Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-16 / 13. szám

Jegyzet Beszédtéma Városszerte emlegetik mostanában azt a baráti társaságból alakult kömí- vesbrigadot, melynek tag­jai a legtöbben már a me­gyehatáron kívül eső, szom­szédos községekben laknak, de a közelmúltban még a váci vállalatoknál dolgoz­tak. Ok azok, akik állító­lag nagy üzletet csináltak. Családi házak, építését vál­lalták el az NEZK-ban, s azt negyedannyi idő alatt fejeztek be, ennyivel volt jobb a munka szervezett­sége és üteme, mint ideha­za. A kis vállalkozásokról szóló diskurzusok során esik erről szó, bár ez már nem egeszen az. Valamivel több, más vonatkozásban talán kevesebb. Az viszont igaz, hogy a hasonló pél­dák felkeltik az érdeklő­dést. Beszédtéma a kis vállalkozás, ha nem is vág­nak annyian neki, mint azt koráoban hitték egyes vál­lalatok vezetői, tartva at­tól, hogy az üzemből ki- aramiik a munkaerő. Ma meg nem lehet tudni, kik es nányan vállalnak majd kockázatot a saját zsebük­re, a lakosság számára nyújtott szolgáltatás, a ma­guk szempontjából pedig az üzlet sikeréért. Ha a vál­lalkozások iránya a már- már krónikus méreteket öl­tő hiányok, hiányszakmák jelé terelődik, ezek a köz­érdeket szolgálják majd. A téma családi összejö­veteleken is szóba kerül. Hol komolyan, hol tréfásan hangzik el, hogy alakítani kell valami jó kis maszek bulit, ami pénzt hoz a ház­hoz. Mások és többen, mint a dolog hívei, azt mond­ják: — Az a biztos, amit a gyárban keresünk. Van aki példákat sorol: — Ad­va volt egy rosszul menő kis eszpresszó — kezdi a mondandóját —, de vehet­nék példának egy vegyes­boltot is — teszi hozzá. A vállalat mindig ráfizetett, támogatásból tartották fent. Nos, eljött az ideje, hogy bérbe adják, s meg­hirdessék a pályázatot. Volt is pályázó bőven, s mit gondoltok, ki nyerte meg más, ha nem az üzletveze­tő? Az a bolt, ami eddig az ő irányítása alatt volt veszteséges, most egyszerre virágzó, nyereséges üzlet lett. Vajon ki tűnődik el rajta, hogy mi ennek a tit­ka? Ülök az étteremben, ahol mindig a szomszéd asztal mellé telepszik napi üveg sörét elkortyolgatni a fes­tőbrigád. Ha akarom, ha nem, áthallatszik a beszél­getésük, kalkulálnak. A téma számukra is izgalmas, hisz piacról élő emberek. Ki ne akarná a nagyobb darab kenyeret, ha megoldható? A kérdés: megémé-e iparengedélyt váltani, vagy szöveikezetoe társulni, netán kifizetődőbb munka utáni legális kalá­kát alakítani? A kérdést nem sikerül eldönteni, mert közben lejár az ebédidő, majd holnap folytatják. Addig ott zümmög a kis darázs a fülükben. De any- nyit máris eldöntötték, hogy másként szerveznék a munkát, nem lenne köztük főnök, megosztanák az ad­minisztrációt és otthon, munka után csinálnák meg. Napközben mindenki szer­számmal dolgozna. Az érdeklődés és a sike­rekről szóló hírek titka, jórészt a nagyobb jövede­lem, de szerepet játszik itt a nagyobb önállóság is, a dolgok leegyszerűsítése és gyorsabb, rugalmasabb in­tézése, melyek során a lé­nyegre koncentrálnak. Ad­junk tehát minden válla­latot bérbe, hogy az embe­rek konkrét érdekeiken, tu­lajdonosi érzetükön keresz­tül gyorsabban, rugalma­sabban oldják meg a fel­adataikat? Ez képtelenség lenne. Mindez a vállalati keretek között is megvaló­sítható, s minden azt indo­kolja, hogy ez a tendencia erősödjék. Mindent meg kell tenni azért, hogy az emberek a nagyüzemekben is tulajdonosoknak érezzék magukat, mivel valóban azok is. Kovács T. István A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM 1982. JANUÁR 16., SZOMBAT Ha vaa mit tóiéiul, a munkás dolgoziEi Kelendők a váci konfénereic Játék és muzsika A váci győztes válaszai Takács Imrével, a Magyar Hajó- és Darugyár Váci Gyá­rának igazgatójával hosszú ideig „torpedósdit” játszot­tunk, amíg egy üres órát ta­láltunk a beszélgetésre. A gyár sikeres évet zárt, a kilá­tásai 1982-re is jók, a partne- i rek egymásnak adják a kilin­cset. Engem a Zalaegerszegből érkező csoport elé soroltak. Ha egy üzlet beindul! Versenyben — 1980-ban nem voltam ilyen jókedvű mint most — kezdi Takács Imre. — A pia­con nagy volt a visszaesés, senkinek sem kellett konté­ner. Nagy erőfeszítésekkel 1981. első félévére sikerült szerződéseket kötnünk. Az előző évek tanulságát levon­va több megrendelőt keres­tünk. Bővítettük a típusválasz­tékot, javítottuk a minőséget. Szeptemberre már négyféle konténerünk volt. A terméke­ink. 80 százaléka megy a tőkés országokba, 20 százaléka ma­rad itthon. A nyereségtervünk és az árbevételi tervünk 10 százalékos. A konkurrencia egyre erő­södik. Dél-Korea, Indonézia, Korea megszüntették a gyár­tásukat. Ennek ellenére az utóbbi tíz év legélesebb piac- harcaira kell számítani. 1981. októberéig a gyá’r 1982-es ka­pacitását lekötötték. Pillanat­nyilag úgy áll a helyzet, hogy a 4 ezer 150 konténernél töb­bet is el tudnánk adni, ha tel­jesítménnyel győznénk a gyár­tást. Egy lélegzetvételnyi szünet­hez jutott tehát a Váci Hajó­gyár, Azonban 1982 is gyor­san elszalad, későbbre is kell gondolni. A SEA, és a Contin cégek, Hollandia és Görögor­szág után Tunézia is belépett a vásárlók sorába. A tárgyalá­sok alkalmával kitűnt, hogy a szállítás 50 százalékkal növel­né a konténerek árát. A vá­ciak azzal nyertek, hogy vál­lalták: szétszedett állapotban utaztatják az árut, s csak Tu­néziában szerelik össze. Most tanítják be a munkára az arab munkásokat, mert ez sokkal olcsóbb, mint a magyarok külföldi kiküldetése. A szét­szedett konténerek szállítási költségei csak ötödét teszik ki a hagyományos módszerének. Egyéb terheket is vállalniuk kell az üzlet kedvéért. A SEA cég például azt kérte, hogy a már kész és általa megvásárolt konténereket tárolja a gyár egy meghatározott ideig. Ter­mészetesen ingyen. Mégis megéri, mert a SEA biztos partner, ebben az évben 1 ezer 200 modern szállítóeszközt kö­tött le. Forintért is A Váci Hajógyár 1981-ben 8,6 millió valutát inkasszált be. Az idén 10 milliót szeret­nének hozni Nyugatról. A gyár vezetői és dolgozói a: forintot sem vetik meg, félezernyi kon­ténert vár a MÁV, a MA­HART, a FŰSZERT, s egyéb vállalatok. Ezek többsége öt­Piaci jelentés Kedden nyolc, pénteken 25 őstermelő vonult fel áruival. Nagyobb felhozatal baromfi­ból volt. Kedden az élőből, pénteken a vágottból. Élő csir­kéből 300, tyúkból 80 kg-ot hoztak fel és 47, illetve 39 fo­rintért kínálták. Az élő kdcsa és liba kilogrammja 70 forintért kelt, de kereslet alig volt irán­ta. Vágott baromfit már töb­ben vettek. 35 kg hízott ka­csát hoztak fel, mely eddig a legmagasabb áron, 90 forintért ment el kilogrammja. Libát 80 ,—100 kg-ot lehetett látni, kilo­grammját 75—80 forintért kí­nálták. Rőzsaburgonya csak elvét­ve akadt, fel is szaladt az ára 8 forintra, a szövetkezeti bol­tok továbbra is 5,40-ért adták kilóját. A tojás, a tej, a tejter­mék, szintén kevés volt, az egész készlet egy óra leforgása alatt elfogyott. A tojást 2,70- ért kínálták, az őstermelők, az állami boltok 2,40—2,60-ért. Tejföl, túró, csak előjegyzett vevőkre várt. Nem is adták másnak. Érdemes feljegyezni, hogy a tejfölt és a túrót főként azok keresik, akik a régi, sajátos ízeket kívánják vissza. Ezek a vevők még községenként is meg tudják állapítani, hogy melyik, milyen minőségű, mi­lyen ízű. Legjobbnak a galga- mácsait és a váckisúj faluit mondják. A vevők és eladók személy szerint ismerik egy­mást. A vevő az egyik piaci napon megrendeli az árut, a másikon már ott várja az el­adó. Ezt nevezik előjegyzett árunak, illetve előjegyzett ve­vőnek. Az eladók mielőtt ki­kibontanák batyujukat, „háti­jukat” — nem egy a kocsi csomagtartóját —, megegyez­nek az árban és abból csak kollektíván engednek. Ezen a héten is 35 forint volt a tejföl litere, a túró kilogrammja. Különös, egyéni szövetség ala­kult ki az eladók között. Az állami és szövetkezeti boltok készlete elégséges volt, náluk olcsóbban lehetett vá­sárolni. M. Gy. Mit tartalmaz a hátikosár? tonnás, és alumíniumból ké­szült. Magas követelmények — Gond nélküli gyár — mondom ki félhangosan. — Ilyet aztán le ne írjon ró­lunk. Az eredményeink elle­nére is nagyon kell figyelnünk. — Működik egy nemzetközi minőségellenőrző bizottság, az ABC, amelynek a tagja bár­mikor bejöhet a gyárba. A konténer festését például 283 helyen ellenőrzi. Ha az előírá­sosnál vastagabb, vagy véko­nyabb a réteg, már nem ve­szi át. Követelmény ugyanis, hogy három évig sem trópusi, sem sarki viszonyok között nem repedezhet vagy pattoghat a fémre vitt anyag. Minden szerződésben benne van az is, hogy a megrendelő műszaki szakemberei bármikor ellen­őrizhetik a technológiát, az anyagot, a gyártmányt. Ha­vonként kétszer megjelenik egy amerikai regiszter, s a hegesztők munkáját meózza. Nem mi, hanem a külföldiek vizsgáztatják évente kétszer a szakembereinket. Ezért nem kell csodálkozni azon, hogy a keresetük is 6 ezer 500—7 ezer forint. A differenciálás erős a gyárunkban, a minőségi mun­kát premizáljuk. — Nagy gondot okoz a lét­szám megtartása. Az elmúlt évben 28-an mentek nyugdíj­ba. tizenöt vonult be katoná­nak. Mindeddig nem tudtuk őket pótolni. Mivel meghatá­rozó a konténergyártás, első­sorban a férfi munkaerő vol­na szükséges. A nők többsé­gükben más termékeket gyár­tanak, természetesen köny- nyebb munkával. Mégis a ter­vünket 1982-re húsz százalék­kal emeltük. Aztán a közlekedés. A gyár messze van a várostól, sok a vidéki. Most, az ötnapos mun­kahétre való átálláskor soka­sodtak a gondjaink. Még vagy két hétig gyűjtjük a tapaszta­latokat, aztán megyünk tár­gyalni a MÁV-hoz és a Volán­hoz. Persze, lehetne még sorolni az apróbb-nagyobb buktató­kat. De a lényeg az, hogy a Váci Hajógyárban van piac, van munka. Vicsotka Mihály Középen a versenyző Már hagyomány, hogy egy­szer egy évben a Magyar Rá­dió Ki nyer ma? című műso­rát a Madách Imre Művelő­dési Központból közvetítik. A közismert szignál után Kiss Imre műsorvezető An- gelmayer Lászlónak, a váci Könnyűipari Alkatrész Gyártó Vállalat dolgozójának tette fel az első kérdést. — Ezen a napon halt meg Rómában az a kiváló hegedű- művész és zeneszerző, kinek művei közül most egy concer­to grossót hallunk, és várjuk játékosunktól a szerző nevét. A zeneszóm után gyors és rövid a felelet — Corelli. A következő két feladvány, egy- egy német zeneszerző neve. A megfejtés ezúttal sem oko­zott problémát. — J. S. Bach és Händel. Liszt tanítványának a neve a negyedik kérdés. A dallamok elhalkulnak, de vá­lasz nem érkezik. A pótjáté­kos is a fejét rázza. A jelent­kezők közül, egy fiatalember, Győré László mondja — Bü- low. Jutalma könyv. — Wagner két operáját is vezényelte Bülow, az egyik a Trisztán és Izolda. Utolsó kér­désünk, mi a másik címe? — A Nürnbergi mesterdal­nokok — felelt mosolyogva a versenyző, a győztesnek kijá­ró le Hí es tapsban­Király Gyöngyi Eli sokkosok Szombaton a Lőwy Sándor Szakközépiskolában rendezik a Pest megyei középiskolák sakkbajnokságának csapatdön­tőit, nyolc fiú- és hat lánycsa­pat részvételével. A verseny 9 órakor kezdődik. Héttől tizennégy éves karig lajzpálfézat gyerekeknek A váci Madách Imre Műve­lődési Központ 1982-ben is meghirdeti gyermekrajzpályá- zatát Vác városában és a vá­ci járásban a 7—14 éves gyer­mekek számára. A legügyesebb gyermekeket beküldött rajzaikért jutalmul meghívják a nyári gyermek- képzőművészeti táborba, ame­lyen ingyenesen vehetnek részt. A pályamunkákat kor­osztályok és műfajok szerint szakzsüri bírálja el, és az első 6—S díjazott értékes művésze­ti könyveket, albumokat kap ajándékba. A pályázat idei témája: „El­képzelések a jövőről”. A ren­dezők várják a gyermekek fantáziadús elképzeléseit tük­röző rajzokat a közeli és tá­volabbi jövőről. Milyennek szeretnék látni a gyerekek szűkebb és tágabb környeze­tüket és a benne élő embere­ket 2000 után, eljövendő fel­nőttkoruk világát, saját éle­tük alakulását? Erre várunk feleletet az alkotásoktól. Szeretnék, ha az ifjúsági tudományos-fantasztikus iro­dalom egy-egy izgalmas ka­landregényének illusztrációjá­!ei@súsz és barakk Az idén ünnepli megalaku­lásának 10 éves jubileumát fl fóti Vörösmarty Mihály Mű­velődési Központ ifjú zeneba­rátok kórusa, amely aranyko- szorús diplomát kapott jó munkája elismerésül. A mint­egy 20 tagú csoport vezetője Baráz József zenepedagógus, aki immár 30 éve oktat a pá­lyán. — 1972 őszén alakultunk meg — kezdi beszélgetésünket. — Olyan fiatalok a tagjaink, akik nagyon szeretnek énekel­ni és a dalolással másoknak is örömet szerezni. Az első fellépésünk a fóti présházban volt, úgy érzem, nagy siker­rel. Ma az átlagéletkor 20 év együttesünkben, s megtalálha­tó nálunk a szakmunkásta­nuló, a pedagógus és a gimná­ziumi diák. A „legidősebb” tagunk Katona Béla, a 22 évé­vel, s legfiatalabb a 14 eszten­dős Fekete Mónika. — Mi szerepel repertoár­jukban? — Általában reneszánsz és barokk énekek. A klasszikus művek széles skálája. így gyakran lépünk fel a buda­pesti Történeti Múzeum va­sárnap délelőtti koncertjein. De szívesen énekelünk mo­dem kórusműveket is. — Hány fellépésük volt ed­dig? — Ez nehéz kérdés, de úgy 300 alkalommal szerte az or­szágban. A legemlékezetesebb a rádiós szereplésünk volt a múlt év tavaszán. Ott madri­gálokat adtunk elő. — Ügy tudom, ön a Zene- akadémián végzett. — Igen. Azóta bejártam Európa valamennyi országát, s neves táncdalénekeseket is ta­nítottam. Közben elkezdődik a próba. Felcsendülnek Haydn művei­nek dallamai. A szálló ének­től szinte átforrósodik a le­vegő. — Mi a célja az együttes­nek? — kérdezem ,a klub tit­kárát, Hrebenku Ferencet. — A zenei ízlés fejlesztése olyan művekkel, ami nem­csak az igényt elégíti ki, ha­nem az ízlést is formálja. Hadd jegyezzem meg itt, hogy mintegy 50 dalt tudunk. — Terveik a jövőben? — Jelentkeztünk a Vándor Sándor kórusfesztiválra, aztán Romániába is szeretnénk még az idén eljutni. Nagy Péter val, vagy olyan fantasztikus elképzeléseket megörökítő raj­zokkal is találkozhatnánk, amely a távoli .jövőről, a tech­nika diadaláról, az automati- zációról, az emberiség termé­szetéhez fűződő megváltozott viszonyáról, a ma még isme­retlen Tejútrendszer megis­meréséről, az űrutazásról, a közlekedésről földön, vízen, levegőben; a lakóházak, bú­torok, ételek, öltözködés vál­tozásairól, a jövő iskolájáról szólnak. Technikai, műfaji megköté­sek' nincsenek! Az A/3 vagy A/4-es méretű rajzlapon tet­szőleges technikával — batik, monotípia, linómetszet, fonal-, papír-, rongyragasztás stb. — készülhetnek a művek. Kérik, hogy a rajzokat a pályázók 50X70 cm-es fehér paszpatúrával, valamint a beküldő nevével, életkorával, lakcímével, az iskola nevével és címével ellátva a Madách Imre Művelődési Központ cí­mére (Vác, Lenin út 63., 42-es szoba) juttassák el postán, vagy személyesen. Beküldési határidő: 1982. má­jus 30. A pályázatra beérkezett és a nyári táborban alkotott képe­ket közös kiállítás formájában mutatják be előreláthatólag 1982. szeptember 16-tól októ­ber 4-ig, az emeleti galérián. A díjak átadására a megnyi­tón kerül sor. Számítanak a város és járás rajztanárainak és népműve­lőinek segítségére a pályázat prooagálásában, és az elké­szült művek intézményükbe történő eljuttatásában. üazsotíisor Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): január 18-tól 20-ig délután 4 órakor A fej nélküli lovas című szovjet kalandfiK met vetítik. — Este 6 és 8 órakor Az élet szép című szovjet—olasz filmdráma a műsor. Rendezte: Grigori j Csuhraj. A film két főszerep­lője: Giancarlo Giannini és Ornella Mutti. DCM Ságvári Klub (Deák­vár): január 18-án délután 4 órakor A pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni címmel újítanak fel egy magyar sportfilmet. — Este 6 órakor az Edénkért a sikátorban című amerikai filmet mutatják be, 16 éven felüli nézőknek. Rendezte: Sylvester Stallone. . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents