Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-23 / 300. szám

wir MFMiTt 1981. DECEMBER 23., SZERDA A MUNKÁSMŰVELÖDÉS ALFÁJA ÉS OMEGÁJA Érdemes egymást segíteni Vidám gyermekkacagás tör­te meg a váci Forte-gyárban a megszokott, monoton üzemi zajt. Az ebédlőt az óvodások vették birtokba, a Gábor Jó­zsef Általános Iskola első osz­tályosaival. közösen. A szoká­sos szórakoztató műsorok egyi­ke zajlott A vállalat művelő­dési bizottsága ugyanis havon­ta filmvetítést, s más előadá­sokat rendez számukra. Tanulásra biztatni — A gyerekek szemmel lát­hatóan jól érzik magukat ki­tűnően szórakoznak. De itt végül is felnőttek dolgoznak. Hogyan segítik az ő művelő­désüket? — kérdeztük Kovács Józsejnét, a gyár közművelő­dési előadóját. — Három éve vagyok eb­ben a munkakörben. Előtte a művelődési központban dol­goztam, mint mumkásművelő- dési előadó. Mikor ide kerül­tem, megkerestem minden­kit, akinek valami köze van a kulturális élethez. Ér­tékelést kértem tőlük az eddi­gi tevékenységükről és rész- tervet a még hátralevő fel­adatokról. így alakítottuk ki közösen az elképzeléseinket. Az első félév nagyon nehéz volt Keményen meg kellett azért dolgoznom, hogy elis­merjenek, befogadjanak. Ma már csak Inoinek ismer min­denki ... — A munkásmüvelödés egyik fő területe az oktatás és a továbbképzés különböző for­mái. Sokan tanulnak a gyár­bál? — Az ezeregyszáz dolgozónk közül jelenleg hozzávetőleg ötven olyan van, akit kötelez­ni lehetne a nyolc osztály el­végzésére. Véleményem sze­rint azonban ezt nem szabad olyan szigorúan venni. Alapo­san. föl kell mérni, hogy kit szabad továbbtanulásra biz­tatni. Most a szakmunkáskép­zést helyeztük előtérbe. A tanulás nálunk az alfája és az ómegája a munkásművelődés­nek. Külön gondot fordítunk ezen kívül az ízlésmevelésre. — Ezt hogyan valósítják meg? — Nagy gondot jelent ná­lunk, hogy az embereknek — így az ünnepek előtt — nincs idejük a bevásárlásra. Tavaly például a Naszály áruházból jöttek ki hozzánk árusítani, s mi bizony beleszóltunk abba, hogy mit hozzanak, ki. Az idén ezt nem tudtuk megvalósítani. Csak egy lemezvásárt rendez­tünk. A környékbeli népmű­vészek közreműködésével Is szerveztünk vásárt. Apróságok­ban kedvezünk az emberek­nek. Nagyszabású eseményre jóval ritkábban van lehető­ségünk. Az embereknek per­sze Hcfi-műsor, meg bál kell elsősorban, mi azonban több időt fordítunk az ismeretter­jesztésre és az író—olvasó ta­lálkozókra. Elkezdik — befejezik Az apró részletek ismerte­tése nélkül — így látja a mun­kásművelődés helyzetét a köz- művelődési előadó. S mit szólnak ehhez maguk az érin­tettek? Elégedettek-e? Azt kapják-e, amit várnak? — Nálunk mindenki tanul valamit — mondotta Kalácska Lászióné, az oldatkészítő üzem Radnóti szocialista brigádjá­nak tagja. — A tizenegy ta­gunkból még hárman vannak, akik ezután szerzik meg az érettségi bizonyítványt, ketten az idén érettségiznek, s egy kollégánknak van hátra a szakmunkásvizsgája. Emellett részt veszünk a politikai és szakmai továbbképzésben is. Büszkék vagyunk arra, hogy amit elkezdünk, azt mindig be is fejezzük; lemorzsolódás nincs. A vállalati kulturális rendezvényekre mozgósítunk, s magunk is megjelenünk raj­tuk. A munkaidőn túli elfog­laltság néha gondot okoz a családiban, éppen ezért a fér­jeket, gyerekeket is bevonjuk ezekbe az eseményekbe. Tag­jai vagyunk a helyi szépiro­dalmi és műszaki könyvtárnak is. Megszoktuk, hogy a Forté­ban élénk kulturális élet van. Szükségét érezzük, hogy meg­hallgassuk az ismeretterjesztő előadásokat, elmenjünk az író Moziműsor DECEMBER 24-TÖL 30-IG ABONY 24— 25: A korona elrablása, avagy újra a bosszúállók 25— 27: Liliomfi (du.) 26— 27: Az egér és a macska (este) 28—29: A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon** BUDAÖRS 24— 27: Katasztrófa földön-égen I—II. 25— 27: Gyöngyvirágtól lombhullásig (du.) 28—29: Szabadlábon Velencében CEGLÉD, Szabadság 24—27: Vük (du.) Hurrikán» (este) 28—30: A zsoldoskatona CEGLÉD, Kamara 24—27: Süni a ködben (du.) Az amatőr» (este) 28—30: A szűz és a szörnyeteg» DABAS 24— 23: Zsaru vagy csirkefogó? 25— 27: Pokoli torony I—II.» :—'29: Transzport» OUNAHARASZTI 1—23: Ratatapian :j—27: Manhattan» •8—29: A kölcsönkért gyufa DUNAKESZI, Vörös Csillag ti—27: Jesse James balladája* 25— 27: Árvácska (du.) 23— 29: A félhold árnyékában DUNAKESZI, József Attila 24: Éjfélkor 27: A delfin napja 28: Égő Barcelona 30: Mindhalálig zene** ÉRD 27: Csatár a pácban* 3— 29: Emberek és farkasok* •ÓT 4— 25: Mephisto I—II.» ;—27: A dominó elv» 1—29: i, mint Ikarusz» 30DÖLLŐ 1—27: Picdone Egyiptomban ;8—30: Óvakodj a törpétől** (este) GÖDÖLLŐ, Agrártudományi Egyetem 28: Uvegtörők** GYAL 24— 25: Piros pulóver» 26— 27: Egy zseni, két haver, egy balek 28—29: Körhinta MONOR 25— 27: Mese Szaltán cárról (du.) A zsoldoskatona (este 28—29: Vük (dn.) 28—30: A 3. számú flrbázls»» NAGYKATA 24— 27: Vérvonal** 25— 27: Légy jó mindhalálig (du.) 28—29: Solo Sunny** NAGYKŐRÖS, Arany János 24—27: A 3. számú flrbázls** 28—30: Hurrikán* NAGYKOROS, Stúdiómoii 24—27: Elektromos eszkimó (du.) A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon** (este) 28—30: Keresztül a nagy vízválasztón (du.) Az amatőr* (este) PILISVORÖSVAR 24—27: Seriff az égből 28—39: Szerelmeim» POMAZ 24—25: Manhattan* 26— 27: Emberek és farkasok* 28—29: Rendőrök háborúja** RÁCKEVE 24—25: Emberek és farkasok* 26—27: A herceg és a csillaglány (du.) Rendőrök háborúja** (este) 28—29: Katasztrófa földön-égen I—n. SZENTENDRE 24—27: Valahol Európában (du.) Óvakodj a törpétől** (este) 28—30: Kopasz kutya* SZIGETSZENTMIKLÓS 24—25: A fekete kalóz 26—27: János vitéz (du.) A Jó, a Rossz és a Csúf I—II.** (este) 28—29: Csatár a pácban* TÁPIÓSZELE 24—25: Solo Sunny** 26—27: A félhold árnyékában I—II. 28—29: Vérvonal** VÁC, Kultúr 24— 27: Szabadlábon Velencében 28—30: Piedone Egyipomban VÁC, Madách Imre 25: A szűz és a szörnyeteg-» 26: A hét januári nap* 28: Tobi 30: Hárem a sivatagban VECSÉS x 25— 27: A szőke Indián (du.) 28—29: Csínom Palkó (du.) 25—30: ... és megint dühbe jövünk (este) • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •• Csak 16 éven felülieknek. —olvasó találkozókra. Igé­nyesebbek lettünké.. — Véleményem szerint , a város gyárai közül a miénk — a művelődési lehetőségiek te­kintetében — toronymagasan kiemelkedik. Különösen a sportolási és a nyelvtanulási lehetőségeknek örülünk — kapcsolódik a beszélgetésbe Koncz József, a brómüzem Március 21. brigádjának tag­ja. Elvárjuk egymástól, hogy mindenki éljen a művelődési lehetőségekkel. Csak a kezdet nehéz — Nálunk volt olyan dol­gozó, aki ugyan már elmúlt negyvenéves ás, de egyszerűen inem lehetett arra rávenni, hogy elmenjen színházba, mo­ziba. De mi erőszakosak va­gyunk — mosolyódik el Lacz- kó Lászlóné, a meó Március 21. brigádjából. — Odaadtam neki Lamb: Shakespeare-me- sék című könyvét. Utána azt mondta a kolléganő: ez olyan szép, hogy muszáj megnézni! Azóta már igényli a színház­baj árást. A balettel is sokan úgy voltak, nem érdemes rá pénzt adni, mert ott csak ug­rálnak. De ha az ember veszi a fáradságot, s érdekesen el­meséli, hogy miről szól a da­rab, az idegenkedő is talál gyönyörködni valót az előadás^ ban. Ugyanezt mondhatjuk a kiállításokra. Még az absztrak­tok között is megragadhatja a látogatót egy-egy kép. Ügy gondolom, csak a kezdet ne­héz, a többi már szinte magá­tól jön. — A kisgyerekesek hogyan jutnak el színházba, vagy más­hová? — Mindent lehet, csak akar­ni kell! Nálunk nem szabad arra hivatkozni, hogy nincs, aki vigyázzon a gyerekre, azért nem járok sehova. Elvállaljuk egymás gyerekeit A műszak- beosztás miatt például négy évig én hordtam bölcsődébe, óvodába a kolléganőm kisfiát Higgye el, érdemes egymást segíteni, mert ezt visszakapja az ember! Búcsúzkodunk. Kovács Jó- zsefné közművelődési előadó a gyárkapuiig kísér. — Nehogy azt gondolja, hogy meg kellett váltanom világot! Nem kellett Az em­berek három évvel ezelőtt is ugyanilyenek voltak. S Lacz- kónéból sem egy, hanem na­gyon sok van nálunk. Nekünk jó légkört kell teremtenünk ahfjoz, hogy a dolgozók kö­tődjenek a Fortéhoz, otthon érezzék magukat, s igényeljék a kulturált művelődésit, szóra­kozást Körmendi Zsuzsa '■'M KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Iparművész tervezi a sportruhát Pest megyében egyre erőtel­jesebb tárlatélet bontakozik ki. Ennek nyomán Vácott, Cegléden, Kerepestarcsán kór­házakban, Ráckevén, Dunake­szin iskolákban, Érden váró­termekben, Százhalombattán és Cegléden éttermekben is rendeznek kiállítást, nemcsak múzeumokban. Különösen jelentős a váci kórház kulturális élete, köz- művelődési tevékenysége, me­lyet még Faragó László főor­vos szervezett meg. Tőle vet­te át a stafétabotot Harris Antal főorvos, aki elsősorban váci alkotóknak biztosít ki­állítási lehetőséget. A kultúra a váci kórházban a gyógyítás, a terápia eszkö­ze. Bepillantást engedélyez a művészetbe orvosoknak, ápo­lónőknek, betegeknek és láto­gatóknak egyaránt. Mikes István József képei is szelle­mi felüdülést jelentenek. Ott­honának sziklakertjéről ké­szült festményeit, a váci üze­mekben rendezett bemutatók után ezúttal a kórházban is komoly érdeklődés kíséri. Zárult a Magyar Iparmű­vészeti Főiskola textil tan­székének diplomakiállítása. Egy biztos: sehol egy színhiba, az iskolázottság nem engedé­lyez egyetlen halványabb pon­tot sem a jövő ruhatervezői­nek, gobelinkészítőinek. Egy kollekció különösen felkeltet­te figyelmünket: Csordás Már­ta munkája, aki kötött anyag­ból készült sportruháit, Búzás Árpád Munkácsy-díjas ipar­művész irányításával a Váci Kötöttárugyárban kivitelezte. Mindennek népgazdasági fon­Újjászülető kőszobrok A Képzőművészet! Kivitelező Vállalat kőszobrásza! újrafarag­ják a műemlékek, a középületek megrongálódott, tönkrement szobrait. A képzőművészet „utcai” alkotásai az időjárásnak jobban ellenálló süttői mészkőből készülnek. Ez a szobor Bu­dapesten a Ferences templomot díszíti majd. tossága is jelentős, hiszen a művészileg tervezett áru ex­portja jelentős lehet. Csordás Márta lelkiismere­tesen oldotta meg nem köny- nyű feladatát. Élsportolókkal konzultált, hogy milyen ruhá­zatot kedvelnének, így készí­tette el a labdajáték-sportöl- tözetek ruhacsaládját, melyet edzéskor, versenyen és felvo­nuláskor használnak. Kényel­mes, enyhén bő fazont alkal­mazott, és megfelelő színár­nyalatokkal variálta az egyes darabokat, a kék, piros, fehér tónusok alapján. Ma az ipar és az iparmű­vészet egymásra találása kü­lönösen időszerű és jelentős, hiszen csak az ipari bázis fej­lettsége biztosíthatja az ipar­művészet tömeges elterjedését. Viszont az is igaz, hogy az ipar is egyre behatóbban igényli a művészeti színvona­lú tervezést. Az is tény azon­ban, hogy a fiatail tervezők inkább vállalják az önállóság bizonytalanságát, mint azt, hogy üzemben dolgozzanak. Csordás Márta diplomájának sikeres megvédése után öröm­mel kötött szerződést a Váci Kötöttárugyárral, és 1982-ben ott veszi át munkakönyvét. Sok sikert kívánunk a váci környezetben végzendő terve­ző munkájához, mely már a készülődés időszakában i§ hiánytalanul egyeztette egyé­ni képességeit a népgazdaság, a társadalom tágabb érdekei­vel. Losonci Miklós RÁDIÓFIGYELŐ FEKETÉN, FEHÉREN. Ba­jor Nagy Ernő, a hétfőnként jelentkező rádió-folyóiratban egy most előkerült második világháborús hangdokumen­tum kapcsán, a kinyomtatott, a nagy nyilvánosság előtt ki­mondott szó felelősségéről fog­lalta össze véleményét egy jegyzetben. A kimondott vagy elhallgatott, a leirt vagy pa­pírra nemvvetett, az őszinte, s a manipulált mondandóról gondolkodott. S e publicisztika természetesen nemcsak az új­ságírók, a rádiósok felelőssé­gét taglalta, hanem valameny- nyiünk mindennapi megmére­tésére célzott, akik tetteink­kel a holnapnak is tartozunk számadással. Mennyivel könnyebb lenne ez az elszámolás, megfelelni a lelkiismeret támasztotta kö­vetelményeknek, ha tetteink végeredményét csupán feke- tén-fehéren, az igaz vagy a hazug, a jó és a rossz szem­üvegén keresztül lehetne elbí­rálni. De a mi szakmánkban — és még oly sokban —, a szándék és az erkölcsi tiszta­ság még nem értékmérő. Sok­kal inkább a hatás, a kimon­dott, leírt szó súlya, jobbíta­ni tudása alapján méretünk meg napró' napra. Ez a vizsga a hétfőn hallott Feketén, fehéren rádiófolyó­irat munkatársainak most csak közepesre sikerült. Két riport, a fővárosi gon­dokról szóló kerekasztal-be­szélgetés és az újfajta magá­nyosok klubjáról informáló interjú adta a műsor gerincét. utóbbi, a szinte mindig ki­tűnő Egyed László riporter és Gerevics József pszichológus beszélgetése hosszadalmasra, unalmasra sikerült. Jószerével csak arról beszélt a lelki sé­rüléseket csírájában gyógyí­tani szándékozó szakember, hogy milyen nem lesz a maj­dan megalakuló pszichiátriai teaház. FŐVÁROSI GONDOKROL beszélgetett egy budapesti ke­rületi pártbizottsági titkár, egy tanácselnök és egy rendőr- kapitány. Szó esett a bűnö­zésről, a közlekedésről az úi közösségek kialakulásának buktatóiról. Mogyoró Katalin riporter, alighanem már a hangfelvételek összeállítása közben rájött, hogy ez a nem egész húsz perc kevés ahhoz, hogy áttekinthessék e hatal­mas kérdéskört. Ezért szabad­kozott mindazért, amit terje­delmi okokból nem hallhat­tunk. Valóban nagy kár, hogy • három őszinte, véleményét véka alá nem rejtő ember, szerkesztési hiányosságok miatt, csak vázlatát adhatta egy esetleges vitának. Ez al­kalommal is bebizonyosodott: a kevesebb több lett volna. Ha a felsorolt kérdések közül e társaság csak egyre irányít­hatta volna a figyelmét, töb­bet tudtunk volna e számunk­ra is nagyon kedves, s nagyon féltett város gondjairól. ÚTKÖZBEN. Az újságokban a betűk, a sorok számával, a rádióban a lepergetett per­cekkel mérik a cikkek, a mű­sorok hosszát. Rossz beideg­ződés, de hajlamosak vagyunk rá, hogy e csupán csak meny- nyiségeket jelző számokat egy kicsit, mint értékmérőt is el­fogadjuk. Ez lehet az oka, hogy bár figyelemmel hallgat­juk, szeretjük, várjuk a szol­gáltató és hírműsorok többsé­gét, csak ritkán szólunk ró­luk. Pedig az elmúlt hét vége is bebizonyította, másodper­cek alatt is lehet hasznos, fontos mondandóval előruk­kolni. Óránként jelentkeztek az Útközben munkatársai az or­szág különböző pontjairól, a szakadó telefonvezetékek, a kimaradozó áramellátás elle­nére is pontos, hiteles infor­mációkkal szolgáltak az utak állapotáról. S e szűkre sza­bott percek, másodpercek alatt érzékeltetni tudták azt az ön­feláldozó munkát is, amivel az országutakon dolgozó gépke- zelők, őrök, katonák biztosí­tották az ország vérkeringé­sét. Meghitt viszonyt feltéte­lez, s egy sikeres műsorsoro­zatra hívja fel a figyelmet az a tény, hogy az ország sok százezer autósa már meghall­gatja, s megszívleli a kritikát is, amit e műsor sugároz fe­lé. A siker Szitnyai Jenőt és ~fAKiát dicséri. Cs. A.

Next

/
Thumbnails
Contents