Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-16 / 294. szám

Az üveg formaművészete December 23-ig látható Segesdi György Munkácsy-díjas szob­rászművész kiállítása. A művész mindig kísérletező és a meg­újulást kereső alkotók közé tartozik. Műveit márványból, grá­nitból, bronzból, rézlemezből és plexiüvegből állítja elő. Papp László felvétele A nyugdíjas klubvezető Beszélgetés a gödi házban Barcs Lajost, a gödi nyugdí­jas utazók klubjának vezető­jét húszéves ismeretterjesztő munkásságáért oklevéllel ju­talmazták. A vasútállomásitól kőhajítás- nyira lakók. A csengetésre kat­tan a biztonsági zár és a házi­gazda int, hogy kerüljek bel­jebb. — Írni szeretnék önről — mondom a bemutatkozás után. — Rólam? — Nem érdekes az én életem — szabadkozik. — Hátha mégis — próbálom elkezdeni a beszélgetést. — Hát... jó! De ha nem tudná, a hetvenedik évemet taposom. — Most már tudom — ud- variaskodom. — Hol kezdjük? — kérdezi nevetve, miközben megpödri bajuszát. — Valahonnét az elejéről — — válaszolok. — Budapesten vasutascsa­ládban nőttem fel. Engem azonban nem a vasút vonzott, hanem a kert és 1925-ben ker­tészmérnöki diplomát szerez­tem. — 1930-ban Szombathelyen közigazgatási képesítést sze­reztem és a Dunakeszi Forgal­mi Adóhivatal munkatársa let­tem. Nem sokáig. Alig egy év múlva gödi községi írnokként dolgoztam, aztán Örszentmik- lóson adóügyi segédjegyzőként tevékenykedtem. A felszabadulás mérföldkö­vet jelentett életében. Kertész lett. Igaz, ezúttal a Palánki gazdasági iskola kertészeti tanszékvezetője. Sajnos az is­kola megszűnt és más munka­hely után kellett néznie. — A Vízügyi Igazgatósághoz kerültem, mint a terv- és sta­tisztikai osztály vezetője — folytatja. Közben meghalt a sógorom és két árva kisgyer­mek maradt ott apa, anya nél­kül. Ügy érezte, magához kell venni őket, s a felnevelésük­ről neki kell gondoskodnia. — Visszajöttem Gödre, ahol kineveztek a Váchartyáni Körzeti Földműves Szövetke­zet agronómusává. Aztán az egészségem romlani kezdett és nyugdíjba mentem. — Ki az a bácsi nagy papi? — nyit be az ajtón a kisuno- ka. — Három gyermekem van és persze unokáim. Mind a szakmájában megbecsült em­berek. — Most mivel foglalkozik? — Természetesein a gödi nyugdíjas utazók klubját veze­tem. Részt veszek a kertbará­tok köre munkájában is. Nyugdíjas társaimmal járjuk az ország műemlékekben gaz­dag, szép tájait. Jövőre szeret­nénk külföldre is eljutni. Az­tán meg művelgeítem a kerte­met, ahol a szőlő is terem. De megkóstolhatja a meggyboro­mat is. Miközben ízlelgetem a való­ban kitűnő aromájú italt, eszembe jut: a Magyar Kisál­lattenyésztők Egyesületének is tagja volt. — Igen, csak voltam. Még­pedig 1961-től mint alapító tag dolgoztam. Számtalan cikket is írtam a témáról, a baromfitar- tásról. Nagy Péter Moziműsor Kultúr Filmszínház (Lenin út 53.) december 17-től 20-ig délután 4 órakor: Fehérlófia (színes magyar rajzfilm. Rendezte: Jankovics Marcell). — Este 6 órakor: Moszkva nem hisz a könnyeknek (Két­részes, Oscar-díjas szovjet filmalkotás. Rendezte: Vla­gyimir Menysov. Főszereplői: Vera Aljontova, Alekszej Ba­talov és Irina Muravjona). Madách Filmszínház (Lenin út 63.) december 18-án: Dé­delgetett kedvenceink. (Irta: Dárday István, rendezte: Szá­lai Györgyi. Színes magyar film). — December 19-én: Az égő Barcelona (spanyol tör­ténelmi dráma a XIX. század­ból. Rendezte: Antonio Ribas). tyiirian A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁC! JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV- ÉVFOLYAM, 294- SZÁM 1981. DECEMBER 16., SZERDA Házi szociális gondozás Amit a társadalom tehet ¥álÍalkozó közösségok önzetlen segítsége Tisztelet annak az idős nemzedéknek, akik jobb éle­tünkért nélkülöztek, dolgoz­tak, és most család nélkül, egyedül maradtak — mondta Szarvas Vincéné, a váci Egye­sített Szociális Intézmények igazgatónője a közelmúltban tartott értékelő munkaérte­kezleten. És közölte nemcsak a megjelentekkel, de az egész város és járás minden lakójá­val, hogy ezek az emberek nincsenek elfelejtve, elhagyat­va. Pártfogó brigádok A városban 13 kollektíva, 12 tiszteletdíjas. 29 gondozó, a 'járásban 14 társadalmi aktíva és 98 tiszteletdíjas gondozó 112 magános embert lát el házi gondozásban. Ezenkívül a vá­rosban egy szociális, és két napközi otthonban, a járás tíz napközi otthonában közel 400 idős ember minden mozdula­tára figyelnek, életük alko­nyát gondtalanná szeretnék tenni. Jelentette még, hogy a Városban mindig találtak olyan közösségeket, a járás­iban pedig az utóbbi időben mind több termelőszövetkezet jelentkezik, hogy idős embe­reket patronáljanak. Közöttük kiümelkedő munkát végzett Vácott a Lőwy Sándor Gép­ipari Szakközépiskola, az egészségügyi KlSZ-alapszer- vezet, a Forte Fotokémiai Ipar Petőfi, Derkovics, a Kö­töttárugyár Braun Éva, Zrínyi Ilona, a Finompamutfonó és Cémázógyár Arany János, a Taurus Gumiipari Vállalat váci gyáregységének ifjúgár­da, a CEMU Radnóti, a Pest megyei Vendéglátóipari Válla­lat Munkácsy brigádja, vala­mint a nőbizottságok, a Vörös- kereszt szervezetei, a Hazafias Népfront bizottságai, és a váci Szakmaközi Bizottság. A já­rásban a váchartyáni, és a sződligeti tanácsokhoz tartozó községekben, valamint a verő­cemarosi, szobi, kemencei, gö­di, fóti öregek napközi ottho­nok dolgozói. Az is ünnep Érdekes megoldásként jött létre a kemencei öregek he­tes napközi otthona, ahol tel­jes mozgázszabadság mellett az idős emberek egész héten át, éjszaka is a napköziben maradhatnak. Ezzel a házi szociális gondozás gondjainak nagy részét is megoldották. A kollektívák rendszeresen láto­gatják az idős, otthon élő em­beréket, bevásárolnak nekik, tüzelőről gondoskodnak, taka­rítanak, és együtt ünnepelnek velük, még műsort is szervez­nek. De ünnep már az is — miként az egyik gondozott mondta —, ha csak jóleső be­szélgetésre toppan be hozzá­juk a jókedvű brigád, és színt, fényt hoz életükbe. Gond még, hogy a jelenlegi társadalmi és tiszteletdíjas munkatársak­kal csak az egyedülálló, idős emberek gondozását tudják megoldani, és nem tudják vállalni a nem egyedül élő idősek gondozását a hozzátar­tozók költségeire. Végül megköszönte az igaz­gatónő mindazok munkáját, akik hivatásból és akik tár­sadalmi munkában, de hiva­tástudattal áthatva végezték el önként vállalt feladataikat. A jövőben is kérte ugyanilyen odaadó támogatásukat. Kitüntetésük A beszámoló után dr. Csö­mör Pál főorvos, és Szabó Miklósné, a Géza király téri iskola szakelőadója a gondo­zásról, annak pszichikai meg­közelítéséről tartott előadást. A hozzászólások után dr. Barta Györgyi városi, járási osztályvezető főorvos kitünte­téseket és pénzjutalmakat adott át. Emlékplakettet ka­pott a Finompamutfonó és Cémázógyár Arany János szo­cialista brigádja, és az egész­ségügyi KISZ-alapszervezet. Pénzjutalomban részesült négy brigád és két KlSZ-alapszer- vezet. Hatvan dolgozó vett át oklevelet, főorvosi dicséret­ben 20 gondozó részesült. Az értekezleten több mint száz gondozó, valamint több szocialista brigád vett részt. A Pest megyei Tanácstól dr. Szilágyi Zsoltné szociálpoliti­kai csoportvezető és Dávid Istvánné, a csoport főelőadója jelent meg. Több község ta­nácselnökét láttuk a sorokban, A Hazafias Népfront városi Az első kampány után Egy kicsit fáradt az öreg Az első nagy kampány után találkoztam Télapóval. Civil­ben volt. Ragasztott szakállát levette, az arca gyűrött és bo­rostás, szóval fáradtnak lát­szott. Mondtam is neki. — Igazad van — hagyta helyben. Az embert kiborít­ják ezek a mai állapotok. Mostanában sokkal több a munka, mint a ti gyerekkoro­tokban, amikor ráadásul még én is fiatalabb voltam. Annak idején elég volt, ha az ember december hatodikén bekopo­gott a házak ablakain, köny- nyű zsákjából telerakta a kipu­colt cipellőkbe a diót, a mo­gyorót, netán a róla készült csokifigurát, és mehetett to­vább. Egy nap alatt elintézte az egészet. De most? Volt aho­vá már november vé­gén mennem kellett. vagy be kellett szereznem az ajándékát annak, aki a ne­vemben vitte. Molesztáltak a nagyik, a dédik, a kerianyuk, a távolabb élő rokonok. A napokkal előbb kezdődő ün­nepségekről nem is beszélve. az Ünnepeltek a bölcsődében, óvodában, az apucik, meg az anyucik dolgozójában, s ter­mészetesen az otthoni csizmá­kat, cipőket is tele kellett rak­nom. Volt olyan gyerek, aki­vel háromszor is találkoztam, s három különböző helyen, három alkalommal kellett a fe­jére olvasnom, hogy egye meg a lencsefőzeléket, mese után feküdjön le, s reggeli után is mosson fogat. Na és, hogy er­ről a skrizofén állapotról ne is beszéljek! Az ember azt sem tudja pontosan, hogy kinek hívják. Télapónak, vagy Miku­lásnak, s hogy azzal a másikkal is őt azonosítják-e, aki kará­csonykor jön, vagy hogy is lesz ez? Már két héttel előbb kiállí­tották a modellemet a Duna­kanyar áruház kirakatában. A Naszály áruház előtt karton­szobrot emeltek nekem. Ügy. hogy mire az igazi nevem nap­ja elérkezett, és a gyerekek csilingelő hangja engem kö­szöntött volna, hogy a jóságos mosollyal osztogathassam az ajándékaimat, alig tudtam meglepni az én kis kedves csöppségeimet. Elengeatem ugyan a fülem mellett, de egy­szer hallottam, amint egy kis­fiú azt mondta az anyukája ölében ülve: — Egy bácsi fel­öltözött Télapónak. A hideg évszak egykor nevezetes em­bere, a regi tekintélye után sóvárogva panaszkodott. — Az én kislányom nagyon hálás — próbáltam vigasztalni. — Olyan aranyos ez a Tél­apó — mondta, amikor az új kesztyűt, meg a sétáló babát, a játéktűzhelyet odaadtuk neki, és felbontottuk a narancsot. Azt gondosan elhallgattam, ne­hogy még jobban elkeserítsem, hogy reggelenként még én is mindig a télapócsomagokból nassolok, ami karácsonyig minden bizonnyal eltart. A múlt hónap óta folyama­tosan érkező kis és nagy tél­apófigurákból a kislányom időnként óvodát alakít, énekel­ni tanítja . őket, s gondosan be kell tartaniuk a délutáni sziesztát is. A minap épp hal­lottam, amint az egyik Télapó­nak azt mondta: Most már feküdj le, mert különben be­váglak az ágyba. K. T. I. bizottságát Récz Sándorné, a Vöröskereszt városi szerveze­tét Szabó Sándorné, a Vörös- kereszt járási szervezetét Remzső Zoltánná, a Szakma­közi Bizottságot Simák István képviselte. Az értekezleten Bakaja László, városi, járási szociál­politikai főelőadó elnökölt. Nem jöttek „vidékre" Sok fővárosi együttes, buda­pesti művész úgy jön Vácra, hogy „most vidékre jöttem”, legyen érte ezer hála és kö­zönét, még akkor is, ha nem lyújtják tudásuk, tehetségük naximumát. A minap — ugyancsak Bu­dapestről — Vácra jött ven­dégszerepelni Fenyő Miklós énekes és Dolly, a társa. A házigazda-rendező: Pataki Sándor fogadta őket a műve­lődési központban s a kis elő­adótermet megtöltő közönség. Szívélyes, kötetlen beszél­getés folyt a művészek és a közönség között. Kapott kér­dést Bálint Péter, a Hangle­mezgyártó Vállalat képviselő­je is. A végén a két énekes, a Hungária együttes két tagja kitűnő műsorral — fővárosi színvonalú előadással — zárta váci szereplését. Műsorváltozás! A járási-városi pedagógus­klub vezetősége közli, hogy az eredetileg kiadott műsor­tól eltérően december 16-án, szerdán délután 5 órakor dr. Sólymos János főorvos tart előadást Mit kell tudni a gyógyszerfogyasztásról? cím­mel, a klubtagoknak. Munkatársakat keresnek Múzeumi tájékoztató A Váci Múzeumi Egyesület rendes évi közgyűlésén tájé­koztató hangzott el az 1981. évi munkáról és ismertették az 1982. évi előzetes munka­tervet. Napjainkban közel száz — a váci egyesülethez hasonló — múzeumi közösség működik Magyarországon. Se­gítik a múzeumok munkáját, népszerűsitik, ápolják és gaz­dagítják a helyi kultúra érté­keit. Szakmai és közművelő­dés' programokkal járulnak hozzá a tagok folyamatos ön­műveléséhez. Tevékenységi formáik: leletbejelentő és -gyűjtő szolgálat, előadások, kirándulások, tapasztalatcse­rék és hangversenyek szerve­zése. ★ Az egyesület tagjai csopor­tosan látogatást tettek Váci György kétszeres aranydíjas mester könyvkötő műhelyé­ben. A meglátogatott elmond­ta, hogy 60 hazai kiállítása után, az osztrák—magyar kul­turális egyezmény keretében tavasszal Bécsben mutatja be érdekes tárlatát. Kcvalik Ká­roly, a tv munkatársa stábjá­val megörökíti a Géza király téri üzem életét. A rendes tagok száma — új belépésekkel — 112-re növe­kedett, a pártoló tagok száma: 33. A jövő év folyamán az egye­sület tagjai által végzett — már eddig is eredményes — kutató- és gyűjtőmunkát két területre szeretnék összponto­sítani. Munkatársakat keres­nek a régi váci temetők fel- térképezéséhez. Nagyon sok neves ember nyugszik a helyi sírkertekben.' Ezeknek — s az értékes sírköveknek a feltér­képezése — meghaladja a múzeum erejét. Ugyanakkor szeretnék kiegészíteni a mú­zeumi archív fotógyűjtemé­nyét nemcsak régi városké­pekkel, hanem családi és egyéb felvételekkel is. (Papp) Vásárlás - anno 1981. Pillanatkép az áruházból A csendes szemlélő szerint a jól öltözött, csinos fiatal- asszony csak unalomból tért be az üzletbe. Nézegette a te­levíziókat, a mosógépeket. Ek­kor köszöntem rá: — Vásárolsz? — Távlati terveinkben gyö­nyörködöm. Jövőre színes te­levíziót szeretnénk venni, ta­lán kitelik egy automata mo­sógép is — válaszolta, majd meglepetésemre ezt kérdezte: — Mondd, melyik a legjobb lemezjátszó? Most már tudtam, hogy le­mezjátszót akar vásárolni, is én legalább a tizedik vagyok, akinek ezt a kérdést feltette. — Régen mindig arra mond ták, ami nem volt az üzletben, most a legdrágábbat ajánlják, de nekünk házi használatra megfelel olcsóbb is — felel­tem és ajánlottam egy márkái. A kérdést az eladónak is feltette, és amikor a fiatal- asszony megtudta, hogy ugyanazt a márkát ajánlják, amit én és vagy tíz megkérde­zett társam, kért egy original '•somagolásút. Kibontotta. Ek kor ezernyi kérdés követke­zett: Hogyan kell használni van-e alkatrész hozzá, a tűt a szerviz cseréli-e. vagy otthon is lehet? Külön hangszóróval működik-e. magnetofonról mi ként lehet felvenni? És így to­vább. Csak éppen az ára nem hangzott el. mert azt már fér­cével együtt két napja a kira- '■'’t.ból megtudták. Amíg az eladó türelmesen válaszolgatott, az jutott az eszembe: — De hiszen nektek van már lemezjátszótok. Havonta szebbnél szebb hanglemezt vásároltok. A fiatalasszony sut fogóra fogta a szót: — Tudod, az úgy volt, hogy egy évvel ezelőtt a férjem meglátott a kirakatban egy hanglemezritkaságot és azt mondta: „Vegyük meg, mert most lehet kapni, holnap már aligha, és milyen jól jön, ha lesz egy lemezjátszónk’.. Meg­vettük. Otthon a fehérneműs szekrénybe raktam, de egyszer kiesett, majdnem eltört. Ra­kosgattuk aztán jobbra, balra, már a konyhaszekrényben tartottuk. Végül annyira útban volt már, hogy elvittük anyó­somhoz. Ott több a hely, meg ő rendesebb is. mint én. Majd valami családi ünnep követ­kezett és megkérdeztük anyó­somat: mit vegyünk neki ajándékba? Mondta, hogy hanglemezt. Kiválasztottuk, megvettük, elvittük. Születés­napja előtt megint megkér­deztük: ..Mama. minek örül­ne a legjobban?” Nem hiszed el. azt mondta hogy egy hang­lemeznek. Legközelebb már meg se kérdeztük, vittük a ne­künk tetsző hanglemezt, ösz- szegvűlt belőle vagy negyven darab. A napokban aztán el­jött hozzánk anvósom és mondta: „Gyerekek kará­csonyra veszek én nektek egy lemezjátszót, mert már nem térek el a hanglemezek­től’' és átadott nekünk kétezer forintot. Nos. ezért vagyok most itt. Mészáros Gyula ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents