Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-13 / 37. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁS! ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM 1983. FEBRUÁR 13., SZOMBAT Hazai jkirtiiiMá$©k Várja ©kel az egész ©rszág Jerkék, toklyók, cangák Jé juhásznál pompázik a birka Aki bérbe vette a nyálat Meglehetősen „eldugott” he­lyen, a Gubád? utcában egy pincehelyiségben találtuk meg a két évvel ezelőtt létreho­zott Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda ceglédi irodáját. Az irodához sok település tar­tozik: a dabasi, a monori, a nagykátai és a ceglédi járás, Nagykőrös és Cegléd, vagyis: az egész Dél-Pest megye. Az iroda munkájáról, az Idei utazási ajánlatokról, le­hetőségekről beszélgettünk Mucska Vilmosnéval, az iroda vezetőjével. Utak,jegyek A tanévből még 5 hónap van hátra, ilyenkor az iskolák már javában szervezik a ta­nulmányi és osztálykirándulá­sókat. — Mennyire veszik igénybe az iroda segítségét? — Minden évben belföldi és külföldi utakra vonatkozó tá­jékoztatókat adunk ki. A bel­földi utak túlnyomó többségét az iskolák veszik igénybe, fő­ként tanulmányi kirándulás­ként. A szállás és étkezés biz­tosításán túl kívánságra or­szágházi belépőket, színház- ős cirkusz jegyeket szerzünk be előre. A tanulmányi és osztályki­rándulások jó része március és október között zajlik, de ez érthető is. Ajánlatainkkal eh­hez alkalmazkodni kell. A •hozzánk tartozó területről na­gyon sok iskola már novem­berben jelentkezett az igé­nyekkel. Diákokról lévén szó, ezeknél a kirándulásoknál lé­nyeges szempont az ár is. Ahhoz pedig, hogy jó és olcsó szállást tudjunk szerezni — bizony, időben kell jelentkezni. Pompás tájakon — A tanulmányi kirándulá­sok tájékoztató szerinti széles skáláját kihasználják az isko­lák? — Sajnos, többnyire nem. Általában Sopron és Kőszeg környékére, Miskolcra és Pécsre szeretnének a legtöb­ben eljutni. Általános program a város­nézés, múzeumlátogatás. Kö­zépiskolások színházba, Pécsre balettelőadásokra szoktak je­gyet kérni, az általános isko­lások pedig gyermekszínház- és bábszínházjegyeket. — Tudna-e a szokásosak mellett más kirándulást java­solni? — A felsorolt néhány he­lyen kívül nagyon szép vidék még például a Dunakanyar, a Bakony és környéke, Szeged, Debrecen, Békéscsaba. Szinte nincs olyan iskola, amely a diákjait az Őrségbe, Zala, Sza­bolcs vagy Hajdú-Bihar me­gyébe, Zemplénbe szeretné el­vinni. Pedig ezek a kirándu­lások is látnivalókban, neve­zetességekben gazdag, élmény­dús utak volnának, történel­mi, néprajzi vidékeken, pom­pás tájakon. — A külföldi utakat, gon­doljuk, inkfibb a dolgozó fia­talok veszik igénybe. — A dolgozó fiatalok na­gyobb programigénnyel jön­nek. A szállás és étkezés elin­tézése mellett nagy érdeklő­dést tanúsítanak a sport- és színházi rendezvények iránt is. Brigádok, KlSZ-alapszerveze- tek, csoportok veszik igénybe munkánkat, a külföldi utak szervezésénél is. Nyaralva tanulnak — Külföldre ajánl a pros­pektus 14—16 napos, nyelvta­nulással egybekötött utakat is. Ezek iránt mekkora az érdek­lődés? — Sajnos, nem mondhat­nám, hogy sokan jelentkeznek. Egyrészt, ennyi ideig külföl­dön tartózkodni költséges, másrészt, igaz, hogy a nyelv- oktatás tolmács segítségével történik, de bizonyos alap­nyelvtudást feltételez. Napi 4 órát vesznek igénybe ezek a foglalkozások. Ez alatt, igaz, elég sok mindent meg lehetne tanulni. Aki nyáron pihenni, kikapcsolódni szeretne, az vi­szont általában nem ilyenre takarékoskodik. — Az idén indítunk először belföldi nyelvtanfolyamokat, a velencei, a verőcei, és a Kilián- telepi nyelvi táborokban. Ezek üdülő-tanuló jellgű utak és a külföldi nyelvi- táborok­nál lényegesen olcsóbbak. Ezekre is itt, az irodában vár­juk a jelentkezőket — mondta Mucska Vilmosné. ____________O. B. El méleti konferencia Február 15-én, hétfőn dél­után három órakor — párt-, gazdasági és intézményveze­tőknek —, elméleti konferen­ciát tartanak Cegléden, a vá­rosi pártszékházban. Dr. Föl­di Pál kandidátus, tanszékve­zető főiskolai tanár tart elő­adást a nemzetközi ideológiai harc szerepéről, és az ellen­séges propaganda elhárításá­val kapcsolatos feladatokról. Hazánkban a hárommilliós juhállomány kétharmadát a közös gazdaságokban tartják. So'k helyen veszteséges ez az ágazat. A szövetkezetek az ér­dekeltségi viszonyok megvál­toztatására törekednek, mind több helyen a juhászoknak szerződéssel kiadják a nyájat, a legelőt. Ezt a megoldást vá­lasztotta a ceglédi Lenin Tsz is. Azt látni kell Ahogy letérünk az M4-esről, már messziről mutatják a ho- dályok az utat. Közelebb ér­ve pulik hada kíséri terepjá­rónkat vad csaholással, de a sátortetős ház ajtajában csak nem mutatkozik a gazda. Kí­sérőm, a tsz ágazatvezetője, indul keresésére. Végre az egyik zsupfedeles birkaistálló felől jön a pásztor, Vájná Jó­zsef. Kurjantva hívja vissza a kutyákat, szükség is van pa­rancsszavára, tizenöt puli és két komondor őrzi éjjel-nap­pal hívatlan vendégtől a nyá­jat, a takarmányt. — Kerüljenek beljebb! — nyitja a konyhaajtót a fiata­los juhász. Arca kicsattanó egészségről, szeme jókedvről tanúskodik. Szavai rátermett­ségét, hozzáértését mutatják. — Nemrég ebédeltünk, az­tán mentünk is az akolba — dobja le kucsmáját. Hajnali fél öttől késő estig van dolog mindig. Telel a birka, most vannak az ellesek. Két év alatt háromszor elletünk. Idén 1550 bárányt szeretnénk le­adni. Most decemberben, ja­nuárban 130 százalékos volt a szaporulat, mivel szép szám­mal Voltak ikerellések. A kis- bárányok szépen fejlődnek, hathetes korukig. Akkor aztán a 17 kilogrammos jerkéket eladjuk a szövetkezeten ke­resztül. De így hiába mondok bármit a nyájról, azt látni kell! — Előbb beszéljen magáról, hol tanulta a juhpásztorko- dást? — Nem tanultuk mi azt! Beleszülettünk a testvéreimmel együtt, Juhász volt az apám meg a nagyapám is, a juhász szakmára mindig büszkék vol­tak a Vájnák. Tizennégy éves koromban — 1957 március 15-én kaptam az első falkát. — Eddig termelőszövetke­zetben dolgozott, most félig- meddig önálló, szerződéssel vették ki az 1155 juhot. Miért jobb ez? — Amikor katona voltam, tiszteltem feljebbvalóm tudá­sát, tisztelem a mérnököt, or­vost, de ehhez én értek job­ban. Nem tudott 25 év után a juhokról már nekem újat mondani senki. így aztán in­kább én döntöm el, hogyan jobb a birkának. — Nagy vállalkozás. — Nem vagyok egyedül, kö­zösen szerződtünk két tár­sammal, akikkel már régóta jól .együtt dolgoztunk Gödön, ahol felelős juhász voltam. Feleségem,- nagyobbik fiam is segít. Ajánlottak máshol is nyájat, de úgy láttuk, itt job­bak a feltÄelek. Négyszáz hektár legelőt bérelünk, az alkalmi legelőkért nem kell fizetnünk. Tarlóra vihetjük a nyájat, s ha úgy hozza az időjárás, őszi árpán is járat­hatunk. Kapjuk a juhhodályt, szalmát, a trágya kihordását, elszállítását is a szövetkezet végzi. Az állatorvoslás ingye­nes, de a gyógyszerekért fizet­nünk kell. Térítés ellenében kapjuk a takarmányt, van amit állami felvásárlási áron, van amit önköltségi áron. — Hogyan számolnak el? — A szerződés öt évre szól. Amikor' lejár, ugyanennyi anyajuhot — ebből 74 toklyó —, úgyanígy kell visszaad­nunk. Közben a bárányt, a gyapjút a szövetkezeten ke­resztül értékesítjük. Ennek az árából évente levonják a meg­előlegezett juttatásokat. — Tehát érdeke minél több bárányt, gyapjút leadni, hogy a levonás után is megtalálja a számítását. — Nézzék meg, mennyire érdekem,! — vezet Vájná Jó­zsef a félhomályos akolba, s mutatja a párnapos bárányo­kat, melyek reszkető lábakkal, gyámoltalanul bégetve igye­keznek a canga után a tiszta szalmán. — Nap mint nap terítjük a friss almot, kétszer etetünk, szénát, répaszeletet. Gémes- kútból húzzuk a vizet, több mint ezer birkának. A má­sik hodályban anyajuhok van­nak. Márciusban nyírják — Vemhesek? — Nem ezért ilyen gömbö­lyűek, hanem mert jói van­nak tartva, egészségesek. Lát­ja, hogy pompázik? így mond­juk, ha jól érzi magát a birka, aztán vállból előre-hátra rin­gatja magát. — Mikor lesz a nyírás? Hét eleje óta állják a roha­mot Cegléden azok a boltok, amelyek a téli vásár alkalmá­ból kecsegtető ajánlatokkal várták a közönséget. Várták — mentek is. Kedvező számok A Dél-Pest megyei Áfész áruházában, mintha varázslók dolgoznának mostanában az eladók helyett. — Igen nehéz a választás — mondta egy középkorú, törte- li asszony. — Csak bekukkan­tottam, egy ruhára való anyagért, s mi lett belőle? Vi­szem haza a gyereknek a pu­lóvert, magamnak csizmát, holnap küldöm a férjem, ve­gyen magának egy nadrágot. — Így van — bólint rá ceg- lédberceli, nagykendős vevő­társa. — Az ember megdol­gozik a pénzéért, amit lehet, félreteszeget belőle. Aztán, ilyenkor leli örömét az áru­ban, árcédulákban. Abban, hogy a háromjegyű számoknál ami eddig 6-tal kezdődött, most 4-gyel kezdődik, a 2-es 1-gyel és így tovább. Harminc- negyven százalékos kedvez­mény, akinek ez nem éri m eg... Az asszonyok szinte önkén­telenül is csinálják a jó reklá­mot. Kabát, nadrág A ceglédi áruházban egyéb­ként 3 és fél millió forint ér­tékű áruval készültek fel er­re a februári rohamra. Sláger volt a kedvezményes áron kí­nált gyermek kötött holmi, ifiért ilyen most volt először. A vásárra szánt cipő, csizma majd’ mind elkelt. Megnőtt a konfekcióosztály forgalma is. főként a férfiruhák kelendők. Hasonló a helyzet a Ruhá­zati Kiskereskedelmi Vállalat I — Arról is a szövetkezet gondoskodik — feleli a juhász, miközben az utolsó akol felé indulunk. Szél csap arcunkba, de már nyílik is a hatalmas ajtó. — Szeretném márciusban.' Régi tapasztalatom, hogy szebb a gyapjú, mintha má­jusban vágnák. Az áprilisi szél árt a gyapjúnak, no meg így több lesz ősszel a kisbá- rány — mondja, miközben megcsodáljuk a szopós jerké­ket és a kecskegidákat. Nem léptek a hóba — Ilyen szép, egységes ál­lományt még nem láttam — mondja kísérőm, miközben in­dítja a kocsit. Egyre távolodik a ház, előtte a pásztor sze­mélyautója, mellette levegőzik a nyáj. Mikor leülünk Csiszár Ernő főállattenyésztő szobájában, eszembe jutnak Vájná József szavai: — Majd szeptember­ben meg tudom már monda­ni, megérte-e? — A Lenin Termelőszövetke­zetnek megéri szerződéssel ki­adni a juhokat? — kérdeztük a főállattenyésztőt. — 1978—80. között veszte­séges volt a juhászat. Okát abban láttuk, hogy a juhászo­kat a bruttó termelési érték 15 százaléka illette, bármennyiért állították elő a bárányt, gyap­jút. A felvásárlási árak emel­kedtek — így a juhász jöve­delme is —, de a takarmány- és egyéb költségek is növeked­tek és ezzel a szövetkezet nye­resége egyre csökkent. Most a szerződés érdekeltté teszi a juhászt. Vájná József első ké­rése etetőrács volt, hogy ne pazarolódjon a takarmány. Ná­luk az itatás se marad el, na­ponta 400 vödörrel még be is visznek az elletőbe. Két akol közé szalmát hordtak — azon levegőztetik a nyájat minden­nap. A birka nem lép le a hó­ba, ilyent még én sem láttam. Kiadtuk másik két, jóval ki­sebb, nyájunkat is. Most aztán tíz kilométerre is eljönnek tarlót legeltetni a juhászok, mert az ingyenes. így a szö­vetkezet mindenképpen jól jár — mondta Csiszár Ernő. Győrffy Annamária cipőboltjában és Szabadság téri konfekcióüzletében. Most, a vásár félidején a konfekciós boltvezető, Monori Tibor épp beszerző úton van, a tavaszi kínálathoz valót „terelgeti” a raktárba. — Az első három napon el­fogyott a kedvezményes áruink fele — mondja Lévai Róbertné, a pénztár kisaszta­la mögül. — Főként a kabá­tokat vitték, minden méret­ben, fajtában. A férfinadrá­gok java elfogyott, kelendő a női pantalló is. Kétmillió fch rintnyi volt az árukészletünk és a vártnál jóval .nagyobb a vásárlók özöne. Mosolyok és végek A városi tanács épületének földszinti során minden reg­gel jóval a nyitás előtt né­pes csoport áll a méterárubolt ajtajában. Az ott dolgozók karja, válla igencsak izomlá­zat kaphatott ezen a héten. Végszámra fogyott a szép terliszter, zsorzsett, az ágyne­műnek is megvarrható színes mosóanyag. Ennek a boltnak amúgy is igen célravezető a vevőcsalogató kereskedelem­politikája. Tudnak kínálni, kirakatuk állandóan változik, és mivel a hatalmas üvegtáb­lákon át az utcáról jól belát­ni a helyiségbe, így minden teret kihasználnak figyelem­felkeltésre. Ajtajuk előtt rend­szerint ott a hírkeltő tábla, rajta felirat: mi a napi javas­latuk, frissen-gyorsan mi ér­kezett ? Itt is, mint a többi, nnostan- ság megrohamozott boltban, a kulisszák mögötti raktártér­ben is van mit tenni. Érke­zik a friss, remélhetően az is mindenki kedvére. E. K. ISSN 0133—2SM- (Ceglédi Hírlap) Nyílhatja sokféle virág V alaha az apró házacs­kákon csupán akkora ablaknyílást hagytak, amelyben egy cserép mus­kátli pompázhatott. A sze­gényes körülményeket fe­ledtette talán a virág, ápolta az egyébként oly sokszor okkal elboruló ke­délyt. Érzelmeket hordozó jelképpé vált a nép dalai­ban, s helyet kapott díszítő- művészetében is. Ahogy tíz- és százezrek távolodtak el a vályogfalú hajlékoktól, úgy hagyott alább a virágok kultusza is. Felbomlott a régi, szép kö­tődés, s a lakótelep másféle emberré formálta az ott élőket. Több ebben a jó, mint a rossz, bár az utóbbi szembetűnőbb és minden­képpen szót érdemel. A sokszor emlegetett sivárság nemcsak a tervezők, város- rendezők számlájára írható az emeletes negyedekben. Az elégedetlenkedők maguk sem veszik észre, hogy őíc is hibásak, ők is tehetné­nek a lélektelen egyhangú­ság, az unalmas szürkeség ellen. A loggiákon, erkélye­ken, de még az ablakokban, is nyílhatna százféle virág. Sajnos, ennek egyelőre még kevés nyoma tapasztalható. Az a különc, akinek ilyen igénye van, holott ez lenne a természetes, oldódhatna ily módon is a panelvilág monotóniája. A városbeli népfront­mozgalom tavaszi terveiben a környezet szépítése, csi­nosítása is megfogalmazó­dott. A napokban a városi népfrontbizottság jóváhagy­ta az idei programot, vele együtt a munkabizottságo­két is. Ezekben szerepel a többi között o környezet védelme, szebbé formálása. A márciusi tisztasági akció, amely átfogja az egész tele­pülést, a fásítás, a parkok rendbe tétele és felügyele­te, a védelmet érdemlő fák jegyzékbe foglalása és megmentése, a városszél egyes jellegzetes részeinek érintetlen átmentése ké­sőbbi korokra, mind, mind nemes cél. A szervezők tudják, hogy nem elég csupán a közte­rületekre összpontosítani. Gondolni kell arra a közeg­re is, amelyet joggal neve­zünk második otthonunk­nak; az óvodákra, iskolákra a munkahelyekre is. Nem kell ahhoz lélekbúvárnak lenni, hogy lássuk: az igé­nyes környezet formálja a benne élőt, csiszolja visel­kedését, ízlését, harmoniku- sabbá teszi kapcsolatát tár­saival is. Ahol rendezett, tiszta, csinos környezetben megy a munka, ott magá­tól értetődő erény a fegye­lem, az emberek jobban becsülik egymást, nyíltabb, őszintébb a légkör. A hosszabb hétvégék ta­lán meghozzák a kirándu­lási kedvet. Gyakrabban benépesül majd a Putri­sarki erdő. Hamarosan ott is eltüntetik a tél nyomait az önkéntes rendteremtők. Azt szeretnék, ha nemcsak a hagyományos májusi ma- jál;s vonzaná a városiakat, hanem akár családok, akár egy-egy társasház lakói, munkahelyi, baráti csopor­tok választanák közeli úti­célul az erdőt. A népfront kezdeménye­zésére hamarosan el­kezdődő tavaszi rendterem­tés talán arra is alkalmas lesz, hogy újfajta igényeket keltsen az emberekben. Igé­nyeljék a szépet, a rende­zettet, a tisztát, mert ezál­tal ők. maguk válnak töb­bé, értékesebbé. Tamasi Tamás Férfiaknak varrnak papucsot Eredményes évet zárt a Dél-Pest megyei Lábbelikészítő Szövetkezet. Javítótevékenységükön kívül új cipőket, lábbeli­ket is gyártanak. Képünkön a Május 1. brigád tagjai férfi mű­bőr papucsokat készítenek. Apáti-Tóth Sándor felvétele Must mindenki öltözködik Tavaszival töltik fel a raktárakat

Next

/
Thumbnails
Contents