállalta, hogy saját környékén végigjárja a házakat, agitál és a tanács által várhatóan április végére kibocsátott gyűjtőíveket szétviszi. A báli bevételből Is — Hadd dicsekedjem még tovább — így Németh Lajosné —, már most összehoztunk egy kis pénzt, igaz, inkább csak jelképes összeget, de megnyugtatóan bizonyítja, hogy volt és van alapja az optimizmusunknak. — Honnét varázsolták? — Tényleg varázsoltuk. A szülői munkaközösség a februári iskolai karnevál teljes bevételét felajánlotta az építkezéshez! Körülbelül 16—20 ezer forint jött össze, a belépőkből, az önköltséges büfé forgalmából, tombolából. Viszonylag azért ilyen sok, mert az egyik mama, Fagyai Istvánná kitalálta, hogy ez a farsangi bál már a tornaterem- akcióé lesz. Így nem tíz-, hanem húszforintos belépőjegyeket adtunk. Egyetlen szülő sem zúgolódott, sőt, rokonokat, ismerősöket is hoztak, hogy minél több legyen a bevétel. A solymári tornaterem építését májusban kezdik, generálkivitelező a tanács költség- vetési üzeme. A tervek szerint szeptemberre az épület már áll, télen a belső szereléseken a sor, a következő tavaszon az építkezés második ütemét folytatják, és, ha minden sikerül, úgy, az 1983/84- es tanévben a gyerekek már valódi tornateremben tornázhatnak. A solymáriak pedig büszkén könyvelhetik el közös ösz- szefogásuk újabb eredményét S. Horváth Klára-\ií '■•lIÄi mi.. fFWt I A toki Egyetértés Termelőszövetkezetben rövidesen befejezik a téli gépjavításokat. A 30 erőgépet és 80 munkagépet rendszeresen karbantartják, de ilyenkor, a tavaszi munkák megkezdése előtt főkéül az ekék, a traktorok és a permetezőgépek javítására fordítják a legtöbbet figyelmet. A külszínt nem bontják meg ^ Csatornát épít a gépvakond Az Aknamélyítő Vállalat dorogi körzetének dolgozói több ezer méter csatorna építésére kaptak megrendelést. A bányászok a. hagyományostól eltérő módszerrel dolgoznak: nagy teljesítményű hidraulikus gépük több száz tonnás nyomással sajtólja a talajba — öt-tíz méter mélyen — a vastag falú betoncsöveket, anélkül, hogy a külszínt megbontanák. Egy indítóaknában helyezik el a folytonosan előrenyomuló gépvakondot, amely naponta — 24 óránként — héttíz métert halad előre, ami a csatornaépítésben átlagon felüli teljesítménynek számít. A gyorsaságon kívül nagy előnye az új eljárásnak, hogy a különböző vezetékek, épületek, patakok, hidak, vasút és utak alatt is lefektethetik a csöveket, anélkül, hogy a felszínen bármilyen jele is lenne a nagyarányú föld alatti munkának. Vasárnap Is nyitva tartanak Önkiszolgálás, autóspihenő A Tatabánya—Győr felé haladó 1-es számú autóút mentén nagy népszerűségnek örvend a helyi áfész üzemeltetésében működő herceghalmi kis bisztró. Házias, magyaros ételeinek híre különösen az erre közlekedő kamiono- sok között nemzetközi hírű. A helyiség szűkössége miatt a kis bisztró azonban nem tudott a növekvő igényekkel lépést tartani. Az ajtók most rövid időre bezárultak az utasok előtt, hogy a jövő hónapban megújulva, megszépülve, í kibővítve, valóságos autóspihenővé alakulva fogadhassa a vendégeket. A konyha 13 négyzetméterről 60-ra növekszik, így jelentősen növelhetik a meleg étel forgalmat. Infrasütőket szereznek be, hogy gasztrofol ételekből bővítsék az egytálétel választékot is. Ötven méteres fedett terasz is épül. Az újjászülető bisztró szünnap nélkül üzemel majd, vasárnap is nyitva tart. A nagy autóforgalomra tekintettel, jelentős méretű autóparkoló helyet is kialakítanak. K. Z. Hazai közvéleményünk a spárgát az ínyenc növények közé sorolja. A spárga azonban házikertekben is sikerrel termeszthető. A talajelőkészi- tésről, a magvetésről és az ápolásról jelent meg részletes cikk a Kertészet és szőlészet című lap e heti számában. Gyomirtó szer és kapa nélkül is lehet gazt irtani a kertben, ha valaki csirketartásra is berendezkedik. A csirkék szívesen csipegetik a gyomokat. Az eljárás kettős haszonnal jár: egyrészt megmenekülnek a gyomirtás fárasztó munkájától, másrészt a természetes körülmények között tartott csirkék húsa, különlegesen jó. Az egyébként eldobásra ítélt datolyamagból, dísznövény nevelhető, ha a magvakat laza, tőzeges földbe vetjük. A magok további gondozásáról részletes írás jelent meg. Az így csinálom rovatban, más különlegességről is szó esik, így a tormatermesztés holland módjáról is olvashatnak az érdeklődők. Hogy április végére, május közepére kiültethető paradicsom- és paprikapalántáink legyenek, ezen a héten mindenképpen vessük el a magot. A rózsa termesztésről és időszerű növényvédelmi tennivalókról szól a többi között az Idejében szólunk rovat. Budapest minden presszójában, kávéházában, művész- és értelmiségi klubjában ismerik. Kopott, szürke felöltő nyomja a vállát, ollóval körülnyírt, napszítta kondáskalap takarja fésűt ritkán látó, bokrokként hulló deres hajtincseit. Nyúzott, bibircsókos lóarcán vánnyadt mosoly, mintha attól félne, hogy a mosolyáért is pénzt kérnek tőle. A szék szélére ereszkedik, alázatosan rebegi: — Csak dolgozz nyugodtan tovább. Megpihenek egy kicsit, mert a sok jövés-menéstől már fájnak a lábaim. Ledobom a tollat, a kalapját nézem, nézem mindaddig, amíg ölébe nem veszi. — Meghívhatlak egy kávéra? Tiltakozón emeli fel kezét. — Drága barátom, én önmegtartóztató életet élek. Nem iszom semmit, csak vizet, no, meg néha egy pohár tejet, nem dohányzom, és tíz éve már. hogy tartózkodom a nőktől is. Már buggyanna ki belőlem a nevetés, amikor hozzáteszi: — Csak így tudom gyászenyhítő hivatásomnak szentelni minden percemet. — Minek? — A gyászenyhítésnek. — Hány éves vagy? — Hatvanhárom. Legalább hetvenötnek látszik. gondolom, de töprengésemből kizökkent sietősen záporozó mondathalmaza. — Barátom, én már esztendők óta azért talpalok, Bába Mihály: _A c^i^áázeni^ hítő hogy az özvegyek, az árvák gyászán enyhítsek egy kicsinykét, hogy megkönnyítsem nekik elviselni a bánatot. Tapasztaltam, hogy ha én elmentem az özvegyhez, a családhoz rögtön a halál napján, vagy másnap, akkor egy fél órai vigasztalás után, távozásomkor láttam, hogy az özvegy megkönnyebbült. Persze, közöltem vele, hogy az én kis lakásomban az elhunytaknak ajándékait, meg a nekem ajándékozott emléktárgyait gyűjtögetem. Helyet szorítok minden általam tisztelt elhunytnak. A legtöbben rámbízzák a választást. Döbbenten hallgatom. Torkomon akad a szó. Jól hallok? Vagy álmodom. — Tegnap meghalt Lajos bácsi, az általam igen tisztelt és szeretett öreg. Már kétszer voltam az özvegyénél, hogy gyászán enyhítsek. Néhány emléktárgyat kaptam tőle. Akad közöttük „fehér holló” is, de az özvegy tudja: én életem utolsó percéig nem válnék meg tőle. Lakásom már valóságos kis múzeum. — Elképzelem — nyögöm ki. — Sokan megcsodálták. Minden nevezetesebb halott után van emlékem. Egyszer majd meghívlak, hogy nézd meg. Igaz is, tőled még nincs semmim. Nekem minden apróság jó, aminek értéke van, érted, mert egyszerűen meg akarom menteni azt, amit más elherdálna. Szóval? Rámfüggesztette savós tekintetét. Bőre szederjés lett. Mosolygott. Vagy szomorko- dott? Zavarban vagyok, mert nem tudom, annyira egybemosódott az arca szürke felöltőjének gallérjával. — Nos? — Nem is tudom — mondtam zavartan. Jobbra, balra lestem, a pincért kerestem. Tőle vártam segítséget, hogy kimentsen ebből a kínosnak induló helyzetből. De nem volt sehol, mintha a föld nyelte volna el. — Jó lesz nekem olyasmi is, amit te kaptál, mondjuk szegény Lajos bácsitól. Hiszen tudom, hogy ismerted. Én mindent tudok. — Igen, de ... Bárgyú pofát vághattam, mert kezemre paskolt. — Nehéz a döntés, ugye? — Hát nem is tudom. — Majd én megkönnyítem, ha felmegyünk hozzád. Csak körülnézek, s már mondom is, minek örülnék a legjobban. Ha ráérsz, mehetünk most is(. Már kipihentem magamat. — Nem, nem, majd — kaszáltam a levegőbe. Arcomba nevetett. Döcö- részve. Mint egy fogatlan, sziszegő vénember. — Maajd? — nyújtotta a szót. — Maajd? Mikor? Maajd? Jaj, barátom, csak nehogy akkor legyen ez a majd, amikor én már kedves, tisztelt özvegyed gyászán enyhítek. Akkor persze biztosan kapok majd egy-két apróságot. Ezt megértheted. Én is ember vagyok. Arca megrándult. Szánako- zón nézett rám. — Nézd, én most..'. — Megértelek, Majd felhívlak vagy ha a lakásod közelében járok, egyszerűen felugróm. Nem tudtam mit teszek. Nézett. nézett rám, amíg nem bólintottam. Nesztelenül felemelkedett a székről. — Szervusz — súgta. Elment. Csak az ollóval körülvágott fekete, fakult, kopott kondáskalapját láttam kilebegni az ajtón. Gyorsan lefordultam, féltem, hogy visszanéz, hogy int még egy viszlátot. Verítékben úsztam. Már hogyne úsztam volna, amikor meglátogatott a gyász- enyhítő, amikor közölte velem, hogy -általa tisztelt özvegyem gyászán is enyhít majd egykét apróságért.
