Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

Jegyzet Legfontosabb a figyelem „Figyeljétek meg, fiúk! Anyu mindig odafigyel rám, amikor behúzok egyet az öcsémnek. Azt hiszem, me­gint beverek neki." Hát igen... Nemcsak El­liot Aronson szociológus tudja, akitől ezt a monda­tot kölcsönöztem, hanem te is, ő is, én is, hogy mi­csoda szenvedés, ha az em­bert nem veszik észre. Ha nem figyelnek rá. Még az is jobb helyzetben van, akit történetesen szidnak, át­koznak. A dicséret persze jobb, csak éppen fáradsá­gosabb is megszerezni. Min­denesetre tény, hogy a le­teremtett ember is lehet boldog, ha egyébként álta­lában híjával van a felé irányuló figyelemnek. Lehetséges, hogy a garáz­da, amikor oktalanul tör, zúz, voltaképpen bol­dogságra, valamilyen embe­ri kapcsolatra vágyik. Any- nyira, hogy már ennek a kapcsolatnak a tartalma sem számít. A szociálpszi­chológusok szerint ebben a két utóbbi mondatban van, vagy lehet némi igazság. Lassan fordul az eszten­dő olajos sarkain. Titok­ban vagy nyíltan, <fe vala­mennyien számvetésre ké­szülünk. Leginkább sike­reink összegzésére, mert ez kellemes dolog. Megtörtén­het persze, hogy nincs mit mérlegre tenni. Egyszerűen csak éltünk, ami természe­tesen már önmagában is eléggé nagy siker, de örö­meink vagy bánataink na­gyon hétköznapiak voltak. Ezeket pedig nem szokás számon tartani. S nem az a baj, hogy mi magunk elfe­lejtjük hétköznapjaink szürke, - vagy tarkabarka eseményeit, hanem az. hogy ezekre más sem figyel. Nagykőrös kisváros. Itt mindenki tudja, hogy ki ka­pott kitüntetést vagy fe­gyelmit, ki nősült meg, ki lépett félre, ki vett autót, házat, s ki gazdagodott meg a zártkertjéből. Ezek olyan események, melyekről min­dig és mindenki szívesen beszél. Ám arra még sen­ki sem szólított fel, hogy fi­gyeljek X-ékre vagy Y-ék- ra, mert szépen, szerényen élnek. Nem csinálnak nagy dolgokat, de különösebb hi­bákat sem. Egyszerűen teszik a dol­gukat és boldogok. S X-ék- ben és Y-ékban észrevétle­nül gyűlik a keserűség, mert nem figyelnek rájuk, noha tudják, hogy az ő „szürke” boldogságuk is le­hetne példa, megérdemel­né a köz érdeklődését. Az­tán egyszer, talán „behúz­nak az becsüknek egyet”. Egyébként egyáltalán nem mindegy, hogy ki az, aki figyel ránk, ha teszünk valami érdemlegeset (jót vagy rosszat). A munkában a főnök figyelmére áhíto­zunk. Magánéletünkben a családtagokéra, szomszédo­kéra, a rokonokéra. A gyerek elsősorban szü­lei érdeklődésere számít. A kamasz már a társaiéra isi S ha ez a figyelem hiányzik, csaknem lehetet­len pótolni, s az ifjú lelké­ben tanyát ver a keserű­ség. Aztán nekiront szinte az egész világnak, hogy millió érdeklődő pillantás begyűjtésével pótolja azt a hiányzó egyet. Nagykőrösön az idén nyolc gyereket vettek álla­mi gondozásba. Tavaly né­gyet, tavalyelőtt hetet. Még azelőtt 13-at, 1977-ben pe­dig 17-et. Rájuk most már nevelő vagy idegen család figyel. Többnyire szeretet­tel. S mégis hány gyerek álmodik arról, hogy csak egyszer is ránézzen az édes­anyja. Az sem baj, ha szi­gorúan, megrovóan. S ugyanakkor hány sze­retettél és könnyel átitatott szülői tekintet vész el a semmiben. A nagykőrösi szociális otthonban 80-an laknak. Karácsony van. Ügy mondják, a szeretet ünne­pe. De talán még szeretni sem kell. Talán elég, ha egyszerűen figyelünk egy-, másra... F. P.­nagykőrösi Gallia Négy hónapja készült Játék az oviban A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 301. SZÁM 1981. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Autó a fanyavüágban Segíti a város az időseket Magányosan megöregedni és szociális gondoskodásra szo­rulni nem nagy öröm. Legfel­jebb az nyújthat vigasztalást, hogy városunkban is jól mű­ködik az intézményes és a tár­sadalmi szociális segítőháló­zat. Megfelelő életkörülménye­ket nyújt az idős emberek szo­ciális otthona is, melynek kor­szerűsítésére, fejlesztésére minden évben tetemes össze­geket fordít a városi tanács. Az Egyesített Szociális In­tézmény, melyhez ez az otthon tartozik, szervezi egyébként a házi szociális gondozást is, s tartja fenh az öregek napközi otthonait. A házi szociális gon­dozás viszonylag sok idős em­ber gondjait oldja meg. Az aktivisták által gondo­zottak száma most 82,. a kol­lektívák, szocialista brigádok által gondozottaké pedig 86. Az aktivisták havonta átlago­san 84, a kollektívák 2,7 órát töltenek egy-egy gondozottnál. A gondozók tiszteletdíjára eb­ben az évben 360 ezer forintot fordított a városi tanács.. Felmérés készült A házi szociális gondosko­dással kapcsolatban városunk legnagyobb nehézsége ez idő szerint, a külterületen élő idős emberek támogatásának meg­szervezése. Ezzel kapcsolatban az ősszel Beszámoltunk arról, olvasóinknak, hogy a városi tanácsba Hazafias Népfront, a Magyar Vöröskereszt városi szervezete és mezőgazdasági üzemeink felmérésre készültek a külterületen. E vizsgálódás összesített adataiból tudjuk, hogy a ha­tárban mintegy hatszáz idős ember él. Közülük 12-en azon­nali házi szociális gondozást igényelnek. A későbbiek során négyen szeretnék megkapni ezt a támogatást. Jelenleg a szomszédok gondoskodása könnyíti meg 56 idős ember sorsát. S végül 75 olyan idős em­bert találtak a felmérők, akik­nek nincs családja, de egész­ségi állapotuk jó. s most, még képesek ellátni magukat. A külterületi szociális segítőszol­gálat vagy hálózat megszerve­zésénél mindenesetre rájuk is figyelemmel kell lenni. Gépkocsit rendeltek Mindent egybevetve, a váro­si tanács kimutatása szerint pontosan 147 most vagy ké­sőbb segítségre szoruló idős ember él a határban. A nagy távolságok miatt ellátásukhoz feltétlenül szükség van egy gépkocsira. Az örömhír volta­képpen az, hogy a városi ta­nács ezt a gépkocsit megren­delte, sőt, a visszaigazolls sze­rint az hamarosan meg is ér­kezik. Kitesz magáért A szociális otthoni elhelye­zés és a házi gondozás mellett sok idős embert anyagilag is támogat városunk. Tavaly csaknem 200 alkalommal fi­zettek rendszeres és több mint ötszázan kaptak rendkívüli szociális segélyt. Ugyanakkor szociális étkeztetésben, cse­kély térítési díj mellett, mintegy 38-an részesültek. Összegezve az elmondotta­kat, nyugodtan állíthatjuk, hogy városunk igazán kitesz magáért. Jelentős mértékű az idős embereknek nyújtott tár­sadalmi segítség is. November 7-re kapta aján­dékba félszáz nagykőrösi kis­gyerek a bokros! óvoda új épü­letszárnyát. Az alig négy hó­nap alatt elkészült, szépen be­rendezett termekben nagysze­rűen lehet játszani. Varga Irén felvétele Ajándék értekezletre Beszámolni valamiről, ki­elemezni valamilyen eseményt, s arról jelentést készíteni vagy éppen terveket kovácsolni roppant nagy munka. Formá­sán összefoglalni és elmond- hatóvá tenni a vizsgálódás eredményeit és az azokból sarjadzó gondolatokat talán meg nehezebb. Mert ez már külön szakma: a fogalmazni tudóké. Aztán jön az értekezlet, s ott el . is kell mondani a szép fogalmazványt. Ehhez ismét más mesterségben, az előadás és szónoklás tudományában illendő, jártasnak lenni. Am az eredmény még akkor sem biztos, ha az előadónak sike­rült a vizsgálódás, a fogalma­zás és a szuggesztív' előter­jesztés is. Minden attól függ, hogy az értekezlet, a tanács­kozás résztvevői otthonosak-e a hallgatás tudományában. Ha igen, akkor jó. Ha nem, akkor Apa, lánya, vefe Színes élet szürke egyenruha — Mérnök szeretnék lenni, tiiint az apu ... Az apu megsimogatja a szöszke kislány fejét. Lehetsz az is — mondja. Rád van bízva. Hanem Dér János, az édes­apa mérnökségének története van. Nem véletlenül lett a diplomákból (az egyik üzem­mérnöki, a másik mérnöki) szobadísz a szekrénysor pol­cán. Eltiltotta az orvos — Az általános iskolában, a Kossuthban, kitűnő tanuló voltam, de mégsem akartam továbbmenni. Kedvem sem volt, meg kellett is a pénz. Voltam kerületi postás, vas­úti kocsirendező, dolgoztam a Ganz-MÁVAG-ban, a Metal- lokémiánál. Aztán hazajöttem és a konzervgyárban kötöt­tem ki. Itt kezdtem el tanul­ni. — Kovács Sándorné, a Gabi néni forszírozta a dol­got. Letettem a konzerves szakmunkásvizsgát. Vörös bi­zonyítványt kaptam. Ezután esti tagozaton gimnáziumba is jártam, de nem érettségiz­tem, mert jött a lehetőség, hogy szakmunkásként is be­iratkozhatok ■ az egyetemre, így kerültem immár felnőtt fejjel, családosán a Kertészeti Egyetem tartósítóipari kará­ra, s. lettem üzemmérnök, majd mérnök. Most pedig mű­szakvezető a konzervgyár 3­as üzemében. Vagyis a sa- vanyítóban. — Szereted a savanyúságo­kat? — Magától értetődik. A két diplomamunkámat is a cseme­geuborkáról írtam. Mi több, itthon az én dolgom a sava­nyúságok- eltevése. Tele van a kamra ezeknek a házi kísér­leteknek az eredményeivel. — Jó dolga van a felesé­gednek, pedig hát ő is kon­zerves. Ért a savanyításhoz. — Azért nekem is akad dol­gom — mondja a fiatalasz- szony. — Nekem jutott ugyan­is a baracklekván-készítés. Csak, hogy ki ne jöjjek a gya­korlatból, el ne felejtsem a szakmát. — Az ám, most pénztáros vagy a konzervgyárban, s nem konzerves. Pedig a Toldi-. ban végeztél. — Az orvosok tiltottak el a vizes munkahelytől. Ezért egy időre ott is hagytam a gyárat. Később visszamentem köny­velőnek. — Egyébként nem az élet- történetek miatt jöttem, ha­nem mért van egy családi vál­lalkozásotok. — Családi vállalkozásunk? Meg kellett várni _ Igen, igen. Mindketten mu nkásörök vagytok. Sőt, ne­ked Julika, ha jól tudom, az édesapád is munkásőr. Pusz­tai János, az Arany János Tsz ra. Apa, lánya, veje. Nyil­vánvaló, hogy a család szere­pe nem elhanyagolható a há­rom ember közös elhatározá­sában. — Való igaz, hogy a papa, szóval az édesapám mindig hazahozta a munkahelyi gond­jait. Meg az örömeit is. És ugye, munkásőr is volt, hát er­ről is sok szó esett otthon. Belenőttem ezekbe a dolgok­ba. Hogy is mondjam, nekem teljesen természetes, hogy munkásőr vagyok. Egyébként nem régóta: 1980. januárjában tettem esküt. Meg kellett vár­ni, hogy'a két gyerek nagyobb legyen. Egyetlen bánatom van a munkásőrségben. Mégpedig az, hogy a nők nem adhatnak szolgálatot. Hol itt az egyen­jogúság? Jó legyen a légkör — Máskülönben Juli édes­apja nemcsak a lányára ha­tott — veszi át a szót a férj —, hanem rám is. Az ő példáját követve lettem munkásőr 1973-ban. S egyáltalán nem bántam meg. Mert azon kí­vül, hogy ez politikai szem­pontból fontos vállalás, tulaj­donképpen kikapcsolódás is. Meg aztán, szürkébb lenne az életünk a bajtársi kapcsolatok nélkül. — A munkahelyen, bármi­lyen jó legyen i- a légkör, mégiscsak beosztottak vannak, főnökök vannak. Mit lehet immáron nyugdíjas párttitká- megtudni róluk? Sok mindent, de mégis keveset. Viszont fel­vesszük az egyenruhát és baj- társak vagyunk. Egyformák, egyenlőek. Kiteljesedik az egy­másról alkotott képünk. Vagy, amikor egyetemista voltam, ott az egyetemen voltam mun­kásőr. A tanáraimmal együtt. S hát ugye, ki ne segítene a bajtársán. Pláne, ha az diák, elég öreg diák, ő meg tanár. Szóval nekem is segítettek. Még egy házaspár — Nem vagytok néha idő­zavarban a munkásőrség mi­att? — Szervezés kérdése az egész. Annyi ideje, amennyit a munkásőrség igénybe vesz, körülbelül mindenkinek van. Már úgy értem, hogy felesleg­ben. A gyerekek is már na­gyobbacskák, tudnak vigyázni magukra. De segítenek a nagyszülők is. — Nagykőrösön meglehető­sen szokatlan, hogy férj és feleség munkásőr legyen ... — Sajnos, ez igaz. Rajtunk kívül még egy házaspár van a testületben. Kurgyis Györ­gyök. Ők különben munkás- őr-esküvőt tartottak. Az elsőt Nagykőrösön. Pesten, az egye­temen sokkal több munkásőr házaspár volt. Ott ezt termé­szetesnek tartották. S szerin­tünk is ez. — Búcsúzóul van-e valami­lyen kívánságotok? — Talán csak annyi, hogy ne legyenek nagy szavak a megírandó cikkben. Már csak azért, mert velünk eddig még semmiféle nagy dolog nem történt. Élünk, mint más. Azt hiszem, nagyon hétköznapian. A nagy szavakat tehát bíz­zuk az olvasókra ... Farkas Péter bizony félresiklik a beszámolót követő vita. A nagykőrösi testületek úgy igyekeznek megelőzni a fél­reértéseket, hogy a beszá­molók, jelentések teljes anya­gát sokszorosítják, s kiosztják az érdekeltek között. A mód­szer jó, csak éppen munka- igényes, s nincs semmi garan­cia arra nézve, hogy aki ka­pott egy példányt a szokszoro- sított fogalmazványból, az el is‘Olvassa azt. A városi tanács szakigaz­gatásában dolgozó kommunis­ták most, saját használatukra egy régi módszerbe leheltek új életet. A szóbeli előterjesz­tés, beszámoló mellé elkészítik írásban annak egészen rövid, a gondolati csomópontokat megragadó vázlatát. Ezt a rö­vid kivonatot sokszorosítják és osztják ki. Azt mondják, teljesen bizonyos, hogy ezt mindenki elolvassa. S ha igen, akkor lankadatlan figyelem­mel követheti az előadást is, mert mindig tudja a hallgató, hogy miről van szó. Ennek kö­vetkeztében a vita is tárgy­szerű lesz. Az értekezleteket kedvelő nép vagyunk. Ezen már alig­ha lehet változtatni. Minden­esetre célszerű arra töreked­ni, hogy tanácskozásaink ér­telmesek legyenek. Sok múlik az alkalmazott módszereken. Ezek közül választottuk ki a tanácsiakét, s tesszük aján­dékként valamennyi értekez­letre járó nagykőrösi polgár karácsonyfája alá. Az öröm forrása Világvárosi fény Amikor jó három héttel ez­előtt elkészült az Áfész Ifjú­sági ABC-áruházának takaré­kos, karácsonyi díszvilágítása, a szerelők, megosztva örömü­ket néhány vásárlóval, kedv­telve nézegették munkájuk eredményét. A lámpafüzér be­csületesen villogott, a szabá­lyozó szerkezet jó hangosan kattogott. Ahogy illik. „Világváros, esküszöm, vi­lágváros” — mondta valaki. „Legközelebb New Yorkban villognak így a lámpák” — kontrázott némi gúnnyal a má­sik. „Akkor is világvárosi fé­nyek ezek!” Világváros? Nono! Csák jó ötlet. Szerény, nagykőrösi mé­retű. Éppen ezért lehet .örülni neki. Az öröm egyik legfonto­sabb forrása mindig is az össz­hang volt. Zsúfolt terem Szaftszervezeti karácsony Kedves hagyomány már, hogy a Közalkalmazottak Szakszervezete tagjai gyerme­keinek karácsony táján ben­sőséges hangulatú fenyőfaün­nepélyt rendez. Az idei ünnep­ségen is zsúfolásig megtelt az Arany János Művelődési Köz­pont nagy tanácsterme. Az izgatott apróbb, nagyobb gye­rekeket dr. Makai Katalin tit­kár köszöntötte. A gyerekek­nek élményt, szórakozást nyújtott az Arany János Mű­velődési Központ Csillagocska bábegyüttesének műsora és Szabari Bálint mesediszkója. A gyerekek nagyon megörül­tek, amikor nevükön szólítot­ták őket, s ajándékcsomagot kaptak a szépen díszített és ki­világított fenyőfájától. Ünnep! moziműsor Csütörtökön, 24-én: a 3. szá­mú űrbázis. Színes angol tudo­mányos-fantasztikus film. (16 éven felülieknek!) Előadás csak 5 órakor. A stúdióteremben Elektromos eszkimó. Színes szinkronizált angol film, fél 4- kor. A zsarnok szíve. Színes ma­gyar-olasz film. (16 éven fe­lülieknek!) Előadás csak fél 6-kor. Pénteken, 25-én: A 3. számú űrbázis. Előadás 3, 5 és 7 óra­kor. A stúdióteremben Elektromos eszkimó, fél 4­kor. A zsarnok szíve, fél 6-kor és fél 8-kor. Szombaton, 26-án: A 3. szá­mú űrbázis. Előadás 3, 5 és 7 órakor. A stúdióteremben Elektromos eszkimó, fél 4­kor. A zsarnok szíve, fél 6-kor és fél 8-kor. Vasárnap, 27-én: A 3. számú űrbázis. Előadás 3, 5 és 7 óra­kor. A stúdióteremben Elektromos eszkimó, fél 4­kor. A zsarnok szíve, fél 6-kor és fél 8-kor. ECarácsanyi előadások Pénteken, 25-én a kecske­méti Katona József Színház­ban, este 7 órakor, Bródy Sán­dor: A tanítónő. Blaha-bér- let. Szombaton. 26-án délelőtt 10 órakor Skatulyácska király­kisasszony. Bérletszünet. Es­te 7 órakor, Sarkadi Imre: El­veszett paradicsom. Bérletszü­net Vasárnap, 27-én este 7 óra­kor, Elveszett paradicsom. Bér­letszünet. ISSN 0133-271)8 (Nagykőrösi Hírlapi (

Next

/
Thumbnails
Contents