Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-10 / 8. szám

1982. JANUAR 10., VASÁRNAP ~xfC(ilav Eleget tettek a megrendelők kérésének Élenjáró szolgálati hely A nagykőrösi vasútállomás az elmúlt másfél évtized alatt tizenkétszer nyerte el az Élenjáró szolgálati hely cí­met. Tavalyi munkájuk alap ján újabb várományosai a MÁV Szegedi Igazgatósága ál­tal adományozott elismerés­nek. Idegen kocsik — Kiemelkedően sikeres évet zártunk tavaly — mond­ja Rostás Tibor állomásfőnök. — Jelentősen túlteljesítettük például az áruszállítási ton­natervünket. A 94 ezer 500 tonna tervvel szemben 109 ezer 721 tonna árut szállítot­tunk el állomásunkról, mely 116 százalékos teljesítésnek fe­lel meg. Ehhez hasonló jó eredményt csak hét évvel ez­előtt könyvelhettünk el. A je­lentősebb fuvaroztatóink közül a Nagykőrösi Konzervgyár például tavaly 73 ezer 370, a NEFAG nagykőrösi üzeme pe­dig 15 ezer 462 tonna árut Juttatott el vasúti síneken a megrendelők címére. — Kedvezően alakult az egy kocsira eső tartózkodási idő mutatószáma is. A teherkocsi­kihasználási tervünket 102,7, míg a helyi kocsitartózkodási tervünket pedig 100,3 száza­lékra teljesítettük. Az áruke­zelési helyek tervszerű kiszol­gálásánál a tervezett 91 száza­lékkal szemben 97 százalékot értünk el. Sikerült csökkente­ni az idegen kocsik tartózko­dási idejét is, mely gazdasági •kok miatt nagy jelentőségű — Egyébként a nagyKŐrösi vasútállomásra érkező Idegen kocsik több mint 20 százalékát a partnerek csak késedelme­sen rakták ki, s emiatt 1257 óra veszteséget okoztak, ör­vendetes módon sikerült le­szorítani az egy kocsira eső kocsimozgatási időt is. Az állomáson dolgozó szo­cialista brigádok minden tő­lük telhetőt megtettek az őszi forgalom sikeres lebonyolítása érdekében. Kiemelkedőt telje­sített a Széchenyi, a Radnóti és az Arany szocialista kollek­tíva. A havonta kitűzött cél­feladatok maradéktalan meg­valósításáért pénzjutalmat kaptak. — Az év végét illetően el­mondhatom — mondja Rostás Tibor —, hogy a szállíttató partnereink igényeinek eleget tettünk. Egyébként az ünne­pek alatt csak a konzervgyár­nak érkezett üveg Sajószent- péterről. Árut pedig csak a NEFAG nagykőrösi üzeme adott fel. S ha már a partne­rekről esett szó, el kell mon dánom, hogy a kiértesítés után sajnos, nem mindenki rakja ki időben a részére ér­kezett vagonokat. Késedelmes rakodók — A késedelmes kirakás miatt tavaly például — a ko­rábbi évekhez viszonyítva jó­val több — összesen kétmil­lió forintot fizettek ki kocsi­álláspénz címén. Kimagaslóan jó rakodó a NEFAG, melyet sorrendben a konzervgyár kö­vet. A statisztikai összesítőnk alapján a késedelmes rakodók közé sorolhatjuk a Monorl Kefe- és Játékgyár nagykőrösi játékgyárát, az 1-es Volán Vállalatot, valamint a Mészá­ros János és az Arany János termelőszövetkezeteket. — Az idei elképzelésekről szólva, fontos feladatunknak tartjuk a hatékonyság növelé­sét, a munka minőségének ja­vítását és a balesetmentes munkát. Szeretnénk a szállító partnereinkkel a jól kialakult kapcsolatot tovább erősíteni. Hétfő reggelig — A Nagykőrösi Konzerv­gyárral például megállapodást írtunk alá. Ennek értelmében — a munkaszüneti napokon való rakodás ösztönzésére —, amennyiben a gyár vállalja, hogy szombat reggeltől hétfő reggelig- a számára biztosított vagonokat megrakja áruval, nem kell kocsiálláspénzt fizet­nie. K. K. Építkezés — önerőből A gondók már a telekvásár­láskor elkezdődtek. Hamar ki­derült ugyanis, hogy a taka­rékos évek alatt összegyűlt pénzből csak a község külte­rületén tucMak telkét venni. A többnyire személyi tulaj­donban levő belterületi ingat­lanok ára ugyanis öt esztendő alatt kétszeresére emelkedett. Márpedig nemcsak munkahe­lyük és az óvoda közelsége miatt szerettek volna belterü­leten élni, hanem azért is, mert a nagyközség peremén levő telkek kívül esnek a köz­műhálózaton. Drága telkek Mint azt a népi ellenőrök — a magánépítkezés feltéte­leit elemző vizsgálatukban — több helyen megállapították, sok településen a magánerőből építkezők legnagyobb gondja az építési telek kialakítása. Megfelelően közművesített te­lek ugyanis kevés van, a be­építhető területeknek csaknem 25—30 százalékát még mini­mális alapközművekkel sein látták el. Ezek építése megle­hetősen költséges, és mivel a közművek lefektetése sok esetben meghaladja a taná­csok erejét, ezek a kiadások gyakran a magánépítkezőket terhelik. Ugyanakkor az el­múlt években a családi ház építésére alkalmas telkek iránt növekedett leginkább a kereslet. S a telek még csak az indu­láshoz elég. Példák sokasága bizonyítja, hogy a magánerős építkezés napjainkban megle­hetősen nagy és sokrétű pró­batétel elé állítja az építkező­ket- Pedig köztudott, hogy a jelenlegi tervidőszakban la­kásépítési programunk meg­valósításában az eddigieknél nagyobb szerepet kap a ma­gánkezdeményezés. Koránt­sem lehet hát közömbös, hogy e cél megvalósításában mi­lyen feltételeket tudunk biz­tosítani az építkezésre vállal­kozóknak. Anyaghiány A feltételek megteremtése nélkül nemigen remélhetjük, hogy a terveknek megfelelően épülnek majd a lakások, csa­ládi házak. Mert aligha kap további lendületet az építke­zéshez az a munkás, akinek a napi nyolcórai — olykor éj szakai — munka után szabad idejének jelentős részében építőanyag után kell szalad­gálnia. Az elmúlt években ugyan jelentősen javult a TUZÉP-telepek választéka, ez azonban nem nyújthat vi­gaszt azoknak, akiknek eset­leg hetekig kell egy-egy ab­lak-, vagy ajtókeret után sza­ladgálniuk, akik olykor he­tenként kétszer-háromszor utazgatnak a szomszédos köz­ségekbe és városokba egy vas­gerendáért. Mert az ellátás színvonalának javulása elle­nére előfordul, hogy az építő­anyagok időleges hiánya hete­kig késlelteti az építkezést. Késlelteti és költségesebbé te­szi, mert az utazásra és szál­lításra fordított összeg is nö­veli az építkezők kiadásait. S gondon az ellátás jobb meg­szervezésével és az előjegyzési rendszer további kiszélesítésé­vel lehetne enyhíteni. A költségek növekedése ugyanis korántsem lehet kö­zömbös az építkezők számá­ra. Igaz, az OTP jelentős mértékű hitelekkel segíti a családi ház építésére vállalko­zókat, és munkásaiknak se­gítséget nyújtanak az üzemek, vállalatok is. Ám a munkás- lakás-építésre fordítható vál­lalati kölcsönök végesek, és az e célra fordítható összeg nagysága függ az üzem ered­ményeitől is. Szervezett segítség A népi ellenőrök vizsgála­tából az is kiderült, hogy ma a magánerőből építkezők rit­kán veszik igénybe az építő­ipari szövetkezetek munkáját. Egyrészt azért, mert így az építkezés költségesebb, más­részt, mert a szövetkezetek sem mindig vállalják egy-egy családi ház felépítését. Marad hát o kaláltában történő épít­kezés. Megszámlálhatatlan családi ház épült már fel ba­ráti segítséggel, és nyilván nem mindig a legnagyobb hozzáértéssel. Mindezek a tényezők hozzá­járulnak ahhoz, hogy a ma­gánerőből építkezés ma még gyakran meghaladja az épít­kezők anyagi és fizikai ere­jét Pedig lakásépítési prog­ramunk megvalósításában a jövőben az eddigieknél .na­gyobb szerep jut majd a ma­gánerős építkezésnek; ehhez az elkövetkezendő időben te­hát szervezettebb segítségre lesz szükség. Császár N. László A szmog ellen A környezetvédelem és idő­járás-módosítás meteorológiai kérdéseivel tudományos ta­nácskozás foglalkozott a Ma­gyar Tudományos Akadémián. Egyebek között előadás hang­zott el napjaink egyik fontos problémájáról, a fotokémiai szmog néven ismert levegő- szennyezésről és ennek megelő­zési módszereiről. A köznapi szóhasználatban ak­kor beszélünk szmogról, amikor hideg, ködös, nyirkos az időjá­rás, s emellett kellemetlenül füstös, szennyezett a levegő. A fotokémiai szmog a környezet és az emberi szervezet szem­pontjából ennél sokkal veszé­lyesebb jelenség. Nyugodt me­teorológiai helyzetben, csekély légáramlás és erős napsütés mellett jön létre olyan lég- szennyező anyagok hatására, mint például a szénhidrogének és a nitrogénoxidok. Ezek el­sősorban a gépkocsik kipufogó­gázaiként kerülnek a levegőbe. Ez a jelenség az iparosodás­sal, a motorozáció fejlődésével párhuzamosan ma már csaknem az egész világon elterjedt. Ma­gyarország európai viszonylat­ban napjainkban közepesen ve­szélyeztetett. A szakemberek véleménye szerint a kutatásnak fontos fel­adata, a fotokémiai szmog ki­alakulásához vezető folyamatok felderítése, valamint olyan módszerek kidolgozása, ame­lyek a város- és ipartelepítési döntéseknél segítséget nyújta­nak a levegőszennyezés meg­előzéséhez. A meteorológiai és kémiai kutatások eredményei­nek felhasználásával, szigorú levegőmin őségi normák előírá­sával. a levegőszennyezés kor­látozásával jelentős mértékben fokozható a hazai környezet­védelem hatékonysága. Közhangulat a patika mérlegén A kitüntetett szobi csapat Idejüket a betegekre és társadalmi munkára fordítják Csak nézek Dákai Zoltánra, a szobi gyógyszertár vezetőjé­re, amikor arról beszél, hogy a helyiségnek a községben nagy a politikai szerepe. Szó­ba kerül itt az árpolitikától a község és járás gondjaiig min­den. Hogy tudatosan foglal­koznak a beteggel, hiszen az orvos nem ér rá erre, itt pe­dig a gyógyszerkeverés, -ára­zás, a tudnivalók elmagyará- zása közben sor kerülhet a be­szélgetésre. Mondhatja bárki, hogy áll­jon meg a menet, mert a gyógyszertár nem politikai in­tézmény. Nos, a szobi csapat maximálisan eleget tesz a be­tegellátás feladatainak is. A „patika” jelenlegi dolgozóinak néhány mondatos portréja. Mini portré Dákad Zoltán gyógyszerész négy éve dolgozik Szobon. Az előző munkahelye Nagybá- tony volt, a szakmai munkája mellett ott is a Hazafias Nép­front titkáraként tevékeny­kedett. Most, a KÖJÁL meg­bízásából járja a termelőszö­vetkezeteket, állami gazdasá­gokat, ellenőrizni, hogy a ta­laj- és növényvédelem okán nehogy túladagolják a mérge­ket, talajt, vizet fertőzve ez­zel. Dákai Zoltán azt mondja: végre sikerült rendet terem­teni ezen a területen. Palovits Gáborné, a Vö­röskereszt helyi szervezetének csúcstitkára, az Egészségügyi Állandó Bizottság elnöke. Hoz­zá tartozik száz idős nyugdí­jas nyilvántartása, a segélyek, panaszok intézése. „A tanács bejelzői vagyunk” — mondja a gyógyszertári közösségről. Már nyugdíjas, 105 órát dol­gozik havonta a gyógyszertár­ban, de a tanácstagi feladatait is ellátja. Dr. Kalácska Lajosné, a Ha­zafias Népfront elnökségének és környezetvédelmi bizottsá­gának tagja. A községben mondják, hogy nagy szerepe van Szob környezetének ren­dezésében, a szeméttelep fel­számolásában. Most azért tal­pal, hogy a terület parkosítá­sa minél előbb megtörténjen. Az eddigiek után csak ter­mészetes, hogy a véradóilapo­kat a gyógyszertár dolgozói szervezik, hogy a tanácsválasz­tásokon, a községi feladatok végrehajtásában vezető szere­pet játszanak. Érthető és in­dokolt, hogy november 7-én ez a kollektíva a „Váci Járás Fejlesztéséért” végzett kiemel­kedő munkájáért oklevelet és kitüntetést kapott. A közösség tagjai nagyon örültek az elismerésnek, a Pest megyei Gyógyszertári Központ vezetőd meg azt mond­ták; körlevélben tudatják ezt a megye gyógyszertárainak dolgozóival. De hát a vállalat­nál előbbrevaló a nyereség számontartása. — Valóban így van? — for­dulok Dákai Zoltánhoz. — A téma kényes, nem be­szélek erről szívesen. Igaz, ér­tekezleteken is szóvá tettem, hogy le kellene a beteget be­szélnem, ne vigyen tíz doboz gyógyszert, ha a fele is elég lenne. De nem tehetem, mert ez vállalat és nyereséget kell elérnie. — Több helyen hallottam már, hogy az új gyógyszerek magas áron kerülnek forga­lomba. önnek is ez a véle­ménye? — Aránytalanságokról van szó, amit többször szóvá tet­tünk már. A jelenleg forga­lomban lévő készletünk egy részének csak eszmei ára van. Más hányaduk, elsősorban az izületi és asztmás megbetege­déseket gyógyító készítmények drágák. Természetes, hogy az idősebb Korosztálynak ezekre van szüksége. Talán megol­dást jelentene, ha az olcsó készítmények árait felemelnék, a drágákét rpérsékelnék. Meg­győződésem, hogy az alacsony jövedelmű nyugdíjasokon so­kat segítenének ezzel. Gyógyszerért Marosra Hetekig beszédtéma volt Szobon, hogy az orvosi ügye­letet megszüntetik 1982. ja­nuár 1-től. Igaz, helyette Nagymaroson lett volna ilyen szolgáltatás. A község vezetői azonban azzal érvelve, hogy mentőállomásuk, üzemeik vannak, s nagy a vonzáskör­zetük, éjszakai telefonjuk van, kijárták, hogy az ügyelet nem szűnik meg. Csakhogy a Pest megyei Gyógyszertári Köz­pont a régebbi tényállást Is­merte, mely szerint orvosi ügyelet Nagymaroson és Vá- mosmikolán lesz, Szobon nem. Ezért a Dákai Zoltán kezében lévő hivatalos értesítésben közli, hogy páros heteken a gyógyszertár ügyeletesi szol­gálatot nem tart, sem hét köz­ben, sem hét végén. Gyakor­latban ez azt jelenti, hogy pén­teken 17 órától hétfőn reggel 8 óráig, illetve zárás után éj­szakánként Szobon nem le­het gyógyszerhez jutni. Egy perőcsényi beteg bejön tehát az orvoshoz, de Nagymarosra kell utaznia gyógyszerért és onnan haza. Tipikus esete an­nak, hogy a jobb kéz nem tud­ja, mit csinál a bal. Szob visz- szakapta az orvosi ügyeletet, de a gyógyszertárit nem. Ha már a kérdést boncolgatjuk, nem árt arról is szót ejteni, hogy sokak véleménye sze­rint szerencsésebb lett volna a három állandó helyen tartóz­kodó (Vámosmikola, Szob, Nagymaros) ügyelet helyett kettővel megoldani a térség ilyen irányú gondjait. Egy ügyeletes orvos lett volna pél­dául Szobon, egy pedig URH-s kocsival a területen. Az állan­dó helyen tartózkodó szakem­berrel mindig kapcsolatban maradva gazdaságosan lehe­tett volna irányítani az autó mozgását. A területen 14 or­vos van. szívesen vállalnának ügyeletet, ritkán kerülne rá­juk sor. A kocsi, a sofőr, az ügyeletesi szoba adott Naponta háromszázan — Minket azonban nem kér­dezett meg senki — mondják rezignáltan a gyógyszertári kollektíva tagjai. Nézem az üzlet forgalmát. Percenként nyitják az ajtót az emberek. A blokkok tanúsága szerint naponta háromszázan fordulnak meg itt. A gyógy­szerész munkáját nem lehet egy bolti eladóéhoz hasonlí­tani. A vonzáskörzetbe hét­ezer ember tartozik. öriásl felelősség. Dr. Kalácska La­josné, a receptkezelés meg­szüntetésének áldásait dicséri. A rendelet megjelenése óta az adminisztrációjuk a töredé­kére csökkent. A fennmaradó időt a betegekre fordítják. No meg, mint a kitüntetés bizo­nyítja, társadalmi munkára. Vicsotka Mihály Megszáfiloftan, elkötelezetten Aki a virágot termeszti... mond nemet. És nemcsak azért, mert akinek valami köze van a szakmához, szinte kivétel nélkül tisztelője, barátja, tár­sa, hanem mert köztudott', so­ha nem kér teljesíthetetlent, fölöslegeset, értelmetlent. Ha azt mondja: erre van szükség, akkor mindenki tudja — a fel­adat valóban lényeges, a mun­kának lesz látszatja, eredmé­nye, haszna. Nyilvánvaló, hogy van nála kevésbé szigorú főnök is. Ke­vésbé maximalista, engedé­kenyebb, elnézőbb. De aligha akad olyan, aki nagyobb sze­retettel adja át tudását, aki jobb példát mutat a munká­ban, emberi magatartásban, szemléletben. Határozottan el­várja, hogy fiatal munkatár­sai szakmailag felkészült, le­hetőleg nyelveket beszélő kul­turált emberek is legyenek. A mérnök ne röstiellje megta­nulni a szakmunkás-feladatok sorát, és ne legyen ügyetlen a keze odakint a kertben, a parkban, a földmunkában és a kötözésben sem. Ez alapelve, nem enged belőle. Fontosnak tartja — és, hogy igaza van, saját példája bizonyítja. Véle­ménye szerint személyes sike­rei is mind a Sasadnak kö­szönhetők — ebben nyilván van igazság —. de talán nem jár távol a valóságtól az sem, hogy Ausztriában, az NSZK- ban. Svédországban kivívott tekintélye elsősorban Hochen- b'urger Annának, a nagy tudá­sú kertészmérnöknek, a szak­embernek, a nyitott, érdeklődő, magával és másokkal szemben egyformán igényes, gondolko­dó embernek szól. Láng Zsuzsa nemesítése), a gyártásfejlesz­tésen át (korszerűbb megmű­velés, optimális termesztési kö­rülmények teremtése) az érté­kesítésig (50 virágüzlet Buda­pesten és jó néhány a vidéki városokban) —, és művészet is. A szállodák díszítése, a nö­vények gondozása és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások, vá­sárok, kiállítások