Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-10 / 8. szám
1982. JANUÁR 10., VASÁRNAP MKci-et W K/imtw Korunk követelménye n sokoldalúság Az embert mire viszi rá az élet? A csöppnyi irodában most nem találni egy talpalatnyi helyet. Az íróasztalon irattartók félméter magas halmokban, az írógép a dohányzón, mert a gépasztalt óriási papírlepedők foglalják el, rajtuk e percben születnek a rubrikák hosszú vonalzó segítségével. Mi lesz ebből?! Nyolc ágazatban A hernádi Március 15. Tsz állattenyésztési főágazatveze- tője, dr. Fodor István máris odalép, s a közgazdász szakértelmével fog a magyarázatba: — Az idén jutottunk el odáig, hogy az állattenyésztésben túllépjük az egymilliárdos termelési értéket. Ez természetesen amilyen meghökkentő így első hallásra, ugyanannyi gonddal is jár, nem lesz valami sétagalopp. Mindannyian tudjuk. Ezért feltétlenül szükségem lesz az év során arra, hogy néhány naturális mutató szinte naprakészen jelezze, miként alakul a termelési folyamat eredménye, a hozam, illetve mennyi az ehhez felhasznált ráfordítás. S amint kis táblázatom adatai figyelmeztetnek, rögtön oda nyúlhatunk, ahol baj van a gazdasági hatékonysággal. A hangsúly itt és most azon van, hogy rögtön. Mert ránk is vonatkozik a rugalmasság követelménye, nincs idő fél évig is elemezgetni esetleges gyengébb produktum után, ugyan, hol követhettük el a hibát? Hibaforrás pedig akadhat, nem is kevés. A főágazat a következőkből tevődik össze: hunniahibrid törzstenyészet, szülőpárágazat, baromfikeltető üzem, hús baromfi-ágazat, sertéstartás, takarmánygazdálkodás, háztáji állattartás, valamint a közvetlenül nem produktív állategészségügyi szolgálat. Az állattenyésztés a nagy gazdaságokban is mintegy hárommilliós termelési értékkel szokott szerepelni. Itt — a csaknem félmilliós beruházás nyomán — jócskán megugrott. Ez a mennyiségi változás egy sor minőségi változást feltételez, jobban mondva követel. Es elsősorban a főágazatban dolgozó emberektől, akiken a szervezés ésszerűsége múlik. Ebben rejlik hát zömmel az a sok gond, amit a főágazatve- zető az elején említett, mint mondottam volt, a közgazdász szakértelmével. Miért hozakodtam elő megint ezzel a minősítéssel? Azért, mert dr. Fodor István képesítése szerint nem közgazdász, hanem állatorvos. Akként is kezdett dolgozni kezében friss diplomájával tizenkét esztendeje. S lám, mire ráviszi az embert előbb-utóbb az élet? Ma már olyan otthonosan mozog a gazdaságossági számítások között, mintha mindig ezt csinálta volna. Az ő példája is igazolja, a modern vezetőnek sokoldalúnak kell lennie. Évente tizenkétmillió csirke keltetésére képes Hernádon ez az üzem Erdősi Agnes felvétele Fő a fejünk Éppen ezt a sokoldalúságot forgatom a fejemben, annál is inkább, mert beszélgetőpartnerem egyszemélyben a Pest megyei 15. számú választókerület országgyűlési képviselője is. Látóköre messze szélesebb a gazdasági szféránál, hiszen tíz község — Dabas, Inárcs-Ka- kucs, Üj hártyán, Üjlengyel, Hernád, Pusztavacs, Táborfalva, Örkény, Tatárszentgyörgy — negyvenezer lakosának is szószólója, el kell hát igazodnia egy sereg olyan dologban, ami esetleg oly messze van eredeti hivatásától, mint Makó Jeruzsálemtől. Már tenném is föl a kérdést, mi az, ami most dr. Fodor Istvánban a képviselőt foglalkoztatja, de megelőz, miközben látszólag még mindig a szövetkezet gondját-baját boncolgatja: — A baromfdnevelés rettentő energiaigényes ágazat. Igen, igen, a fűtés miatt. Drága az olaj. Persze, amikor berendezkedtünk az olajra, akkor az látszott ésszerűnek. De változtak az idők, alkalmazkodnunk kell, ahogy csak tudunk. Eszünkbe jutott, hogy itt húzódik tőlünk nem messze egy jókora gázvezeték, „meg kellene csapolni”. Addig osztot- tunk-szoroztunk, míg kipréseltünk a magunkéból 120 millió forintot, amit érdemes az energiaracionalizálásra áldozni, hiszen kiszámítottuk, alig két év alatt megtérül. A baromfitenyésztési üzemek révén három falut érint az építendő gerincvezeték, s eljut Dabas. határáig. Hogy átlépje a nagyközség határát, arra — most úgy tűnik — aligha kerül sor, mivel nem tervezett beruházásról van szó, s ha lenne is rá pénzük a dabasiaknak, nem kapnak hozzá engedélyt. Fő a fejünk, mit lehetne csinálni? Választók nevében S már senkinek sem lehet kétséges, hogy a dabasi gázellátásért nem a hernádi főállattenyésztő küszködik, hanem az országgyűlési képviselő. Hogy milyen eredménnyel? Korai volna még bármit is mondani. A járás vezetőivel együtt — s gondolom a megyével is — a lehetséges megoldáson törik a fejüket. Érdemes. Üjabb' tízezer ember jutna gázhoz, nem beszélve a járási székhelyen működő intézményekről, például a tizenhét Évente négyszer Búzaaratás ollóval Beérett az őszi búza az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének növényházában, a fitot- ronban, ahol megkezdték az érett kalászok aratását. A — termőterület — nagyságának megfelelően csak ollóval vágták le a megsárgult növényeket, s parányi cséplőgéppel csépelték ki a szemeket. A magvakat néhány napi pihentetés után csíráztatják is, földdel töltött csődarabkákba ültetik, majd jarovizációs kamrákban helyezik el, ahol mesterséges klímaváltozással meggyorsítják a búza fejlődését. A növények innen három hónap után kerülnek a kísérleti parcellákba, A fitotron segítségével évenként négy alkalommal tudnak aratni. A kutatók évente több száz ke- resztezési, változatot hoznak létre, s azok közül választják ki azokat, amelyek a legjobb tulaj donságúak. A búzanemesítők jó munkáját bizonyítja, hogy az elmúlt évtizedben évente egy-egy új fajta nyert állami elismerést, s szaporította a jó tulajdonságú — bőtermő, intenzíven termeszthető — búzák választékát munkahelyes szakorvosi rendelőről, s az üzemekről vagy az ottani tsz-ről. A képviselő kitér egy pillanatra a dabasi rendelőintézet kapcsán az egészségügyi ellátásra. Tolmácsolja választó- körzetének véleményét, amikor azt mondja, hogy eáen a téren minden megoldott a hatodik ötéves tervidőszakra. Bár így volna ez a kereskedelmi hálózatot illetően is! Ám még az sem valószínű, hogy mostanában jelentősen javulna a helyzet, hiszen a képviselő tudomása szerint az áfészihek évekig nem lesz pénze a fejlesztésre. S az oktatás? Ami hiányzik, azt ebben a tervciklusban pótolni tudják. Az idén kezdik például bővíteni a hernádi iskolát, szeptemberre be is fejezik. Fegyelemmel, pontosan A szervezés valóban .egyik erőssége dr. Fodor Istvánnak. Velem is megállapodott előre, hogy mennyi ideig tart ez a beszélgetés. Aztán amint már csak néhány perc van a közösen meghatározott időből, egyre többször szólal meg a telefon: sorra bejelentkeznek azok a munkatársai, akikkel délután két órára tűzte ki az eszmecsere kezdetét. Fegyelem, pontosság, lelkiismeret. Egyként jellemzője tehát a hernádi tsz főágazatvezetőjének — s a választókerület országgyűlési képviselőjének is. Aki mellesleg még mindössze harminchat esztendős... Bálint Ibolya Magyar-szovjet kutatások Korrózióvédelem Magyar—szovjet közös kutatások eredményeként új korrózióvédő eljárás alkalmazását, elterjesztését kezdték meg a hazai vegyiparban. Az úgynevezett anódos elektrokémiai módszert első alkalommal a Tiszamenti Vegyiművek kéri- savüzemében az acéltartályok védelmére alkalmazzák. Az eljárás bevezetését a veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet, a moszkvai Karpov Intézet és a szeverodo- nyecki korrózióvédő laboratórium munkatársainak négyéves közös kutatása előzte meg. A Szovjetunióban már több esetben alkalmazott módszert igazították együtt a magyar vegyipar sajátosságaihoz. Ennek lényege, hogy a védendő szerkezetet az egyenáramforrás pozitív pólusához — az anódhoz — kapcsolják, a negatív pólushoz pedig egy korrózióálló acélcsövet, amelyet az agresszív közegbe — a tartályban levő savba — merítenek. E rendszer kialakításával olyan elektrokémiai folyamat játszódik le, amelynek eredményeként a védendő szerkezet felületén a fém és az agresszív közeg elemeiből nem oldódó réteg keletkezik, amely azután megakadályozza a további károsodást. Ily módon többszörösére növelhető a kén- savtartályok élettartama, de számos más maró vegyületet tároló tartályé is. A korrózióvédelmi rendszer hatékonyságát rendszeresen mérik és az eredményeket közösen értékelik. A szolnoki tapasztalatok alapján a magyar és szovjet kutatók együtt keresik majd az új eljárás újabb alkalmazási területeit. Együttműködés eredménye KCST-szobvóiiyok A Magyar Szabványügyi Hivatal a különféle tárcákkal együttműködve, számottevő eredményeket ért el a műszaki szabályozás ésszerűsítésében, az állami és a KGST- szabványok összehangolásában. Jelenleg 2500 közös KGST- előírást tartanak nyilván, s az idén számuk újabb néhány százzal gyarapodik. Az idei feladatok között különösen fontos az alapanyagokkal és az energiahordozókkal összefüggő szabványok körének bővítése, további korszerűsítése. A szabványok a különféle anyagok előállításához szükséges energiamennyiséget is tartalmazzák majd. Elsőként az építőanyagiparban, a vaskohászatban és a gépi alkatrészek előállításánál vezetik be az előírásoknak ezeket az új elemeit. A HÉT HÍRE LIBATOPFÉLE 0 Megalakult a Kodály Emlékbizottság, feladatul vállalva, hogy méltó kereteket teremt a XX. századi magyar zene nagy mestere születése századik évfordulójának köszöntéséhez. Q A KPVDSZ elnöksége a kereskedelmi dolgozók anyagi ösztönzésének rendszerét elemezte. @ Az agrártörténeti emlékek védelméről fotókiállítás nyílt Székesfehérvárott. & A hét híre az is, hogy befejezte a szezont a megye gazdaságaitól nagy mennyiségben répát átvevő Hatvani Cukorgyár. Furcsa sors jutott a legutóbbi két évtizedben a liba- topfélék családja e legnemesebbjének, a cukorrépának. Volt idő, amikor már-már a fölös, a gyomnövénynek kijáró bosszúsággal beszéltek róla, mert hiszen mekkora értékes földterületet foglal el, később' viszont erőteljesen folyt az agitáció, termesszék a gazdaságok, törődjenek jövőjével. A két végpont között az áll, hogy átmenetileg, csalókán, egyszerűbbnek tűnt a cukor behozatala, mint a répa itthoni termesztése, majd amikor — és nem átmenetileg — az árak egyre magasabbra lépkedtek, az egyszerűnek látszó megoldás drága út lett, azaz járhatatlan a számukra. Ez az a növény, amely egységnyi szántóterületre számítva a legtöbb tápláló anyagot adja! Nincs olyan része, amit ne lehetne haszonnal bevonni az emberi étkezésbe, az állatok etetésébe, azaz, ami nagy ritkaság, szinte veszteség nélkül dolgozható fel. Az emberi táplálkozás, az állati takarmányozás e sokoldalú növénye nincs egészen kétszáz esztendős sem. A libatopfélék takarmányozásra már régóta használt répájából nemesítették ki, fokról fokra jutva el oda, hogy napjainkban a legjobb fajták cukortartalma — a gyári lére értve — a 25—28 százalékot is elérheti. Fokozatosan csökkent a megyében ennek a fontos ipari növénynek a vetésterülete. A hetvenes évek elején átlagosan 3,5 ezer hektárt tett ki, 1978-ban, minden korábbi csúcsot megdöntve, fölhízott 4,5 ezer hektárra, de csak azért, hogy onnét gyorsan visz- szalépkedjen a korábbiaknál is kisebb területre, mivel 1980- ban 3200 hektáron termesztettek cukorrépát a megyében. Tíz esztendő alatt ugyanakkor — az, állami gazdaságokban gyorsabban, a termelőszövetkezetekben valamivel lassabban — nyolcezer kilogrammal nőtt az egy hektárra vetített átlagtermés, azaz mind erőteljesebben éreztetik hatásukat az új, bőtermő, a növényi betegségekkel és az állati kártevőkkel szemben ellenállóbb fajták. Részben ez, részben a gépesítésben hosszú ideig fennállt dilemmák megoldása segítette elő a termesztési kedv föltámasztását, élénkítését pedig a felvásárlási árak, a minőségért fizetett felárak változásai támogatták. Ennek ellenére sincs minden rendben a cukorrépa holnapja körül, mivel a gazdaságok egy része sokallja a ráfordításokat, kevesli az elérhető jövedelmet, azaz fontolgatja, fölhagy a termesztéssel. Igaz, a termelési rendszerek sokat javítottak a technológiai feltételeken, ám a növény korábbi sorsa, meg- és lebecsülésének váltakozása bi- zalmatlanságot keltett, ami napjainkig sem oszlott el teljesen. Mind sok más növénynél, a cukorrépánál is szembetűnőek a megyén belül a tetemes eltérések az átlagtermésben, hiszen a legjobbakat — a nagy- kátai járás gazdaságait —• hektáronként 16 ezer kilogrammos többlet választotta el a legszerényebb eredményt elérőktől. Amiben természetesen közrejátszanak a termőhelyi adottságok, ám az szintén, egy- egy gazdaságban milyen fontosságot tulajdonítanak a ráfordítások alakulásának, azaz csupán a jövedelemre, avagy az elérhető legjobb jövedelemre figyelnek-e?! Mert a legegyszerűbbnek az látszik, ha nem fizet egy-egy növény a várakozásnak megfelelően, hogy megszüntetik a termesztését. ám nagy kérdés, oz egyszerű célszerű-e? Tudora a mezőgazdasági termesztésnek, Tessedi/c Sámuel volt az első, aki hazánkban foglalkozni kezdett a cukorrépával, nagy jövőt jósolva ennek a növénynek. Tévedett volna a tudor-jós? Aligha. A jövő mély kútjában azonban nem fedezhette fel haszon és ráfizetés viszonylagosságát, gyo.s változását, ahogy arra sem gondolhatott, egyik növény a másiknak vetélytársa lesz a jövedelmezőség mérlegén. A libatopfélék e legnemesebbjének sorsa a legutóbbi évtizedekben éppen ezért nem pusztán egy növény sorsa; tanulság-terméssel is szolgált. Megszívlelendő, alkalmazandó tanulságokkal. Mészáros Ottó Egyeztetett érdekek alapján A BOLTOK bejáratánál már jó néhány napja tanulmányozhatjuk az új nyitvatartási rendet; szinte mindenütt módosítani kellett ahhoz, hogy az idén a kereskedelmi dolgozók is megkaphassák a heti két pihenőnapot. A kereskedelemben az ötnapos munkahét bevezetése az egész lakosságot közvetlenül érinti — kit kellemesen, kit kellemetlenül. A fogyasztók és a szolgáltatók érdekei ebben a tekintetben csak nehezen egyeztethetők össze, hiszen a fogyasztóknak az lenne a legkényelmesebb, ha a hét minden napján, a nap minden órájában, nyitott ajtókat találjanak. (Valaha volt is egy ilyen élelmiszeráruház Budapesten, amelyet máig is „éjjel-nappali” Csemegének becéznek). A vásárlók ilyen természetű kényeztetése idejét múlta, ami viszont nem jelenti azt, hogy az ötnapos munkahéttel tovább csökken a nyitvatartási idő. A Belkereskedelmi Minisztérium illetékes vezetői sajtótájékoztatón közölték a nyilvánossággal, hogy az üzletek, az áruházak, a vendéglátóhelyek, az utazási irodák heti nyitvatartási időtartama nem változik. Ami mégis módosult, és amit vegyes megítéléssel fogadunk, az a nyitás és a zárás időpontja. Az élelmiszerboltok szombatonként korábban húzzák le a redőnyt, viszont csütörtökön és pénteken tovább tartanak nyitva. Az iparcikküzletek szintén korábban zárnak szombaton, viszont egy részük már reggel 8-kor nyit, és a csütörtök mellett a pénteket is bevásárlónappá nevez- ték ki A MÓDOSÍTÁSOKRA azért van szükség, hogy a heti két pihenőnapot a kereskedelemben is kiadhassák. Egyúttal arra is igyekeznek bennünket nevelni, hogy szabad szombaton még bevásárlással se fárasszuk magunkat, hanem szabad időnket a pihenésnek, a sportnak, a szórakozásnak, a családnak szenteljük. Az álláspont vitatható. Mert igaz ugyan, hogy a hűtőgéppel felszerelt háztartások nem szorulnak mindennapi bevásárlásra, a tartós élelmiszereket meg igazán meg lehet venni a hét bármely napján, nálunk a dolgozó nők közül sokan mégis rákényszerülnek, hogy szombaton menjenek a piacra, sőt, a boltba is. így juthatnak friss áruhoz, azután a hétköznapok, különösen ahol kicsik még a gyerekek, nagyon zsúfoltak, rohanással telnek. Mindennek ellenére azt lehet mondani, hogy helyénvaló a bevásárlást lehetőleg hét közben elvégezni; így lehetne korszerűbb az életmód. Feltehetőleg idővel módosulnak is a vásárlói szokások, alkalmazkodnak ahhoz, amit a kereskedelem sugall, sőt, propagál. Nagyobb gonddal csak azok találják szembe magukat, akik kis községekben élnek, vagy olyan helyen laknak, ahol csupán apró üzletek működnek. Egy olyan üzletben ugyanis, ahol mindössze egy-két, vagy legfeljebb három alkalmazott dolgozik, a heti két szabadnap kiadásához heti két napot zárjva kell tartani. Méghozzá — az ott dolgozók érdekében a vasárnapon kívül lehetőleg szombaton vagy hétfőn. Egy jól szervezett és megfelelően felszerelt háztartás könnyedén vezethető úgy is, hogy két, egymást követő napon a bolt felé sem néz a család. Inkább az a kérdés, milyen lesz ezekben az élelmiszerboltokban az áruválaszték a kétnapos zárás előtt és után? Tartani lehet attól, hogy — gyenge. Zárás előtt azért, nehogy a boltos nyakán maradjon romlandó áru, a két bolti pihenőnap után azért, mert a friss szállítmányok esetleg nem érkeznek • meg a nyitásra. Még bonyolultabbá válik a dolog, ha meggondoljuk, hogy az élelmiszeriparban, ahol a friss tejtermékek, felvágottak készülnek, esetleg szintén szabad szombatot tartanak; s akkor vajon mit szállítanak a hétfői hajnali boltnyitásra ? AKADNAK MÉG MÁS, kidolgozatlan részletkérdései is az új rendnek. Köztudott, hogy a kereskedelmi dolgozók mintegy 80 százaléka nő, nagy részük édesanya, Vajon hogyan tudnak gondoskodni a gyermekek felügyeletéről ott, ahol a bölcsődék, az óvodák, az iskolák szabad szombatot tartanak, de a boltok kinyitnak? Vagy: mit kezdjenek a szombati bevétellel az üzletek dolgozói ott, ahol a posta — szabad szombat lévén — nem veszi fel a pénzt? Mielőtt csak a fogyasztói érdeket állítanánk előtérbe, gondoljuk meg, hogy a rövidített szombati üzleti órák is azt jelentik a kereskedelmi dolgozók számára, hogy a második pihenőnapot általában csak havonta kétszer kaphatják meg szombaton. Végül is úgy tűnik, hogy a most kialakított új nyitvatartási rend ésszerű és tisztességes kompromisszum a vevők és az eladók között, aminek eredményeként — hisz ez a lényeg — a négyszázezer kereskedel- ' mi és vendéglátóipari dolgozó is élvezheti a heti két pihenőnapot. Gál Zsuzsa >
