Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-18 / 41. szám

» A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VA'C VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA xxvi. évfolyam, 41. szám 1982. február is., csütörtök Nyugaton erős a konkurreitcia „A 26 milliméteres fénycső 10 százalékkal kevesebb ener­giát használ, a fényhatása pe­dig három-négyszerese a ha­gyományos 38 milliméteresé­nek.” — olvasom egy prospek­tusban. Nagy örömömre a gyártó cég (neve az Egyesült Izzó váci gyáregysége. A hir kiegészítésére Jánosi Árpád főtechnológust kértük meg. Lassú az ütem — A nagy felhasználók igé­nyei erősen eltolódtak az ener­giatakarékos fénycső felé. Ez érthető, mert több ezer fo­gyasztó esetén a 10 százalékok tetemes összegre rúgnak. A 26 milliméteresek gyártása dina­mikusan fejlődött hazánkban. 1980-ban még csak 0,6, 1981- ben 1,5, 1982-ben már 4,8 mil­liót gyártottunk, illetve terve­zünk. Ha a piacigény fokozó­dik, tudjuk emelni a kapaci­tást. Hogy érzékeltessem a két­féle fénycső arányainak eltoló­dását, álljon itt két adat. 1981- ben a 38-as átmérőjű fogyasz­tóból 14 milliót gyártottunk, ebből 1,5 millió volt 26-os 1982-re 40, illetve 4,8 lett a két szám hat jeggyel kifejezve. — Ha jól értem ez a „kicsi­nyítés” nem is volt olyan egy­szerű. — Nagyon is sok kísérlet előzte meg a próbagyártást. Nem véletlen az sem, hogy az átmérő pont 26-os. Annak annyinak kell lenni. Másképp használhatatlan a darab. — Megfelelő ütemű az át­térés a takarékosabb világí­tásra? — Sajnos nem. Pedig az új csövek a régiek armatúrájá­ban is használhatók. Semmit nem kell kicserélni a beszere­léskor. Az a helyzet, hogy sze­rintünk a magyar világítás­kultúra a nemzetközi színvo­naltól elmaradt. Csak az utób­bi két-három évben ébredtek rá az üzemek és a lakástulaj­donosok is, hogy kisebb fo­gyasztókkal is előállítható megfelelő fényerősség. Külföl­dön már régen működnek vi­lágítástechnikai tanácsadók. Mindezek ellenére tudni kell, hogy az összes régi típusú fénycsövek csak a 70 százalé­kát válthatja le az új, mert vannak olyan helyek, ahol csak a 38-asok használhatók. A Wsllo-rendszer A Váci Izzó a versenyképes­sége növelésére közel egymil- liárd forintot költött. Egy Weí- lo rendszerű sort vásároltak, ezen gyártják a szűkebb át­mérőjű fénycsőbúrát. Az ide­gen technológia számára fel­húzott épület azonban sok bosszúságot okozott. Baj volt például a fűtéssel. A dolgo­zók arca verejtékezett, a há­tuk fázott. Növelték a hőlég­fúvók számát, a betáplált ka­lória mennyiségét, még így sem lett tökéletes. A magyar piacon nem tudtak olyan ele­vátort beszerezni, amelyek az üvegcserép szállítására alkal­masak voltak. Az egyes cső­szakaszok ejtési szögét változ­tatni kellett, hogy csökkentsék az üvegcserepek koptató hatá­sát. Akadtak gondok a szintén hazai tervezésű keverőházzal is. Sok fejtörést okozott a cso­magolás megoldása. 1981 ele­jére sikerült a légpárnás egy­ségrakomány rögzítéses szál­lítást megvalósítani. — Ha ilyen sok gondjuk volt, miért nem vétték meg az egész W ello-rendszert, a ke­verőházzal, a csomagolási és szállítási módjaival együtt? — Mert nekünk meg voltak a speciális igényeink. Végül is megvettük az egész technoló­giát, a fülétől a farkáig, de kiegészítettük. Van annyira jó a magyar fénycsőipar, hogy megoldja ezeket a problémá­kat. Nem közömbös az sem, hogy a kiegészítések milliók­kal növelték volna a beruhá­zás költségeit. iá áru - jó piac — Most már van egy kitűnő gépsoruk. Hová fognak expor­tálni? — Az egész Európába. Nyu­gaton erős a konkurrencia, ke­leten gyengébb. Ez év végére alakul ki, hogy a hazai piac mennyi energiatakarékos fény­csövet kér. A gyártmányaink paraméterei kiválóak. Valuta- bevételt akarunk. — Régóta küzdenek munka-' erőhiánnyal? — Sajnos, a létszám állan­dóan csökken. Ha egy kis pén­zünk összejön, nagy teljesít­ményű, minél automatizáltabb gépeket vásárolunk. Ezt a célt szolgálja a japánokkal közö­sen létesített szalagrendszer is. Nekünk kevés lehetőségünk van a kooperációra, mert a ter­mékeinkhez nélkülözhetetlen a fejlett ipari háttér. Az Izzóban bizakodnak az emberek. Az új beruházások­kal nagyot lépett előre a gyár­tástechnológia. Nincs szégyen­kezni valójuk, mert a világ elektromos iparának fejleszté­sében a magyar eredmények is számottevőek. — A jó áru, jó piacot hoz — mondja a főtechnológus, s ez­zel a mondattal nem lehet vi­tába szállni. V. M. Gödi program A gödi József Attila Műve­lődési Házban február 19-én a „Félnótás cicamica” című me­sét mutatja be Kovács Mária, Kiszey Lajos és Haum Pál előadóművész. Ezután kerül bemutatásra ugyanaz nap a Kincskereső kis'ködmön című Móra-alko- tás, neves fővárosi művészek közreműködésével. Február 22-én Béres Ferenc népdalestje hangzik el. Közre­működnek Peterdi Pál, Hor­váth Attila, Molnár Júlia, Bo- háti Lajos, Fábián János és Kristóf Károly. ^ Az öregek éve alkalmá- ^ bál a KIOSZ váci járási- ^ városi titkársága és szak- & szervezeti bizottsága felke- S reste foglalkozásának utol- \ só mesterét, László Imrét, ^ aki hatvan éve készít, javít ^ késeket, ollókat és egyéb Si vágószerszámokat. A járás túlsó csücskéből idős férfi kopogott be a Kos­suth utcai házba. Zsebéből' bicskát kotort elő. Fanyele avultan bámult, pengéje a sok köszörüléstől már lesová­nyodott. László Imre átvette, vizsgálgatta. — Már újat kellene venni — mondta, de a vendég ra­gaszkodott az újraélesítéshez. Kimentek hát a műhelybe, s miközben szikrát vetett a kö­szörűkő, a faluról jött idegen megkérdezte: — Ráismer? — Mire? — Hát a bicskára. Negyven évvel ezelőtt magától vettem. Negyven éve az evangélikus templom melletti házban volt egy üzlet. Kivilágított kiraka­tában gyöngyház nyelű bics­kák, szépen faragott kések, csillogó ollók. Kint a cégtáb­lán: „László Imre késes és műköszörűs.” Kérdem is, mi a különbség a vándorköszörűs, a köszörűs és műköszörűs között. Imre bácsi lemondóan int, de azért csak elmondja: — Vándorköszörűs mindenki lehetett, aki összeeszkábálta zöld ládikáját, melynek elején, hogy tolható legyen, egy ki­sebb, a köszörüléshez az olda­lán „egy nagyobb kerék volt erősítve, két szíjjal összeköt­tetésben, lent a lábhaj tóval, fent a köszörűkővel. A köszö­rűsnek már iparengedélyre volt szüksége, de még mindig csak késeket és ollókat élesí­tett. A műköszörűs más spe­ciális vágószerszámokat, pél­dául orvosi szikéket is köszö­rült. A késes és műköszörűs szakmájának művésze volt. ö el is készítette ezeket a szerszámokat. Már a nyélké­szítés is külön tudomány volt. Hogy csak a legegyszerűbb fa­nyelet vegyük; tudni kellett, milyen fa mire való, hogyan kell szálában hasítani, faragni. Nem beszélve a csontfaragvá- nyos, cifra vasszerkezetes ké­sekről. Aztán jön a pengéje. Darabolni, kalapálni, ková­csolni, alakítgatni, csiszolni Csalási helyett a közösség A vámosmlkolai otthon lakéi ..\ . \ A Fővárosi Tanács száz la­kónak otthont adó szociális otthona a nagy átalakítások korát éli Vámosmikolán. A hajdani nemesi kastély új viz­es villanyvezetékeket és köz­pontig fűtést kap. Jövőre kö­vetkéznek a tetőfelújítás és a tatarozási munkálatok. A számla végső összege 10 mil­lió forint körül lesz. Ezt az utolsó fillérig a Fővárosi Ta­nács finanszírozza. Igaz, hogy olyan létesítmény születik, amelynek a kényelme minden igényt kielégít majd. A falak ugyanis erősek, épek, remek anyagból készültek, a szobák tágasak, világosak. Nyugdíja sincs Az intézmény évi költség- vetése 2,5 millió forint. A • húsáru beszerzése miatt a kis Nysa típusú autó Budapestre, a váci boltokba, a FÜSZÉRT- hez és a Zöldérthez robog áruért, de megkeresik az ott­hont a vámosmikolai ősterme­lőik is. Most éppen borsóleves volt kolbásszal, és nudli ebéd­re. Vasárnapra gombalevest főztek párizsival, rizzsel, sa­vanyúval és sütemény szere­pelt az étlapon. — Kik laknak az otthon­ban? — kérdezem Szisz La- josné főkönyvelőt és Dajka Sándorné főnővért. — Mindenféle sorsú embe­rek. Van olyan, akinek senkije sincs, akinek gazdagok a gyer­mekei, meg akinek még nyug­díjat sem hoz a postás. Az el­látás mindenkinek egyforma. A cipőkrémtől a papucsig min­dent megkapnak az otthon la­kói. — Mennyit kell ezért fizet­niük? — Eddig 1 ezer 350 forint volt a térítési díj, április 1-től 2 ezer forint lesz. — És akinek — mint ön mondja — nyugdíja sincs? — Az ilyen idős embert az állam tartja el. Akinek pedig nem éri el a havi jövedelme a kétezret, az a 80 százalékát fizeti a nyugdíjának. Itt sen­kinek sem kell félnie attól, hogy öreg napjai megkesered­nek. A száz öreget 14 ápolónő, öt konyhai dolgozó, mosó- és ta­karítónő látja el. Dajka Sándorné lelkes, eleven és sze­retetreméltó, mint tisztéhez illik. kellett. Ma már ezt senki se tudja. Nincs utód. Közel nyolcvan évéhez ő az utolsó késes nemcsak a városban, de a környéken is. — Szeretheti a munkáját — mondom. — Minden munka szép, ha azt jól megtanulják — felel. — Én se ezt a mesterséget vállaltam. Kilencéves voltam, amikor apám az első világhá­borúba bevonult. Öten vol­tunk testvérek, kenyér kel­lett, elmentem díszműlakatos mellé. Aztán rábeszéltek, hogy legyek késes, jobban a magamfajta gyereknek való. Hát vállaltam, amit az élet rámszabott. Bejártam Tolnát- Baranyát, míg 1929-ben beka­nyarodtam Vácra. Akkor az evangélikus templom körül még füves térség volt, ahol két háznak rakták az alapot. Ott béreltem boltot. Elrévedezik a múltba, majd így folytatja: — Majd jöttek a harcos évek. 1945-ben beléptem a pártba, ma is tagja vagyok. Ma már csak az öregek évé­ben tartanak számon. De azért van öröm is ebben a korban. Rámnyitja az ajtót három lá­nyom, két fiam, nyolc uno­kám, egy dédunokám. No meg jönnek Ácsáról, Püspökszi­lágyról, isten tudja, ki honnét, régi vevőim. Boldogság az! Mészáros Gyula — Sok baj van az öregek­kel? — A korral járó zsöftölődé- sek. Néha bosszantják egy­mást, de nagyon kedvesek. Nesu jönnek Pontosan dél van. Indulunk az ebédlőbe. Az otthon lakói asztalnál ülnek. Terített asz­talok, tisztaság, a tálban a gőzölgő leves. Nagyon figye­lek, hogy felfedezzem azokat az apró jeleket, amelyek a szeretet vagy az ellenkezőjé­nek a jelei lehetnek. Csak tü­relmet, nyugalmat, bőséges adagokat, s jól öltözött örege­ket látok. Nagy tisztelettel fi­gyelem a személyzet munká­ját, majd odalépek egy szem­mel láthatóan idős férfihoz. Fiser Zoltán 1899-ben szüle­tett, 7 éve lakik itt. Fodrász volt. — Nagyon jó itt. Mindig csak azt tapasztalom, hogy szeretnek. Olvasok, nyáron ki­rándulok, nagy csokor virágot szedek a menyecskéknek. A közelben ülők nevetnek. Winkler György kilencven­éves lesz március 2-án. Kilenc éve él itt. — Egy fiam van Szigetszent- miklóson. Hatvannégy éves. Nem látogat meg sohasem. Közelhajol hozzám, s a fü­lembe súgja: — Tudja, a fe­lesége elidegenítette tőlem, pe­dig a fiam jószívű gyerek. — Bólintok. — Nem vágyok el innen. Rend van, a koszt kitűnő, a személyzet jókedvű. Délutá­nonként furulyázok. Özvegy Tóth Antalné, hu­Volt Miskolc városában egy söröző, amit átalakítot­tak, és jazzkocsma lett be­lőle. Ez azt jelentette, hogy ebben a „kocsmában” rend­szeresen találkozhattak a műfaj kedvelői, fellépési le­hetőséget kaptak a külön­böző együttesek. Így alakult át Budapesten a legendás hírű Pilvax kávéház is az elmúlt évtől jazzpresszó- vá. Vácott 1978-tól mű­ködik jazzklub a műve­lődési központban. Az eltelt négy év alatt fellépett már itt a műfaj valamennyi ha­zai képviselője. Sikerült ki­alakítani az állandó törzs- közönséget. Az új forma a „Jazzpresszó” elnevezést kapta. Helye: a művelődési központ büfé előtere, ami egy kis átrendezéssel alkal­massá vált az ilyen ren­dezvényekre. A gyors szer­vező munka eredménye, hogy február 5-én, pénte­Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): február 18-tól 21-ig délután 4 órakor a felújított Gábor diák című magyar fil­met vetítik, Vác határában készült, külső felvételekkel. — Este 6 órakor A jó, a rossz és a csúf című, kétrészes olasz westernfilm a műsor. Rendez- 'te: Sergio Leone. III-as, dup­la helyáron vetítik, csak 16 éven felülieknek. Madách Filmszínház (Lenin út 63.): február 19-én délután 5 órakor bemutatják a Me­nyegző című szinkronizált len­gyel filmet. Rendezte: Andr­zej Wajda. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. — Február 20-án a Míg a halál el nem választ című NDK társadalmi film­drámát játsszák. Csak 16 éven felüliek tekinthetik meg! szonegy éve az otthon lakója; Másodszor itt ment férjhez. — Csudaszép esküvőt ren­deztek nekünk. Nyolc évig könyvtáros voltam, most a tv-t kezelem. Egy kitűnő erőben levő bá­csi érkezik. A hajdani termet­ből a széles vállak és hatal­mas tenyerek megmaradtak. A kézfogása még mindig ke­mény. — Majd én mondok rosszat róluk — int a személyzet felé hamisan Cseh Zsigmond. — írja meg, kérem, hogy nagy halom vas és rongy vár elszállításra már régen. Tu­dom, hogy az ipar tudná hasz­nálni, nem értem, miért nem viszik el, miért nem törődik vele senki. A régitől erősebb lesz az új vas. Aztán azt is írja meg, hogy nagyon jó em­berek viselik gondunkat — érzékenyedik el Cseh Zsig­mond. Szisz Lajosné meg azt teszi hozzá, hogy Zsiga bácsi színes tévét vett az otthonnak. Mutatja is. Ott van az ebédlcj főfalán egy állványon. A szí­nes műsorokat azon nézik a lakók. JÓ Itt Már a szobákat járjuk,’ Szépen berendezett, virágos mindegyik. Az egyik ágyon ül egy asszony. Dajka Sándorné felhívja rá a figyelmet. Lu­kács Jánosné tanárnő 44 évet tanított Vámosmikolán. 88 éves. A régi tanítványok rend­szeresen látogatják, még olya­I nok is írnak neki, akiket har­minc évvel ezelőtt tanított. Vicsotka Mihály ken, 17 órakor sor kerülhe­tett a presszó megnyitásá­ra, ami ezentúl minden hé­ten pénteken 17-től 22 óráig várja a jazzmuzsikát sze­rető váci és környékbeli fiatalokat. Februárban a fiatal, de máris népszerű ifj. Rátonyi Róbert és együttese muzsikál Bonto- vics Kati közreműködésé­vel. A negyven perces ze­nei blokkok között sor ke­rül a Balázs Béla Stúdió filmjeinek vetítésére, hang­lemezek bemutatására A presszó műsorai mel­lett ezután is sor kerül a jazzklub havi rendszeres koncertjeire, valamint má­jus 15-én és 16-án első íz­ben rendezik meg a „Tava­szi Jazz Panorámát”, me­lyen az élvonalbeli magyar együttesek mellett új, főleg fiatalokból álló művészcso­portok is szerepelnek. V. L. DCM Ságvári Klub (Deák­vár) : február 22-én délután 4 órakor a Vadnyugati mackó­kaland című román rajzfil­met vetítik. — Este 6 órakor a Mérkőzés című magyar film pereg a deákvári moziban, 16 éven felüli nézőknek. Halasok kerestetnek A jövőre - 60. évfordulóját ünneplő gödi munkásdalkör fiatal tehetséges dalosokat ke­res. A férfi dalosok Gödön a József Attila Művelődési Ház­ban jelentkezhetnek. . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Miskolctól Várig Jazzpresszó Filmszínházak műsora Olcsó napok Vácott 50%-kal olcsóbban vásárolhat a ngj férfi- és gyermekkabátot, készruhát, csizmát és divatárut #7AW. sDunakanyar Áruházában Ajánlatunkból: Női télikabát, 2930 Ft helyett 1465 Ft Férfitélikabát, 2910 Ft helyett 1455 Ft Női csizma, 1250 Ft helyett 625 Ft Férfibundacipő, 576 Ft helyett 288 Ft Várjuk vásárlónkat! * SJíg'só váci késes Amitől boldog az ember A korszerű világításról Az energiatakarékos fénycső

Next

/
Thumbnails
Contents