Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-16 / 39. szám

LUÖI ina A PEST HEGYES HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM 1982. FEBRUÁR 16., KEDD Alvó települések Tények, tervek az agglomerációról Agglomeráció — ki ne tud­ná ezen a tájon, hogy mit je­lent. Igen, olyan sajátos tele­püléscsoportot, amelynek lé­nyege a főváros közelségével fejezhető ki. Sok mindenben megegyeznek, különbözősé­geik ellenére, járásunk agglo­merációs települései is: köz­vetlen összeköttetésük Buda­pesttel lehetővé teszi, hogy a munkaképes lakosság többsé­ge bejárjon dolgozni. De meg is fordíthatjuk: a főváros az, amelyik kikény­szeríti a bejárást, munkaerő- ' szükségletének jelentős részét innen fedezi. S mivel maga is lakásgondokkal, településfej­lesztési problémákkal küzd, kényelmesebb a városon túl altatni a dolgozók egy részét. Feszítő genttak Akárhonnan nézzük, tény: az agglomeráció létezik, a la­kosság nagyobb része, a gö­döllői . járás öt településéről például a dolgozók 74 száza­léka bejár s nem túlzás a már emlegetett alvó titulus sem. Mint ahogy az is világos, a felduzzadt népesség nem is találna helyben, a községek­ben munkát s különösen nem iparit. De tény az is, hogy mind­ebből számtalan, s nemegy­szer az átlagosnál is feszítőbb gondok adódnak, különösen ami a községfejlesztést illeti. Külön szempont az is, hogy a kettősség, a városi munkahely és a falusi lakóhely megany- nyi ellentmondása itt fokozot­tabb, hiszen a város Budapest. Külön kategória tehát az agg­lomeráció s ezt méltányolja az a legújabb településháló­zat-fejlesztési regionális terv is, amelyről korábban már szó volt oldalunkon: akkor a többi község középtávú s köz­ségcsoportonként tervezett jö­vőjéről, lehetőségeiről volt szó. Most csak az agglomeráció­ról kérdeztük? Mayer Jánost, a járási hivatal műszaki osz­tályának vezetőjét, aki két hatalmas, leginkább a szoká­sosnál talán vékonyabb, de semmivel sem kisebb bőrönd­höz hasonló mappával foga­dott: egyikben a budapesti agglomeráció 5-ös, a másik­ban a 6-os számú település- csoport megannyi terve és ténydokumentuma. Elég. ha a a különféle mel­lékleteket felsoroljuk — üdü­lő- és idegenforgalmi, víz-, villanyhálózati és tömegköz­lekedési, energia- és szenny­vízelvezetési, területfelhasz­nálási terv — s máris látjuk, hogy milyen sokoldalú kér­déskörrel állunk szemben. Sok-sok térkép is itartozik a tervekhez, rajtuk a szivárvány minden színe: külön-külön je­lölve a területek felhasználási célját, a meglevő és az elkép­zelt létesítményeket, utakat, vasutakat. Középfokú központ Az egyik ilyen térképről azonban az is rögtön nyilván­való lesz, hogy a jövőről még­sem tudunk sok konkrétummal szolgálni. Nemcsak azért, mert jelenleg még nehéz előre lát­ni: valójában mire lesz pénz öt vagy tíz év múlva. Hanem mert közben változhatnak az elképzelések is. Például Csö­mörön egy jókora területet tartalékolnak arra, hogy esetleg ide költözzön ki az Országos Állat- és Növénykert egésze, vagy egy része. De ez csak kuriózum. Ami biztos, azt Mayer János így fogalmazta meg: — Községeink közül négy, Csömör, Kerepestarcsa, Nagy- tarosa és Mogyoród az 5-ös, Pécel pedig a 6-os agglomerá­ciós településcsoportba tarto­zik. A terv, elismerve külön­leges státusukat, külön is tár­gyalja őket azzal a megfonto­lással, hogy ezek városias tér­ségek s hogy a községeket egységes elvek alapján kell a jövőben fejleszteni. — Ehhez figyelembe kell venni azt, hogy a Budapest környéki telépülésgyűrű meg­osztva lát el funkciókat a fő­várossal s hogy az agglomerá­ción belül is szükséges, hogy az alapellátást nyújtó közsé­gek mellett középfokú köz­pontok is legyenek. A mi já­rásunkban ilyen középfokú agglomerációs központnak je­lölték ki Kerepestarcsát. — Mit jelent a középfokú központ kifejezés? — Azt, hogy a többi köz­ségtől eltérően, itt középfokú intézmények is helyet kaphat­nak, legyen szó kulturális, ok­tatási vagy egészségügyi ága­zatról. A kórház például ilyen. De félreértés ne essék, ez nem jelenti azt, hogy most párat­lan fejlődés következne itt, a tervek még nem konkrétak és hosszú időszakot fognak át. Amit még röviden elmond­hatunk: nem szakadnak el természetesen ezek a közsé­gek sem a járásszékhelytől, sőt, bizonyos feladatokat, ilyen például a köztisztaság, a jö­vőben a korábbinál szorosabb együttműködéssel old meg Mogyoród a gödöllői Város­gazdálkodási Vállalattal. A tervek fontos következménye, hogy az agglomerációkban még nagyobb gond lesz a la­kásépítés, amelynek telepsze­rű folytatását sok helyütt — jóformán csak Pécel a kivétel — ma még a közművesítés hiánya akadályoz. Lassú folyamat Azzal, hogy a módosított regionális településfejleszté­si terv külön foglalkozik az agglomerációval, még nem következik az, hogy a régi gondok, amelyekből most még példálózásra is alig futotta, egycsapásra megoldódnak. Ezekkel még nagyon sokáig együtt kell élni járásunk érin­tett községeiben is. De az, hogy ismét rájuk irányult a figyelem, már egy lépést je­lent előre. G. Z. Kutatási terv Jfiiffikásmozgalmi emlékbizottság Gazdag napirendje volt leg­utóbbi ülésén a városi párt- bizottság mellett működő munkásmozgalmi emlékbizott­ságnak. A testület tagjai be­számoltak a legutóbbi össze­jövetel óta végzett munkájuk­ról s meghallgatták dr. Mély­kúti Csaba: Két földosztás cí­mű anyagát. A bizottság tagjai megálla­podtak arról is, hogy az elkö­vetkező hetekben, hónapokban Madarász Sámuel, Bohus Sán­dor, Varga Lajos és Csáder Zsigmond egykori münkás- mozgalmi tevékenységét ku­tatják fel, s hogy ellátogatnak a jelenleg Budapesten élő Ko- moróczy Sándorhoz, aki a fel- szabadulás utáni időkben a politikai élet kiemelkedő har­cosa volt. Tájékoztatást kaptak az emlékbizottság tagjai arról is, hogy az idei tavasz bővel­kedik politikai évfordulókban, amelyet méltó ünnepségekkel tesznek emlékezetessé. Közü­lük is kiemelkedik az az ese­mény, amelyre előreláthatólag áprilisban kerül sor: ekkor avatják fel a művelődési köz­pont mellett Varga Imre Le­ninről készített szobrát. A testület összejövetelén megemlékeztek a nemrégiben elhunyt Dallos Józsefről, a munkásmozgalom régi harco­sáról. A bizottság szorgalmaz­ni fogja egy gödöllői mártír, Valentin János emléktáblájá­nak elhelyezését is, a róla el­nevezett utcában. Ennek al­kalmas időpontja a város de­cemberben ünnepelt felszaba­dulási évfordulója lenne. Va­lentin Jánost 1944 novemberé­ben hurcolták el és ölték meg a fasiszták. Csiba József Kodályra emlékezve Kiállítás, hangverseny Gazdag a Kodály-emlékév járási programja. Amint arról már beszámoltunk, májusban Galgahévíz ad otthont annak a megyei ünnepségnek, amely két napon át több rendezvény­nyel méltatja a nagy zeneköl­tő és pedagógus munkásságát. De ezenkívül is minden köz­ségben lesz megemlékezés, s az év valamennyi hónapjára jut esemény. Bagón márciusban rendez­nek ünnepi hangversenyt és vetélkedőt, decemberben pedig a művelődési ház és az általá­nos iskola tart közös ünnep­séget. Ikladon a népdalkor Kodály gyűjtötte népdalokat tanul be s fellépésein rendsze­resen bemutatja őket. Nagy- tarosán októberben emlékez nek Kodály Zoltánra: itt is a művelődési ház és az általános iskola szervezi együtt a nép- dalversenyt. Novemberben pe­dig az irodalmi színpad je­lentkezik emlékműsorral. Pécelen a művelődési ház­ban rendeznek a gödöllői Ze­neiskolával együttműködve ünnepséget s több előadáson is foglalkoznak Kodállyal a Sé­ták a zene birodalmában cí­mű sorozatban is. Vácszent- lászlón decemberben lesz ki­állítás és előadás a művelődé­si házban és a könyvtárban. Veresegyházon szeptember­ben nyitják meg Vámos László fotókiállítását, amelynek címe: Képek Kodály Zoltán életéből. Novemberben a Cantemus kórus és a gödöllői zeneiskola ad közös hangversenyt, mi­ként decemberben a népdalkor és a citerazenekar. Egyelőre ennyi ismert a tervekből, de az év folyamán még bizonyo­san több rendezvény illeszke­dik az emlékezés járásbeli so­rozatába. Orosz, angol Szakfordítói tanfolyamok A mezőgazdasági szakembe­rek körében is 6ok helyütt nélkülözhetetlen az idegen nyelvek tudása. Példák sorát említhetnénk Bábolnától Agár­di" arra, hogy a gyakorlatban dolgozó gaadász, gépész, nö­vényvédelmis ivagy állatte­nyésztő is hasznát veheti esetleges nyelvtudásának. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen is elő kívánják se­gíteni a fiatalok nyelvtudásá­nak gyarapítását, például a szakfordítói tanfolyamok szer­vezésével. Évfolyamonként ál­talában tizenöt—húsz jelent­kezőt iskoláznak be ezekre. A gépészmérnöki karon orosz-, a gazdászkaron angol nyelvű szakfordítókat képeznek ki az egyetem jól felszerelt nyelvi laboratóriuma segítségével. Akik. ezt a tanfolyamot be­fejezik, azok diplomájuk mellé hivatásos szakfordítói okleve­let is szerezhetnek. NEHEZEN eldönthető vita: vajon a jogos panaszok, beje­lentések közzétételéhez ha­sonlóan a dicsérő, köszönő le­veleket is bocsássuk nyilvá­nosságra? Vannak, akik azt mondják, elvtelen volna. Hi­szen a pékeknek az a felada­ta, hogy jó kenyeret süssenek, az orvosoknak, hogy alaposan megvizsgálják a betegeket, a buszvezetőnek, hogy segítse az öregeket az utazásban és így tovább: mindenki a saját munkájában köteles a legjobb tudásához mérten teljesíteni. Mindezért pedig nem új­ságban megjelenő köszönet, hanem fizetés jár. Nem úgy a panaszokkal, hiszen jó eset­ben ezeknek csak kivételeknek szabad lenniük, s a hibák,.el­len minden eszközzel harcolni kell. Vagyis a visszaélések, hanyagságok szpkásos bünteté­se, a prémiummegvonás, a fi­zetéscsökkentés, a különféle fegyelmi intézkedések mellett igenis szükség van arra, hogy mintegy a közösség szégyen­táblájára kerüljenek azok, akik nem tesznek eleget köte­lességeiknek. Mások viszont azon a véle­ményen vannak, hogy a külö­nösen kiemelkedő teljesítmé­nyek, a szokásosnál is oda- adóbb munka vagy a hivatali kötelességeken túlmenő segít­ség nagyobb nyilvánosságot Apró-cseprő (?) kőzügyeink érdemel: ösztönöz, példának szolgál. De hogy melyik eset kiemelkedő s hogy egyáltalán mi számít nagynak vagy ki­csinek, nehezen dönthető el, ezt jelzi egyébként címünkben is a zárójeles kérdőjel. Tagadhatatlan azonban, hogy az első véleményen le­vők, mint jómagam is, néha meginog elhatározásában. Kü­lönösen amikor hosszú időkön keresztül azt tapasztalja, hogy a kötelességszegés, a gondat­lanság vált általánossá némely területen, s bármily szomorú, éppen a jó példák, a. dicséretet érdemlő hozzáállás a ritka. S ilyenkor ugyebár meginog az érvelés logikai talapzata, s az ember önkéntelenül felkiált: jé, hát ilyen is van? Mint például legutóbb a harmincas úton, Kerépestar- csán, a két településrész, a hajdani Kistarcsa és Kerepes közötti völgyben. Ahol előbb bosszankodva vettük tudomá­sul közlekedőtársaimmal, hogy valami vagy valaki megakaszt­ja a forgalmat. Aztán amikor továbbengedtek bennünket, jólesően nyugtázhattuk, azért kellett várnunk, mert az út menti építkezés kátyús terüle­téről felhordott sarat tisztítot­ták le az úttestről. Azt aligha kell mondani, hogy milyen ve­szélyeket rejt az ilyesmi, meg­csúszhatnak a gépkocsik, sú­lyos balesetet' okozhat a gon­datlanság, amit egyébként szabályok kifejezetten tilta­nak. Hogy mégsem gyakori a lát­vány? Sajnos igaz. Ezért is tesz kivételt az ember s di­cséri meg azt, aminek általá­nosnak kellene lenni. RITKÁN LÁTOTT nagy si­ker? van a gödöllői művelő­dési központ legújabb kiállítá­sának: a Lehetetlen tárgyaink­nak. Nem túlzás, özönlenek a látogatók, hét végén a fővá­rosból is sokan kilátogatnak Gödöllőre, s akadt olyan is, aki Miskolcról Budapestre utazva megszakította az útját, hogy megnézze a televízióban is beharangozott rendkívüli tárlatot. Mert hasonlóról még nem hallottunk, s a hatalmas érdeklődés mutatja: a szerve­zők jó érzékkel választották ki témájukat. • Ä nézők közül persze lehet, hogy van, aki csalódik: még több tárgyat szeretett volna itt látni e szokatlan szégyen­Cukrászati ci®n@|ék Naponta 50 féle cukrászipari terméket készítenek a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat gödöllői cukrászüzemében. In­nen látják el a várost, valamint kerepestarcsai, kartali, do- monyi, ikladi, püspökhatvani és acsai üzleteiket, élelmiszerbol­tokat. A képen: Papp Sándorné tortalapot tölt. Barcza Zsolt felvétele TavEssF-d megpróbálják Sokat írtunk mostanában a gödöllői labdarúgásról, s a különféle fórumokon is meg­élénkült hírcserét az a köztu­domású tény indokolja, hogy a GSC focicsapata az utolsó helyen várja a tavaszi foly­tatást a megyei bajnokság I. osztályában. Már olyan han­gok is hallatszanak, hogy egy­szerűen meg kellene szüntetni a szakosztályt. Az elkeseredés szülte pesszimizmusnak azon­ban, ha más nem is, de az el­lene szól, hogy a serdülő csa­pat éppen fordítva: az első helyen zárta az őszi szezont. A sok vita. beszélgetés után kíváncsiak voltunk arra, hogy vajon milyen a hangulat a so­kat szidott csapat háza táján. Hogy hitelesebb legyen a kép, váratlanul állítottunk be az Erzsébet parki gyakorlópályá­ra, hogy megnézzünk egy hét­köznapi edzést. Meglepetésre, s minden előzetes hír ellené­re együtt volt a csapat, s a hideg február eleji időben is szorgalmasan gyakoroltak a játékosok. Az öltözőben sem volt melegebb, ahol az edző­vel, Tóth Józseffel és néhány játékossal beszélgettünk. — Ha visszatekintünk az őszi szezon végére elmondhat­juk, hogy ekkorra már össze­rázódott a csapat, de hát már nem tudott lényegesen vál­toztatni a helyezésen. A téli szünet után jobb hangulat­ban kezdtük el az edzéseket — tájékoztatott Tóth József — előbb tornateremben majd a szabadban. Már két edzőmér­kőzést is játszottunk az isa- szegiekkel, és sikerült győz­ni. Az ilyen találkozók nem csak az alapozásra, az edzés­re és a sikerélményre jók, ha­nem arra is, hogy a két csa­pat között barátság alakuljon ki. pádon. Csakhogy minden bi­zonnyal ötször-tízszer ekkora terem, mint amilyen a Gödöl­lői Galériáé, sem lett volna elegendő ahhoz, hogy vala­mennyi elfuserált termék ide­kerülhessen. Meg aztán bizto­san sokan ütnek a homlokuk­ra: ha én ezt tudtam volna, •küldhettem volna egy-két ki­állítási anyagot. Amiben persze így sincs hiány, s aki még nem látta, minden bizonnyal élvezetet ta­lál megtekintésében. Furcsa ellentmondás: hiszen a tárlók­ban, a falakon és a falak men­tén csupa olyan tárgy látható, amelyekre pontosan illik cí­münk: apró-cseprő közügyek­ről, kisebb-nagyobb bosszúsá­gokról van szó. így együtt mégis inkább nevetésre inge­relnek, semmint felháborodás­ra. S ez az irónia egyben a tárlat nagy érdeme. De azon a tanácskozáson, amelyet a kiállításhoz kap­csolódva február 19-én tarta­nak, s amelyre meghívtak néhány, a galériában mű­tárggyal szereplő vállalat kép­viselőjét, biztos, hogy komo­lyabbra hangolódik a légkör. Hiszen valójában a nevetség tárgyaiért pénzt adtunk hiába, nem is beszélve arról, hogy a használhatatlanság 'bosszúsága ki sem fejezhető forintokban. Gáti Zoltán — Milyen az edzésterv? — Hetente háromszor ed- zünk, s a fiúk nagyon fogad- koznak, hogy mindent elkö­vetnek a tavaszi jobb ered­ményekért. A gödöllőieken kívül négyen járnak Kerepes- tárcsáról egy játékosunk pe­dig Aszódról. Tervszerűen dol­gozunk. Az edző szavait megerősí­tik a játékosok: Kolozs Sán­dor, Barna László, lványi Ti­bor, Berták László és Zlatnyik Lajos. A többiek a beszélge­tés alatt is szorgalmasan gya­korolnak a jeges pályán: Lit- kovszky Pál, Szőlősi János, Kántor János, Pálmai Ri­chard, Szabó Zsigmond, Oláh Sándor, Kapitány József, Glau­ber Antal és Tanács Mihály. A nagypályát, amint arról már többször beszámoltunk, felújítják, nagyon ráfért már a gyepszőnyegre a csere, hi­szen a labdarúgók mellett a gyeplabdások is ezt használ­ták. Amíg kész nem lesz, a GSC fosictái albérletben, a GEAC pályáján rendezik ha­zai mérkőzéseiket. Amelyeken — reméljük — sikerül fordí­tani a helyzetükön, s megka­paszkodni az I. osztályban. Ehhez ' persze valamivel több bíztatás is elkelne. Hátha most valóban meghálálják! Csiba József Kézilabda, labdarúgás Folytatódtak a gödöllői ké­zilabda és labdarúgó terem­torna összecsapásai a Légszesz utcai csarnokban. Eredmények; kézilabda férfiak: GSC— GEAC 19-18, Nagymaros—IMI 19- 24, Madách DSK—GSC ifi 15-38, Gyömrő—Veresegyház 22-18, GEAC—Veresegyház 20- 13, IMI—GSC 15-15, Nagy­maros—Gyömrő 23-26. Nők: Isaszeg—Nagymaros 12-9, Ve­resegyház—GSC 7-18. Labdarúgás: Ganz szb—ATE Gépész 3-0, Barátság—Viktória 2-1, Vízmű—Áfész 4-2, Vízmű —Barátság 2-1, Ganz szb— Áfész 5-0, ATE Gépész—Vik­tória 7-1. Mindkét teremtorna a hét végén folytatódik, a részletes program a szombati számunk­ban olvasható majd. A mp kulturális programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Slavamir Mrozek: Piotr Ohey mártíromsága. A GT.’80 szín­házi csoport előadása. Rende­ző: Kerényi Gábor Miklós, 19 órakor a színházteremben. Táncház, 18 órától Városi moziműsor A birodalom visszavág. Szinkronizált amerikai fan­tasztikus kalandfilm. 14 éven aluliaknak nem ajánlott, 4, 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) I

Next

/
Thumbnails
Contents