Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA xxv. évfolyam, 301. szám 1981. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Korhű portálok, színes homlokzatok Visszakapja egykori hangulatát Parasztborokk a legrégibb épület városunkban Oszlopos tornáoű udvarházakban, klasszicista kúriákban sohasem bővelkedett Cegléd. Vára nem volt, büszke kastélyá­ról sincs tudomásunk. A klarissza apácák, később a vallás­alapítványi uradalom földjeit művelő jobbágyok és zsellérek lakták jobbára a várost. Földszintes vályogépületekben éltek, majd a múlt század vége felé egymás után megjelentek a téglából emelt, gipszstukkós építmények, a nagygazdák pa­rasztbarokk és szecessziós, módos hajlékai. A hatszázéves városban alig állnak történelmet idéző fa­lak, legfeljebb Kossuthtot, a negyvennyolcas forgatagot, később Táncsicsot láthatta a katolikus templom és még egyrkét vén épület. Tereink védelmében A Magyarország című úti­könyv rövid néhány sorban elintézi a két műemléket, a Hild József tervei alapján épült, hatvan méter magas kupolájú református és a klasszicista stílusú katolikus templomot. Pest megye mű­emlékjegyzéke is soványka összeállítást tartalmaz, az em­lített templomokon kívül két műemlék jellegű és három városképi jelentőségű létesít­ményt véve a listára. Kritikus szemmel kell ki­választanunk azt, ami figye­lemre és megőrzésre méltó, mert különben a gyorsan ter­jeszkedő betonpanel lakótele­pek száműzik mindazt, ami 3 egy történelmi városinak ka-, raktert adhat nemcsak a má­ban, hanem a távolabbi idők­ben is. Ez a felismerés az utolsó percben született, de még idő­ben ahhoz, hogy megmentsük és feltárjuk meglévő értékein­ket. Ilyen szempontból a tör­ténelmi városmag, a Szabad- tág, a Kossuth és az Eötvös tér érdemel védelmet, az egy­séges városképi összhang ki­alakítását sürgetve. Irtékőrző tervek Három helyen foglalkoznak ezzel az üggyel. Budán, az Országos Műemléki Felügyelő­ségen, Cegléden, a városi ta­nács műszaki osztályán és a Kossuth Múzeumban. Ez utóbbi intézmény a Turini Százas Küldöttség Baráti Kör tagjaiból megalakította mű­emléki albizottságát, a lakóhe­lyüket jól ismerő tudós taná­rokat, mérnököt, fényképészt, szobrászt vonva be a feltárás sok fáradsággal járó, nagy pontosságot igénylő munkájá­ba. A múzeum elkészítette módszertani levelét, amelyben szakmai útmutatást ad a ku­tatómunkához. Megbeszélés­re hívta össze az érintetteket, akik visszaemlékezéseik, ada­taik alapján idézik fel egy- egy ház, középület történetét. A nagykőrösi levéltárból meg­szerzik a házak terveit, hom­lokzati rajzait, fényképeken örökítik meg a jelenlegi álla­potot. Vizsgálódásuk kiterjed a népi építészet értékeit őrző épületekre, amelyek a koráb­bi korok gazdálkodására, a földművesek életmódjára em­lékeztetnek. Javaslatot tesz­nek azokra a házakra, utcaso­rokra, amelyeket megtartani és eredeti külső formájukra visszaállítani érdemesnek ítél­nek. Listájukat megküldik az Országos Műemléki Felügye­lőségnek, amely a városi ta­náccsal egyeztetve dönti el a további teendőket. Kobstoríedéses kerítés Közben másik vonalon is pe­regnek az események. A ta­nács felkérésére a tervezőiro­da elkészítette a Kossuth tér átalakításának tervét, amely- lyel korábbi hangulatát kí­vánja visszaállítani. Készülő­ben van a színdinamikai terv is, amely javaslatot tesz az építmények színezésére. Az ez idő szerint legrégibbnek tu­dott ceglédi épület, az 1753- ból származó katolikus paró­kia visszanyerheti parasztba­rokkra emlékeztető küllemét, s a hozzá tartozó szép kerítés kolostorfedést kaphat. A já­rásbíróság homlokzatát már ennek figyelembevételével re­noválják, és a másik oldalon az üzletek portálját is korhű­vé formálják. A terveket való­színűleg már januárban meg­tekintheti a közönség, mint az már megszokott újabban. Az Eötvös téren hozzáláttak az egységes kockakőburkolat elkészítéséhez. Ez csak az el­ső lépés, amelyet további is követ, visszaadván a terecske intim hangulatát. A Szabad­ság téren most a parkrendezé­sen a sor. Ott állították fel — a járókelőknek szánt kedves meglepetésként — a minden­ki karácsonyfáját. Tamasi Tamás Bőkezű gondoskodás Félezren látják hasznát Nem sajnálják a fiataloknak szánt forintokat ötszáznál több fiatalt fog­lalkoztat a Ceglédi Állami Tangazdaság. Az ifjúságpoliti­kai munkát anyagiakkal is tá­mogatják. A következő években esztendőnként 650 ezer forin­tot fordítanak a harminc éven aluliak céljaira. Jut ebből ne­velésükre, képzésükre, kultu­rális és sportrendezvényekre, szociális juttatásokra. A KISZ- alapszervezetek mozgalmi cél­kitűzéseit is ebből támogatják. Az összegből félmillió forin­tot a lakásépítés segítésére szánnak. A fennmaradó 150 ezer forintból és a — szak- szervezeti bizottság jóváha­gyása alapján — a jóléti és kulturális alap rájuk eső 30 százalékából szórakoztató és ismeretterjesztő előadásokat, vetélkedőket rendezhetnek. Az ifjúság bel- és külföldi túrái­hoz, tanulmányútjaihoz anya­gilag is hozzájárulnak. A tá­borozási, üdülési költségek fe­dezetéről is gondolkodnak. Ami a szórakozást illeti, színházba, hangversenyre, mo­ziba vásárolhatnak bérlete­ket, az ifjúsági klubok beren­dezését felfrissítik, kiegészítik. Nem sajnáljuk a rávalót a termelési pályázatok díjazásá­ra, a munka melletti tanulás ösztönzésére, előkészítő tanfo­lyamok költségeire- A pénzt a fiatalok az ifjúsági parlamen­ten elfogadott elosztási elv szerint használják fel. Fény gyűl az új csarnokban A PEMÜ ceglédi cipőgyára új. kétszintes cpületszárnyá- ban a kivitelezők azon dolgoznak, hogy mielőbb megkezdőd­hessék a beköltözés, majd a termelés az üzemben. Az alja- kcszitő üzemben — képünkön — az armatúrákba fénycsöve­ket helyeznek el. Apáti-Tőth Sándor felvétele ¥isszavár a város Ceglédről az évek során a város sok szülöttje elkerült. Pályájuk felfelé ívelt, munká­jukkal megbecsülést szereztek. Tevékenyen szólnak közügyeik­ben, széles látókörű emberek, akiknek szavára, véleményére érdemes figyelni. A városi tánács művelődés­ügyi osztálya az ősszel szám­ba vette az elszármazottakat. Tavaszra találkozót szerveznek és megalakítják a ceglédi ba­ráti kört. A terv szerint időn­ként eszmecserét tartanak majd, a város fejlődésével kap­csolatos kérdéseket tűzve na­pirendre. A felkutatott címekre kér­dőívet küldtek, a levél mellék­leteként. A válasszal a címzet­tek legtöbbje nem késlekedett Decemberig félszázan jelent­keztek, többen az ötlet feletti örömüket sem titkolták. Kész­ségesen megírták más, általuk ismert volt ceglédi nevét, cí­mét. Tollat fogott író és zene­iskolai igazgató, táncművész, színész, egyetemi adjunktus és tanár, gyárigazgató, orvos, rendőrkapitány, lelkész, nép­rajzkutató, politikus és párt­munkás. A címlista tovább bővül a művelődési osztályon, és re­mélik, tevékeny együttműkö­dést alapoznak meg a kapcsola­tok felvételével. Az első talál­kozót bizonyára követik majd a településfejlesztést előbbre vivő ötletek, tettek, amelyek elől nem zárkóznak el, akik szívük szerint ma is szülővá­rosuknak érzik Ceglédet. Otfkosira talált a betű Könyvet kínál a központos Mindenkelek ismeri és teljesíti kívánságát De nagy a forgalom ma a telefonközpontos kis szobájá­ban! Mintha a ceglédi városi tanácsnál dolgozók • eltévedtek volna és saját irodájuk he­lyeit- sorra ide tartanának. Mindenki ajándéka Bekíváncsdskodnak, körülnéz­nek, mintha életükben sohasem láttak volna irodát, szekrény- fallal, telefonos asztallal^, szé­kekkel. Tekintetük valamit keres, a mondatot pedig, mint­ha betanulták volna: Jolika, van valami? Amerre a dűlöút kanyarog p'gy etlen szürke lepel most az ég: ráfeszül a tél által megfésült öreg­szőlő homokhajára, aztán meglazulva lebeg egy öreg háztető peremén. Megrit­kult közepén — mint ezüst telihold — áttör a délutáni nap fénye. Pislákoló, nap­pali gyertyaláng. Két apró ember áll a ház időrágta sarka mellett, ru­hájuk, mint szürke gyer­tyaviasz csorog végig kar­juk szögletén. Az asszony a nyugat felől szaladó utat kémleli, a férfi a város, Cegléd tornyai alól idáig futó dűlőutakat vigyázza apró szemeivel. ★ A vekker kismutatója a három függőleges vonást simogatta, amikor föllob­bant a gyertyaláng. Kinn, az udvar fölött sötétszür­kére festette a délutáni eget a szél, s bent a szo­bában petróleumlámpa ka­nócába harapott a sárga fény. Kitágult a szoba, faltól falig szaladt a vilá­gosság s kitágult szemekkel nézték a csodát a lányok. A „csoda”, a vödörnyi ho­mokba állított fenyőfa ezer és ezer tűlevelén szánká- zott a kacagás, s csak hosszú percek múlva vette át birodalmát — a gyertya­füstös, apró szobát — az ámulat. Négy kerekszemű kislány simogatta pillantásaival a gerendát csókoló fenyőt, a szivárványszínű díszeket, a gyertyákat meggyújtó apuskát s anyuskát, ki az alig esztendős öccsüket ringatta mesébe. El is aludt a drága gyermek, pedig a mesét ott, abban a Budai úti, fehér falú ház­ban írták valóssá öröm­könnyekkel a Pálóczi-lá- nyok. Hogy kibomlott a sok gyertyaláng, fölössé vált a petróleumlámpa, s azzá a szent titok: ki-ki fölbont­hatta ajándékcsomagját, az apró dobozkákat. Színes ceruza, mesekönyv, kifestő és csokoládé volt azokban. És néhány szaloncukor­szem, kóstolónak. Mert a fára aggatott arany- és ezüstvirágok csak hat nap múlva, újévkor váltak sza­bad prédává... IS inn, a fátyolfehér ud- varon megzörrent a kutyalánc, ismerőst üdvö­zölt Bundás, a házőrző. Gyarmati Károly bácsi lá­ba alatt ropogott a hó, igen, az örök szomszéd ér­kezett, szájában az elma­radhatatlan pipájával. Tisz­tes köszöntés szállt a há­ziak közé. A lányok vi- songva bújtak az öreg elől, ám ha Karcsi bácsi nem is, pipája füstje meglelte őket. Oda, a vasplatójú spar- helt mellé guggoltak vala­mennyien Tökmag pirult a vason, s Marika, a legidősebb lányka igazságosan bökdös- te négyfelé a vacsora előtti csemegéket. Lobogtak a gyertyák, gőz bújt a fazékfedő alól, jelezte: megfőtt a krumpli, megsült a hús. Visszakap­ta becsületét a petróleum- lámpa, az asztal közepén hunyorgott. Tányérok, bög­rék, kanalak csörrentek az asztal fölött, s az éhes szájak alatt. Heten köszön­tötték a karácsonyi lángot, nyolcán a szerény vacsorát: Károly bácsi ölében is la­pult egy tányérka. ★ Csöndes, meghitt köszön­tés volt az negyed század­dal ezelőtt. Karácsonyok jöttek és mentek, vacsorák illata múlt el nyomtalanul. El­tűnt a petróleumlámpa is, s nem szívja már pipáját Gyarmati Károly bácsi sem. De megmaradtak az anyuskát, apuskát simoga­tó pillantások, a szeretet szavai. Megmaradtak és megsokasodtak — húsz embernek kell ma már hely a régi családi fészek­ben. Erre gondol a két apró ember — az asszony meg a férfi — itt, a Budai úti ház időrágta sarka mellett. C a nyugatról, kelet fe- lől idáig szaladó dű- lőutak hólepte szalagján föltűnnek <i fénylő szemű autók, a lányok, a vők s az unokák — zsivajgó éle­tek hordozói. Sült tészta illata gurul a földön, s keleten, a tisztuló ég peremén kigyúlt egy csillag... Boldog karácsonyt, ked­ves Pálóczi család! Besze Imre Jolika, vagyis Szabó László- né telefonközpontos jól tudja, miről van szó. Az a valami, amiért bekukkantanak, amit keresnek: könyv. Jolika ugyan­is könyvbizományos. Náluk otthonra talált a betű. Férje az útleírást és a történelmi, politikai köteteket olvassa. A kisebbik lány, Éva a verseket kedveli jobban, Edit szívesen gazdagítja élményanyagát ze­nei szakirodalommal. Már mindketten kiröppentek a ház­ból, férjhez mentek, ám a szeretet mellett az irodalom is családösszetartó kapocs ma­radt. Beszédtéma: ki, mit ol­vasott? Telefontéma: egy-egy gyorsan elkelő könyvcsemege, ritkaság, könyvsláger. A pá­lyaválasztásba is kicsit bele­szólhatott ez a családi mánia, mert Éva népművelő-pedagó­gus, Edit pedagógus-népműve­lő lett. Mindketten a város lakóinak közművelődéséért se­rénykednek. — Magam is gyerekkorom­tól igen szeretem a könyvet. Mondhatom, családi hagyo­mány volt és örökség maradt. Nagymamánk, megért kilenc- ven-egynéhány esztendőt, majd’ haláláig olvasott, ami­kor csak szabad percei akad­tak. Nálunk az volt a szokás, és az ma is, hogy családi ese­ménykor, ünnepeken, mint például most is, a könyv a legszebb ajándék. Az iroda­lom szerencsére oly gazdag, hogy mindig lehet újat talál­ni. Pakkhórukk Az olvasottság mint könyv- bizományosnak hasznára válik. Segít az ajánlásban, segít em­berismeretben. A Dózsa köny­vesboltot; ahonnan a szállít­mányokat szerzi, kész listával keresi fel rendszeresen. A pakkokat roppant igyekezettel, lelkesedéssel a városi tanács­nál dolgozó férfiak, fiúk se­gítenek felhórukkolni az eme­leti irodába, ahová azután ki- ki bekukkant. A tanácsiak nyolcvan százaléka törzsvevő, visszajárnak a nyugdíjasok. November, a „pénzjutalma« hónap”, 9 ezer forint vásárlást, részlettérítést hozott. Van, aki a lehetőséggel élve 1—2 ezer forint ára könyvet is vesz, az­után részletre törleszti tarto­zását — s közben új köteteket választ. ördögszekér, lexikon Legutóbb gazdádra lelt húsz Életrajzi Lexikon. Jó néhány fogyott Makkai Sándor Ör­dögszekér című kötetéből. „Itt maradok zálogban, mert már annyit vettem” — jegyezte meg nevetve a tanács egyik dol­gozója legutóbb. A másik bol­dogan köszönte: „Jolika, igen jól ajánlottál! Jöhet a követ­kező!” Van, aki már szinte el­várja, hogy a bizományos be­szerezze kedvenc olvasmá­nyait. Más fizetni jön, hitet­lenkedik, hogy épp nincsen tartozása. A bizományos mu­tatja: nem tévedés, mindent cím s összeg szerint jegyez. „Hurrá, akkor keressünk új könyveket” — lelkesedik a ve­vő. s nem is tétlenkedik. A forgalom önmagáért beszél. December elejéig a taná­csiak 54 ezer forint ára köny­vet vettek. Szabóné különben nem va­rázsló. Roppant csöndes, mo­solygós, szőke asszony. Figye­lő és figyelmes. Ismeri az embereket. Eszes Katalin A tanácshoz Nagy táskával jár a postás Nagy táskával jár a postás Jászkarajenő és Kőröstetétlen közös tanácsához. Tavaly több mint 2800 ügyiratot kézbesí­tett, s valószínű, az idén sem visz kevesebbet. A fiatalokból álló tíztagú ügyviteli appará­tus győzi a munkát, bár ma­guk is tudják, hogy nem árt még több szakmai jártasságra szert tenniük. Az újonnan be­kerülőket nemcsak a jogsza­bályok ismeretére és helyes alkalmazására tanítják meg. hanem az ügyfelekkel való ud­varias, segítőkész bánásmód­ra is. Fontosnak tartják, hogy olyan hangnem alakuljon ki a polgárok és a hivatalnokok között, amely egyértelműen bizonyítja, hogy mindenkinek az ügye jó kezekben van, és a hatóság minden akta mögött az emberi sorsokat, érdekeket látja. A tanácsiak által ho­zott határozatokat alig felleb­bezik meg, s ez is mutatja, hogy az emberek elégedettek a hivatal munkájával. ISSN 0133—3500 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents