Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-04 / 2. szám

2 1982. JANUAR i., HÉTFŐ xffláap Ekérő vélemények a provokatív intézkedésekről Az USA tudatosan élezi a feszültséget Az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei az elkövetkező két hétben, „közelebb kerülnek egymás­hoz” a Lengyelország és Szov­jetunió ellen elrendelt ameri­kai szankciók kérdésében — ennek a véleményének adott hangot Lawrence Eagleburger, az európai ügyekkel foglalko­zó külügyi államtitkár. Az amerikai politikus vára­kozásával ellentétes értelem­ben beszélt Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár: véle­ménye szerint nagyobb aggo­dalomra ad okot a világnak az esetleges gazdasági válság, mint a lengyelországi esemé­nyek. A The New York Times két interjú alapján közölt cikket Schmidt nézeteiről. A kancellár a nyilatkozatok­ban jelezte, hogy Bonn-nak nem áll szándékában csatla­kozni a Lengyelország és a Szovjetunió ellen bejelentett amerikai tilalmi lépésekhez. Véleménye szerint a jelenlegi gazdasági visszaesés általános gazdasági világégéshez vezet­het, ha földünk nem tanúsít kellő óvatosságot. Az El Pais című tekintélyes madridi lap lehetségesnek tart­ja, hogy Reagan amerikai el­nök azért jelentette be a szovjetellenes szankciókat, mert tudatosan élezni akarja a nemzetközi feszültséget. A lap vasárnapi vezércikke sze­rint Reagan úgy véli, hogy a szakádékpoütika nem követ­kezetes alkalmazása, vagy idő előtti abbahagyása -fokozta or­szága utóbbi időkben bekö­vetkezett veszteségeit,, veresé­geit, tehát fel akarja újítani ezt a politikát. Másik célja lehet Reagan­nak a szankciókkal politiká­jához vonzani, vagy pedig odaláncolni engedetlen európai szövetségeseit. Az ellenzéki uniópártok in­tézkedéseit, Hans-Jürgen Wischnewski, a kormányzó SPD elnökhelyettese viszont óvatoisságra és megfontoltságra intett. A Spiegel című maga­zinnak adott nyilatkozatában úgy vélekedett, hogy Bonnban és Washingtonban „ugyanúgy látják a problémát, csak a be­lőle levont következtetésben térnek el”. Az NSZK szerinte pragmatikusabb, mint az ame­rikaiak és „a Vatikánnal együtt úgy véli, hogy nem szabad megszakítani a párbeszédet Lengyelországgal”. Wischnews­ki arra is rámutatott, hogy az NSZK sokkal jobban rá van utalva a külkereskedelemre és a szocialista országokkal fenn­álló gazdasági kapcsolataira, mint az Egyesült Államok, ezért „érdekeltebb az enyhülési politikában”. Súlyos iraki veszteség Az iráni hadsereg egységei behatoltak a front nyugati ré­szén fekvő iraki területekre és ellenőrzésük alá vonták a ha­tármenti Nosszud város kör­nyékét, jelentette vasárnap az ÍRNA iráni hírügynökség. A jelentés szerint az irakiak hét­száz embert veszítettek a har­cokban. A palesztinoknak joguk van önálló államra Cheysson kairói tárgyalásai Lengyelországi Elítélt sztrájkszervezák Súlyos börtönbüntetésre ítél­ték jogerősen azt az öt Szoli­daritás-aktivistát, aki a szük­ségállapot rendelkezéseinek megszegésével okkupációs sztrájkot szervezett a katowi- cei kohóműben. Január 2-én a katowicei vaj­dasági bíróság gyorsított el­járással 3 és fél évtől 7 évig terjedő börtönre és pénzbün­tetésre ítélte a Huta Katowi­cében kezdeményezett sztrájk­akció szervezőit, akiket 2—4 évre eltiltottak a közügyek gyakorlásától is. A lengyel államügyészség sajtószóvivőjének tájékoztatá­sa szerint az óév utolsó és az új év első napjaiban tovább csökkent az államérdekek és az államigazgatási intézmé­Agent Ora ago A vietnami háborúban részt vett 230 amerikai katona Baltimore város szövetségi bíróságán kere­setet nyújtott be az ameri­kai kormány ellen, amiért szándékosan eltitkolta a katonák elől az „Agent Orange” elnevezésű mérge­ző anyag veszélyességét az egészségre és az emberi életre. Ezt a szert a Pen­tagon nagymértékben al­kalmazta Vietnamban. nyék ellen elkövetett bűntet­tek száma. Nem csökkentek viszont a köztörvényes bűn­tettek: elsősorban a betöré­sek, rablások. A polgári és ka­tonai ügyészségek 105 személy ellen indítottak gyorsított eljá­rást ilyen ügyekben. A betö­rők kihasználják azt a körül­ményt, hogy az országban a te­lefonok még mindig ki van­nak kapcsolva, csak az utcai telefonfülkékből, illetve az ut­cai karhatalmi járőröktől le­het segítséget kérni. Claude Cheysson francia külügyminiszter, miután va­sárnap Kairóban megbeszélést folytatott Kamal Hasszán Ali egyiptomi külügyminiszterrel és Hoszni Mubarak elnökkel, sajtónyilatkozatában kijelen­tette: a közel-keleti békének a térség népeinek erőfeszítése révén, és nem nagyhatalmak egyezkedése útján kell létre­jönnie. Mind a francia, mind pedig az egyiptomi fél hangsúlyoz­ta, hogy a palesztinoknak jo­guk van önálló államra és síkraszálltak a PFSZ-nek a közel-keleti rendezésbe való mielőbbi bevonása mellett. A francia külügyminiszter kije­lentette, hogy mivel Francia- ország hivatalosan csak álla­mokat ismer el. a Pí'SZ-t csak a palesztin harcosok szerve­zetének tekinti, ez azonban nem zárja ki azt, hogy bevon­ják a közel-keleti rendezési tárgyalásokba. Cheysson közöl­te továbbá, hogy változatlanul érvényben marad a De Gaulle elnök által 1967-ben Izraellel szemben elrendelt fegyverel­adási embargó. Hoszni Mubarak egyiptomi elnök szombaton fogadta Char­les Hernu francia hadügymi­nisztert, aki Cheysson külügy­miniszterrel egyidejűleg tartóz­kodik Kairóban. A francia had­ügyminiszter a tárgyalások után I közölte: megállapodás jött lét­Dé'-libanoni ENSZ-crők elleni támadás Ismeretlenek fegyveres Egy fegyveres csoport va­sárnapra virradóra megtá­madta Dél-Libanonban az ENSZ-békefenntartó erők (UNIFIL) ghanai egységét. Az ismeretlen fegyveresek egy ghanai katonát megöltek, egy másikat súlyosan megsebesí­tettek. A fegyveres akció akkor tör­tént, amikor az UNIFIL által ellenőrzött terület középső körzetében a ghanai kontin­gens új állásba vonultatta fel katonáit. 1978. óta, azaz az ENSZ-békefenntartó erők dél­További titkos iá. gyslásck a két ország között Amerikai támaszpont Kínában Az Egyesült Államok a múlt év nyara óta a katonai felde­rítés és távközlés céljait szol­gáló haditámaszpontot üze­meltet a Kína nyugati részén elterülő Hszincsiang-V jgur autonóm területen, a Lop-Nor tó közelében — jelentette va­sárnap tokiói kormányforrá­sokra hivatkozva a legna­gyobb japán, napilap, a Jo- mluri Simbun. A japán kormány az erre vonatkozó értesüléseit egy harmadik országon keresztül, nem hivatalos diplomáciai csatornákon szerezte. A kabi­net és a Nemzetvédelmi Hiva­tal (hadügyminisztérium) sze­rint a szovjetellenes tevékeny­séget folytató katonai bázis berendezéseit amerikai mű­szaki személyzet üzemelteti Miközben Kína tavaly augusz­tusban megcáfolta egy ameri­kai hírügynökség ezzel kap­csolatos jelentését, a kínai ha­tóságok a japán fél kérdésére reagálva nem voltak hajlan­dók sem cáfolni, sem pedig megerősíteni a támaszpont létezését. Ugyancsak japán kormány­köröktől származik az a má­sik értesülés is, amely sze­rint — mint a Jomiuri Sim­bun jelenti — az Egyesült Ál­lamok és Kína titkos tárgya­lásokat folytat a Sárga-tenger partján fekvő Liaotung-iélszi- geti Talien kikötő esetleges amerikai katonai felhasználá­sáról. Állítólag azt tervezik, hogy a csendes-óceáni hetedik amerikai hadiflotta egységei itt vételeznének élelmiszert és vizet. ★ Kína 1981-ben technológiai áttörést hajtott végre a hadá­szati és harcászati rakéták fejlesztésében — jelentette be a kínai hadügyminisztérium szóvivője. Hozzátéve, hogy a fejlődés állandó azóta, hogy Kína 1966. október 27-én elő­ször próbált ki nukleáris töl­tet hordozására alkalmas ra­kétát. A szóvivő bejeléntette. hogy 1981-ben korszerűsítettek egy kísérleti célokat szolgáló ne­hézvizes reaktort és „az or­szág teljesítőképességének, technológiai adottságainak, valamint a hadsereg harci módszereinek figyelembevéte­lével” fejlesztési tervet dol­goztak ki. libanoni állomásoztatásának kezdete óta 71 „kéksisakos” esett a különböző fegyveres tá­madások áldozatául. re, hogy Franciaország elad Egyiptomnak néhányat a leg­korszerűbb Mirage—2000 harci repülőgépből. Egyiptom ezen­kívül többek közt tengeralatt­járókat, torpedónaszádokat, 530 levegő-levegő rakétát és lézer­vezérlésű „Durandal” bombá­kat kért Franciaországtól, amely az elmúlt évben az Egyesült Államok után Egyip­tom legnagyobb fegyverszállí­tója lett Megadásra szólították fel a politikusokat A ghanai puccs Négy nappal a ghanai kato­nai hatalomátvétel után még vasárnap is voltak szórványos lövöldözések Accrában, ennek* ellenére a hatalomátvétel nyugodtabb körülmények kö­zött zajlott le, mint 1979-ben, vélik londoni diplomáciai kö­rökben. Az AFP loméi tudósítója ugyanakkor megbízható for­rásokra hivatkozva jelentette, hogy a csütörtöki hatalomát­vétel számos halálos áldoza­tot követelt, mert a Limann elnököt megbuktató erőkkel szemben erős ellenállást fej­tettek ki a hadsereg egyes egységei. Ugyanezen források szerint a kijárási, tilalom és az ország határainak lezárása ellenére sikerült a megbukta­tott rendszer mintegy húsz neves személyiségének a szomszédos országokba szök­nie. Ghánában ideiglenes kato­nai tanács vette át a hatalmat, az alkotmányt felfüggesztette, a parlamentet és a konzulta­Nemzetbizlonsági tanács Bangladesien Nőtt a hadsereg Abdusz Szatlar bangladesi elnök tíztagú nemzetbiztonsá­gi tanácsot nevezett ki vasár­nap. Hírügynökségi értékelé­sek szerint ezzel engedményt teát Ersad tábornok, hadsereg* főparancsnok követelésének, hogy biztosítsanak nagyobb szerepet az ország vezetésé­ben a katonáknak. Az elnök mellett a tanács tagja lett a három haderőnem parancsnoka, az alelnök, , a miniszterelnök, valamint a belügyminiszter, a külügymi­niszter, a pénzügyminiszter és az iparügyi miniszter. A nem­zetbiztonsági tanács feladata, hogy együttműködjék a kor­mánnyal a külpolitikát, a nemzetgazdaságot és a belső rendet és biztonságot érintő tevékenységben. . A kormányon levő Naciona­lista Párt vezetői közül többen szemére vetették Abdusz Szat- tar elnöknek, hogy aláássa a parlament szuverenitását, amikor enged a katonák nyo­másának. A legnagyobb ellen­zéki párt — amely a hetvenes évek elején Banglades függet­lenségét kiharcolta Pakisztán­tól —, az Awami Liga tilta­kozott az ellen, hogy a hadse­regnek lehetővé tegyék az or­szág ügyeinek közvetlen inté­zését. tív szerepet játszó államtaná­csot feloszlatta, törvényen kí­vül helyezte az eddigi hat le­gális politikai pártot, és Hil- la Liman volt államfőt, vala­mint a teljes kabinetet elbo­csátotta állásából — jelentet­te be szombat esti rádióbeszé­dében Jerry Rawlings repülő­százados, aki Ghánában de­cember 31-én puccsal távolí­totta el az ország eddigi veze­tését. Rawlings mindössze 15 per­ces beszédében kijelentette: Ghana tiszteletben tartja az előző vezetés kötötte szerződé­seket és egyezményeket, to­vábbá j útkapcsolatokat kíván ápolni a aromszédos országok­kal. Az ország az el nem kö­telezettség útjára lép, de tag­ja marad a nemzetközösségi nek. Ghánában a polgári kor­mányzást felváltó új katonai vezetés megadásra szólította fel az országot eddig vezető politikusokat — jelentette hétfőn az accrai rádió. A rádió az elefántcsontparti Abidjanban lehallgatott adá­sában a politikusokat —, köz­tük Joseph De Graft-Johnson miniszterelnök-helyettest, a kormány tagjait és a hatal­mon levő Országos Néppárt (PNP) vezető tisztségviselőit — „saját biztonságuk” érdeké­ben szólította fel arra, hogy haladéktalanul jelentkezzenek a rendőri szerveknél. Líbia vasárnap nyilatkozat­ban üdvözölte a ghanai kato­nai hatalomátvételt. Eredménytelen a nyomozás Olaszországban továbbra is teljes erőbevetéssel (igaz, mindeddig eredménytelenül) folyik a nyomozás az elrabolt amerikai dandártábor­nok után. Képünkön: két személyt motoznak a rendőrök a veronai pá­lyaudvaron. HÁTTÉR A GOLAN-FENNSÍK ÉS IZRAEL RÖVIDESEN LEJÁR az a határidő, amelyet még az óév decemberében az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa Izraelnek adott, hogy változtassa meg döntését a Golan-fennsík be­kebelezéséről. Mint emlékeze­tes, a Golan-fennsík Szíria része, s Izrael az 1967-es há­ború során hatolt be erre a területre. Ez a mintegy 700 négyzetkilométernyi, túlnyo­móan vulkánikus talajú vidék már az 1967-es háború előtt is nagy szerepet játszott a Tel Aviv-i uralkodó körük kato­nai terveiben. Elragddását Szíriától az egyik elérendő feladatnak jelölték ki. A fenn­sík uralja ugyanis a környező területet és egyaránt határos Izraellel, Jordániával és Li­banonnal, ezért az izraeli ve­zérkar szerint „ideálisan al­kalmas” hadműveletek kiin­dulópontjául. Ez magyarázatot szolgáltat arra, hogy az 1967-es háború után Tel Aviv miért ragasz­kodott annyira ahhoz, hogy a fennsíknak azt a részét, amelyet csapatai meghódítottak, min­den ENSZ-határozat ellenére birtokában tartsa. Az 1973-as háború annyiban változtatott a helyzeten, hogy 1974-ben aláírták az úgynevezett Szí­riái—izraeli csapatszétválasz­tási egyezményt. Ez a megál­lapodás szíriai területen egy fegyvermentes övezetet hozott létre, amely a Hermon-hegy- ségtől a jordániai határig ter­jed a Golan-fennsík alatt. Ezt a 700 négyzetkilométernyi ma­gasföldet ugyanis \ az izraeli csapatok teljesen megszállták az 1973-as háború során. A csapat-szétválasztási egyez­mény intézkedett arról is, hogy a fegyvermentes övezet mindkét — mind a szíriai, mind az izraeli — oldalán két különleges zónát létesítsenek. Az egyik szélessége hat, a má­siké pedig kilenc mérföld (azaz 10, illetve 15 kilométer). A megállapodás szigorúan előírja, hogy milyen fegyver­zetből mennyi tartható ezek­ben a különleges övezetekben, mind a szíriai, mind pedig az izraeli oldalon. Az egyezmény megtartásáról az ENSZ oda­vezényelt békefenntartó erői gondoskodnak. Izrael, amely az általa meg­szállva tartott Szíriától elra­gadott Golan-fennsíkon két övezetet tart birtokában, ame­lyek mélysége 25 kilométer, decemberben olyan döntést hozott, hogy egyszerűen be­kebelezi az egész magasföl­det az ENSZ-erők által ellen­őrzött különleges zónákkal együtt. A TEL AVIV-I parlament, amikor ezt a határozatát meg­hozta, egyszerre szegett meg több érvényes, nemzetközi jo­gi normát. Egyrészt az izraeli parlamentnek nincs semmiféle jogköre ahhoz, hogy szíriai területeket nyilvánítson Izrael részének. Annál kevésbé, mi­vel azok izraeli megszállásá­nak időleges jellegét maga Tel Aviv ismerte el azzal 1974-ben, hogy aláírta a fent ismertetett csapatszétválasztá­si egyezmé””*! T*»Mt most. amikor a bekebelezésről szóló döntést meghozták, tulajdon­képpen saját államuk szerző­déses kötelezettségvállalását is megszegték! Túl ezen az iz­raeli bekebelezési határozat ellentétes az ENSZ 242-es és 338-as határozatával, amelye­ken az eddigi közel-keleti bé­kerendezési erőfeszítések ala­pultak. Jellemző egyébként, hogy még az egyiptomi—izrae­li—amerikai alkudozások — amelyek a Camp David-i kü­lönbékéhez vezettek — erre a két ENSZ-hátározatra hivat­koztak. Vagyis, amikor Izrael egyszerűen megpróbálta most annekíálni a Golan-fennsíkot, szembekerült az Egyesült Ál­lamok . által szorgalmazott rendezési kísérletekkel is. Ez magyarázza azt, hegy Wa­shington miért fogadta oly nagy dühvei a Reagan-kor- mányzattal előzetesen nem egyeztetett egyoldalú izraeli lépést, s miért szavazta meg az ENSZ Biztonsági Tanácsá­ban a Tel Aviv-i bekebelezé­si határozat törvénytelenségét és érvénytelenségét kimondó döntést. Nagy felháborodással fo­gadta az izraeli parlament törvénytelen bejelentését a Golan-fennsík mintegy 15 ezer főnyi arab lakossága. Ezek az emberek, akiket szo­ros etnikai, vallási és családi kötelékek fűznek szülőföld­jükhöz, ahonnan az izraeli agresszió elszakította őket, elszánt küzdelmet folytattak 1967 óta, hogy a terület visz- szatérhes?an avsiaorszáoykhor. Szíriához. Izraelből viszont hatezer telepes érkezett e megszállás alatti magasföldre, s ott 28 faluszerű, katonailag megerősített települést létesí­tett. Izrael így akarja megvál­toztatni a vidék néprajzi ar­culatát, hogy „jogot formál­hasson” majd a későbbi ren­dezésekről szóló tárgyalások során a megszállás tartósítá­sára. Ezt a manőverezést ké­szítette elő az is, hogy a Go- lan-fennsík arab lakosait az „izraeli kisebbségeket” megil- tlető személyi igazolványokkal próbálták ellátni. Az arab la­kosság azonban megtagadta az igazolványok átvételét. Erre következett be — Tel Aviv-i magyarázat szerint — a „lo­gikus válaszlépés”: az izraeli parlament bekebelezési hatá­rozata. Ezek után — folytató­dik a jelentés — az arabok­nak a Golan-fennsíkon, mivel „jogi helyzetük” megváltozott, át kell venniük az új igazol­ványokat, s bele kell olvad­niuk Izrael arab népességé­be... WASHINGTON, amely első haragjában felfüggesztette az Izraellel néhány héttel azelőtt kötött új katonai együttmű­ködési szerződést, azóta már minden különösebb feltűnés nélkül ismét érvényessé tette előírásait. Megfigyelők ezeK után joggal számítanak arra, hogy amikor majd a Bizton­sági Tanácsban sor kerül ar­ra, hogy az Izrel elleni szank­ciókra szavazzanak, Washing­ton már megakadályozza ezt valamilyen ürüggyel Minden-? esetre tény az, hogy még a Biztonsági Tanács ülése előtt sürgősen Washingtonba ren* delték tanácskozásra az Egye­sült Államok izraeli és egyip­tomi nagyköveteit... Árkus István v

Next

/
Thumbnails
Contents