Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-16 / 294. szám
Ifjúsági parlament a Ganz»Árammérogyárban Nemcsak kértek—adni is akarnak Vajon, hányán jönnek majd el? — ez volt az első nagy kérdés a Ganz Árammérőgyár ifjúsági parlamentjének kezdete előtt. Ugyanis az előzőleg megtartott 12 munkahelyi parlamenten, a vállalatnál dolgozó 815 fiatal közül, csupán 452 vett részt és mindössze 50 nyilvánított véleményt. Tehát annak ellenére, hogy a munkahelyi parlamenteket gondosan élőkészítették és a gazdasági vezetők tartalmas beszámolókkal készültek az üzemi demokrácia e fontos fórumaira, a vállalat fiatalságának, mintegy 45 százaléka magatartásával kikényszerítette, hogy róla, jelenlegi helyzetéről és jövőjéről, nélküle tárgyaljanak. Nos, a kedvezőtlen előjelek után, december 12-én reggel, jó volt látni, hogy az ifjúsági parlament küldöttei szinte hiánytalanul megjelentek, s aktivitásuk is méltó volt Gödöllő legnagyobb vállalatának hírnevéhez. Márkusné Soós Margit köszöntötte a fiatalokat, és a meghívott vendégeket, közöttük Herczenik Gyulát, az MSZMP Gödöllő Városi Bizottságának első titkárát, Hódi Zoltánt, a vasasszakszervezet bér- és munkaügyi osztályának helyettes vezetőjét, Ambrus Lászlót, az SZMT politikai munkatársát, Mérei Zsuzsannát és Kiss Jenőt, a KISZ KB politikai munkatársait, Hentz Károlyt, a KISZ Gödöllő Városi Bizottságának titkárát, valamint a vállalat politikai, társadalmi és gazdasági vezetőit. A jogok és kötelességek összhangjának természetesen a juttatásokban is érvényesülnie kell. Nyilvánvaló például, hogy az elmúlt 3 év alatt, az a 42 fiatal kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést, az a 12 fiatal költözhet be 1983-ban a vállalati támogatással épülő társasházba, s az az 55 fiatal kapta három év alatt a 834 ezer forintos kölcsönt, kedvezményes fuvart és bontási anyagot lakásgondjának megoldásához, aki munkájával és közéleti magatartásával arra rászolgált. Szakember-utánpótlás Szabó István igazgató fűzött ezután szóbeli kiegészítést a már hetekkel korábban kiadott írásos beszámolóhoz. Mint mondotta, a vállalat dolgozói egyharmada még nem múlt el 30 éves, ezért az MSZMP Központi Bizottságának határozatát követően, 1971-ben elfogadott ifjúsági törvény következetes végrehajtása az egész kollektíva érdeke, hiszen a fiatalok munkájukkal hozzájárulnak az Árammérőgyár eredményeihez. Senkinek sem lehet tehát közömbös, hogy a nyolcszáznál több fiatal hogyan érzi magát a munkahelyén. A vállalat vezetőinek gondolkodásmódjára e tekintetben jellemző, hogy a munkahelyi parlamenteken elhangzott közérdekű javaslatokra — az ifjúsági parlamentet be sem várva —, intézkedésekkel reagált. így például azonnal elrendelték az ipari tanulók szerszámokkal, gépekkel és munkával való jobb ellátását, a fiatal szakmunkások bérét, november 1-től átlagosan 23,5 százalékkal növelték a szerszámüzemben, az üzemfenntartási főosztályon, a kísérleti és a technológiafejlesztési műhelyben. Megmondta az igazgató őszintén azt is, hogy mely javaslat megvalósításához hiányzik az anyagi lehetőség. A technikai eszközök korszerűsítésére 1983. előtt nem tehet ígéretet — mondotta —, mert jelenleg a termelőterület bővítésére kell a pénz, a mostani zsúfoltság ugyanis nagy kerékkötője a korszerű munkaszervezésnek; és meg-, mondta azt is, hogy a termelési programok változtatásainak megszüntetésére sem akar ígéretet tenni, hiszen a Ganz Árammérőgyár 40 országgal áll üzleti kapcsolatban és a vevő gyorsan változó igényeihez a vállalatnak a jövőben Is alkalmazkodnia kell. A szóbeli kiegészítés — miként az írásos beszámoló is —, felnőttnek tekintette és együtt gondolkodásra késztette a fiatalokat. Megtudhatták ezúttal is, hogy olyan vállalatnak dolgoznak, amely termékeinek műszaki színvonalával megközelíti, illetve eléri a világszínvonalat, képes a vevők különleges kívánságainak teljesítésére, szállításokat rövid határidődé is vállal, és árai — noha alacsonyabbak a világ vezető árammérőgyárainak árainál —, jelentős nyereséget tartalmaznak. Az elmúlt öt évben 12 harmincévesnél fiatalabb dolgozót neveztek ki osztály-, üzem- és művezetői munkakörbe, s ugyanakkor 15 csoportvezető került ki a fiatalok közül. Szakmai fejlődésüket nagy anyagi áldozatok vállalásával segíti a Ganz Árammérőgyár. Évente, mintegy 400 ezer forintot költenek a továbbtanulók támogatására. Ennek eredményeképpen évente több mint 30Ó fiatal vesz részt szervezett oktatásban. A Ganz Árammérőgyár nagy szerepet vállal magára Gödöllőn a szakember-utánpótlás gyarapításában is, hiszen évente 100 ipari tanuló képzését biztosítja a falai között. A vállalat vezetői ünnepélyesen fogadják az új szakmunkás és diplomás fiatalokat. Pályakezdési segélyt adnak és takarékbetétkönyvet váltanak a legjobbak részére. Kapásné Fogd Mária ismertette a beszámolóval kapcsolatosan a KISZ-bizottság és a szakszervezeti bizottság állás- foglalását. A KISZ-bizottság titkárának szavaiból azt a jogos igényt jegyeztük fel, hogy a gazdasági vezetők alsó- és középszinten is vegyék ugyanolyan komolyan a KlSZ-veze- töket, mint ahogyan azt a vállalat felső vezetői teszik, A vitában elsőként Sződi Sándor kapott szót, aki többek között — az ifjúsági parlament résztvevői által lelkesen támogatott — békefelhívást olvasta fel, amelyet a KISZ Központi Bizottságához és az Országos Béketanácshoz juttattak el. Cserháti József, az' üzem- fenntartási főosztály dolgozója javasolta, hogy tegyék intenzívebbé a vállalat és az általános iskolák kapcsolatát. Hevesi János, a fiatal pályakezdők nevében elmondta, hogy nemcsak követésre méltó példákat látnak a vezetők magatartásában, hanem presztízsharcot és kicsinyes viszálykodást is. Szeretnének évente egy-két alkalommal úgy találkozni a vállalat gazdasági vezetőivel, hogy egyes intézkedéseik okairól kérdezhetnék őket. Alsóbb szinteken Tóth Istvánná, a közgazda- sági főosztály dolgozója javasolta: a minősítésekben mindig térjenek ki arra, hogy a minősített vezető, hogyan foglalkozik fiatal beosztottjaival. Ajánlotta azt is, hogy a gyesen lévőkkel többet kellene törődnie a munkahelynek. Burkovits Péter, a forgácsoló I. műhely dolgozói nevében arról panaszkodott, hogy a hozzájuk beérkező alapanyag minősége, sokszor nem felel meg a követelményeknek. Kovács Katalin azt tette szóvá, hogy a mechanikai műszerész ipari tanulók szerszámmal való ellátottsága még mindig nem kielégítő. Pekliné Joó Katalin, a vállalati pártbizottság titkára többek között utalt arra, hogy a gazdasági vezetők jelentős hányada az ifjúsági mozgalomban szerezte meg azokat az ismereteket és tapasztalatokat, amelyek birtokában eredményesen dolgoznak. Beke István úgy vélekedett, hogy alsóbb szinteken számos gazdasági és KlSZ-veze- tő nem ismeri az ifjúság jogait. Iszlay Zoltán elmondta, hogy a fiatal pályakezdők a vállalathoz való ragaszkodásukkal igazolják a vállalatvezetés intézkedéseinek célszerűségét. A technikusok hiánya miatt viszont a fiatal mérnökök sok olyan munkát kénytelenek elvégezni, ami nem igényli képzettségüket. Somogyi Lajos, a raktárgazdálkodási osztály dolgozóinak mostoha, de hamarosan jobbá váló munkakörülményeiről beszélt. Varga László, az automatagépek három műszakban dolgozó és 80 százalékban fiatal beállítóinak fokozottabb anyagi elismerését sürgette. Hódi Zoltán, a vasasszakszervezet vezetőségének üdvözletét tolmácsolta az ifjúsági parlament résztvevőinek, és elismerő szavakkal illette az önállóvá lett vállalat gazdasági eredményeit. Farkas Antal, a technológiai főosztály fiataljai nevében felajánlotta, hogy szabad idejük egy részét szívesen feláldozzák egy új gyártmánykonstrukció kidolgozására. Herczenik Gyula, a gödöllői pártbizottság első titkára megelégedéssel szólt a beszámolóról, és az intézkedési tervről, a vállalat eredményeiről, és a parlament résztvevőinek aktivitásáról. Rövid tanfolyam Gádor Ágnes, a szerelő- műhely dolgozója úgy vélekedett, hogy munkahelyük zsúfoltságának enyhítése önmagában is minőségjavulást eredményezne. Szabó Antálné elmondta, hogy a szerelde 113 fiatalja között, sok a nyolc általános végzettséggel nem rendelkező, őket legalább egy rövid tanfolyamra kellene beiskolázni, hogy a munkájukhoz szükséges ismereteket megszerezzék. Végezetül Szabó István igazgató adott választ és ígért intézkedéseket a felszólalásokra. Az ágazati ifjúsági parlamentre Juhász József minőségellenőrzési osztályvezetőt választották. Cseri Sándor A nap kullurális programja Gödöllő, művelődési ház. Bari Károly költő kamarakiállításának megnyitója. Közreműködik: Oszter Sándor színművész, 17 órakor a Gö döllői Galériában. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Vili. ÉVFOLYAM, 294. SZÄM 1981. DECEMBER 16., SZERDA WizigáSaf of gazdaságban Elégendő szálas takarmány Mezőgazdasági nagyüzemeink, s persze a háztáji gazdaságok is, jelentős mennyiségű takarmányt használnak fel. Az állatok nevelése, tartása és hizlalása egyaránt pénzbe, takarmányba kerül. A jószágtartás nem olcsó, még úgy sem, ha magunk állítjuk elő a takarmányt. Hát még, ha meg kell vennie a gazdaságnak. Terítékre került Egyszóval: a takarmánygazdálkodásra nagy gondot kell fordítani. A járási-városi népi ellenőrzési bizottság nemrégiben foglalkozott a témával. öt gazdaságban vizsgálták azt, hogy milyen intézkedéseket tettek a takarmányfelhasználás hatékonyságának javítására. Terítékre került az is, hogy miképpen fejlesztették a tömegtakarmány-ter- mesztést, valamint a nagyüzem és a háztáji kapcsolatát. A vizsgálat a dányi Magvető, a galgamácsai Galga-parti Összefogás, a kerepestarcsai Szilas menti, a túrái Magyar— Kubai Barátság és a vácszent- lászlói Zöldmező tsz-ekre teijedt ki. Ebben az öt gazdaságban az év első felében csaknem 9 ezer 700 szarvas- marhát tartottak, a legtöbbet: 4 ezer 400-at a vácszentlászlói gazdaságban. Juhot a dá- nyiak, a gaigamácsaiak és a kerepestarcsaiak tartanak, összesen 5 ezer 300-at. Sertés mintegy félezer Túrán, baromfi pedig 69 ezer Kerepes- tárcsán van. Elsősorban szarvasmarhát tartanak szövetkezeteinkben, sertéstenyésztéssel, illetve hizlalással a túrái, baromfival a kerepestarcsai szövetkezet foglalkozik, s ugyancsak a túrái gazdaság szakemberei dicsekedhetnek azzal, hogy mintegy 650 kecskét tartanak. A gazdaságok többsége középtávú tervében az állomány mennyiségi és minőségi mutatóinak javítását tervezik. Fontosnak tartják a tejhozamú szarvasmarhák kitenyésztését, folytatják a jelenlegi állomány Holstein-friz fajtával való keresztezését. Rendszer, technológia Szinte minden szövetkezetünk tagja valamilyen állattenyésztési rendszernek, s ez a takarmánygazdálkodásra jótékony hatással van. A turaiak kivételével mindegyik tagja a Boscoop szövetkezeti közös vállalatnak, ahonnét szaktanácsadást, fejőgépszervizt, tápokat, gyógyszereket rendelhetnek a gazdaságok, és természetesen a takarmányozás technológiáját ugyancsak átvehetik a gesztorból. Az öt gazdaságban együttvéve 7 ezer 300 hektár a takarmánytermő terület, amelyből a silónövények 2 ezer 200, a pillangósok 3 ezer 100 hektárt tesznek ki, a többi rét és legelő. A területek növelését nem tervezik gazdasáIsámlhoki gyéreitek A népi tánc a nevelés eszköze Széphalmi Pálné tanárnővel, a zsámboki gyermek népi együttes vezetőjével véletlenül futottam össze a falu főutcáján, amint a művelődési házba igyekezett, hogy táncpróbát vezessen a gyerekeknek. Kíváncsi lettem a próbákra, s együtt folytattuk útunkat. A tanárnőnek mindenki előre köszönt. ötven méterenként meg is kellett állnunk. — Elkészült a lányomnak a prusz- lik — újságolta az egyik anyuka, s volt, aki az után érdeklődött — nem kopott-e meg nagyon a kacuka, mert akkor újat csináltat, ki ne maradjon a gyerek a csoportból. Segítő szülők Különböző versenyeken, bemutatókon láttam már a zsámboki tanulók műsorát, és másokkal együtt csodálkoztam azon, egy ilyen kis faluban hogyan teremhet ennyi táncos lábú leány és fiú. Az utcai beszélgetésekből, ezekből a szinte félmondatokból mintha érteném a titok lényegét. Széphalminé már mondja is. — Nagyszerű a kapcsolatom a szülőkkel, s velük együtt sikerült elérni, hogy Zsámbo- kon rangot jelent a gyermekegyüttesben táncolni. Volt olyan esetünk, hogy meghibásodott az autóbusz, húsz perc alatt tíz autós szülő állt elő a kocsijával. Itthon pedig nem maradhatnak a gyerekeink, mondták és ingyen, térítés nélkül vállalták a szállítást. Azóta, ha van autóbuszunk, azt is követi a szülők autóinak karavánja. Jönnek az anyukák az apukák és a rokonság. — De a szülőkkel való kapcsolat egyik-másik jellemző példája, hogy minden kislánynak viseletét a szülők készítik, vagy készíttetik el a családi költségvetés terhére, pedig ma már egy zsámboki teljes népviselet ára nem kis összeg. És ezt a kiadást egyetlen család sem emlegeti, mint anyagi áldozatot. Beszélgetés közben érkeztünk meg a művelődési házba, ahol harmincnégy úttörő táncos várta a tanár nénit. Elcsodálkoztam a nagy létszámon. Széphalminé mosolygott: — A kisdobosok huszonket- ten vannak — mondta, aztán játékos mozgással elkezdődött a kis táncosok bemelegítése. Feltűnt, hogy valamennyi lánynak szép hosszú a haja. Csak nem vendéghajat fonnak még a próbára is? A tanárnő tiltakozott. — Nem. A hosszú, fonott haj feltétele az együtteshez való tartozásnak, s a lányok önként vállalják ezt a sokak szemében keménynek tűnő szabályt. Ott voltam a kétórás próbán. Széphalminénak Mosóczi István, a Kaposvári Somogy néptáncegyüttes koreográfusa segített, de segített Tóth Márta is, aki a gödöllői Török Ignác gimnázium másodikosa és így már kinőtt a kicsik közül, és segítettek a legügyesebb fiúk: Szabó Jóska, Baranyi Józsi. Urbán Pisti, meg a lányok: Soós Erika, Halasi Ildikó és Kiss Mária. Ha egyikmásik gyereken látszott is fáradtság, azért mosolygott és ismét próbálkozott egy-egy új lépés, táncfigura elsajátításával. A próba végén még hosz- szan beszélgettem Széphalmi Pálnéval. Pénz a táborozáshoz — A hamarosan búcsúzó esztendő nagyon sok szereplést és ezzel együtt sok szereplést hozott. Ott voltunk az úttörők tavaszi járási és megyei kulturális szemléjén. Arany oklevelesek lettünk. Táncoltunk a kalocsai néptáncfesztiválon, az Óbudai Hajógyár színpadán, a gödöllői művelődési központ több rendezvényén. Kétszer szerepeltünk a Budai Parkszínpadon, s tapsoltak nekünk Bu- dakalászon, meg természetesen itthon, a zsámboki szerepléseinken is. — De az esztendő legnagyobb eseménye az a tánctábor volt, amit Zebegényben rendeztünk a gyerekeiknek. A táborozásra tízezer forintot kaptunk a Pest megyei Tanácstól, ugyanennyit a túrái Galga vidéke Afésztól. háromezret a vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezettől és a gyerekek is befizettek fejenként 300 forintot. ünnepi hétköznapok Megmutatták a tábor programját, s olyan érzésem támadt, hogy semmi másra nem maradt idő itt a táncon kívül. A tanárnő tiltakozik. — Éppen a szomszédunkban táboroztak az agyagozók. A gyerekeink megismerkedtek az agyag művészetével. Volt hajókirándulásunk. Jártuk a környező múzeumokat. Meg- másztuk a zsámboki gyerekeknek szokatlan hegyeket. Sokat olvastunk és beszélgettünk. — Higgye el — mondja Széphalminé —, hogy a tánc szeretete, ismerete és gyakorlása segíti a gyermekek emberré válását. Mozgáskultúrát ad, edzi az akaratot, keményíti a fegyelmezettséget, erősíti a közösséget, művészi élményhez juttat és a szereplés sikereivel ünneppé varázsolja a mindennapokat. A táncnak, a mozgásnak, a népdalnak ott a helye a pedagógiai, a gyermeknevelés egészében. Fercsik Mihály gaink, a szántóföldi körűimé« nyék között termelt takarmányok átlagtermését viszont 15—20 százalékkal kívánják növelni. S még egy lényeges dologban, a hasznosításban, nemkülönben a melléktermékek eddiginél jobb felhasználásába^ kívánnak előbbre lépni. A népi ellenőrök vizsgálata szerint igen különböző, hogy kire is tartozik a takarmány- gazdálkodás. A dányi tsz-ben például nincs külön takarmánygazdálkodó: a feladat megoszlik a főállattenyésztő, a takarmánytermesztő és az állattenyésztési ágazatvezetők között. A takarmánytermesztés, mint ágazat, Túrán a növénytermesztési, Gaigamácsán az állattenyésztési főágazathoz tartozik; egyedül Kere- pestarcsán kapott önálló főágazati rangot. Fővetésű Nyilván kinek-kinek igaza lehet az ágazat besorolásánál, hiszen a helyi viszonyok sok mindent meghatároznak. Viszont figyelemre méltó az a megállapítás, hogy a takarmánytermesztők és az állattenyésztők közös érdekeltsége még nincs megoldva. A termesztésben a hozamok növelése a fontos, a felhasználásban meg a minőség is számít! A javaslat szerint: célszerű és szükséges lenne a takarmányokat beltartalmi értékek, tehát minőségi mutatók szerint osztályozni, amikor azokat az állattenyésztés számára átadják. A szálas- és a tömegtakarmányok aránya üzemenként változó. A fővetésűek termő- területe az állatállományhoz viszonyítva magas, meghaladja az 1 hektárt, kivétel csak a Zöldmező Tsz, ahol egy számosállatra fél hektár jut. A gyepgazdálkodást alacsony színvonalúnak minősítették a szakbizottság tagjai. Ennek persze oka, hogy rétnek, legelőnek általában a meredek, erodált, igen tagolt homoktalajú földeket hagyták meg a gazdaságok. Az összes gyepen belül a termőgyep aránya kicsi, kevés a nagy- üzemileg művelhető. Ily módon helyes az a gyakorlat, hogy több üzem az egy-két hektáros táblákat a háztáji állattartóknak mér ki legelőnek, kaszálónak. Az is kiderült a vizsgálatokban, hogy a takarmánynövények termeléséhez kevés műtrágyát használnak fel üzemeink. Nincs egyeséges géprendszerük a tömegtakarmányok előállításához, s a tárolással is gondjaik vannak. F. I. Verseg Önkéntes véradók Az elmúlt években, ha lassan is, de fokozatosan emelkedett Vétségén az önkéntes véradók tábora. Vasárnap délelőtt több mint öt- venen jelentek meg az iskola épületében véradásra, köztük sok fiatal is, s az előzetes vizsgálatok alapján negyven- nyolc személyt találtak alkalmasnak arra, hogy életet mentő vért vegyenek tőlük. Az önkéntes véradók között ott voltak a néhány nappal korábban kitüntetett tízszeres és tizenötszörös véradók is. SSN 0133—1937 (Gödöllői Hírlap) 1
