Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-25 / 47. szám

1982. FEBRUÁR 23., CSÜTÖRTÖK Szünetel a félfogadás A szentendrei városi és já­rási rendőrkapitányságon, az ügyfélfogadás techni­ka^ okok miatt 1982. március 1-től március 7-ig szünetel. SZENTENDREI x^Cíwlao Á PEST MEGYEI HÍRLAP SZENTENDREI JÁRÁSI ÉS SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Eredmények és tervek Jó ivóvíz Pilfsszentlászlónak Az esztendő vége vagy inkább az eleje a számadás és a tervezés időszaka. Ilyenkor lehet, s kell is le­mérni, hogy a korábbi ter­vekből mi valósult meg; de ugyanakkor ilyenkor kell pontosan megfogalmazni, meghatározni a további teendőket is. Ezekkel a gondolatokkal kerestük fel Németh La- josnét, a szentendrei járá­si hivatal elnökét, hogy el­ső kézből kapjunk felvilá­gosítást a járás eredmé­nyeiről és további tervei­ről. Gyarapodó falvak — Egyértelműen megálla­píthatjuk — mondta a járási hivatal elnöke —, hogy a te­lepülések fejlesztése, az alap­ellátás javítása, illetve a ta­nácsi beruházások bonyolítá­sa terén eredményes eszten­dőt zártunk, illetve zártak a községeink. Tavaly a taná­csok mintegy tízmillió forint többletbevételhez jutottak, több állami támogatást is kap­tak, mint tervezték, ily mó­don könnyebben tudtak gaz­dálkodni. — Mindez mit jelentett egy-egy falu életében? Milyen konkrét eredmények szület­tek? — Elkészült, s átadták Po- mázon a nyolc tantermes új is­kolát, a tornateremmel együtt. Ugyancsak elkészült Visegrá- don a szolgáltatóház, s annak első emeletén a négy új lakás. Kisorosziban pedig átadták az új orvoslakást. Több község­ben új járdák is készültek, bő­! vitették az elektromos háló­zatot, karbantartották az uta­kat. — Ezek jelentős eredmé­nyek, bizonyára a lakosság is így értékeli, de most szeret­nénk valamit az idei tervek­ről is hallani. Kiemelt feladat — Elöljáróban megemlítem, hogy idén kevesebb pénzből kell gazdálkodnunk, de válto­zatlanul megoldandó felada­tunk az infrastruktúra, az egészségügyi alapellátás ja­vítása, valamint az iskolai, óvodai helyek szaporítása. Vannak speciális gondjaink is. Ilyen például Pilisszent- lászló, jó ivóvízzel való ellá­tása, ami egyébként kiemelt járási feladat. Még ebben az esztendőben át kell adni ott a vízbázist, s a hozzá tartozó mintegy két kilométer hosszú vízvezetéket is. Év végére így a járás valamennyi községé­ben jó és egészséges ivóví2 folyik majd a csapokból, ku­takból. Itt kell elmondanom, hogy Visegrádon továbbra is jó ütemben halad a csatorna- építés, s a jelek szerint, a ha­táridőnél korábban, már jö­vőre befejezik munkájukat a csatornaépítők. Sajnos, Buda- kal&szon nem ilyen rózsás a helyzet. Ott ugyanis pénz­ügyi, jogi és műszaki nehézsé­gek akadályozzák még most is a gerincvezeték építésének előkészítését. Ügy tűnik, ennek a'.negyedévnek'a végére egyez­ségre jutnak az érdekeltek, s akkor már nem akadályozza semmi ott sem a munka meg­kezdését. — Ha már Budakalászon Azt beszélik.;. Lesz-e futball a városban? ® A szakértőé a szó Jogos méltatlarckodás 9 Nem számít a bevétel Azt beszélik a városban, pontosabban fogalmazva azt kérdezik úton, útfélen a labdarúgást .szerető lako­sok: lesz-e futball, vagyis lesz-e NB Il-es csapata a városnak ? Nos, nem tagadjuk a kér­dés népszerűségét, de azt viszont bevalljuk, hogy e sorok írója — fájdalom — nem szakértő e témában, ezért közzétesszük Zsig- mond Károly véleményét, amely úgy tűnik, a dolgok elevenjére tapint. Lesz-e futball, vagyis lesz-e NB Il-es csapat? — ezt kérdezi minden labda­rúgást kedvelő lakos Szent­endrén — írja levelében Zsigmond Károly, majd így folytatja: sőt, nemcsak Szentendrén, hanem a kör­nyéken is, hiszen köztudo­mású, hogy 15—20 kilomé­teres körzetben a nemzeti bajnokság II. osztályát a Szentendrei KKFSE képvi­seli. Ám a Budapesti Hon­véd, amelynek — érthető — nem szívügye a szentend­rei labdarúgás, most vészé-, lyezteti a csapat bentmara- dását az NB II-ben. Miről van szó? A KKFSE jelen­leg a kilencedik helyen áll, élet-halál harcot kell tehát vívnia az NB II-ben ma­radásért; vagyis legalább az ötödik helyre kell felküz- denie magát. Erre volt is némi esélye, de már csak volt. A legjobb játékost, Segesvárit, ugvanis elvitte a Budapesti Honvéd. Mi, szentendreiek jogo­san méltatlankodunk, mert gondolom, a Honvédnak nem volt olyan nagy szük­sége rá, mint nekünk. Továbbmenve, sajnos, a KKFSE labdarúgó-szak­osztályának vezetői sem állnak az utóbbi időben a helyzet magaslatán. Nem véletlen, hogy a korábbi 1000—1200 szurkolóval szemben mostanság már mindössze 150—180 néző foglal helyet a hazai pálya lelátóján. Miért csappant Agy meg a nézőszám? Először is a csapat rossz otthoni szereplése miatt: nyert mérkőzéseinek mint­egy ' harminc százalékát nyeri csak itthon, hetven százalékát pedig idegen­ben. Vagyis, elesik az itt­honi pályaelőnytől. Másrészt a mérkőzéseket alig propagálják. Előfor­dul, hogy mindössze 5—6 plakátot ragasztanak ki a városban. Amikor szóvá- tettük ezt, a szakosztály ve­zetői úgy nyilatkoztak, ne­kik nem számít a bevé­tel. Többször előfor­dult az is, hogy nem nyi­tották ki időben a pálya kapuját, már vagy öt per­ce folyt a mérkőzés, mire a közönség végre bejutha­tott. Pedig köztudott, hogy a labdarúgás akkor ered­ményes és jó, ha szurkoló közönsége van. A drukke­rek többsége ilyen előzmé­nyek utón elidegenedik a csapattól. Szentendre sportszerető közönsége kéri a KKFSE vezetőségét, hogy a kriti­kát tekintse építőnek, ne rombolónak. Bizonyítsa be, hogy a futball barátai té­vedtek. y Zsigmond Károly gondo­latait abban a reményben adjuk közre, hogy a szak­osztály válaszol a körvona­lazott problémákra. vagyunk, mi a helyzet a fel­építendő ABC-áruházzal? — Az új élelmiszer-áruház építésének pénzügyi fedeze­te jövőre már biztosított, de addig a . nagyközségi tanács az építésre kijelölt területről kisajátítás útján köteles gon­doskodni. — Mit terveznek még az idei esztendőre? — Pomáz nagyközségben — megyei támogatással — kor­szerűbb elhelyezést kap majd az anya- és gyermekvédelmi szolgálat, a gyermekorvosi rendelő is. — Befejezésül szeretném még elmondani, hogy járá­sunk területén továbbra is épí­tőipari kapacitáshiánnyal kell számolnunk, ami több szem pontból is hátrányos; drágítja az építkezéseket, lassítja a be­ruházások befejezését, sőt, sokszor különféle pénzügyi en­gedmények nyújtására kény­szeríti a beruházót. A lakosságra számítva — Vajon a szűk építőipari keresztmetszet feloldására mi­lyen lehetőség kínálkozik? — Egy tény, külső segítség­re nem várhatunk, csak a sa­ját erőnkre támaszkodha­tunk. Éppen ezért indokolt, hogy a községi tanácsok ja­vítsák beruházási munkáju­kat, legyenek képesek- az érde­kelt szervekkel a hatékony együttműködésre, sőt, segítsék elő a tervek egyeztetését, az engedmények beszerzését és az alvállalkozók biztosítását. Ve­gyenek részt hatásosabban az ellenőrző munkában is. És utoljára említem, de elsőren­dűen fontos: a társadalmi munka szervezése, mert a köz­ségek lakói eddig is szívesen dolgoztak lakóhelyükért, s bí­zom abban, hogy ez az idén sem lesz másképpen. Egymást érik a gépkocsik Kincsekben gazdag bányatavak Tavasszal indul az igazi szezon, a forgalom A bányatavaknak rövid a múltja és nincs legendája. A környéken élők közül még so­kan emlékeznek arra, hogy a budakalászi tórendszer helyén az ötvenes években konyha­kertek voltak. Paradicsom ter­mett, paprika, sárgarépa meg egyéb zöldség virított, de a kertművelők nagyon megkín­lódtak a termésért. Akár­mennyit öntözték a palántá­kat, a föld mélyén megbúvó vastag kavicsréteg minden vi­zet elnyelt Japán munkagép Jöttek a kutatóintézeti szak­embereik és próbafúrásokat vé­geztek, melyek eredménye: ez a terület kiválóan alkalmas kavicsbányának. Ma ötvenhektáros tórend­szer áll az egykori, nehezen művelhető konyhakertek he­lyén és az Óbuda Termelőszö­vetkezet dolgozói eddig 2,5 millió köbméter kavicsot ter­meltek ki belőle az építők szá­mára. Kristálytisztáik a budakalá­szi tavak és nyári hétvégeken kirándulók népesítik be a kör­nyéket. Az elmúlt években — telepített pontyokkal — megin­dult a horgászélet is. Minden évszakban őrök vigyázzák a rendet, a kánikulai vasárnapo­kon bizony sokan fizetnek bír­ságot a tiltott, balesetveszélyes fürdésért. A tervek szerint a faluhoz és a HÉV-megállóhoz legköze­lebb eső Omszki-tó partját ki­építik és a területet átadják a strandolóknak. A bányászat sem szenved kárt, mert van lehetőség a további terjeszke­désre. és idén újabb tízhektá­ros bővítést is terveznek. Az Óbuda Termelőszövetke­zet múlt év végén vásárolt egy japán gyártmányú, TO­YOTA típusú munkagépet (egyetlen az országban), mely- lyel az eddigi öt méter he­lyett hét-nyolc méter mélység­ből lehet kibányászni a kavi­csot, Jelenleg a kísérleti üze­melésnél tartanak, de tavasz- szal már teljes kapacitással működik az új gép. Bajna István bányavezető kalauzol a parton. Ahogy ki­szállunk a gépkocsiból, már felbecsüli; milyen mélységig jutottak eddig a gépkezelők. — Honnan lehet ezt tudni? — kérdezem. — Mindig kúpalakra rakják a kavicsot, annak a magassá­gát mérjük, de le kell vonni belőle valamennyit, mert itt sokkal lazábban áll mint a víz alatt. Most négy méter mélységben lehetnek, tehát még folytatni kell a munkát. — Nem szabad kirabolni a tavat — ezt már Varga István mondja, aki előbb még óriási markolóval emelte ki a víz­ből és rakta partra a sódert. Hideg van, de munkavédel­mi szempontok miatt a fülke ajtaját nyitva kell tartani és két óránként váltják egymást társával. Mindketten szerző­déses munkások, az Alagi Ál­lami Gazdaság dolgozói, csa­ládjuk Nógrád megyében él. Hétfőtől péntekig egy sárga lakókocsi az otthonuk, ott áll kétszáz méterre a tóparton. — Barátságtalan ilyenkor ez a környék — jegyzem meg ön­kéntelenül, a markoló nyo­mán felszakadt jégtáblákat né­zegetve. — Inkább nagyon is moz­galmas itt az élet — vála­szol Varga István. — Egymás után jönnek az autók, és ra­kodják a sódert. A lakókocsi­ban meg jó meleg van. Estén­ként a tévét nézzük, vagy be­megyünk a faluba. Én már húsz éve utazgatok a kotró­géppel meg a lakókocsival. Kemény férfimunka — Kemény férfimunka, ami itt folyik — mondja Csák Ti­bor főmérnök, akivel a bá­nyairodában beszélgetünk. — Rosszak a szociális körülmé­nyek, nálunk nem lehet össz­komfortot teremteni. Nincs fürdő, nincs üzemi' konyha és ha besötétedik aggregátorról világítunk. Aki itt dolgozik, annak számolnia kell ezzel. — Kevesen vállalják? — Egyik gépünk két hónap­ja áll, mert nem kapunk rá embert. Mégsem panaszkodha­tunk, mert többségében törzs­gárdistáink vannak, akik meg­szokták ezt az életet és szere­tik a munkájukat. A gépkeze­lők kiemelt órabért kapnak, legmagasabbat a termelőszö­vetkezetben, de nem is vitat­ja senki, hogy megdolgoznak a pénzért. Más minőségű az itteni ka­vics, mint amit a Dunából hoznak a felszínre. Kisebb az agyagtartalma, más a szerke­zete. Viszik például Dunake­szire is, a Házgyárba, ahol fi­nomítják, keverik vele a du­nai kavicsot. Olcsóbban is adják Teherautók, személygépko­csik sorakoznak egymás mö­gött, rakodásra várnak. A ki­termelt mennyiség egy részét a telepen dolgozzák fel járda­lapnak, és úgy értékesítik. A szennyezett, földes kavicsré­teget (útalap-utántöltésre al­kalmas) olcsóbban adják. Több száz kocsi rakodik na­ponta a budakalászi tavaknál. És ez még nem is igazi forga­lom. Tavasszal indul a szezon. Gál Judit HÉV-piheno 1 Az új gyorsvasút -jobb technikai kiszolgálása érdekében, Szent­endrén kocsiszint és szerelőcsar­nokot építtet a BKV. Idén végez­nek a szerkezetek összeállításával a 31-es számú Állami Építőipari Vállalat szerelői. k tornyok városa Épületekbe zárt történelem Hajón, gyalog A pilisi hegyvidék lankái és a Duna közé épült ház­rengeteget tornyok csipkézik. Szentendre — a tornyok városa. Jelzik egyben a város gazdagságát, mert a tor­nyokhoz természetesen templomok tartoznak, s azokhoz történelem. Nemcsak a város, hanem egy idemenelcült népcsoport múltját is őrzik a kövek. Tegyünk egy sé­tát a városban Volt Pál Szentendre című könyvecské­je alapján, s mérjük fel a város gazdagságát. Érdemes! Szentendrének két virágkora volt: egyiket a rómaiak teremtették meg; a másikat az ozmán-törökök elöl ide­menekült, új hazára talált délszlávok és görögök. lantást a Blagov estenska­templomra, amely a város egyik legjelentősebb műem­léke. A XVII. század utolsó éveiben emelt fatemplomot, a XVIII. század közepén váltot­ta fel a ma is álló kőépít­mény. Az alapkőben elhelye­zett ószláv nyelvű okirat sze­rint 1752. július 3-án megál- datott és beszenteltetett. Az oldalkapu mellett gyertyafül­ke, s fölötte vörösmárvány sírkő, rajta görög felirat: Itt nyugszik a megboldogult, Ur­ban elpihent Tolojanne Deme­ter, Hüpészkliász városá­ból... elhunyt... az ll59-ik évben, április 24-én Szentend­rén. Rigómezei vereség — 1389. Lázár cár, a szerbek vezére, maga is fogságba esett, majd I. Bajazid szultán bosszújá­nak esett áldozatul: lefejez­ték. A győztes ozmán-török hadak végigdúlták Szerbiát. Menekült, ki merre látott. Sokan Magyarország felé vették útjukat, s eljutottak Ráckevére és Szentendrére is. A menekülőket újabb és újabb csoportok követték. A betelepülők harmadik hullá­ma, az 1600-as évek vége felé, Arsenije Crnojevic pátriárka vezetésével, mintegy 80 ezren, hajón, gyalog, szekereken ér­keztek hazánkba, többségük, Szentendrére. Egy-egy vidék­ről — a belgrádi, ciprovaci, opovaci, pozarevaci kerüle­tekből, Dalmáciából és Bosz­niából — érkezve népcsopor­tonként, egyházközségenként együtt maradtak és ideiglenes faházaik mellé ideiglenes fa­templomokat is építettek. Ezek máig megőrzött nevei jelzik Szentendre egyes városrészeit Vándor, ha megcsodáltad a Kalmárkeresztet, vess egy pil­Pusztulóban A Pozarevacka, a kerítésfal mögé zárkózott régi templom, a Pozsarevácból menekült szerbek telephelyének köz­pontjában emelkedik a Bük­kös patak jobb partján. Az ablak alatt félkörös fülkében bádogra festett ikonmarad­vány van. (Sajnos, ez a kép is, mint a többi hasonló alko­tás elpusztult vagy pusztuló­ban van.) A Pozarevacka­templom zárt magánossága, a kerítésfalban sorakozó régi sírkövek az elmúlás, az enyé­szet, hangulatát árasztják: egy hanyatló kultúra egyre tűnő, fogyatkozó maradványai vesz­nek itt körül. A opavaci területről mene­kültek az ízbég felől vezető út mentén, építették föl fatemp­lomukat, s ettől nem messze emelték a ma is álló kőtemp­lomot 1746-ban. Dalmátok formálták A szerb menekülők egy né­pes tábora Ciprovacból érke­zett Szentendrére. A mai Marx tértől délre elterülő la­pályon telepedtek le. Első templomukat e helyen fából építették, de már csak 1708- ban. A ciprovaciak azonban hamar meggazdagodtak, s 1750 táján elhatározták, hogy pompás kőtemplomot emel­nek. A terv háróm év múl­va megvalósult. A Ciprovacka nagyméretű, szép arányú és építészeti megoldásokban gazdag műalkotás. A Fő tér fölött meredek domb magasodik, amelyen kő­fallal kerített térség közepén áll a város egyetlen középko­ri építménye, a katolikusok Keresztelő Szent János-plébá- niatemploma. Az egész vár­domb dalmát menekülők ke­zén formálódott, ma is medi­terrán jellegű. A dalmát lete­lepülők — ellentétben a töb­biekkel I— nem görög-keleti, hanem római katolikus vallá­súak voltak. Itt őrzik a Sza­már-hegyen lakó katolikus dalmát szőlőművelők céhzász­laját, amelynek egyik festett képe Orbánt, a szőlőművelők védszentjét ábrázolja. Legszebbek egyike A várdomb és a Szamár­hegy közötti nyeregben épült a Belgrádból menekült szer- bek első fatemploma. A mai templomban még 1774-ben egy feliratos tábla azt hirdet­te, hogy itt egy 1690-ben emelt kőtemplom állott, és ennek helyére építették a mostani püspöki székesegyhá­zat. Ez, pedig a szentendrei pravoszláv- templomok ékessé­ge! A Szamár-hegyi Tabakos­kereszttel szemben, a mere­dek hegyfalnak fordítva hom­lokzatát, a Visegrádra vezető útnak és a Dunának háttal áll a szentendrei szerb temp­lomok között a legvonzóbb módon elhelyezett, romanti­kus épületegyüttes, a Preob- razenska. Ikonosztázionja az egyik legszebb Magyarorszá­gon. A pilisi hegyek karjaiban, a Duna völgyében pihen a kecses, sok tornyú város. E festői városkép azonban nem kulissza csupán: a zegzugos utcák, a szorosan egymáshoz simuló házak, a nyári lom­bok zöldje, a sikátorok és boltívek fényei a magyar pik- túra legjobbjait is elbűvölték. Így válj; a pillanatnyi látvány: örök életű műalkotássá. Az oldalt irta: Karácsonyi István Fotó: Erdősi Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents