Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

8 5E£rr » sbmrlas) 1981. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Valutát hoz Szerződő felek Csak júliusban, a szabadkai vásár után nyugodhatott meg a pomázi Írószer Szövetkezet vezetése: olyan üzletet sikerült kötniük, amely lehetővé tette, nem csupán az idei tőkés ex­port teljesítését, hanem azt is, hogy a tavalyihoz képest 20 százalékkal nagyobb dollárbe­vételt könyvelhessenek el most e hó végén. Nem iett volna értelme ter­mészetesen az exportnövelés­nek — az éves árbevétel Po- mázon 440 millió forint —, ha egyúttal nem sikerül jelentős önköltségcsökkentést elérni, vagyis javítani a gazdaságos­ságot. Ám sikerült: a várható nyereséget 80 millió forintra számítják, ami húsz-huszonöt százalékkal több a tervezett­nél.'Jó eredménynek tartja ördög Emánuel elnök azt is, hogy a termelésfelfutást fő­ként a termelékenység növe­kedésének köszönhetik. Javult a munkaidő kihasználása és csökkentek a veszteségidők. Ami pénzünk fejlesztésre ju­tott — 25 millió forinttal gaz­dálkodhattak —, azt főként gépi beruházásra fordították. Felújították a szerszámüzem teljes gépparkját, üzembe ál­lították a Signetta golyóstoll­gyártó sort és több új mű­anyag-feldolgozó berendezést. Az ember egy kicsit többet vállal A nagymamákra lehet számítani Régi képeslap akadt a kezembe, aminek a papírja meg­sárgult, és a színei is megkoptak. Hegyes kontyú asszony­ságot ábrázol a rajz, akinek hosszú, hegyes nyelvét jókora lakat bénítja. A szellemesnek szánt hajdani szöveg pedig a következő: Az anyósnak hallgass a neve! Néhány évtizeddel ezelőtt kifogyhatatlanok voltak az anyósviccek, a középszerű vagy gyengébb humoristák és karikaturisták csemegéi. Hat plusz kettő Ma már ' nemcsak az ilyen tárgyú viccek mentek feledés­be, hanem az anyós elnevezést is ritkábban használjuk. Nagy­mamát szoktunk helyette mondani. Ö az, akire a család­ban mindig lehet számítani, de gyakori, hogy a munkahe­lyén is elvállalja azt a beosz­tást, amire a kisgyermeket ne­velő, bölcsődébe vagy óvodá­ba siető fiatalok nemet mon­danak. A . Dunakeszi Konzervgyár tészta üzemében, a folyamatos hat plusz kettes munkarend­ben dolgozók _ között sok a középkorú asszony. Olyan be­osztás 'ez, hogy havonta csak egyszer kerül vasárnapra a szünnap, amihez bizony nem könnyű igazodni. Itt beszélget­tem két családianyával, nagy­mamával. A Nobel-díj kérdőjelei A dinamitvagyon kamatai Nyolcvan évvel ezelőtt ad­ták át először az egykori fel­találó, tudós és dinamitgyáros, Alfred Nobel végrendelete alapján létrehozott kitünteté­seket. Idén is — mint minden évben — december 10., az ala­pító halálának évfordulója volt a díjkiosztás időpontja. A Nobel végakaratának nyilvá­nosságra hozatala után annak idején hosszú pereskedés kez­dődött, s öt esztendő telt el, míg az e célra alakult ala­pítvány megkezdhette műkö­dését. Tegyük rögtön hozzá: a stockholmi döntések napjaink­ban is heves vitákat váltanak ki. Látókörön kívül? Sok támadás éri például No­bel végakaratát, amely szerint évente öt ágban, fizikában, kémiában, az orvostudomány­ban, a béke védelmében és az irodalom terén legkiemelke­dőbb eredményt elérő szemé­lyiségek kapják a kitüntetést — s vele biztos értékpapírok­ba fektetett 30 millió koronás vagyona kamatjának megha­tározott részét. (Az idők fo­lyamán a kezdeti összeg a többszörösére duzzadt, s az idén összesen már egymillió svéd koronával jutalmazzák az arra érdemeseket.) A bírá­latok szerint a tudomány fej­lődése során olyan új tudo­mányágak keletkeztek, ame­lyek kiesnek a Nobel-díjak. köréből. Javasolták például kulturális és matematikai dí­jak létesítését is — sikertele­nül. Az egyetlen • elfogadott változtatási javaslat alapján 13 éve egy úgynevezett- Köz­gazdásági Nobel-emlékérmet is kiadnak — ám ezt a Svéd Bank finanszírozza. Tévedésből kimaradtak? A Nobel-díjjal csak néhány tudományág kiemelkedő tudó­sait jutalmazzák — írta nem­rég a New York Times, hoz­zátéve legnagyobb hibaként, hogy a díj a tudományos kuta­tás rég túlhaladott szerkezetét feltételezi. A mai sikerek ugyanis legtöbbször tudóscso­portokhoz fűződnek, nem pe­dig egy-egy magányos zseni­hez. A legtöbb probléma emellett természetesen a díjak odaíté­lésének rendszerével kapcso­latos. A jelöltek kiválogatása a Svéd Királyi Akadémia, il­letve á békedíjnál a norvég parlament kijelölt bizottságai­nak kezében van. A határoza­tokat szigorú titoktartás köze­pette hozzák: ajánlást kérnek külföldi egyetemektől és ko­rábbi jutalmazottaktól, de a végső döntés körülményei nem ismeretesek. A díjat kiadhat­ják . megosztva is (maximum három ember közt) vagy akár A híres Nobel-díj emlékérem, F. Lindberg svéd művész alkotása. átvihetik a következő évre. Az illetékeseknek sokszor sze­mére vetették tévedéseiket. 1905-ben például elvetették Mengyelejev díjazását, Eins­teint sem a relativitáselméle­tért jutalmazták, s olyan írók estek ki a stockholmi rostán, mint Tolsztoj, Mark Twain, James Joyce, Franz Kafka, Proust, Ibsen, Gorkij. Márpe­dig egy-egy mulasztás nehe­zen hozható helyre, Nobel-dí- jat ugyanis általában csak élő személynek, illetve műkö­dő szervezetnek ítélnek. Nem véletlen, hogy a jelöl­tek névsora épp az irodalom terén a legbőségesebb: ez ugyanis az- az ág, amely — a békedíjjal együtt — a leg- szubjektívebb. Hogy is lenne lemérhető, ki a világ legjobb írója, költője. Érdemtelenek a nők? A védekezés általában úgy szól, hogy a díj odaítélésével egész életműveket jutalmaz­nak, s egyben a figyel­met egy-egy kevéssé is­mert alkotóra, nyelvre, nem­zeti irodalomra akarják rá­irányítani. A döntéshozókat sokszor éri bírálat amiatt is (az elmúlt évtizedek alapján mondjuk' ki: néha nem alap­talanul), hogy az érdemek mérlegelése mellett politikai szempontokat is szem előtt tartanak, s ez különösen a békedíj kategóriában nem­egyszer visszásságokat, sőt fel­háborodást szül. A díjazottak névsorát átfutva feltűnhet az, is, hogy aránytalanul kevés köztük a nő. Nem lenne tekintélye? Akad hát kérdőjel a dicsősé­get hozó kitüntetés körül. Hogy lehetne megreformálni a Ndbel-díjak rendszerét? — kérdezte a New York Times. Az amerikai lap két módszert ajánl: egyének helyett magu­kat a felfedezéseket kellene elismerésben részesíteni, vagy pedig a díj jelentőségét kelle­ne csökkenteni. Ez litóbbi ja­vaslat irreálisnak tűnik: ma már senki sem vonhatja két­ségbe, hogy á Nobel-díj szá­zadunkban a világ legtekinté­lyesebb kitüntetése. Sze^ö Gábor 1 Mozdulataik a gép mellett olyan egyformák, hogy kiesőt távolabbról testvéreknek hin­ném. öltözetük — a makulát­lan fehér köpeny — kötelező viselet itt, ahol a tisztaság a legfontosabb munkafeltétel. Szatmári Jánosné és Mester Istvánná közösen kezeli a cso­magológépet. A gyermekeiket felnevelték és szakmára tanít­tatták, az otthonukat szépen berendezték. Most már egy ki­csit kényelmesebben is élhet­nének, de hozzászoktak a fe­szített munkatempóhoz. Felnőttek a gyerekek őket hívják, ha beteget kell ápolni a családiban vagy akis- unokára vigyázni. Ami pedig a munkáit illett; húszkilós zsá­kokat emelgetnek, és egy-egy éjszakás műszakiban (akkor mennek legjobban a masinák) olykor negyven mázsa tésztát is csomagol nak. Különben munkahelyük csöndes, a gépek nem csapnak nagy zajt, és szót lehet érte­ni egymással. — Többnyire a gyerekekről beszélgetünk — mondja Mes­ter Istvánná, akinek a fia és a lánya is itt dolgozik. A lá­nya nemrég jött. vissza gyes­ről, és állandó éjszakázást vál­lalt, a tízhónapos kis Angela miatt, önálló lakásra gyűjte­nek a fiatalok. Mesterek húsz éve költöztek Dunakeszire, mert itt volt ak­koriban olcsó telekvásárlási lehetőség. Saját erőiből, köl­csön, nélkül építettek fel egy- szoba-konyhát, és később ke­rült sor a bővítésre, amikor felnőttek a gyerekék. Most már, hogy két család lakik együtt, isimét szűkén vannak. A lakást a lányoméknak 1984-re ígérik, addigra össze kell gyűjteni az árát. Igyek­szünk segíteni nekik, ahogy lehet. Szatmári Jánosménak két fia, egy lánya és két kis uno­kája van. Már csak a tizenhét éves fiát tudhatja maga mel­lett. — A nagyfiam messzire ke­rült otthonról, pedig először őt is idehoztam, a konzerv­gyárba, de világiutazó lett be­lőle. A világutazó fiú Szatmáriné fia villanyszere­lő szakmát tanult, most már évek óta külföldi kiküldetés­ben dolgozik. Tavaly kará­csonyra a Szovjetunióból ho­zott ajándékba az édesanyjá­nak tésztametélő gépet (szép is, jó is a gyári készítmény, de azért ünnepélyesebb alkal­makra elkészíti, meggyúrja házilag). Idén Líbiában dolgozik a család világjáró tagja. Ünnep előtt levél jött tőle, hogy most nagyon sok a munka, nem jö­het karácsonyra. Majd egy ki­csit később hozza az ajándé­kokat. Szatmáriné csak azzal vi­gasztalódott, hogy a lánya, aki Pesten él, hazajön az ünne­pekre a két kis unokával. — Mindent szépen előkészí­tettem, az ajándékokat is több mint egy hónapja megvásárol­tam. Olyankor nagyobb a vá­lasztók, és nem is kell tolon­gani az üzletekben. Nagyon összedolgoznak Amikor arról kérdeztem a két* asszonyt, hogy barátnők-e, előbb egy kicsit gondolkod­tak, azután azt válaszolták, hogy inkább csak jól megértik egymást. Műszak után nem találkoznak, szabad idejük a családé. Itt. a gép mellett nagyon összedolgoznak. Közös érde­kük, hogy nagyobb legyen a teljesítmény, mert ettől függ­nek a bérek. A folyamatos munkarend egyiküknek sem könnyű vagy kényelmes, de a keresetük így magasabb az átlagosnál, és a munkaidejük is .valamivel rö- videbb. Eddig 42, januártól pedig 40 órát dolgoznak egy héten. Az ember egy kicsit többet vállal a családért, így fogalmazott valamelyikük be­szélgetés közben. Galgovics Jánosné, az üzem szakszervezeti bizalmija is­mertetett össze a két asszony­nyal. Feljegyeztem, amit mon­dott: a nagymamákra mindig lehet számítani. G. J. Csendes beszélgetés Alig vagyunk már néhányan MINDEN ÉLET, még a leg- sivárabbnak tűnő is, lehet tar­talmas; hát még annak az élete, aki a zord évtizedek­ben együtt menetelt a törté­nelemmel. Aki nemcsak szem­lélője, csendes átélője, hanem alakítója is volt. Dvoreczki Mihály emléke­zik: hol vauinak a régi cim­borák? __a későbbi harcok fe gyvertársai? Hol Rocskár János, Sári András? És hol Madarász Pál? ... Alig va­gyunk már egy páran... Dvoreczki Mihály abból .a nemzedékből származik, amely légérzékenyebb ka­maszkorát a nyers és értel­metlen halállal szembemered­ve élte át; amelynek így, vagy úgy, de mindenáron értelmet kellett találnia arra a kocká­zatra, amit már puszta léte­zése is jelentett, És kevéssel később: der­mesztő csend, rémület. Mit érthet ebből a tizenhárom éves gyerek? Aligha sokat, vagy ta­lán semmit. Csak az ösztöne irányította. Mindazok, akiket szeretett, akiket ismert, azok üldözöttekké váltak. Miért? Az édesanya, a halk beszédű asz- szony... az apa... a ke­ménykezű, puha szívű em­ber... miért? Azért, mert 1919-ben a mun­kások lehajtott fejüket fel­emelték, s tekintetük a mesz- szi jövőt kutatta? Mert a pa­raszt kézfejével letörölte hom­lokáról a verítéket, s végigné­zett a földeken, amelyek ta­lán az övé is lehetnének? Miért? A fiatalember már tudta a választ. Munkatársai, illegális elvtársai felfedték előtte az okot, s az okozatot is. Ezért tevékenysége, a bőrösszak­szervezetben már tudatos volt: létrehozni a kommunista sej­tet. Belépni és szervezni a munkásdalárdát... Má már úgy tűnhet, nem nagy cselekedetek, de akkor bizony azok voltak. Figyelő tekintetek pásztázták akkor fo­lyamatosan a munkások so­rait, a parasztok tömegét... jól emlékszik az endrődi csendőrsortűzre... — Az maga az Iszonyat volt... Ártatlan emberek vére sár­rá keveredett a porral. Ese­mények, amelyek csak acélo­sabbá tették a hitet: máskép­pen lesz egykor... Az ütegek torkolattüzei ez­után, immáron másodszor be­világították életét. Fegyvert fogott, a kőbányai partizánok között tevékenykedett. Félt? Bizonyára. Hiszen naponta me­redt szívére a puskacső, de tette azt, amit tennie kellett. Ö, s még sokan mások. Hol vannak már a régi cimborák, a fegyvertársak ? ... — Alig vagyunk egy pá­ran ... — mondja halkan. — Alig egy páran... AKIK MEGMARADTAK, azok más frontra kerültek: az újjáépítés arcvonalára. Dvo­reczki Mihály is. Budakalá- szon, a FÉKOSZ vezetőségi tagja, majd a DÉFOSZ járási titkára, s 1950-ben járási párt­titkár ... és aztán ismét jöt­tek a megpróbáltatás napjai. Tudta, hol a helye: jelentke­zett a karhatalomba... A konszolidáció megteremtésén mint BM-dolgozó fáradozott. Onnan ment nyugdíjba. — Alig vagyunk már egy páran— — mondja. — Alig egy páran... K. I. Képzeletbeli csemagbenfós Ajándék maguktól maguknak Ma este ünnepeltek és ün­neplők, ajándékozók és meg­ajándékozottak vagyunk egy­szerre. Mit kapunk, mit adunk? Kíváncsi izgalommal bontjuk ki ebben az évben is díszes cso­magjainkat, szűk családi kör­ben. Ám mivel is gyarapodtunk, mivel járultunk hozzá gyara­podásunkhoz? — kérdezték, ezt már sokcsaládnyi közösség, történetesen a 12 ezres lélek­számú Nagykáta járási szék­hely lakói, vezetői is egymás­tól : egy képzeletbeli, nagy cso­magot bontogatva. Kicsik öröme — Talán először ezt nézzük meg — mondta szinte egyszer­re Nyitrai Ferenc tanácselnök és dr. Bozó István vb-titkár. A dobozból, belső zárt folyosók­kal összekötött három hófehér­barna földszintes, új épület került elő. — Ez az egyik büsz­keségünk, a legkorszerűbb kő­Kék-sárga motívumok A Fazekas Háziipari Szövetkezet ismét gyártja a habán min­tás cserépkályhákat. A kézzel formált, rendkívül mutatós, fe­hér alapon kék és sárga mintával díszített csempék nagy sikert arattak a piacokon. Jövő évre havi ötven kályhára van meg­rendelésük. Cser István felvétele vetelményeknek megfelelő, hatvan gyermeket befogadó bölcsődénk. Itt mellette pedig a felújított; kibővített óvoda, ötven apróságnak. Azt hiszem, ez az év legnagyobb ajándéka; régóta vajúdott, de most ősz­től megoldódott a teljes böl­csődei és óvodai ellátás. Míg tíz évvel ezelőtt mindössze 30 bölcsődei és 200 óvodai helyet tudtunk biztosítani, idén mind a 107 bölcsődéi — és mind a 610 óvodás korú gyermeket fel tudtuk venni. Egyetlen kérel­mezőt sem kellett elutasítanunk. Azonban nemcsak megajándé­kozottak, hanem ajándékozók is voltak a község lakói. Tete­mes társadalmi segítséget kap­tunk, több mint 230-an vettek részt az építésben. A különbö­ző üzemek szocialista brigád­jai 1000, a szülők 200, a nagy­községi tanács dolgozóinak szocialista kollektívája pedig 300 munkaórát teljesített. Az üzemek pénzzel is támogattak bennünket, úgy 4 millió forin­tot kaptunk, az ingyen vállalt munkák mellett. Új köntösben — Ez, .a következő csomag itt, talán kisebb, nem is olyan díszes, nem is olyan új, de biztosan örömet szerez, mert régóta a kívánságlistán szere­pelt. A zeneiskola! Eddig csak szétszórva, különböző albérle­tekben oktattak zenét, ami már tarthatatlan volt. Ä köz­ség, teljes egészében a maga pénzén, mégvásárolta 'a tsz volt irodáját a főutcán, hely­rehoztuk, tataroztattuk, átala­kíttattuk zeneiskolai célokra. Ehhez a legtöbb társadalmi segítséget kisiparosaink adták, csaknem valamennyi szakipari munkát ingyén vállalták. Most még hangszerekre, berendezés­re lesz szükség, de a megyétől erre 200 ezer forint támogatást kaptunk. Majd tíz éve kiemelt, folya­matos programunk a gyermek- intézmények, az iskolák, a gyermekélelmezés gondjának felszámolása. Ez év végére, mint már említettük, a bölcső­dei és az óvodai élelmezés kérdése megoldódott és tet­tünk néhány nagy lépést az oktatás tárgyi feltételeinek ja­vításáért. A valamikori leány­nevelőben van az 1. számú ál­talános iskola. Régi, külsejé­ben nagyon megrokkant épü­let, szinte a község csúfsága volt mán Nos, idén végre si­került felújítani, új tetőszer­kezetet, szép külső köntöst ka­pott. Bár csak az építés kezde­tén vagyunk, azért mégis az ajándékokhoz sorolnánk, az új 12 tantermes általános is­kolát. Nagy szó ez! Nagykátán ugyanis a 20-as évek óta új is­kola nem épült! Egyetlen nyolctantermes bővítésre ke­rült sor csupán. Itt említenénk meg, hogy o járási művelődési központ fel­újítása is elkezdődött. Néhány ráadás Elképzelt fenyőfánk alatt még néhány apróbb csomag áorakozott. Az elsőből az 5-ös számú orvosi rendelő és lakás tatarozása, a másodikból a két új kút fúrása és ezzel vala­mennyi nagykátai háztartásba a vezetékes víz bevezetése, a harmadikból a bölcsőde előtti Somogyi Béla utca kiépítése szilárd burkolattal, és mintegy 2 és fél kilométer hosszúságú Útfelújítás került elő. És még egy kis doboz, benne két kilo­méter betonjárda, ami teljes egészében a lakók ajándéka, maguknak és egyúttal termé­szetesen a községnek is. Rakosgattuk gondolatban Nagykátán a csomagokat és a végén természesen csak-csak számba vettük azt is, ami ki­maradt. ' Csak befejezik — Hát igen — bólogatott Nyitrai Ferenc —, akkor lett volna a legszebb karácso­nyunk, ha az év végére ígért 83 lakásba a családok beköl­tözhettek volna. Sajnos, kivi­telezési nehézségek lassították az építkezést Számvetéskor az ember bol­dog és annak örül, amit ka­pott. Nagykáta valamennyi polgára gazdag karácsonyt ün­nepelhet, sok mindennel gya­rapodtak. Pénzben kifejezve több mint 17 milliós értékkel. S. Horváth Klára

Next

/
Thumbnails
Contents