Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-15 / 293. szám
Swnr W x/úmw 1981. DECEMBER 15., KEDD GAZDAGABB TARTALOM Művészet a lakásban TERELVALASZTO POLCRENDSZER A szokásosnál is gazdagabb tartalommal a napokban jelenik meg a Lakáskultúra decemberi száma. Bizonyára sok olvasó veszi majd hasznát a lap fotókkal illusztrált ajándékcsomagolási és karácsonyfa-díszítési tanácsainak. Négy oldalon — ugyancsak bőséges fotóanyag segítségével —, kalauzol végig az újság az Otthon ’82 bútorkiállításon. Néhány cím a tartalomból: Kandallók — dísz-e vagy fűtőeszköz? Régi és új két szobában. Hozzászólások a loggiavitához. Az ez év derekán 79 éves korában New Yorkban elhunyt világhírű magyar építészre, Breuer Marcellre emlékezik Balog János írása. Egy klasszikus a XX. századból címmel. Megismerkedhetnek az olvasók Szabó Erzsébet üvegtervező iparművész alkotásaival, valamint Fekete György belsőépítész otthonával. A Nézzünk körül rovat az üveglapokból álló jugoszláv térelválasztó polcrendszer, az újra nagyon divatos Thonet hintaszékek, az ízléses téglatapéta bemutatása mellett függönykarnis, bébikorlát és lenyitható pelenkázó, saját kezű készítéséhez is nyújt ötleteket. Az Olvasóink kérdezték rovatban, ezúttal is a lakáskultúra szakemberei válaszolnak a beérkezett kérdésekre. BEFEJEZŐDÖTT AZ IROSZÖVETSEG KÖZGYŰLÉSÉ Az útkeresés nem lehet öncélú ÓVÁRI MIKLÓS FELSZÓLALÁSA A TANÁCSKOZÁSON Vasárnap folytatódott Budapesten a Magyar Írók Szövetségének közgyűlése. A kétnapos tanácskozás programjának megfelelően folytatták az előző közgyűlés óta végzett munkát értékelő, a további feladatokat elemző vitát. Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára átadta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üdvözletét, amely — mint mondta — mindazoknak szól, akik értékes irodalmi alkotómunkájukkal gazdagították a magyar kultúrát és közéleti tevékenységükkel részt vállalnak népünk közös erőfeszítéseiből. Támogatásról biztosította azt a törekvést, hogy növekedjék az Írószövetség teEgy szakma, hivatás rangja társadalmi hasznosságának elismerésétől, Illetve felismerésétől függ. Persze, ez sem ellentmondásmentes, mert például ma már senki sem vitatja, hogy a népművelők közvetlen hatást gyakorolnak a környezetükben élők kisebb-nagyobb csoportjára, de a közművelődési munkának ennek ellenére sincs meg az indokolt mértékű társadalmi presztízse. Ezen a helyzeten próbál segítem a Magyar Népművelők Egyesülete, amelynek legfontosabb célja a szakmai érdekvédelem. tehát nem a szociális gondokat szándékozik megoldani. Az egyesület alkalmakat teremt a gyakorlat által már helyesnek igazolt kezdeményezések terjesztéséhez, részt vesz a hasznosnak bizonyult módszerek tudományos Igényű kidolgozásában, t./ak- mai tanácsokkal szolgál, s ha az alkalom úgy kívánja, akkor szakvéleményével személyes védelmet is adhat tagjainak. A másik két kezdeményezés tartalmi megújulást hozhat. Meglehetősen sok bizonytalanság tapasztalható ugyanis — különösen a szakképzetleneknél —, az intézmények funkcionális kérdéseinek megítélésében. Sokan nem is tudják pontosan és konkrétan, hogy az adott település jellegéhez hogyan igazítsák a művelődési ház, a klubkönyvtár, illetve a könyvtár működését. Azt pedig aligha kell bizonygatni, hogy az intézmények összevonása, az integráció hatalmas anyagi és szellemi többletet eredményezhet. Néhány településen már találkozhatunk ilyen próbálkozásokkal, példaként említhetjük a nagy- kátai járást, s keresik a lehetőséget Pócsmegyeren is. A továbblépés egyik fő akadálya, hogy módszertanilag nincs kidolgozva a szervezeti és irányítási összevonások útja. A megyei népművelők egyesületének elnöksége az itt említett javaslatokat is figyelembe véve dolgozza át a jövő évi munkatervét. Amint dr. Ku- rucz Albert, a szentendrei Néprajzi Múzeum igazgatója, a területi szervezet elnöke elmondta: munkájuk közben nagyobb érvényesülési teret kívánnak adni a népművelők személyes véleményének, az egyéni kezdeményezéseknek. Bízhatunk abban, hogy ez a gyakorlatban valóban úgy jelenik meg, mint a szakmai érdekvédelem megvalósulása. Szorosan kapcsolódik ehhez a gondolatkörhöz a közművelődés személyi ellátottsága, káderhelyzete, amelyről a megyei pártbizottság és a megyei tanács készített felmérést. A közgyűlés résztvevőivel ismertették az elemzés eredményét és a pillanatnyi helyzet javítását szolgáló megyei pártbizottsági határozatot. Néhány alapkérdés A Magyar Népművelők Egyesületének Pest megyei területi szervezete az elmúlt hét közepén tartotta közgyűlését. A népművelők egymás közötti eszmecseréje azért lehetett hasznos, mert mindvégig a közművelődési munka jobbítását szolgálta. A 666 Pest megyei népművelőt képviselő területi szervezet tagjai meglehetősen hosszú időt áldoztak a jövő évi munkatervre, hiszen ez végül is az egyesületi tevékenység formáit határozza meg. Gondolatilag az a törekvés kapcsolta össze a véleményeket, hogy igyekezzenek minél inkább megyei jellegűvé formálni a programot. Ezért javasolták, hogy a területi szervezet elnöksége készítsen felmérések alapján elemzést a bejáró dolgozók kulturális ellátásának lehetőségeiről. Viszont egyöntetű helyesléssel fogadták az elképzelést, hogy jövőre a Népművelési Intézettel közösen elméleti normatívákat dolgoznak ki arról: milyen követelményeket kell és lehet támasztani a különböző jellegű településeken, illetve az egymástól meglehetősen eltérő felszereltségű művelődési intézményekkel szemben? Ugyancsak javasolták: vizsgálni kellene, melyek azok a konkrét feltételek, amelyek meglétével a kis településeken szervezetileg összevonhatók a művelődési házak és a könyvtárak? Mind a három elképzelés alapvetően fontos problémát érint, ráadásul olyanokat, amelyek az egységes közművelődési szemlélet kialakulását is segítenék. Mert a bejáró dolgozók művelődési lehetőségei csak a lakóterület és a munkahely folyamatos és intenzív együttműködésével gazdagíthatok. Ez a feladat valameny- nyi település népművelőjét érinti, hiszen a főváros agglomerációja mellett azzal is kell számolni, hogy sokan ingáznak Vácra, Ceglédre, Nagykőrösre és olyan járási székhelyekre is, mint Dabas vagy Nagykáta. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy az ingázás jelentős mértékben befolyásolja a művelődési szokások kialakulását. Az eljárók kulturális ellátásának szervezésére már kitűnő megoldások születtek Érden és Nagy- kátán, s e módszerek továbbadásában sokat segíthetne az egyesület. A valóság ismeretében A szakmai érdekvédelem elképzelhetetlen olyan adatok ismerete nélkül, hogy a művelődési házi hálózatban dolgozók egyharmadrészének egyáltalán nincs szakmai képzettsége, s hogy az egyetemi és főiskolai képzésbe évente aljg tudnak néhányan bekapcsolódni. mivel nagyon csekély a felvételi lehetőség. Persze, az igazsághoz tartozik az is, hogy a továbbtanulásra jelentkezők többsége nem tud alaposan felkészülni a felvételi vizsgákra. S ezzel eljutottunk a szociális problémákhoz. A népművelők munkaköri megterhelése többszörösen meghaladja a pedagógusokét, olyannyira, hogy sokan az évi szabadságukat sem tudják kivenni. Ráadásul még csak nem is igen ismerik azoknak a szociális juttatásoknak a körét, amelyek javíthatnák életfeltételeiket. Ez a néhány összefüggés is jelzi — nem teljeskörűen — a népművelői szakma presz- tizshiányának okait. Mindehhez még hozzátehetjük, hogy Pest megyében a népművelők 13 százalékának a jövedelme haladja meg a havi 5 ezer forintot. S még ma is problémát jelent, hogy a települések vezető testületéinek üléseire nem hívják meg a közművelődési terület vezetőit. Mindezek mellett és ellenére az is tény, hogy öt év alatt 451-ről 666-ra emelkedett a főfoglalkozású népművelők száma Pest megyében. Az összkép végül nem vonzó. Nagy Sándorné, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese úgy fogalmazott: tudomásul kell venni a leplezetlen valóságot annak érdekében, hogy meggyorsítsuk az eddigi fejlődést. Ez a cél vezérelte a megye vezető párttestületét is a határozat meghozatalakor. A szakma rangja A határozat foglalkozik valamennyi ellentmondással és pontosan, hatáskörökre bontja azokat a feladatokat, amelyek gyorsíthatják a megoldást mind az irányítás korszerűsítésében. mind a szakképzettségi szint emelésében, mind pedig az életkörülmények javításában. Ezzel lényegében megteremtődtek a szemléleti változás politikai feltételei. A jelenleginél nagyobb társadalmi rangot kaphatnak a népművelői pálya vonzáskörében élők. A területi szervezet tagjai érthető megelégedéssel fogadták a reális elemzést és a tevékenységüket segítő határozatot. Többen is óhajként mondták el: folyamatosan figyelemmel kell kísérni a végrehajtást. Ez jogos követelmény. Csakhogy, a népművelők sem várhatják ölbe tett kézzel a megoldást. Idézni kell az egyik művelődési ház igazgatójának megjegyzését: a határozat segít a népművelők tekintélyének megteremtésében. Ez így is van, de csak a feltételek megteremtésében segít. Minden népművelőnek, saját magának kell kiharcolni a tekintélyét. Ezt persze, csakis a munkájával, a település közélete iránti nyitottságával, elkötelezettségével. a kis- és nagyközségekben, a városokban élőkkel kialakított személves kapcsolataival teheti meg. Egy szakma rangjáért ugyanis a legtöbbet maguk a szakma képviselői tehetnek. Kriszt György kintélye saját tagsága és a közvélemény előtt, rmniitai eleiünknek — hangsúlyozta — jól rnuitödő szervezetedre van szudsege, s igazi tekintélyt csaKis a íelelossegteijes- komoly, ereamenyes munza ad. az írói munka teKintéiyet pedig a müved adjak. bzolt arról, hogy megvannak a feuteteiek. az iroszoveuseig jo muKoaesenez. A tarsauaimi Környezet becsüli, szereti a Kultúrát. A poiitiaai környezet a szocialista demoKraciat, a társadalmi szerved szerepened növelését szorgalmazza, a gazdasági környezet pedig minden területen a valódi ertedek megbecsülésére sarkall, támogat a szocializmus irányaoa mutató minden kezdemenye- zést, az értékek szerinti tíiiie- rencialásra törekszik. Amit az rroszöveisegíoti, az írótársadalomtol kérünk — mondta —, az o szavaic számat tekintve kévés, a szavak súlyát tekintve sok és nenéz: a nép erőfeszítéseinek támogatását az irodalom eszközeivel. E feladat felvállalása a magyar írók megtisztelő kötelességemért népünk érdekeinek odaadó szolgálatát jelenti. A színvonalas munkáért — a Központi Bizottság titkárának szavaival — csakis a színvonalas munkáért elismerés jár. Minden okos szó figyelmet érdemel. Bizalomért bizalom a válasz — mondta, majd hangsúlyozta: folytatjuk eddigi kulturális politikánkat, amelynek, mint politikánk egészének, alaptörvénye o nép szolgálata. Ez a politika becsüli, igényli és hasznosítja is a kultúra semmi mással nem pótolható közreműködését a társadalom javára. Széles körű együttműködésre törekszik minden becsületes szándékú, tehát a szocializmust építő nép érdekeit szem előtt tanúi alkotóval, és éppen ezért vitára is kész az álláspontok közelítésé- . re, a kérdések megoldása érdekében. Változatlan törekvésünk — mutatott rá —, hogy biztosítsuk az alkotói szabadságot. Soha nem mondtuk, hogy ez a szabadság korlátlan. Most sem mondjuk. Ilyen szabadság sehol a világon nincs. Szükség van szelektálásra érték szerint is és a nép érdeke szerint is, a színvonal érdekében is és politikai érdekek szerint is. Az Írószövetség, ha komolyan veszi feladatát> ezekkel az érdekekkel is számol. Ami pedig a viták szellemét illeti, ezzel kapcsolatban Óvári Miklós kiemelte azt a fontos sajátosságát az elvi vitáknak, hogy hatalmi szóval, szótöbbséggel nem zárhatók le. Az ilyen viták lezárásának egyetlen módja a tények pontos vizsgálata, az okok és következmények alapos elemzése. az érvek és ellenérvek elfogulatlan mérlegelése. Csakis így lehet lépésről lépésre előbbre jutni, megoldást találni. Mindehhez jó munkát, a közügyek intézésében és az alkotó tevékenységben további eredményeket kívánva zárta felszólalását a Központi Bizottság titkára. Elemző vita Több felszólaló érintette a vitában, hogy a magyar írók társadalmi felelősségérzetének- az országot, a népet szolgáló magatartásának évszázados hagyományai vannak. Felelősek voltak, most is felelősek — fogalmazta meg az egyik felszólaló — az ország szellemi életének alakulásáért. Mások arra hívták fel a figyelmet? az Írók politikai realitások iránti érzéke igen fontos társadalomformáló erő: észrevételeiket, javaslataikat igénylik az ország vezetői. Műfaji kérdéseket illetően szóba került: nem lehet irodalom kísérletezés nélkül, ám az útkeresés nem lehet öncélú turizmus. A körülöttünk változó — megváltozott — világ jelenségeit nem kimódolt trükkökkel, hanem valóban a változásokhoz illő irodalmi módszerekkel kell közvetíteni az olvasókhoz, a társadalomhoz. Felszólalt a vitában Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese is. Összefoglaló határozat A közgyűlés részvevői határozatban foglalták össze javaslataikat és ajánlásaikat az írószövetség újonnan tisztségbe lépő választmányának. Az új vezetőség feladatává tette például, hogy az írószövetséget formálja az érdekképviseleti szerepen túl az irodalom bensőséges műhelyévé. A választmány tekintse feladatának, hogy az írók fokozódó igényét a belpolitikai, közművelődési, gazdasági és nemzetközi tájékoztatás, a kendőzetlen eszmecsere iránt folyamatosan kielégítsék és gazdagítsák. Segítse az új vezetőség — fogalmazták meg — a valóság hiteles humanista és szocialista eszmények jegyében kritikus ábrázolására törekvő alkotókat. Tartsa szem előtt, hogy az írókat nemcsak az irodalom érdekli és főképpen nem az irodalom ihleti meg, hanem a valóság. Ennek mind teljesebb ismerete a magyar írók fontos társadalmi szerepének meghatározója és biztosítéka. Ezt követően a vita tanulságait Dobozy Imre foglalta ösz- sze, majd megválasztották a Magyar írók Szövetségének új választmányát. Ezzel a közgyűlés befejezte munkáját. Kél napig Amatőrök filmszemléje Vasárnap véget ért a tizedik kelet-magyarországi amatőrfilmszemle Szolnokon. A megyeszékhely Tisza filmszínházában két nap alatt öt megye alkotóinak 46 kisfilmjét, rilmjegyzetét mutatták be, és első ízben szerepelt két vi- deoprogram is. A vetített filmek nyolcvan százaléka dokumentum jellegű volt, többsége szociográfiai témájú. A zsűri első díjat nem adott ki, ugyanakkor négy alkotást jutalmazott második díjjal: Nagy Zoltán egri amatőr: Amikor az álmok valóra váltak; a nyíregyházi stúdió szociografikus videoprogramja: A cigányok beilleszkedése; Oláh Imre: Ez a ház eladó és Kardos Tamás: Üt tiltó táblákkal című munkáját. A két különdíjat az egri és a nyíregyházi amatőrfilmklub kapta több sikeres kisfilmjéért. A szemlén ezúttal sok volt az első filmes alkotó, több új filmklub mutatkozott be, ezzel is magyarázható, hogy kiemelkedő, első díjra érdemes alkotás nem volt. A díjazott filmeket az országos amatőr- film-fesztiválon is bemutatják. Vendégek az óvodában Ki kopog? Régen várit, kedves vendégeket fogadnak december 18-áin, pénteken az újhartyáni óvodások. A Ki kopog? című, a kicsinyek között rendkívül népszerű rádióműsor két főszereplője, Levente Péter és Gryllus Vilmos látogat el hozzájuk, s két, egymást követő műsorral kedveskednek nekik. Az előadások után a művészek módszertani kérdésekről beszélgetnek a helyi pedagógusokkal. TV-FIGYELO Kolostor és brigád. A régi tétel megint fényesen beigazolódott; nincs érdekesebb és izgalmasabb látnivaló az emberi arcnál; akár kétszer hatvan percen át is képes magához láncolni a nézők millióinak figyelmét anélkül, hogy bármi mozgó vagy hangos kulissza körítené. Természetesen, csak az olyan- emberi arc, amelynek gazdája az átlagnépességből kiemelkelő valaki; gondolkodását, eszményeit, s cselekvéseit tekintve egyaránt nagybetűs Jellem, Karakter. Olyan személyiség például, mint a csütörtökön és pénteken éjjel megismert Üjhelyi Szilárd, akit az átlagos újságolvasó legföljebb úgy ismerhetett, mint az illetékes minisztérium filmfőigazgatóját, ám aki egy olyan életutat járt be, amelynek állomásai a közelmúlt magyar történelmének legfontosabb fordulópontjaihoz száz meg száz szállal kötődnek. A két sugárzás időpontja egyaránt kedvezőtlen volt — ugyan ki érzi szükségét este tíz után, hogy két ember beszélgetését hallgassa —, ezért hadd foglaljuk itt össze röviden. honnan indult, s hová ért végül ez a most hatvanöt éves férfi, akinek nemes ősei már első királyainkat is igazoltan szolgálták. Kezdte, mint nagy reményekre jogosító debreceni jogász a jobboldali ifjúsági szervezetében; kiábrándulva a fasizálódó turulistákból, mindinkább azok ellenfele, majd az illegális párt tagja, az ellenállási mozgalom tevékeny részese lett. Börtönt is szenvedett. Aztán a felszabadulás után jóléti államtitkár, aztán — a Rajkper kapcsán — ismét cellalakó. Ezt követően magas beosztású közhivatalnok, amely tisztéből ötvenhat nemzeti drámája úgymond, menti fel ismét oly válságot okozva, hogy csak jóval később, 1982- től tartotta képesnek magái arra, hogy közéleti tisztségeket vállaljon... Ha csupán az ellentmond ások - ra gondolunk, már akkor is éreznünk kell: micsoda lelkierő, tartás, az a bizonyos sokat emlegetett hit kellett ahhoz, hogy a szenvedéseket —, a testieket éppen úgy, mint a lelkieket —, kiállja, mégpedig úgy, hogy közben mind erőteljesebben zengjen benne a nem csinálhattam másként, a nem cselekedhettem egyéb módon... És ez az életmérleg-megvo- nás korántsem a csábító direkt, tehát históriaelsoroló módszerrel történt, hanem sokkal mélyebben, filozofikusan. Soha nem egyes — mégoly fontos —, személyek idéződtek meg, hanem azok a politilcai, történelmi frontok, irányzatok, amelyeket képviseltek, és amelyeket Üjhelyi Szilárd a hivatásos történészek fölkészültségével tud mindig a nevükön nevezni. E portréfilm hőse önmagát sem igazi tudományművelőnek, sem hivatásos politikusnak nem tartja. Személyes joga, hogy értékeit alábecsülje, a nézőnek viszont szintén személyes joga, hogy megállapítsa: egy tiszteletre méltó élettel találkozott. Sajnálni csak egyet sajnálhatunk: azt, hogy a kettős képsort igencsak megvágták. Ez technikailag, de még inkább tartalmilag volt érezhető. Vasárnap délután. Ebben a hirtelen megtéliesedett időben, bizonyára sok nézőtársunk telepedett oda a készüléke elé, hogy séta helyett a jó meleg szobában töltse el az ebéd utáni órákat. Akik így döntöttek, igazán nem bánták meg, mert egy jól sikerült vasárnap délutánt láthattunk. A régi, izgalmas emlékű élő adások hangulata idéződött meg ebben az ide-odakapcsolós diában, jó bemondásokkal és váratlan meglepetésekkel. (Lásd, Egri János műsorvezető meg- kínálása a hagymakivonattal.) Még Pest megyei vonatkozása is volt a műsornak: némi borzongással láthattuk azt a pomázi terráristát, aki — furcsa hobbi! —, három kislánya mellett még számos hüllőt és hasonló jószágokat is nevel. Sőt, két egércsemegével traktált rókája is van. Kedvtelését igy lehetne stílusosan meghurrázni: heuróka! Akácz László NÉPMŰVELŐK EGYMÁS KÖZÖTT / Egy pálya vonzásában
