Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-30 / 25. szám

Ma 3. oldal: Ők ültették a Fiastyúkot? 4. oldal: Makádi csöndes rapszódia 6. oldal: Rapskok, vadak, kompániák 7. oldal: Két esztendő mezsgyéjén 8. oldal: Régmúlt idők vallatása 9. oldal: Elerda József emlékezete 11. oldal: Hulman, a csúcsfelelős Olcsón, exportképeset Színben hízik a húsmarha Először volt nagyapáink ko­rának istállója, majd a csoda­csillogó, agyonautomatizált' ugyanakkor méregdrága mó­di, s aztán ... S aztán a gaz­daságok is rádöbbentek arra, az emelkedő takarmány- és energiaköltségek hatására, hogy a kevésbé látványos, de jövedelmező tartástechnoló­giáké a jövő. Nem véletlen tehát, hogy a szarvasmarha­tenyésztési rendszerek is meg­mozdultak ez ügyben, s olyan technológiákat igyekeztek nagyüzemi bevezetésre alkal­massá tenni, amelyek gazda­ságosabbá, takarékosabbá te­hetik a szarvasmarha-tenyész­tést. A Tarina szarvasmarha-te­nyésztő közös vállalat is ilyen újmódi technológiát kínál taggazdaságainak. Már az el­múlt év folyamán 18 gazda­ságban folytattak kísérlete­ket, amelyekben az épület nélküli tartás valamennyi sza­kaszát alapos vizsgálat alá vették. S az eredmények a technológiában bízókat igazol­ták. Dr. Munkácsi László, a vállalat igazgatója részlete­sebb tájékoztatással is szol­gált: r ÜTKÖZÉSEK M ines napjainkban olyan vita vagy csöndes be­szélgetés Ecseren, ahol egy idő után ne kerülne elő a repülés. Igaz, nem a mámorító szárnyalásról esik szó, nem az ezüstös gépmadarak látványa a té­ma, hanem a repülés zaja. A zaj okozta gond fölbuk­kant taggyűlési felszólalás­ban éppúgy, mint tanácsta­gok kérdéseiben és szen­vedélyes vitáiban, mert hi­szen ami az egyik oldalon örvendetes — a Ferihegyi repülőtér növekvő forgal­ma, illetve mind a nem­zetközi kapcsolatok, mind a népgazdasági teendők szemszögéből indokolt bő­vítés —, az a másik, olda­lon mindennapos teher, tű­rés, méreg. Klasszikus ese­te ez a közérdek és az egyéni érdek ütközésének, s ami úgy általában termé­szetes, mármint hogy a magánérdeket Vitathatat­lanul megelőzi a közös ér­dekeltség, az ebben az eset­ben kétségessé válik. Két­ségessé, mivel nem egy, nem néhány emberről, ha­nem családok népes cso­portjáról van szó, ráadá­sul a zaj nem csupán az ecserieket részelteti ke­mény próbákban, hanem családok további nagy tá­borát Vecsésen is, Üllőn úgyszintén. Ami tehát egyéni gondnak látszik, az valójában már közös gond, mivel ennyi ember lakó- környezete nem minősíthe­tő elhanyagolható ténye­zőnek egy bármilyen je­lentős fejlesztés esetén sem. Kétpályás repülési rend­re téy majd át Ferihegy, azaz az eddigi egy le- és felszálló pálya helyett, ket­tő áll a gépek rendelkezé­sére. Aminek repülésfor­galmi előnyeit bőven in­dokolni tudják a szakem­berek, aminek repülésfor­galmi hasznát élvezheti a népgazdaság, ám ennek a repülésforgalomnak napról napra állni a zaját, nos, erre senki sem mondhatja csekélység, megszokható. Annyira nem mondható, el ez, hogy a szakemberek már most dolgoznak a két­ségtelenül bonyolult meg­oldásokon, s még inkább ez lesz a helyzet a jövőben. Ha húzódott is egy Ideig — nem kevés ideig a megfelelő döntések kimon­dása, ha jó néhány rész­kérdésben megtörtént is, hogy a helyiek segítsége­ként föllépő megyei szer­vek sem kaptak kielégítő választ, napjainkban már léteznek a területrendezés­hez, az ún. csendvédelmi övézetek kialakításához szükséges irányelvek. Ezek útmutatással szolgálnak a települések rendezési ter­vének felülvizsgálatához éppúgy, mint az építési ti­lalmak feloldásához, illetve elrendeléséhez, a zajjal kapcsolatos egészségügyi követelmények betartásá­hoz. Van ezekben az irányel­vekben némi eső után kö­pönyeg igyekezet is, hiszen jobb lett volna sok min­dent jóval korábban tisz­tázni, eldönteni, kijelölni. Jobb lett volna anyagi, er­kölcsi értelemben egyaránt, de a sóhajtozás most már semmit sem változtat azon, ami megtörtént. Azon azonban változatlanul só­hajtozunk, miért vagyunk annyira ügyetlenek, figyel­metlenek — avagy talán túlzottan magabiztosak, kö­zömbösen nemtörődömök? —, hogy egy szép feladatot, egy népgazdaságilag is ki­emelkedő fejlesztést az el­ső pillanattól kezdve meg- utáltassunk a lakosság­gal?! Igaz, a zaj okozta te­her nem ki.sebbedik attól, ha kezdettől fogva alapos és megbízható információkat kap a lakosság, kielégítő vá­laszokat a kérdéseire, ám ha kisebb nem lesz is, el­viselhetőbbé válik! Ha okok és okozatok, források és hatások, szükséges és fölösleges áldozatok élesen elkülönítve állnak már a munka megkezdése előtt, akkor a három településen / a családok döntő része, ha nehezen is, de fokozatosan belátja a miértek, a hogya­nok logikáját, s megkísér­li ennek a logikának al­kalmazását a saját igényei­re, kifogásaira, követelései­re. oha nem hozható olyan döntés, amely kizáró­lag előnyösen érinte­ne kivétel nélkül minden­kit, főként nem születhet ilyen elhatározás akkor, amikor érdekek sokasága — közöttük a rendkívül szigorú repülésbiztonsági előírások betarthatóságé-' nak érdeke, az építés faj­lagos költségei csökkenté­sének érdeke stb. — fonó­dik össze, különül el, talál­kozik és ütközik. Mégis, ami az említett három te­lepülésen a megnőtt repü­lőtéri forgalomhoz, illetve a repülőtér bővítéséhez hangulatilag, erkölcsi meg- ítéltetésben,. anyagiakban kapcsolódik, az arra figyel­meztet: a bekövetkező üt­közések egy része elkerül­hető lenne, azaz nem szük­ségszerű, nem kivédhetet­len. Ennek a fölismerésnek gyakran híján vannak azok, akik ilyen, olyan, amolyan ügyekben dönte­nek. Holott a fölismerés szükségességét az diktálja, hogy'a jó vagy. legalábbis elfogadható közhangulat érték, nem szabad fölös üt­közésekkel terhelni, ronta­ni. Mert a fölös ütközések annak belátását is kétsé­gessé teszik, ami mögött tényleg ott áll a szükség­szerűség, a társadalmi ér­dekek aranyfedezete. M. O. s — A módszer az intenzív, jó minőségű marhahúst elő­állító gazdaságokban sikerrel alkalmazható, ha a tenyésztés alapvető követelményeit ma­radéktalanul (kielégítik. Mi széles körű módszert dolgoz­tunk ki, amelynek keretében adjuk az érdeklődő szövetke­zeteknek a tenyésztési prog­ramot, a takarmányozás mód­ját, a szakszerűséget szem előtt tartva, a mesterséges megtermékenyítés szervezésé­ben is segítséget nyújtunk. Ami mindenképpen nagy előnye az új rendszernek, az nem más, minthogy kevés beruházással kínál lehetőséget élő, exportképes vágómarha tenyésztésére. A közeljövőben várhatóan több gazdaság igényli, majd a Tarina-tech- nológiát, az idén mintegy negyvenen, köztük a nagykő­rösi Mészáros János Tsz is. Az érdeklődés jogos, hiszen a Színszerű tartásban a jó minő­ségű tömegtakarmányra ala­pozva 1300 grammnál nagyobb napi súlygyarapodás is elérhe­tő. rvsr MJLGYEt Velker Jung« % eiE©s Andrásnál Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra pénteken fogadta és meg­beszélést folytatott Volker Jungéval, a nyugat-berlini szocialista egységpárt elnöksé­gének tagjával, a Karl Lieb­knecht Szocialista Ifjúsági Szövetség elnökével, aki kül­döttség élén a KISZ Központi Bizottságának meghívására érkezett Budapestre. «AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LÁPJA XXVI. ÉVFOLYAM, 25 SZÄM Ára: 1,80 (érint 1982. JANUÄR 30., SZOMBAT Élen a munkában, szolgálatban Jubileumi myulfás©ref^ái?és es ráckevei fárusban és'Erden Országszerte folytatódtak azok az ün­nepségek, egy- séggyülések, amelyeken megemlékez­nek a mun­kásőrség meg­alakulásának 25. évforduló­járól. Tegnap Budapesten, a Pataky István zászlóaljnál Maróthy László, az MSZMP Po­litikai Bizott­ságának tag­ja, a buda­it pesti pártbizottság első titká- § ra nyújtotta át az egység ne- ^ gyedszázadon át kimagaslóan b végzett tevékenységének clis- S méréséként a Haza Szolgáia- S táért Érdemérem kitüntetést, s Pest megyében a ráckevei n Lakatos Péter munkásőr- ^ zászlóalj, valamint a budai já- rás munkásőreinek harmadik S érdi százada vonta meg ünne- s pélyesen tevékenységének ne- s gyedszázados, illetve elmúlt s esztendei mérlegét. Huszonöt esztendeje, 1956- ian, a zűrzavaros októberi, Végső búcsú Mihail Szuszbvtél Gyászszertartás Moszkvában Leonyid Brezsnyev és az SZKP vezetői búcsúztatták el pénteken a Vörös téren meg­tartott gyászünnepségen Mi­hail Szuszlovot, az SZKP KB Politikai Bizottságának most elhunyt tagját, a központi Bi­zottság titkárát. Szuszlovot a henin-mauzóleum mögött, a kommunista párt és a szovjet állam kimagasló vezetőinek sorába temették el. A nyolcvanadik életévében elhunyt kiváló kommunista vezetőtől csütörtökön és pén­teken délelőtt tízezrek vettek búcsút a szakszervezetek há­zának oszlopcsarnokában fel­állított ravatalnál. A ravatal­ra elhelyezték a megemléke­zés koszorúit, köztük az MSZMP Központi Bizottságá­nak koszorúját is. Röviddel dél előtt a szovjet hadsereg magas rangú tiszt­jei Mihail Szuszlov koporsóját páncélautó . által vontatott ágyútalpra helyezték. Katonai tiszteletadással — a családta­gok, a temetésre alakult bi­zottság ‘tagjai, valamint a moszkvai dolgozók képviselői kíséretében — vitték a kopor­sót a Vörös térre és ott a Le- nin-mauzóleum elßtt felállított ravatalra helyezték. A gyászünnepséget, amelyen a moszkvai dolgozók ezrei vettek részt, Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitkára nyitotta meg, majd felidézte a? elhunyt kommunista vezető életútját. Leonyid Brezsnyev után Viktor Grisin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a moszkvai városi pártbizott­ság első titkára és Pjotr Fedo- szejev akadémikus, a Szovjet­unió Tudományos Akadémiájá­nak alelnöke, mindkettő a te­metésre alakult kormánybi­zottság tagja,, valamint Viktor Zemnyov, az uljanovszki te­rület, „lljics útja” nevű kol­hozának elnöke, Mihail Szusz­lov szülőhelyének képviselője vett búcsút az elhunyttól. Mihail Szuszlov koporsóját a családtagok, valamint a szovjet párt és állam vezetői, élükön Leonyid Brezsnyevvel, kísérték a Lenin-mauzóleum mögötti sírhelyhez. Felcsen­dült a Szovjetunió állami himnusza és a. koporsót tüzér­ségi díszsortűz mellett bQcsá- tották a sírba. A gyászünnepség a szovjet fegyveres erők alakulatainak díszmenetével ért végét. Jelzi a gázszivárgást Borbándi János beszédet mondja. Képünkön balról jobbra: dr. Mon­dok Pál, Fehér Béla, Fövényesi Ervin és Cservenka Ferencné Halmágyi Péter lelvétele Az aszódi Ferromechanikai Ipari Szövetkezet elektronikai műhelyében gyárthatóvá fejlesztették a Magyar Ásványolaj- és Földgáz Kísérleti Intézet szabadalmái: a, szivárgó gáz mennyi­ségének mérésére és a lokalizálásra is képes gázdetektort. Felvételünkön Bárány Katalin szereli a műszert. Balázs Gusztáv felvétele novemberi napokban a Csepel Autógyárban tíz-tizenöt em­ber elhatározta: rendet teremt a nagyüzemben. így alakult meg az az üzemőrség, mely­nek nyomán a Csepel Autó­gyárban, s később a járás több településén, 1957 márciusának első napjaiban — az ország­ban az elsők között — munkás- őregység alakult. A zászlóalj történetét, az elmúlt 25 esz­tendő eredményeit elevenítet­ték fel tegnap a ráckevei járás munkásőregységei a Csepel Autógyár művelődési házában tartott ünnepélyes gyűlésen. Az eseményen részt vett Bor­bándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Cservenka Ferencné, a Pest megyei párt- bizottság első titkára, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagjai. Ott volt dr. Mon­dok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke; a zászlóalj névadója, Lakatos Péter özvegye; dr. Novak Béla, a Csepel Autó­gyár vezérigazgatója, ország- gyűlési képviselő. Fövényesi Ervin, a Csepel Autógyár pártbizottsága titká­rának megnyitója után, Jónás Zoltán, a ráckevei járási párt bizottság első titkára elevení­tette fel a munkásőregység születésének eseményeit. Fehér Béla, a munkásőrség Pest megyei parancsnoka ad­ta át a zászlóaljnak a megyei parancsnokság elismerő okle­velét, majd a Haza Szolgála­táért Érdemérem arany foko­zatával tüntették ki Dobozi Lajost, az egység parancsnok-“ helyettesét. A kitüntetés bronz fokozatát vehette át Varga László, a Csepel Autógyár csoportvezetője. Huszonöt éves folyamatos szolgálatuk elismeréseként ju­bileumi emlékjelvénnyel tün­tették ki: Bihari József, Nagy István, Si­mon János, id. MiikoVics Gergely, Tóth József, Pandarísz Steirosz, Topánka József, Jánosi Péter nyug- díjasokat, a Csepel Autógyár dol­gozói közül: Kovács Zsigmond raktárost, Oroszi Imre raktárost, Czunyi Károly osztályvezetőt, Var­ga Sándor esztergályost. Takács Imre szerelőt, Forgács , György tűzvédelmi megbízottat, ifj. M1I- kovics Gergely forgácsolót. Mé­száros Sándor szerelőt, - Varga László csoportvezetőt, Farkas Jó­zsef esztergályost, Tóth Károly szerelőt, Mihály Sándor meóst, Tofán Sándor termelési vezető- helyettest; Kovács Józsefet a Pest-vidéki - Gépgyár szerelőjét, Kosoróczki Lajost, a ráckevei Aranykalász Tsz rendészét, Po- lyóka Gézát, a SZIMFI szerelőjét. Lipíák Andrást, a Pest-vidéki Gép­gyár szerelőjét. A szigetszentmiklósi 3-as számú általános iskola úttörő- rő munkásőrei köszöntötték a fegyveres testület alapítóit, majd az új munkásőrök ün­nepélyes eskütétele követke­zett. Ezután Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyette­se beszédében az elmúlt ne­gyedszázad eredményeit fel­elevenítve, hangsúlyozta: ab­ban, hogy népünk oly jelen­tős, elismerésre méltó ered­ményeket ért el, elévülhetet­len érdemei vannak a mun­kásegységet erősítő és a szo­cialista építés nyugodt, bé­kés légkörét biztosító mun­kásőrségnek is. Részletesen szólt arról, hogy e fegyveres testület szerepe, ma sem csökken, hiszen a szocialista építés, a gazdasági fejlődés ne­hezebb gazdasági körülmények között, élesebb nemzetközi légkörben folyik. Éppen ezért, továbbra is a fegyelemnek, a kollektív szellemnek, a nyílt elvtársias légkörnek kell, jel­lemeznie a munkásőrök tevé­kenységét. Üdvözölte az egységgyűlés résztvevőit, Tolomencev Vita- lij Ivanov, az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport maga­sabb egységének képviselője, a leszerelő munkásőrqk nevé­ben pedig, Kovács Zsigmond szólt az ünnepség résztvevői­hez.-Ar „Fegyverrel, munkával, fel­világosító szóval” — munkás­őrök e hármas jelszava kö­szöntötte a budai járás Szik­lai Sándor zászlóalj III. szá­zada egységgyűlésének részt­vevőit, pénteken délután Ér­den, a Benta-völgye Termelő- szövetkezet kultúrtermében. Az alapító, idősebb és a mai, fiatal munkásőrök előtt, az elnökségben , foglalt helyet Szemethy L ászióné, az MSZMP budai járási bizott­ságának ' titkára, Móray Tibor, az érdi városi pártbizottság első titkára, Mógor Béla, Érd város Tanácsának elnöke, Dé- kány István, a Benta-völgye Tsz elnöke, a budai járási pártbizottság tagja és Antal Imre, Pest megye 19. számú választókerületének ország- gyűlési képviselője, valamint a különböző bázisszervek pártbizottságainak képviselői. Gellér István, az egység­gyűlés elnökének köszöntője után Reményi János század­parancsnok számolt be a ta­valyi munkáról. Majd Mátra- völgyi Mária, a Mechanikai Művek pártbizottságának tit­kára méltatta a munkásőrség elmúlt negyedszázadát, s azt a tevékenységet, amellyel a század a megye legjobbjai közé emelte magát. Scheip Fe­renc őrnagy, a százhalombat­tai alakulat nevében adta át a munkásőrtársak jókívánsá­gait, s az ajándékot: az ala­kulat jelvényét. Végül Dékány Sándor, a munkásőrség egyik alapító tagja köszöntötte a résztvevőket. Az egységgyűlésen, a legki­válóbbak munkájukért kitün­tetést vehettek át. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta id. Szűcs Imre. Huszonöt éves jubileumi emlékérmet vett át Varga , László, Nagyajtai Imre, Tamók János és Villám György.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents