Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-31 / 305. szám

2 “y$Mr£ap 1981. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK Az 1981-es év világpolitikai kérdései Küzdelem a hidegháborús erőkkel Minden óév végén világ­szerte megkísérlik összegezni: milyen esztendő is zárult a vi­lágpolitikában, milyen irány­ban haladtak az események Földünk főbb térségeiben, amelyek annyira meghatározó szerepet játszanak ma az em­beriség történelmében. Az 1931-es évet kétségtelenül az jellemezte, hogy a hideghábo­rús erők fellépésére a nem­zetközi porondon az előző éveknél erőteljesebben érvé­nyesültek a feszültség foko­zása irányába ható törekvé­sek. De fokozták tevékenysé­güket ebben az időszakban a szocializmus, a béke, a hala­dás erői is, hogy útját állják az enyhülés eddigi vivmányai elleni rohamoknak. Ez a küz­delem hullámzott végig az 1931-es esztendőn, s a fe­szültség hol kiéleződött, hol pedig valamelyest csökkent. Az óév végére azonban kitűnt, hogy az enyhülés irányzatát semmiféle hidegháborús hisz­tériával nem lehet teljesen visszaszorítani. HOGYAN “ALAKULTAK A FŐBB ESEMÉNYEK A NATO ORSZÁGAIBAN? ___________ Mé g az év elején, ponto­sabban január 20-án „őrség­váltás” zajlott le a washing­toni Fehér Házban. A demok­ratapárti Cartert, Ronald Rea­gan republikánuspárti politi­kus váltotta fel az elnöki székben. Reagan az egykori moziszínész, aki Kaliforniá­ban volt kormányzó, mielőtt a fegyverkezési verseny foko­zásának elsődlegességének programjával először köztár­saságpárti elnökjelölt, majd a legmagasabb amerikai végre­hajtó hatalmi tisztség birtoko­sa lett, elnöki beiktatása után azonnal felsrófoltatta az amúgyis magas hadikiadáso­kat. Reagan elérte, hogy az amerikai törvényhozás az 1982- es pénzügyi évre 32,6 milliárd dollár kiegészítést szavazott meg katonai kiadá- SNgrá\é.C "így a hadiköltségve­tés elepte a 199,7 milliárd dol­lárt, amely rekordösszeg béke idején az Egyesült Államok történetében. Történt ez ak­kor, amikor a munkanélküli­ség mintegy kilenc százalék körüli volt, s az év végére megközelítette a kilencmilliót azoknak az amerikaiaknak a száma, akik kenyértelenekké váltak. E rekordösszegeket úgy teremtették elő, hogy a szociális kiadásokat már 1981-ben 16 milliárd dollár­ral csökkentették, s e költség- vetési tételek az ezután kö­vetkező három évben újabb 75 milliárd dollárral lesznek majd alacsonyabbak. Vagyis a növekvő hadikiadásokat a - legszegényebb rétegekkel akarják megfizettetni. Az új amerikai vezetés mindent megtett, hogy a töb­bi NATO országot is hasonló politikára bírja. A szövetsé­gesek fokozott fegyverkezési versenyének azonban nem utolsósorban gazdasági reali­tások álltak útjába: 15 NATO államban és hat másik tőkés országban a munkanélküliek száma az egész év folyamán húsz millió körüli volt. A Reagan kormányzatnak a NATO tanácsülésein sikerült újra megerősítenie áz 1973-as határozatot. amely szerint 1983- ig bezárólag 572 Per­shing—2 rakétát és manőve­rezhető robotrepülőgépet te­lepítenek Nyugat-Európa több országába, hacsak a tárgyalá­sokon, amelyeket a Szovjet­unióval folytatnak, nem érnek el olyan megállapodást, amely „szükségtelenné” teszi ezt. Washington azonban csak a közvélemény nyomása alatti szövetségesei sürgetésére szánta el magát nehezen a genfi tárgyalásokra a közép­hatótávolságú rakéták ügyé­ben. Miként az Észak-Atlanti Szervezetben súrlódások tá­madtak akkor is, amikor a szocialistapárti Mitterrand lett Franciaország elnöke és alakított kormányt négy kom­munista miniszter bevonásá­val. A Reagan kormányzat ezt megpróbálta kifogásolni. De amikor Mitterrand visszauta­sította a francia bel ügyekbe történt illetéktelen amerikai beavatkozási kísérletet, a w Reagan elnök kénytelen volt felfüggeszteni egy Izraellal néhány héttel korábban aláírt katonai egyezményt. A Biz­tonsági Tanács pedig határo­zottan elitélte a törvénytelen akciót és január elejére ha­táridőt tűzött ki a Tel Aviv-i döntés visszavonására, mert ellenkező esetben a szankciók következnek. HOGYAN ALAKULT A HELYZET A PERZSA-ÖBÖL TÉRSÉGÉNEK ORSZÁGAI­BAN? Az év egyik legfontosabb eseménye: Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt tárgyalása Reagan kormányzat vissza­táncolt, s inkább azt hangsú­lyozta, hogy az új elnök előd­jénél jobban „közeledik az at­lanti elképzelésekhez”. A Pentagon régi elképzelé­se teljesült, amikor 1981. de­cemberében Spanyolország 16. NATO-tag államként csatla­kozott a szövetséghez. Viszont rendkívüli fiaskó volt ugyan­ebben a hónapban, amikor el­ső ízben a NATO történeté­ben egy hadügyminiszteri ta­nácskozás közös közlemény nélkül ért véget. Papandreu Görögország új kormányfője, akinek szociáldemokrata szí­nezetű PASOK pártja elsöprő győzelmet aratott, bejelentet­te: Athén fokozatosan elsza­kad a NATO katonai szerve­zetétől. Az 1981-es esztendőt nem egyszer jellemezték sokksze­rűen ható, váratlan esemé­nyek, terrorista cselekmények a NATO országokban. Már­cius 30-án a washingtoni Hil­ton szállóból kilépő amerikai elnök ellen merényletet kö­vettek el. Hinckley több lö­vést adott le Reaganra, akit egy ideig kórházban ápoltak. ~~ HOGYAN FEJLŐDTEK AZ ÉV SORÁN A SZOCIALIS- TA KÖZÖSSÉG ORSZÁGAI? A szocialista közösség álla­mainak ereje és tekintélye to­vább növekedett az év folya­mán. Ebben az évben tartot­ták meé Moszkvában az SZKP XXVI. kongresszusát. Ez a február 23 és március 5 közöt­ti tanácskozás elfogadta a szovjetország gazdasági fejlő­désének 1990-ig körvonalazott programját. A XI. ötéves terv időszakában a népgazdaság fejlesztését célzó beruházá­sok értéke 700 milliárd rubel lesz. ! Fokozzák az ipari üze­mek automatizálását és egész robotrendszereket állítanak szolgálatba, amelyek emberi kéz érintése nélkül termelnek. Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára a kongresszu­son előterjesztette a Szovjet­unió békeprogramját. Az Egyesült Államokkal való tárgyalások felújítása mellett, javasolta fogadjanak el biza­lomerősítő intézkedéseket. Ezek sorában a Szovjetunió kinyilvánította készségét ar­ra. hogy a Helsinkiben hozott döntéseken túllépve, a had­gyakorlatok előzetes bejelen­tését kiterjesztik a Szovjet­unió egész területére. Az 1981-es esztendőben egy- időben indultak a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak tagországaiban az új öt­éves tervek. Az év folyamán egész sor testületi, miniszteri szintű és kétoldalú tanácsko­zás alkalmával egyeztették a kölcsönös kooperációt, az áruszállításokat és az együtt­működés más területeit. Az év folyamán többször keltett jogos aggodalmat a szocialista közösség államai­nak közvéleményében a Len­gyelországban mélyülő politi­kai-társadalmi válság, a szo­cialista-ellenes erők akna­munkája. A Szolidaritás szak- szervezetben felülkerekedtek a külföldről is bujtogatott szélsőséges elemek, s decem­berben megtartott radomi ta­nácskozásukon a szocialista rend elleni támadás forgató- könyvét is kidolgozták. A ter­vezett jobboldali hatalomát­vételi kísérlet nyitányának előestéjén a Lengyel Népköz- társaság Államtanácsa szük­ségállapotot hirdetett ki a szocialista társadalmi rend megvédésére, s Jaruzelski hadseregtábornok vezetésével létrejött a Nemzeti Megmen­tés Katonai Tanácsa, amely erélyes intézkedések egész so­rával lépett fel az ellenforra­dalmár elemek ellen. Decem­ber végére fokozatosan javult a helyzet, mindinkább megte­remtődtek a békés termelő munka feltételei. MI TÖRTÉNT Á MOST VÉGET ÉRŐ ÉV SORÁN A KÖZEL-KELETEN? _________ A Reagan-kormányzat be­iktatása után sietett Izraelt biztosítani arról, hogy a ko­rábbihoz hasonlóan ez a ka­binet is támogatja Tel Aviv agresszív politikáját. Ettől fel­bátorodva a Begin vezette Li- kud-tömb, amely újra elnyerte a viszonylagos többséget a vá­lasztáson, olyan provokációk egész sorát követte el, amelyek még Washingtont is meghök­kentették. Június 7-án izataeili repülőgépek bomsbatámadást hajtottak végre a francia se­gítséggel, Bagdad mellett épülő Tammuz iraki atomerőmű el­len. Egymást követték a Liba­non elleni fegyveres provoká­ciók is. Július 17-én 12 izrae­li harci repülőgép bombázta Bejrut nyugati negyedét. Ebben a helyzetben Wa­shington elvesztette a Camp David-i különutas politikájá­nak egyik tartópillérét, Anvar Szadatot, akit október 6-án egy díszszemlén gyilkoltak meg a vallási fanatikus merény­lők. Gyilkosai, egy összeeskü­vés tagjai, „iszlám köztársa­sággá” akarták átalakítani a Nílus-menti országot. Muba­rak korábbi alelnök, akit népszavazással erősítettek meg ezután a legmagasabb állami tisztségben, Szadat politikájá­nak folytatását hirdette meg, s az eredeti tervek szerint sor került a Eényes Csillag elnevezésű amerikai hadgya­korlatra is. Ezen Washington az általa létrehozott úgyneve­zett gyorshadtest felvonulta­tását próbálta ki a Közel-Ke­letre és a Perzsa-öböl térsé­gébe. Már-már úgy tűnt, hogy Szadat halála ellenére, bizo­nyos belső „reformok” után, — amelyeket Washingtonban inkább taktikaiaknak tekin­tettek Mubarak részéről —, folytatódhat a Camp David-i különbéke betetőzése. Reagan azt remélte, hogy az egyipto- mi-izraeli-amerikai tárgyalá­sokon valamilyen formulát dolgozhatnak ki, amely bizto­sítja a megszállt arab terüle­tek fölött az izraeli uralmat, de olyan korlátozott autonó­miát biztosít a közigazgatás­ban az ott élő palesztinok­nak, amely elfogadható lesz az egyiptomi vezetés és a Washington-barát arab álla­mok csoportja számára. Az év vége azonban olyan izraeli provokációval zárult, amely Washingtont is meghökken­tette. Tel Aviv egyszerűen be­jelentette, hogy izraeli terü­letként bekebelezi az 1967-es háborúban Szíriától elraga­dott Golan magaslatokat. Mu­barak haladéktalanul vissza­vont minden ígéretet a Tel Avivval való tárgyalásra. Reagan kormányzata megújí­totta a Carter által meghir­detett doktrínát, amely a Perzsa-öböl térségét „az Egyesült Államok érdekei szempontjából elsőrendű fon­tosságú területnek” nyilvání­totta, s kimondta, hogy Wa­shington „kész mindent meg­tenni” az olajszállítmányok útvonalának „biztosítására.” Tovább folytatódott ennek megfelelően az amerikai tá­maszpontok kiépítése a tér­ségben, elsősorban Diego Gar­da szigetén. Ami az iráni—iraki hábo­rút illeti, lényeges változás nem következett be a fronto­kon 1981 folyamán sem. Tehe­rán valamelyest javított pozí­cióin, s visszafoglalt olyan irá­ni területeket, amelyeket az iraki hadsereg még 1980. szep­temberében szállt meg. Ami az iráni belső helyze­tet illeti. 1981-ben kiéleződött a küzdelem a Khomeini köré tömörülő erők és a2 úgyneve­zett polgári liberálisok között. A küzdelem egyrészt Bani- szadr elnök leváltásában, majd szökésében, továbbá a pokolgépes merényletek egész sorában fejeződött ki, ame­lyek során szinte az egész ad­digi csúcsvezetés Khomeini kivételével életét vesztette. MILYEN BÉKEKEZDEMÉ­NYEZÉSEKET TETTEK A SZOCIALISTA ORSZÁGOK? A szovjet kezdeményezések elsősorban a középbatóiávol- Ságú nütflbáWs rákótaTegyvé- rek csökkentésére összponto­sultak. Ez vált Leonyid Brezs­nyev bonni látogatásának köz­ponti kérdésévé is. Ezt az uta­zást egyébként a világsajtó egy része „az év világpolitikai főeseményének” titulálta. A szovjet vezető újra meg újra tényekkel bizonyította, hogy a középhatótávolságú rakéta fegyverfajtákban mindkét ol­dalon mintegy 1000—1000 da­rabot állítottak szolgálatba, vagyis megközelítőleg egyen­súlyi a helyzet. Leonyid Brezs­nyev kijelentette: a Szovjet­unió hajlandó lenne leállítani az SS—20-as rakétáinak tele­pítését, amennyiben a másik fél is egyetért abban, hogy a rakéták további elhelyezését befagyasszák. Szovjet részről készek több százzal is csökken­teni rakétáik számát a genfi tárgyalások eredményeként, ha a másik fél jóakaratát ész­lelik. A bonni látogatáshoz egyéb ként jó nyitányt adott az „év­század üzletének” is nevezett megállapodás, amelynek ér­telmében nyugat-német válla­latok csöveket, kompresszor- állomásokat és más berende­zéseket szállítanak a szibériai Jamaí-f élszigetről kiinduló ötezer kilométer hosszú gáz­vezeték építéséhez. Elkészülte után — előreláthatólag 1984 őszétől — a Szovjetunió föld­gázzal fizet a hitelbe vásárolt csövekért és berendezésekért. A vezetéken 1984-től évi 40 milliárd köbméter földgázt szállítanak. Ilyen előzmények után kez­dődtek meg a genfi szovjet— amerikai nagyköveti tárgyalá­sok a középhatótávolságú ra­kéta-nukleáris fegyverek csök­kentéséről. A Reagan kor­mányzat azóta elhangzott pro­vokatív kijelentései nyomán sok kommentátor veti fel: Washington a komoly tárgya­lások helyett inkább azok lát­szatát kívánja-e kelteni, hogy félrevezesse a közvéleményt? A kétségek jogosak, de ténv az is. hogy a párbeszéd a két világhatalom között mégis csak megkezdődött, még ak­kor is, ha az amerikai szán­dékok továbbra is erősen kér­dőjelesek ... Árkus István Kuba ünnepe előtt A SZIGETORSZÁG ket­tős ünnepet ül január else­jén : együtt köszöntik már az új évét és a forradalom győzelmének évfordulóját. Húsz hónap elkeseredett küz­delmei után 1959-ben e na­pon vonultak be diadalmenet­ben Fidel Castro „szakálla­sai”, a felkelő hadsereg ka­tonái Havannába, elűzve a gyűlölt diktátort, Batistát. A kis szigetország — először az amerikai kontinens történeté­ben — gyökeresen új útra, a szocialista építés útjára lé­pett. A Karib-tengeri állam im­már 23 éve halad a maga vá­lasztotta úton, annak ellené­re, hogy a forradalom győzel­mének napja óta szembe kell néznie a legerősebb imperia­lista hatalom, az Egyesült Ál­lamok meg-megújuló provo­kációival, hol felerősödő, hol visszafogottabb ellenséges propagandakampányaival, a gazdasági és a politikai nyo­más legváltozatosabb módo­zataival. 1981., a „Termelés és a védelem éve” küzdelmes esztendő volt e szigetország­ban. Fokozódó fenyegetőzé­sek légkörében kellett meg­megbirkózniuk a kubaiaknak a gazdasági építés soros fel­adataival. Washington ugyan­is a közép-amerikai forradal­mi, fellendülésért Kubát ál­lítja ki „bűnbaknak”, s hosz- szú évek békülékenyebb hangneme után újra nyílt fegyveres agresszióval fenye­geti a szigetországot. A kubai nép azonban — ahogyan Ha­vannában többször nyomaté­kosan leszögezték — nem hagyja magát eltéríteni a ter­melőmunka égető fontosságú célkitűzéseitől, ugyanakkor éberen őrzi, s bármi áron meg­védi forradalmi vívmányait, hazájának békéjét és nyugal­mát. A SZOCIALISTA közösség országai, a haladó erők Latin- Amerikában és szerte a világon cselekvőén szolidárisak a for­radalmának évfordulóját > ez­úttal ismét kényszerű készült­ségben ünneplő kubai néppel. TfiEZSZ-nyikikoziü! Bengasi mEézkedésstről Provokatív USR-magatartés Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke kedden szank­ciókat jelentett be a Szovjet­unió ellen azon a címen, hogy „támogatja a szükségállapot fenntartását” Lengyelország­ban. Az elnök egyebek között megtiltotta az Aeroflot gépei­nek leszállását amerikai repü­lőtereken, elrendelte az új szovjet—amerikai gabona- egyezményről szóló tárgyalá­sok megkezdésének elhalasztá­sát, az elektronikai cikkek és más „műszakilag fejlett áruk”, valamint az olaj- és földgáz­ipari berendezésék exportjá­nak korlátozását. Az Egyesült Államok egyelőre nem hosz- szabbítja meg hajózási egyez­ményét a Szovjetunióval és korlátozza a hajók for­galmát améi’ikai kikötőkben. Nem újítja meg Washington az energetikai,', tudományos- műszaki egyezményeket sem, amikor azok lejárnak. Beszün­tették a New York-i szovjet beszerzési bizottság működését. Ezeket az intézkedéseket a Fehér Ház, valamint a Kalifor­niában tartózkodó Reagan szó­vivője jelenhette be egyidejű­leg. A nemzetközi légkör to­vábbi mérgezésére, a feszült­ség fokozására, a konfrontá­cióra törekvő militarista ame­rikai külpolitikai irányvonal még keményebbé tételére irá­nyuló provokatív lépésnek mi­nősítette a TASZSZ washing­toni jelentése Reagan ameri­kai elnök kedden este bejelen­tett intézkedéseit. Mint a TASZSZ rámutat: a Szovjetunióval szemben ho­zott példátlan, s az általáno­san elfogadott nemzetközi gya­korlat szerint teljesen meg­engedhetetlen durva lépései­nek igazolására Reagan elnök nyílt hazugsághoz és a tények nyilvánvaló meghamisításá­hoz folyamodott. Ezekre az alaptalan vádak­ra Reagannak azért volt szük­sége, hogy elferdítse a jól is­mert tényeket, amelyek bi­zonyítják az amerikai impe­rializmus Lengyelország ügyei­be való nyílt beavatkozását, a CIA-n keresztül folytatott bomlasztó tevékenységét. A Lengyel Népköztársaság­ban a válságból való kijutás, a törvényesség védelme és a közbiztonság helyreállítása ér­ések ké- düL, engyel- ényes lé“ washing- csupán attól ■WwqYbigy Washington szinte tvTjesen elvesztette a józan eszét. Politikai megfigyelők rámu­tatnak: a Szovjetunió nagy­hatalom, amely sesi&ift«k»,som engedte meg, és a jövőben sem engedi meg, hogy a zsa­rolás és a parancsolgatás nyelvén beszéljenek vele. páséit„ ‘%'iR tóm tanúske? , A Fehér Házban semmikép­pen sem akarják tudomásul venni azt a tényt, hogy meg­változtak az idők, s a történel­met nem lehet visszafordíta­ni — állapítja meg végül a TASZSZ jelentése. Normális munkanap Lengyelországján RakowsM EmuM átázott Szerdán valamennyi varsói gyárban és vállalatnál rendes munka folyt, normálisan mű­ködött a tömegközlekedés is. jelentette az MTI. A hirtelen beköszöntött hóolvadás segí­ti a hóéi takarítási, a főbb út­vonalakat teljesen megtisztí­tották a hótól. Fokozatosan visszatért a rendes kerékvágásba a mun­ka a Piast-bányában és a Ziemowit-bányában is, bár sok még a műszaki hiba, ame­lyet az okkupációs sztrájk miatt tétlenül hagyott gépe­ken ki kell javítani. A szilvesztert a varsóiak csak szűk körben, saját laká­sukban köszöntheták, mert a kijárási tilalom feloldására nem volt mód. Mieczyslaw Rakowski len­gyel miniszterelnök-helyettes szerdán rövid látogatásra Bonnfaa érkezett. A lengyel miniszterelnök-helyettes meg­beszélést folytat Genscher nyugatnémet külügyminiszter­rel. aki Schmidt kancellár tá­vollétében kormányfői minő­ségben fogadja a lengyel po­litikust. Kurt Becker nyugatnémet kormányszóvivő a tárgyalá­sokkal párhuzamosan tartott sajtóértekezletén kijelentette, hogy Bonn nem osztja az Egyesült Államok véleményét, amely szerint a Szovjetunió­nak szerepe volt a lengyelor­szági szükségállapot beveze­tésében, a lengyel kormány — mondotta — önállóan döntött. Hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unió elleni amerikai gazdasá­gi szankciók bejelentése ki­zárólag az Egyesült Államok döntése volt. Washington csak néhány órával a bejelentés előtt értesítette Bannt. A látogatás kapcsán a nyu­gatnémet külügyminisztérium szóvivője elmondta: Genscher előzőleg hosszabb telefonbe­szélgetést folytatott a nyu­gatnémet kancellárral, aki je­lenleg az Egyesült Államok­ban tölti szabadságát, és ja­nuár 5-én várhatóan találkozik Reagan amerikai elnökkel. J A külügyminiszter csütörtö­kön Londonba utazik, hogy tájékoztassa az NSZK nyugat­európai szövetségeseit a len­gyel kormány képviselőjével leza jlJ^jrngbeszéléseiről.

Next

/
Thumbnails
Contents