Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-17 / 40. szám
1982. FEBRUAR 1?., SZERDA A Fáklyában Jubileum A Fáklya február 21-én megjelenő idei 4. száma annak a szerkesztési koncepciónak a jegyében született, amely az ez évi 1—2. összevont számot is jellemezte: hatvanötödik esztendejét ünnepli a szovjet állam. Publicisztika taglalja az SZKP XXVI. kongresszusa óta eltelt egy esztendő eredményeit és interjú mutatja be a szovjet főváros utóbbi tíz esztendejét, valamint jövőjét. Az íráshoz tartozó sok színes kép alapján az olvasó élménysze- rűen ismerheti meg a szovjet fővárost. A lap egyik legérdekesebb része a régi Moszkvát metszeteken ábrázoló sorozat és hozzá tartozó riport. Ezúttal sem hiányoznak a Fáklyából a megszokott anyagok : az irodalmi olvasmány, a művészfotó, a rejtvény, a film- előzetes és a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza programja. Népi ellenőrzés a budai járásban Feltárnak és javasolnak A Budai Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság összegezte elmúlt évi vizsgálatainak tapasztalatait és elkészítette idei programját is. Tavaly — egyebek közt — vizsgálták a lakásszövetkezetek építő és fenntartó tevékenységét, a lakosság tömeg- étkeztetésének helyzetét, az általános iskolai tanulók nevelési és oktatási, valamint szociális ellátottságának alakulását. Folyamatosan figyelemmel kísérték a lakosság építő- és tüzelőanyag-ellátását, valamint az energiatakarékosság alakulását. A vizsgálatok nyomán a tapasztalatok és észrevételek összegezésén túl útmutatást is nyújtottak egyes hiányosságok megszüntetésére. A lakásszövetkezeti tevékenységgel kapcsolatban például javasolták, hogy azok az építkezések megszervezésétől a lakások megépítéséig legyenek a feladatok gazdái. Ily módon jobban érvényesülhetnek az építkezés költség- csökkentését szolgáló elképzelések, ellenőrizhetik a minőségi igények kielégítését. Az általános iskolai vizsgálatokkal kapcsolatosan javasolták: a megyei tanács művelődési és kereskedelmi osztálya együttesen tegye meg a szükséges lépéseket a tanulók étkeztetési gondjainak megszüntetésére. Javasolták azt is, vizsgálják meg, miként lehet a jövőben az iskolai sportpályákat és tornatermeket Premier a javából Örkényi hétvégék a tanácson Gondos próbák után, hosz- szan érlelt premierre került sor február elején, egy hétfőn, Örkényben a nagyközségi közös tanács összes helyiségében! Mi is volt e régen várt, nevezetes esemény? Az ötnapos munkahét első napja. És mint minden új bemutató után, az embert természetesen legjobban az izgatja, vajon hogyan tetszett a közönségnek. Alkalmazkodni kell — őszintén szólva vegyes érzelmekkel fogadtuk annak idején az egészet — így Hro- b os József né és Fehér László- né, az igazgatási csoport dolgozói — mert a két pihenőnap, semmi kétség, mindenkinek jól jön, de a megnövekedett munkaidő a hét többi napján már nem nagyon lelkesített senkit. Fehér Lászlóné ráadásul Táborfalváról jár be, s míg eddig a honvédség különbu- szával tudott közlekedni és háromnegyed ötkor már otthon volt, ezentúl csak hat óra felé ér haza. Hrobos Józsefné, mint mondta, szívesebben vette volna sok kollégájával együtt, ha nem nyolckor, hanem fél nyolckor kezdenek, s így maradt volna a fél ötös munkabefejezés. A szomszédos községből bejárókhoz azonban (a közlekedés egyeztetése miatt) alkalmazkodniuk kellett. — A család eddigi életritmusát (bevásárlás, gyerekek indítása óvodába, iskolába) nagyon megváltoztatja az új munkarend? — Végeredményben nem. Bár a délutánok lerövidülnek, s a főzést, mosást, szóval a háztartási munkát kicsit át kell szervezni, szombatra. Az is igaz, hogy így a vasárnapunk teljesen felszabadul, több jut a családra, a közös kikapcsolódásra. Időben összehangolva — Nagyon hosszú volt az első kilencórás munkanap? — Mikor reggel bejöttünk, mindenki azzal kezdte, hú, gyerekek, mikor lesz még öt óra! Aztán annyi tennivalónk volt, hogy észre sem vettük és már elment az idő. — Mi a véleményük az előkészítőknek; milyen problémák merültek fel, milyen egyeztetésekre, esetleges átszervezésekre volt és lesz még szükség? Somogyvári László tanácselnök és Kéri László igazgatási csoportvezető: — A Pest megyei Tanács elnökének januári utasítása egységesen, az egész megyére kiterjedően, szabályozta a tanácsi munkarendet. Tehát hétfőtől csütörtökig nyolctól 17 óráig, pénteken nyolctól 16 óráig dolgozunk, szombaton egyfős űgveletet tartunk nyolctól 13 óráig, az ebédidő pedig 24 perc. — Huszonnégy perc? — Másfél éve sikerült itt helyben, az épületen belül megoldanunk dolgozóink köz- étkeztetését, ezért ez semmif éle kényelmetlenséget nem jelent. — Sikerült összehangolni az egyéb intézményekkel, a különböző szolgáltató egységekkel a tanácsi dolgozók új időbeosztását? — Az óvoda, az iskola, a napközi és az üzletek nyitvatartási rendjét nem kellett az eddigiekhez képest módosítani. Természetesen néhány problémát azért teremtett a meghosszabbodott munkaidő. Így például: az óvoda szombaton zárva van. Bár ez kevéssé érint bennünket, mindössze egy dolgozónknak van, óvodás korú gyermeke, azonkívül egy-egy dolgozónkra általában 'félevedként kerül az ügyelet, tehát ez nem gond. Viszont a hús, a tej, a kenyér beszerzése munkaidő után már nagyon bizonytalan. Erre is találtunk megoldást. Az ABC vezetőjével megállapodtunk előrendelés elfogadására. Reggel 6.30-tól nyitva vannak, az asszonyok le tudják adni vásárlási listájukat, ezt napközben a boltban összeállítják és hazafelé menet már csak be kell ugrani érte. Gyalog vagy stoppal? Ami egyelőre megoldatlan, az a közlekedés. A hat bejárónk közül ketten hernádiak, és ők jelen pillanatban vagy gyalog, vagy autóstoppal, esetleg saját autóval tudnak csak közlekedni. Ugyanis vonat csak 16.10-kor és valamikor este 18 óra körül indul. Tavaly májusban megszüntették a 17.10-es járatot, mondván, nem fizetődik ki a MÁV-nak. Busz pedig egyáltalán nincs a két község között. Egyébként csak úgy közbevetőleg, a négy társközség közötti összeköttetés nagyon rossz, majdnem ott tartunk, mint 50—60 éve, hogy gyalog vagy biciklivel közlekednek az emberek. Legelőször tehát Hernád—Örkény összeköttetését kell megteremtenünk. Miután végre elkészült a jó minőségű összekötő út a két község között, most már tárgyalhatunk a Volán 20-as Vállalattal. Azt szeretnénk elérni, hogy a Puszta- vacs—Örkény között közlekedő busz útvonalát úgy módosítsák, hogy legalább'a Puszta- vacsról 16.30-kor induló járat visszafelé, kis kerülővel, menjen be Hemádra és ugyanígy a reggeli 7.40-es is. Ez nemcsak a mi két dolgozónkat érinti, hanem a hernádi Március 15. Tsz-ben dolgozó többi lakost is. Természetesen nagyon a kezdetén vagyunk mindennek, van még néhány kérdőjel, amire majd csak menet közben találunk választ. — Mire gondolnak? Társköxségek ügyelete — A három társközségünkre. Mindenütt egy-egy dolgozó van csupán. Az ő ötnapos munkahetük még nem eléggé tisztázott. Bár a megyei utasítás lehetőséget ad arra, hogy kis községekben ne tartsunk szombati ügyeletet, ez azonban nehezen oldható meg. Ugyanis az esküvők, névadók általában szombatra esnek, azonkívül adódhatnak egyéb ügyek, amivel úgy is fölkeresik otthon a kirendeltség vezetőjét. (Mindhárman helyben laknak.) Egyelőre úgy döntöttünk, hogy nem tartunk sem Pusztavacson, sem Hemádon, sem Táborfalván ügyeletet, de belső szombati szolgálatra sem osztottuk be a külső dolgozókat. Ha ugyanis az igény a lakosság részéről szükségessé teszi a szombati ügyeleteket, akkor úgy fogjuk megoldani, hogy a klfenfteltségve- zetők munkában töltött idejüket a következő hét péntekén visszakapják és bentről, Örkényből megy ki egy-egy dolgozónk helyettesítésükre. — Milyen volt a premier? — Azt hiszem, nagy különbséget senki nem tapasztalt. Nekem egyébként még egy premierem volt — mondta Kéri László —, az első szombati ügyelet rám esett. S. Horváth Klára a tömegsport szolgálatába állítani. Az építő- és tüzelőanyag-ellátási gondok elemzéseinél megállapították; a kisebb települések áfész-telepeinek áruellátása hátrányos helyzetben van a nagy TÜZÉP-telepekkel szemben. Felhívták a figyelmet e visszás helyzet mielőbbi megszüntetésére, s a gondosabb piackutatásra. Az idei első fél év munkaterve felméri: miként hasznosítják a gyakorlatban azokat az új mezőgazdasági-műszaki lehetőségeket, amelyeket az elmúlt években tártak fel a kutatók. Felmérik a szociális otthonok állapotát, az ottlakók helyzetét. Vizsgálják a pedagógusok lakáskörülményeit, s megnézik, milyen eredményekkel jártak a rendelkezések, amelyek lehetővé teszik, hogy a közhivatalokban az állampolgárok ügyeit munkaidőn túl is intézzék. K. Z. Sokmilliós beruházással Korszerűbb gomböntés Az OKISZ-Labor korszerűsíti a gomb- és a különböző díszítőelemek gyártását. Most évente 12—13 millió forintértékben készít, elsősorban a hazai üzletekbe és a szocialista országokba exportra kerülő készruhákhoz különböző gombokat. Az igények azonban egyre növekednek, amellyel a meglévő két kisüzem gyártási technológiája sem mennyiségben, sem minőségben nem képes lépést tartani. Az elhatározott fejlesztés több mint 16 millió forintba kerül; ennek jelentős részét, kölcsön formájában, azOKISZ központi fejlesztési alapja biztosítja. A beruházást, amelynek során a kézi gomböntést korszerű technológiával váltják fel, s a felületkikészítésben is új eljárásokat vezetnek be, két szakaszban valósítják meg. Ez év második negyedében helyezik üzembe az első gépeket a centrifugált eljárással készülő gombok gyártására. Közelebb van Budapestnél A szövetkezet mosodája Szatmáry Sándorné és Toroczkay Sándomé kétszer találkozik a megrendelőkkel: a ruhák felvételekor és kiadásakor A nagymosás ma Is a legfárasztóbb és a legidőrablóbb háztartási munkák közé tartozik. Hiába segít a mosógép és a centrifuga, nemcsak a mos- nivaló több, hanem a fajta- összetétel is más. Nem szabad valamennyi textilneműt otthon tisztítani — sőt, egyre kényesebbek a gyártói előírások —, ezért a kényelem mellett a szükség is a tisztítószalonok-' hoz vezeti a háziasszonyokat. A nagyüzemek sem nélkülözhetik a Patyolatokat, és számukra is fontos; milyen mesz- szire kell szállítani a szeny- nyest. Jó, hogy Pest megyében sem kell már mindenünnen ezért a fővárosba menni. A Ferromechanika Ipari Szövetkezet mosodája például a gödöllői és a nagykátai járás lakosságát és közületeit szolgálja ki. A településeken huszonhét felvevőhely van. Más területekről is elfogadnak azonban rendelést, Villányi József szolgáltatásvezető elmondta; a Dél-budai Fodrász Szövetkezettől például minden hétfőn 18—25 mázsa tisztíta- nivaló érkezik az üzembe. A mosodai és a Vegytisztító részlegekben két műszakban mintegy két tucatnyian dolgoznak. A munkafolyamatokat jól gépesítették, a mosógépekből kikerülő ruhákat három szárítógép, várja. A vegytiszA tisztítást segíti az Idén munkába állított olasz Maestrelli típusú gőzfűtésű gép. Balázs Gusztáv felvételei tításra három elektromos és egy gőzfűtésű masina áll rendelkezésre. A múlt évben a két részlegben kétezer-kétszáz mázsa szennyest tisztítottak. B. G. Nógattam a sofőrt, mert féltem^ hogy elkésem egyetlen nagynénémnek, anyám testvérének temetéséről. Az út jó volt, a havát Ceglédig lesöpörte a csípős szél, de azután a bekötőúton csak bukdácsoltunk, döcögtünk. A temetés csendben, hosszú ceremóniával zajlott le. Már indulni akartam vissza Pestre, amikor tekintélyes rokonom karon ragadott. — A halotti toron, remélem, részt veszel. A kocsiddal vigyél néhány rokont szegény Anica nénéd lakására. A címet tudod? Bólintottam. A sofőr mellé ültem és vártam, amíg megtelik a kocsi gyászolókkal. Tudtam, hogy az első emeleti tanácsi lakást akkor kapták az öregek, amikor lemondtak a tanyáról meg a falusi nagy házukról. Szépen, boldogan éltek a betonfalak között, ahová behordtak minden emléket. Apjuk, nagyapjuk fényképeit, iratait, a három emberöltőt átvészelt, megsárgult papírokat, a szép éneklőképet, az almáriumot, még a szerszámok egy részét is. Talán tíz évvel ezelőtt jártam náluk utoljára, amikor András bátyám már nagy beteg volt. Temetéséről csak külföldi barangolásomból hazatérésre értesültem. Nagynénémet ritkán látogattam meg, de minden ünnep előtt képeslapon küldtem üdvözletünket. Anyám óhaja volt ez a halálos ágyán. A nagyobbik szoba közepén hosszú, terített asztal várta a temetésről didergőn hazatérő gyászolókat. Lélekmelegí- tőt kaptunk, valódi kisüstit. Aztán mindenki jóízűen falatozgatott. És öblögette a torkát a jófajta házi borocskával. NyÜZSgés, lárma, zaj. Egy-egy emlékfoszlány jutott el fülemig a megboldogultról, aztán halk nevetgélés, sirató- asszonyi sóhajtás, a fiatalabbak zajongása, amiből kiszűrtem, ki vett új kocsit, ki mennyit keres, ki építkezik, ki hová utazik külföldre. Felálltam. Kimentem az előszobába. Az ajtófélfának dőltem, cigarettáztam. Bába Mihály 1"Jemetéó után Tekintélyes rokonom vállonveregetett, lélekmelegítővel kínált és megkérdezte, hogy vagyok. Valamit mondtam, de már nem figyelt oda, mert egy asszony a fogas körül kotorászott. — Nincs — mondta majdnem dühösen —, nincs. Valaki elvitte. — Mi baj? Elveszett valami? — Az esernyő. Az Anica gombnyomásra nyíló kis esernyője. Mondtam is neki, hogy szép. Nekem ígérte, hogy holta után legyen egy kis emlék tőle. És nincs sehol. Kerestük az esernyőt. Nem találtuk. A halál küszöbe előtt tibláboló asszony majdnem rosszul lett attól, hogy a még élő rokonától elirigyelt esernyőt nem találta. Visszamentem a szobába. Ettem egy sonkaszeletet és ittam rá egy pohár bort. Nyikorgott a nagyszekrény ajtaja. Három asszony szinte derékig merültél benne. Lepedőket, vánkoshuzatokat szedtek élő, meg mindenféle női holmikat, amik szép rendben sorakoztak a szekrény polcain. — Ezt elvinném, emlékül — csavart össze néhány lepedőt egy rokon néne, és hóna alá gyűrte. — Hogy emlékezzek a mi drága, jó Anicánkra. Elfordultam de a hangok áttörtek fülemre tapasztott tenyeremen. — Jó komaasszonyok voltunk, emlé- ' kül megérdemlem ezt a két abroszt. Meg a ruháiból valamit. Az egyik rokon éppen akkor akasztotta le a falról az aranyozott éneklő képet, s hangosan azt mondta: — Ha otthon ránézek, mindig emlékezni fogok rá. Az asztal mellet már csak én ültem, meg két megszeppent, kisírt szemű néni. Döbbenten nézték, és néztem és is, az iszonyatos zsibvásárt. Fiókok borultak ki, levelek, apró csecsebecsék hevertek szanaszét. A konyhából edénycsörömpölés hallatszott. A falak már csupaszok voltak, a csa- tos imakönyvet egy hón alatt láttam, a bevásárló tolókát, megtömve persze, egy'asszony fogta bal kezében, miközben a jobbal meg tömte magába a friss tepertős pogácsát, meg a frissen sült kolbászt. Kezem reszketett, mint mikor a feleségem szúrós szemmel nézi, hogy ujjaim között már megint ég a cigaretta. A bor kilöttyent a pohárból. A többit felhajtottam az utolsó cseppig. Felálltam. Megkapaszkodtam az asztal szélében. Anica néném asszony lányától búcsúzom csak. — Látod, mi van itt? És anyámék ezt szó nélkül tűrik! Bólintok. Együttérzőn kezére pasko- lok. Bénának érzem magam, s nincs erőm kimondani, hogy: csapj közéjük! Kitántórgok az előszobába. S akkor kigyúl bennem a félelem. Terem tőm, mi lesz. ha a bőrkabátomat is elvitték emlékül. De nem. Megvan! A rokon néne még mindig az esernyőt keresi. Valamelyik gaz elvitte — motyogja. Felkaptam a kabátomat. Ajándékosztogató rokonom ragadott karon. — Hogyan, kedves rokon, csak nem mégy el puszta kézzel? Semmi emléket nem viszel Anica nénéd után. Na, gyere csak... — Nem, nem akarok semmit. — Ugyan, azt nem lehet. Látod, mindenki visz emlékül valamit. Neked is vinni kell. Nem lóghatsz ki a sorból. Megadtam magamat, hogy hamarabb szabaduljak. — Akkor azt a rézmozsarat... — Azzal a törött ütővel? — nevetett. — Azzal. Mindig a konyhaszekrény tetején volt. — Megkeresem majd, és magam viszem fel Pestre, hogy neked is legyen emléked a megboldogult Anica nénéd után. Kitántorogtam a frissen hantolt halott gyászolóitól kifosztott lakásból.