alkalmi kompozíciói, éttermek, kert­helyiségek növényzetének ter­vei — a szövetkezet profiljá­ba vágó feladatok, megbíza­tások. De azt, hogy milyen vi­rágból készüljön a falikosár, milyen enteriőrhöiz illik a ger- bera, melyikhez inkább a szal­mavirág — már holtbiztos íz­lés, csalhatatlan érzék és ala­pos szakértelem dönti el. Két évtized eredménye, hogy a főágazat-vezetőnő nemcsak a szakma összes fortélyát, csín- ját-bínját ismeri, hanem azt is pontosan tudja, melyik üzlet virágkötőnője csinálja a leg­szebb eszpresszódekorációt, melyik mérnök profi a téli­kert-tervezésben, melyik nö­vény a legmutatósabb. leggaz­daságosabb a Fórum szálloda díszudvarához. Egy pillanat nyugalmat sem engedélyez a telefonnak — igaz, hogy a ké­szülék sem neki. felkérik, meg­kérik, elkérik, öt magáit, a taná­csát, a tudását. Hat számjegy — és lesz tőzeg, újabb tárcsá­zás és már készül is a malom­kerék nagyságú szállodadísz. Ogy tűnik, neki senki sem vaiból inkább az derül ki, hogy aki a virágkertészet szerelme­se, megszállottja, elkötelezett­je, annak nincs könnyű dol­ga. A haszontalan, csupán esz­tétikuma miatt termesztett dísznövény, a környezetet szé­pítő dekoráció, a vázába, ko­sárba, díszparkba való virág épp olyan termék, közgazda- sági tényezők, szabályozók ál­tal szigorúan meghatározott gyártmány, mint bármelyik, a népgazdaság hierarchiájában előállított, jövedelmező pro­duktum. Megvan a technoló­giája, kell hozzá nyersanyag — az átlagosnál jóval több — energia és pontos forgatókönyv alapján működő, kivitelező gárda. Ennek áll az élén a szövet­kezetben 1970 óta Hochenbur- ger Anna. Személyisége, lénye ugyanazt a látszólag nehezen összeegyeztethető kettősséget sugározza, mint a dísznövény- termesztés: szigorú raciona­litás, csillapíthatatlan tettvágy, matematikai pontosság ele­gyül a szép, a harmónia, a de­rű igényével. Épp olyan verti­kális egyéniség, mint azt a Sa­sad termelési módjáról mond­ja. A virágtermesztés üzlet — a kertészettől az értékesítésig, a gyártmányfejlesztéstől (új, minőségileg minél jobb fajták Van szakma, hivatás és mun­ka. És van egy életen át tar­tó, olthatatlan szerelem. Van, aki ellátja a dolgát, tisztesség­gel helytáll, van, aki köteles­ségtudó, elhivatott. És van, akinek nem dolog a munka, hanem maga az élet, a legfon­tosabb, a lényeg. Van, aki sze­ret beszélni a szakmájáról. És van, aki nem is tud másról, akinek gondolatai, mondatai minden kitérő és kacskaringó után visszakanyarodik a hi­vatáshoz. Hochenburger Anna esetében a dísznövényekhez, virágokhoz. Húsz esztendő óta tartó sze­relme a virágkertészet, a dísz­növénytermesztés nemcsak a csokrokhoz, bokrokhoz kötő­dik, hanem topográfiailag is erősen behatárolt. Az egyetem padjából vezetett útja a Sa­sad Termelőszövetkezetbe. Az­óta nincs különbség az „én” és „mi”, a mérnöknő tervei és gondolatai, valamint a szövet­kezet érdekei között. Beszélge­tésünk egész időtartama alatt kétséges volt: Hochenburger Anna főosztályvezetőről, vagy a Sasodról rajzolódik a port­ré. Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet — tartja a közhellyé csontosodott mon­dás. De a főágazatvezető sza-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents