Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-20 / 16. szám
1982. JANUAR 20., SZERDA %Mriav Hová lett a játszótér Budakalászon ? Egy alvó község ébredő igényei Azzal a szándékkal kerestem fel Karsai Miklóst, Budakalász nagyközségi Tanácsának az elnökét, hogy én is feltegyem a lakosság által többször hangoztatott kérdést: miért építették be a községben a játszótereket? —* Ne lepődjön meg azon, ha csak később felelek konkrétan a kérdésére. A világért sem akarok kitérni a válaszadás elől, de el kell mondanom néhány fontos dolgot, ami csak látszólag esik mesz- sze a játszóterek problémájától. Ezek ismeretében ugyanis világos lesz, hogy az információi pontatlanok, s a játszóterek problémája nem az elsőrendű feladataink között. Leszögezem azonban, hogy e kérdés fontosságát sem becsüljük le. Speciális helyzet — Budakalász oly közel van a fővároshoz, hogy szinte a részének éreznek minket. Ebből a helyzetből speciális előnyök és gondok fakadnak. A lakosság 70 százaléka bejár dolgozni. Azonban helyi iparunk, termelőszövetkezetünk nincs. A községben két köny- nyűipari üzem is van, budakalászi asszonyok azonban alig találhatók a gépek mellett. Férfi munkaerőt foglalkoztató intézményről nem is tudok. Ezért aztán a községi tanács nagyon szegény. A Lenfonóval és az Óbuda Termelőszövetkezettel kötött szerződések és kitűnő kapcsolatok ellenére is, csak a saját bevételre és a fejlesztési alapra támaszkodhat. Szó sincs arról, hogy például az Óbuda Termelőszövetkezet erejéhez mérten ne segítene, de Budapesttől Szentendréig mindenki kér tőle hol ezt, hol azt. Budakalásznak tízezer lakosa van. A kereskedelmi hálózat a felszabadulás óta alig fejlődött. Mindössze egy 520 né'gyzeiméter alapterületű, bolt épült. Vásároljanak a fővárosban, vethetné ellen bárki. Mást nem is tehetnek, de igen sokan Budapest déli, keleti részein dolgoznak, s onnan naponta hazaszatyrozni a főznivalót, kegyetlen dolog. A meglevő üzletek korszerűtlenek, nincs bennük folyóvíz, lavórban kell mosogatni. Egyetlen vendéglőjük sincs, ahol ebédet vagy vacsorát lehetne kapni. A főtéren levő italboltot étteremmé alakítják, a tanácsnak két és fél milliójába fog kerülni. A falunak néhány éve vezetékes ivóvize van. Nagyon nehéz ’ volt megalakítani a társulatot, mert az 51 százalékos többség csak többszöri próbálkozás után lett meg. A hozzájárulás lakosonként 6 ezer 300 forint, a befizetés mégis gondot okoz, mert együtt jelentkezik a lakás és a tartós fogyasztási cikkek árának törlesztésével. A tanácsnak 4—500 ezer forint adóhátralékot kell behajtani minden évben. Pedig a budakalásziak nem rosszabbak, s nem lustábbak másoknál, talán a község nyitottsága miatt a zártabb falvak esetében észlelhető patriotizmus gyengébb. Sajnos a település belső útjainak minősége nagyon gyenge. Még a Dobogókőre vezető főútvonal is sok helyütt megsüllyedt, gödrös. A csővezetékek lerakása után az útfelület még rosszabb lett. Fokozottan igaz ez a régi Budakalász területein, mert itt védett utcák találhatók, s a tanács rendezési terveiben nem szerepelhetnek. A községben nagy a telekéhség. A rendezési tervben három terület szerepelt, mint parcellázásra alkalmas föld. Csakhogy törvény van rá, hogy közművesítés nélkül telket értékesíteni nem lehet. A hatodik ötéves tervben nem lesz pénz csatornaépítésre. Az ÖTP adna rá bankhitelt, ha az a hatvan család, amely már épített a leendő nyomvonal mellett, a lakossági hozzájárulást, a portánként! 25 ezer forintot kifizetné. A tanács szervezni próbálja a csatornatársulatot, az elnök azonban nagyon tart tőle, hogy az 51 százalék nem lesz meg. Énélkül pedig parcellázásügy- ben előrelépni nem lehet. A cigarettacsikkek gyűlnek a hamutartóban. Karsai Miklós fáradt. Több mint két órája beszélgetünk, amikor azt mondja: — Azt hiszem, hogy a játszótérrel kapcsolatos kérdésre' most már felelhetek: Nos, az én gyermekkoromban volt egy játszótér Budákalászon. TÜZÉP lett a helyén, majd visszakapta a község, oda épült a nyolc tantermes iskola. A lakosság által szóvá tett „beépített telkek” sosem voltak játszóterek. Az István telepen a Széchenyi és a Kinizsi utcák kereszteződésében a sarkokban négy, 150 négyszög- öles, tanácsi rendelkezésű terület feküdt A gyerekek hol az egyiken, hol a másikon fociztak, játszottak. Az utóbbi években két gyermekorvosnak, egy pedagógusnak és a vb-titkárnak adtuk a telkeket, hogy saját erőből építsenek rájuk. Úgyhogy most a beszélgetés pillanatában valóban egyetlen játszótér sincs Budakalászon. A játszótereket nézve mégis Budakalász záros időn belül az egyik legjobban ellátott terület lesz. Gyerekparadicsom A Béke sétány mellett — mintegy 800 méterre az „elvett játszóterektől’’ — másfél katasztrális holdon építünk egy gyermekparadicsomot. A tartós eszközök elkészültek, tavasszal helyezzük ki őket. Három korosztálynak, egy— hat, hat—tizennégy éveseknek, és az idősebbeknek akarunk pihenési és játéklehetőséget biztosítani. A kiviteli tervet Hiánycikkek pótlása már évekkel ezelőtt elkészítette a Kék Duna Halászati Termelőszövetkezet. A község határában három éve épült az Omszki park, a kézi- és röplabdapályák készen vannak, 1982-ben nyit a strand, már emelkedik a szánkódomb. A község rendezési terveiben más játszótér építése nem szerepel, a védett, régi utcák, a sűrűn változó szintkülönbségek miatt a belső részeken ilyesmit nem lehet kialakítani. Tekintetbe véve azonban az elmondottakat, s azt, hogy a házak döntő többségének 300 öles kertje van, nem tartom elsőrendű feladatnak a játszótérépítés erőltetését. Mindig foglalt Éveken keresztül okozott gondot a tc-mclőszüvctkczetcknek, hogy egy sor típushoz nem volt elegendő meghajtó szíj és más gumia'.katrész. Ezen igyekszik segíteni a püspökhatvani Gal- gavölgye termelőszövetkezet gumiüzeme, ahol több, eddig a hiánycikklistán szereplő gumialkatrészt gyártanak. Erclösl Agnes felvétele Budakalászon 840 iskolás és 450 óvodás él. A községnek nincs egyetlen olyan terme sem, ahol nagyobb rendezvény otthont kaphatna. A Lenfonó Vállalattal van együttműködési szerződésük, évente kétszer táncos rendezvényt bonyolíthatnak le itt. A helyiség azonban szinte állandóan foglalt, mert a vállalat vezérigazgatósága ott tartja értekezleteit. Művelődési ház, sportkör nincs, még a futballcsapat is feloszlott, mivel az Óbuda Termelőszövetkezet ökölvíváson kívül minden más szakosztályt megszüntetett. Olyan üzem, amely el tudna tartani egy csapatot, nem telepedett a községbe. Néhány fiatal a Textilesben kézilabdázhat, a kapu nyitva van előttük. A község régi futballpályája beolvadt az Omszki parkba. Van viszont ország-világ járó és kertbarátkor, a HNF nőbizottsága szervez néha kirándulásokat. — Ezeket be kellene vonni a községpolitikai életbe — meditál szinte csak magának az elnök. Kopognak, Egy férfi beszól, hogy a Damjanich utcában csőtörés van. A tanáccsal szembeni dombos utcából valóban ömlik a víz a macskakövekre. Karsai Miklós beül az autójába és indul a vizesekért Szentendrére... Vicsotka Mihály Tcosakkészítő asszonyok Dekákból több száz tonna áru Hosszúkás, csarnokszerű műhelyek ajtaja nyílik: ugyan, kik járnak ilyenkor, délidőben, hol s mikor a madár se? Ha madár nem is — odúkba, fészekbe húzódik az most —, naponta százhúsz lány és asz- szony jön reggelente autóbusszal ide, a tápiószentmár- toni Aranyszarvas Termelő- szövetkezet I-es kerületébe, vagy ahogyan járásszerte ismerik a volt gépműhely udvarát: a tasaküzembe. — Igen, valamikor itt volt a gazdaság gépparkja — mondja Czenky Tibor üzem- ágvezető. — Sok ezer köbméter sittet (építőanyag-törmeléket) eltakarítottunk, amíg emberibbé varázsoltuk a leendő üzem területét. Parkot, virágágyások sorát telepítettünk melyben tavasztól őszig pompáznak a szegfűk, rózsák. Három év után — Most télvíz idején teremtett élőlényt sem látni a hatalmas udvaron. Annál több .lányt és asszonyt a műhelyekben. Higanygőzlámpák fénye mellett korszerű gépekkel dolgoznak a szentmártoni, tá- piószelei, újszilvási, farmosi és pándi asszonyok. — Harmadik évünket zártuk december végén — folytatja Czenky Tibor. — Reklámszatyrokat, zsebkendőtartókat, asztalterítőket készítünk iparszerű körülmények között, összesen százhúsz tag és alkalmazott. Benn, a fglu centrumában egy volt uradalmi magtárt alakítottunk át korszerű munkahellyé: ott huszonötén kaptak munkát. Termelőszövetkezetünk minden harmadik tagja nő. Nem kevés ez a szám ott, ahol gondok vannak a női munkaerők elhelyezésével, a folyamatos foglalkoztatás biztosításával. Nálunk ma már ez sem okoz problémát. Három év alatt megnégyszereződött a műanyagfeldolgozó üzem árbevétele, s ebben az évben már nem kevesebb, mint huszonnyolcmillió forint (!) értékű táskát, reklám- szatyrot kell eladniok hazai és nemzetközi piacokon. (Az igazság kedvéért: az összeg jelentős hányada bérmunkák ellenértéke...) Három esztendeje még csak harmincöt asszony ingázott faluja és a „tasaküzem” között, ám Czenky Tibor azt sem titkolja, hogy a megemelt tervet a bedolgozók segítségével tudják csak teljesíteni. Bedolgozók? Ott, ahol néhány évvel ezelőtt még mézesmadzaggal kellett csalogatni a munkába az asszonyokat? Sok a jelentkező — Most még sorban állnak — nevet Czenky Tibor. — Nem szó szerint ugyan, de ami igaz, igaz: sokan jelentkeznek. Ám bedolgozói munkakört csak az tölthet be, aki megbízható, pontos, s van fólia- hegesztő gépe. Nem magas követelmények ezek — a fólia- hegesztő gép például tíz-tizen- háromezer forintba kerül —, s most huszonegy, elsősorban járásbeli asszony vállalt tőlünk munkát, s készíti áruinkat otthonában. Szeretnénk, ha bedolgozóink száma minél előbb elérné a negyvenet... — A hallottak alapján — úgy gondolom — ennek semmi akadálya... — Valóban, napról napra mind több házhoz szállítjuk a félkész anyagot, s hozzuk az asszonykák ügyes kezét dicsérő készárukat. Van olyan bedolgozónk, aki naponta négyszáz reklámtáskát is elkészít. Hogyan csinálja? Bizonyára besegít a család ... Napi négyszáz reklámtáska! — egyelőre ez a mennyiség nagyon sok lenne Tóth Károly- nt* számára. A tápiószöllősi fiatalasszony most néhány napig itt, az üzemben tanulja a fóliahegesztés, tasakkészítés, fülezés fogásait. Balesete miatt nem vállalhatja korábbi, hivatalnoki munkáját, ám dolgozni mindig szeretett. — Borzasztóan untam magam, harmincévesen, munka nélkül. Jelentkezett az üzemben. Látták, szorgalmas, hát kap majd munkát. — Mégpedig néhány nap múlva — mondja. — S honnan hallott az üzemről? — Széltében-hosszában beszélték Tápiószöllősön is: milyen jól lehet keresni, próbáljam meg. — Ha betanult, mennyire számít? — Havi három-négyezer forintra. Nem is ez a lényeg, inkább az, akkor csinálom a ta- sakokat, amikor akarom, amikor engedi a ház körüli teendő. A veleje, hogy lesz valami elfoglaltságom, önálló munkám. Czenky Tibor: — Az az igazság, hogy bedolgozóink akár 8—9 ezer forintot is kereshetnek — s egyesek össze is hoznak ennyi pénzt — havonta. A norma nem szoros, csupán szorgalomtól függ a magasabb jövedelem. Többet dolgoznak, többet is termelnek bedolgozóink, mint az üzem nyolcórás munkásnői. Az egymillió-kétszázezer PIÉRT-tasak nyolc- van-kilencven százalékát például bedolgozóink készítik majd el az év folyamán. Zsákban a készáru Tóth Károlyné asztalán táskahegy: a fiatalasszony láthatóan belejött a munkába. Körötte fejkendős asszonyok végeznek hasonló mozdulatokat, s kezük nyomán mind több zsák telik meg kész tasakkal. Egy reklámszatyor súlya mindössze néhány dekagramm. Az idén több, mint háromszáz tonna PVC-alapanyagot, s száz tonna fóliát dolgoz föl az alig több, mint másfél száz asszony a tápiószentmártoni Aranyszarvas Termelőszövetkezet melléküzemében. Reggel, ha jönnek, délután, ha mennek, mit sem törődnek "köddel, hóval, esővel, hideggel: a téeszbusz otthonuk kapujáig szállítja őket. Elvégre a „milliomos” nők ennyit igazán megérdemelnek ... Besze Imre Bába Mihály: ^Jrarmachlz díiomdá F azekas álmosan nyújtózkodott a szüntelenül beszélő vendégével szemben. Milyen udvariatlan, gondolta, iszik, pöfékel és beszél. Néhányszor felemelte kezét, hogy szóhoz jusson, mint egy kisiskolás, de sikertelenül. Egyszer- csak hirtelen felugrott. — Azt hiszem, minden mondatodat megértettem — vágott vendége szavába —, de mondd csak, Galambocskám, mit akarsz nekem mondani? — Semmit — mondta Galambos meglepetten. — Semmit. Én csak a harmadik állomásról szerettem volna elmondani ... — Milyen harmadik állomásról? — zökkent vissza Fazekas a fotelbe. Galambos szelíden mosolygott. — Nézd, barátom, az én életemben az első állomás a diploma megszerzése volt. Tudod, hogy nekem, mint asztalossegédnek, milyen akadályokat kellett leküzdeni, lerombolni, hogy nekivágjak az érettséginek, és családunkban elsőként beiratkozzam az egyetemre? Szóval, nem volt könnyű behozni a másokkal szembeni lemaradást, az otthoni környezet adta műveltséget. Fogcsikorgatva csináltam mindent, olvastam éjjel, nappal, mindent, ami a kezem ügyébe esett, s olyan voltam, mint egy szivacs. Ne csodálkozz hát, hogy úgy éreztem akkor, amikor a diplomát a kezemben szorongattam, hogy nincs nálam boldogabb ember. — Így hát az első állomás a boldogság szigeténél volt? — vetette közbe kissé cinikusan a kérdést Fazekas. Galambos kékesszürke szeme mintha fennakadt volna. Egy szokatlanul heves mozdulattal hátracsapta a homlokára csúszott szürke hajtincsét, s amikor látta, hogy Fazekas gunyoros mosolya elillant, azt mondta: — Eltaláltad. De pontosabban: a sziget bejáratánál volt. — Ezt meg, hogy értsem? — Ügy, hogy az a sziget a házasságom volt;, egyszóval az volt a második állomás. Csinos, megértő lányt vettem feleségül. Azt hiszem szeretett. Harminc év alatt, egy-két koccanást kivéve, békésen éltünk. Két lányunkat és a kisebbik fiunkat szépen felneveltük. En lassan kapaszkodtam a ranglétrán s így a kezdeti albérletből társbérleti lakásba költözhettünk, aztán tízéves nyomorgás után leválasztottuk a lakást és végre főbérlők lettünk. Egy évtizeddel később pedig, csere révén, kényszer csere révén, összkomfortos, cirkógeizeres, azaz: házi központi fűtéses első emeleti bal- konosba, amit már te is ismersz. Fazekas teletöltötte a poharakat. — Valóban szép, és praktikus megoldású. — Hát ez a baj — csapott az asztalra ingerülten Galambos. — Érted? Ez a baj! — Nem értem. Miért lenne ez baj? Galambos gúnyosan felkacagott. — Ez az! Ebből látszik, hogy egy szót sem értettél abból, amit mondtam. Megismétlem: két állomásról már beszéltem, és ez a harmadik! És nem lesz több! Nekem ez a fészek vénségemre kellett volna. Mostanra. A nyugdíjas koromra. — De hát megvan! — Meg — legyintett Galambos —, meg, meg. Az egyik szobában az egyik lányom két unokával, a másikban a másik lányom kispolgári alűrjeivel. A vökről nem akarok beszélni. Olyanok, amilyeneket választottak. Dupláját keresik annak, amit én keresek, de ... Fazekas aggódva tekintett hirtelen elhallgató ősz hajú barátjára, akinek az arca szürke volt, mint ősszel a megfáradt földé. — Rosszul vagy? — Nem, dehogy — legyintett Galambos —, csak eszembe jutott, hogy kezdem kipletykálni a családomat. Pedig erről szó sincs ... — Persze, hogy nincs — paskolt Galambos vállára Fazekas. — Na, igyunk, barátom. — Igyunk — nyúlt a pohárért Galambos. — Igyunk. Hogy a harmadik állomásról ... Elhallgatott, legyintett. — Nem érdekes. — Dehogynem. — Ugyan. Ásítoztál, amikor a harmadik állomásról beszélni kezdtem. A harmadikról, amikor a gyermekeid, vejeid, menyeid mindent elvárnak tőled: lakást, pénzt, állásszerzést, szeretetet, megértést, az utánuk való mosogatást, takarítást, a szappan, a mosópor, a tej, a zsömle beszerzésétől a főzésig. Uram, teremtőm: de hányszor hallottam: mama, miért nem főztél egy kis húslevest, vagy miért nem hagytál nekem, hiszen .tudod, hogy úgy szeretem. Meg: miért nem vesztek narancsot, miért nem vesztek jobbfajta kávét, hol a sör, nincs sör? akkor a bor hol van, az sincs, ha- hát, és nincs sütemény? De miből, teremtőm, miből? A nyugdíjból? Azt hiszik, ha vesznek egy inget újévre, vagy tíz poharat, vagy egy lábast, akkor már minden rendben van? Terém- tőm! Holtfáradtan és idegesen bukunk mindennap az ágyba, pedig én megszoktam a rideg életet. De a feleségem, aki józanul fürkészi a körülötte levő világot, egyszer belerokkan. Érted, barátom? Belerokkan. És magával ránt engem is. Mert a konokságom ... — Ugyan, ugyan — emelte fel poharát Fazekas —, kicsit „el vagy kenőd- ve", ez a baj. Szedd össze magad! — Minek — legyintett Galambos, már az isten se tudja, hogy hányadszor. — ök jól tudják, vagy legalábbis érzik, hogy a második állomáson vesztegelnek és nekünk nem adnak jegyet a negyedikre. Érted? Mert negyedik állomás nincs. — Lenni kell — ugrott fel Fazekas. — Elcserélitek a lakást! Galambos feltápászkodott. — Igazad van. Elcserélem. Megint ráfizetéssel. Nér akkor is, ha egy pohár sört, egy kávét nem tudok meginni. De a feleségem nemigen fog erről még hal" lani sem. — Mégis ... — ... meg kell próbálni. Ugye, ezt akartad mondani? — I"en. — Én akkor inkább az első fiamhoz költözöm, Farkasrétre... a parcella, a sírhely száma ... — Megőrültél? — üvöltötte Fazekas. — Ugyan. Különben is te mondtad: negyedik állomásnak lenni kell. Csakhogy oda nem kell jegyet váltani. A csend lehengerelte őket. Váratlanul. Hirtelen. A fotel karfájában viszont a szú őrölt tovább.
