Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-13 / 37. szám
1982. FEBRUAR 13., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN A gazdasági életben ritka a sarkalatos fordulat INTERJÚ MÉHES LAJOS IPARI MINISZTERREL Gazdasági fejlődésünk intenzív szakasza, az egyre magasabb követelményeket állító világgazdasági változások, s az ezekhez való rugalmas alkalmazkodás a gazdaságirányításban, is a feladatokhoz jobban igazodó, összehangoltan működő szervezetek kialakítását tette szükségessé. A gazdaságirányítás korszerűsítésének egyik jelentős lépése volt három minisztérium összevonása egységes szervezetbe, az Ipari Minisztérium létrehozása. Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari miniszter, az egységes iparirányítási szervezet működéséről, az eredményekről és a feladatokról adott interjút a Magyar Távirati Iroda munkatársának, Osváíh Saroltának. LEHETŐSÉG, KÉNYSZER, TANULSÁGOK intézkedések figyelembevételével — már jobban érvényre lehet juttatni az egységes szempontokat. Arra törekedtünk, hogy a vállalatok saját erejükből oldják meg — a költség- vetés kímélésével — a pénzügyi ren dezést, s ez ne eredményezzen indokolatlanul előnyös vagy hátrányos helyzetet egyetlen vállalat számára sem. Az Ipari Minisztérium létrehozásával kialakított egységes elvek alapján lehetővé vált "több, gazdaságpolitikai céljainkat szolgáló akció megindítása, például a nem rubel elszámolású export növelésére és az import ésszerű csökkentésére, vagy a kihasználatlan kapacitások hasznosítására. Megítélésem szerint e területen minden eddiginél jobban sikerült a vállalatok aktivizálása, az érdekek egyeztetése. Azonos elvek szerint jártunk el emellétt egyebek közt a vállalati bérpreferenciaké- relmek elbírálásakor, ami ugyancsak kifejezi törekvésünket a felügyeletünk alá tartozó ipar iránti követelmények egységesítésére. Az elmúlt hónapokban sok vállalatnak kellett rádöbbennie, hogy az önállóság a vezetésben, a gazdálkodásban, a koncepcióalkotásban ma már nemcsak lehetőség, hanem kényszer is. Ez a mi számunkra is hozott tanulságokat, mégpedig a kádermunka erőteljes fejlesztésének igényében. MÍG ELÉRJÜK AZ EZREDFORDULÓT mm A Monorl MEZŐGÉP Budanestl Gyárában készítik a mezőgazdasági erő- és munkagépek pót- és részalkatrészeit! fogaskerekeket, tengelyeket, dugattyúkat, lánckocsikat, hidraulika-szivattyúkat, hidromotorokat, csapszegeket, hengerperselyeket, hajtóműveket szükséges burganyapép gyártását. \ vei, az új kis-szervezetek kezdeményezésével, támogatásával válaszolhatnak a kihívásra. — Milyen segítséget jelenthetnek az új vállalkozási formák az ipar számára, és főként mely területeken — ágazatokban, vállalatoknál — látja feltétlenül szükségesnek a kisvállalkozások beépülését a termelés szervezetébe? — A kisüzemi termelés és a kiegészítő tevékenységek új formái alapvetően a differenciálódó, bővülő szükségletek és az eddig ki nem használt gazdasági energiák szervezettebb, társadalmilag ellenőrizhetőbb összekapcsolását teszik lehetővé. Az ipari kisvállalatok várhatóan nagyobb innovációs készsége jobban elősegítheti — az ipari termelés bizonyos korlátozott területén — a műszaki újdonságok bevezetését, gyorsabban alkalmazkodhatnak a fogyasztói igények változásához. Mindezek révén lehetővé teszik az ipari nagyvállalatok hatékonyságának, rugalmasságának növekedését. Kisszervezetekre van tehát szükség a háttéripari kapacitások bővítéséhez, a koncentrált ipari szolgáltatókapacitások létrehozásához, kis szériájú, divatos termékek előállításához, speciális gazdaságszervező tevékenységhez. A nagyvállalatok szerződéses rendszerben üzemeltethetnének például javítást, karbantartást, szolgáltatást, háttéripari termékelőállítást végző kis egységeket — ezek jelenleg gyakran gazdaságtalanok a vállalatok számára. Hangsúlyozom azonban, hogy a kisvállalatok bekapcsolódásának lehetőségei az innovációs folyamatba korlátozottak. Például a gyógyszer-, a növény védőszer-ipar kutatás-fejlesztés igényessége olyan méretű, hogy az egész világon a termelés 75 százalékát ma is a nagyvállalatok, trösztök adják. Nem lebeszélni akarok a kisvállalkozások előnyeiről, hanem óvni magunkat az illúzióktól. — 1981-ben lassú fellendülés indult meg az ipari termelésben, s ez várhatóan folytatódik az idén is. Az iparra háruló legfontosabb feladat: az eddigieknél jobban hozzájárulni a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. A vállalatok többsége a népgazdasági tervekkel összhangban álló feladatokat tűzött maga elé. Az ipar fejlődése tehát társadalmi céljainkkal egyezően folytatódik. Két területen azonban — a létszám és a beruházások tervezésében — a minisztérium t megítélése szerint — a vállalatok 'a reálisnál kedvezőbbnek értékelik lehetőségeiket. Pedig tudomásul kell venni, hogy a gazdasági fejlődés intenzív szakaszában — s ez nemcsak nálunk, hanem szerte a világon így van — csökken az iparban foglalkoztatottak száma. A vállalatok beruházási szándékai 12—14 milliárd forinttal haladják meg a népgazdasági terv előirányzatát. Szinte bizonyos, hogy ehhez elegendő fejlesztési alappal nem rendelkeznek. Azt ajánlottuk a vállalatoknak, hogy vizsgálják felül elképzeléseiket, s inkább a meglevő kapacitásaik jobb hasznosításával igyekezzenek termelési feladatokat megvalósítani. A szabályozó módosítások hatása nem lesz, és nem is lehet egységes az egész iparra. Az bizonyos, hogy erősödik az ösztönzés az anyag- és energiatakarékosságra, a jobb készletgazdálkodásra, az élőmunka hatékonyabb foglalkoztatására. VÁLASZOLNI KELL A KIHÍVÁSOKRA vényes' lehetőségekkel. Ha saját szakmájukban máshol hasznosabban tudnak dolgozni, az a népgazdaság számára csak előnyös lehet. A nagyüzemek a jó szakemberek jobb ánya- gi és erkölcsi megbecsülésével, a belső érdekeltségi rendszer fejlesztéséKUTATÓBÁZISOK MAS TARTALOMMAL A vegyiparban a gyógyszer-, a petrolkémia-, a vegyiszál-gyártás és az agrokémia területén szándékuk az együttműködés fokozása, de tervezzük a kohászati termékcsere választékának bővítését. Továbbfejlesztjük kapcsolatainkat a timföldalumínium egyezmény alapján és az energiaszállításokban is. A magyar iparnak az az érdeke, hogy elsősorban a viszonylag kevés anyagot és energiát, viszont nagy szellemi tartalmat és élőmunkát megtestesítő termékek gyártásában fejlessze kiemelten együttműködését a KGS’T'- országokkal. Jó példa erre a számítástechnikai és az elektronikai program, amelyet a magyar ipar korszerű, az igényeknek megfelelő termékek kínálatával segíthet elő. — Milyennek ítéli az ipar tudományos-műszaki fejlesztési munkáját, milyen változásokat tart szükségesnek ahhoz, hogy a kutatási eredmények kellő tartalékot nyújtsanak az ipar későbbi, gyorsabb ütemű fejlődéséhez? — Az elmúlt időszak gazdasági, irányítási reformjai a kutatóintézetek munkájában nem hoztak lényeges változást. Az innovációs folyamat fejlesztési-termelési-értékesítési rész- folyamatait kézben tartó vállalati, és a kutatást főtevékenységként művelő intézeti munka közötti kapcsolat megszakadt, és a sajátos érdekeknek, ösztönzési formáknak megfelelően, eltérő pályákon mozgott. Az Ipari Minisztérium a jelenlegi helyzet megváltoztatása érdekében megkezdte 16 kutató-fejlesztő intézetének gazdálkodási, szervezeti korszerűsítését. így ezek a vállalatok közös kutatóintézetévé, vállalati kutatóbázissá vagy fejlesztő vállalattá alakulnak. Kutatás-fejlesztési tevékenységünknek az eddigieknél jobban kell szolgálnia a gazdaságosan előállítható, korszerű, piacképes termékek növekvő arányú gyártásának tudományos és technológiai megalapozását. Ennek megfelelően műszaki fejlesztési alapunk jelentős részét az országos távlati tudományos kutatási terv és az országos középtávú kutatás-fejlesztési terv kiemelt programjaira fordítjuk. Az ipar műszaki-tudományos tevékenységének fejlesztése várhatóan jelentősen javítja kutatóbázisaink eredményességét, a vállalatokkal való együttműködés megteremtésével pedig motorjaivá lesznek az ipar műszaki előrehaladásának. — A magyar ipar hogyan kapcsolódhat be eredményesebben a nemzetközi munkamegosztásba, mely területeken bővítheti gyorsabban kooperációs kapcsolatait a KGST-országoklcal? — A jövőben elsősorban a jól bevált kapcsolatokat kell továbbfejlesztenünk, például a gépiparban, a közúti járművek, szerszámgépek, mezőgazdasági gépek, műszerek és automatikaelemek, élelmiszeripari gépek gyártásában. — Hogyan látja a nagyvállalatok és a kibontakozó kisvállalko- „ zások kapcsolatainak, együttmü- " ködösének lehetőségeit? Véleménye szerint a vállalatok hogyan fogadták az új vállalkozási formákat ösztönző intézkedéseket? indokoltnak tartja-e egyes nagy- vállalatok vezetőinek kezdeti fenntartásait, például a munkaerő-elvándorlás miatt? — Az Ipari Minisztérium támogatja az új típusú, a kisüzemi termelés • és al kiegészítő tevékenység fejlődését elősegítő kis-szervezetek létrejöttét, a különböző méretű és tevékenységű gazdasági formák egymásra épülését. A kis-szervezetek nem pótolják a szocialista gazdaságban alapvető szerepet betöltő nagyüzemek funkcióit, de jól kiegészíthetik azokat. Éppen ezért a nagyüzemek igen sok területen és sokféle módon lehetnek a kisvállalkozások kezdeményezői, segítői. Ezt a lehetőséget a vállalatoknak feltétlenül ki kell használniuk, azt kell vizsgálniuk, hogyan fordíthatják saját hasznukra az új lehetőségeket. Az új típusú kis-szervezetek megalakulásának szükségszerű velejárója a munkaerő bizonyos mértékű átcsoportosítása. Tagadhatatlan, hogy ez esetenként vonzó lehet a jó szakemberek számára. Attól nem tartunk, hogy a kisvállalkozások — egy elviselhető szinten túl — elszívják az iparvállalatoktól az ambiciózusabb mérnököket, szakmunkásokat. Ahol ettől félnek, ott jobb lenne, ha önkritikusan magukba néznének: vajon kellően megbecsülték-e ezeket az értékes embereket, kihasználták-e eddig képességeiket? Ha nem, ne csodálkozzanak, hogy ezek a szakemberek élni kívánnak az új, törrészrészegység-gyártás központi fejlesztési programját, s az előző tervidőszakból áthúzódó alumíniumipari és petrolkémiai ipari fejlesztési program végrehajtását, valamint a számítástechnikai fejlesztési program VI. ötéves tervi feladatait. Az energiagazdálkodás ésszerűsítésére kidolgozott program eredménye, hogy a múlt évben nem nőtt az Ország energiafogyasztása. Az indokoltnál köztudottan több anyag fel- használásának csökkentésére határoztuk el az anyaggazdálkodás racionalizálását, egy átfogó program kidolgozását. Az iparszerkezet fejlesztése szempontjából nagy fontosságú a háttéripar fejlesztése, amelynek rövid távú intézkedései után már a nagypbb időtávú program kidolgozását készítjük elő. Az ipar szerkezetének módosítását egyes nagyberulfázások megvalósítása is szolgálja, így például a paksi atomerőmű. Ugyancsak energiagazdálkodásunkat érinti a kőolaj másodlagos feldolgozása: széles körű vizsgálatok folynak még néhány fontos ipari alapanyag hazai termelésének bővítésére. — Melyek az ipar idei fő feladatai, a vállalati tervek hogyan kapcsolódnak a népgazdasági elképzelésekhez? A módosított szabályozók várhatóan hogyan befolyásolják a vállalatok idei gazdálkodását, fejlesztését, munkájuk hatékonyságát és a követelményekhez jobban igazodó termékszerkezet kialakulását? — Hogyan érvényesültek a gyakorlatban az egységes ipar- irányítás elvei, e rövid idő alatt mik a tapasztalatok? Milyen hatással volt az átszervezés a vállalatokra, mely területeken érződik a legerőteljesebben a korszerűsítés hatása, és hol van szükség még további intézkedésekre? — A gazdasági életben ritkán lehet olyan sarkalatos fordulatokat elérni, hogy adott pillanattól kezdve minden egészen másképp történjék, mint ahogy korábban volt. A minisztérium egyesztendős gyakorlati iparirányítási tevékenységében is megmutatkozott még a kettősség: az új elveken alapuló új munkastílust a régi gyakorlat továbbélése, folyamatos változtatása, egyes elemek elhagyása, mások erősítése mellett kellett bevezetni. Legjellemzőbb példa erre a vállalatok közötti együttműködési problémák rendezése. Ilyen ügyekkel az Ipari Minisztérium már nem foglalkozik, azonban amikor a közbeavatkozás indokoltnak látszott, akkor a mai munkafelfogásunk szerint és a vállalati, valamint az ágazatközi természetes kapcsolatok stabilizálása érdekében igyekeztünk megkeresni a megoldást. „Örökölt” feladatot, folyamatos munkát jelentett az előző évek során kialakult vállalati veszteségek és alaphiányök rendezése is. Ezeknél — a korábbi határozatok, hosszú távú iparpolitikai koncepció kialakítására a részmunkálatok még a különálló ágazati minisztériumokban megkezdődtek, de az elmúlt . esztendőben — az Ipari Minisztérium megalakítása után — erőteljesebb ösztönzést kaptak. E rész- munkálatok átfogó és összefüggő rendszerré formálása — az egész ipart magában foglaló fejlesztési célok, irányok meghatározása, az ipar- irányítás módszereinek, szervezetének korszerűsítése és a kiemelt, hosszú távú tervcélok, koncepciók kidolgozása jelenlegi legfontosabb feladatunk. Az ipar 13 területének hosszú távú fejlesztési koncepció- tervezetén több száz szakember dolgozik. Ezek a koncepciók • 1990-ig, illetve az alapanyagiparban és az energetikában 2000-ig érvényesek. Az egységes iparpolitikai koncepcióvázlat elkészült, rögzítettük a munka menetét, s mind az egyes fejezeteket, mind magát a koncepciót meghatározott körben szakmai vitára bocsátjuk. A koncepció tartalmazza például a gyógyszer-, a növényvédőszer- és intermediergyártás, és az elektronikai alkat— Milyen vezérlő elvek alapján, mely koncepciók kidolgozásával foglalkozott a minisztérium, milyen elképzeléseket ala- kíáaííafc ki az ipar struktúrájá- nakvaitioztatására, hatékonyságának f.övelésére? — Az ipyr szerkezetének egységes elvek szerihti alakításában mindenekelőtt az a szándék vezet bennünket, hogy az iparvállalatok nagyobb arányban járuljanak hozzá a népgazdaság egyensúlyának helyreállításához, a nemzeti jövedelem termeléséhez. Nem kevésbé fontos, hogy jelentősen javuljon a termelés gazdaságossága. E törekvéseink természetesen elsősorban a hosszú távú fejlesztésekben juthatnak érvényre. A minisztérium megalakítása idején a VI. ötéves tervet már jóváhagyták, s így az ipar fejlődésének fő irányait a következő évre már rögzítették. Erre a középtávú tervidőszakra vonatkozóan elsősorban az adott kereteknek a hazai és külföldi gazdasági helyzet változásainak megfelelő kitöltése, a körülményekhez való alakítása lehet a célunk. A
