Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-30 / 304. szám

GQDpl LLOI ma A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 304. SZÁM 1981. DECEMBER 30., SZERDA Többre képes ágazat Gépészek a mezőgazdaságban Az utóbbi időben sok jót hallunk, olvashatunk arról, hogy a mezőgazdaság egyre inkább teljesíti azt, amit el­várnak tőle. Ha az időjárás is kedvez, különösen elégedettek lehetünk produktumaival, de érezni azt is, hogy a termé­szet szülte viszontagságosabb körülmények között ugyancsak többre képes ez az ágazatunk, mint korábban. A nagyüzemi gazdálkodás keretei, hozzáté­ve a háztáji megfelelő szerve­zését, eleve biztosítékát adja annak, hogy bátrabban dicse­kedhetünk ezekkel az eredmé­nyekkel. A nagyüzemi forma megte­remtésén túl azonban kétség­kívül nagy szerep jut mindeb­ben annak is, hogy a koráb­binál több, s jobb ipari erede­tű anyagok használatára, kor­szerű gépek, berendezések mű­ködtetésére van mód. A felso­rolásban természetesen az el­ső helyre kellett volna tenni az embert, a maga megszer­zett szaktudásával, immár be­érett gyakorlatával, amelynek révén az adottságokat képes kihasználni. Az ugyanis régen eldőlt, hogy a biológiai, ké­miai, technikai lehetőségek mit sem érnének nélküle. Önálló főiskolaként Nem véletlen, hogy a földek közös tulajdonba vételét kö­vetően az egyik legfontosabb teendő az volt, hogy megindul­jon a felsőfokú mezőgazdasági szakemberek nagyobb szám­ban való képzése. Egy kicsit késve, de még idejében elkez­dődött a mezőgépészek neve­lése is, amit éppen a tech­nikai haladás tett szükséges­sé. — Mezőgazdasági gépész- mérnöki karunk történetét 1951-től számíthatjuk, amikor a gödöllői Agrártudományi Egyetem agronómiái karának harmadik évfolyamán meg­indult az úgynevezett gépe­sítőmérnök-képzés — mond­ja dr. Szabó Béla, a gépész- mérnöki kar docense. — Mint gépesítési kar csak egy év múlva alakult meg, majd né­hány évig önálló főiskolaként működött Budapesten, mígnem 1957-ben visszacsatolták az Agrártudományi Egyetemhez, s ekkor indult meg a levelező oktatás is. Szakmérnökök kép­zése pedig 1969 óta folyik, amikor a kar, az új tanügyi épületek, oktatótermek elké­szültével véglegesen Gödöllő­re költözött. A kezdetektől mostanáig több ezer mezőgazdasági gé­pészmérnököt és szakmérnököt bocsátottak útjára, akik nagy részéről szintén elmondhatjuk, hogy valamiképpen a pályán vannak, vagyis a mezőgazda- sági nagyüzemekben, mezőgép­gyártó, -tervező vállalatoknál vagy éppen az oktatási, kuta­tási intézményekben dolgoz­nak. Sokan vannak azonban felelős, irányító posztokon a mezőgazdaság irányító szerve­zeteiben, apparátusaiban' is. Ugyanakkor azt is elmondhat­juk, hogy a végzettek közül jócskán átvándoroltak az ipar­ba, a közlekedésbe, s ki tudja felsorolni, mely népgazdasági ágazatokba. Fantáziát látnak benne Tény, hogy a legtöbben ott is megállják a helyüket. Róluk is kiderült, mint ahogy a me­zőgazdaság irányító posztján lévőkről, hogy emelt fővel említhetik, ha kérdik tőlük, gödöllői alma materüket. Ez, itt az egyetemen tulajdon­képpen osztatlan örömet okoz, annál inkább meghökkenést vált ki manapság az, hogy a gépészmérnöki karon beisko­lázási gondok vannak. — Mi lehet az oka? — kér­dezem dr. Szabó Bélát, aki a kar beiskolázási bizottságát vezeti. — Pontos választ ne várjon tőlem. Lehet, hogy nem fejtet­tünk ki kellő propagandát ed-, dig szakmánk megszerettetésé-'| re, talán az tartja vissza a': fiatalokat, hogy nem könnyű ezt a mesterséget űzni, hiszen a mezőgazdaságban dolgozó műszakiaknak amellett, hogy el kell fogadtatnia magát a mező- és a közgazdászok, meg az állattenyésztők között, a napi munkaideje, különösen egyes időszakokban nem ép­pen nyolc óra. Ez tény, az utóbbi időben azonban megfi­gyeltük, hogy a régebben vég­zettek közül sokan visszamen­nek a mezőgazdaságba, mert fantáziát látnak benne. Előkészítés a felvételire — Vannak persze jó példák is — mondja dr. Szabó Béla docens- — Engem például lassan harminc éve ismernek az innen kikerült, s ma már a nagyüzemek vezető poszt­jain lévő gépészek és gazdá- szok is. Ha olykor összefutok régi tanítványainkkal, ismerő­sökkel. a köszönés utáni első kérdésük gyakran az: Nem tudsz egy jó gépészt ajánlani a végzősök közül? Van tehát igény a kész mérnökökre. A beiskolázásig, a március 31-ig tartó jelent­kezési határidőig, még meg­lehetősen hosszú az idő. A kapcsolatot már felvették a megfelelő középiskolákkal, s az egyetem jól működő megyei diákklubjai, mint például a Békés megyeieké is, bizonyá­ra sokat segít majd azon, hogy szeptembertől a tervezett száz­húsz gépész-gólya ott üljön a padban. Tesz ezért az FEB, a felvé­teli előkészítő bizottság is, amely a fizikai dolgozók gye­rekeinek társadalmi munká­ban, ingyenesen szervezi meg az előkészítő tanfolyamot. De mégis azt gondolom, hiszen szó esett köztünk erről is, a megyei pályaválasztási intéze­tek is nagyobb, hatékonyabb segítséget nyújthatnának az egyetem gépészkarának. Fehér István Felhívás helyett — Megelőztek bennünket — mondta a városi tanács illeté­kes osztályvezetője —, arra célozva, hogy néhány sorban foglalkoztunk a téli utak álla­potával. Ök, mármint a ta­nács, felhívást szerettek vol­na megjelentetni, arra kérve a lakókat meg mindenki mást, akire tartozik, gondoskodja­nak a járdák letakarításáról, ha kell, szórásáról, ne törjék kezüket-lábukat az arra járók. Hozzátette még, bírságolnak is, élve a rendelet adta lehető­séggel. Hallgatva szavait, ar­ra gondoltam, miért kell ehhez felhívás? Nem az volna a ma­gától értetődő, hogy havazás idején mindenki megtegye azt, amire a meg nem írt felhívás­ban kérték volna őket? Gya­nítom, ha már erre figyelmez­tetni kell a lakókat, meg bír­ságolni, akkor valami baj van. Valami nem tiszta a fe­jekben, amit felhívással meg bírsággal nehezen lehet hely­rehozni. .. __________ k. p. Fo sdreisgéshlzfos toronysilók Különleges megbízatást ka­pott az Agrártudományi Egye­tem gépészmérnöki kara mechanikai tanszékének kutató és oktatógárdája a Kecskemé­ti Mezőgép Vállalattól- A cég algériai megrendelésre gyárt hamarosan hengeres torony- siklókat, amelyeknek — így szól a megrendelés — földren­gésbiztosnak kell lenniük. A torony lényegében azonos fel­építésű lesz a hazánkban már jól ismert kecskeméti tornyok­kal, csak ott nem beton, hanem a könnyen szerelhető acéllá­bazaton állnak majd. Felkészültek a vendéglők /I Gödöllő és Vidéke A fess versenypályázat útján szerződéses vállalkozásba adja a következő üzleteit: 4. sz. vegyes bolt, Erdőkertes, Géza u. 52. 62. sz. eszpresszó, Erdőkertes, Felszabadulás u. 52. 70. sz. italbolt, Veresegyház, Szabadság u. 3. 71. sz. eszpresszó, Mogyoród, Gödöllői u. 29. 74. sz. bisztró, Mogyoród, Gödöllői u. 2. 78. sz. italbolt, Nagytarcsa, Rákóczi u. 35. 79. sz. bisztró, Nagytarcsa, Petőfi u. 4. 94. sz. eszpresszó, Gödöllő, Szabadság tér 6., művelődési ház. Az üzletekre vonatkozó tájékoztató adatokat a szövetkezet kereskedelmi főosztályán lehet megtekinteni, január 3-tól (Gödöllő, Kőrösíöi u. 34.). A pályázatokat január 13-ig, írásban lehet benyújtani a szövetkezet kereskedelmi főosztályvezetőjénél, naponta 9 és 12 óra között. A versenytárgyalást január 21-én 13.30 órakor tartjuk a központi irodában. Még egy utolsó roham a boltok, vendéglátóhelyek ellen ebben az évben, amelyek ed­dig is jól állták a sarat. Ügy gondoljuk: nem panaszkodha­tunk' a karácsonyi felkészülé­sükre sem. Ám itt a szilveszter, akárhol .érdeklődtünk, egyetlen üzlet- veb^>» - sem panaszkodott hiányra. Van elegendő napi fogyasztási cikk, nemkülönben speciális és hagyományos italféle is. A pezsgő annyira fogyott az elmúlt napokban a gödöllői 20-as népboltban, hogy kedden újabb szállít­mányt kellett rendelniük. Ugyanott a bort és az üdítő italokat, szokás szerint előre rendelték. A hentesáruikból ugyancsak van elegendő, így például a páros debreceni és a virsli mindenképpen elegen­dőnek látszik. Sonkát, csülköt várnak még, s bár nem szil­veszteri specialitás: baromfi­húsból is sokat kínálhatnak. Egyébként az élelmiszerbol­tok és a dohányüzletek déli egy óráig tartanak nyitva 31-én, a virágüzletek pedig vasárnapi rendjük szerint. A vendéglátóhelyek, mindenek­előtt az éttermek január 1-én reggel öt óráig is nyitva tart­hatnak. A Gödöllő^Étteremben Szikszai Ákos üzletvezető-he­lyettes ugyancsak arról adha­tott számot, hogy ételalap­anyagokkal, valamint az ital­félék beszerzésével nem volt gondjuk. Százhúsz vendéget tudnak fogadni úgy, hogy szükség szerint a presszórészt is berendezik. Tavaly ilyenkor nem, de idén lesz műsoros rendezvényük is, a műsorban Kis György János, Aradi György, Horváth Ágnes, Ke­rekes Ilona és Tarnay Kiss László, valamint a Maxim Va­rieté két táncosnőjének fellé­pésével számolnak. A hely- foglalást már sokan megtették, de még tudnak megrendelése­ket elfogadni. Négymillióval többet A Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat gödöllői kulíúrcikk-szaküzletében a múlt évi 9 millióval szemben az idén eddig 12 millió 700 ezer forintért árusítottak játékokat, sportfelszerelési cikket, papír- és írószert, tapétákat, fotó-opti­kai cikkeket. Az ezüstvasárnapon 90 ezerért, az aranyvasárna­pon 60 ezer forintért vásároltak náluk a város és a környező településekből a vevők. Barcza Zsolt felvételei Az ünnepek programja Gödöllő, művelődési központ, szerda: Rongyosbál a diákklubban, 18 órakor. Csütörtök. Vük. Magyar rajzfilm, 10 órakor. Péntek, szombat egésznap zárva tart a művelődési köz­pont. Hévízgyörk, művelődési ház, csütörtök: Népzenei szilveszteri bál 20 órakor. Bag, művelődési központ, szerda. Picos diszkó lézerfoemuta- tóval 20 órakor. Péntek. Újévi bál, 20 órakor. Veresegyház, művelődési központ, szerda. Gyertek játszani! Szünidei játszónap a művelődési köz­pont előterében: bábkészítés, gyöngyfűzés, fonás, szövés, ügyességi játékok, 15 órakor. Csütörtök. Szilveszteri bál 19 órától. Erdőkertes, művelődési ház, csütörtök: Szilveszteri bál 20 órától. Kbzinuísor Szerda: János vitéz. Színes, zenés magyar rajzfilm. Csak 4 óra­kor. Óvakodj a törpétől. Színes, szinkronizált amerikai bűn­ügyi filmvígjáték, 6 és 8 óra­kor. Csak 16 éven felülieknek! Csütörtöktől szombatig. Vük. Színes magyar rajz­film. Csak 4 órakor! A 3-as számú űrbázis. Színes, angol tudományos-fantaszti­kus film, 6 és 8 órakor. Hág mm késő Jégpályát, ahol csak lehet Ritka ajándék az ilyen tél mifelénk s különösen az, hogy ilyen nagylelkűen a téli szün­időre időzítsen: napról napra vastag hólepellel pótolja az olvadót, s rendre gondoskodik arról is, hogy megfagyjon a jégpályának való víz. Ma ssm olcsó Ajándék ez, elsősorban a gyerekeknek. Mert máskülön­ben bosszankodunk eleget: csúsznak a járdák, vakmerő­ség autóval hosszabb útra in­dulni, s abban sem lehetünk biztosak, hogy nem jön-e olyan hófúvás, amire a legjobb szán­dékkal sem készülhetünk elő­re ebben a szelíd telekhez szo­kott táján a világnak. Északon könnyebb a dolog: ott nem felolvasztják a havat, reménytelen vállalkozás is lenne, inkább letapossák, tö­mörítik s aztán hóláncokkal, kormos kerekekkel nem gond a közlekedés. Gépük is több van, ami járhatóvá teszi az utakat, s általában is jobban számítanak a télre az embe­rek: melegebben, célszerűbben öltözködnek. Nálunk például csak mostanában hordunk hócsizmát; egyszerűbbet, csi- csásabbat is többet látni már. De sokan azt mondják, minek költsék a drága holmira, azért az egy-két napért, hétért? Így voltunk sokáig a téli sportokkal is: korcsolyázni, szánkózni, síelni csak kevés természetes lehetőségünk kí­nálkozik. S ha van rá mód, ak­kor is inkább csak a gyerekek űzik e gyönyörűséges elfog­laltságokat. De ahogy az elmúlt évek­ben egy kicsit megkeményed­tek a telek, s ahogy tehetőseb­bek lettünk s már van annyi pénzünk, hogy többen is ál­dozhatnak e nagyon is szezo­nális szórakozás egyébként még ma sem olcsó kellékeire, egyre több fiatalt és időseb­bet látunk, amint gyengébb- jobb felszereléssel a hegyekbe igyekszik. Ha nagyobb a hó Szűkebb lakóhelyünk kör­nyéke nagyszerű túrákat kí­nál ősszel és tavasszal, télen valamivel kevesebbet. De aki a HÉV-en utazik, láthatja pél­dául, hogy a szilasligeti dom­bok igazi szánkóparadicsom­má válnak ilyenkor, s nem ritkán a sizők is megjelennek. A tél önmagában még nem adottság, azoknak, akik szere­tik a jeget, a havat, ma még alapos fejtörést okoz, hogyan tudnák minél olcsóbban, s mi­nél kellemesebben eltölteni szabad idejüket. Ezt látták be azok a szervek is, akik^ orszá­gos akciót hirdettek, mond­ván: építsünk korcsolyapályá­kat! Valójában egyszerű do­logról van szó. A szerencsére mostanában már szépen szaporodó kispá­lyák olcsó és könnyen kihasz­nálható lehetőséget nyújtanak. Nem kell hozzá más, mint egy közeli vízcsap, egy hosszabb tömlő, s főként néhány lelkes vállalkozó. Az iskolák udva­rain, a nagyobb játszótereken is meg lehet csinálni ezt, job­bára csak azon múlik, hogy akad-e szervező. Mert azt aligha vitathatjuk, ha mások nem is, de a gyere­kek, minden fizetség nélkül és örömmel segédkeznek az alkalmi jégpályák karbantar­tásában, öntözik, hizlalják a jeget, lesöprik a havat. Cselé­be csak egyet várnak: hogy korcsolyázhassanak. De vajon kihasználják-e mindenütt a lehetőségeket? Az úttörőcsapatok terveiben min­denhol szerepelt — s nem­csak a téli szünet idejére —, hogy ha az idő megengedi, szánkótúrákat szerveznek, jég­pályákat csinálnak. Félő azon­ban. hogy nem mindenütt lesz valóság a tervekből. Anélkül, hogy a rossz példákat nevü­kön neveznénk, megállapít­hatjuk: úgy látszik, nemcsak a köztisztasági vállalatok, a köz­lekedésért felelősek lepődnek meg alkalomadtán, ha na­gyobb a hó, ha hidegebb az idő. Hanem azok is, akiknek ilyenkor a gyerekek szórakoz­tatásáról kellene gondoskod­ni. A gyerekek hálásak érte Hallottunk olyan esetről is, hogy a társadalmi munkában jégpályát készítő KISZ-eseket, ahelyett, hogy megdicsérték volna, megbírálták: vállalko­zásukat lekicsinyelték, elhi- bázottnak titulálták. Másutt meg a szervezők hiányoznak. Talán ők is úgy vannak vele: egy-két napért, hétért nem érdemes fáradozni? Nem kell bizonygatni (vagy mégis?), a gyerekek nemhogy napokért, hetekért, de röpke órákért is hálásak. Fölösleges hát latolgatni; az ilyen befek­tetéseket nem szabad a gaz­daságosság, a jövedelmezőség szempontjai szerint nézni. Er­re nincs is idő, hiszen lehet, hogy még egy-két nap, hét s újra enyhül a tél. Meglehet az is.hogy egy szem hó sem esik már. De. ha igen, annál jobb, hiszen tapasztalatokat szerez­tünk, s készen vannak a pá­lyák. Ahol eddig nem így gon­dolták, még mindig nem ké­ső. G. Z. ISSN- 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents