Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-10 / 8. szám
LUOI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM 1982. JANUÄR 10., VASÄRNAP Efkeiés o napköziben Repetát ritkán kérnek Domonyban ! uzsonna? — Zsíros kenyér ■ meg alma. — Sajnos, egy-egy ! nap étrendjét meghatározza az üzlet nyitva tartási ideje — mondja Micskó Jánnsné élelmezésvezető. — Amikor a boltnak szünnap van, akkor egyhangúbb az étkezés. — Szeretnénk mi változatosabb étrendet összeállítani — mondja a szakácsnő és szavait igazolja Valentinyi Pálné, a helyettese is —, de nagyon válogatósak a gyerekek. Legtöbbjük például nem eszi meg a finomfőzeléket, a kanalukat sem mártják a tökfőzelékbe, a spenótba, a sárgarépafőze- lékről ne is beszéljek. A krémlevesek tálját érintetlenül viszik vissza az asztaltól. Esetleg egy-két gyerek kóstolja meg a számára újfajta ételt. Érvényesülnek az otthonról hozott étkezési szokások. Hihetetlennek tűnik, hogy sok gyerek még a kirántott csirkét Sem szereti. Csinálják pörköltnek és ne petrezselymes krumplit tegyenek mellé, hanem nokedlit! — mondják, amikor visszahozzák a tányérjukat. Kedvsniek Hanyu János és felesége, a két napközis csoport vezetője igazán sokat segít az új ételek Hosszú idő óta sok bosszúságot okozott Gödöllőn, a Munkácsy és a János utcai lakótelep közvilágítása az ott élőknek. A lámpatestek egy része természetes módon ment tönkre, elöregedett, a többségét viszont vandál kezek rongálták a használhatatlanságig. De a karácsonyi ünnepek előtt megjelentek itt a Fővárosi Elektromos Művek kirendeltségének dolgozói s néhány nap alatt rendbe hozták az ostornyeles és kandeláberes lámpákat. S nemcsak a lakótelep belső terén, hanem a Rákos-patak partján húzódó garázsok előtt is. Így már karácsonykor elégedett lehetett mindenki s együtt örülhettek az ajándéknak, amit a dolgozók szorgalmas, gyors és jó munkája eredményezett. Na és az az ötvenezer forintnyi költség, amibe került. Vigyázzunk tehát a most már jó közvilágításra, fogjuk le a vandálok, a ron- gálók kezét. Legyen ez a közösség ajándéka, saját magának. Cs. J. megismertetésében és megszerettetésében — veszi át a szót az élelmezésvezető —, de a beidegzódött megszokás nagyon erősnek bizonyul. Annak örülünk, hogy sikerült megkedveltein! a gyümölcsleveseket és szószokat. Vigyázunk, hogy sokszor legyen tej, tejtermék és gyümölcs az asztalon. Mi a kedvenc ételük? A szakáncsnő szerint a piskótatekercs meg a képviselőfánk. Helyettesének az a véleménye, hogy leginkább az arany- galuskát szeretik, de ugyanilyen sikere van a kelt tésztának, tölthetik mákkal, dióval, túróval, vagy éppen lekvárral. A krumplis lángosért egyenesen veszekszenek. Elismerés Megnézem az éttermet. Látszik, mennyire ízlik a brassói aprópecsenye. A kis Ungi Gabi szerint jobb lenne pörkölt makarónival, savanyúsággal. Az laktatóbb. — Nagyevő gyerekünk nincs, ebédre szinte senki nem jön éhesen. Tele a tízórais zacskó, a legtöbben a szünetekben cukrot szopogatnak, rágógumiznak. Néha előfordul, hogy valaki repetát kér, abból ami a kedvence. Pótlásra mindig telik, mert vannak olyan gyerekek, például Sebján Erzsi, Mészáros Zsuzsa, akik kimondottan keveset esznek. Pedig számunkra a jó étvágyú gyerekek jelentik az elismerést, azok, akik kétszer is szednek a levesből, repetát kérnek a főzelékből, tésztából — kesereg Valentinyiné. Elmondják az asszonyok, hogy reggel fél hétkor kezdik a munkát. Amióta gázzal főznek, azóta könnyebb. Villanysütőjük is van. Gondjuk, hogy nagyon levegőtlen a konyha. És szeretnék, állítják egyöntetűen, ha kevesebbet válogatnának a gyerekek. Talán segítene, ha a szülők megismernék az egészséges étkezési szokásokat.. F. M. Ksssarű és kiállítás Harminckét szál piros szegfű és babérkoszorú került tegnap Petőfi Sándor szobrára a költőről elnevezett gödöllői általános iskola aulájában. Ugyanis — miközben a tanítás is folyt — a kisebb szünetben ünnepség keretében emlékezteik meg a tanulók és a tanárok Petőfi Sándor születésének évfordulójáról. Kiállítást is nyitottak ebből az alkalomból, ahol a gyerekek rajzait mutatták be. Megkoszorúzták a költő Petőfi téren álló szobrát is. A régi helyről Ma 0 órától ismét a régi helyükről indulnak a Budapest felé haladó HÉ V-szerel vények a gödöllői Szabadság téren. Ismeretes, hogy az aluljáró és a csomópont építése miatt 1980 nyarától a vonatok a Gödöllő Étteremmel szemben kialakított ideiglenes peron mellett álltak meg. Az új föl- és ler szállóhelyről az aluljárón keresztül a város minden irányába el lehet jutni. Készítik a láz alaplát A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói rövidesen befejezik a 30 lakásos lakóépület alapozási munkáit Gödöllőn a János utcában. Eddig 60 lakás szerkezetének építésével készültek el. Barcza Zsolt felvétele iítra indító biztatások Seprű Néhányan ülnek, mások toporognak a HÉV-áilomás kis várójában. Odakinn mínusz tíz lehet. A máskor tárva-nyitva levő ajtókra akkor rá se hederítettünk, most meg rendesen csukja, aki bejön. Lehetünk vagy húszán, s mintha e negyedórás várakozás alatt is fölmelegítettük, beleheltük volna e helyiséget, mert idebenn fűtetlenül is tűrhe- több az idő. Itt a szél se fúj át a ruhánkon. Azután egyszercsak szélesre tárul az ajtó, úgy is hagyja, aki bejön kék köpenyben, seprűvel, lapáttal. Takarít. Csikkeket, alma csutkákat, papírfecniket talál a seprűje, pedig van szemetesláda, csikk tartó. Mérges lehet a szétszórt szemétre, szaporán járatja körbe seprűjét, atoi- vel alaposan felkavarja a port is. Odalenn, a sárga kőkockákon alig, az orrunkban annál több lesz hamarosan. Cihelődünk, nem a vonat, hanem a por, a hideg miatt. Nesze neked, környezet- védelem, egészségnevelés. Itt nem takarékoskodnak a rád fordított seprűcsapásokkal, ,s azzal a kis meleggel sem, amit az utánunk jövő várakozóknak hagynánk. No, persze, nem történt semmi különös, csak egy egészen más világból idetoppant asszony tette a dolgát: szellőztetett és sepert egy kicsit. F. I. Valószínű, hogy a szakmával rendelkezők közül a legtöbben nyugodtan elmondhatják, hogy tartoznak valakinek egy köszönettel azért, amiért előmozdították, segítették pályára kerülését. Tény, hogy az emberben, a gyerekben meglevő hajlam nagyban meghatározza; ki, mit választ magának egy életre, vagy akár átmenetileg, ezt azonban, elképzelésem szerint, jó értelemben véve befolyásolni'' lehat. Van persze, amikor az emberpalántát rossz pályára indítják el. Ennek különféle okai lehetnek, erre most ne vesztegessük az időt. Az biztos, hogy fontos: ha már ilyen nagyszerű adottságaink, lehetőségeink vannak, immár több évtizede, igazán jól azokat indították el szülők, idősebb barátok, pedagógusok vagy mások, életútjukra, akik a középiskola vagy az egyetem befejezése után szaképzettségröl tanúskodó bizonyítvánnyal a zsebükben léptek ki az iskola kapuján. Ä kovács példája Nekem úgy alakult, hogy testvérbátyám mondhatta azt tíz-egynéhány éves koromban: öcsém, segítelek, ha tanulni akarsz, de azt szeretném, ha szakma lenne a kezedben. Szót fogadtam neki, s csak évek múltán tudtam meg, miért volt igaza. Azután gyakran felsejlik szomszéd falunk kovácsának példája, akihez szívesen jártunk el mi gyerekek, előbb csak körülnézni, látni, hogy ő miként birkózik a tűzböl kivett acéllal. Szinte azt műveit vele, amit akart. Ha kocsitengely kellett, azt vert milliméFűtőolaj-cllátás Palota-kerten beáiotf a kút Többen panaszolták telefonon, hogy az Áfor gödöllői benzinkútja melletti tüzelő- anyagkútnál nem lehet fűtőolajat kapni. Vajon mi az oka, továbbítottuk a kérdést az illetékesekhez. — Az az igazság, hogy a legutóbbi nagy esőzéskor, amikor az elolvadt hó is szaporította a csapadékot, beázott a fűtőolaj-tároló tartály — tájékoztatott Imre Sándorné kútkezelő péntek délelőtt. — Sok köbméter víz került a tartályba. Mi még az idei első munkanapon megrendeltük a szippantókocsit vállalatunk központjától, Csepelről, de még nem tudták küldeni. Sajnos, volt olyan, akitől vissza kellett vételeztünk az olajat, mert vizes volt, nem tudta használni. A magunk részéről mindent elkövetünk, hogy mielőbb megkezdhessük az árusítást, ezt tesszük, mihelyt a tartályból, kiszivat’yűzzák a vizet. Harmonikán szél a népdal Muzsika a kemyeresgiajiásekitak A nyolcvanegy esztendős Németh István, Bag, Puskin utca 48. szám alatti lakos tagja a bagi és a hévízgyörki nyugdíjasklubnak is. — Vasárnap a bagi, hétfőn meg a györki cimborák között vagyok. Még a legnagyobb hózáporban is átsétáltam Hévízgyörkre. Ha egyszer elmaradnék, biztos arra gondolnának a többiek, lebetegedett az öreg Németh. Pedig nem panaszkodhatom, igaz, ebben a korban már egyik napról a másikra elszólíthatják az embert. De amíg élek, addig társak között akarok lenni, s azt szeretném, ahol én vagyok, ott jókedv, vidámság és nóta legyen. »» Németh István a bagi nyugdíjasklub legutóbbi ösz- szejövetelén népdalokat játszott a harmonikáján. Többen dúdolgattak is hozzá, s amikor befejezte, mellém ült az asztalhoz. — Jó lenne megírni az újságba, hogy szívesen elmennék muzsikálni más nyugdíjasklubba, meg a járásban levő szociális otthonokba is, ha erre lenne valamilyen lehérom élő gyermekem van. Tíz unokám és hét dédunokáin. Sokszor hallom, hogy szóba kerül: viszonozzák-e a gyerekek azt, amit a szüleik értük áldoztak. Én erre nem alapítok. Megadta nékem az élet a viszonzást: a belső megnyugvást azzal, hogy nehéz sorsunk ellenére a már eltávozott feleségemmel felnevelhettük őket. »» Németh István életének történeteit órákon át elhallgatnám, mert szavaiból érzem, hogy megfogalmazott és kimondott gondolataival is adni akar valamit önmagából az asztalnál ülőknek. — Van két darab szőlőm. Alig várom a tavaszt, hogy kimehessek az ismerős tőkék közé és visszaköszönhessek a tavaszi szélben bólogató gyümölcsfáknak. Ott kint még ebédelni is elfelejtek. Szeretik a szőlőhegyet az unokáim is, tisztelik a munkát megháláló gazdag termést. Jó lesz ismét a zöldben lenni, de tavaszig én még elmegyek Gyulára, kell a testemnek a gyógyító meleg víz. Meg nagyon elmennék, ha hívnak, a harmonikámmal is öreg cimboráim közé. Ugye megírja? Mert ha megtudják, hogy a bagi Németh Pista mire vállalkozik, biztos -hívnak az én kortársaim. F. M. tér pontosan az izzó vestö- megbői segédjével (történetesen a bátyámmal is), máskor szép formájú, apró kapu vagy lakásdísz vékony testéhez szelídítve kalapácsát, kocoghatott aprókat a lágy darabon. Folyton mozgó kalapács Később aztán — jószerivel észre sem vettük — minket, kis suttyókat is befogott valamilyen munkára: az ósdi, kézzel hajtható fúrógép tekerését bízta ránk, vagy éppen reszelőt adott a kezünkbe, hogy szokj Uk, miként alakul a kemény acél a magunk játékos erejétől, ügyességétől, olykor ügyefogyottságától. Szerettem az öreg körül pücskörészni, de mint látszik, nem hagyott értelmetlenül tén- feregni. Hát persze, nem volt nehéz átvenni a mentalitásából valamit, hiszen ritkán támasztotta az üllőre a kalapácsot ... Ám, ahogy teltek a hetek, hónapok, komolyabbra fordította a szót. — * Nem‘4* akarsz inasnak szegődni hoz- • zám? — kérdezte, aztán, ki : tudja hányadszor, végigmért, s azzal folytatta: Rád férne, hogy erősödj egy kicsit. A példa sokszor eszembe jut, amikor ma a korszerű pályaválasztási módszerekről hallak. A papirosok, az előre nyomtatott prospektusok, a tanácsadó filmek zörejét érzem inkább ilyenkor, semmint a dolog emberközelségét. Igaz, magam sem fogadtam szót Slósszer János bácsinak, bár valamiképpen neki is köze van hozzá, hogy műszaki pályára indultam, de mindig is inkább azokat tisztelem, akik fűrészt, vésőt, reszelőt vagy ecsetet, malteroskanalat, csavarhúzót adnak a gyerekem- be-rek kezébe ilyentájt, a pályaválasztások előtt. Tisztek akarat Hát persze, majdnem elfelejtem Erdei Sanyi bácsit, aki egy már majdnem felnőttkorban ért válságom közepette térített jó útra. Akkoriban a fejembe vettem, hogy minden áron függetlenített szépíró ember leszek. Gondoltam, köny- nyű és szép a mesterségük: jön az ihlet, aztán majd maguktól szaladnak a verssorok papíromra. — És mit fogsz csinálni — kérdezte Sándor bácsi. Hogyhogy mit, makacs- kodtam, s mondtam tovább, természetesen írni akarok. — Azt akkor is tudsz, ha megtartod ezt a munkahelyedet, s közben levelezőn szépen befejezed a tanulmányaidat. Tudd meg: az embernek az a legfontosabb, hogy legyen egy szkamája, aztán ráér törni a fejét azon, hogy még mi szeretne lenni. Vajúdtam hát egy sort, mint teszik azt sokan manapság az iskolapadokban ülő kisebb, s már dolgozó nagyobb emberkék, akik még nem döntötték el véglegesen, mit is csinálnának a legszívesebben. Egy biztos: ha segíteni akarunk nekik, azt mindig türelemmel, jó szándékkal, saját akaratuk tiszteletben tartásával érdemes tennünk. * F. I. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Nem egyszer és nem egy helyen tettem próbát iskolai tanulókkal, amikor feltettem a kérdést; — Mit reggeliztek, gyerekek? És a válaszok. — Teát, puha kenyérrel. — Tejet, kenyeret — pirítást. — Tört krumplit tegnapról. — Zsíros kenyeret. — Kenyeret kolbásszal. — Sült szalonnát. — Disznótorost. — Vajas kenyeret. — Zsíros kenyeret. — Zsíros kenyeret... Arra a kérdésre, hogy mit hoztatok tízóraira, hasonlók a feleletek. Néhányan hoznak almát, sokan nápolyit, kekszet, csokit. Tanítóik, tanáraik dicsérik őket. — Igényesek, okosak, tanulnak, tiszták, őszinte emberi vágyakkal élnek. Mindnek van jó meleg ; télikabátja, sokuknak bundá- i ja. Válogatósak A téli szünetet követő második napon benyitottam a domonyi általános iskola nap- ! közijének konyhájába. Valen- I tinyi Mihályné szakácsnő mu- j tatta a kitálalt, még gőzölgő 1 ételt. — Paradicsomleves, brassói aprópecsenye zsírban sült krumplival és Sió ivóié a mai ebéd — tájékoztatót;-. — Mi volt a reggeli? — Tea, pirítós kenyér, — És mi lesz az Közvilágítás Rendbe kőzett lámpák meth Pista csikorgás csizmájában sétált a főutcán. — Pista bácsi érti a viccet, és maga is tréfával felel. ,— Vásározó csizmadia voltam én, ezért aztán Kókáig, Jászberényig, Vácig, Balassagyarmatig, Gyöngyösig sok asszony és férfi járt az én csizmámban. Cipésznek taníttatták Németh Istvánt a szülei. — Vékony csontú a gyerek, talán a heptika is kínozza, nem való a kezébe sem az eke szarva, sem a napszámoslapát — mondta az apja. 1928-ban lek önálló meter. — Örökké a katonasághoz rángattak — dohog az emlékező —, engem ki nem felejtettek volna soha. Hat évig hordtam Kisebb-nagyobb megszakításokkal a komiszt, és lám, itt vagyok. Most már nincs ok a panaszra — mondja megértő sajnálkozásomra. — Végeredményben az ember legnagyobb alkotása az ember. És aki értelmes, tisztességes, becsületes embereket nevelt, az életbe elindított, az tulajdonképpen a legmagasabb rendű munkát, hivatást teljesítette. — Nagyon jó érzés, mikor az asztalnál együtt ül a család és végignézek rajtuk. Hátőség. Nem kérnék én ezért semmit, mert számomra a zene nem munka, hanem öröm, meg aztán a muzsikálástól is nagyobb öröm, hogy az ember adhat valami jót és szépet az embertársainak. — Ha Hívnának az én kenyerespajtásaim, szép estéket tölthetnénk együtt. Mert az énekszó, a muzsika sokak számára visszahozhatná egy rövid időre az elmúlt ifjúságot, az elsiratott családot, az elfelejtett szülőfalut. Tudom én azt kisinas koromból, meg a katonáskodásom idejéből, de tudom a hadifogolyéletbőí is. Amikor a hadifogságban játszani kezdtem a nótát, hogy Csillagos ég, merre van a magyar hazám ... egy-egy estére békesség költözött a szívünkbe, mégis akkor tudtuk igazán gyűlölni azokat az urainkat, akik a háborúba hajtottak bennünket. . »» Németh István rövid időre elcsendesedik, mert Katona Vince megzavarja az emlékezését, bár az ő szavai is a tegnapot idézik. — Akkor volt még szép az élet, amikoiy minden bagi menyecske Né-j
