Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 19. szám

Jegyzet Jó érzés Azt mondják, hogy falun mindenki mindenkinek kö­szön. Én is falun nőttem fel, de a településnek ak­kora volt a lakossága, hogy csak annak köszöntünk, akit ismertünk. Nagyon meglepett hát, amikor vagy huszonkét évvel ezelőtt Vácra kerültem, hogy a be­mutatkozásra kísérő főnök mindenkinek köszön az építkezésen. — Maga mindenkit is­mer? — kérdeztem. — Név szerint nem — válaszolta. — De részben megadom a tiszteletet az embereknek, másrészt meg ágy is illik ez az én funk­cióm szerint. Nem tette hozzá még csak javaslat formájában sem, hogy kö­vessem ezt a példát, de ép­pen ezért volt ragadós. Kö­szöntem is én mindenki­nek, s hamarosan megis­mertem azt az érzést, ami­kor nemcsak viszonozzák az ember üdvözlését, ha­nem a szónak,. hangulati töltése is van. Olyan, ami­ből kiérződik a szimpátia, vagy netán az ellenszenv. Bevallom, jólesik, ha vala­ki még a túloldalról is át­köszön, s ha talán formális is ma már a szokásos — hogy vagy? — azért annak is van hatása. A napokban egy közismert népzenészt kérdeztem meg, milyen ér­zés úgy végigmenni az ut­cán, hogy jobbról-balról fo­gadnia kell a köszönéseket, mire azt válaszolta: — Mi tagadás, nagyon jó. A tisztelet és megbecsü­lés, amit az emberek ezál­tal is kifejeznek, azoknak a maradandó élményeknek a hatására született, amiket ő szerzett művészetével az embereknek. Sokszor magam is elcso­dálkozom azon, hogy azok­kal az emberekkel is sike­rül jó viszonyt, olykor még barátságot is kialakítanom, akikkel évekkel ezelőtt egy másik közösségben valami konfliktusom támadt, s egyikkel-másikkal úgy vol­tam, hogy ha egyszer vége szakad a hivatalos kapcso­latunknak,. többd még kö­szönni sem köszönök neki, elkerülöm mint a veszett kutyát. Hiszen ez hanyag, nem­törődöm, s ki tudja mi mindent gondol még az em­ber, ha a közös cél eléré­sét szolgáló utat másként akarja követni a másik. Az­tán az idő, a sebek és ha­ragok nagy orvosa úgy el- szürkíti ezeket a pillanato­kat, hogy rámosolygok, amikor szembe jön velem az utcán. Jó lenne persze konflik­tus és harag nélkül élni, dolgozni, s mostanában sok szó esik arról, hogy köz­életünk vitái lehetnének kulturáltabbak, indulat- mentesebbek. Ki tiidja, le­győzhetjük-e a ' szenvedé­lyességünket? Hiszen amit a mi generációnk tett ed­dig, azt ki-ki a maga front­ján mulaszthatatlannak tartotta, s az ügyek java része valóban az is volt, mert az előttünk. uralkodó osztályok sokat mulasztot­tak a Dunának ezen a tá­ján. Siettünk, s aki kimér- tsbben akart lépni, arról könnyen feltételeztük, hogy nem akar velünk tartani. A sors furcsa iróniája, hogy már több ízben sike­rült olyan emberekkel is­mét összekerülnöm a mun­kában, akiket valaha na­gyon nem szerettem, smost megszegem a már említett fogadalmat. Több okból is. Részben mert nem vagyok haragtartó, másrészt más körülmények között az em­bereket más-más oldalairól ismerjük meg, és a válto­zás. is az ember képessége. A legfontosabb az a taní­tás. amit az én mindenki­nek köszönő főnökömtől örököltem. Azt, hogy első a munka, a ránk bízott cél elérése. Ennek érdekében mindenkit el kell fogadni, aki ezt hajlandó szolgálni. Az indulatok és a barátsá­gok csak ezután következ­nek. Mondom: a tisztelet és szimpátia alapja közvetve, vagy közvetlenül mindig a munkának szól. Kovács T. István A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM 1982. JANUÁR 23., SZOMBAT A termelés emberi fényezői L Szociálpolitika és művelődés Törekvések es KASY-Isäsi — Tőkés exportunkat a ha­todik ötéves tervben 65 száza­lékkal szeretnénk növelni — mondja Pádár Sándor, a váci Híradástechnikai Anyagok Gyára igazgatója. — Ehhez piacképes termékek kellenek, előállításukhoz korszerű esz­közökre, tehát beruházásra van szükség. Ám hiába a leg­modernebb gép, ha nincs hoz­zá megfelelő szaktudással, mű­veltséggel rendelkező munkás és vezető. Ezért a beruházási tervvel szinkronban kell len­niük a közművelődési és a szo­ciálpolitikai terveknek is. Világos. Nincs más út. A munkálatok mai üteme szerint a hatodik ötéves terv beruházásait 1983-ra befeje­zik. — Az új technika alkalma­zásának szellemi alapjait is építik. Miért tanuljak? Dr. Molnár Lászlóné, sze­mélyzeti osztályvezető: — 1210 dolgozónk közül 51 egyetemet és főiskolát, 279 kö­zépiskolát, 779 az általános is­kolát végzett. Százegyen vi­szont nem fejezték be az álta­lános iskolát, közülük 45 fia­talabb negyvenöt évesnél, fgy számukra kötelezhetővé tettük a nyolc osztályról szóló bizo­nyítvány megszerzését. Anya­gilag, erkölcsileg segítjük őket, később mégis lemaradnak. Nem is tudom, hogyan tud­nánk nagyobb tanulási kedvet ébreszteni bennük. Májusban, amikor az egyik cikk írásához adatot gyűjtöt­tem és ezért átnéztem a váci dolgozók általános iskolája ál­tal kiadott kérdőíveket, az egyiken az alábbiakat olvas­tam: „Miért tanuljak?” Most mint szállítómunkás hétezer forintot keresek, ha elvégzem a nyolc általánost, más beosz­tást kívánok és keresek ötezer Amikor a műsora derekán Sellei Zoltán befejezte Kosz­tolányi Dezső Ilona című ver­sét, éreztem: csatát nyert. A vastaps nem udvariasságból dübörgött, hanem a felmuta­tott és megértett szépség kö­szönetéként újult meg újra és újra. Csatát nyerni? — mi­csoda kifejezés ez, ha közép­iskolás tanulók magyar líri­kusok verseit, hallgatják! Pe­dig a dolog — sajnos — ko­rántsem nyilvánvaló. Számta­lan költői esten láttam a lel­kesedés nélküli, no, ezen is túl vagyunk hangulatban ruhatá­rak előtt cihelődő diákokat. Sellei Zoltánt is féltettem. Tudtam, ő rendületlenül hisz a szó mindent átlényegítő ere­jében, s tudtam, hogy a siker­telenség mértéktelenül kedv­szegetté teszi. A Komócsin Zoltán kollé­gium másfél száz főnyi közön­sége azonban a huszadik vers után is újabb költeményeket akart hallani. Rendhagyó órák Vácott végezte a gimnáziu­mot. A budapesti egyetemen pedagógia—magyar szakds ta­nári oklevelet szerzett. — Mikortól számítja magát előadóművésznek? — Valóban nem az a lé­nyeg, hogy 1964-től van hi­vatásos engedélyem. Én úgy érzem, hogy a kőszegi tanár­képző egyik március 15-i ün­nepségén törtem át azt a fa­lat, ami a tanár és az előadó­forintot, ha a középiskolát el­végzem, a fizetésem nem éri el a háromezer forintot, ha dip­lomát szerzek, kezdő fizetésem kétezer-párszáz forint lesz”. — Az új technológia alkal­mazására már most képezzük ki a dolgozókat — folytatta dr. Molnár Lászlóné. — A múlt évben 11 betanított munkás vált szakmunkássá, és 18-an speciális tanfolyamot' végez­tek. Megszervezzük a mester- szakmunkásképzőt és megte­remtettük a második szakma megszerzésének a feltételeit is. Az utóbbi négy évben szakkö­zépiskolát 49-en, főiskolát 13- an végeztek a munkatársaink közül. Jelenleg hét egyetemis­ta kap tőlünk társadalmi ösz­töndíjat. Molnár Lajos, a Lőwy Sán­dor Szakközépiskola igazgató­ja egy ízben elmondta, hogy a legtöbb oktatóját a Őíradás- technikai Anyagok Gyárából kapja, az iskola tanulói oda járnak gyakorlatra. Ha elmegy hozzájuk Pádár Sándor, szin­te saját vállalatánál érezheti magát. Most új ötletet hallot­tam a személyzeti osztály ve­zetőjétől: Mire készülnek? — Minden októberben ötven pályakezdő fiatalt hívunk meg vállalatunkhoz egy hétre. Az üzem- és osztályvezetők tájé­koztató előadásokat tartanak számukra, miközben megis­merkednek azzal, hogy mit is csinálunk. Sokan kedvet kap­nak, visszajönnek hozzánk, és mi azonnal előkészítjük őket a beruházás utáni munkákra. A közművelődési terv min­den sorából kiolvasható: kor­szerű gépekhez megfelelő em­ber is kell, a szaktudást csak az általános műveltség alap­jaira lehet felépíteni. Az egyik, kitűnően végzett szakközépiskolás a nyáron így nyilatkozott: A gyakorlati élet­művész között van. Az tör­tént, hogy az intézmény egyik ünnepséigén, hosszú harc és aprólékos próbáik után, nagy sikerrel mondhattam el a Nemzeti dalt. — Persze nem ez volt az az első fellépése. — Ekkor már a hátam mö­gött volt sok-sok verseny még a sztáronos koromból, a rend­hagyó irodalomórák sora. De az egyetemen alig-alig mond­tam verset. Úgyhogy az énem mélyéből újra elő kellett bá­nyásznom ezt a tehetséget. Szeretni a művet — Többször találkoztunk középiskolások számára ren­dezett ünnepségeken, tudato­san keresi a kapcsolatot ez­zel a korosztállyal? — Az alapképzettségem pe­dagógus. A repertoárom a rendhagyó irodalmi órákon formálódott hajdanán. Sok az ismerős a tanárok között. Sok­kal több, mint másoknak. Meg aztán "nagyon fájdalmas volt megválni a tanári pályától. Addig tartoztam valahová. Előadóművészként falkánkí- vüli lettem. Az eddig mondot­tak azonban valójában csak elősegítő motivációk. A lényeg az, hogy tudom: a középisko­lás korosztály a legfogéko­ben alig találkozom azokkal a fogalmakkal, melyeket Iskolá­ban a szaktantárgyakon belül tanultam'. Itt a vállalatnál új­ra kellett kezdenem mindent, speciális szaktudást kellett szereznem. Ügy vélem, több, úgynevezett humán ismeretre kellett volna szert tennem az iskolában. A dolgozók 55 százaléka Vác vonzáskörében lévő Pest és Nógrád megyei községekből jár a gyárba. Sokan az ele­meiben máig ható kisparaszti múltat hagyták maguk mö­gött, s a múlt és a jelen hatá­sai együtt alakítják az életmó­dot és az igényeket. A kérdés az: Hogyan lehetne felélénkí­teni a kulturális érdeklődést? „igy művésznő" A vállalat kulturális rendez­vényei színvonalasak. Az .itt rendezett szabadegyetemi elő­adásokra „kívülről is” bejár­nak. A Petövári Gyula által rendezett irodalmi estekre az ország legtávolabbi részeiből is (pl. Debrecen, Pécs, Mis­kolc stb.) eljönnek. Darvas Jó­zsef az Írószövetségben egy­szer ezt mondta: „Ha tudni akarjátok, hogyan kell válla­laton belül kultúrát szervezni, menjetek ki Vácra, a HAGY- ba”. Brüsszelben, a nemzetkö­zi konferencián a vállalati kul­turális élet modelljét a váci HAGY-ról vették. Az egyik évben a Veres Péter-estre, ma­gát „egy művésznődnek neve­ző ismeretlen kis teherkocsi élő virágot küldött Budapest­ről, mert mindig nagyra be­csülte az írót. — Persze, nem tartanánk itt, ha nem lennének a közmű­velődésnek olyan elkötelezett­jei — mondta az igazgató —, mint Petövári Gyula, Kármán István, dr. Molnár Lászlóné és a többiek. Mészáros Gyula (Folytatjuk) nyabb, leghálásabb, s nagyon sok érzelemszegény iroda­lomórát kap, szegényes a ver­sekről szerzett élménye. Szűkcbb környezet — Aktív tanár korában mi­lyenek vgltak az irodalom­órái? — Nem szerettem fegyel­mezni. Már akkor is arra tö­rekedtem, hogy a műveket szerettessem meg. Rengeteg verset tolmácsoltam. Az ön­képzőkör! munkát nagyon fon­tosnak tartottam. — A ma bemutatott műso­rában is központi szerepet ját­szott a hazaszeretet gondola­ta. ön mit ért ezalatt? — Nagyon mély dolog, s ne­hezen meghatározható. De azt hiszem, hogy a haza iránti ér­zelmek erősítését, a lelki tar­tást, a jó értelemben vett pat­riotizmust, sőt a szűkebb kör­nyezetre értve lokálpatriotiz­must jelent. — A szakmabeliek is szug- gesztív egyéniségnek tartják. Az előadóművészettől nem tá­volodik el néha túlságosan a színpadiasság felé? — Nem vagyok híve a hír­olvasó versmondásnak. Érzék­letesen, impulzívan szeretek előadni. Alkalmanként tuda­tosan törekszem a nagy hatás Sellei Zoltán szdgélota A megértett szépség Munkásgyűlés a Fortéban Kevesebb raktárgoM A közelmúltban munkás­gyűlésre érkezett dolgozók töltötték be a gyár 450 szemé­lyes étkezdéjét. Fazakas Ká­roly, a gyár pb-titkára üdvö­zölte a megjelent vendégeket. Komáromi Jánost, az MSZMP megyei bizottságának osztály- vezetőjét és Pálmai Lászlót, a városi bizottság titkárát. A rövid megnyitó után dr. Lcnyó László igazgató ismer­tette az 1981-es év eredmé­nyéit és az elkövetkező idő­szak feladatait. Az elmúlt évi munkát értékelve mondott köszönetét a vállalat vala­mennyi dolgozójának, külön kiemelve a csomagolóüzemek dolgozóinak, s az ott a nyár végi munkacsúcson áldozato­san segítő KISZ-esek munká­jának döntő jelentőségét. A 11 millió dolláros tőkés­export 8 százalékos árbevétel- növekedést jelentett, a szocia­lista országokba irányuló ex­porttervet 183 százalékra tel­jesítették. A 4,8 millió rube­les kiszállítások több mint fe­le a Szovjetunióba és Cseh­szlovákiába irányult. A buda­pesti színes kidolgozó labor tervét, 34 százalékkal teljesí­tette túl, lakossági ellátást szolgáló tevékenységének színvonala jelentősen emelke­dett. így alakulhatott ki a válla­lat 215 millió forintos nyere­sége, melynek csaknem egy­negyedét a komplexbrigádok , termelték és takarították meg. A vállalat 1981-ben az orszá­gos átlagot jóval meghaladó 11 százalékos bérfejlesztést hajtott végre, s várhatóan kö­rülbelül kétheti alapfizetés­nek megfelelő nyereségrésze­sedést fizet dolgozóinak. A kooperációs munkákat folytatják nyugati partne­reinkkel, de meghatározó fon­tosságúnak tartják a szovjet fotókémiai iparral a tudomá­nyos-műszaki együttműködés további elmélyítését. A fej­lesztési munka eredményeként a harmadik negyedévben megkezdődhet a VI. ötéves terv legnagyobb vállalati fel­adata. az öntőberuházás, mely hosszú távra határozza meg a vállalati munkát. Nagy gondot okoz a gyár­nak az összedőlt vámraktár újjáépítése. Remélik, a PÁÉV betartja helyreállítási ígéretét, s így ez év őszre az anyagtá­rolási gondok csökkennek. Várható, hogy az üzemi lét­szám megtartása mellett 6 százalékos bérfejlesztés válik lehetővé ebben az évben. A Forte dolgozói hagyomá­nyaiknak megfelelően ki kí­vánják venni részüket a vá­ros fejlesztéséből, elsősorban az uszodaépítésből társadalmi munkában is. A beszámoló után a hozzá­szólók néhány gondra hívták fel a figyelmet. Szabados József és Ruzics Jánosné, a dobozüzemi csoma­golóanyag ellátását és minő­ségét kifogásolták. Pinczhelyi Tamás javasolta, hogy a filmöntő berendezés átalakítá­sához a szervezet vállaljon KISZ-védnökséget. Záhorszki László papiröntő szakmunkás kérte, a 4-es öntőüzem mű­szaki gondjainak megoldását, hogy az 1981. évben elért eredményeket az idén is meg­ismételhessék. Szabó Henrik Edzett vagyok SporfpróSsák A Magyar Ifjúság sportpró­báinak eseménysorozatához csatlakozott a KISZ váci járá­si bizottsága s a járási-városi I sportfelügyelőség. Január 23- ' án tartják a férfiak 15 kilo­méteres futóversenyét és a nők 7 kilométeres futását Vácrá- tóton a pártház elől. A ver­seny útvonala: Vácrátót, Má- riaudvar, Vácrátót. Gyalogtú­rára is sor kerül Nagymaros, Hegyestető, Zebegény útvona­lon január 30-án és február 6-án. A Ml Kupa végső neve­zési határideje január 31. Akik eddig csak két próbát teljesí­tenek, azok február első heté­ben még a harmadik próbát megtehetik. Az Edzett vagyok igazolványt az Express Ifjú­sági és Diákutazási Iroda me­gyei kirendeltségén lehet be­szerezni. A versenyen az Ed­zett vagyok kategóriában bár­ki, a MI Kupa próbáin csak azok indulhatnak, akik a ver­senykiírás szerint arra jogo­sultak. kz első lépések cinek a lehetőséggel Emlékszem, éveken keresz­tül — amikor egy szezonban alig négyszer-ötször volt olyan hideg, hogy jéggé fagyott a víz — panaszkodtunk, vajon Vácott az iskolavárosban miért nincs egyetlen jégpálya sem, ahol felügyelet mellett sportol­hatnának gyerekeink. Mutatóba már tavaly is ké­köszöneté elérésére. Verset millióképpen lehet elmondani, csak egyféle­képpen nem szabad: rosszul. Szerintem nagyon lényeges az, hogy milyen a hatás. Átélő tí­pus vagyok. Meg akarom je­leníteni a vers hangulatát, va­lóságát. Kegyetlenül készülők, de rögtönzők is. A közönség hatása A közönség nagyon hat rám. Ha velem élnek a hallgatók, szárnyakat kapok. Persze tu­dom azt is, hogy minden köl­teményt nem lehet azonosan elmondani. Egyszóval a hírol­vasó és a színpadiasság mér­tékét a körülményekhez iga­zodva mérem be. — Hány verset tud? — Ezt mi sörokban mérjük. Megközelítőleg 24—25 ezer sort tudok. Egy előadói estre nagyjából ezer sor kell. — A kezemben van a nagy­lemeze, amit Amerikában ad­tak ki. Magyarországon miért nem jelent meg? — Én egyetlen színházi tár­sulathoz sem tartozom. Ná­lunk kialakult egy olyan szo­kás, hivatalos bűvös kör, ami színháztól színházig terjed. Ha nagylemezt adnak ki, el­sősorban a körhöz tartozókat foglalkoztatják. Vicsotka Mihály szült egy-egy, áldozatos felnőt­tek, vállalkozó kedvű diákok jóvoltából, idén pedig igazán válogatni lehet, ki-hol akar korcsolyázni. Deákvárott a Ságvári Klub szomszédságában, a Radnóti úti iskolában, a Kosdi úti ifjú­sági sporttelepen vagy a Bá- thori utcai általános iskola udvarán. Megannyi lehetőség kicsik­nek és nagyoknak a friss le­vegőn való mozgásra, melyhez a hét elejétől egy újabb csat­lakozott: Tóth Kornél testne­velő tanár vezetésével az isko­la KISZ-szervezete készített korcsolyapályát a Gábor Jó­zsef iskolában. Hétköznapokon délután 4-től este 7 óráig, szombaton pedig délután ket­tő és öt óra között várják a lakótelepieket zenével, mele­gedővel. Aki megéhezik, olcsón kaphat zsíros kenyeret forró tea kíséretében. E ha éveken keresztül jog­gal nehezményeztük, hogy sen­ki nem tesz semmit a város­ban is űzhető téli sportért, most megelégedéssel elmond­hatjuk, ezen a télen sokan és sokat tettek. Pályát készí­tettek, néhány, az igényekre gyorsan reagáló kiskereskedő beszerzett felnőtt- és gyermek­korcsolyákat, az utóbbit a leg­kisebbek számára is alkalmas kétélű típusból, melyet vi­szonylagosan magas ára mel­lett (180 forintba kerül) azért érdemes megvenni, mert har- minchatös méretig nagyobbít- ható, s a dupla él a legkiseb­beknek is biztonságot nyújt. A Kosdi úti sporttelep gond­nokát dicséri a legkisebbek, a korcsolyázással még csak is­merkedő apróságok számára készített külön sávot, melyen a nagyobbaktól elkülönítve te­hetik meg az első, ismerkedő lépéseket e csúszós sportban. B. H. . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents