Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-16 / 13. szám

1982. január 16.. szombat PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Piac Kiss Ilona Maria rajza A főváros határán is túl A volánnál « A felmérések és becslések szerint az Z 1977-ben mért csúcsforgalomhoz ké- pest a dunai átkelőhelyek és a kapcso- ^ lódó utak forgalmában 1985-re 68, 4 1995-re 90 százalékos növekedéssel kell y számolni. Már nincs messze az ezred- V forduló sem, nem csoda hát, hogy y. sok szakember mai munkáját a maj- y danlesz utak kialakítása, megtervezé- $ se jelenti. Az Országos Műszaki Fej- ^ lesztési Bizottság birtokában van már 4 egy koncepciónak, amely a főváros z környéki dunai átkelőhelyek és utak í fenntartási, valamint fejlesztési teen- Vy dőit tartalmazza. A koncepció jelen /y esetben kötelező érvényű, részletesen kidolgozott tervezetet jelent. Köztudott, hogy Magyarország vas­úti és közúti hálózata- sugaras rend­szerű, amelynek középpontja a fő­város. Hosszú fejlődési folyamat eredménye ez, de ma is megfelel az áru- és személyszállítás fő irányai­nak, ezért lényegében a jövőben sem változik. Tovább fokozódik tehát Bu­dapest ma sem csekély közlekedési A nehéz emberek közül egy Portrévázlat négy tételben Vannak emberek, akikről nehéz a nyilvánosság előtt szólni. Nem azért, mert nem tettek, nem tesznek sem­mi érdemlegeset az átlagtól, az arany középszertől eltérőt. Éppen azért tűnik megoldhatatlannak port­réjuk megrajzolása, mert egyénisé­gük oly sokszínű, cselekedeteikkel, életszemléletükkel oly meghatáro­zóan vesznek részt a közösség sor­sának alakításában. Gyakran meg­kapják a sokatmondó jelzőt; nehéz emberek... Az alföldi ember számára meg­foghatatlan szépséget tartogat a Galga-vidék. A dombok lágy vonu­latai évszakonként öltenek mind pompásabb ruhát. A sajátos varázs­tól nehéz szabadulni. Amikor, mint­egy két esztendeje először léptem be a püspökhatvani Galgavölgye Tsz elnökhelyettesi szobájába, a vidék által sugallt bűvöletből ha­mar visszarángatott a valóságba az irgalmatlan füst, az őszinte, kendő­zetlen hangnem, amellyel a várat­lanul érkezett toliforgatóval közöl­ték; soha rosszabbkor nem jöhetett volna. Hát így találkoztam először e szabálytalan portré főszereplőjé­vel dr. Angyal Vendellel, a gazda­ság termelési elnökhelyettesével... Találkozások Felesleges bizonygatni, hogy a váratlan találkozások, nem kis sze­repet játszanak életünkben. Alakít­ják, formálják sorsunkat, más irányba terelhetik céljainkat. Dr. Angyal Vendel életébe két ilyen vá­ratlan találkozás, lehetőség szólt be­le másfél évtizede. Társai, meg a szükség beszélték. rá, hogy a Heves megyei Ludas község szövetkezeté­vel kössön társadalmi ösztöndíjat. Pici, fűthetetlen szoba, 1300 forin­tos gyakornoki fizetés várta. Kell-e csodálkozni, hogy rövid idő múltán már dupla fizetésért, Mátraballán állt az állattenyésztés élén. Kevés tehénke, néhány disznó — s a lehe­tőség, semmiből valamit teremte­ni —, ez jelentett szakmai távlato­kat a fiatal állattenyésztőnek. (Jól éreztem magam, de... — zárja le az egyetem utáni hónapok történetét.) Ez a de pedig nem kevesebbet ta­kar, mint a Galga-vidék iránt ér­zett vonzalmat, szeretetet. S jött az újabb találkozás... Jósvai Lajos­nak, a gödöllői járási hivatal elnök- helyettesének nem kellett kétszer mondania: a galgagyörki tsz főál­lattenyésztőt keres! S azóta, immár 15 esztendeje mindennap megteszi az utat Bag és püspökhatvan között; olykor több­ször is. Először az ízületek legfőbb ellenségével a motorral, később, au­tóval. Főállattenyésztő, főagronó- mus, állattenyésztési főágazatvezető, majd termelési elnökhelyettes, fgy fest a másfél évtized alatt megtett szakmai út. A szövetkezet élete is sokat formálódott azoktól a kezde­tektől, amikor a sok szoknyát takaró kötényből kézzel szórták a műtrá­gyát az asszonyok, hogy gazdagabb termést adjon a komisz dombol­dal .. 1 Ma már biztos megélhetést kínál négy község lakóinak, s ott a tarsolyban egy sereg ötlet, elképze­lés, amelyeknek valóra váltása to­vább növelheti ezt a biztonságot... Dr. Angyal Vendellel, dr. Angyal Vendelről beszélgetni igazán nem tartozik a kényszerű cselekvések sorába. Nem, mert a gazdálkodás megannyi kérdéséről, a vezetők ma­gatartásáról, szemléletéről önálló, de' követendő és figyelemre méltó1 elveket vall, s személyével kapcso­latban is nehéz közömbösnek ma­radni. őszinte véleménynyilvánítá­sával, sokra becsült dinamizmusával, nyílt szókimondásra, állásfoglalásra késztet bárkit. Pro vagy kantra. Beszélgetések Kovács Antallal, a szövetkezet el­nökével annak idején együtt kezd­ték a birkózást a közös boldogu­lásáért: — Jó üzleti érzékkel olyan javas­latok sorával állt elő szinte minden évben, amelyek sokat hoztak a konyhára. Nyereség a közösnek is, hogy három éve a mezőgazdasági tudományok doktora lett. Nem kis szerepe van abban, hogy sertésállo­mányuk ma már törzstenyészet. Ö volt az értelmi szerzője a takar­mányszárító megépít”,ének, az ál­lattenyésztő telepek rekonstrukciójá­nak. A melléktevékenységek gaz­daságos kialakítása sem kis üzleti érzéket követel, s Vendel lelkesedé­se, energiája sokat segített, vitte ma­gával a többieket is. Amit javasolt, javasol az megalapozott, hiszen ala­posan tájékozott a szakma, a köz­gazdaság fontos kérdéseiben. Nemrég, amikor fiatal mezőgaz­dák, leendő vezetők társaságában szemléletről, helytállásról beszélget­tünk, a termelési elnökhelyettes kesztyűt dobott ifjabb pályatársai­nak: nem elég kitartók, elkötelezet­tek. Pedig, akik a Galgavölgye Tsz- ben az ő irányítása mellett járják a gazdálkodás, a vezetés iskoláját, azok nem nélkülözhetik ezeket a jellemvonásokat. No, meg a széles látókört... — Igaz, hogy a megye távoli vi­dékén élünk, de nem edzártan a le­hetőségektől — érvel álláspontja mellett Angyal Vendel. Nem írunk mi hőskölteményt, csak az élet dik­tálta tempót követjük. Nem köny- nyű összehangolni, kiverekedni a dolgokat, de ha nem engedünk a jó tervekből, az eredmény sem marid el. Szoros kapcsolatot tartunk a tu­dományos intézetekkel, a gödöllői egyetemmel. Most velük a húsmar­ha — limousine —, törzstenyészet megalapításán fáradozunk. Ez a jö­vő... Másfél évtized, sok eredménnyel, sok csalódással. Akik jól ismerik az elnökhelyettest, hozzátehetik, kevés pihenővel. Igen, mert amikor végre pontot tettek egy-egy nagyobb vál­lalkozás végére, jött az elnökhelyet­tes, ez még kevés, kár elégedettnek lenni, a babérjainkon ücsörögni... Hogy is mondta? Megöl az átlag. Ha valamit jobban tehetünk, mint mások, akkor miért ne?! Konfliktusok Hát ezekből is akadt bőséggel! Nem is lehetett másként, hiszen az új életformát, a gondolkodásmódot is tanulniok kellett a négy falu la­kóinak a változások következmé- upkébt, §• kell-e bizonygatni, aki sürgetője e változásoknak, nem mindig örvend egyértelmű megbe­csülésnek... Kovács Antal sok ál­matlan éjszakára is emlékszik, amit a fiatal mezőgazda lendülete, türel­metlensége okozott neki. Nehéz volt vele lépést tartani, elképzeléseit kö­vetni. Az acsaújlaki szárító építésekor azzal vádolták, megalapozatlan ter­vet akar valóra váltani. (Két évet öregedtem — emlékezik ezekre az időkre —, de tudtam, jót cselek­szünk. Nem magamat, a szakveze­tést védtem érveimmel.) Ma már senki sem emlegeti az egykor sok indulatot kavart ügyet. A szárító bizonyított... — Elismerem, nehezen lehetett ve­lem kijönni. Ám a sok pofon sok­mindenre megtanított. Lehiggadtam, tapasztaltabb lettem. Nagyon fontos számomra, mit hajlandók az embe­rek megtenni a szavamra, szavunk­ra, hiszen végül is az ő javukra te­vékenykedünk — vonja le a tanúl- ságot az elnökhelyettes. Ma már a feltétlen bizalom sem hiányzik. munkájához. Mi sem bi­zonyítja ezt jobban, mint az, hogy egy árva fillérje sem volt a gazda­ságnak a dán fejőgép megvásárlá­sához, amely nélkülözhetetlen a te­henészeti telep rekonstrukciójáról, mégis megvették. Miből? A tsz tag­jai saját megtakarított pénzüket ad­ták kölcsön a vásárláshoz — egy­millió 400 ezer forintot. Epilógus Angyal Vendel életének nagyon fontos, és nem kevésbé nehéz 15 esztendejét zárta az év alig múlt for­dulóján. A negyvenfelé haladók kö­telező számvetésénél nincs mitől tar­tania. Hiányt a mérleg legfeljebb abban mutat, hogy-egykori évfo­lyamtársai közül néhányan, ami az anyagiakat illeti — többre vitték ná­la. Aki őt jól ismeri, tudja, cseppet sem bántja a dolog, legfeljebb a rend kedvéért tartja számon. Hiszen hívták jobb helyekre — s ő mind­annyiszor maradt. Nem tudnék más­hol dolgozni, sokat kaptam ezektől az emberektől, ettől a vidéktől. Ha újra kezdeném, újból Püspökhat­van környékére szegődnék el mező­gazdásznak. Akikkel együtt kezdtük, nem érezzük magunkat öregnek, még most fogjuk learatni azt a gabonát, amit az évek alatt vetettünk. Nem lehet más célunk, mint az: jól csen­gő neve legyen ennek a kisgazda­ságnak az évek múltával is ... GÁSPÁR MÁRIA az ezredfordulón terhelése, s ez elengedhetetlenné te- kzi újabb dunai átkelőhelyek létesí­tését, a mostani átmenő teherforga­lom Budapest környéki lebonyolítá­sát — állapítja meg a tanulmány. S hogy mennyire elengedhetetlen, arra néhány adat: a Duna-hidak át­eresztő képessége — a csúcsforgalom óráiban — már 1972-ben elérte maxi­mumát. Ezzel az úthálózat legkriti­kusabb — és egyben legköltségesebb fejleszthető — elemei a hidak let­tek. Évről évre rosszabbodott a hely­zet, egyre jobban elhúzódott a csúcs- forgalom ideje, s ezen még a korsze­rűsítő építkezések, a metró átadása sem sokat segített, mert a közúti for­galom elképesztő — minden erőfe­szítést megelőző — mértékben nőtt. S tegyük hozzá: nő ma is. A hidak egynapi forgalma 1965 és 76 között a kétszeresére emelkedett, s hogy az­óta csökkent a növekedés üteme, ez csak azt jelzi; kimerült a hidak ka­pacitása. Márpedig 2010-re ismét megkétszereződik az átkelési igény. Volt idő, amikor a szakemberek azt mondták, hogy ha ötévenként megnyitnak egy-egy új dunai átkelő­helyet, akkor nem lesz baj. Egyfelől azonban a motorizáció felgyorsulá­sa, másfelől pedig a népgazdaság vártnál kisebb teljesítőképessége — túlhaladottá tette ezt a szemléletet. Az V. ötéves terv idején nem lehe­tett új híd építésébe fogni, ehelyett a meglévőket, a csomópontokat kor­szerűsítették, a hídfőket alakították át, hogy legalább a kapacitást növel­jék. A sors természetes fintora; min­den ilyen munka újabb forgalomkor­látozásokat követelt, vagyis arra az időre még kisebb lett a kapacitás. A motorizáció terjedését pedig minden­ki a maga bőrén érzi. A fejlesztési tervek ennek megfe­lelően csak a sürgősséget hangsúlyoz­zák — de azt nagyon. Átadási, építé­si határidőket nem írhatnak elő, hi­szen népgazdasági érdekből sok ter­vünket kell egy kissé eltolni az idő­ben. A fontossági sorrérid azonban már ma is nyilvánvaló. A szakemberek a főváros és kör­nyékének közlekedési térképét több szektorra bontották. A legsúlyosabb helyzetben lévő északi szektorban megkezdték az Árpád-híd kiszélesí­tését, amelynek befejezése 1984-re várható. A 2x3 forgalmi sáv és a vil­lamospálya révén a Hungária körút vonalában tervezett forgalmi út, va­lamint a Dunakanyarba vezető 11-es és M2-es — amely a hosszú távú tervekben mint autópálya szerepel —, közvetlen és korszerű átvezetést kap a Dunán. Sajnos, ezzel sem lesz minden megoldva, ezért vették terv­be az újpesti híd megépítését is, amely az Árpád út és Óbuda között teremt kapcsolatot. Nem csekély gond lesz e híd hozzácsatolása, a már meglévő északi összekötő vasúti hídhoz. Dunai alagút A déli összekötő híd mellé terve­zik a lágymányosi hidat, amely a Hungária körút másik végén, Dél- Budát és Dél-Pestet köti majd össze. Ezzel egyidejűleg kell kiépülnie a dél-budai autóútnak is. Albertfalva és Csepel között, a Nagy-Duna-ág felett átvezetendő híd feladata a külső körút meghosszabbítása lesz. Régen tudjuk, hogy sok gond ol­dódna meg, ha Budapest körül len­ne egy autópálya, hiszen a teherfor­galom nagyobb része — a lakóterüle­tek zavarása nélkül — ott lebonyolít­ható lenne. Az M—0 autópálya kör­gyűrű előkészítése már megkezdő­dött, ehhez csatlakozik majd az észa­ki és déli autópályahíd. Az előbbi Budakalász és Békásmegyer között keresztezi a szentendrei és a Nagy- Duna-ágat, az utóbbi pedig — ugyan­csak 2x2 forgalmi sávon — Soroksár magasságában épül majd meg. S ezzel még nincs vége. Mi, Pest megyeiek azt gondolhatnánk, hogy a budapesti Belváros tehermentesíté­sére tett erőfeszítések nem nagyon érintenek bennünket. Csakhogy a főváros környékéről bejárók utazási szokásait alapvetően megváltoztat­ta, nagyban megkönnyítette a már meglévő néhány metróvonal is. Ezért őket nem kell meggyőzni a negyedik és ötödik metróvonal jelentőségét il­letően. Mindkettő ugyancsak egyfaj­ta speciális dunai átkelőhelynek szá­mít, amennyiben a tömegközlekedés nagy részét magára vállalja (emlé­kezzünk a hidak már régen meghala­dott áteresztőképességére). Speciá­lis. és nem is akármilyen átkelési le­hetőség lesz a Duna-alagút is. A vá­rosközpontban. a volt Kossuth-híd helyére tervezik ezt a közutat, amit a hidak bővítésének lehetetlensége indokol. A kivezetés helyét Pesten az Alkotmány utcánál, Budán a Csa­logány utcánál tervezik, így a Bel­város és a Víziváros forgalma jelen­tős mértékben tehermentesül. A jelenlegi fővárosi átkelési nehéz­ségek tükrében érthető, hogy a vá­roshatárokon kívüli komp- és kisha­jóátkelés fejlesztésétől nem várha­tunk valami nagyszabású, lényegi változást. Azt azonban elismerik a szakemberek, hogy a helyi igények kielégítésére feltétlenül szükséges az elavult járműpark pótlása, s a terv ennek megfelelően több tízmillió fo­rint fejlesztési költséget irányoz elő; Segít a kishajó A Pest megyei Kishajózási és Ja­vító Vállalat huszonhárom átkelőhe­lyen 1978-ban 3 és fél millió embert szállított, ami a Petőfi-híd forgal­mának nyolc százalékát teszi ki. A két, kiugróan legforgalmasabb he­lyen, Nagymarosnál és Vácnál új, korszerűbb kompokkal oldható meg a feladat, de számolni lehet a du­nai vízi erőmű nagymarosi duzzasz­tógátjával is, és a Dunaföldváron ja­vasolt új. önálló közúti híd belépésé­vel. Ez utóbbi a Dunántúl és a Nagy­alföld között létesíthetne — a fővá­rost elkerülő — forgalmat. Nyomós kérdés: vajon mennyibe fog kerülni mindez? Erre természe­tesen csak durva becslés adható, hi­szen nem néhány hónap tervéről van szó, hanem már a huszonegyedik szá­zadba is átnyúló, hatalmas, ország­alakító munkálatokról. Az OMFS szakemberei 1978-ban azt mondták, írjunk le egy 14-es számot, s mögé tegyünk kilenc nullát. Vagyis; mil­liárd. Ami a számot illeti, tudjuk, hogy azóta csak több lehet. Remény­kedjünk, hogy a nullák száma nem fog nőni. KOLOSSÁ TAMÁS Lelki egészség Mens sana is corpore sano! — ép testben ép lélek — mondták az ókori népek. Vajon ez az igazság helytálló még a mai rohanó világban is? Fel­tétlenül. Legfeljebb a kérdés kissé mó­dosult. Az utóbbi években is egyre többet hallunk a lelki egészségvédelemről, az úgynevezett mentálhigiénéről. Tárgya ma már minden olyan életmegnyilvá­nulás, amelynek segítségével az ember testi és lelki egészségét befolyásolni lehet A mentálhigiéné tudományos módszerekkel vizsgálja a szociális környezet jó és káros hatásait, az egyenre és a társadalomra. Köztu­dott, hogy nemcsak a baktériumok, a vírusok meg a gombák okozhatnak járványokat, hanem szinte járvány- szerüen terjedő jó vagy rossz hatása lehet környezetünkben a gondolatok­nak, indulatoknak, hangulatoknak hozzátartozóink, barátaink, munkatár­saink által tudatosan kialakított, il­letve a spontán kialakult ösztönös szokásoknak, magatartásoknak. Kérdés: kimerülhetnek-e, kifárad­hatnak-e az idegek? Igen! Jelentkez­het krónikus fáradtság, túlzott in­gerlékenység, valamint ezzel kapcso­latos vegetatív panasz. Régi tapasztalat, hogy a kedélyálla­potunk hat az egészségünkre. A derű, a jókedv sok bajon, akadályon, ne­hézségen átsegít. Átsegít, mert olyan helyzetbe hozza az idegrendszert, ami előnyösen hat az összes szerveinkre. A rossz hangulat viszont rontja az idegműködést, végső soron szerveze­tünk nem fog jól működni, és elkez­dődnek a zavarok. A mai orvostudomány számos ideg­eredetű betegséget ismer. Ideg ere­detű szívpanaszok esetén a műszerek nem mutatnak szervi elváltozást, de a szív, sőt, az egész szervezet ugyan­azokat a betegségtüneteket produkál­ja, mintha a szív valóban beteg len­ne. A beteg érzi ezt, és szenved tőle. Tehát a lelki egyensúly, a lelki té­nyezők összessége jelentős szerepet játszik az egészséges életmód kiala­kításában. Ezért nem véletlen, hogy a mentálhigiéné jelentős helyet kapott a modern megelőző gyakorlatban, de helyet kapott a gyógyításban is. A helyes magatartás, a megnyugvás, az idegrendszer egyensúlya maga is gyó­gyít, és vitathatatlanul megkönnyíti, meggyorsítja a gyógyulást. Ép testben ép lélek: a lélek — az idegrendszer egészsége védje a test egészségét, de a test is ügyeljen ar­ra, hogy a lélek épsége hiánytalanul megmaradjon. B. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents