Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-14 / 38. szám

ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM 1982. FEBRUÁR 14., VASÁRNAP Mérlegen a múlt esztendő A szövetkezet! tagság rangja Az átlagosnál nagyobb szak­értelem, szorgalmas emberi munka, megfelelő ríiűszaki háttér, közgazdasági szemlé­let, konok kezdeményező­készség. Körülbelül ezeknek a feltételeknek tartós meglé­te és kamatoztatása garantál­ja már évek óta a pilisi Aranykalász Tsz „ jó hírét, rangját a járás határain túl is. Összhangban A felsorolt fogalmak közül kevés szorul magyarázatra, hiszen a zárszámadási mérleg adatainál hitelesebb igazoló- juk a szó sem lehet. A pilisi közös gazdaság tavalyi teljes árbevétele 223 millió 30 ezer forint volt, az 1930. évi 195 millió 515 ezer forinttal szem­ben. A mérleg szerinti nyere­ség a tervezettet csaknem hét­millióval meghaladva, 29 mil­lió 490 ezer forint lett. A szövetkezet növényter­mesztési ágazata tavaly ter­mészetesen szembe került ugyanazokkal a gondokkal, mint a legtöbb közös gazda­ság. Az aszályos tavaszi idő­járás ellenére ez a főágazat mégis eredményes esztendőt zárt. A búza, de külörfösen a rozs hozama ugyan elmaradt a tervezettől, de ezt a kiesést pótolta a napraforgó, a bur­gonya és a kukorica többlet­termése. Nem szabad azon­ban elfeledkezni arról, amit az ellenőrző bizottság elnöke is hangsúlyozott közgyűlés' beszámolójában: a gépesítési főágazat kiszolgáló tevékeny­sége, a jól irányított növény­védelem, vagyis a szervezett emberi munka és a gépi hát­tér összhangja nélkül nem le­hettek volna biztosak a siker­ben. A burgonyatermesztés és -értékesítés gondjaival évekig küszködött a pilisi közös gazda­ság. Tavaly sem volt re- dőtlen a szakemberek homlo­ka, de mekkora a különbség! A hektáronkénti 23,1 tonnás átlagtermés, összesen '700 va­gon betakarítása, beszállítása, tároláshoz történő szétváloga­tása nagyon sok ember össze­hangolt, jó munkáját dicséri Két éve gazdasági kényszer szülte az ötletet: létesítsenek burgo'nyafeldolgozó üzemet az értékesítés megkönnyítése ér­dekében. S ahhoz kellett — a tudatos — konokság, hogy a kevéssé biztató kezdet után se álljanak el ettől az elhatáro­zástól. A burgonyahámozó üzem tavalyi árbevétele — 11 millió 78 ezer forint — a ter­vezettnek csaknem kétszerese lett. Vagyis: az úgynevezett burgonyaágazatot a feldolgo­zásnál képződött nyereség te­szi jövedelmezővé. Szerkezetváltás Lehet átgondoltan is koc­káztatni, zökkenők nélkül vál­tani. Ezt igazolja a pilisi kü­Mrgas játékosok kerestetnek Kosaras lányok bánata Régen hallottunk a Monori SS kosárlabdázó lányairól. Veres László, a kosarasok ed­zője elmondta, elég szerencsét­len időszak járt rájuk az utóbbi időben. — Feltételezhető ok, a ta­gak igen nagy fluktuációja, mire egy csapat igazán össze- kovácsolódna, egy-egy kulcs­ember mindig távozik. Sok sérülésük is volt, ami elég hosszadalmas gyógyulási idő-, vél jár, az utóbbi időszakban három térdsérülés volt — Fo­dor Márta gyógyult a legne­hezebben, hiányát nagyon érezte a csapat. Előfordult, hogy nem is a jobb játék miatt győzött az ellenfél csapata, hanem a ma­gassági fölény döntött, sajnos, a legmagasabb emberünk most is csak 175 centis. A Moqori SE felnőtt női csapata az NB II-ben játszik, sajnos, je­lenleg kevés sikerrel. Pilla­natnyi visszaesésük oka, hogy három nagyon jó játékosuk főiskolás lett és távozott a csapatból. Ledniczki Erzsébet és Fazekas Erzsébet hiányát még most is érzik. Az 1931-es évben két nagy mérkőzésük volt, az egyik _ a Budapesti Tanítóképző Főis­kola ellen, amelytől 52-40-re kikaptak, két hét múlva lesz a visszavágó mérkőzés, ahol bi­zonyítani lehetne... A máso­dik „nagy meccs” a BKV Elő­re csapata ellen volt, sajnos ott is kikaptak 90-49-re. A csapat tagjai közül Pausch Andrea, Szűcs Judit és Ma­gyar Zsuzsa teljesítménye emelhető ki. A Monori SE serdülő női csapat már jobb eredmények­kel dicsekedhet. Győztek a Magyar Hajó, a Duna Cipő csapata ellen és csak mini­mális vereséget szenvedtek a BEAC serdülő női csapatától is, ahol 41-40-re kaptak csak ki. Mindenki nagyon .lelkesen játszott, de Gyöngyösi Ágnes, Vrabecz Erika és Kaltenccker Tünde játéka kiemelkedő volt. A játék izgalmára jellemző, hogy az utolsó öt percben a lányok négy emberrel játszat­tak csak, a többiek kiponto­zódtak, így már lehetetlen volt a vezetés átvétele, hiába igye­keztek a pályán maradt lá­nyok. A Monori SE felnőtt csapatában öt gimnazista is játszik. Beépülésük még nem egészen történt meg, de na­gyon tehetségesek és várha­tóan a csapat gerincét fogják majd alkotni. Javuló eredményeket vár­nak Vámos Mariann, Pausch Andrea, Tóth Anikó, Kökény Ildikó és Kaltenecker Rozália teljes beépülése után — ami­re már nagy szükség lenne a lányok önbizalmának helyre- billentése miatt is. A következő mérkőzés ma lesz az Állatorvostudományi Egyetem tornatermében, a Gyógypedagógiai Főiskola csa­pata ellen. Bíznak a győze­lemben, az edzésekre minden­ki rendesen és rendszeresen jár, kondíciójuk jó, akaratere­jük és játékuk után ítélve, feltételezhető és várható a . győzelem is. Monostori Istvánné Kulturális P?®§FUSÜ Gyomron, az úttörőházban, 9 órától: asztalitenisz-verseny, hétfőn, 14.30-tól: az ügyes ke­zek szakkör foglalkozása. Monoron, 18-tól: a Nosztal­gia ifjúsági klub összejövetele, holnap, 18-tól: a kertbarátkor foglalkozása és kismotorvezető tanfolyam. Pilisen, a moziban 17-től: Lúdas Matyi, 19-től: A zsar­nok szíve. Hétfőn, 17-től és 19-től: Csatár a pácban. Vecsésen, holnap, 17-től: az A/9 galambászkör összejöve­tele, 18-tól: a’ kertbarátkor foglalkozása, ismeretterjesztő előadás, Növényvédöszer-mér- gezés elsősegélynyújtása, elő­adó: dr. Németh Gábor körze­ti orvos, 17-től: gépkocsiveze­tő tanfolyam. zös gazdaság állattenyésztési ágazatának szerkezeti átala­kítása. Tavaly felszámolták a — kétszázas állományú — te­henészetet és látványosan fel­fejlesztették a juhászatot. A háztáji gazdaságokba ugyan­akkor, ellensúlyozásul, 140 tej­hasznú jószágot helyeztek ki, a közös megüresedett istállói­ba pedig növendék hízójuho- kat vásároltak. Űj juhászati telepet is épí­tettek, amelynek teljes befe­jezése áthúzódik erre az évre, de a hodályok már december­ben megteltek állatokkal. A juhászat jövedelmezőségének mértéke természetesen majd csak a beruházás befejezése után ítélhető meg pontosan, de az már bizonyos, nem lesz veszteséges az új szerkezetű ágazat. Az úgynevezett segédüze­mek — a javítóműhely, a traktor-, a kombájn-, a teher­gépkocsi-, a szárítóüzem — teljesítménye az utóbbi kettő és a javítóműhely kivételével meghaladta a tervezettet. Az összes költségek viszont csök­kentek, Felvételre várók Az alaptevékenységen kívüli — általában csak kiegészítő­nek nevezett — ágazatok, mel­léküzemek is nyereséget hoz­tak tavaly az Aranykalász Tsz-nek. A szállítás kivételé­vel valamennyi a tervezettnél nagypbb árbevételre tett szert, Az< ellenőrző bizottság elnö­ke akét évvel ezelőtti szemé­lyi változások hasznának tu­lajdonította az eredményeket, s elmondta azt is, hogy az ipari üzemekben dolgozó al­kalmazottak közül is egyre többen kérik felvételüket a szövetkezeti tagok sorába. A külső szemlélő számára azonban a fentiekből az is látszik, hogy a folyamatosan, megbízhatóan és eredménye­sen gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemben — a kétségtelen anyagi előnyön túl — rangja van a tagsági viszonynak. Mint Pilisen. Vereszki János Így kisközség hétköznapjai Csendes, de nem tétlen falu Az autóbusz ablakából már messziről látni a temp­lomtornyot, amely magasan emelkedik ki a völgykatlan­ból. Óvatosan araszol a busz az éles kanyarokban, egyéb­ként sem száguldozásra való a kátyúkkal teli útszakasz. Ahogy a község széléhez érünk, már a település Sülysáp felőli bejáratánál felállított hatalmas víztorony is lát­szik. Délelőtt, napközben Úri épp oly csendes, csgknem kihalt, mint azok a települések, amelyek lakói naponta ingáznak lakó- és munkahelyük között. A 2 ezer 700 lakosú kisközség munkaképes korú férfiai és asszonyai közül is a többség a fővárosban keresi a kenyerét. De azért van már helyi munkaalkalom is, a KELTEX szö- vödéjében és a TRANSZVILL üzemegységébe több mint százan járnak be dolgozni naponta. A sülysápi közös tanács he­lyi kirendeltségén Bori An- talné adminisztrátor készséggel sorolja, mi mindent intéznek helyben a lakosság részére. — A birtokháborítási ügyek, a lakás ki- és bejelentések, az építési tanácsadások tartoznak többek között a hatáskörünkbe. De például az adóügyekben jobb. ha az állampolgár Süly­sápra utazik, ott megtudhatja, van-e még tartozása. Süli Gáborné, a tanácski­rendeltség vezetője: — Mi, háziasszonyok nem panaszkodhatunk a község ke­reskedelmi ellátására. A tej reggel hatkor, a kenyér hét órakor már a boltokban van. A legszükségesebb dolgokat bármikor megvásárolhatjuk, ha pedig valaki nagyobb pénz­összeg elköltésére szánja rá magát, bútort, hűtőgépet, sző­nyeget úgyis Sülysápon, Nagy- kátán vagy Budapesten vásá­rol. Felnőttek, fiatalok Biés Zoltán, a sülysápi nagy­községi közös tanács építési előadója éppen soros terep­szemlére indul az óvodához, illetve az ott épülő konyhához. — Tavaly valóban méltatlan környezet fogadta az oda láto­gató idegent — mondja, azon­nal ráérezve a téma fontossá­gára. — Azóta szerencsésen változott a helyzet. A nedves salakot eltávolítottfik, helyre­hoztuk a hibát. Már a burko­lok dolgoznak az építkezésen, hamarosan hozzáfoghatunk a külső tatarozáshoz is. Április­ban kész lesz a konyha, hely­ben főzhetik a finom falato­kat az óvódásoknak, iskolások­nak. ' Egyébként az úriak szeretik lakóhelyüket, s tesznek is érte. Tavaly 700 méter hosszúságú betonjárda épült meg a köz­ségben. A tanács adta a sódert és a cementet, a lakosság meg társadalmi munkában végezte el a betonozást. Az idén is lesz mód a folytatásra. Ha akad vállalkozó — s miért ne akad­na —, az idén hasonló hosszú­ságú járda építésére nyílik le­hetőség. — Az egészen fiataloknak, de nekünk, harminc év körüli há­zaspároknak is a szórakozási lehetőségek hiányoznak a leg­inkább — mondja Süli Gábor­né. Kapóra jön Szabó Miklós, a művelődési ház igazgatója, aki nemrég szerelt le a honvédség­től, de még sokra nem futotta erejéből. — Egy éve jöttem ide, az­előtt a Tápióvölgye Tsz-ben dolgoztam, agrármérnök a képzettségem. — Hogy-hogy felcserélte a mezőgazdászi pályát a műve­lődésivel? — Nézze, kár erről beszél­ni. Itt lakást kaptam, éppen mostanában született meg má­sodik gyermekünk. Szeretem a népművelői munkát, csak hát eléggé meg van kötve a ke­zünk ... — Hogy érti ezt? — A fiatalok, ha szórakozni akarnak, bemennek Pestre. Korábban népszerűek voltak a discorendezvények, de kevés volt a lány. Ha hiszi, ha nem, volt hatvan-hetven fiú és tíz lány. Egyszer egy fiú megje­gyezte: gyerünk táncolni... De hát ez nem ment sokáig, a a végén már csak tíz-tizenöten jöttek a discóba, így megszün­tettük. — Várható-e változás, lesz-e program a jövőben a felnőt­teknek is? — Vannak ötleteink, szeret­nénk kismama- és nyugdíjas­klubot alakítani. Tervezzük a Röpülj, páva kör megalakítá­sát is. Az igazgató szavaiból kide­rült tehát, hogy nem túl bizta­tó Űri közművelődési helyze­te. A tervek szépek, de csak akkor érnek majd valamit, ha azok rövid időn belül megva­lósulnak ... Ä legkisebbek Az általános iskola igazgatói irodájában Lukács István igaz­gató és helyettese, Szikszai István fogad. Utóbbi egy rit­kaságszámba menő dokumen­tumot tesz elénk, az iskola építésének tervrajzát 1929-ből. Rajta a bélyegző: Készítette: Kiss József kőműves- és ács­mester^ Monor, építési vállal­kozó. — Ehhez az iskolához azóta nem nyúltak hozzá, kivéve a szokásos festést, mázolást — mondja Lukács István. — Most besoroltak bennünket, jövőre megkezdődhet az épü­let felújítása. Rá is fér, mert egyszerűen megsüllyedt a ha­talmas épületkolosszus. Persze, pánikra nincs ok. de a felújí­tás már nem késhet soká. Szikszai Istvánnal rövid te­repszemlére indulunk. A pin­cében nem ritka, hogy térdig ér a víz, most még csak 2—3* centis a víztükör. Az udvar csupa sár, azon csak gumicsiz­mában érdemes közlekedni. Az épület lábazata már el­vált a faltól. Kézzel is köny- nyűszerrel el lehet venni a fő­faltól ... — örülünk, hogy sor kerül a felújításra — folytatja a gondolatsort Lukács István —, de mennyivel jobb lett volna ezt előbb elvégezni. Azért szolgáltak szívderítőbb dolgokkal is az iskola vezetői. Megtudhattuk, hogy a három- százegy tanuló közül mindósz- sze ötnek csúszott be elégtelen jegy a félévi bizonyítványba. A huszonegy tagú tantestület­ből csupán egy képesítés nél­küli, négyen jelenleg végzik a főiskolát, ketten pedig a 2. vagy 3. diplomájukért indul­tak harcba. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az önképzésnek, szerencsére a pedagógusok is megértik ezt a követelményt. Helyi hírek Az idén lejár a lakosság fi­zetési kötelezettsége a víz­műért, az OTP felé. Már meg­kezdték a társulat felszámolá­sára az előkészületeket. A la­kosság még 250 ezer forinttal tartozik... — A Tápióvölgye SC női ké­zilabdázói január közepe óta részt vesznek az újpesti terem­tornán. Eddigi mérlegük hét döntetlen, egy győzelem és egy vereség. Egyébként már van monori, gyömrői játékos is a csapatban. — Február 27-én megrende­zik a szülők bálját a művelő­dési házban. Az iskola veze­tése a bál teljes bevételét is­kolai célokra fordítja. Az autóbusz Sülysápra indul. Zömében gyerekek szállnak fel a tanácskirendeltség előtti megállóban, ök a Pacsirta-telepen laknak, így busszal gyorsabban haza­érnek. Űj házak épülnek a domb tetején. Terjeszkedik a község, lassan kinövi a völgyet. Már messziről látni az egyre gyarapodó sürüpusztai tanyaközpontot, ahol szin­tén sokan dolgoznak Úriból. A kisközség hétköznapjai ugyan nem valami mozgalmasak, de azért látogatásunk során megyőződhettünk róla, hogy szeretik falujukat az ottaniak, s tesznek is érte. Gér József Mi?® megtelt az Eires herdó A farsangi fánk máig megmaradt A mai fiatalok számára is­meretlen a 'régi téli napok hangulata, egyszerűen elkép­zelhetetlen, televízió nélkül hogyan, miként telhettek a hosszú esték.* — Nemhogy a televízió, a mozi is ismeretlen volt szá­munkra. A hosszú téli napo­kon, estéken fontunk, szőt­tünk, tollfosztókba jártunk. Ez jelentette az elfoglaltságot. A fonóházi, tollfosztóbeli esték együttlé>te jó hangulatú volt, e házakat gyakran. felkeresték a legények is — emlékezik a régmúltra a sülysápi Zemen Jánosné. A zord téli hónapok nagy eseménye volt a vígságot ho­zó farsang... — Voltak az időben is bá­lok? — Hajaj, de milyen nagyok is voltak azok! — mondja Ze- menné. — A farsangot meg­előző kövércsütörtökön volt az első bál, ott nem kellett belépőt fizetni. Legjelesebb a farsang vasárnapi mulatság volt, a vígság napjait a hús­hagyó keddi bál zárta... A belépők ára bizony drága volt, spórolva, hazulról kikönyö­rögve azért sikerült összeka­parni az* összeget. Boldog le­hetett az a lány, akinek ud­varlója volt, aki befizette őt a bálba... — A bálban kapós lány volt Mariska néni? A kérdés hallatán jóízűen nevet. — Háát... — férjére néz —, nem árultam petrezselymet az biztos... Az volt a dicsőség, ha egy lányt — amíg persze komoly szándékú udvarloja nem volt —, sokan hívtak tán­colni. A bálon látottaknak gyorsan híre ment a faluban, melyik lányt forgatták a leg­többen. — Milyen volt a bálok han­gulata? — Fiatalon, nagyon jó..: Bár ruhatárunk szegényes volt, a temlomba járót föl nem vehettük a mulatságba, azért igyekeztünk szépek lenni. A rezesbanda zenéjére kiugrál­tuk volna a lelkünket is, a szünetekben karikába fonód­va daloltunk, énekeltünk a te­rem közepén. — Akkoriban, 40—50 évvel ezelőtt is voltak jelmezes bá­lok? — Itt Sápon nem, de a sü- lyi községrészen az iparosok tartottak jelmezes bált far­sang idején. Persze népvise­letet hordó, sokszoknyás pa­rasztlányok, mi oda soha nem jártunk el. Régi hagyomány, farsangi szokás volt a tuskóhúzás. Er­ről a férj beszél: . — Falubeli fiatalemberek tüsköt, üres hordót húzva ma­guk után járták az utcákat nagy' hangosan. Betértek az eladó sorban lévő lányos há­zakhoz, ahol megkínálták őket egy-egy pohár bőrrel, apiiből jutott a hordóba is. Néhány tojás, darabka füstölt kolbász, szalonna is került a kosárba, amit aztán megsütve, az ösz- szegyűjtött borral koccintva, jóízűen fogyasztottak el az est folyamán. A feleség közbeszól: — Szűkös évekről lévén szó, azért persze lassan telt a hordócska, a kosár. A jobb módú házakban élő lányok hivalkodóbban, bővebben ada­koztak, tudván, jó tettüknek gyorsan híre megy a falu­ban ... A farsangi tuskóhúzásnak, báloknak főszereplői voltak a legénybírók. — Én is voltam legénybírő nem egyszer. A bálok szerve­zése, azok rendjére való vi- gyázás volt a legfontosabb teendőnk — mondja a férj. — Lehetett dolguk, nem ke­vés .... — Bizony gyakran voltak verekedések, néha virtusból lányok miatt gyúlt harag, de legtöbbször az ital ugrasztottá egymásnak a legényeket. A zsebből olykor előkerült a bicska is ... A farsangi vígság persze elképzelhetetlen lett volna jó ízű étkek nélkül. — Bármilyen szűkös idők jártak akkoriban, farsang napjaiban mindig jutott hús az asztalra, már csak azért is, mert e napokat követően hosszú böjti időszak követke­zett. Rétest, fánkot sütöttünk. A farsang ünnepe, túl a fia­talkori bolondságokon, jó al­kalom volt a meghitt b.eszél- getésekre, rokoni látogatások­ra is — így az asszony. — S most, napjainkban? — Hatvan és hetven év kö­zött kicsit már öregesen, de biztonságban élünk. Fiunk csa­ládot alapítva Budapesten, Kőbányán lakik. A farsang? Kazavárjuk őket e napokban és mint mindig, a hús mellett most is ott lesz az asztalon a farsangi fánk. S ki tudja, egy-egy pohár bor mellett beszélgetve — ta­lán —, szóba kerülnek majd a régen volt farsangok bolon­dos furcsaságai, emlékei is. Jandó István ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents