Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-16 / 63. szám

A tájékoztatás jelentősége Mindannyiunk érdeke A napokban ÜJZőn a nagy­községi pártbizottságon kibő­vített ülést tartottak az alap­szervezeti titkárok és az in­formációiéi elősök, részére. Tá­jékoztató hangzott el, az agitá- ciós munka szükségességéről és fontosságáról, valamint az el­következendő fontosabb fel­adatokról. Cél: a széles nép­tömegek, a párttagok és pár­ton kívüliek állandó és folya­matos tájékoztatása a napi élet eseményeiről és gondjai­ról. Napi feladatok Az előadó Nagy Sándorné, a "járási pártbizottság politi­kai munkatársa volt, aki lé- nyegretörően és közérthetően beszélt az információáramlás biztosításával kapcsolatos teen­dőkről. Tájékoztatójában hangsú­lyozta az eddig is ismert, de napjainkban egyre fontosabb teendőket, mely szerint a pártszervezetek politikai fel­adatai közé tartozik továbbra is az ideológiai és napi prob­lémák megválaszolása, meg­magyarázása, a politikai célok terjesztése, a téves nézetek le­küzdése és az ellenségeskedés megfékezése. Az alapszervezeti titkárok fontos feladata a propaganda: a kapitalista országok ellent­mondásainak feltárása a szo­cializmus építése érdekében, a dolgozó tömegek ideológiai ne­velése, valamint a párt által kitűzött gazdasági, politikai feladatokra való mozgósítás. Lényeges terjesztésének mód­ja, a gyűlések, kiadványok anyaga, ezért igaz alapokra épülő kifejezésmódjában egy­szerű és világos hangvételű le­gyen, az érintett kérdéseket szemléletesen világítsa meg. Az információfelelősök har­madik kiemelkedő feladata a tájékoztatás, ezen belül az információgyűjtés, a tájéko­zódás és a felvilágosítás. Gyors intézkedés Mindig meg kell nyitni a vezetőség és a közösség közötti csatornákat, figyelni kell a termelő munka napi gond­jait, a vezetők és beosztottak viszonyát, az értelmiségiek és munkások kapcsolatát. Nélkülözhetetlen feladataink egyike figyelni és értékelni, ho­gyan fogadják a vezetők a dolgozók kritikáját, javasla­tait, milyen a munkahelyi de­mokrácia — mondta Nagy Sándorné. Nem fordulhat elő, hogy a vezetőséghez nem jut el egy-egy munkahelyi prob­léma. Értékelni kell a lakos­ság életkörülményeit befolyá­soló intézkedések eredményes­ségét is. A gondok azonnali jelzése segíti az időben törté­nő intézkedést. Hozzászólásában több alap­szervezeti titkár beszélt, az éppen aktuális nehézségeiről, problémáiról... Nagy gondjuk, hogy sok „jelzést” kapnak, de ezért kevesen vállalják a fe­lelősséget. Mikor intézkedés­re, tisztázásra kerülne a sor, a hangoskodók nem szólnak, nem beszélnek. Érdemes volt A vita után Zsila Lászióné, az üllői pártbizottság titkára felhívta az alapszervezeti tit­károk és információfelelősök figyelmét a visszajelzések fon­tosságára. Minden, a hibára mutató ember tudja meg, hogy érdemes volt szólnia, azóta in­tézkedtek vagy intézkednek. Így erősödhet a pártalapszer- vezetek tekintélye, az agitá­ció hatékonysága. Emlékezés Mint lapunk más helyén beszámoltunk róla, tegnap megkezdődött a forradalmi ifjúsági napok megyei ren­dezvénysorozata: a kiemelt nyitóünnepség színhelye Százhalombatta városa volt. Szűkebb pátriánkban va­sárnap este az üllői fiata­lok fáklyás felvonulásával kezdődtek az események. Tegnap délelőtt Maglódon a fiatalok és felnőttek vet­tek részt a járási megnyi­tó ünnepségen. Bánföldi Györgyné, a járási párt­végrehajtóbizottság tagja, a Vöröskereszt járási veze­tőségének titkára méltatta az 1848-as események je­lentőségét, történelem] or ­máló erejét. Az ünnepi beszéd el­hangzása után a résztve­vők megkoszorúzták Petőfi Sándor mellszobrát. A legközelebbi esemény­re március 20-án, szomba­ton kerül sor a járási párt- bizottságon. Ekkor emlé­keznek meg az ifjúkom­munisták a KISZ zászló- bontásáról. A baráti talál­kozóra meghívják a vete­ránokat, az alapítókat, az egykori járási KlSZ-titká- rokat, s felelevenítik a két és fél évtized eseményeit. Ugyanezen a napon A KISZ története képekben címmel kiállítás is nyílik a járási pártbizottság fo­lyosóján. őrt! map A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM 1982. MÁRCIUS Í6., KEDD A szövetkezeti döntőbizottságok tapasztalatai Ha az üzemi demokrácia gyakorlat A nap kulturális programja Gyömrőn: a zeneiskola fog­lalkozása (órarend szerint), 18 órától: a népi tánccsoport próbája. Az úttörőházban, 16-tól: napközis délután. Monoron, 17 órától: közép­haladó angol nyelvtanfolyam. A moziban, 18-tól és 20-tól: A Birodalom visszavág. Pilisen, 9-től 17-ig: korsze­rű bútorok és »képzőművészeti alkotások kiállítása és vására, 18-tól: ifjúsági klubfoglalko­zás. Labdarúgás Felborult a papírforma Megyei II. osztály, A cso­port: Monor—Vecsés 2-1 (0-0), Monor, 500 néző, vezette: An­gyal. Az első félórában két szabadrúgással (Gergely, illet­ve Nagyfejeő révén), és több szöglettel veszélyeztette a ha­zaiak kapuját a listavezető. Az első monori helyzet a 33. percben adódott, amikor Bíró lőtt kapu mellé. A 43. perc hozta az újabb eseményt, Szé- csényi felvágásáért Csáti sár­ga lapot kapott. Szünet után nagy irammal kezdtek a csapatok. A 47. percben Szécsényi bal oldali szögleténél több monori játé­kos is gyámoltalankodott a ti­zenhatoson belül, a labda vé­gül is Széli elé került, aki mintegy nyolc méterről fél- magasan a kapu jobb oldalá­ba lőtt, 0-1. A 49. percben jött az egyenlítés. Kécskei indítot­ta a felezővonalról Tóthot, a szélső az alapvonal közeléből visszajátszott és a szünetben csereként beállt Szőnyi esté­ben 3 méterről a kapu köze­pébe helyezett, 1-1. Az 52. percben Tóth lövését védte Szepesi. Ugyanebben a perc­ben reklamálásért Hovanyec kapott sárga lapot. A 80. perc­ben eldőlt a mérkőzés. Mono­ri kirúgását Hovanyec elvétet­te, a szemfüles Tóth rácsa­pott a labdára és a kifutó Szepesi mellett 12 méterről a kapu közepébe lőtt. 2-1. Az első félidő csapkodó játéka után a második félidőben na­gyot emelkedett — elsősorban a hazaiak révén — a mérkő­zés színvonala. A monoriak megérdemelt győzelmet arat­tak. A kulcsjátékosait nélkülö­ző vecsési csapat játéka nem emlékeztetett az ősszel kitű­nően szereplő gárdára. Jó: Csáti. Jarábik, Ohát, Szőnyi, Tóth. illetve Gergely, Veres. Bende, K. J. Alsónémedi—Üllő 4-2 (1-1), Üllő, 200 néző, vezette: Vára- di. A tartalékosán kiálló, szét- esően játszó üllőiek ellen meglepő győzelmet arattak a lelkes vendégek. A 7. percben a vendégek szereztek veze­tést, majd Pénzes büntetőt hi­bázott. A félidő lefújása előtt azonban korrigált és egyenlí­tett. Az 55. és 60. percben Al­sónémedi újabb gólokat lőtt, majd egy ajándék 11-est Halmi értékesített. A hajrában ismét Alsónémedi szerzett gólt. A vendégek meglepő, de megér­demelt győzelmet arattak. K. S. Járási I. osztály: Nagykőrös—Gyömrő 0-0, Nagykőrös, 300 néző. vezette: Antal Gyula (tárgyilagosan). Remek iramú, színvonalas mérkőzést vívott a két baj­nokaspiráns. Az első félidőben a hazaiak, a másodikban a gyömrőiek játszottak fölény­ben. de a kínálkozó alkalma­kat kihagyták a játékosok. A mérkőzés legnagyobb helyzete a 70. percben maradt ki, két gyömrői még a gólvonalról sem tudott betalálni. Végered­ményben a több helyzetet ki­dolgozó, jó taktikával játszó tartalékos Gyömrő nyerhetett volna. Jó: Molnár. Karcsú, Dajka, illetve az egész gyöm­rői csapat. Abony—Péteri 1-0, Abony, 200 néző, vezette: Eperjesi. Csak büntetőből tud­ta megszerezni a győzelmet a hazai tizenegy. A döntetlen igazságosabb lett volna. Mag­lód—Nyáregyháza 2-0, Mende —Kocsér 5-3, Ecser—Dán- szentmiklós 1-2. A találkozók részleteiről, a Ceglédbercel— Törtei eredményéről és a ta­bella állásáról lapunk holnapi számában tájékoztatjuk ked­ves olvasóinkat. G. J. Vecsésen, 15.30-tól: művészi torna. Ritkán hallani mostanában a járásbeli termelőszövetkeze­tek döntőbizottságainak mű­ködéséről. Tevékenységük egy-egy felügyeleti vizsgálat­tól eltekintve évente általában egy alkalommal kerül mér­legre, de az ítéleteikkel szem­beni esetleges fellebbezések kisebb, vagy nagyobb száma is jelzi munkájuk minőségét. JVhgalapozottan A szóban forgó bizottságok feladata egyebek között a termelőszövetkezeti tagok és alkalmazottak jogaival, köte­lességeivel kapcsolatos viták eldöntése. E fórumokon mér­legelik az esetleges kártéríté­si igények megalapozottságát, s döntenek azok teljesítéséről. Az alkalmazottak különböző ügyeinek kivizsgálásában, ér­tékelésében már évek óta részt vesznek a helyi szakszervezeti bizottságok képviselői is. A közös gazdaságban dolgo­Fontos a pontos fényszóró A tavaszias idő beköszöntével egyre többen közlekednek gépkocsival. Megnövekedett a forgalom a Monori Állami Gaz­daság autójavító szervizében is, amely a 4-es számú főközleke­dési út mellett működik. Teljes felújítás mellett kisebb javítá­sokat is vállalnak. Minden kedden az Állami Biztosító szak­emberei kárfelmérést is végeznek. Képünkön Bokros Gábor egy Wartburg típusú személygépkocsi fényszóróját állítja be. Barcza Zsolt felvétele zó 820 személy közül tavaly huszonhármán fordultak pa­nasszal a szövetkezeti döntő- bizottsághoz a monori Kos­suth Tsz-ben. Közülük egy dolgozó még a tárgyalás előtt visszavonta panaszát. Végül is a meghozott érdemi határoza­tok szerint a döntőbizottság tíz ügyben teljes egészében, öt esetben viszont csak rész­ben adott igazat a panaszos­nak. Az elutasított hét dol­gozó közül, egyikük élt fel­lebbezési jogával, és a Pest megyei Munkaügyi Bíróság­hoz fordult, amely azonban, mivel megalapozottnak és törvényesnek találta, helyben­hagyta a szövetkezeti döntő- bizottság határozatát. Mit, miárt? Tanulságos a döntőbizottság elé került ügyek tárgykör sze­rinti összetétele is. A huszon­két megtárgyalt panasz közül nyolc fegyelmi, öt pedig kár­térítési határozattal szembeni kifogásokat tartalmazott. A bérezéssel, illetve egy-egy munka díjazásával kapcsolat­ban négyen kértek a döntőbi­zottság állásfoglalását. Természetesen a munka közben felmerülő vitás ügyek­nek csak kis hányada kerül a szövetkezeti döntőbizottságok elé. A közvetlen munkahelyi vezetők következetes, tárgyi­lagos magatartása, a jól mű­ködő demokratikus fórumok lehetőséget teremtenek a né­zetkülönbségek tisztázására, megnyugtató módon történő rendezésére. A panaszos javára Ha a vétkes dolgozó ponto­san tudja, hogy miért kap büntetést, s a másik oldalon, ha a szövetkezet vezetői tisz­tában vannak vele, milyen felelősséggel tartoznak például az esetleges balesetek meg­előzéséért, a megtörtént baj után is képesek tárgyilagosan és emberségesen állást foglalni, a döntőbizottságoknak lénye­gesen kevesebb a feladatuk. A pilisi Aranykalász Tíz­ben tavaly például senki sem fellebbezett meg fegyelmi ha­tározatot. Egy dolgozó viszont baleseti kártérítési ügyben for­dult panasszal a szövetkezeti döntőbizottsághoz, amely el­utasította kérését. Fellebbezés után a Pest megyei Munka­ügyi Bíróság megváltoztatta a döntőbizottság határozatát és a panaszos javára döntött. V, J. Levelesládánkból Év közben is több figyelmet Több napon át kellemes meglepetések értek bennünket, nőket. Tulajdonképpen tudtuk és számítottunk is rá — még­is nagy-nagy öröm volt szá­munkra: az a nőnapra átnyúj­tott egy-két szál virág, az a munkahelyeinken megrende­zett kis ünnepség, a kollégák, barátok és ismerősök kis hó­virág- és ibolyacsokrai, a rá­dióban, tévében hallott elisme­rő és tisztelgő szavak ... Szeretnénk többször hallani a szép szavakat — és bizony év közben is jólesne egy-két elismerő sző. Üllőn, a helyi pártbizottság Nem közhely Legyen a zene mindenkié! Sokat lehet manapság olvas­ni. hallani ifjúságunk zenei neveléséről, énekes kultúrá­járól. Előbb a Bartók-, majd most a Kodály-évforduló kap­csán megoszlanak a vélemé­nyek arról, hogy e két korsza­kos jelentőségű művész hazá­jában milyen a zenei nevelés. mm Részletekbe nem bocsátkoz­va csak jelzem: sajnos, több ok van az elégedetlenségre. Már közhelynek számít a sza­kos ellátottság alacsony foka, s az ebből is következő zenei analfabetizmus. Közhelynek számít, holott keserű a követ­keztetés, hogy ne mondjunk tragikust, hiszen végső soron a teljes esztétikai, művészeti oktatásunkról, felnövekvő nemzedékek tömeges érzéket­lenségéről van szó. Valljuk be: kiváltságnak tűnik a művé­szetekben való jártasság, hogy a kortárs művészetek értéké­ről ne is szóljunk. A Monoron megrendezett Éneklő rajok járási szemléje jó példáját adta, hogy az éne­kelni szerető, énekelni tudó tanulók áldozatos pedagógiai munkával sokat tehetnek a Kodály Zoltán által megfogal­mazott program megvalósítá­sáért. Legyen a zene minden­kié!, hirdeti a már szállóigé­vé vált jelmondat. Tizennégy közösség, kisdo­bos- és úttörőraj jelent meg, több mint 300 tanuló, hogy népdalok, úttörő- és mozgal­mi dalok éneklésével színpa­don is bizonyítsák: a mozgal­mi élet különböző keretei, például a rajfóglalkozások, ta­nítási órán kívüli összejövete­lek alkalmasak a közösségi ne­velésre. Alkalmasak, mert a dalok szövege alapján össze­állított kis történetek róluk, nekik és általuk szólnak, cse­lekvő készségük kibontását találhatják meg benne. m m s» Tízperces lehetett egy mű­sor, amelynek további felté­tele volt, hogy mind mozgal­mi, mind népdal szerepeljen benne, továbbá az éneklést le­hetőleg olyan mozgással, ko­reográfiával színesítsék, mely a dalok kifejező erejét növeli. És még egy feltétel: lehetőleg a teljes osztályközösség, de leg­alább háromnegyed része sze­repeljen benne. Így aztán voltak lámpalá­zas gyerekek, kamaszodó, dör- mögő fiúk, sután mozgó sihe- derek, de szerepelt olyan raj is, melyet valószínűleg sok is­kola énekkarként is elfoga­dott volna. Mert mégis csak a szép éneklés volt a döntő, a jó kedvben is fegyelmezett szép énekhangzás, hiszen komoly minősítésért folyt a játék, az arany, ezüst és bronz fokoza­tokért. A rangos színvonalat mu­tatja, hogy a zsűri 5 arany ok­leveles minősítést osztott ki. Az üllői általános iskola zene­tagozatos kisdobosrajának és a vecsési 1. számú iskola 8. osztályos úttörőrajának a me­gyei versenyben való szerep­lést is megadta, amelyre már­cius 14-én Solymáron kerül majd sor. Legyen a zene min­denkié! — Ügy érezhetjük, az „ének­lő rajok” járási versenyének igazi érdeme mégis az volt, e délelőttöt a zene ünnepévé tet­te több mint 300 fiatal számá­ra. Hégcly Gábor és a tanács kellemes műsorral kedveskedett nekünk. Radványi Barna humorista köszöntötte a közönséget, majd Nógrádi Tóth István, Kékesi János és Kovács Erzsébet szó­rakoztatta a résztvevőket. A régi nosztalgikus dallamoktól a pattogós és andalítóan haj- lítgatott magyarnótákig a mű­vészek mindennel szolgáltak. A szép és kellemes délutánt a közönség szűnni nem akaró tapssal értékelte és köszönte. Ezt követően Erdei Gábor, az üllői nagyközségi tanács elnö­ke köszöntötte a megjelent „hölgyvendégeket”. Gondo­lom őszinte, elismerő szavai, a tisztelettel átnyújtott „jelképes virágcsokor” mindenkinek jólesett, ünnepi beszéde szinte minden szakterület és minden korosztály nődolgozójához szólt, külön-külön. És még egy meglepetés kö­vetkezett, az üllői citerazene- kar! A citera lágyan szóló hangja, a zenekari tagok szép, tisztán szóló, fülbemászó dal­lamai igazán kellemessé tették az utolsó félórát. Sikerük az előttük szereplő hivatásos mű­vészek sikereivel vetekedett. A rangidős Polákovics Györgytől — aki a zenekar vezetője — egészen a kis tíz­éves Marosi Istvánig, minden­ki lelkesen és csodálatosan játszott hangszerén és csodála­tosan énekelt — szinte lenyű­gözték a közönséget. A zene­kar tagjai közt láthattuk még a művelődési ház igazgatónő­jét is, Borosné Felföldi Mária igazán jó példát mutat a nép­zene feledésbe merülése ellen folytatott harcban. A rendezők közel 400 névre szóló meghívót küldtek szét, valamint plakátokon hívták a falu „lányait és asszonyait” a műsoros délutánra. — Nem jött el mindenki, de aki eljött, biztosan nem bán­ta meg, kellemes és teljes ki- kapcsolódást jelentett szá­munkra ez a délután. Dr. Monostori Istvánná Üllő, Öcsai u. 8. ISSN 0133—2851 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents