Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-21 / 17. szám
MQNpRI v/iírfo A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM 1983. JANUÁR 2L, CSÜTÖRTÖK Falugyűlés Ki mit ad a közös sikerhez? Csuk parnsszkodússai nincs előrelépés A monori-erdei falugyűléseknek hangulatuk van. Talán abból adódik ez, hogy itt mindig sokan jönnek el a fórumra — és talán azért jönnek ilyen sokan, mert megoldásra váró probléma is akad bőven. A település kinőtte ruháját — és mivel időközben jócskán megszaporodott a családtagok száma — újra nem nagyon telik. Nagyobb könyvtár Természetesen azért sikerekről is beszámolhatott dr. Zi- mányi Gyula, a monori nagyközségi közös tanács vb-elnö- ke. Az elmúlt években korábbi önmagához képesti sokat lépett előre az üdülőterület, ötven “hellyel gyarapodott az óvoda, igaz ennek ellenére még mindig kicsi. Csaknem 10 millió forintos költséggel négy új tanteremmel bővítették az iskolát, amely jelenleg minden szempontból kielégíti az igényeket. Jelentős társadalmi összefogással kialakították az új sportpályát, amely ősztől már a hazaiak labdarúgócsapatának lesz az új otthona. Üj út- és járdaszakasz készült, s befejezték a vasúti megálló egyik peronjának aszfaltozását is. Az igények azonban újabb igényeket szülnek és nem kevés jogos problémával kell szembenézniük az illetékeseknek. Előreláthatólag 1982 is hoz orvoslást a bajokra: orvosi lakást vásárolnak, korszerű orvosi rendelőt szeretnének, a Béke-közben pedig mintegy 400 ezer forintos költséggel rendbehozzák a község középületét. Itt kap majd helyet a megnagyobbított könyvtár is, amelyet szeretnének klubkönyvtárrá fejleszteni. A tervek szerint lehetőség lesz majd- egy újabb járdaszakasz építésére — elsősorban a legfontosabb és a legtöbb társadalmi munkát ígérő területeken. rös utakon. Sok a panasz a gázellátásra, akadozik néha a kenyér és a’ tej ellátás is. Szóval van panasz bőven. Persze csak panaszkodással nem léphetünk előre. Tavaly félmillió forint társadalmi munkával járultak a monori- erdeiek településük szépítéséhez. Kimagasló az iskola társadalmi munkája — már eddig körülbelül 300 ezer forint értékű munkát végeztek a nagyon szép iskola még szebbé tételéhez. Valódi fórum A tárgyilagos és végig higgadt hangú' falugyűlés közel három órán. át tartott. Kozák Sándorné, a járási hivatal elnöke jóleső érzéssel kommentálhatta a hallottakat: ez valóban fórum volt, választók és vezetők tárgyilagos, őszinte, jobbító szándékú párbeszéde. Sz. A. levelesládánkból Kérdések s egy válasz Setét, gödrök Minden monori-erdei betegségre azonban ezek sem jelentenek orvoslást. Továbbra' is fájó gondja' a településnek egy korszerű, nagy bolt hiánya. Az eredeti elképzelések szerint idén került volna sor a bővítésre — a huzavona láttán félő, ebből nem lesz semmi. Pedig egy-egy nyári, szombati bevásárlás látványa bizonyára sokat változtatna az illetékesek szemléletén. Hiányzik továbbra is a művelődési ház, a mozi és ezen még a nyári kertmozi és a gyerekek számára megtartott hetenkénti. iskolamozi sem tud sokat változtatni. Rengeteg — tegyük hozzá jogos — kifogás hangzott el a közvilágítás miatt, amelynek színvonala színvonal alatti. Gyakran egész utcasorokban nem ég a villany és az iskolás , gyerekek sötétben botorkálnak a gidres-göd,Mikor köteles elszállítani a mentő a beteget? Meddig van Monoron sebészeti rendelés? Még a múlt év végén, december 15-ér) munkába menet elcsúszott a kislányom. De azért bement dolgozni. Ott rosszul lépett, ennek következtében szalaghúzódást szenvedett A vállalat kocsija hazahozta az egészségházba, délután fél 4-kor, de se röntgen, se sebészeti rendelés nem volt. Ekkor a vállalat kocsija visszavitt bennünket a baleseti kórházba. Mivel itthon azt mondták, hogy körülbelül hat óra múlva kap mentőt, de az sem biztos. Azt tanácsolták a mentősök, hogy menjen a beteg busszal vissza Pestre, vagy a vállalat kocsijával. Szerencsére a vállalat gépkocsivezetője emberséges volt, eljött felénk, elvitt engem is. Begipszelték a kislányom lábát. Este 10 óra felé hoztak haza a mentők. December 22-re visszarendelték a kislányt ellenőrzésre. A mentőállomáson férjem leadta a beutalót, 21-én, délelőtt 9 óra tájban. Azt mondták, hogy másnap jönnek. Hiába vártuk azonban délután fél kettőig. Férjem újra elment a mentőállomásra, akt a választ kaDtá, hogy nem fért be a keretbe ezen a napon. Majd 23-án reggel 7—8 óra felé jönnek, mert hova küldje délután a beteget, úgyis csak ügyelet van? Mi történik ilyenkor, ha az orvoshoz nem jut el a beteg a meghatározott időre, a mentőállomás miatt? Nem beszélve az egész napi idegességről és a várakozásról? Olasz Józsefné Monor 5 Olvasónk levelét dr. Cser- ^ nus J. Alán igazgató-főor- ^ voshoz továbbítottuk, akitől ^ az alábbi választ kaptuk: „Múlt év december 15-én, kedden — csak azon az egy napon — a sebészeti szakrendelés szünetelt. Sajnálatos módon a járási szakorvosi rendelőben csupán egy szakorvos látja el a sebészeti rendelést, ezért annak ,bármely okból bekövetkezett távollétében helyettesítését biztosítani nem tudjuk. A röntgenosztályurtkon azonban délután 17 óráig volt rendelés. Egyébként a beteget hiába röntgenezték volna meg, Ä nap kulturális programja mert úgysem volt ott a sebész szakorvos, aki a röntgenlelet birtokában el tudta volna őt’ látni. Mulasztás történt viszont a sebészeti szakrendelés asszisztenciája részéről, akik a beteggel nem közölték, hogy ilyen esetekben a körzeti orvosi rendeléshez kell fordulniuk, ahol az első orvosi segélyt megkapták volna, illetőleg — ha azt az illető orvos szükségesnek látta volna — a további intézkedéseket már ő tette volna meg. Fentiek miatt a sebészeti osztály dolgozóit figyelmeztetésben részesítettem. A mentő- szolgáltatásra vonatkozó észrevételek nem tartoznak hatáskörömbe, így azokra reflektálni nem kívánok. 5; Mi pedig köszönettel nyug- S tázva a gyors és alapos vá- ^ laszt, reméljük, hogy a ^ mentősök reagálása sem ké- % sik sokáig. Alopífó mókásotok A pttfajkától az acélkék ruháig Ezekben a napokban országszerte a munkásőröket ünnepük. Valamennyi egységben gyűléseken emlékeznek meg az alakulás negyedszázados évfordulójáról. Az egységgyűléseken elemzik,.hogy az eltelt negyedszázad során miként fejlődött a testület, a munkásőrök hogyan álltak helyt a termelő munkában, a kiképzésben, szolgálati feladataik teljesítésében. Az alábbiakban három alapító munkásőrt mutatunk be a járási Bata Ferenc mun- kásőregység tagjai közül. A vecsési szakasz az elsők között alakult meg a járásban. Később hozzájuk csatlakoztak a gyömrői és a maglódi acélkék egyenruhások is. Az ifjú munkásőrök nemegyszer gyalog vagy kerékpáron utaztak Vecsésre a kiképzésre, illetve járőrözésre. Közöttük volt Megyes Pál, aki jelenleg a maglódi szakasz parancsnoka, munkahelyén az Orion gyárban tmk-csoportvezetőként dolgozik. — Milyen embernek ismeri Megyes Pált? — kérdeztük egyik alapító társától. — Igen nagy tudású, szerény ember, őszinteségével hamar kivívta, elöljárói megbecsülését. A maglódi szakasz tavalyelőtt elnyerte az egység legjobb szakasza címet, s ebben nagy része van parancsnokunknak. Szeretik őt munkahelyén, s az egységben is. Amikor találkozunk, mindig ismerősként üdvözöljük egymást, Büszke vagyok arra, hogy Palival egy időben ölthettük magunkra az egyenruhát. ★ — A pufajkások. így neveztek bennünket. Én már Vecsé- sen dolgoztam brigádvezetőként az állami gazdaságban. 1957-ben néhány társammal együtt nemcsak a munkásőrséget szerveztük meg, hanem a pártalapszervezetet is. Húszéves voltam akkor, most is csak azt mondhatom, érdemes volt. A dolgozó nép hatalmának megvédése volt a feladatunk, őrséget adtunk nemegyszer a fővárosban a Köztársaság téren is. Héttagú párt- szervezetet alakítottunk a gazdaságban, később folyamatosan emelkedett a kommunisták aránya. Nehéz időik jártak akkoriban errefelé is. Rendszeresen tartottunk közrendvédelmi ellenőrzéseket a községben, a lakosság bizalommal volt irántunk. Különösen akkor, amikor magunkra ölthettük az egyenru- hát. Negyedszázad telt el- azóta, ma is tagja vagyok a vecsési munkásőrszakasznak, illetve a járási Bata Ferenc egységnek. Közben azért történt egy és más. Jelenleg — hosszú évek óta már — növénytermesztési ágazatvezetőként dolgozom a Felsőbabádi Állami Gazdaság vecsési kerületében. Az idén tíz éve, hogy a gazdaság pártvezetőségének a titkárá vagyok. Akad tehát éppen elég tennivaló. Ügy érzem, megfelelően érvényesül a pártirányítás a gazdaságban, vezetőségünk egyre színvonalasabban, látja el feladatát. A mindennapi megbecsülés jeleit mindig éreztem a gazdaságban. Hatszor nyertem el a Kiváló dolgozó címet, háromszor miniszteri elismerési vehettem át. 1980-ban a Munka Érdemrend bronz fokozatával ismerték el gazdasági és közösségi munkámat. Nagyon jó érzéssel tölt el az, hogy nemcsak munkahelyemen, hanem a munkásőröknél is elismerték tevékenységemet. A Haza Szolgálatáért Érdemrend mindhárom fokozatát a magaménak vallhatom. Heten voltunk testvérek, anyánk egyedül nevelt fel bennünket. Tudjuk is értékelni a végbement kedvező változásokat, hiszen nekünk aztán igencsak van összehasonlítási alapunk a régi és a mai helyzetet illetően. Tulajdonképpen szerencsés embernek vallhatom magam, hiszen fiatalon csöppentem bele a sűrűjébe. Ha újra kezdhetném, ugyanígy cselekednék, mint huszonöt évvel ezelőtt.. Nemrégiben felvetődött, hogy tartalékállományba helyeznek, mivel van éppen elég teendőm. Én azonban azt szeretném, ha a fiam, László is belépne közénk. Csak akkor akarok búcsúzni, szeretném a ■ fegyvert átadni neki. Ez a vágyam, és remélem nem lesz akadálya a családi őrségváltásnak. Némi izgalommal készülök a szombati jubileumi egységgyűlésre. Bizonyára sokunk eszébe jutnak a hőskorszak eseményei, a kezdeti bizonytalan lépések. Amelyek azóta már biztos meneteléssé alakultak a közös cél elérése érdekében. (Elmondta Utasi László alapító munkásőr, a Felsőbabádi Állami Gazdaság vecsési kerületének növénytermesztési ágazatvezetője.) ★ „Az embert csak elpusztítani lehet, legyőzni soha”. Ez a hemingwayi idézet akár mottója is lehetne Hajdúk Bálint életének. Akadtak nehéz pillanatok életében —, de mindig, mindenkor lelkiismeretének megfelelően tétté dolgát Egyike azoknak, akik 1957 tavaszán Monoron munkásőrök lettek. Felelősségteljes, nehéz időben, megzavart gondolkodású emberek között álltak a párt zászlaja alá, fegyverrel a kézben. 1956 tapasztalata bizonyította: a fegyveres munkáskézre a pártnak, a népnek szüksége van. Ezért is lett kudarcra ítélve az ellenforradalmárok MŰK akciója (márciusban újra kezdjük!) 1957-től napjainkig soksok gyakorlat, szolgálat, kemény megpróbáltatást igénylő, de szoros* emberi kapcsolatokat is teremtő munkásőr- év áll Hajdúk Bálint mögött. Több mint egy évtizedig rajparancsnokként szolgált — mindig pontosan, ahogy a szolgálat megkövetelte. Es közben a magánéletben is komoly feladatokat kellett megoldania: 1968-ig a járási tanácsnál dolgozott — több éven keresztül mezőgazdasági osztályvezető volt. Ez az időszak egybeesett a magyar ipezőgazdaság sorsfordulóinak éveivel. Kemény politikai munkát, emberséget követelő feladat volt.- 1968-tól a monori Kossuth Tsz-ben dolgozott elnökhelyettesként — tevékeny részese lett a nagyközség szépen fejlődő mezőgazdasági nagyüzemének. Mi a szép a munkásőrélet- ben? — ezt kérdezem a néhány nap múlva már a nyugdíját élvező közéleti embertől. — A szépségét a hit adja. Hinni abban, hogy amit csinálunk. az fontos, arra szükség van. Nekünk már — és végigmutat az utcasor gyönyörű házaira — van mit vesztenünk. És ezt nem akarjuk. A kiváló munkásőr. a kiváló rajparancsnok, a Haza Szolgálatáért Érdemérem tulajdonosa minden második mondatában visszatér a családhoz. Ez adott erőt és nyugalmat, biztonságot és akaratot a múltban és adhat a lövőben is. Mert a munkásőréletben Hajdúk Bálint nem kíván nyugdíjas lenni. Ezt nem lehet abbahagyni — mondja és csillogó szemei láttán el is hisszük neki. Alapítók. Ma is tagjai a testületnek. Negyedszázados áldozatos munkájuk alapján méltán lehetnek példaképek fiatalabb társaik számára. Gér József — Szalontai Attila Túlélt szépet és rcsszut is Csárdásra, pezsgőre várva... Így év kijén egy évszázada született özvegy Zentai Sándorné Üllőn. a Vasadi úton lakik és néhány hét múlva lesz 99 éves. 1883. február 5-én született. Szülei szegény földművesek voltak, napszámba jártak, mint annyian abban az időben. Az idős asszony szellemileg teljesen friss, minden dátumra pontosan emlékszik, sajnos, az utóbbi időben gyengélkedik, ágyban fekszik. Hitetlenkedve, kissé csodálkozva meséli, hogy nem tudja miért, de nincs gre- je leszállni az ágyról. Nevetve mondja, hogy kezelőorvosa megígérte: a 100. születésnapjára hoz egy üveg pezsgőt és egy jó gyors, ropogós csárdást fog vele táncolni a szoba közepén. Erzsi néni fogadkozott: — Ha addig élek is, erre a táncra összeszedem minden erőmet! A választás Kértem, beszéljen a sorsáról. — Öten voltunk testvérek, szegények voltunk, magam kerestem meg a stafírungrava- lómat. Hat elemit végeztem, 12 évesen már heti napszámba jártam,, amiért 70 krajcárt kaptam. Ebből 15 krajcárért szalonnát vettem, kenyeret otthon sütöttünk hozzá, és azt etfem egész héten, amíg távol voltam az otthontól. Zentai néni az ágyában ülve, csillogó szemmel merengett a Gyomron: a zeneiskola foglalkozása (órarend szerint), 18 órától: a népi tánccsoport, próbája. ; Az úttörőházban, 16-tól: a bábszakkiir foglalkozása: Monoron, 9.30-tól: a Zsibongó gyermekklub összejövetele, 18-tól: a motorosklub foglalkozása (a HNF-helyiségben) és a • Nosztalgia ifjúsági klub összejövetele. Pilisen, 9.30-tól logopédiai tanfolyam (az 1. számú óvodában), 16.30-tól és 18-tól: a fotóklub foglalkozása. A moziban, 17-től és 19-től: A kis rendőr nagy napjai. volt köztük probléma, mindig megértették egymást. A sokat emlegetett generációs problémákat is mindig legyőzték. Felesége halála után Erzsi né- néni biztatta: nyugodtan kezdjen új életet, és így hozott új feleséget a házhoz. Zentai Sándorné egyébként soha nem volt beteges. Egyszer, 1950-ben gyomorfekéllyel műtötték és csak mostanában gyengélkedik. Bort csak meglett asszony korában kezdett inni, persze, módjával — az ínséges idők elmúlta után legszívesebben még reggelire is főtt ételt evett, úgy meggyűlölte a kenyeret és a szalonnát, a hideg ételt. Erzsi néni bánata, hogy már nem tud az egyházközösségbe járni. Kitüntetésnek érzi viszont, hogy a református lelkész, Lénárt László kijár hozzá beszélgetni. Gyakran jönnek a tanácstól, nőnapkor virágot is hoztak — említette. . ' Erzsi néninek egyébként tíz * unokája, tizenhárom dédunokája és egy ükunokája van. Megadatott neki az az’ öröm, hogy végigkísérhette aggódva családja és unokái életét, gyarapodását, sajnos, sok csapást, gyermekei halálát is látnia kellett *közben ... Meghívás — Szeretném azért még a 100. születésnapom megünnepelni, már csak ä megígért tánc miatt is, amelyre lehet, hogy kihívjuk a tévét. Engem is meghívott. ígérem, rajtam nem fog múlni, én ott leszek, tartom a szavam. Monostori Istvánné ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) kisebb koromban is kerülgetett, mikor esténként kint játszottunk az utcán „üsdüsdöt”. (Körbe kellett állni, a körön belülieknek meg kellett ütni a körön kívülieket — és azoknak vissza kellett adni —, aki ezt nem tudta visszaütni, kiesett a játékból.) Már ott fi- gyelgetett engem az én uram. Őröm és bánat Aztán hét gyerekük született, közülük négy ma is él. Könnytől, örömtől fénylő szemmel meséli, milyen nehéz volt etetni, öltöztetni őket, de azért a fiait tanította is. — Sándor fiam lakatos, Józsi fiam asztalos, János cipész, Lajos pedig műszerész lett — sorolja büszkén. Mindig bővítették, alakították az 1910-ben vett kis házat, ahol »egyik lányával és vejé- vei lakott nagy szeretetben és megértésben. ( Férje 1960-ban. 80 éves korában meghalt. Harminc évig a MÁV Északi Járműjavítójában dolgozott, famunkásként. 1 Majd jött a következő csapás, újra egy haláleset. 1980-ban meghalt a vele élő lánya is. Jelenleg a veiével és az „új- ' asszonnyal” él együtt;, aki, mint 1 mondja, ■ lánya helyett igazi lánya és jó gondviselője lett. A vő, Boda János mondja: 43 éve élne'k együtt, soha nem múltba, de hát még mi lehet annak az emlékei között, aki mögött ennyi év áll. Egy évszázad! — Szegényen éltünk, de csupa vigalom volt akkor az élet, nem úgy, mint most. A községháza előtti vendégfogadónál a „nagy kalap” alatt táncoltak vasárnaponként, néha még most is eszembe jut egy- egy nóta, amit egy pilisi fúvószenekar húzott annak idején ... Külön álltak a fiúk, külön a lányok. A fiúk a lányokat nevükön szólították, úgy hívták a táncba és, ha tetszett a fiú, már mentek is vele mulatni. — Egyszer csak, úgy 15—16 éves koromban túl sokszor kiáltotta a nevemet egy fiú, hogy „Erős Erzsi!", és én mentem is vele. a táncba boldogan. Mosolyogva emlékezik ... — A lehetőségékhez képest szépek voltunk ám, a lányok fehér „mól” szoknyában, kicsi fodorral, fehér inggel, könyöküknél szalaggal megkötve, farig érő hajjal, piros, vagy fehér pántlikával. A fiúk kemény szárú boxcsizmában, csizmanadrágban, fehér ingben, lajbiban, kalappal a fejükön táncoltak, amiben mindig volt valamilyen virág, főleg rozmaring... — Csak úgy úsztunk a táncban. csárdást, polkát és kerin- gőt táncoltunk és ott szerel- mesedtem én az uramba. Már
