Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-21 / 44. szám
1982, FEBRUAR 21., VASÁRNAP Levélváltás a szabad időről Ma még csak nyolcán vannak Cselekvő részvételre számítunk Tisztelt Szerkesztőség! Az ötnapos munkahét bevezetése, különösen a szabad szombatok és a vasárnapok jó kihasználása az egész magyar közvéleményt foglalkoztatja. Napilapok, folyóiratok rendszeresen felvetik ezt a témát es adnak bölcs tanácsokat a szabad idő eltöltéséhez. A Pest megyei Hírlap 1982. január 17-i, vasárnapi számának egyik cikkében Molnár Zsolt utal a művelődési intézmények, így a könyvtárak feladataira: legyenek vasárnap is nyitva! („... uram bocsá’...”) Szép elképzelés, hogy a szabad idő megnövekedése az emberek kultúra iránti igényét is növeli. Azt tapasztaltuk — már a kéthetenkénti szabad szombat bevezetésével is —, hogy ezeken a napokon a könyvtár látogatottsága jóval kevesebb volt, mint a dolgozás szombatokon. A statisztikák alapján úgy tűnik, a könyvtárhasználók legszívesebben kedden, szerdán, újabban pedig pénteken látogatják intézményünket. Több könyvtárban próbálkoztak már korábban a vasárnap délelőtti nyitva- tartással, de néhány embernél több nem vetődött az intézménybe. Űjságíró barátunk nem veszi figyelembe, hogy ezért a kevés olvasóért (8—10 fő) egy-egy vasárnap rhekkorg. energiafogyasztás történne {fűtés, világítás), nem is beszélve arról, hogy mi újat találna az olvasó, mikor még friss napilapokkal sem tudnánk szolgálni, hiszen a hivatali kézbesítés is szünetel vasárnap? És mi történne hétköznapokon, ha az amúgyis kevés létszámú könyvtárosi gárda akkor venné ki szabad idejét, mikor a legtöbben igénylik a szolgáltatást? Vagy például ki töltené szívesebben nyári hétvégéjét a könyvtár falai között, mint a szabadban? Ezek csak a legkézenfekvőbb kérdések, amik fölvetődnek a vasárnapi nyitvatartással kapcsolatban. A könyvtár nem akadályozza a szombat-vasárnapi művelődést, tanulást, erre az időre még az egyébként nem kölcsönözhető kézikönyvtári anyagot és folyóiratokat is odaadjuk olvasóinknak. A váci Városi- Járási Könyvtár nyitvatartási ideje is igen kedvező, szombaton is reggel 9-től este 7 óráig áll a látogatók rendelkezésére. Úgy gondoljuk, ez bőségesen elég arra, hogy a hét végéből mindenki .annyi időt fordítson önművelődésre, tájékozódásra, ameny- nyjt csak akar. A vasárnap pedig maradjon meg a családnak, az otthonnak, hisz hétközben úgyis éppen elég nagy a „hajsza”, nem árt, ha néha együtt töltjük szabad időnket szeretteinkkel. Még egy jó tanács: mielőtt kifogásainkat hangoztatjuk, jó lenne kicsit alaposabban tájékozódni a témáról, amiről szólni kívánunk. R. Mátyus Ottilia könyvtáros Együttgondolkodás a lehetőségekről Örömmel olvastam R. Mátyus Ottilia levelét. Bár másféle reagálásokat vártam, mégis megjegyzem, nem az voltba célom, hogy soraimmal tanácsokat adjak, hanem csupán az, hogy meditáljak kulturális, életünk legújabb jelenségeiről, leginkább az az ötnapos munkahéttel kapcsolatos problémákról. Megértem a könyvtáros és kollégáinak gondjait: végtére ők is családanyák, családapák, s különösen azt a passzust tudom értékelni — válóperektől dúskáló korunkban —, amely szerint „o vasárnap pedig maradjon meg a családnak, az otthonnak, hisz hétköznap úgyis elég nagy a »hajsza«, nem árt, ha néha együtt töltjük szabad időnket szeretteinkkel”.' Nyitvatartás Mondhatná valaki erről: magánügy. Ám alighanem melléfogna, alaposan tévedne, mert jelen esetben sokkal többről van szó. Mint ahogy végtére az is közügy, amit az újságíró — felkészülve a témára — leír, mert különben tájékozatlanságával félrevezet. De ekként értékelhetjük azt a fajta hozzáállást is, ami inkább kényelemszeretetből, magyarázkodásból, mintsem szakmai elkötelezettségből fakad. Mert nézzük csak: ellenérveket mindig lehet keresni és találni, miként a statisztikát is sokféleképpen magyarázni. De azt a tényt nem lehet megváltoztatni. hogy igenis voltak könyvtárak, amelyek — régi jó szokásként — nyitva tartottak vasárnap délelőttönként, s hasznúkat az olvasók érdeklődésének 1 megsokszorozódásában látták megtérülni. Ám meglehet, egy másik ok: az energiatakarékosság is szempont a nyitva tartásban. Furcsa indok, mert nem értem, hogy a fénycsövek fogyasztása hogyan áll arányban az elolvasott betűk mennyiségével? Persze, abban is kétélű kedem, hogy energiaellátásunk gondjait az olvasótermek vasárnapi ügyelete miatt nem tudjuk megoldani... Továbbá: még a mai kézbesítési problémák ellenére sem tudom elfogadni azt az álláspontot, hogy „mi újat találna az olvasó, amikor még friss napilapokkal sem tudnánk szolgálni, hisz a hivatali kézbesítés szünetel vasárnap?” Hiszen, ha a család asztalára oda kerül az újság, akkor miért nem kerülhet egy nagyobb közösség, a könyvtár olvasótermébe...? Véleménycsere S ami még enüél is, lényegesebb: azért a kévés — nyolctíz olvasóért — történne mindez? Hát igen, éppen őértük. Azt hiszem, ennek a megítélésében téved leginkább R. Mátyus Ottilia. A kérés, a kérdésfelvetés éppen Vácról érkezett szerkesztőségünkbe, nem mi találtuk ki. Ügy is mondhatnám, hogy mi csak továbbítottuk, hogy — ismételten leírom: uram bocsá’ — lesznek, akik megértenek. Mert — gondolom — a nyitvatartást is népszerűsíteni kell. Januári cikkemnek az «volt a célja, hogy szokásainkról értekezzen. Arról, hogy megváltozott időbeosztásunk újfajta hozzáállást igényel. Dehogy akartam én feladatokat meghatározni, méginkább kötelező érvényű megállapítást bárkire is ráerőszakolni. De, hogy a gondolat mégis célba talált, azt éppen az ön levele igazolja. Jómagam abban reménykedtem és reménykedem, hogy a lap hasábjain majd elbeszélgetünk, véleményt cserélünk, javaslatokat teszünk: miként oldjuk meg a felvetődő kérdéseket — gondolva a kis művelődési házakra, könyvtárakra, nemkülönben a nagyobbakra is. Kíváncsian vártam, milyen ötleteket kapunk és azokat hogyan lehet hasznosítani. Közös meditálás Nem a kifogásokat, nem a magyarázkodást szeretnénk hallani, azoknak amúgy is nap mint nap szenvedő alanyai vagyunk a közélet különböző területein. Inkább a cselekvő részvételre számítunk, amikor arra ösztönözzük a megyénkben nemes ügybuzgalommal munkálkodó népművelőket, könyvtárosokat, pedagógusokat, a lap olvasóit, mondják el véleményüket, közöljék észrevételüket: hogyan tartanák nyitva a művelődési házakat, mikor adnának szabadnapokat, hogyan szerveznék meg a zökkenőmentes munkát, mennyi idő marad a programok előkészítésére, egyáltalán: hogyan lehetne a közművelődés ügyét az eddigieknél még jobban tár- sadalmasítani. Így hát kedves R. Mátyus Ottilia, remélem, továbbra is partnerünk lesz az együttgondolkodásban. Arra kérném, hogy ne tételezzen föl rossz szándékot, felületességet soraimban. Inkább csatlakozzon közös meditálásunk érdekében azok mellé, akik egyedül dolgoznak egy-egy művelődési házban, könyvtárban, s bár naponta elfáradnak, mégis inkább a NYITyA táblát , helyezik el intézményük ajtaján, mintsem, hogy elfordítsák a zárat, s emiatt nyolc-*-tíz ember ne lépjen be a művelődés hajlékába. Meglehet, ma még csak nyolcán vannak. Hiszek abban, hogy bizonyos idő elteltével számuk megnövekszik, s ők is olyan lelkes pártfogói, nemcsak alanyai lesznek a művelődésnek, mint sok százan Vác városában, Pest megyé ben. az egész országban. Még egyszer köszönöm sorait. Örülök, hogy véleményt nyilvánított. S egyben remélem, hogy erről a témáról mások is elmondják gondolataikat. Üdvözli: Molnár Zsolt Fest 1982 Magyar siker Befejeződött a 14. belgrádi nemzetközi filmfesztivál, a Fest 1982”, amelyen 16 országból 60 játékfilmet láthatott a közönség. A hagyományoknak megfelelően a „Fest”-en bemutatott filmeket hivatalosan ezúttal sem értékelték és díjakat sem osztottak ki, a jugoszláv sajtó, rádió és tv azonban kiemelten foglalkozott az eseménnyel. A fesztiválon bemutatott két magyar film — Bacsó Péter A tarrá és Szabó István Mephisto című alkotása — rendkívül elismerő kritikát kapott. A belgrádi Politika véleménye szerint „valószínűleg a Mephisto és A tanú voltak a Fest legjobb filmjei". A Borba a többi között megállapította, hogy „a magyar filmgyártás kiemelkedő helyet foglal el Európában” és sajnálkozását fejezte ki, hogy „a jugoszláv filmgyártók és forgalmazók kevés figyelmet szentelnek a magyar filmművészetnek". Á tanút a jugoszláv filmforgalmazó vállalat megvette, és így rövidesen a mozik műsorára kerül. A Borba a Mephis- tót „gondolatébresztő, művészi filmalkotásnak” nevezte, és sajnálattal állapította meg, hogy nem vásárolták meg, tehát a jugoszláv közönség nem láthatja. A két magyar filmről méltató ismertetést közölt a Duga és az Ilusztrovana Politika, az új vidéki 'Magyar Szó és a Dnev- nik, valamint a belgrádi és az újvidéki rádió és televízió is. Margitszigeti jelentés Nyári tervek Annyi sok emlékezetes, mű vészi este színhelye, a margitszigeti szabadtéri színpad idén már nem nyitja ki kapuit A színpad szerkezete és a nézőtér emelvényrendszere műszakilag elöregedett, felújításuk elodázhatatlan. Az idei nyáron az óbudai Zlchy-kastélyban már nemcsak hangversenyeket rendeznek: a csaknem ezer néző előtt görög tragédiák bemutatását tervezik. Régi igény ugyanis, hogy Budapesten nyáron ne csak zenés produkciók, hanem prózai, drámai bemutatók is szerepeljenek a programban. Ezért fegészül ki a Hilton Szálló dominikánus udvarának repertoárja is: az immár hagyományos kisoperák mellett ezen a nyáron Heltai Jenő Néma leventéjében is gyönyörködhetnek a nézők. A városmajori színpad ugyancsak bővíti programját, itt eddig nyaranként csak egy darabot játszottak, ebben az évben már két bemutatóra vállalkoznak. Falumúzeum Szentendrén A szentendrei szabadtéri néprajzi múzeum az év minden szakában tömegeket vonz. Kanyó Béla felvétele Rádiófigyelő SZÉL ELLEN IS LEHET... Sajtótörténészek megfigyelték, hogy a közgazdasági lapok száma és példányszáma, illetve az újságokban megjelenő ilyen témájú írások iránti érdeklődés akkor nő, amikor a gazdasági helyzet nehezedik S ha e tapasztalat igaz az írott, mért ne lenne az, az elektronikus sajtóra, a rádióra és televízióra. E felfokozott érdeklődésnek összességében magas színvonalon, értő és előremutató módon felel meg a rádió közgazdasági rovata is. Különösen azok a műsorok sikerülnek jól, amelyek a sokak által tapasztalt, ismert köznapi példákon keresztül vonnak le az egész gazdaságra is érvényes következtetéseket, s magyaráznak meg olyan jelenségeket, amelyeket igazán megismerni csak a nagy összefüggésekbe helyezve lehetséges. Ilyen, s nem is az egyszerűbbek közül való eset Ernőd Pál műsorában a Csepel Autóé is. melyet olvasóink híradásainkon keresztül alaposan ismernek. A Gazdasági Bizottság döntése nyomán az elmúlt évtizedben meg kellett szüntetni a Csepel márkájú, jobb napokat is látott teherautó gyártását. Helyette új termék gyanánt nagy sorozatban az Ikarus autóbuszok alvázainak gyártása kezdődött el. A műsor kérdése nem ' az, hogy helyes volt-e a magas szintű állami döntés? Sokkal inkább, hogy mai szemmel nézve, vajon az ilyen vállalati döntéshez miért szükséges a szigorú állami beavatkozás. . A Csepel Autó — mint azt a Geiger Márton gazdasági igazgatóval készített beszélgetés is bizonyítja —. pontosan végrehajtotta a döntésnek mindazon részét, amely a vállalat, s a népgazdaság, céljait egyaránt szolgálja. De félig-meddig illegálisan, mondhatnánk, suba alatt megkonstruálták az új, speciális célokra alkalmas Csepel autót a hazánkban amúgy is megtalálható részegységekből. S tették ezt is a vállalat, a népgazdaság hasznára. Egyetértett ezzel Rabi Béla ipari államtitkár is. A vállalati döntéseket egyre inkább rábízzák magukra a vállalatokra. Mégiscsak ők tudják a legjobban, hogy mi válik hasznúkra. S e válasz egyben magyarázat a műsor (egyébként nemcsak a Csepel Autó példáját taglaló) talányos címére is. Tapasztalati tények alapján ugyanis csak azt tudtuk, hogy „Szél ellen nem lehet.. Most már ugyebár azt is, hogy szél ellen is lehet... Csak nem olyan egyszerű. SZERPENTIN. Míg az előbbi műsor kapcsán bosszankodtam a címen, az ismeretterjesztő szerkesztőség népszerű tudományos magazinját hallgatva, be kellett látnom: az telitalálat. Ez ugyanis híven a műsorhoz, színes, figyelemfelkeltő, ugyanakkor orientál is: mire számíthatunk a következő percekben. Megtudtuk például, mennyi titkot rejtenek a metróállomások burkolókövei, hogy Budapesten az új sportcsarnokban lesz bikaviadal, de volt is már néhány évtizede. Egymást követték a történelem, az építészet, a szociológia s más tudományok mezsgyéjét érintő szórakoztató, ismereteket bővítő, s az alaposabb elmélyedés igényét is felkeltő percek. Mind e szempontokat figyelembe véve, félórának se tűnő, jó ritmusú, hatvan perc volt a Szerpentin. Csulák András Sisak sóderban Ritka lelet Római-kori leletekre bukkantak a dunaújvárosi ipari kikötő bejáratánál: sóderkotrás közben a kavicsréteg alól egy jó állapotban levő bronzsisak és hasonló anyagból készült üst bukkant elő. A sisak igazi régészeti különlegességnek számit, bronzból ugyanis csak ritkán készítették ezt a fajta fejvédöt. A dunaújvárosi lelet úgynevezett itálo-kelta eredetű, s az i. e. ötödik századtól a kora császárkor eleiéig Volt használatos. A római határerődrendszer pannóniai szakaszán eddig csak egyetlen példány került elő, azt Zágrábban őrzik. A sisakot, s a III. századból származó üstöt a szükséges restaurálási munkálatok után a dunaújvárosi In- tercisa Múzeumban állítják majd ki. A címben felvetett kérdés- re, a Hogyan politizál- junk?-ra ad feleletet a Kossuth Könyvkiadónál most megjelent kötet, a Pártmunkások kézikönyve. Az immár negyedik, átdolgozott kiadvány igazodik az élethez, amely állandóan fejlődik, és új problémákat vet fel. Nyilvánvaló, hogy a pártmunká- nak, a politizálásnak ehhez a változó élethez kell igazodnia. Ahogyan az előszó megállapítja: a szerzők messzemenően figyelembe vették azokat a sajátos politikai körülményeket, amelyek között pártszervezeteinknek napjainkban dolgozniuk kell. Számításba vették a szocialista építés belső és nemzetközi feltételeinek változásait. A politika mai szükségleteiből indulnak ki, amikor a pártmunka, az alapszervezeti élet egy-egy elvi és gyakorlati kérdésével foglalkoznak, egyben összefüggéseiben tárgyalják a párt vezető szerveinek a pártéletet szabályozó, elvi jelentőségű állásfoglalásait, útmutatásait, valamint munka- módszereit. A munkaközösség tagjai — ismert pártmunkások, közéleti emberek — a hogyan kérdésre igyekeznek választ adni. Ezért azok, akik forgatják a kézi könyvet, a benne foglaltakat ne tekintsék kész, minden helyzetre érvényes rccéotnek, formának. Csupán segítség akar lenni ez a kötet, segíteni akar a pártmunkásoknak, Pártmunkások kézikönyve Hogyan politizáljunk ma? mindazoknak, akik politizálnak, hogy milyen formában, hogyan lássák a problémákat, miként alkalmazzák pártunk munkamódszereit. Az első fejezet az alapszervezeti pártélet irányítását és szervezését tárgyalja; olyan kérdéseket, i)ogy mi a taggyűlés, az alapszervezeti párttitkár feladata, milyen legyen a vezetőség tevékenysége, hatásköre, munkamegosztása, s milyen legyen az alapszervezetek kapcsolata * az irányító pártszervekkel. Hogyan működjenek a pártcsoportok? Szinte az egész skáláját leírják az alapszervezeti pártmunkának. Igen érdekes az a rész, amely a pártszervezetek gazdasági munkájával foglalkozik. Hangsúlyozzák a szerzők, hogy a pártszervezetek nem vehetik át a gazdasági vezetők szerepkörét, feladatuk a segítés, a gazdasági vezetés politikai irányítása, az országos és a helyi érdekek összehangolásában való tevékenység, a párt gazdaságpolitikai irányelveinek megismertetése, érvényesítése. Fontos az információgyűjtés és -elemzés, a tanulságok levonása és azok nyilvánosságra hozása. Természetesen más és más a feladata az ipari pártszervezetnek, mint a mezőgazdaságiaknak, megint más az építőiparban vagy a kereskedelemben dolgozóknak. A kötet a pártalapszervezetek propagandamunkájáról szólva, hangsúlyozza, hogy nagy körültekintést kíván az oktatás tervezése, szervezése, az oktatómunka folyamatos segítése; ellenőrzése és tapasztalatainak elemzése. Az agitáció is elengedhetetlen része a pártmunkának. Persze, nem mindegy, hogy milyen ez az agitáció, milyen a tartalma, formája, eszköze, hogyan érvényesül a tömegek, a dolgozók körében ? A kézikönyv a pártéletnek minden területét feldolgozta, érintette, a művelődéspolitikai feladatokat éppen úgy, mint a pártszervezetek kádermunkáját, vagy a tömegszervezetek és mozgalmak politikai irányítását: a hivatali, intézményi pártszervezetek irányítását. A kötet szerkesztő bizottsága — Baranyai Tibor, Lajtai Vera, dr. Péter János és Takács István — az előszóban hangsúlyozza: a kézikönyv alkalmas arra, hogy jó útbaigazítást adjon, de semmiképpen sem pótolhatja az önálló gondolkodást, a pártmunkások alkotó szellemű gyakorlati alkalmazási készségé^. A konkrét helyzet szabta konkrét megoldások felismeréséhez kíván e könyv segítséget nyújtani, megkönnyítve a választ, a tájékozódást, az önálló döntést és cselekvést. TJgy gondolom, hogy ezt a ^ célt jól szolgálja a könyv, segíti elterjeszteni a jó módszereket, alkalmazható formákat. Hiszen napjainkban az élet nem tűr sémákat, bürokratikus módszereket. Minden helyzet nagyfokú önállóságot, alkotó jellegű kezdeményezőkészséget követel. Ezért lehet haszonnal forgatni ezt a kötetet, amely egyszerre gyakorlati és elvi útmutatást ad a politikai munkákhoz, segít színvonalasabbá tenni a pártmunkát, a politikai munka módszereinek további fejlesztését és tökéletesítését. A kötethez csatolt függelékben pedig az olvasók megtalálhatják azoknak a párthatározatoknak a szövegét, amelyek a pártmunka tökéletesítésére vonatkoznak, illetve összegezik a tapasztalatokat. Gáli Sándor
