Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-09 / 57. szám

Jegyzet Bfyesi Is van Olykor találkozom azzal a furcsa jelenséggel, hogy fáradt, ideges, öreg 20—30 éveseket, és fürge, nyugodt, fiatal 60 éveseket látok. So­káig tartott, míg rájöttem, mi okozza ezt a fordított vi­lágot. — Szegény gyerekek, annyit dolgoznak — mond­ta egy szép kort megélt nagymama. Én meg csak annyit tudok segíteni, hogy főzök rájuk, bevásárolok. Néha elmegyek rendet csi­nálni a lakásban. Csodálkozva néztem rá. Miért ő gondoskodik gyere­keikről, mikor fordítva ké­ne? — Nekem megéri, mert sokat lehetek az unokáim­mal. Lehetőségeinkkel együtt az igényeink is megnőttek. Már nem elég a kétszobás lakás, négyszobás házat akarunk. A négyéves kocsi már túl régi. Emellé kell egy nyaraló is. Igaz, van egy telek, szép fekvésű, de nagyobbat akarunk, lehe­tőleg a Balatonon, és per­sze, nem egy kis bodegával, hanem szép, kétszintes lu­xusépülettel. Meg be kell rendezni az új lakást. A fiúnak új motor kell, a leányzó nem hajlandó fel­venni az egyéves ruháit. Ráadásul most fog ballag­ni. Kész vagyon! Nem sza­bad lemaradni senki mö­gött sem. Így a napi nyolc óra után jön a másodállás, a mellék- foglalkozás. M. Zs. Ä finom kelmék műhelye wíria PWIH ^ gPlPWl A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM 1982. MÁRCIUS 9., KEDD A szakmai tudás integrációja Nem csodaszer, de hatékony Komplexbrigádot hoztak lét­re a Híradástechnikai Anya­gok Gyárában — jutott el a hír hozzánk is. A csoportosu­lás neve is arra mutatott, hogy valami új történt. — Milyen munkaszervezet ez ? — tettük fel a kérdést Ko­vács Károlynak, az üzem ter­melési főmérnökének. Bárki csatlakozhat — Nem könnyű meghatá­rozni. A hagyományos brigá­doktól elsősorban a szerkeze­tében különbözik. Egy-egy meghatározott feladat végre­hajtására alakul, bárki szaba­don csatlakozhat, ha úgy ér­zi, hogy részt tud vállalni a célkitűzés teljesítéséből. Álta­lában nagy volumenű dolog­Gyorssn repült az idő Újszerű továbbképzés A szakszervezeti politikai ok­tatás hatékonyságának emelé­se. a szakszervezeti és a gaz­dasági vezetők kapcsolatának erősítése közben érlelődött meg a gondolat, hogy a gazdasági év kezdetével kétnapos bent­lakásos továbbképzést szer­veznek a váci kommunális és költségvetési üzem szakszerve­zeti tisztségviselői és a gazda­sági-műszaki vezetők részvéte­lével. Az idei programról Kiszel Jánosné szb-titkár nyilatkozott. — Az idén másodszor került sor kétnapos továbbképzésre. Az első napon, melyen csak a szakszervezeti tisztségviselők vettek részt. Fodor László, a Szakszervezetek Megyei Taná­csa titkára, a bizalmiak meg­növekedett szerepéről beszélt, ismertette a Szakszervezeti Vi­lágszövetség kongresszusának határozatát, szólt a szakszerve­zeti mozgalomnak a fejlett szo­cialista társadalomban betöl­tött szerepéről, feladatairól, az üzemi demokrácia és a gazdál­kodás. ezen belül a bizalmiak termelést segítő munkájáról. Ambrus László, az SZMT kul­turális és agitációs propagan­da osztályának munkatársa a bizalmiak nevelőmunkájáról tartott vitaindító előadást. A második napon a szak- szervezeti aktívák mellett részt vettek a részlegvezetők, műve­zetők és a brigádvezetők. Nagy Lajos, az SZMT politikai munkatársa a bizalmiak és a partner gazdasági vezetők munkakapcsolatáról, a bizal­miak jog- és hatáskör-érvénye­sítésének tapasztalatairól be­szélt, míg dr. Bodor János, az SZMT j (^segélyszolgálatának vezetője, a munkajog elveit és gyakorlati módszereit ismer­tette. Délután fórumra, a vá­rospolitikai kérdések megvita­tására is sor került. Ezen részt vett Tari Kálmán, a városi ta­nács elnökhelyettese és Csőri Lajos, a tanács műszaki osztá­lyának vezetője. A fórumon működött ..levelesláda”, akik nem akarták a kérdéseket a helyszínen feltenni, azok név­telenül ide bedobhatták. Az előzetesen már beérkezett kér­désekre is válaszoltak a jelen­levő illetékesek. A néhány dél­utáni óra rövidnek bizonyult — fejezte be nyilatkozatát Kiszel Jánosné. Ezerkétszáz terítő Színes nőnapi programok Vácott és a járásban sokol­dalúan, ötletesen emlékeztek meg az idei nemzetközi nő­napról. A Cement- és Mészművek, pénteken este a deákvári Ság- vári klubban műsoros esttel köszöntötte a lányokat, asszo­nyokat, akik népművészeti tárgyakat kaptak megemléke­zésül. Ezt követően reggelig tartott a bál. Az „asszonyok üzemében”, a Váci Kötöttárugyárban üzemrészenként köszöntötték a férfi gazdasági vezetők az asz- szonyokat. Ajándékként ösz- szesen 1200 asztalterítőt nyúj­tottak át az ünnepeiteknek. A nőnap alkalmából hatan kap­tak miniszteri kitüntetést, ha­tan vállalati kiváló dolgozó elismerést. A Pest megyei Nyomda Dó­zsa György úti központjában — hagyományosan —, a nőna­pi ünnepségen osztották ki a nyereségrészesedést. Jónás Elemér szb-titkár mondott kö­szöntőt, majd műsor követke­zett. A Vízművek Építési Üzem­igazgatósásán. az ünnepi mű­soron, a dísztárgyon kívül, íz­letes rácpörkölttel vendégel­ték meg a nőket. Férfiak főz­ték és ők is tálalták fel az asztaloknál. A kemencei Vegyesipari Ktsz-ben Vadovics Valéria fő­könyvelő, az OKISZ kiváló dolgozója kitüntetést kapott. A sződligeti szociális otthon nőlakóit honvéd kulturális együttes köszöntötte. (Papp) Köszönetnyilvánítás. Köszöne- tünket fejezzük ki mindazon ro­konoknak. munkatársaknak, bará­toknak, ismerősöknek, valamint az ÉPFU Vállalat vezetőségének, akik szeretett férjem, illetve édes­apám, Kovács János temetésén részt vettek, őt utolsó útjára elkí­sérték, fájdalmunkban osztoztak, sírjára koszorút és a szeretet virá­gait helyezték. Kovács Jánosné és leánya: Zsuzsanna. Köszönetnyilvánítás. Köszöne- tünket fejezzük ki mindazon roko­noknak, ismerősöknek, szomszé­doknak, jó barátoknak, munka­társaknak, különösen a Váci Ma­gasépítő Közös Vállalat gazdasági- és politikai vezetőinek, akik Kettler Károly temetésén részt vettek. fájdalmunkban velünk éreztek, sírjára virágot és koszo­rút helyeztek A gyászoló család. Köszönetnyilvánítás. Köszöne­tét mondunk mindazoknak, akik szeretett férjem, illetve édesapánk. Kiss Ferenc MAV-nyugdijas teme­tése alkalmából fájdalmunkban osztoztak és sírjára a kegyelet vi­rágait helyezték. A gyászoló csa­lád. ról van szó, olyanról, amely jelentősen befolyásolja a gyár termelését. Lehetőséget ad ar­ra, hogy a technológiai folya­matok gyenge pontjait feltér­képezzük, s a sokféle szak­ember összmunkájával kija­vítsuk. A brigád harminctagú. A vezetője Fejes István. — ön szerint valóban va­lami újat jelent ez? — Olyan embernek, aki nincs benne egy gyár terme­lésének folyamatában, nem könnyű megérteni, hogy sok dolgot másként csinálunk eb­ben az egyesülésben. Eddig mindenkinek megvolt a maga területe, nem nyúlt túl a munkaköre korlátain. Ve­gyünk egy példát. Én techno­lógus vagyok. A brigádban csak ezek a feladatok érde­keltek, ezekért feleltem. Most a komplex keretekben foglal­kozom azzal is, hogy a szer­számellátottság és a berende­zések állapota milyen. Olyan szakemberek találkoznak nap mint nap, akik eddig szakmai kérdésekben ritkán cseréltek véleményt. Kevesebb a selejt Napjainkban igen fontossá vált, hogy egy termék meny­nyi idő alatt lesz gyártható. A komplexbrigádban a szerszám­készítés, anyagbeállítás, a kal­kuláció egyszerre folyik. Az NSZK-beli Vogt cég, egy fer- rit gyűrűt rendelt tőlünk. A mintakészítéstől a gyártási fá­zisok szakemberei állandóan együttműködtek. — Tudom, hogy a HAGY- bgn a tv-gyűrűknél a repe­dést selejt — a megengedett határokon belül ugyan —, de magas volt. Hallottam, hogy keresik a hibaforrást. Ebben is segít a komplexbrigád? — Igen. Az én példámnál maradva: eddig mint techno­lógus vizsgáltam a selejtet. Most mint gyártáselőkészítő is foglalkozom vele. — Miért csak most követ­kezett be ez a szemléletválto­zás? — Mert öt évvel ezelőtt ezekre a repedésekre nem kel­lett figyelni. El lehetett adni a későbbi esetleges meghibá­sodás kockázatával. Az új követelmények között csak úgy van rá piac, ha tökéletes. — Értsem úgy, hogy ha nincs gazdasági kényszer, nem gondolkodnak? — Az összefüggés a kettő között nem ennyire direkt. Abban van valami, hogy az átvételi feltételek szigorodása meggyorsította az agyműködé­sünket. A Híradástechnikai Anya­gok Gyárában évente 800 ezer forintot használnak fel a szocialista munkaverseny anyagi ösztönzésére. Ha a komplexbrigád teljesíti a vállalt feladatait, rendelkezé­sére áll negyvenezer. Ha a selejtet egy százalékkal csök­kentik, az összeg 20 százalék­kal nő. Az év elején tartott munkásgyűlésen a ferritüzem és a szerszámjavító dolgozói adták ki a felhívást. Csatla­koztak a fejlesztők, s az üzemfenntartási osztály Kini­zsi Pál brigádja. A komplex­brigád eddigi tevékenységei­nek mérlege: harminc száza­lékkal csökkent a ferritgyár- tás selejtje. De sikerült gyor­sítani az anyagbeszerzést is, és a festés utáni szárítási idő is zsugorodott. Emberi kapcsolatok Van azonban ennek a cso­portosulásnak a gazdasági hasznosságán túl az emberi kapcsolatokat izmosító hatása is. A közös munka folyamán új módszerek, új fogások ala­kulnak, születnek. A komplexbrigád nem cso­daszer. Az eredményesség fo­kozásához vezető útkeresés azonban elismerést érdemel. Vicsotka Mihály Svájci gyártmányú Sholl szubtiló normal gyorsfestő gé­pet kapott a Váci Kötöttárugyár, amelynek teljesítménye 600 töltősúly. Az NSZK-bál úgynevezett KDD festőgépet vásárol­ták, amely 350 kiló töltősúlyú. Képünkön a két gép szerelese látható a befejezés időszakában. A műszaki fejlesztés keretében csehszlovák gyártmányú Metin-kötőgépet és NSZK-gyártmányú Terrot finombordás, nagy teljesítményű körkötő gépet vásároltak. Erdősi Agnes (elvételei Ennyit ártunk magunknak Elszomorító tapasztalatok Kassai Gézával, a Váci Vá­rosi Tanács Kommunális és Költségvetési Üzem kertészeti ágazatának vezetőjével gép­kocsin tettünk őrjáratot a vá­ros néhány utcájában. Alig hagytuk el a Kommu­nális, és Költségvetési Üzem területét, a Deákvári faso­ron feltűnt a fák ágain lévő szalma, a földön szanaszét­terülő szalmakötegek. Kísé­rőmtől megtudtam, hogy a kosdi Lenin Mgtsz már több ízben kapott figyelmeztető le­velet a szemetelés miatt. Lassan haladtunk tovább a Sebes Imre út irányába. Szo­morúan állapíthattuk meg, hogy a 24-es számú ház előtt a lovas kocsik felszántották a füvet. A szemben lévő háziban dolgozik ugyanis Laczkő László kovácsmester. Egyéb­ként az egész utca és a park területén gépkocsik nyomad láthatók. A mintegy 80 ezer forint beruházással tavaly lé­tesített parkot teljesen tönk­retették. Nem zavartatta magát a TH 59—86 forgalmi rendszámú személygépkocsi vezetője sem, amikor március 2-án felhaj­tott gépkocsijával a Sebes Imre út 1. szám előtt lévő parkosított területre és be­állt az egyik fa mellé. Utunk során a Madách Imre Művelődési Központ mögött elterülő Cifrakertbe értünk, azaz hivatalos nevén a Rózsakertbe. Itt felháborí­tó dolgokat láttunk. A rózsa­bokrok, cserjék, orgonabok­rok, aranyesők ágai, kerti já­tékok összetörve hevertek a sárban. A padokat összefa­ragták. A Báthori utcai Álta­lános Iskola tanulói a fák le­tört ágaival vívtak kardcsatát, mások a környező házak cse­repeivel dobálóztak. A na­gyobb fiúk biciklivel a füvön kerekeztek. Jó lenne, ha nagyobb gondot fordítanánk városunk tisz­taságára, rendjére, parkjaink megóvására. Hiszen a miénk! Nagy Péter János Hafszáz pedagógus Ablakot nyitnak a világra *1 Vita, tanulás, közös szórakózás a klubban Az ország legnagyobb lét­számú pedagógusklubja műkö­dik Vácott. Több mint 600-an vannak — nyugdíjasok és ak­tívak — a városból és a járás községeiből. Pezseg az élet, változatosak a programok. A legkülönbözőbb életkorú em­berek találnak itt érdeklődé­süknek megfelelő elfoglaltsá­got. Aktív nyugdíjasok A tagok minden héten szer­dán tartják összejövetelüket a művelődési központban. Mikor náluk jártam, .a meghirdetett program — egy ismeretterjesz­tő előadás — délután 5 óra­kor kezdődött, de már három óra felé gyülekeztek a kis be­szélgető csoportok. Az egyik teremben német nyelvórát tar­tottak, nyugdíjas pedagógusok­nak, a másik helyiségben az eszperantó tanfolyam résztve­vői üldögéltek. A klub veze­tőjére, Tóth Györgynére várva a könyvtárszobában beszélge­tő társasághoz csatlakoztam. Pajor Jánosné, Kuczor Sá­táné és Maár Tihamérné az alapítók közé tartozik, Kiss Szilvia öt esztendeje lett tagja a klubnak. Rüll Mária, a vá­ci Báthori utcai iskolában tanít, a többiek nyugdíjasok. Nyugdíjasok, de nyomban azt is hozzá kell tenni, hogy nagyon aktívak, és amiről vi­tatkoztak a legidőszerűbb té­ma: az ötnapos tanítási rend bevezetése. Mit jelent majd a családok, a gyermekek számára, hogy több lesz az együtt tölthető sza­bad idő? Miképpen lehet úgy beosztani a tananyagot, hogy a hét öt napján ne legyen túl­terhelés? — Nagyon magasak a kö­vetelmények — jegyezte meg Maár Tihamérné —, aki nyug­díjasként napközis foglalko­zást vezet egyik Dunakeszi is­kolában. — Számtanból most a másodikosok azt tanulják, ami régebben a hatodikosok tananyaga volt. Néprajzi gyűjtés Kérésemmel, hogy beszélges­sünk a klubéletről, ezt a vitát szakítottam félbe. De ami a pedagógusklub összejöveteleit illeti, arról is volt mindenki­nek mondandója. Nagyon kel­lemes volt az Ábrahám-hegyi üdülés, emlékezetes a tátrai és a lengyelországi kirándulás. Áprilisban Türingiába ké­szülnek, a költségekhez a vá­rosi tanács meg a Pedagógus Szakszervezet is hozzájárul. Egyik legizgalmasabb foglal­kozásuk a néprajzi gyűjtés. A járás népművészete vélemé­nyük szerint nem eléggé is­mert és elismert, ezen szeret­nének valamiképpen segíteni. Az elmúlt években a községe­ket járva összegyűjtöttek sok szép kézimunkát, fafaragást, amelyek egy része országos ki­állításon is szerepelt. Felfedez­tek ügyes kezű tűzzománc­készítő lányt, akivel érdemes foglalkozni. Minden iskolában A szívük a fiatalokhoz húz­za azokat is, akik már iskolá­ban nem tanítanak. Kiss Szil­viának például tanítványa van, akit matematikából korrepetál és közben a gyermek pályavá­lasztási hajlandóságait kutatja. Élő kapcsolatot tartanak a vá­ros és a járás minden iskolájá­val, ezenkívül a kerepestar- csai pedagógusklubbal. Beszélgetés közben megérke­zett Tóth Györgyné, a klub vezetője, aki nyugdíjazása előtt Felsőgödön volt iskolaigazgató. — Milyen körülmények kö­zött alakították meg ezt a ma már hatszázas klubot? — kér­deztem tőle. — Tizennégy évvel ezelőtt kezdődött, akkoriban többen mentünk egyszerre nyug­díjba. Tartalmas elfoglalt­ságot kerestünk magunk­nak, és lehetőséget a ta­nulásra, közös szórakozásra. Mi már úgy vagyunk a tanu­lással, hogy nyugdíjas korunk­ban sem tudjuk anélkül elkép­zelni az életet. Utazási lehető­séget is kerestünk, olyant, ami megfelel az anyagi helyzetünk­nek. A város vezetőitől, a társa­dalmi szervezetektől minden támogatást megkaptunk az in­duláshoz, és a továbbiakhoz is. Hármas kézfogó — A programokon túl, ml tartja össze ezt a nagy közös­séget? — Sokat foglalkozunk az idősebbekkel, a rászorulókkal. Látogatjuk a betegeket, törő­dünk a magukra maradottak­kal. Naponta öt-hat levelet ka­punk, gyakran a családi körül­ményeikről, egészségi állapo­tukról tudósítanak minket. Ép­pen ma írta egy régi kedves barátunk: a feleségemet csend­ben eltemettem, magamra maradtam. — De beszéljünk vidámabb dolgokról. Vannak nekünk egészséges, idős klubtagjaink, még rubin diplomással is büsz­kélkedhetünk, aki 75 esztende- deje kapta meg az oklevelét. Egyik nagyon kedves ünnep­ségünk minden évben a hár­mas kézfogás, amikor három nemzedék pedagógusai talál­koznak. A közös szakma, az összehangolt érdeklődés tart össze minket. Gál Judit . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents