Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-14 / 11. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MEGYEI XXVI. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM Ára: 1,40 forint 1982. JANUÁR 14., CSÜTÖRTÖK Bonyolult műszaki feladatok a DHV-nál Kevesebbet és biztonságosabban Hazánk villamosenergia-ter- melésében az elkövetkezendő esztendőkben jelentős válto­zások várhatók. A VI. ötéves tervben évenként mintegy 38 milliárd kilowattóra előállítá­sa szerepel, ennek egy tekin­télyes részét — 13 miliárdot — a széntüzelésű hőerőművek termelnek meg. Az ország vil- lamosenergia-szükségletének ugyancsak jelentős hányadát az import energia teszi ki, mely 1985-ig 7 milliárdról fo­kozatosan 8 és fél milliárdra növekszik. Azokra az erőmű­vekre pedig, melyek fűtőolaj, illetve szénhidrogének eltüze­lésével állítják elő a villamos energiát — érthető takarékos­ságból — mérsékelt s évről évre csökkenő kapacitáski­használás vár. A százhalombattai Duna­KÉTKEZES T íz esztendeje lesz jú­liusban, hogy a Ma­gyar üzociansta Mun­káspárt Központi Bizottsá­ga áttekintette az állami oktatás helyzetét és megha­tározta a további fejlesztő munka fő irányait. A nagy jelentőségű dokumentum — amely azóta oktatáspoliti­kai határozatként említő- dik a hétköznapi munká­ban — első ízben rögzítet­te írásban azt a gyakorlati tapasztalatot, hogy a társa­dalmi-szociális eredetű mű­velődési egyenlőtlenségek mérséklésében már a kez­det kezdetén, azaz a gyer­mek iskolába kerülése előtt lépéseket kell tenni. Töprenghetnénk éppen azón, sok-e, kevés-e a tár­sadalmi fejlődés kanyargós útjain tíz esztendő, ám meditáció helyett most ér­jük be annyival: a legutóbb befejezett tanévben a bu­dai járásban az általános iskola első osztályába ke­rült fiúk és lányok 91 szá­zalékát az óvodában, a fennmaradó részüket pe­dig iskola-előkészítő foglal­kozásokon igyekeztek ráve­zetni mindarra, ami nélkü­lözhetetlen a tanítás-tanu­lás kettősének megszoká­sához, az iskolai rendhez, fegyelemhez. Ha hivatalosak kívánunk lenni, akkor így fogalmazunk: a járásban sikerrel végrehajtották a vezető párttestület elfogadta határozatot, azaz valamenV- nyi gyermek megkapta azt az útravalót, amely a tár­sadalmi igazságosság jegyé­ben jár neki. Kevésbé hi­vatalosan, ám a valósághoz közelebb állva ugyanakkor azt kell leírnunk, hogy az óvodai nevelés, az iskola­előkészítő foglalkozások e tiszteletet érdemlő eredmé­nye mögött rendkívül sok erőfeszítés, gond, baj húzó­dik meg• Csupán > egyetlen tényt emelve ki a lehetsé­ges hivatkozások közül: a járásban évek óta folyama­tosan növekszik az iskola­éretlenség miatt felmentett gyermekek száma. Ezek a leánykák és fiúcskák élet­koruk szerint már iskolába kellene, hogy menjenek, ám szellemi, fizikai fejlődésük szintje nem teszi őket al­kalmasba erre. Marad lóhát az ún. korrekciós osztály, vagy a gyógypedagógiai ne­velés. Az óvónők mondják: az ilyen javaslat megtételéhez — mert ez az óvónő kötel­me lenne — gyakran rend­kívül nagy bátorság kell, mivel a szülők java része nem hajlandó tudomásul venni a tényeket, hanem az óvónőt vádolja, kárhoztat­ja; szerinte ugyanis nem való óvónőnek az, aki „nem csinál valamit” a gyerek­kel. Erről a valamiről per­sze az érintett szülő sem­mi bővebbet nem tud mon­dani, amint azt sem érti, hogy az óvónői javaslat va­lójában a gyermek, a család érdekét szolgálja, amikor megfelelő nevelési környe­zetet jelöl ki az adott ké­pességű kicsiknek. Ne feledjük: egy-egy községben mások a viszo­nyok, mint a városokban. A község majdnem minden­ki mindenkit ismer köze­gében valóban bátorság szükségeltetik annak kimon­dásához, Péternek, Jóská­nak, Julikénak korrekciós osztályban, avagy gyógype­dagógián a helye, mivel a szülő ezt nem objektív ténynek, hanem megszégye­nítésnek fogja fel. Amint azt is, ha az óvónő nevelé­si tanácsokat merészel ad­ni, főként akkor, ha ez a tanács nem négyszemközt hangzik el. A járásban egyetlen olyan település van, ahol száz alatt marad az óvodások száma, az általánosabb az, hogy háromszáz, ötszáz, vagy — mint Budaörsön — ennél is jóval több gyer­mek nevelését kell vállal­nia az óvónőknek, az óvo­dáknak. Azért hangsúlyos a dőlt betűs szedéssel ez a kell, mert gyakran csakis, kizá­rólag az óvoda nevel, a szülő leteszi a gondot az­zal. hogy hiszen a csemetét fölvették a gyermekintéz­ménybe. Jogos a pedagógusoknak az a véleménye, hogy ami a zeneművészetben a kivé­teles, az a nevelésben az általános, szép képes be­szédünk szerint a kétkezes zongoraművek ritkák, ám a kétkezes nevelési „mű­vek” természetesek kellené­nek, hogy legyenek. Tár­noktól Piliscsabáig azon­ban általános a tapasztalat, hogy a szülők egy része — és sajnálatosan még! az ér­telmiségi foglalkozásúak is beletartoznak ebbe — a minimális érdeklődést sem mutatja a gyermek óvodai magatartása, haladása, készségeinek alakulása iránt. a ez óvodai gond len­ne, akkor bizonyos, szűk szakmai tanács­kozásokon illenék gyógy­módot keresni rá, ám itt, a nevelés kétkezességének félreértelmezésével, illetve elutasításával olyan maga­tartással állunk szemben, ami tovább él az iskolai ok­tatáskor is. Azaz: alapvető­vé váló véleménye lesz lassan szülők le nem be­csülhető seregének! A ne­velés tényleges kétkezessé- ge éppen ezért nem óvónő és szülő, tanító és szülő, tanár és szülő viszonyrend- szerében dől el, hanem azon a terepen, amit szíve­sen nevezünk közgondolko­dásnak, ám amit formálni csak az óvónők, csak az is­kolákban tanító pedagógu­sok aligha tudnak. Ehhez a szülők készsége éppúgy kell, mint a majdani szü­lők előtt mutatott példa szü­leik részéről. Mészáros Ottó ii menti Hőerőmű is jóval telje­sítőképessége alatt termeli az áramot, s 1985-ig fokozatosan 35 százalékra csökken kapaci­tásának kihasználása. Jelenleg mintegy 6 és fél milliárd ki­lowattóra szerepel az erőmű éves tervében, ami azonban az évtized közepére — várhatóan 4,9 milliárdra csökken. A DHV igen korszerű és nagy teljesítményű berendezé­seire azonban — a visszafo­gott termelés közepette is — sajátos feladat vár: az úgyne­vezett szakaszos üzemvitel. Magyarán: az országos villa- mosenergia-fogyasztás csúcs- időszakaiban indulnak be a nagy teljesítményű blokkok, egyébként pedig állnak. Ez a rendszer azonban az egyéb­ként folyamatos üzemvitelre tervezett berendezések számá­ra nem valami kedvező; a gyakori indításokat és leállá­sokat a ciklikus fárasztási hosszabb távon nem bírják majd. Ezért vált szükségessé, hogy az erőmű berendezéseinek ál­lapotát szinte naprakészen re­gisztrálják, s a szükséges kar­bantartásokat, felújításokat a korábbinál is precízebben és szigorúbban hajtsák végre. Egyrészt alapos műszerezéssel és adatgyűjtéssel felmérik a hátralevő élettartamot, más­részt különböző vizsgálatokkal és műszeres ellenőrzésekkel a váratlan, s komolyabb ve­szélyt jelentő meghibásodáso­kat megelőzik. Igen bonyolult műszaki feladatként jelentke­zik azoknak a blokkoknak az ideiglenes konzerválása (töb­bek között korrózióvédelme is), melyek hosszabb távú veszteglésre vannak vagy lesz­nek ítélve. Annál is inkább, mert ha a szükség úgy hozza — s bármikor hozhatja —, hogy újra be kell indítani őket, azonnal s problémamen­tesen üzembe állíthassák bár­melyiket. Gyárak Pozsonytól Algériáig Izmosodó, hiánypótló háttéripar A budaörsi Mezőgép Tröszt és a hozzá tartozó vállalatok az idén még inkább eleget sze­retnének tenni annak a nép- gazdasági igénynek, hogy a magyar agrártermelés ipari hátterét megteremtsék. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az érintett cégek az ágazat egészében használatos többezerféle gépet gyártsák. Nyilvánvalóan, az importról a jövőben sem lehet célszerű le­mondani. Jelentős azonban a Mező­gép-vállalatok exportja is, ami főként a velük együtt­működésben lévő partnerek révén valósul meg. Ennek kö­szönhető például, hogy a nagy teljesítményű és magas mű­szaki színvonalat képviselő Claas kombájnok, de más gé­pek devizakiadásai sem ter­helik az ország fizetési mér­legét. E törekvésüknek a jö­vőben is érvényt akarnak sze­rezni. Különböző berendezé­sek értékesítését kezdik meg és készítik elő Algériában és Mexikóban. De sorolhatnánk tovább azokat a példákat, amelyek e szándék gyakorlati megvalósulását jelzik. Ke­nyérgyáraikat ismerik Buda­pesttől Pozsonyon át a fran­cia kenyérhez szokott algé­riai városokig, számos helyen. Az összes termelési érték a tervek szerint 1982-ben 7 szá­zalékkal nő, s ez együttvéve, több mint 16 és fél milliárd árbevételt jelent. Az ország devizamérlegében az idén mintegy 14 millió dolláros ak­tívumra számíthatnak a tröszti vállalatok. Ezen felül 1982-ben 18 millió dollárt tesz ki, az az összeg, hogy jó né­hány külföldi gép behozatalát megszüntethettük azáltal, hogy a Mezőgép-vállalatok hozzá­kezdtek gyártásukhoz. A tröszttől kapott tájékoztatás szerint, ezek közé a gépek kö­zé tartoznak a hengeres bá­lázók, cukorrépa-betakarító kombájnok, és az univerzális kistraktorok is, amelyeket a nagyüzemek, de a kiegészítő, illetve a háztáji gazdaságok is egyaránt használhatnak. Széles körűek a Mezőgép Tröszt KGST-kapcsolatai, ami jól előkészített szakosítási és kooperációs egyezményeken alapszik. E vonatkozásban to­vábbi előrehaladást jelent, hogy 1982-ben szovjet válla­latokkal is létrehoznak gyár­tásmegosztáson alapuló együtt­működést, vállalkoznak nagy teljesítményű zöldség-betaka- rító gépek közös gyártására. Sikeres esztendőt zárt a monori Mezőgép Vállalat is. Termelésértékük 836 és fél millió forint volt 1981-ben, vagyis 12 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Nye­reségük még ennél a számnál is kedvezőbb, majdnem más- félszerese az 1980-asnak. Mint megtudtuk, idei terveikben rubel elszámolású árbevéte­lük 21 százalékos, a dolláré pedig 23 százalékos növeke­dést mutat a tavalyihoz ké­pest. A tröszti tendenciához hasonlóan, több lesz a tőkés- import-kiváltásuk, ami 25—28 millió forintot tesz majd ki. A vállalat, amely már ko­rábban teremtett kooperációs kapcsolatot a holland Stork céggel, licenc és együttműkö­dési szerződését az idén is érvényben tartja azzal a cél­lal a hazai piacon kívül, hogy a Szovjetunióban, illetve egy későbbi időszakban a fej­lődő országokban is értékesít­senek baromfifeldolgozó gépe­ket. Ez utóbbiakkal megkez­dődtek a tárgyalások. Ugyan­csak az üzletkötés kezdeti stádiumában van az NSZK- beli Kracht céggel hidromo- tor- és -szivattyú közös elő­állítását dokumentáló szerző­dés. V. B. Púja Frigyes tárgyalásai Az időszerű nemzetközi kér­dések megvitatásával és a ma­gyar—brit kapcsolatok átte­kintésével szerdán megkezdő­dött a hivatalos tárgyalás a Londonban tartózkodó Púja Frigyes külügyminiszter és vendéglátója, Lord Carrington, a brit diplomácia vezetője kö­zött. A magyar külügyminisz­ter kedden érkezett hivatalos látogatásra Nagy-Britannia fő­városába. A szerdai tárgyalá­son Púja Frigyes és Lord Car­rington kifejtette a két ország álláspontját a nemzetközi po­litika időszerű kérdéseiről és a kétoldalú viszony alakulásáról. Púja Frigyes Lord Carring­ton után a brit kormány má­sik tagjával, Peter Rees pénz­ügyi államminiszterrel tár­gyalt. Gyettes András hazaérkezett Szerdán hazaérkezett a Szov­jetunióból Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, és Berecz János, a KB tagja, a külügyi osztály vezetője, akik az SZKP Köz­ponti Bizottságának meghívá­sára január 11—13. között Moszkvában tartózkodtak. Ma: 3 oldal: Gazdát cseréltek a váci építők Naponta százezer utas, buszon 4. oldal: Heti filmjegyzet A közönség fele nyugdíjas 7. oldal: Félévi és év végi bizonyítvány 8. oldal: Éjjel-nappal hívható Megcsúszott a síkos úton Könnyűszerkezetes elemekből Raktár és termelőcsarnok A Papírfeldolgozó Szövetke­zet fóti és sülysápi üzemében az egyre fejlődő irodagépesí­tés szolgálatában ez évben négyezer tonna különböző pa­pírárut gyártanak. Ez ideig a hatalmas meny- nyiségű nyersanyag tárolása Más az íze, de miért? Megadják a tésztának, ami jár A püspökhatvani kenyérről először a fővárosban, a villa­mostól zajos, járműrobajos Nagykörúton hallottunk elő­ször. Dicsérték formáját, ízét küllemét, belsejét, s a vállal­kozó szelleműeket még az sem riasztotta vissza a nem min­dennapi kenyér megszerzésé­től, hogy nem a legközelebbi szakboltban, hanem Pest me­gye távoli kis falujában, Püs­pökhatvanban árusítják. Sokáig törhette a fejét az, akinek majdnem mindegy, mi­lyen kenyeret eszik, vajon mi lehet a ritka a püspökhatvani kenyérnek — minek köszön­heti ezt a kivételes hírnevet. Titkot kutatni persze teljes­séggel felesleges ott, ahol nincs. Erről a Galgavölgye Tsz püspökhatvani sütőüzemében tett látogatásom alkalmával aztán kézzelfoghatóan meg­győződhettem. Csöppnyi mű­hely, rend, tisztaság mindenütt épp úgy, mint minden tisztes­séges sütőüzemben. Zsákokban sorakoznak a sütésre váró lisztmázsák, a hatalmas üstök­ben további sorsára vár a ko­vászillatú tészta. Zsosa János, a tsz kereske­delmi ágazatának vezetője a kis műhely hétköznapjaiba is beavatja a váratlan látogatót: — Itt és Ácsán is van egy sü­tőüzeme a tsz-nek. Láthatja, nagyon is kisipari módszerek­kel készül itt a mindennapi asztalra való. A dagasztásban csak egyetlen gép segíti a pé­keket. Meg kell fogni a dolog végét! Meg bizony, mert bár Püspökhatvanban naponta 700 darab pompás kenyeret sül­nek, azaz 14—15 mázsát, s Ácsán is csaknem ugyaneny- nyit, a tsz területéhez tartozó négy község ellátásában fon­tos szerepet játszanak, oly­kor a jelenleginél jóval több kenyeret is el tudnának adni. A községeken átutazók szíve­sen visznek magukkal a híres kenyérből... Gönczöl János és Mezei Mi­hály, a püspökhatvani üzem­ben mindennap a megszokott módszerességgel fűti be a ke­mencét, dagasztja a tész.tát, formázza — szakítja ki — a sokéves tapasztalat eredmé­nyeképpen már dekára ponto­san a vekniket. Varga József, aki az utánpótlást jelenti az üzemben, igazán jó iskolát jár ki a két mester mellett. S hogy van-e titka a 'püs- pökhatvani kenyérnek? Bátran állíthatjuk — nincs. Legfel­jebb annyi, hogy a pékek a kenyérsütés minden fázisában „megadják a tésztának azt, ami jár”, s ez a törődés, az alaposság, az ízletes, szemre is szép kenyérben mutatja ízlel­hető hasznát. Mészáros Istvánná a lisztet készíti elő a dagasztáshoz a püspökhatvani sütödében Erdős! Ágnes felvétele nagy gondot okozott a szövet­kezetnek. Éppen ezért meg­kezdték egy 1200 négyzetmé­teres alapterületű raktár épí­tését a fóti telepen. A raktá­rát korszerű, könnyűszerkeze­tes elemekből állítják fel. Közvetlenül a termelőcsarnok mellett hívják létre. E meg­gondolást az vezérelte, hogy a raktárból ily módon a nyers­anyag igen rövid úton kerül­het a gyártósorokra, s ezzel szervezettebbé válik a munka. Az új létesítmény belső fel­szereltsége is modernebb lesz; a belső szállítást korszerű gé­pekkel, berendezésekkel vé­gezhetik. A növekvő feladatok a süly­sápi telep fejlesztését is igénylik. Az egykori malom­épület és melléképületei, ahol jelenleg a különböző feladato­kat látják el, a korszerű ter­melésnek már nem ad megfe­lelő otthont. Az elkészült ter­vek szerint ezért itt — ugyan­csak könnyűszerkezetes épü­letrésszel — bővítik az üze­met, ahol majd lehetőség nyí­lik a fokozottabb gépesítésre is. K. Z. KGST Eaergialsordazék A KGST-országok tüzelő­anyag-, - energia- és nyers­anyagimport szükségleteiknek túlnyomó részét a szovjet szállítások fedezik. így az el­múlt év alatt a Szovjetunió­tól 370 millió tonna kőolajat, 88 milliárd köbméter föld­gázt, 64 milliárd kilowattóra villamos energiát kaptak, összvolumenében ez csaknem másfélszer annyi, mint az 1971—1975-ös években. A fo­lyó ötéves tervidőszakban a Szovjetunió tüzelőanyag- és energiaszállításai a jelenlegi­hez képest, húsz százalékkal növekednek. A Szovjetunió a partnereinek a világpiacinál jóval alacsonyabb áron expor­tál energiahordozókat. Ez a szocialista országoknak sok milliárdos hasznot biztosít.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents