Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
mi. DECEMBER 21., CSÜTÖRTÖK PEST MEGYEI HÍRLAP December Tyűkok vartyogtak az üllőn, farkas ballagott a dűlőn, A Hóka épp csikót ellett, s a mécsláng nagy árnyékában lélek osont a fal mellett. S a titkok éjszakájában magam voltam a tanyában. Reggelre befagyott a kút, a vén nyárfa kettéhasadt s pengett belül a kocsirúd. Olyan volt a Bődi tanya, mint az ős sejtelem maga: finom remegés... £s a hó szikrázott, mint porló csillag, s szopott békén a kiscsikó. Sinka István verse Kéri Imre rézmetszete 'Trencsényi Imre: Sportszerű játék | latSSZ már egy kicsit azzal a----------- gyerekkel! — csattant el közvetlenül a füle mellett. A gyerek már jó ideje ott ugrán- dozott-hadonászott előtte, de nem látta azoktól. A házimozi elrebbent. A gyerek két színes kuglibabát nyomott a kezébe, azután két' másik bábbal vívóállásba helyezkedett. — No, hercegem! — jelezte, készenlétét az apa. Hovatovább ez volt az egyetlen játék, amelyben apa és fia egymásra táléit. Az apa természetesen a fotelban ült — így is magasabb volt valamivel a fiúnál. Karhosszának fölényét szándékos ügyetlenkedéssel igyekezett enyhíteni. Felderengett emlékezetében néhány vívómozdulat — időnként előhozakodott velük. Lassan élvezni kezdte, hogy cselei nyomán a nemes penge egyre többször talál célba. A technikai fölényt a gyerek csak erkölcsiekkel ellensúlyozhatta. Ütött-vágott, ahogy jött. Találatok így mindkét részen szép számmal estek. A férfias küzdelem légköre járta be a szo.bának ezt a részét — és mert a szoba kicsi volt, lehet mondani, hogy az egész szobát. — Vigyázzatok, fejre ne üssetek — pendült meg az aggodalom hangja. — Csak nem fogom vissza! — horrent a férfi. — Ez az, fiam!..; Az életben is nagyon nézik, hová ütnek! ... | fiz asszssiy visszahúzódott,------------------- hogy legalább ne lássa . Valójában elismerte, hogy nem árt a gyereket kissé keményíteni. Ne az ő fia legyen a játszóterek balekjd. Mert úgy marad, akár... Csak ne kellene azért még idehaza is püfölni!... Az apa komoran cipelte a saját gyerekkorát. Arra ugyan megtanították, ha leköpik vagy arcul ütik — Ütni kell; de arra nem tanították meg, hogyan kell ütni, és mit tegyen, ha .csak fsnékbe rúgják. Mert általában persze nem kell verekedni... Hát ő a fiát megtanítja!... Tanítja már vagy másfél éve. Öt a gyerek örömmel kaszabolja. A játszótéri agresszórral szemben ma is tehetetlen. Ha kap — sír. Még jó, ha elszalad. Ha olykor érzi is, hogy rajta a világ szeme — a .levegőt üti. Az apa a haját tépi ilyenkor. Lassan megérti, mi a baj. Fia nem leli örömét a mások fájdalmában. Az apát léhet ütni. *Az apa más. Az apának úgyse fáj. — Au! — kiált fel most az apa. Fejen találta a kuglibáb. — Ez igen, fiam! De vigyázz, hogy közben ne kapj kétszer annyit! Ügy támadj, hogy közben védekezz is! Figyelj! Most az apa sziporkázó cselsorozatba foglalva bemutatta, milyen szúrások, vágások, ütések érhetik azt, aki nem figyel. A támadás oly annyira lehengerlő volt, hogy az egyik kuglibáb ki is hullott a gyerek kezéből. ' — Apa, most nem ér! — tartotta fel a gyerek üresen maradt kezést, és lekuporodott, hogy kihalássza fegyverét a fotel alól. Az apa ezalatt lovagiasan meg genfiesen pihentette a karját. A gyerek már tá- pászkodás közben jót sózott a bokájára. | fiz apa szája nevetésre nyűik,------------- de aztán azonmód viszszazárul. Végül is a boldogulás ösvénye a törvényesség és a törvénytelenség határán kanyarog... Vadász legyen, aki rátalál... Talán csak emberi dolog, hogy teljesület- lenvágyainkat fiainkra testáljuk!... De mitől van, hogy őket többre nézzük...? sBttőLdma s» »VU4-. • t — Fiúk, hagyjátok abba! Vacsora! — Fegyverszünet — mondja az apa. Felmutatja a két kuglibábot, azután széles mozdulattal a földre helyezi őket. — Rámoljatok össze — suhan át a békeangyal, a konyha felé. — Gyere, hercegem — hunyorít az apa, és lehajol a kuglibábokért. Ekkor éri fejét a nagy sorozat. Első gondolata az esemény minősítése, de hirtelenjében nem talál a fogalomra, amellyel az ilyesmit jelölték különböző korok, Homérosztól az ENSZ-ig. A békeangyal ismét erre száll. Pillanat alatt felméri a hadihelyzetet, és nem keresgéli a szavakat: — Kisfiam, tanuld meg, hogy fegyvertelen emberre nem támadunk ! | Szíve mélyén egyetért ezzel--------- az apa, hisz maga is ép-. pen ezt akarta mondani. De azt is érti már, miért nem találta hirtelenjében a szavakat Hisz lelke mélyének is a mélyén győzelmi,,táncot járt... j Keményen koppannak homlokán a másodpercek .». Szótlan rámol... A becstelen ember megvetendő, ám az alulmaradtakat megvetik. A játékszabályokat még százszor megtanulhatja a gyerek, a játék ízét soha többé, ha rögtön elkenik a száját... Így nyugtatgatja magát. Mert a lelkiismerete nem éppen felhőtlen... Thiery Árpád: Viszonyulások K eveset tudok az autókról. Az Otto-motoroktól a Rába—V katonai teherautókig, amelyek lámpáiban még acetiléngáz égett. Tudok arról is, hogy az autó mit tett az emberiségért. A háborúkban, a szállításban, a turizmusban, a kényelem megszervezésében. Az emberi teljesítményben. Jackie Stewart, Clark, Rindt, Petterson, Lauda, Hunt, Fittipaldi, Stecher az autózás nagyszerű versenyzői, és Monza, Indianapolis, Nürburgring legalább olyan szentélyei a versenysportnak, mint a Wembley, a Maracana vagy Wimbledon. Többet tudok azonban az emberekről. A modern ember nagy szerelme az autó, ez a szerelem azonban gyakran egyoldalú. A legszerencsétlenebb dolgok sülnek ki ebből a viszonyból. Ma is hallom annak a szerencsétlen Ladának a szenvedését, amelyet puderozott, aranykarperecés tulajdonosnője igyekezett betörni a nyaralóhely parkolójában. Hörgött, jajgatott, dühödten zúgott (tiltakozott?) a szerencsétlen autó. Mint a megkínzott állat. — Asszonyom ... — mentem oda segítőkészen. — Mi köze hozzá? Nem a maga autója — válaszolta gőgösen. » Hazaérve a lépcsőházban meg szoktam nézni a hirdetőtáblát. Fegyelemreflex. Egyik este tussal vastagon kihúzott betűk tudatták a lakókkal, hogy jelentkezzen az a személy, aki a ház parkolójában, feltehetően a saját autójával megnyomta az ily módon üzenő orvosnő autóját. Nyolc lépcsőház van a hatalmas épületben. Az orvosnő minden hirdetőtáblára rajzolt (vagy rajzoltatott) egy-egy esengő felhívást. Abból gyanítom, hogy nem sok eredménnyel, mert más lépcsőházakban még hetek múlva is láttam a kifüggesztett felhívást. A miénket letépték a gyerekek. Miközben e sorokat írom, türelmetlen dudálás hallatszik fel. Így szoktak jelezni egymásnak a házban lakó családtagok. A türelmetlen tülkölés azonban nem szűnik, sőt most már két autó dudája szól. Lenézek. Az úttesten három autó fér el. A járdák mellett kétoldalt autók parkolnak, középen maradt egy szabad sáv, ahol közlekedni lehet. Ezt azonban eltorlaszolta egy fehér Skoda. E ltelik tíz perc, mire a lép-? csőházból, amely előtt a Skoda áll, előjön egy alacsony, félkopasz férfi. Méltatlankodva integet a tülkölő autósoknak. Mit képzelnek?... Beül a kocsiba, tesz egy kört, miután elengedte a két autót, visszaáll pontosan oda, ahol volt. A kapu elé. Noha látom az ablakból, hogy ötven-hatvan méterrel arébb van üres hely. Bezárja a kocsit, visszamegy a hetedik emeletre, ahol vendégségben van. Az autó lent áll. Várakozik. Eltorlaszol. Ingerel. Feldühít. A kiosztott státus szerint: szerencsétlen, kiszolgáltatott gépállat az ember kezében. Károlyi Árny: Festmény Egy régi ház. Rozsdaszín vonalak. fx,7;,Ablak mögött sötét ágyak mélyén nagy dunyhák alatt nénik alszanak. Álmodnak fánkról, kávésbögréről, álmodnak nyárról, álmodnak télről. Száncsengő csilingel a párnájukon. . Főznek, öltöznek. Lakodalom. Küszöbbe botíik egy kisgyerek, én voltam? te? vagy a szomszédgyerek? A pókhálókban nevetés tanyáz. Mindenki meghalt. Mindenki él e képen. Múlhatatlan délután. Eső előtt. Eső után. Az éjszaka és a hajnal találkozásakor Ébredéskor első mozdulatunn: y bekapcsoljuk a rádiót. A kellemes zene pár percig még a meleg ágyában marasztal, megvárjuk a meteorológus jelentéséi, a szerint öltözünk. Az ismételten bemondott ^ pontos idő ritmusa fejgyorsít, in- ^duiásig beosztja perceinket. Köz- < érzetünk a Kossuth rádió hullám- J hosszára hangolt: jó, klegyensú- lyczott, nyugodt, bizakodó, sőt de- í rűs. Az éjszaka és a hajnal találkozásának hideg órájában még sötétek, kihaltak az utcák. Alig múlt három óra, Budapesten a Bródy Sándor utca 5—7. számú ?kapu egyre gyakrabban nyílik, érkeznek a hajnali adás munkatársai. Egy órával műsorkezdés előtt már együtt van a Jó reggelt!, a Magyar Rádió politikai főműsorának soron levő stábja: Műsorvezető-szerkesztő:' , Pintér Dezső, szerkesztő-asszisztens: Kiss Gy. János, lapszemlét összeállítja: Fodor János, hírszerkesztő: Forró Evelyn, bemondó: Erőss Anna. A budapesti . közlekedés riportere Baráti András, az Útinform híreiről Kará- dy László tájékoztat. Zenei szerkesztő: B. Tóth László. Technikusok: Hübel Györgyi, Marosfalvy Richard, Szabados György. A villanyírógépnél: Ung Mária. Legkorábban a lapszémlés állt munkába. — Még nem fejeződött be a munkám, csütörtök van, a filmbemutatók napja, össze kell állítanom az új filmekről is egy rövid jegyzetet, amit Pintér Dezső felolvas. A 7 órás blokkban elhangzik egy riportom ... Ne hagyjatok ki a kávézásból! — szól oda kolléganőjének, aki a méregerős feketét főzi, majd visszaül •az írógéphez. Forró Eveíyn: — Tegnap délután fél háromkor kezdtem, este fél tizenegyig szerkesztettem a híreket. Itt aludtam, pár órára nem érdemes hazamenni. Kilenc éve dolgozom a rádióban, mellette a Tv-híradónak is, írok a Rádióújságba, de beszélni jobban szeretek — mondja. A többiek is, harmincon innen és alig túl, abban a korban vannak, amikor még a legnagyobb terhelést is elbírja az ember szervezete. Ez a három és fél óra az idegek próbája; összpontosítás, rögtönzés, jegyelem. Ahogy közeledik az adás ideje, szinte elektromossággal telítődik a levegő. Azegyüttes: eleven összhang. Mintha nem is munka, hanem szórakoztató játék lenne az egész, amit halálosan komolyan vesznék, amiben nem szabad hibázni... Felhangzik a szünetjel, 4 óra 20 perc van, kisvártatva a Rákóczi- induióval megkezdődik a nap. A stúdió technikai helyiségéből hívják Pintér Dezsőt, aki Erőss Annával együtt a bemondószobába siet, és a mikrofon elé ül. Mintha régi ismerősének beszélne,, rokonszenves közvetlenséggel így szól: Jó reggelt kedves hallgatóim, Pintér Dezső ébreszti és köszönti önöket1 És amikor átadja a szót a hírbemondónak, újabb varázslat. A kezdés előtt mindenki lázasan fájdalomcsillapítót keresett a táskájában, mert Erőss Annának kimondhatatlanul fájt a feje. Azt hittem, elgyötört lesz a hangja, ehelyett bársonyosan meleg, telt, — friss, tiszta dallamhoz hasonló. A hírolvasáshoz politikai felkészültség, tájékozottság, az előzmények ismerete is nélkülözhetetlen. Míg szól a zene, jut idő rövid beszélgetésre: — Régebben, mi bemondók voltunk a rádió hangja, ránk bízták a színházközvetítéseket is. Most szót kapnak a muzsikusok, a szerzők, egyre több lesz az élő adás. így kívánja a szakosodás. A bemondó már nem központi ember, de maradt még nekünk is sok terület. — Hogyan tud ilyen közvetlen modorban, személyes hangon beszélni a hallgatókkal? — kérdem Pintér Dezsőt. — A műsor szerkesztésekor figyelembe veszem, hogy mi joglalkoztat- ja legjobban az embereket, miről szeretnének hallani. Ha csak tene- tem, nem mondom a szöveget szalagra, ha élőben egyenesen a hallgatóhoz beszélek, közvetlenebb kapcsolatot tudok teremteni. Pintér Dezső előre megkomponálná a. műsort, de a rögtönzés mestere is. ötletei váratlanok, tavaly egész télen szállóigévé vált egy reggeli mondása. Röviden a sztori: Szibériai télre ébredt Magyarország, hóakadályok az utakon, megbénult a közlekedés városon, falun. A fővárosi tanács is már mindent ígért a hóelta- karítóknak. és ekkor Pintér Dezső, mint maroknyi hadát végső rohamra buzdító vezér, komoly hangján bele- mennydörögte a mikrofonba: Lapátra magyar! Már a harmadik pohár kávét isz- szá'k a rádiósok, amikor jelentkezik New Yorkból Kulcsár István. A tudósítás után egy villámkezdésre jut idő: — A politikai adásokban elhangzó kommentárjainak ismeri-e visszhangját? — Sajnos nem jut el idáig — válaszolja — pedig szeretném tudni, hogy a magyar rádióhallgatóknak mi a véleménye, mire' kíváncsiak, szívesen venném az érdeklődéseket, a visszajelzéseket. Baranyai Ilonával Moszkvából beszél. Ott két órával előbbre jár az idő. — Már átfutottam a reggeli újságokat, most az otthon is mindennapos témával foglalkozom a lakásépítés gyprsításánák Szovjetunióban alkalmazott módjait kísérem figyelemmel — mondja. Nemsokára vege a Jó reggelt! adásnak, és Győri Béla ügyeletes főszerkesztőt is megkérdezhetem a tízéves krónika jövőjéről: — Levegősebb, rugalmasabb műsorszerkesztésre. 'térünk át, több lesz az élőben megszólaló hang. Jobban kihasználjuk kül- és belföldi hírforrásainkat, pergőbb, érdekesebb, árnyaltabb lesz a műsor. Gyakrabban támaszkodunk a megyei tudósítóhálózatra, azt akar juk, hogy mindenütt elsőként ott legyünk. Uj rovattal is jelentkezünk, Humor éhgyomorra címmel. A hallgatók kívánságára újból lesz naptár, többnyire nemzeti évfordulókat ismertetünk. A magnós szobába behallatszik a műsorvezető hangja: búcsúzik önöktől a hajnali szerkesztő... Az ablakon beáramló fényben sápadtak az arcok, elcsendesedett a stáb, oldódik a feszültség, olyanok, mint a célba ért hosszútávfutók... HORVÁTH ANITA á
