Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-17 / 40. szám

1982. FEBRUAR 17., SZERDA x/vman 3 Sajtótájékoztató Ipari környezetvédelem Munkaegészségügyi tanácskozás A nők és az egészségügyi foglalkozási ártalmak címmel tudományos tanácskozás kez­dődött Kedden Budapesten. Az Egészségügyi Világszerve­zet (WHO) háromnapos szak- ' értői értekezletét az Országos Munka- és Uzemegészségügyi Intézet rendezi, s arra szá­mos európai országból érkez­tek kutatok. A szakemberek a WHO munkaterve alapján te­kintik át a dolgozó nőK egész­ségvédelmének helyzetét, a munkahelyi ártalmak meg­szüntetésére irányuló tenni­valókat, különös tekintettel arra, hogy az utóbbi évtize­dekben jelentősen változott a nők, szerepe a termelésben. Az értekezlet megnyitó ülé­sén Dr. Zsögön Éva, az Or­szágos Munka- és Üzemegész­ségügyi Intézet főigazgatója köszöntötte a résztvevőket, majd dr. Medve László egész­ségügyi államtitkár mondott megnyitó beszédet. A többi között utalt arra, hogy ha­zánkban is a társadalom nagy figyelmét, összehangolt intéz­kedések sórozatát igényli a nők munkavállalásával kap­csolatos problémák megoldása, az egészségügyi, munkavédel­mi gondoskodás megszervezé­se. így például társadalmunk egyik jelentős vívmánya a gyermekgondozási segély meg­teremtése, e gyakorlat azon­ban kedvező hatása mellett egyéni gondokat, a munka­helyről való hosszas távolma­radás nehézségeit is magával hozta. Ezért is szerepel a ter­vek között a segély rendsze­rének korszerűsítése, így pél­dául a csökkentett idejű mun­kavállalás lehetősége. Szólt arról is, hogy Magyarországon évtizedek óta jogszabályok szolgálják a nők megfelelő munkafeltételeit, ám e rendel­kezések maradéktalan meg­valósítása, betartása még szer­teágazó feladatsort jelent a mindennapokban. Ebben az ál­lami egészségügyi szolgálat szorosan együttműködik a szakszervezetekkel, is. A megnyitó ülésen felszólalt dr. Mosztafa el Batawi, az Egészségügyi Világszervezet genfi központjának munka­egészségügyi igazgatója is. Ha Rozmaring — akkor vi­rág. Vagy mégsem? Alszászi Károly, a gazdaság ipari ága­zatának vezetője megerősíti ezt a kétkedést a töllforgató- ban. Sárváron és a Soroksári úton Pepsi-Cola-üzemet sze­reltek, a miskolci vágóhídhoz saválló tartályokat készítettek, a csongrádi, a szolnoki bútor­ipari vállalatoknak kazánhá­zakat szereltek, a Csepel Mű­veli csőgyárának alkatrészt forgácsolnak, a MÁV dízel- mozdonyaihoz hengerfejeket munkálnak meg, evőeszközö­ket, bográcsokat préselnek rozsdamentes acélból... És ki tudná felsorolni, mi minden­nel foglalkoznak abban az ágazatban, melynek neve — ipari... — Nemrég összeszámoltam, egyetlen évben 1200-féle ter­méket gyártottunk — magya­rázza az ágazatvezető. — Szá­molja ki, ez naponta legalább négyféle. Pedig az induláskor nem gondolhattunk erre! Nem, mert a kertészeti te­lep építésének befejeztével ezzel a jelszóval önállósultak: ha már összeállt egy kis csa­pat, ne maradjon kihaszná­latlanul a begyakorlott mun­káskéz. Kezdetben csak szol­gáltatásra, technológiai, hely­színi szerelésekre vállalkoz­tak, aztán más profil után kellett nézniük, mert az ága­zat dolgozói letelepedtek, csa­ládot alapítottak, s nehezen vállalkoztak az országjáró munkákra... A termékváltás fényesre si­került — állapíthatták meg az elmúlt esztendők dinamikus gyarapodását tekintve. Míg ,1977-ben 48 milliós árbevételt produkált az ágazat, tavaly már 74 millió 381 ezer forintot értek el. S mi van a két szám mögött? — Tudatosan vállalt hézag­pótló szerep, vagyis a háttér­Az ipar környezetvédelmi feladatairól, valamint a veszé­lyes vegyi anyagok tárolásáról és megsemmisítéséről tartott sajtótájékoztatót tegnap Kört- vélyes István ipari miniszter- helyettes, az Országos Környe­zetvédelmi Tanács tagja. Az elmúlt öt esztendőben Magyarországon az iparvállala­tok 9,1 milliárd forintot költöt­tele környezetvédelmi célokra, háromszor annyit, mint a megelőző tervidőszakban. A hatodik ötéves tervben tovább fokozzák ilyen irányú tevé­kenységüket, és 12—13 millió forintot fordítanak a tervezett beruházások megvalósítására. Az utólagos intézkedések mellett a jövőben egyre na­gyobb szerep jut a hulladék- mentes technológiák alkalma­zásának. Nagy jelentőségű és az ipar széles körét érintő program a veszélyes hulladékok kezelő­lerakó telepeinek és égetőmű­vének a létesítése. A tervidő­szakban nyolc lerakóhely, va­lamint a fővárosban az Ócsai úton egy kétszer huszonötezer tonna kapacitású égetősor épül. Az előszervezési feladatok el­végzésével az Ipari Miniszté­rium a Vegyi és Robbanó­anyagipari Felügyeletet bízta meg, a szervezés irányítását a minisztérium az Országos és Környezetvédelmi Hivatallal együttműködve végzi. Ugyancsak kiemelt téma a gyógyszer-, növényvédőszer- gyártás központi fejlesztési programjának keretében a környezetvédelmi feladatok korszerű módszerekkel történő A Magyar Úttörők Szövet­ségének Pest megyei elnöksé­ge tegnap a Vác városi és já­rási munkásőrség parancsnok­ságán úttörőtörténeti vándor- gyűlést tartott. A vándorgyűlésen megjelent ipari feladatok ellátása — szögezi le Alszászi Károly. — A nagyipar asztaláról lehulló morzsákat szedegetjük, ahol hiány mutatkozik, ott nekünk van keresnivalónk. Ipari nagyvállalatok, szövetkezetek és természetesen termelőszö­vetkezetek tartoznak partne­reink sorába. Példát említsek? Egyesült Izzó, MOM, Medicor, MÁV, Mezőgép, Klíma Ipari Szövetkezet, Vasért, Agro- ker stb. Rugalmasan kell alkalmaz­kodniuk a rozmaringos iparo­soknak is a gyorsan változó piaci körülményekhez. Ez pe­dig csak alapos felkészülés eredményeként mehet olajo­zottan. Az elmúlt esztendőt épp a hatékonyabb, termelé­kenyebb munka feltételeinek megteremtésére szánták, no meg a belső tartalékok feltá­rására. Mindezt azért, hogy az idén már bátran vállalkozhas­sanak, követhessék a piac diktálta tempót. — Az egyesüléssel 400 sze­mélyt foglalkoztató tekinté­lyes ágazattá lettünk — minő­síti az idei starthelyzetet Al­szászi Károly. Piliscsabán, Ürömön már korábban is sikeres terméke­ket — hidraulikus emelőbe- rendezéseket, könnyűszerkeze­tes pavilonokat — gyártottak. A céljuk az, hogy ezekhez is újabb piacokat találjanak, hogv a termelékenységet itt is tovább fokozzák. Magasabb szervezettséggel, megfelelő gé- nesítéssel nem elérhetetlen álom a szigorúbb feltételek között sem a 113 milliós árbe­vétel az idei évre. Természete­sen nem lesz könnyű, már csak azért sem, mert négy községben vannak az ágazat üzemei, s mindenhol a legop­timálisabb módszereket kell alkalmazniuk. és gazdaságilag is optimális megoldása. Az iparban keletkező hulla­dék eddiginél nagyobb arányú hasznosítása és a termelésbe alapanyagként történő vissza­juttatása érdekében hulladék­börze indítását tervezik­Az ország egyes területei je­lenleg környezetvédelmi szem­pontból az átlagosnál kedve­zőtlenebb helyzetben vannak, tehát ezeken a helyeken át­fogó szemléletű és fontossági sorrendben elvégzett védekezé­si intézkedések végrehajtása szükséges- Ennek során n*_ár megkezdődött Várpalota tér­ségének környezetvédelmi vizs­gálata és a szükséges intézke­dések kidolgozása. Körtvélyes István miniszter- helyettes az újságírók kérdé­seire válaszolva elmondta, hogy már eddig több mint 100 millió forintot fordítottak a váci kör­nyezetvédelmi feladatok meg­oldására. A városban három­ezer tonna veszélyes vegyi anyag felszámolása vált szük­ségessé, melynek nagy részét Ausztriában égetik el speciá­lis berendezésekkel, kisebb menyiség megsemmisítésére pedig Leninvárosban kerül sor. Egyidejűleg 30 ezer köbméter, a veszélyes vegyi anyaggal érintkezett talajt elszállítanak. Ä szállításra külön utat építet­tek, amely nem vezet községe­ken keresztül. A magyar ipar felészült a veszélyes vegyi anyagokat meg­semmisítő berendezések gyár­tására, melyekből várhatóan exportra is sor kerülhet — hangzott el a tájékoztatón. G. J. Fehér Béla megyei munkás- őrparancsnok, Tóth József, a Munkásőrség Országos Pa­rancsnokságának munkatársa, Kovács János megyei mun­kásőr parancsnokhelyettes, Hi­deg Ilona megyei úttörőtitkár, Márton Kálmán, az országos úttörőelnökség munkatársa, Rakó József, a Pest megyei út­törőtörténeti bizottság elnöke és Szőke Katalin városi út­törőelnök. A tanácskozáson megkülön­böztetett figyelmet kapott a munkásőrség és az úttörőszö­vetség negyedszázados együtt­működése. A vitaindítót dr. Szabó Imre, a Pest megyei Pe­dagógus Továbbképző Kabi­net munkatársa tartotta, A munkásmozgalom hagyomá­nyainak gyűjtése és ápolása az úttörőcsapatokban címmel. Szólt a magyar antifasiszta el­lenállás kiemelkedő hőseiről, mártírjairól, a mozgalom nagy­jainak nevét viselő munkásőr- egységek, KISZ- és úttörőkö­zösségek hagyományőrző együttműködéséről, a forra­dalmi nyomolvasó mozgalom eredményéről. Vác város munkásmozgal­mának történetéről Vásárhelyi József tanár beszélt, Torna?y Endre iskolaigazgató pedig 35 év úttörőtörténetének Pest me­gyei érdekességeit elevenítette fel. Gregor József, a nagykő­rösi Arany János úttörőcsapat vezetője az iskola tanulóinak hagyományápoló tevékenysé­géről számolt be. Érdeklődés­sel hallgatták a résztvevők a túrái Gagarin úttörőcsapat munkásőrtevékenységéről szóló beszámolót is. A túrái előadó a vándorgyűlés résztvevőit próbajelvénnyel tüntette ki, s vendégségbe hívta őket a köz­ség expedíciós táborába. A gazdag program filmvetí­téssel, majd a Matejka János munkásőrzászlóalj és a megyei úttörő munkásőregységek do­kumentumainak megtekintésé­vel folytatódott. A vándorgyűlés résztvevőit a dabasi és a nagykátai járás küldöttei tájékoztatták sző­kébb tájegységük úttörőmoz­galmi tevékenységéről, Illés Ferenc pedig a Csepel Autó­gyár munkásőreinek az üdvöz­letét tolmácsolta. A bensősé­ges hangulatú vándorgyűlés Rakó József elnök zárszavával ért véget. Ezerkétszáz termék a Rozmaringból Összeállt egy kis csapat... Szerkesztőségünk vendége: Csonka Tibor, a megyei tanács eSnökheiyetfese A kisvállalkozásokat is csak szocialista alapokon Kis- vagy szerződéses vál­lalkozás? Egyre megy! Éppen a fogalmak, a rendelkezések nem ,, vagy csak felületes is­meretében egy kalap alá vesz- szük valamennyi új üzemel­tetési formát. S szólunk róla, hol elítélően — a szocializmus lététől idegennek nevezve —, hol meg lelkesedve — vala­mennyi apró-cseprő hétközna­pi gondjaink megoldását vár­va tőle. S mindkét vélekedést egy kérdés kísér: nem kíná­lunk mi túl nagy s egyszerű lehetőséget a meggazdagodni szándékozóknak? A lehetősé­gek kiskapuit, kibúvóit min­dig megtalálóknak? A felvil­lantott vélemények jelzik, na­gyon is összetett a kérdés. S hogy mennyire, azt bizonyí­totta az a szerkesztőségi be­szélgetés, amelynek tegnap, a kora délutáni órákban Csonka Tibor, a megyei tanács elnök- helyettese volt vendége, aki az újságírók számos kérdésére adott részletes és áttekinthető választ Kiegészítő gazdaságok Egy hónap s tizenhat nap múlt el a lehetőségeket felkí­náló rendeletek életbelépése óta. A tapasztalatokról aligha beszélhetünk, legfeljebb a kez­deti lépésekhez kapcsolódó ész­revételekről. Hogy mit mutat­nak? — Tény, hogy szabályokban bővelkedünk. Harmincnégynél többről esik ma már szó. S az új üzemeltetési formák meg­ítélése is sokrétű. Ezt a fóru­mot is jelzik, s olykor még az ott előadók hangvételénél is. bizonyos részkérdésekben ké­tely érezhető. De a „másodla­gos” vagy „árnyékgazdaság” — pontosabban a kiegészítő gazdaság — léte vitathatatlan. Elég utalni arra, hogy a becs­lések, szerint ma Magyarorszá­gon mintegy hárommillió em­ber jut pluszjövedelemhez a termelőszövetkezetekkel integ­rálódott háztájiból, a szolgál­tatóiparban vagy nagyüzemek dolgozóinak munkaidő utáni különféle fusizgatísából. Az utóbbiak jövedelmének nagy­sága nem követhető nyomon. De az sem, hogy többségük szívesebben javítaná a csöpö­gő csapokat, az elromlott gáz- konvektorokat legálisan. S nem a vállalattól kölcsönzött, de soha vissza nem adott anyag­gal! — Az üzemeltetési forma változtatására az első kísérle­tet a kereskedelem és a ven­déglátóipar tette meg. Az ala­pos, jó előkészítés eddig jó eredményt is hozott. Egyes ese­tekben azonban a bérbeadói, vezetői magatartás, szemlélet érdekes volt. Először nem a falu végén lévő kis boltokat kínálták fel. S olykor félve a kockázattól, a későbbi fele­lősségtől olyan feltételeket szabtak, melyet senki sem fo­gadhatott el. A várható zseb- remenő bevételt pedig a tájé­kozatlan közvélemény pedig alaposan felsrófolta! A válla­lat, az egyén hasznát is. Pedig a cél világos: az ellátásnak kell javulnia, az igényeket kell jobban kielégíteni, ezért érde­mes próbálkozni az új lehető­ségekkel és támogatni a kez­deményezéseket. A kereskedelem jól vizsgá­zott, bár a kis élelmiszerüzle­tek után még mindig nem so­kan nyújtják a kezüket. — Az okokat nem szabad mindig a pénz, a haszon olda­láról megközelíteni. Itt in­kább a nagykereskedelmi vál­lalatok magatartásában ta­pasztalható nehézkesség, ru­galmatlanság, az akadály. Ta­lán a szállítási viszontagságo­kat Is megoldaná, ha a keres­kedő maga szállítaná a nagy­kereskedelemtől az árut, de kapna utána fuvartérítést. A nagyipari vállalatok nem­igen jelzik, hogy kapun belül vállalkozások jönnének létre, szerződéses formában. Hogy egyes alapvetően szükséges al­katrészeket, hiánycikkeket, eszközöket az új üzemeltetési formák valamelyikében gyár­tanának. Ezzel szemben a Pest megyei mezőgazdasági nagy­üzemek erőteljesen mozgolód­nak. Mi ennek az oka? Még sok a kétely — Talán itt is a szemlélet­nél" kell'kezdeni, valamint a kínálkozó lehetőségeknél. Ugyanazt a formációt, admi­nisztrációs felépítést kínálják, mint amivel már amúgyis ren­delkeznek. Természetes, hogy például a fűnyírásra, vagy ta­karításra társultaknak nem kell bérelszámoló, könyvelő, gépírónő. Ma még az ipari üzemekben a bérszínvonal­gazdálkodás is gát. Olyan kor­lát ez, mely még a hatékony­ság javításában is érezteti ha­tását. Az azonban egyoldalú megítélése a kérdésnek, hogy az ipar nem mozgolódik. Hi­szen a tervszerű, megelőző karbantartóknál meghatáro­zott összeget kínálnak fel, hogy maguk gazdálkodjanak. A Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat is szerző­déses vállalkozásba adta több szalonját. Az első tapasztala­tok itt is kedvezőek. A példák sorába kívánkozik a KISZÖV is. A meglévő ipari szövetke­zetek közül tizenöt döntheti el a közeljövőben, hogy formát vált, kis szövetkezet lesz, vagy a régi keretek között műkö­dik. Az előzetes tárgyalások már jelzik: öt vagy hat dönt az új forma mellett. Ki kockáztat például a szerződéses — tehát kapun be­lüli — vállalkozásnál? Mik a buktatók, s a vadhajtások? — Az új üzemeltetési for­máknak az előnyeit nemigen vesszük számba. Nem azt néz­zük, az ellátás, a szolgáltatás számottevően javítható, egy sor bosszúságtól megszabadu­lunk. Némelyek szemléletét mutatja, hogy mindig csak a visszaélések lehetőségét ku­tatja. De melyik forma az, mely nem kínál alkalmat an­nak, aki keresi. Mennyivel jobb, hogy az állam által megvett alkatrésszel fusiban gyorsjavítanak, olcsóbban? El­lenőrzésre itt is szükség van. A vadhajtásokat természete­sen az új üzemeltetési for­mákban is nyirbálni kell majd. Azokat, melyek a rossz, a nem kívánatos irányba vinnék el a gazdálkodást. Azt is látni kell, hogy a bérbeadó s a vállalko­zó egyaránt kockázatot vállal. Mert aki belebukik valamiféle vállalkozásba, annak pénze is bánja. j Egyszerűen, rugalmasan Mit csinál ebben a helyzet­ben a Gelka vagy például az A fit? S ezek az új üzemelte­tési formák kialakítják a ma­guk adminisztrációját, bürok­ráciáját? — A végén kezdjük. Az már látszik, hogy az elszámolás, a könyvelés portájukon egysze­rűbb. S kevesebb ember fog­lalkoztatását igényli. Remél­hetőleg a nagy ipari vállalatok tanulnak től.ük, s nem fordít­va lesz Afit és Gelka. E két nagy vállalat műszerezettsége óriási. A műszaki háttér ki­használtsága ezzel szemben rossz. Itt az a cél, hogy vál­lalaton belül a majd létrejö­vő társulási, szerződéses for­mában ezeket az eszközöket maximálisan kihasználják. Az érdekeltséget kell megterem­teni. A Gelka Pest megyében jelentkezett már egy ötlettel: a kis községekben a nyugdí­jasait állítaná rá a gyors hi­baelhárításra. A baj az, hogy még csak az ötletről tudunk... S mindjárt a kérdést megelőz­ve idekívánkozik a fuvarozás is. Az első, nem is kis lépés az volt, hogy saját célra bár­ki vehet teherautót. Túl ezen a körzet fuvarozási igényei­nek teljesítésére is lehetősége van. De arra nem, hogy a kecskeméti piacon bevásárólt árut mondjuk, a fővárosba hozza, s drágábban adja. Fu­varozásra, nem kereskedelmi tevékenységre szólnak a ki­adott engedélyek. A vállalkozások során nincs arányeltolódás? Mondjuk úgy, hogy ismét o divatos szakmák kerülnek előtérbe? — Itt a piac szabályozó sze­repére hagyatkoznak a hivata­los szerveK. A keresletre, mely egyértelműen meghatározza hosszabb távon, kikre, s hol van szükség. S ez majd a nagyüzemekben is mint érde­keltség megjelenik, s kénysze­ríti őket arra a rizikóválla­lásra, mely még ma csak a tsz-ekben mindennapos gya­korlat. Az építőiparban válla­laton belül alakult már szak­csoport, a dabasi járásban magas- és mélyépítésre. Re­mélhetőleg — ahol erre szük­ség van — mások is vállalko­zásra adják fejüket, s ezzel a szolgáltatásban, a kereske­delemben, a vendéglátásban, az alkatrészgyártásban, az építkezéseknél maga a lakos­ság jár jól. De az előítéle­tekkel, a gáncsoskodásokkal nem lépünk előrébb. Bsnniircket szolgáljanak Mert mit is akarunk mi? A szocialista nagyüzemekkel szo­rosan együttműködő szocialis­ta kisvállalkozást! Azt, hogy az ellátás, a közérzet javul­jon. Miért gondoljuk azt, hogy a szocializmus sajátja, hogy csöpögő vízcsapjainkhoz, le­fulladt gázkonvektorainkhoz törvényszerű feketén hívni szerelőt? Megfizetni a gyorsa­ságát, de az állami pénzen vett alkatrészt már nem? Ez nem idegen tőlünk, csak az új üze­meltetési forma valamelyike? Élesre állított kérdések, de ahogy a beszélgetés minden mondata sugallja: meg kell fogalmaznunk ezt is. Nem vesszük észre, hogy a most megnyílt kapuk arra hivatot­tak, hogy benünket szolgálja­nak? Véleményünket, esetle­ges ellenérzéseinket ebből a szemszögből sem árt megvizs­gálni ! Természetesen a leghi­telesebb meggyőzést majd a jól bevált gyakorlat szolgál­tatja. Varga Edit G. M. V. M. Úttcrő-munkásőr vándorgyűlés Hagyományőrző együttműködés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents