Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
no 1981. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Otthont pótló különös világ Nincsen hálapénz és nincsen Magányos gyerekek reménytelen eset Semmi sem pótolhatja családi tűzhely melegét, mégis: relni a s néha meg kell kísé- a lehetetlent. Az okok, amelyek miatt az állam gondoskodik sok gyermek neveléséről, egyszerűek: egészségügyi, erkölcsi, szociális. A tények persze bonyolultabbak, hiszen emberi sorsokról van szó. Például csonka családokról. A legcsonkábbakról is: ha egyedül marad a gyermek. Pest megyében csaknem ötszáz csecsemő, s száz, szellemileg, testileg sérült fiatal fiú és leány. A csecsemőotthon — különös világ. Elrontott házasságok, félresiklott életek nyomait őrzi. Felelőtlen, vagy csak egyszerűen szerencsétlen szülők gyermekei lakják. Sok kicsi úgy került ide, hogy á leányanya a kórházban hagyta. Másokat elhanyagoltan, betegen, fejlődésükben elmara- dottan hoztak ide. A szülői szeretet sokféleképpen nyilvánulhat meg. Itt a jobbik eset az, ha egyáltalán megnyilvánul, ha a vasárnapi látogatásra eljön az édesanya, édesapa. Egyetlen csecsemő táplálása, ruházása, gondozása évente hetven-nyolcvanezer forintba kerül. Mégsem ez az indítéka annak, hogy az otthon legfőbb törekvése rekonstruálni az eredeti családot, s ha ez nem lehetséges, akkor újat keresni. Addig, míg találnak nekik családot, a nevelőotthon dolgozói, s kis társaik: a család. Az emberkét nem lehet mérni. Legfeljebb a súlyát. Legyen mondjuk tizenkét kiló. Egy gondozónőre nyolc kicsi jut, s naponta húszszor emeli fel mindegyiküket. Nem csekély súly, 1920 kiló... Kanaki Lefterné csodálkozva veszi tudomásul, hogy napjában ennyit emel. ö még nem számolta, másra figyel, így mondja — Reggel, amikor bejövök, első teendőm, hogy bekukkantsak minden ágyba. A gyerekek visszanevetnek. Van közöttük, aki, ha nem elsőnek veszem fel, elpityeredik. A gondozónő a mamapótló. ződő meghitt kapcsolatot. Ha nem alakul ki életének első évében ilyen kötődés, akkor később nem képes átélni az érzelmet, amelyet szeretetnek nevezünk. Anya és gyermek viszonya — modell is, általánosítható minta. Ha a kicsi nem érzi, hogy ő nagyon fontos valakinek, később nem tud az emberek között érzelmi különbséget tenni, aki neki fontos. — Mit' is adhat a csecsemő- otthon a biztonságon, az ismereteken túl? A testvérkapcsolatok gyakorlását. A gondozónő szeretetét, ez leginkább egy jólelkű nagynéniéhez hasonlítható. Azután a sikeres teljesítmény örömét, ami által a gyermek ráébred arra, hogy ő valaki. Mégis: legömbölyített világ ez. Nincsenek éles sarkok, s nincs veszekedés, párnacsata, vadulós játék sem. Sok konfliktus elmarad, azok megoldását sem tapasztalják a gyerekek, ezért nagyobb korukban rendkívül érzékenyekké válhatnak. És a még súlyosabb esetek. A gödi Egészségügyi Gyermekotthonban értelmi, testi, vagy többfajta fogyatékosságban szenvedőket nevelnek. — A legjobb az lenne, ha mindannyiójukról a család gondoskodna, hogy ők is a lehető legemberibb, legteljesebb életet éljék — így Csekö Fe- rencné ár., gyógypedagógus, pszichológus. — A szülő viszont nem lehet iegy személyben gyógypedagógus, gondozó, pszichológus gyógytornász, diétásnővér és orvos. Ezek szakmák. De annál, ami szakmai, többet kell -nyújtania az intézményes nevelésnek is, hiszen átveszi a család gondját, szerepét. — Az ép gyermek besegít saját nevelésébe. A fogyatékos nem tud. Egy tehetetlen testet, elmét nehéz mozdítani, mert nincs saját indítéka. Rengeteg gyengédség, türelem kell hozzá. Sokszor hónapokig tartó gyakorlással érhetünk el olyan — a kívülálló számára csekélyke — eredményt, mint, hogy a sérült gyermek elgurítsa a labdát, használja a kanalat, firkáljon a ceruzával. Kiegyensúlyozottá tenni őket, megkeresni és fejleszteni tulajdonságaikat, amelyek fejleszthetők, örömtelivé tenni életüket — nem egyéb, mint esztendőkig tartó rehabilitáció. A munkánk. Alig néhány hete avattak új épületet Gödön, az Egészségügyi Gyermekotthonnál. Dr. Calotti Éva igazgatónő akkor így kezdft beszédét: — Abból indulok ki, hogy számunkra nincs reménytelen eset... Nagyot téved, aki afféle gyermekelosztónak hiszi, Pest megye központi csecsemőotthonát. A néhány hetes, hónapos emberpalánták nemcsak napokra kerülnek ide, míg más otthonokban — Zsámbé- kon, Albertirsán, Nagykörösön vagy Gödön — helyet kerítenek nekik. Nem teszik ki az apróságokat annak a megrázkódtatásnak, amit az éppen csak megszokott környezetük elhagyása jelentene. Nem adják fel a harcot, ha csak a legkisebb reményét látják: a‘ gyermekeket családjuk, vagy legalább egyik ‘szülőjük nevelni tudja. Pedig ahány apróság, annyi sohasem létezett, vagy szétszóródott família, zavaros, rendezetlen kapcsolat. Mégsem ritka, hogy a hivatalos — kéthetente egy vasárnapi — látogatási időn kívül is kitárul az otthon kapuja. Az a szülő, aki sűrűn jön gyermekéhez, s bizonyít, egyre gyakrabban jöhel Aligha kell fejtegetni, hogy az igazi érzelmi kapcsolat, a családi szeretet ápolása a legnagyobb erő, amely a kicsi sorsát a helyes mederbe terelheti. Ha erre, vagy a csöppség örökbefogadására nincs esély, akkor is kínálkozik más megoldás, mint az áthelyezés: hatéves korukig a csecsemőotthon lakói maradhatnak, s ott járhatnak óvodába a nágyobbak. URH-val — szánokkal Hegyi mentők szolgálatban Ismét Itt a tél, a sí-, a szánkóidény. A múlt hét végétől minden szombaton és vasárnap ismét ügyeletet ad a Vö- , röskereszt Pest megyei hegyi mentőszolgálata. A huszonnyolc tagú — javarészt síoktatókból álló — csoport Dobogókőn és a Nagyhideghe- gyen segít a balesetet szenvedőkön. , Tavaly a csoportnak tizenhét ízben kellett beavatkoznia, elsősegélyt nyújtania, s a sérülteket a mentőautóig szállítania a gépkocsival nem, vagy csak nehezen elérhető hegyi sportterületekről. A mostani télisportidényben gyarapodtak a hegyi mentő- szolgálat lehetőségei: 200 ezer forint értékű új felszerelést kapott a csoport, két különleges sebesültszállító szánt, valamint URH-rádiókészüléke- ket, amelyekkel egymást, s a földi mentőket is könnyebben érhetik el. Idegenként is észreveszi a csecsemőotthon vendége: itt minden a gyermekért van. Itt nincs hálapénz, és nincs lélektelenség. Büszkék arra is: nincsenek egyedül. Korántsem csak a kötelező sajnálat alapján találták meg a vállalatokat, szövetkezeteket, brigádokat, azokat, akik, ha kell, azonnal is jönnek segíteni ... Gáspár Mária— Vasvári G. Pál Műanyag a vakolatban Homok helyett Űj anyaggal bővíti szigetelő műanyagtermékeinek választékát a Fűzfői Nitrokémia. Kikísérletezték a Termo-pucc műanyag vakolatot, amelyben a homokot a könnyű és jól szigetelő polisztirol helyettesíti. Ez már a színezőanyagokat is tartalmazza. Főleg a lakóházak Külső burkolására javasolják, különösen a salak- betonból épültek szigetelésére alkalmas. Az újdonságot már több építőipari vállalatnál használják. Silvanus kirekeszti Hermest Séta a fenyvesben A nyár kegyeltje, a kertész, lassan kizörgeti zsebéből a kulcscsomót és gémberedett ujjakkal felkattintjá a csont- marasztaló vaslakatot Belépünk a titkos léckapun s most már nemcsak a lankás dombok zárnak körbe, miként porcelán tányért a karima, hanem a drótból font szarvasnak, muflonnak, őznek emelt kerítés is. A városban most kiszáradt a flaszter a hó után, de itt fenn a magasban, a nyáron hókatlannák mondott, télen fagyzugos Nagyhidegvölgyben jéggé dermedve, csillátnlássá merevedve tartja magát a fehérség. Igen, a vidék a túlerő láttán megadta magát, kapitulált a téli égbolt millió ejtőernyőse előtt, akik immár aligha adják fel tavaszig ezt a dermesztő völgyet Libanoni cédrus alatt állok a magyar télben, s bár Csont- váry matuzsáleméhez képest ez csak egy facsemete, vékony vessző, zsenge hajtás lehetne, mégis tiszteljük a csodát, közel-keleti örökzöld strázsál a pengehangú fagyban. Mellette a piramistölgy csupasz és merev, ágai görcsösen összefonódnak, s a csúcs felé kúsznak, mintha bármivel is jobb volna cegy méterrel közelebb lenni az opálosan szétterülő naphoz. Szerb lúcok, keleti lú- cok, oregopi ciprusok és más egzotikumok következnek az erdő — ember teremtette — vegyeskereskedésébem, amit a szakma és a művelt közönség arborétumnak nevéz. A völgytányér közepén, hat összefutó nyiladék metszés Még dísztelenül, hóesésben Hózivatarban is vágták a fákat Kozma István felvétele pontjában, a köröndnek nevezett fenyővel övezett síkon, kutyájával az erdőisten, Silvanus áll, vékony kőarca húszegynéhány éves lehet, akárcsak birodalma, a mesterséges erdőövezet. Hallgatom a kertészt, a természet politikusát, aki dönt, ítél, sorakoztat és ideológiát teremt a növények között, s aki most ultima ra- tioként őrséget is áll a tartomány fölött. — Mindszent előtt kezdjük az őrzési és karácsony estig kint vagyunk, mert különben úgy csonkulnak itt fenn az ezüstfenyők, ahogy kötik Pesten a halottak napi koszorút. Pár éve két férfi és egy hő zsákszámra fosztogatta a fenyvest, hordta le busszal a Nagyvásárcsarnokba az összegyömöszölt gallyakat. Mindszent után pedig jön a karácsony, s ha a közönséges lucfenyőért nem is érdemes feljönni, jegenyefenyőért, ezüstfenyőért vagy douglasért többen rászánták már magukat az útra. Amint változik a karácsonyfadivat, úgy kerülnek veszélybe itt nálunk is az újabb és újabb fajták, most éppen a feketefenyő van soron. Egy fenyves száz év alatt sem heveri ki a lopásokat, a fenyő csak vezérhajtásokkal növekszik, s a lecsonkolt oldalágak, a polcegyenes ágör- vek helyén újak már sohasem fejlődnek, Tucatjával látni fenyőket Budakeszin, melyek akár a magyar korfa, alul horpadtak, gyengék, hitványak, elloptak belőlük négy évet, öt évet, elloptak egy évtizedet. Utat taposunk az ezüstfenyők felé a hóban, a táblában itt is, ott is irtások, foghíjak, több megsarcolt fa pedig már örökre töpörödött bokor marad. Csak a szűk levegőjű 50- es évek karácsonyfája, a szomorú boróka nem kell ma már senkinek, no meg áz egyetlen különc tűlevelű, a kopasz asszonyra emlékeztető," lombhuHatú vörösfenyö, egfagyott rókanyom fut be a sűrűbe, a negyven métert ostromló amerikai mammutfenyő felé, lám, könnyebb az új klímáiba beletörődni, mint túlélni a mohó fanyűvök akaratát ... A kertész kezében megcsörren a lánc, szorosan zárja a bejáratot, hogy a fenyőkről ne törjenek le durva kezek miatt sem a gallyak, sem a tél karácsonyfadíszei, a csillámló jégcsapok. Domin, a kertész, Silvanus embere így próbálja kívül marasztalni Hermest, a’ tolvajok gondviselőjét. Babus Endre j, íouiunuu. M ama — A mi családunk így fest: száztíz gyermeket nevel hatvan anyuka. Férfit ritkán látnak a kicsik, csak a fjűtőt, a szerelőt — s a megyei tanács Petényi Géza Csecsemőotthonának főnővére, Kálmán Elemérné még hozzáteszi: — akár az igazi családban, három műszakos munka ez. A gondozónők legtöbbje' fiatal, még nincs saját gyermeke. Tavaly szilveszterkor elromlott a villany, fűteni sem tudtunk. Mindenki talpon volt, jöttek otthonról, a nővérszállásról, hogy felöltöztessék, betakarják a csöppségeket, hogy az ajtókra plédet tegyenek. Ha egy gyermek megbetegszik, a gondozónője viszi orvoshoz. Nem nézi, lejárt-e a munkaidő. Ápolják, vigyázzák, a gyerekeket, s bevezetik mindazokba az ismeretekbe, amelyeket a családban nevelkedők köny- nyen kapnak meg: hogyan kell egyedül enni, inni, cipőt fűzni, öltözni, milyen a mosógép, a seorő. a szivacs. Tőlük tanulják a beszédet, a szavakat. Azt is: szeretet. A célséta a piacra vezet, ilyen a bevásárlás. Élni tanítanak. — Az érzelmi kapcsolatok erejét az együttlét gyakorisága adja — mondja Kabainé dr. Huszka Antónia pszichológus. — Az újszülött, aki hozzánk kerül, azt, veszíti el, ami egy csecsemőnek a legfontosabb: az egy személyhez fű| Hogy van, Csöpike? — kér------------------ dezte, s miközben fé l kézzel helyet csinált táskájának az asztalon, szeme sarkából az asz- szonyt figyelte. Tekintetét leste, ahogy riadtságát ellebbenti az arcán szét- futó, hálás mosoly. Köszönöm, jól, mondta. És a doktor úr? — kérdezte néhány pillanatnyi várakozás után. Kitűnően vagyok, kitűnően, Csöpi-* ke. Csinos lányokkal töltöttem az éjszakát! Az asszony nem válaszolt. Tudta már, mit jelentenek ezek az éjszakai csinos lányok: egy epebajos hisztérikát, lázas gyereke körül te- hetetlenkedő anyát, s azt a huszon- évest, az idegeire éjjel panaszkodót, akinek, az asszony szerint is, a legjobb orvosság két nagy pofon lett volna. Vagy legföljebb az éjszakás nővért, aki huszonöt éves tapasztalatának szigorúságával, szárnyatlan angyalként őrködik, nem a betegek, orvosa nyugalma felett. | Hallgat, állapította meg magá-------------- ban diadalmasan az orv os. Még csak el sem pirul, mondta magának megelégedéssel, ahogy a kartonokkal foglalatoskodó asszony nyugodt arcát leste. Fél éve bezzeg! Fél éve zavarában idegesen csapkodott a papírokkal, szeme összeszűkült a doktor tréfás kiszólásai hallatán. Nem szólt, de hallgatása, az övé is, meg a többi nővéré is, másfajta csönd volt, mint ez a mostani. Mi köze hozzá? Mit akarhat? A bizalmatlanságnak ez a kétkedése ült ki arcukra, amikor először kérdezett rá a gyerekre, családra, az átsírt, éjszakáról árulkodó kékes karikákra a szem alatt. Igazuk is van, mi közöm hozzá? — korholta magát egyedül maradva. Amikor a vodkáspohárral a kezében beült egyetlen foteljébe, Három csomag szalvéta vagy nekifeküdt a Lada kormányának, mert ilyenkor tudott igazán csak egyedül lenni: pohárral a kezében, vagy az autó kormányánál. Szidalma és szégyene, mert utóbb , mindig elszégyellte magát érzelmei effajta megnyilatkozásán, csak addig tartott, amíg benyitott a rendelőbe és meg nem látta asszisztense fáradt szemét. Doktor úr, a kávé. A nővér hangja hozta vissza gondolataiból. Igen, a kávé. Négy adag egyszerre, cukor nélkül. Ez ma már a nyolcadik: az elsőt az éjszakás nővér készítette oda hajnalban, az ügyelet végeztével. Ujjai közé fogta a poharat, kezét melengette az üvegén át. Lám, lám, az elmaradhatatlan kávé, gondolta kissé gunyorosan. Jól emlékezett még, amikor a nővérek sértésnek vették, hogy tőlük kér kávét. Nem szánta annak, hogy’ szánhatta volna! Hiszen nem is a kávé volt a fontos, hanem ez a melegség. Azóta tart a dolog, amikor, kollégái döbbenetére, ő főzte le az asszisztenciának az első reggeli kávét. I így vaíi ez mindennel, ezt meg------------------tanulta a fél év alatt, neki kell elöl járni a dolgokban. Milyen orvosok ülhettek előtte ebben a székben, el sem merte gondolni. A visszaköszönésre kellett ránevelni emberéit, azzal, hogy ő volt, aki előreköszön. Arra tanítgatni őket, hogy bárki lép be az ajtón, kopott vagy jól öltözött, egyforma mind: segítségre váró beteg ember. Kit küldtél nekem? Egy csőlakót!, hallotta a messzeségből az egykori egyetemi évfolyamtárs, a jó nevű kórház tehetséges orvosának felháborodott hangját. S szégyenkezve hallotta ki a hangból egykori sajátját. A férfi tényleg csőlakó volt, ott aludt, ahol érte az éjszaka. Ebben a sáros, emeletes tanyában ilyen ember gyakran akad. | Mondd, mit keresel te ott? —-----------------kérdezte a kórházi orvos, hallván, hogy nem Osztja fölhá- borodását. Tényleg, mit is keres itt?, kérdezgette magától, amint 'esténként az éjszakai ügyeletnek indulva szembetalálkozott a munkából haza síetőkkel. Vagy reggelente, letéve hatkor az éjszakai műszakot, átöltözni szaladt csak haza, hogy a nyolcórai rendelésre időben odaérjen. Mintha filmet nézne, úgy látta magát, rádióadóval kezeügyében aludni el; terepjáróban zötykölődve, amint a sofőr káromkodva tapossa a pedált. Nekem mindig a nehezebbje jutott, így fogalmazta meg élete sorsszerűségét. ha nagyritkán akadt kinek megfogalmaznia. A nagy nevű orvosdinasztia, a híres nőgyógyászapa amekkora lehetőség volt, tehernek is akkora. Tőlük hozta a pálya szeretetét, a hivatás tisztességét és a nehézséget: hogy ő sosem lehetett 5 maga. Amikor vagont rakott azért az átkozott farmerért! Mert akkorra már mindenkinek volt farmere, de az ő apja azt mondta: megkapja, ha megdolgozik érte. Az osztálytársai kiröhögték: mit játszod meg magad? E z t mondták a kollégák is, amikor odahagyta a nagy fővárosi kórház nyugdíjas állását. Ezt a helybéli orvosok, amikor saját kezével mosta le az új rendelő ablakát. Ezt olvasta ki a nővérek első szemvillanásából, amikor a beteg elé ment az ajtóba. Egyedül talán az öregasszony nem gondolt róla semmit. | Az Öregasszony,* akit a ku-------------------------- tyája harapott meg. A saját kutyája, mert éhes volt és nem volt neki mit enni adnia. Az öregasszony fönn lakott a hegyen, ott, ahol petróleumlámpával világítanak, s ahonnan vízért a kútra kannával járnak kilométereket az emberek. Bevásárláshoz segítsége, mesélte, akkor akad, ha valaki elmegy az ablaka alatt. Milyen kutyája van? — kérdezte, hogy az asz- szony bizalmába fogadja. A legjobb kutya a világon, mondta az asszony, szemét fölcsillantva. Így kezdődött beszélgetésük. A z öregasszony harmadnap jött vissza, kezében három csomag szalvéta és három papírzsebkendő-cso- mag. A doktor úrnak hoztam, mondta, s már fordult is kifelé, sietve. Otthon sokáig kereste a csomagok helyét. Előbb a konyhába tette, a többi közé. Aztán éjszaka, ágyból kelve vitte1 a bárszekrényhez, s rakta megálmodott helyére: az autószerelő francia konyakja és az ügyvéd pezsgője mellé. Doktor úr. hallotta a nővér hangját, nyolc óra. | Rajta, Csöpike. csapjunk a lo--------— vak közé! Szemüvegét megigazította, m aga elé tette az első kartont. A nővér elmosolyodott. Az ajtóhoz lépett és beszólította az első betegét. Major Árvácska * )
