Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-03 / 52. szám

1982. MÁRCIUS 3., SZERDA

fitf.crtr *va £/Jr

Homlokzntfesték

Megkezdte a szilikonos homlokzatfesték nagyüzemi gyártását a Kemikál Építőanyagipari Vállalat. Ez az új termék elsősorban a műemlékek restaurálásánál hasznosítható előnyösen. A régi épületek vastag falai ugyanis — az elmaradt szigetelések okán is — magukba szívják a talaj nedvességét, azért fontos követelmény, hogy a homlokzatfesték ne tömje el a vakolat pórusait, tehát lélegezhessen, kiszáradhasson a fal.

Az új homlokzatfesték azt Is lehetővé teszi, hogy a beporosodott homlokzatot néhány év után vízzel könnyen lemoshassák, megújítsák. A számítások szerint legalább tíz évig nincs gond azzal a homlokzattal, amelyet az újfajta szilikonos festékkel vontak be. A több mint 20 féle színben és színárnyalatban előállított festékből az idén mintegy 100 tonnányit gyártanak, amely- lyel 200 ezer négyzetméter fal. felületet lehet befesteni.

Gépesített raktártér

A Centrum Áruházak létrehozták Törökbálinton az új, tizenegyezer négyzetméter alapterületű, korszerű magasraktárukat. Innen szállítják az üzletekbe folyamatosan és ütemesen a szükséges árut. A teljesen gépesített raktárban lehetővé vált, hogy egy helyen tárolják a mintegy kétszáztíz cikkcsoportot.

Ócsa és Alsénémedi vonzásában

Mégis érdemes kifesteni?

— A szüleim 1939-ben vették ezt a házat, Kispestről költöztünk ki. Nyugodt, csendes hely, nyáron különösen gyönyörű. A fiam is azt mondja — Pesten dolgozik pedig —, hogy szívesen épített ide. Szeretünk itt élni. Ragyogó életmód lenne ez...

Ragyogó életmód lenne

A tanyát keskeny akácos választja el az 5-ös főúttól. A csupasz ágak közül kivillanó épület, a tisztára sepert udvar csalogat be, no meg a kíváncsiság: milyen ma egy tanya a fővárostól harminc kilométerre?

A kutyák dühödten tépik láncaikat, az éktelen ugatásra jön elő Kovács Lajosné, s tessékel befelé a házba.

— Csak körül ne nézzen, akkora a rendetlenség! A lakásra már nem jutott idő, reggel 38 fokos lázzal keltem föl. A jószágot mindenképpen el kellett látnom, most végeztem velük. Két üszőt nevelünk, nyolc hízót és van egy anyakocánk is. Korábban bikákkal foglalkoztunk, de az veszélyesebb is volt, meg tovább kellett nevelni őket. Az ácsai termelőszövetkezettel van szerződésünk, exportra viszik az állatainkat. Tavaly hat marhát adtunk le. A telek 1600 négyszögöl, herével, takarmányrépával szoktuk bevetni és van 200 négyszögöl gyengécske szőlő, de még nemigen terem.

Miközben beszél, frissen mozog, nem látszik betegnek. Gyors, munkához szokott mozdulatokkal rendezget a szobában, kávét tesz föl. Az emberről sok mindent elárul a környezete: a lakás, a konyha és két szoba tiszta, rendes, egyszerűen berendezett, de otthonos. Látszik, a tulajdonosok valóban szeretnek itt élni. Hasonló, odaadó gondoskodásról vall a gazdasági udvar, a disznóól és az istálló Is.

— Nem mindig voltam itthon, huszonegy éves munka- viszonyom van, ebből tizenhét év postai szolgálat. A férjem állatorvosi szaksegéd és inszeminátor a felsőbabádi sertéstelepen. Most már egész szépen megvagyunk, de higy- gye el, keservesen kezdtük, semmink nem volt. Negyven- nyolc éves vagyok, egész életemben rengeteget dolgoztam, de beteg soha nem voltam. Két éve kellett műteni az epémmel, de két hónap alatt teljesen talpraálltam. Talán az itteni életforma egészségesebb. Valóban ragyogó életmód lenne ez...

ígéret volt

Valóban: szép környezet, csend, nyugalom. Ragyogó életmód, egy „szépséghibával’'. Nincs villany. Budapesttől harminc kilométerre tizenöt tanyában petróleumlámpával világítanak, vagy akkumulátorról. A környező községek — Alsónémedi, Öcsa, Bugyi, Dabas — mind tíz kilométeren belül vannak. De idáig, a felsőrádai tanyákig még nem ért el a villanyvezeték. Az udvartól kétszáz méterre magasodik a nagyfeszültségű vezeték oszlopa, a trafóház sincs hatszáz méternél mesz- szebb.

— Az első kérvényt 1974- ben írtuk. Azóta húzódik az ügy. Állítólag a megyei tanácson fekszenek az akták, tgérik, most már lesz valami, úgy hírlik, 13—15 ezer forinttot kell majd fizetni, tgéret persze edig is volt. Csak villany nem lett. Emiatt sokat kínlódunk. Nyáron állandó probléma a hús tárolása, nagymosást sem tudok csinálni. Soroksárra járok a Patyolatba. A jószág kukoricáját valamelyik faluba hordjuk darálni, ez kocsi nélkül bizony éppen elég. A televíziónk akkumulátorról működik, azt is a faluban szoktuk tölteni egy ismerősnél. Ez az egy dolog, a villany nehezíti, keseríti az életünket. Mi már mindent megcsináltunk, amikor felújítottuk a házat: a vezetékek bent vannak a falban, megvan a hely a fürdőszobának is.

Érthetetlen ez a hosszú huzavona. Hiszen nem egy vagy két tanyáról van szó, hanem tizenötről. A költségekből a tulajdonosok is részt vállalnának. Állítólag a két tanács nem tudott megegyezni: öt tanya ugyanis Alsónémedihez, a többi Ócsához tartozik. Ez a kettős közigazgatás több furcsaságot is szül. Kovácsék postacíme például Alsónémedi, de csak az ócsai postáról járnak ki a tanyára. Az alsónémedi állatorvos nem jön ki a kutyákat oltani, de az ócsai igen, tehát oda fizetik az ebadót, ezt viszont minden évben külön kell igazolni a lakóhely szerinti tanácsnál, azaz Alsónémediben. Alig bonyolult helyzet! Talán a villany is ezért ér ide ilyen nehezen?

Két etetés között

— Tudja, ha kiderülne, hogy nem kapunk villanyt, eladnánk a tanyát. Megér vagy 300 ezer forintot. Pedig tényleg nem kívánkozom el. Mindent elérünk innen, a busz 45 perc alatt az Engels téren van. Két-három havonta bejárunk színházba, moziba két etetés között. Vagy a fiam inspekciós olyankor a jószág mellett. Vásárolni is a nagycsarnokban szoktam hetenként, kéthetenként. A házat is szeretnénk rendbe hozni. festetni kellene és új kerítést csinálni. De amíg a villany bizonytalan?

Egyes igények ma már alap- vetőek. S hiába egyre vonzóbb ez az életforma — itt is több pesti család vett tanyát a közelmúltban és költözött ki a városból —, ha a feltételek nincsenek meg. Harminc kilométerre a fővárostól! Bár a közelség viszonylagos. A petróleumlámpa gyengécske fénye megsokszorozza a távolságot.

★

A felsőrádai tanyák villamosításáról a megyei tanács ÉKV osztályán érdeklődtünk. Kérdésünkre Takács Géza energetikus a következőket válaszolta:

— Valóban évek óta húzódik az ügy, többször és több fórumon vetették már föl az ott élők. Mi javaslatot tettünk a végrehajtó bizottságnak, hogy az Országos Tervhivataltól kapott központi támogatási alapból részesüljenek az érintett községek, hogy ezeknek a tanyáknak a villamosítását megoldhassák. A végrehajtó bizottság következő ülésén ■— március közepén — dönt erről a javaslatról. S ha elfogadja, hamarosan lesz villany Felsörádán. Annál is inkább, mert ezt a pénzt még ebben az évben fel kell használni, ezt a megyei tanács ellenőrzi.

Nem kell tehát eladni a tanyát. A jelek szerint érdemes kifestetni a lakást és megcsináltatni a kerítést.

M. Nagy Péter

Tavaszvárás idején

Ötszáz gyümölcsfa az utcákra

Amióta világ a világ, a magát valamire is tartó háziasszony a tavasz beköszöntővel nekifog a nagytakarításnak. Dühödt buzgalommal felforgatja egész házatáját, megmozgat mindent, nem marad háborítatlan egyetlen eldugott zug, poros sarok. De ugyanígy minden valamirevaló településen, a jó idő közeledtével megkezdődik a rendrakás, tisztogatás, csinosítás. Ezeket a tavaszi szépítés! akciókat a tanács és a HNF helyi vezetői, a HNF-ak- tívák, tanácstagok, buzgón szervezik, irányítják, legalább is Nagykovácsiban ezt tapasztaltam, Itt ugyanis már megkezdték az előkészületeket.

Szeretik a szépet

— Az idei tavasz bőven ad tennivalót —• mondja Cserháti Imréné, a HNF titkára. — A községben végre, harminchét évi várakozás után az ősszel megindult a jó minőségű vezetékes ivóvízhálózat kiépítése, aminek során sajnos rengeteg fa kivágásra ítéltetett. Ezeket azonnal pótolni akarjuk. Már jeleztük is a HNF Pest megyei bizottságának ebbéli igényünket, pár héten belül 500 darab facsemete érkezik Nagykovácsiba.

— Milyen fák fogják díszíteni az utcákat?

— A lakók külön kívánságára gyümölcsfák, dió-, cseresznye-, keserűmandula-, szilvafasorok.

— ötszáz fa kiültetése nem is kis munka.

— Ez nem okoz gondot. Már most naponta érdeklődnek, mikor is jön meg a szállítmány, mikor vihetik a maguk csemetéjét. Az én udvaromra hozzák az ötszáz darab fát, onnét mindenki egyenként elviszi, kiülteti a portája elé. A nagykovácsiak szeretik a szépet, a természetet, utána is becsülettel gondozzák, óvják ezeket a mindenki fáit. Például, az Ősszel kiültetett gyönge, még inkább ágacska fák némelyikét szalmával is körbekötözték.

A kis, családi házas minilakótelepen a tavaszra elkészülő játszótér díszfákkal, cserjékkel való betelepítése, természetesen az ott lakók közös összefogásával, szintén a tervek közt szerepel. De persze a csinosítás, szépítés mellett legalább olyan fontos, hogy a láthatatlan zugok is ragyogjanak, az udvarokon, sufnikban összegyűlt mindenféle ócska kacat eltűnjék.

Jobb szervezés

— Ez a mi feladatunk — mondta Tokodi Zoltán tanácselnök. — Első ízben tavaly szeptemberben volt a községben lomtalanítás és most március végéig, két héten át újabb akciót szervezünk. 'Már valamennyi lakóhoz kiküldték az értesítést, a községi hangosbemondón többször közöltük, plakátok is hirdetik, mikor, melyik utcába érkezik majd a kocsi és szedi össze a kitett szemetet. A Rozmaring Mgtsz társadalmi munkában vállalta a fuvarozást.

— Mi lesz az összegyűlt limlom sorsa?

— Reméljük idén jobban sikerül ezt megoldanunk. Ugyanis ami elégethető, azt a község határában a helyi tűzoltók segédletével megsemmisítjük, de a vas-, rongy-, papírhulladékot külön válogatjuk és azt a pilisvörösvári MÉH-kirendeltség szállítja el. Csakhogy az ősszel a járásban majdnem mindenütt azonos időszakra szervezték a lomtalanítást, így a MÉH hozzánk még a télen sem ért el, az óriás szeiméthalom ott éktelenkedett majdnem mostanáig az egyik mellékutcában. Bízunk benne, hogy a tavaszi akció koordinálása eredményesebb lesz, a MÉH is időben jelentkezik.

Egyébként április 1-től nemcsak egy-egy ilyen időszakos nagytakarítás jelenti a rendet,

tisztaságot a községben. Végre megoldottuk az intézményes szemétszállítást. Egy helybeli fuvarozó kisiparost bíztunk meg a munkával, aki hetente kétszer végigjárja a falut és összeszedd az utcára, nylonzsákokba kitett szemetet. Már megvan a KÖJÁL által is jóváhagyott legális hulladéktárolónk. A község határában egy mély szakadékot fogunk feltölteni. Ennek csupán egy szépséghibája van. Két, maximum három év alatt megtelik és akkor ott lesz az új gond — hová tovább?

Csinos utcakép

A2ért talán említsük meg — szólt közbe Trencsényi Lászióné tanácstag — mit tervezünk még, mire szeretnénk, elsősorban az ebben érdekelt lakókat megnyerni. Végig a főutcát rendbehozni. Mindenütt a házakhoz veizető bekötő útrészt, az árkok széléig, kiegyengetni, fehér murvával elteríteni, az árkokat kimélyíteni, kitisztítani, az oldalukat befyvesíteni, esetleg virággal beültetni, hogy egységes, szép utcakép fogadja a Nagykovácsiba érkezőket. Igaz ez nem kis feladat, egy-egy ház utcafrontja tíz-tizenöt méter is megvan, és elég sok földmunkára lesz szükség, ha valóban szépen meg akarjuk csinálni.

De, ahogy Trencsényi Lász- lóné hozzátette, már megkezdték az agitációt, elsősorban a főút mellett lakók körében. Természetesen szeretnék, ha a szép, rendezett főutcáért akcióban minél többen részt vállalnának.

S. Horváth Klára

Kazánszabályozó

önműködő gázkazán-szabályozó berendezés nagyüzemi gyártását kezdte meg a Fűtő- bér vállalat. A berendezés az érzékelő műszerektől kapott jelek alapján azonnal követi az időjárás változásait, s a fűtést az idő felmelegedéséhez, lehűléséhez igazítva egyenletes hőmérsékletet tart a lakásokban. Nem fordulhat elő, hogy az idő lehűlése után még órákig fáznak a lakásokban a korábbi időjárásra szabályozott, mérsékeltebb fűtés miatt, s hasonlóképpen megakadályozza a túlfűtést, az energiapazarlást. Egyebek között megoldható, hogy éjszaka csökkentett fűtéssel dolgozzon a kazán, vagy a kereskedelmi létesítményeknél szombattól- hétfőig éppen csak annyi meleget adjon a berendezés, hogy a falak ki ne hűljenek, s munkakezdésre ismét föltornázza a hőmérsékletet az eredeti szintre.

ú

|*|j esztendő óta írogatták a leveleket a gyerekeknek, hogy szeretnék levágni a malackát, s ha tudnak, menjenek haza, segíteni is, meg, hogy ne kelljen majd a postára cipelniük a kóstolót. A levelek jöttek, de halogató levelek. Most nem jöhetnek, majd később, talán egy-két. hét múlva.

A hó olvadozott már, amikor Buda Ferenc úgy döntött, hogy nem vár tovább, levágja a malackát, mert annak is fogytán az étvágya. Felesége sopán- kodására még írt egy-egy levelet a gyerekeknek, hogy szombaton disznóölés lesz náluk. Szólt a sógorának, a sógornőjének, hogy menjenek át segíteni, mert ők ketten nehezen birkóznának meg a sok munkával.

Az árnyékok még nem szakadtak el a tárgyaktól, amikor az udvar szögletében már lobogott a szalmaláng, Csípős február végi reggel volt, jólesett a lélekmelegítő pálinka, jólesett melegedniük a tűz mellett.

— Nem gyónnék a gyerekek? Mégse jönnek? — kérdezte a sógor kétszer is Ferenc komától, de az csak legyintett csalódottan. — No, de meg kell érteni őket is. Sok a munkájuk, meg ott a család, a gyerekek iskolába járnak, nem repülhetnek csak úgy haza, a szülői házba, mert vágyakozik utánuk az ember. Én már így vagyok velük.

— Én is — mondta Buda Ferenc, aztán már alig ejtettek egy-két szót, amíg be nem vitték a házba a sonkákat, az oldalszalonnákat, a húst.

A két asszony sebbel-lobbal dolgozott, hogy mire a férfiak megtöltik a kolbászt, ők is elkészüljenek a hurkatöltéssel, no, meg a toroskáposztával, ami bizony jólesik a frissen sült hurka, kolbász mellé.

— Ferenc, most mit csináljunk? — kérdezte Budáné aggódóan.

— Mit? Semmit. — mondta az öreg. — A padlásra, meg a kamrába kerül minden, aztán majd elosztjuk, ha jönnek.

— Megromlik a hurka, a kolbászt is frissen szeretik, nem úgy, mint mi, erősen füstölve. Meg itt ez a rengeteg hús! Teremtőm, kettőnknek az esztenBába Mihály:

^J^óótofo

dő végéig elég, mert nekünk már csak csipegetni szabad belőle, ugye megmondta az orvos is.

— Bánom is én, akkor készítsd a csomagokat, majd holnapután postára adjuk. Ami marad, az meg elfér a kamrában.

Jócskán elmúlt már dél, amikor au- t ■'dudálás riasztotta őket az asztal mellől.

— A Janiék — mondta Buda Ferenc és a frissen sült hurkát visszatette a tepsibe.

Két unoka viharzott be a konyhaszobába, aztán a menyük, meg a Jani fiuk, a legidősebb gyerek.

Kacagás, nevetés. Az unokák tapsolva szaladtak ki a másik szobába, meg vissza, aztán nagyapjuktól a malac farkát követelték.

— Hohó, az csak annak jár, aki fogta is — mondta az öreg, s huncutkásan kacsintott. — Miért nem jöttetek hajnalban?

— Mert apu az autóval totojázott.

^ ót nevettek mindannyian. BolJ dogan falatoztak már tovább a gyerekekkel együtt, amikor Eszti lányuk jött negyedmagával. A hurka, kolbász elfogyott, a toroskáposztából is alig maradt. Budáné újabb tepsivel sütött nekik. De ez is kevés lett, amikor Ferkóék betoppantak.

A sógor meg a sógorasszony üldögéltek még egy cseppecskét, aztán a kóstolóval megrakott komatállal szinte észrevétlenül mentek el.

Lárma, zaj kerekedett, amikor üresek lettek a tepsik, tálak. Már csak egy tányér pogácsa árválkodott az asztalon. Az unokák kirohantak az udvarra, onnan be a kertbe, ahol még lapult egykét hófolt. Ferenc lÄcsi nem nógatta gyerekeit, hogy na, rnond>ák már, hogy

mi újság van náluk. Egymás szavába

vágva, beszéltek, hadartak maguktól is. Az egyiknek az volt a gondja, hogy nem kapott betonkerítés-oszlopot, a másiknak, hogy megint lerobbant a kocsija és ötezerbe került a javítás, szeretné kicserélni, de nagyobbra, arra meg nincs pénze. A harmadik azért bosszankodott, hogy a telkükön a nyu- lak alaposan megrágták a két éve ültetett fák törzsét.

A két öreg csak ült, nézte őket boldogan, és hol az egyik szavát figyelték, hol a másikét. Majd holnap, meg azután lesz idő felidézni és összerakni szépen, rendben a töredezett mondatokat. Néha ittak egy-egy kortyot, megmegkérdezték szüleiket: hogy vannak, nincs-e valamire szükségük. Még a bukszák is előkerültek, de apjuk, anyjuk tiltakozó mozdulatára elsüllyesztették zsebükbe.

— Ha szükséget látunk, szólunk ml, gyermekeim — mondta az anyjuk. — A szülő addig érzi jól magát, amíg adhat a gyermekének. Baj van már akkor, ha a gyermekétől kérni kell.

— Nem kell azt kérni, anyuka, adjuk mi kérés nélkül is — tiltakoztak a gyerekek.

Ám az öregek hajthatatlanok maradtak.

Egyszer csak felrebbent a család. Alkonyodik, indulni kell. Ködös lehet az idő, jobb, ha korábban nekivágnak az útnak. No, de akkor vigyék a kóstolót, gondolja anyjuk, és már megy is csomagolni. Ide ennyit, ebből is, abból is. hogy harag ne legyen, hogy vád ne érje, hogy az egyiket jobban szereti, mint a másikat. Ott áll az öreg is, arca piros az örömtől, meg a bortól.

— Osszad szét nekik — mondja —, vágj a szalonnából is, ne sajnáld, hiszen nekünk már kevés kell.

Amilyen lassan telt meg a ház az örömet sugárzó lármával, olyan hamar csendesedett el.

B

udáék kettesben álldogáltak már a maradék malacka mellett. Az asz- szony is alig sóhajtotta.

— Alig maradt annyi, hogy a ko- maasszonyéknak kóstolót vigyek.