Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-13 / 37. szám

Jegyzet Lépni kell Ácsa jelöl közeledünk a városhoz. Szemközt áram­lik a forgalom, hamarosan feltűnnek az esti időszak jellegzetes járművei, a munkásszállító autóbuszok. A gépkocsivezető ingerül­ten figyelmeztet. — Jól néz­ze meg, hányán ülnek ben­nük. Igaz is. ötpercenként találkozunk velük. Fél­vagy negyedrésznyi arány­ban foglaltak az ülőhelyeik. Nagyjából mind a Cserhát falvaiba tart. Gyakran kü- lön-külön hozzák haza ugyanabba a faluba a válla­lat 5—6 utasát. Jön a Váci Magasépítő Vállalat kocsija, utána egy másik váci vál­lalaté, aztán a budapesti 43-asok, a PÁÉV dunake­szi építkezéseinek mun­kásai. A kocsik vala­hol a falvakban éjszakáz­nak. Itt-ott már hozzátar­toznak az utcaképhez. A sok-solc külön zseb, ami­ből a számlát kifizetik, egyetlen öltönyhöz tartozik. Az államkassza kiadásait, a termelési költségeket növe­lik, vagy az exporttervet lehet nehezebben teljesíte­ni, vagy a hazai vevő pénz­tárcája bírja nehezebben, s az épülő lakások ára lesz egyre drágább. A szándék, a koncepció persze alapjá­ban véve mindig jó. Más kérdés, hogy milyen a kivi­telezése. A munkásbuszokat a nagy munkaerő-kereslet miatt rendszeresítették, s mellette ott volt az a gaz­dasági szemlélet is, hogy inkább több üzemanyagot használnak el, azt úgyis el lehet számolni a termelési költségek között, mint mun­kásszállásokat építsenek a vállalatok. Azok ugyanis bármilyen modernek és ké­nyelmesek, mégsem pótol­hatják a családi otthon lég­körét. Így hát a napi mun­kásszállítás humánusabb is, nemcsak a távoli települé­seken még feltételezett munkaerő-tartalék vonzá­sára való. Csakhogy a fel- tételezés bármennyire a gyakorlatból indul ki, az újabb próbák során mindig csorbul valamelyest. Kide­rült ugyanis, hogy a száz és százötven kilométeres távolságokról utazók egé­szének nem tesz jót napi két és fél—három órás rendszeres utazás. A kocsik többsége sem a Volán leg­újabb és legmodernebb közlekedési eszközei közül való. A napi töredék sza­bad idő gyakran még azzal is csorbult azokon a jára­tokon, amelyeken pár évvel ezelőtt én el-elkísérgettem nagy kíváncsian a csopor­tokat, hogy út közben meg­hibásodott a motor, a javí­tásra, vagy a kisegítő já­ratra a téli országúton kel­lett várakozni. A kocsik túlfogyasztása egyenes arányban nőtt a korukkal és műszaki állapotukkal, miközben a vállalatok fi-. zették, s fizetik ma is ér­tük a nagy pénzeket. Szüntessék meg hát az egészet, mert drágább lett az energia, s küldjék haza az embereket, hogy vállal­janak munkát településük valamelyik vonzáskörzeté­ben? Ilyen-egyszerű megol­dáshoz már csak azért sem foghatna hozzá senki, mert nem tudnák pótolni a kieső létszámot. Arról nem is be­szélve, hogy bonyolult mun­kaszervezeteket kellene megbolygatni, egész rend­szereket kellene újra szer­vezni. Ami ennél is lénye­gesebb, az a mi társadal­munk gyakorlatából fakad. A legnehezebb helyzetben is szem előtt kell tartani, mi történik az emberrel, tud-e igazodni a változás­hoz képzettsége és képessé­gei szerint. A döntéskényszer az al­ternatívák átgondolására készteti az illetékeseket, s közben kiderül; a munkás­szállítás racionalizálása ma már elodázhatatlan, de; vál­lalaton belül nem 'lehet megoldani. Minimum a vá­ros, még inkább egy-egy régió, de úoy lehet, Buda­pest vállalataival is össze kell fogni, kigondolni ■ az együttműködés útját-mód- ját úgy, hogy mindenki jól járjon. Kovács T. István VÁCI A PEST MEGYE} HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ES VAC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM 1983. FEBRUÁR 13., SZOMBAT lie szűnjön meg a sorskösSsség Biztonságot adó közelségben Ha valaki a Főt nevet hall­ja, egész biztosan a gyermek­városra is gondol. A kettő el­választhatatlanul egybetarto­zik. Az együttélés sok öröm forrása, de gondokat is okoz. A gondok gyakran egy új mi­nőség megvalósításakor jelent­keznek. Amint az Ifjúsági Otthon építésének története is példázza. Az első lépések A gyermekváros és a köz­ség vezetői régi álmukat lát­ják megvalósulni. Az intéz­ményből kikerülő fiatalok sok esetben csak zökkenőkkel tud­nak beilleszkedni'' a társada­lomba. Egyszerre kell a mun­kahelyeket megszokni, otthont találni, önállóan élni. Az üveg­ház falai eltűnnek. Az első években sokat segítene egy átvezető megoldás. A fiatal ne a gyermekvárosban éljen, (je a régi közösség segítő, sze­rető közelségét is érezze. Ezért fogtak össze a gazdasági egy­ségek, a tanács, a Vöröske­reszt. Az összegyűjtött pénzt társadalmi munkával „szapo­rították”. Az építkezés olyan stádiumba jutott, hogy meg lehet kérdezni Tóth Sándortól, a Fóti Nagyközségi Tanács elnökétől, hogy milyen lesz az Ifjúsági Otthon? — Egy háromszintes épü­letegyüttes. Az alsón szolgál­tató egységek kapnak helyet. Fodrász, pedikűrös, manikű­rös kezdi meg a működését, Patyolat-felvevőhely. A cross- bár rendszerű telefonközpont­hoz gépterem is települ. A középső szinten kap helyet a 44 egységből álló Ifjúsági Ott­hon, a kétszemélyes garzonla­kásokban lesznek elhelyezve a gyermekvárosból kikerülő fiatalok. Az alapterület nem nagy, de egy étkezőfülke, szo­ciális helyiségek, szoba er­kéllyel beleférnek. Szűkebb haza Szükség esetén házaspárok­nak is megfelel. A legfon­tosabb, hogy akiknek nem jut munkásszállás, azok ne albérletek v keserűségével ta­lálkozzanak. A harmadik szin­ten klubterem, sportterem, szertárak, s az otthonhoz kapcsolódó művelődési egy­Az ott lakók érdeme Újabb példa Deákvárott Évtizedekig egy város veze­tőségébe tartozott, ma megér­demelt nyugdíját élvezi váro­sunkban. Tőle kértem véle­ményt Vácról. — Olyan a régi és új házai­val, mint egy kitakarítatlan lakás, ahol valaki készülődik. Széjjel van még minden, hogy fele a bőröndbe, fele vissza a ’szekrénybe kerüljön. Búcsú­zóul az asztalon van egy cso­dálatos ajándék, mellette a vi­rágcsokor. Az ajándék az If­júsági Park. A virágcsokor a társadalmi munka, melynek legszebb virágait Deákváron szedte. Nem is jutott yolna eszem­be a beszélgetés, ha nem kér­ték volna a tanácson a Pa­csirta, Aranka, Bocskai és Cseke utcák csatornázását, azok szilárd útburkolattal tör­ténő ellátását. Mondták, hogy a város más fontos dolgai mellett idén erre sajnos nem tudták pénzt biztosítani, -de csinálják meg társadalmi ala­pon. Mindenekelőtt jó szervezőre van szükség. Az még kevés, hogy végigjárja a lakókat, mindenki hallgasson rá, az időt és az erőket egy akarat­ba kösse. Utána kell járni, hol ki tudja a terveket elké­szíteni, azt is minél hama­rabb, majd hatósági engedélyt kérni. És ,még hol az anyag- beszerzés, ehhez a pénz össze­gyűjtése. Közben vigyázni ar­ra, akiben kezd a kedv lankadni, aki fárad, neki erőt gyűjteni, aki kilóg a sorból azt visszatessékelni.. Amikor már minden készen van, min­denki ott legyen jó szerszá­mokkal. Négy méterre kellett leásni. Bizony1 elég későre ma­radt már a munka. A szerve­zés 1980 nyarán kezdődött, a munka Í980 októberében, s mivel akadályozta a munkát a fagy, hetekig abba kellett hagyni és csak tavaszkor folytatták. Elhatározták a csa­torna építése után, hogy az utat is megcsinálják. Ekkor már a tanács is figyelte őket, melléjük állt. A Kommuná­lis és Költségvetési Üzem szállította el a földet, hozta a cementet, a szegélyköveket. A lakók készítették a kavics­ágyat, keverték a betont és 1981 december elején már a közel háromszáz méter hosz- szú utcák csatornázva, szilárd útburkolattal ellátva. Minden lakó nevét ide kel­lene írni példaként, de csak a két szervezőt említsük meg: Sajgó Sándort és Székely Já­nost. A társadalmi munka ér­téke egymilliónégyszázezer fo­rint. M. Gy. ségek tartoznak majd. Az át­adáskor megközelítőleg 25 milliót fog érni. A fótiak tendenciózusan tö­rekednek arra, hogy a volt gyermekvárosiakat letelepítsék a faluban. Sokuknak adtak házhelyet, örülnek annak, ha szaporodik a helyben nősü­lök, férjhezmenők száma. Az Ifjúsági Otthon is a volt TÜ- ZÉP helyén, tanácsi terület­re épül. A Foton működő gazdasági egységek már tíz garzonlakást lefoglaltak, sze­retnének tartósan munkaerő­höz jutni. — Hogyan kívánják sza­bályozni az otthonban lakás időtartamát? — Csak átmeneti megol­dásnak szánjuk — válaszol­ja Tóth Sándor. — Nincs még kész a végleges szabá­lyozás, öt év körül lesz az átmeneti idő. A lényeg az, hogy úgy határozzuk meg az ottélés lehetőségeit, hogy a fiatalok közben pénzügyi alapot teremthessenek más lehetőségek megvalósításához. Egyébként senkinek a ma­gánéletébe nem kívánunk be­leszólni. Gondnok, vezető, há­zirend viszont lesz, az utób­biban foglaltakat be kell tar­tani. Mikor nyílik meg? Az elnök szeretné, ha az építkezés minél előbb foly­tatódna. A PETÉV volt az eredeti kivitelező, a jogutód a Gödi Tsz. Még nem nyilat­koztak a dologról, az biztos, hogy újabb szerződést kell kötni. A költségek magasab­bak lesznek, de a községben azt remélik, hogy az átadási határidő ez év július 1. való­ban az avatás napja lesz. Vicsotka Mihály Jégkarnevál Kisvácott A televízió képernyőjén is láttunk egy felvételt a váci Ár­pád utcai általános iskola sikeres rendezvényéről: az első he­lyi jelmezes jégkarneválról. A második télen készíti itt a szülői munkaközösség a kor­csolyapályát. Melegedő, büfé, nagyszerű világítás, kitűnő zene — szóval igazi gyermekparadicsom várja a kisváci gyerekeket. A jégkarneválra meghívták a város többi általános iskolá­jának a tanulóit is. Látványos, vidám rendezvény volt, a legöt- íetesebb jelmezeket a zsűri jutalmazta. Néninger Géza felvétele Szakszervezeti program Szociálpolitika, közlekedés Elkészült a napokban a vá­rosi szakmaközi bizottság ez évi munkaterve. A legközelebbi értekezletet márciusban tartják, ahol az ötnapos munkatere történt átállás tapasztalatairól lesz szó, valamint a szociális, a kereskedelmi és a kulturális szolgáltatások színvonaláról, az egészségügyi és közlekedé­si gondokról. Beszámoló hang­zik el a nyugdíjas- és szociál­politikai bizottság munkájá­ról, majd júliusban Kovencz Antali a sportbizottság munká­ját és a soron következő fel­adatokat ismerteti. A tervek szerint szeptemberben tájé­koztató hangzik el a város tömegközlekedésének fejlesz­téséről, majd beszámolót tar­tanak a társadalmi ellenőri bizottság munkájáról. Körkérdés: Februári diákműsorok Telefonon intéztünk körkér­dést a váci diákotthonok ve­zetőihez : Milyen kulturális programot szerveznek növen­dékeik számára februárban? A Lőwy Sándor Ipari Szak- középiskola tanára, Rauser- cher István elmondta, hogy februárban a koronázási ék­szerekről, a korona történeté­ről hangzik el előadás dia­filmvetítéssel. Ki mit tud?- vetélkedőt is rendeznek, majd irodaimi színpaduk próbálja a Kis herceg című színpadi mű átdolgozott változatát, me­lyet 25-én mutatnak be a pin- cekluban. A Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola diákotthonának igaz­A gézlámpákfél a hangtechnikáig Pontfény és mlkrofonhálézat Utolsó csengetés. A nézőté­ren kialszanak a lámpák, fel­gördül a függöny. A szakemberek azt mond­ják, hogy egy komoly drámai ■ mű színpadra vitelében kö­rülbelül háromszázan működ­nek közre. Amikor megnyíl­nak a nézőtér ajtajai, már alig tíz technikus kezében és gondolkodó gépek műszerei­ben futnak össze a szálak, melyek végét az ügyelő tartja. A kulisszák mögött Hasonló a helyzet a váci művelődési központban is. Er­re kellenek azok a technikai felszerelések, melyeket „Ide­geneknek tilos a bemenet” felirattal ellátott ajtók rejte­nek és melyeket most a tech­nikusok csoportvezetőjével, Szentpéteri Tamással nyitoga- tunk. Az emeleti büfé mellett (kár hogy előadások alkalmá­val nem üzemeltetik) egy aj­tó keskeny lépcsőt, fent folyo­sóval összekötő három szobát takar. A nézőtér mögött, szem­ben a színpaddal jobb olda­lon van a fényközpont, kö­zépütt a filmvetítők helye, bal oldalon a hangközpont. — A fényközpontban — mondja Szentpéteri Tamás — a százötven csatornás keverő­pulton, melyhez hetven be­épített reflektor járul. Elmé­letileg végtelen lehetőségű szí­nű és erősségű variáció prog­ramozható be a pontfénytől az egész terem bevilágításáig. A hangközpontban szintén elmé­letileg a végtelenségig prog­ramozható bármely hang, ze­ne, zaj a suttogástól, a fül által ipár ■ nem érzékelhető hangig. Ez 35 hangszóróval és 22 mikrofonnal van kapcso­latban. A forgatókönyv sze­rint ezek a fények és hangok beprogramozhatok, mely prog. ram egy gomb lenyomásával szünetel, vagy újra életbe lép. Halvány fények a kis szo­bákban, zöld, piros, sárga gombok sokasága, vibráló műszerek sora. Kérdezem, hogy a keverőpultok mellett az a kis doboz mire való? — EKC központi vezérlés, mellyel kapcsolatot teremthet a hang- és fényközpont egy­mással, az ügyeleti szobával és az ügyelővel. A színházjegy mellé Megnézzük a színpad bal oldalán alig három négyzet- méternyi beüvegezett pódiu­mot, az ügyelő helyét. Innét jelez az előadást irányító ügyelő a három öltözőbe a színészeknek, nyomja meg a közönséghívót jelző csengőket, irányítja a fény- és hangköz­pontot, a technikai szobát egészen addig, amíg jelt ad a függöny végleges összehúzá­sáig. Mindehhez már csak való­ban művészi élményt nyújtó előadás kell. Ne rontsa ked­vünket, hogy nem férünk fel az autóbuszra és hogy eső­ben fagyban több kilométert kell gyalogolnunk hazafelé. Helyes lenne, ha a színház­jegyek mellé kívánságra kü­lön megjelölt ' autóbuszjegye­ket is lehetne a művelődési központ pénztáránál vásárol­ni. Így a Volán illetékesei már az előadás előtti napokon tudnák, mennyi jegy fogyott el Kisvác, mennyi Deákvár felé, miután megfelelő külön­járatot tudnának indítani a művelődési központtól a vá­rosrészekbe. Művelődástechnika • — Természetesen a színház- termen kívül is vannak tech­nikai felszerelések — búcsú­zik Szentpéteri Tamás. — így van hangstúdiónk, ahol a rek­lámszalagokat, van nyomdánk, ahol a plakátokat és a szóró­lapokat állítják elő. Van még saját készítésű hordozható fénykeverőpultunk, mely mondhatni az országban egye­dülálló. A fonotékában két le­mezjátszó hat pár hallgatóval, a magnóskluban beépített rendszer keverőpulttal, a nyelvtanfolyamon központi ve­zérlés 16 hallgatóval. Van még 4 fehér-fekete, 2 színes televí­ziónk, 12 diavetítőnk, 3 , kis- filmvetítőnk, 5 hordozható, 1 szinkronizálható magnetofon, 4 lemezjátszó, 3 írásvetítőnk. Az ügyeleti szobánk teljes be­rendezéssel, ahonnét a ház legtávolabbi része is elérhető. És mindez csak fény- és hangtechnika. Ehhez jönnek még _ a különféle szakkörök technikai felszerelései... Mészáros Gyula gatóhelyettese, Pilisi József arról tájékoztatott, hogy feb­ruár 10-én értékelik a félévi munkát és új diákvezetőket választanak. 22-én meghirde­tik a forradalmi vers- és dal­versenyt, amely már hagyo­mányos az otthonban. 27-én pedig gazdászfarsangot ren­deznek, mely (nyitó tánccal kezdődik. A Komócsin Zoltán diákott­hon vezetője, Molnár Sándor válaszában szólt arról, hogy február 13-án házi asztalite­nisz-versenyt rendeznek lá­nyok és fiúk számára. „Spa­nyolország és Marokkó” cím­mel hangzik el élménybeszá­moló, majd Budapesten a Ma­dách Színházban megnézik a „Mégis kinek az élete” című színdarabot. A Géza király Egészségügyi Szakközépiskola lányainak far­sangi báljára is sor kerül. 27-én értékelik a tanulmányi munkát. N. P. J. MHSZ­közgyűlések A Magyar Honvédelmi Szö­vetség váci járási-városi veze­tősége városunkban rendezi meg február 15-én a járási hon­védelmi klubok titkári értekez­letét. Horváth Géza alezredes értékeli a múlt év munkáját, majd beszél az ez évi felada­tokról. 21-én pedig a Gépipari Szakközépiskolában lövészet­vezetők részére tartanak vizs­gát. amelyen Siller Gyula rend­őr százados a hatósági előírá­sok betartásáról, óvórendsza­bályokról beszél. Másnap az MHSZ rádiós klubjának köz­gyűlését tartják, ahol a tava­lyi év munkáját értékelik, . és megbeszélik az idei feladato­kat. Vámosmikola napközis ebédlő A tervek szerint iskolai nap­közi konyhát és ebédlőt ad­nak át ez év november 7-én Vámosmikolán. Erre a célra, mintegy 2 millió forintot for­dítanak. A község lakossága az új létesítmény alapjait tár­sadalmi összefogással, a múlt évben készítette el. . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents