Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-20 / 43. szám
1982. FEBRUAR 20., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Hogy kiteljesedjék bennünk az ember Beszélgetés Szentendrén dr. Baráth Endrével, a városi pártbizottság első titkárával Az ötnapos munkahét bevezetésével újabb lépést tettünk élet- körülményeinknek jobbításában. Ma már van némi tapasztalatunk arra nézve, mit csináltunk jól s mit rosszul, miközben megszerveztük ezt a munkarendet, méghozzá a Minisztertanács rendelkezéseinek megfelelően, azaz úgy, hogy a gazdálkodó üzemek nyeresége ne legyen kevesebb, ne csökkenjen a dolgozók teljesítménye, ezzel párhuzamosan a keresetük sem, s lehetőleg ne romoljon a lakosság ellátása az ötnapos munkahétre áttérés miatt. Szentendre azon városok egyike, amelyekben már a múlt esztendő derekán lehetővé tették a feltételek néhány vállalat számára a munkahét megrövidítését. Itt tehát már több mint fél év tanulságai alapján vonhatunk mérle- oct"— bár most nem a gazdasági eredményekre vagyunk kíváncsiak elsősorban, hanem arra, hogy miként érte ez a változás magát az embert, milyen hatást váltott ki az a tény, hogy nem egy, hanem két teljes szabadnap vár mindenkire hét végén. Az MSZMP városi bizottságának első titkárával, dr. Baráth Endrével beszélgetünk. © Hogyan fogadták a városban az ötnapos munkahét bevezetését? — A kormányprogram szerinti ötnapos munkarend bevezetésének hírét elismerően és nagy várakozással fogadták az emberek. A dolgozók zöme kedvező szociális intézkedésnek tartja azt, hogy két nap jut a pihenésre, magam is meggyőződéssel állíthatom, feltétlenül érzékelhető lesz egy bizonyos idő elteltével mind a gazdasági életben, mind a közművelődésben, s általában az emberek életmódjának — várhatóan — pozitív változásaiban. Papírgyári munkásasszonyok mondták: Egyértelműen jó ez az intézkedés. Ehhez a megítéléshez jelentős mértékben járult hozzá az is, hogy az üzemekben szervezettebbé vált a termelés, maradéktalanul teljesítették a terveket, nem volt visszaesés a vállalati eredményekben. Az a néhány gyárunk, amelyben már tavaly ötnapos munkarendben dolgoztak a második félévben, jó példával járt elöl. A városi tanács illetékes osztályai, hogy úgy mondjam, elébe mentek a dolgoknak, ki- sebb-nagyobb zökkenőktől eltekintve megfelelően koordinálták az áttéréssel kapcsolatos módosításokat, egyrészt saját ügyfélfogadási rendszerükben, másrészt á lakosság kereskedelmi, egészségügyi ellátásában, az oktatási intézmények háza táján s a szolgáltatásban. Még nem mondhatjuk, hogy minden tökéletesen megy, de folyamatosan figyelemmel kísérjük a különböző jelenségeket, s intézkedik a tanács vagy más illetékes, ha szükséges. ©Ezek a jelenségek természetesen nagyon bonyolultak, s járhatnak zavaró következményekkel. Érdemes hát rájuk bővebben kitérni. — Hogy mire gondolok elsősorban? Ronthatja a közérzetet, ha a kereskedelem és a szállító vállalatok nem hangolják össze kellőképpen hét végi — vagy hét eleji — munkájukat. A mi városunkban is kialakult a népi társasjáték: megkeresni, hol, mikor, mi tart nyitva, mit melyik városnegyedben lehet kapni. Az eddigi tapasztalatok alapján azonban feltétlenül kedvező, hogy csupán az első szombaton volt nagyobb fennakadás az áruellátásban (élelmiszer, tej, bizonyos tejtermékek), egyébként meg lehetett oldani az élelmiszerek beszerzését. A város üzleteiben igyekeztek a nyitvatartási rendet úgy kialakítani, hogy eleget tegyenek az ellátási feladatoknak is, valamint ne tévesszék szem elől a kereskedelmi dolgozók érdekeit sem. Ugyanez vonatkozik a közlekedésre (csak néhány helyen kérnek az utasok járatsűrítést, illetve menetrend-módosítást), az orvosi rendelők ügye rendben van. Érdekes azonban, amit a gyermekek elhelyezésénél tapasztaltunk; három ügyeletes óvodát jelölt ki a tanács a szabad szombatokra az előzetesen írásban kért igények alapján, ám összesen körülbelül egy óvodai ügyeletre való gyerek jön össze. Itt is megfontolandó a módosítás. Bölcsődét nem tartunk nyitva, nem kérték a dolgozók az ügyeletet. Összegezve megállam'thatjuk, hogy jelentősebb zavarokkal nem kellett küszködni Szentendrén, s várhatóan már a jövőben sem kell. © Ü.jabb feszültségforrás azonban éppen az lehet, hogy a lakosság érintett rétege a pihenésre szá”t szabad szombatokon is dolgozik. — Nem szeretném, ha az ötnapos munkahét ürügyén valamiféle hamis tudat alakulna ki a városban. Kétségtelen, hogy mindaz, amit eddig felsoroltunk, nehezíti a helyzetet. Óva intek azonban mindenkit, ne vonjon le ezekből a nehézségekből téves következtetést az ötnanos munkahét bevezetésére, a do'oa egészére vonatkozóan. Az intézkedés maga igenis jó, ezt senki sem vitathatja. Hogy kritikus szemmel nézik az emberek, az helyes. Ám csak akkor, ha a kibontakozást akadályozó tényezőket bírálják, s nem próbálják elvetni a hibás részletekkel együtt magát a helyes egészet. Valóban akkor lesz majd tökéletes az ötnapos munkahét rendszere, amikor a különböző kiszolgáló intézmények (melyekről fentebb szó volt) úgy működnek, hogy tényleg a pihenést szolgálják, megteremtve saját dolgozóik számára is az őket megillető lehetőséget. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra, s attól sem lesz jobb, ha csak bíráljuk a különböző intézkedéseket, de mi magunk nem igyekszünk rátalálni az optimális megoldásra. Az ' egész város közös feladata emberi tartalommal tölteni ki a kormányprogram adta kereteket. © Ügy érzem, sokat kell még tanulnunk ahhoz, hogy megleljük ezt a tartalmat. Ma még veszélyeket is rejt magában a heti két pihenőnap. — Veszélyeket? Igen. Egyáltalán nem biztos, hogy ezt a két napot mindenki pihenéssel tölti, töltheti. Csak. $gy példát: a flátaloknak pluszjövedelem kell ahhoz, hogy lakáshoz jussanak. Mikor szerzik meg ezt? A heti pihenőnapokon, pluszmunkával. Számukra valóban reális annak a veszélye, hogy hétről hétre, hónapról hónapra az eddiginél is jobban kimerül fizikai és szellemi energiájuk a megszakítás nélküli hajtásban. De nem értek egyet azokkal, akik mindenféle fizikai foglalatosságtól eltiltanák az embereket a szabadnapokon. Vannak, akik hétvégeken munkájukkal javítják a szolgáltatást. Vagy itt vannak a kertészkedők vagy a kisállattenyésztők. A szabadban, a természet közvetlen közelében végzett, nem túlságosan nehéz munka is pihenés. Az úgynevezett aktív pihenés fogalomkörébe tartozik, amivel nekünk még bizony alighanem ezután kell megismerkednünk. Másrészt a kertészkedés, barkácsolás egyéb időtöltést is vonz: mezőgazdasági, műszaki segédkönyvek olvasását, zenehallgatást, csendet, önművelést. Nem biztos, hogy kizárólag az olvasás, a színház, a mozi, a művelődési ház látogatása fogadható el művelődésként. A természetjárók, a kirándulók zöme szenvedélyes múzeumbarát, az autósok gyakran keresnek fel távolabbi színházakat, kiállításokat, vagy az ínyenctúrák kedvelői talán nem megrögzött országjárók? Gyarapítják honismeretüket. Néhány esztendő kell még ahhoz, hogy kialakuljon mindenkiben a saját igényeihez mért leghasznosabb szabad idős tevékenység. Hangsúlyozom, saját igényeihez mért. Mert én veszélyt látok abban is, ha az emberekre rá akarunk kényszeríteni olyan elfoglaltságot, amelyek nem felelnek meg egyéni érdeklődésüknek, ízlésüknek, hajlamaiknak. © Tehetünk annak érdekében, hogy ki-ki megtalálja önmagát a hétvégeken is? — Tehetünk, sőt tennünk kötelesség. Az ötnapos munkarend nem csupán a termelőüzemektől kíván náavobb szervezőkészséget, hanem a különböző politikai, társadalmi és művelődési intézményektől is. Ez utóbbiak dolga ugyanis helyes mederbe terelni a szabad idős tevékenységet, miután felelősséggel és alaposan tájékozódtak arról, miféle igények jöhetnek számításba, a társadalmi munkától a csillagászati szakkör megnyitásáig. Munkastílusukat is felül kell vizsgálniuk ezeknek a szervezeteknek. Az emberek hét közben fáradtabbak az eddigieknél, a különböző programokat érdemes csúsztatni a hét végére, illetve kihasználva a két szabadnapot, vasárnapról szombatra, szombatról péntek estére. Receptet adni természetesen nem lehet, nincs is szándékomban. Meggyőződésem, hogy ebben a városban a lehetőségek maximálisan adottak. Körültekintő egyeztetéssel ezek a lehetőségek találkozni fognak az igényekkel. A heti két pihenőnap bevezetésével újabb, bővebb lehetőségeket kaptunk arra, hogy kiteljesedjék bennünk az ember, hogy kibontakoztassuk a magunkban rejlő képességeket, tovább fejlesszük tehetségünket, hogy valóban urai lehessünk természet és társadalom kapcsolatainak, hogy ne csak átéljük, hanem tényleg csináljuk azt, amiért érdemes élni. A lehetőség azonban nem elég. Hogy élni tudjunk vele, ahhoz a hét öt munkanapján ma meglevő tehetségünk, képességeink legjavát nyújtva érdemes az eddigieknél is jóval feszesebben, lelkiismeretesebben dolgoznunk, hogy megteremtsük a két pihenőnap élvezetének biztos gazdasági alapjait. BÁLINT IBOLYA Ballada 1 m mm » 1 x i ». — Kapcsa János festménye Hoppon maradt kérők Hidegen veretett vasakkal Elengedhetetlen feltétel a haladáshoz Van olyan világhírű — szerszámgépgyártó — vállalat, amely az általa forgalmazott termékeknek egyetlen alkatrészét, részegységét sem állítja elő, csak összeszereli azokat. A szóban forgó alkotóelemeknek a termelői a gépgyárral sok évtizede együttműködő — kooperáló — partnercégek nagy csoportja. Amint azt az üzleti eredmények —, s nem kevésbé a hosszú ideje fennálló kapcsolatok — bizonyítják, valamennyi érintett megtalálja a számítását. A harmada győzné Már az árukészítés kézműves foka is magába foglalta a kooperáció némely — kezdetleges — elemi jelét és a termelés társadalmi jellegének erősödése szükségszerűvé tette az együttműködést. Minél erőteljesebb — tágabb körű — a munka- megosztás, annál fontosabb tényezővé lép elő a kooperáció a termelők — például az ipar és a mezőgazdaság —, valamint a termelőegységek — így a közlekedésieszköz-iparban a motor- és alvázgyártók, a karosszériakészítők, stb. — között. Van spontánul kialakult kooperáció és tervszerű, irányított. Mindenkor feltétel azonban: érdemes — kifizetődő — legyen valamennyi résztvevő számára az együttműködés. Napjainkban a megyében tevékenykedő ipari termelőegységek kerekítve tízezer embert foglalkoztatnak karbantartással. Ha lennének ilyen feladatokra specializálódott, iparáganként, iparcsoportonként szervezett cégek — bátortalan kezdeményezések voltak, vannak, erre, így a Dunai Kőolajipari Vállalatot érintve a kőolajfeldolgozó iparban, a Cement- és Mészműveknél, a Duna- menti Hőerőmű Vállalatot érintve a villamosenergia-iparban —, amelvek vállalnák a gépek nagyjavítását, felújítását, akkor — becslések szerint — a jelenlegi, szétszórtan alacsony hatékonysággal dolgozó létszámnak a harmada is győzné az úgynevezett napi feladatokat, és a költségek — iparterületenként eltérően — 30—55 százalékkal mérséklődhetnének. Ennyiből is kiviláglik a kooperáció sokféle lehetőségének hasznossága, ám tegyük még kézzelfoghatóbbá az előnyöket. A szövőgépek állásideje a megye textilüzemeiben jelenleg a teljes üzemidő 13—14 százaléka, ám van olyan gyár is, ahol 27 százalék ...! Amint azt az okokra kíváncsi tudakozódás összegezhette, bár nem egyetlen okra vezethető ez az állapot vissza, a legfőbb tényező a karbantartási, javítási kooperáció hálózatának fejletlensége. Egyebek között az, hogy az ilyen feladatokra szakosodott — de nem létező! — vállalat helyett mindegyik szövődé maga tart fenn alkatrészraktárt — amiben azonban, érthetően, nem lelhető meg a szükséges pótdarabok hiánytalan sorozata —, néhány fős felújító részleget és így tovább. Sőt, a legtöbb helyen még ennél is elemibbek a gondok: azt sem sikerült elérni — nen megyei specialitás, országosan ez a jellemző —, hogy legalább a nagyvállalatok megszervezzék jól hasznosítható központi alkatrészraktáraikat, felújítással foglalkozó, nagy gyakorlatú szakembereket tömörítő műhelyeiket, ezen a módon téve hatékonnyá gyáregységeiknél ezt a tevékenységi részterepet. A gazdasági fejlődés bizonyos fokán a kooDeráció elengedhetetlen feltétele a haladásnak, mert segítségével nagyobb termelékenység érhető el. fokozódik az állóeszközök kihasználtsága. a minőség jobbá, egyenletesebbé tehető, az^z javul a termelés gazdaságossága. Éonen ez a felismerés — és gyakorlati tapasztalat — hozza magával, hosv a vállalaton belüli, a termelőegyséoek közötti. az ágazatok kapcsolatában létrejövő együttműködést követnie kell az országok közötti munkamegosztásnak — specializációnak, szakosodásnak —, azaz a nemzetközi méretűre táguló kooperációnak. Befolyás a nagyokra Megint megfogható ténnyel _ illusztrálva mondandónkat: a ruházati iparban ugrásszerű fejlődést lehetővé tevő SZTB jelű szövőgépek — ezekre alapozódott például a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál a műszaki fejlesztés — különféle részegységeit más és más KGST-tagok gyártják, majd valamennyien átveszik a késztermékeket. Ennek a kooperációnak részese többek között a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat váci gyáregysége. Ha hazánkban önállóan, a teljes gépet kívánnák előállítani, műszaki akadálya ugyan nem lenne, de csak nagy ráfizetéssel sikerülne; számítások szerint a ráfordítás a jelenlegi ár háromszorosát tenné ki. További bizonyítékért nyúlva: a megyében a termelőszövetkezetek kiegészítő üzemeiben a 12 milliárd forintot meghaladó ipari tevékenységnek a kétötöde olyan kooperációs munka, amely nagyvállalatok jelentős csoportjának folyamatos termelését befolyásolja. Az igényt az ilyen vállalkozásokra jól kimutathatjuk azzal, ha leírjuk: öt év alatt a termelőszövetkezeti kiegészítő üzemek kooperációs feladatai — érték alapján számítva — több mint a kétszeresére növekedtek, sokkal gyorsabban bővültek, mint a kiegészítő tevékenység egésze. Említhetjük a megye mezőgazdasági tudományos intézeteinek, valamint a Mezőgép Trösztnek a kapcsolatait más KGST- tagországok hasonló szervezeteivel, részét képezve annak a szakosodáson alapuló kooperációnak, amelynek célja olyan gépek, automatizált géprendszerek kidolgozása, amelyek segítségével a növénytermesztésben egy évtized alatt másfél, kétszeresére növelhető a munka termelékenysége. Határokon belülről és kívülről se- regestől mutathatók fel ilyen tények, ám, mint sok más tekintetben, a kooperációnál is lehetőség és valóság között meglehetősen nagy a távolság. Gyakran hidegen veretett vasakkal kísérlik meg a csatát a jobbért az irányító szervek, márpedig a hidegen vert vasból csak csorba eszköz sikeredhet! Csupán utalunk rá példaként: a kooperációnak különlegesen nagy hasznú formája a licenciák vásárlása, ám a megye szocialista ipara teljes termelési értékéből a licencia alapján gyártott áruk aránya az öt százalékot sem éri el... Nem okvetlen azért, mert a termelők konzervatív nézetűek lennének ilyen ügyekben, sokkal inkább azért, mert a szabályozási, jövedelemképzési, áralakítási előírások nem méltányolták kellően a kooperáció fejlesztésének ezt az útját! Egyetlen, bár nagy súlyú bizonyítéka ez annak, hogy a gazdasági környezet ugyan megkívánja, de nem ösztönzi eléggé a kooperációs kapcsolatok kibontakozását és a gazdálkodási feltételek viszonylagos lazasága eddig a kényszerítést sem közvetítette megfelelően ezen a területen. Fontos mérce lett A hadállásait még mindig erősen tartó — ahogyan ezt a szakemberek nevezik — végtermék-centrikusság nem kedvez a beszállítóknak, a kooperációs feladatokra specializálódott és abban nagy, gazdaságos sorozatokat teljesítő kis- és közepes vállalatoknak. Ennek éppúgy nyoma van az együttműködés akadályozásában, mint a gyártási költségek alakulásában, a műszaki fejlesztésben. A közgazdaságtudomány művelői egyre fontosabb jellemzőnek tartják egy-egy ország gazdaságának részvételi fokát a nemzetközi munkamegosztásban és a belső, határokon belüli együttműködés színvonalát ugyancsak a fejlettség egyik mércéjeként használják. Innét nézve is sok a teendő, a gyakorlat szolgáltatta tapasztalatok alapján azonban még több; túl kellene jutnunk most már a kezdeteken. MÉSZÁROS OTTÓ
