Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-02 / 282. szám

'kMúov 1981. DECEMBER 2„ SZERDA GYERMEKKÖNYVHÉT Egyenlő esélyt Hozzon a gyerekeknek min­denki, amit tud; játékot, ze­nét, örömet... Kodály Zoltán gondolata jegyében köszönt- tötte Csobánné Gelencsér Il­dikó, a pomázi művelődési ház igazgatója a kisteremben ösz- Szegyűlt hetedik-nyolcadik osz­tályos tanulókat, akik az or­szágos gyermekkönyvhét Pest megyei megnyitójának tegnap résztvevői voltak. 1 Nemoda István, a Magyar Úttörők Szövetsége Pest me­gyei Elnökségének elnöke köz- yetlen szavakkal beszélt a gye­rekeknek az olvasás élményé­ről, beleszőve híres íróknak, költőknek azt a vallomását, hogy az olvasás, a könyv job­bá teszi az embert, kézenfog- ya vezeti a világ igazságainak a megismeréséhez. Elmondta, hogy bár az utóbbi öt eszten­dőben rekordtermés volt a ’gyermekirodalomban — több mint ezerkétszáz könyv je­lent meg hatvannégymillió példányban —* a falvakban élő tizenévesekhez még mindig kevés jut el belőlük. A peda­gógusokra és a közművelődés munkásaira nagy felelősség hárul, hogy a kisebb települé­sek iskoláiban tanulók — akik ía felmérések szerint ma még ’sajnos kevéssé igénylik a betű adta örömet — egyenlő esélyt kapjanak a könyvek megsze­rettetésére. \ A bábfigurákkal feldíszí­tett teremben a rendezők ’mintegy ötven gyermekköny­vet is bemutattak. Ezeket a helyszínen böngészhették, megvásárolhatták a gyerekek. A tegnapi megnyitó gazdag programja (Kodály Háry szvit­jének bemutatása, a 2. számú éltalános iskola irodalmi szak­körének műsora, író-olvasó ta­lálkozó, összeállítás régi ifjú­sági és gyermekkönyvekről) folytatódik egész hónapban. A Vujicsics és a Muzsikás együttes közös hangverse­nyén, Halász Judit és a Boj­torján zenekar vidám műso­rán kívül még számos, szín­vonalas szórakoztató esemény várja naponta a művelődési házban és a könyvtárban a gyermekeket. S. Zs. ITT A CSOMAG, TESSÉK TANULNI A kudarca módszerekben rejlik? A napjainkban olyan sokat emlegetett termékszerkezet- korszerűsítés, a gyártási tech­nológiák fejlesztése együtt jár azzal, hogy az emberek to­vábbképezzék, szükség esetén átképezzék magukat. Általá­nos tapasztalat, hogy ahol ma­gasabb igényeket kielégítő, új cikk gyártását vezetik be, ott nő a dolgozók szakképzettsé- ge. Házhoz megy az iskola Főleg nagyvállalatoknál szo­kás, hogy házhoz megy az is­kola, de szerveznek tanfolya­mokat kisebb helyeken is. S akad, aki más lehetőség nem lévén, egyéni felkészüléssel gyarapítja tudását. Az utób­biak helyzete összehasonlítha­tatlanul nehezebb. Pálfy György, az érdi 220- as Ipari Szakmunkástanuló Iskola igazgatóhelyettese, hat­nyolc általános iskolai bizo­nyítványt őriz a fiókjában. Nem sikerült nyomát lelni a tulajdonosaiknak. Időközben lakást, munkahelyet változ­tattak, és úgy látszik letettek arról a szándékukról, hogy szakmát tanuljanak. Felnőt­tekről van szó, olyan embe­rekről, akik évekkel vagy év­tizedekkel az általános iskola befejezése után akartak képe­sítést szerezni. Miután munkahelyükön semmiféle szervezett lehető­ség nem volt, egyéni tanulás­sal akartak próbálkozni. El­ső lépés ilyenkor az, hogy je­lentkezési lapot és felvilágo­sítást kérnek valamelyik szak­munkástanuló-iskolában. — Őszintén szólva megér­tem azokat, akik ilyen hely­zetben megijednek — mondja Pálfy György igazgatóhelyet­tes. — Tanár létemre is rosz- szul erezném magamat, ha odatennék elém a 25—30 kilós könyvcsomagot, és azt mon­danák, hogy itt a tananyag, ebből készülhetek tíz-tizenegy vizsgára. — Az iskola tehát csak eny- nyit tud segíteni az egyénileg jelentkezőknek? — Néha ennyit sem, mert raktárkészletünk kicsi, és ezek a tankönyvek kereskedelmi forgalomban nem kaphatók. Ha már elfogytak a régi pél­dányok és nincs utánnyomás, csak azt ajánlhatjuk, hogy tes­sék türelemmel várakozni. Ha szerencsésen megvan minden szükséges tankönyv, úgy igyekszünk segíteni, hogy ki­jelöljük a legfontosabb része­ket, de összekötő szöveg és alapos magyarázat nélkül, ez bizony nem sokat ér. Különö­sen, ha azt is figyelembe vesz- szük, hogy olyan emberekről van szó, akik már hosszabb- rövidebb ideje abbahagyták a tanulást Visszakapott tandíj — És akik mégis nekivág­nak? — Sajnos, a bukások ará­nya már a tantárgyi vizsgák­nál meghaladja az ötven szá­zalékot, és ilyenkor szakmun­kásvizsgára nem is kerül sor. A mércét természetesen nem lehet lejjebb szállítani. Pedig időt és energiát fektetnek a munka utáni tanulásba, s mégis kudarcot vallanak. Nem állítom, hogy teljes egészében övék a kudarc, inkább a mód­szert, az egyéni felkészülést nem találom célravezetőnek. Sokkal nehezebb így helytáll­ni, mintha valaki tanfolyamot végez. Beszélgetésünk másik részt­vevője; Vikovszki József ok­tatásvezető, ugyancsak jó vé­leménnyel van a vállalati tan­folyamokról. — Például a DKV szervezett továbbképzést azoknak, akik géplakatos szakmát akarnak tanulni. A vállalat vezető szakemberei tartják az elő­adásokat, és hozzánk is rend­szeresen bejárnak az oktatás hogyanjáról konzultálni. A tankönyvek beszerzéséről is a vállalat gondoskodik. — Egy nagyvállalat persze könnyebb helyzetben van, mint a kisebb cégek... — A szövetkezeteknél is vannak jó tapasztalatok. Ér­dekes ösztönzési rendszert al­kalmazott például a TEX- ELEKTRO. Mechanikai mű­í’ CSUKLIK-E GYAKRAN TANAR UR?” Az apró eredmények titka Czakmai tudásáról, elköte- lezettségéről, emberi ma­gatartásáról csupa jót hallot­tam. Tőle pedig újra és újra azt, hogy bízik az emberek­ben, józan eszükben, tenniaka- rásukban. Ezt olyan magától értetődően jelentette ki Szege­di Pál, a nagykátai járás negy­venegy esztendős közművelő­dési felügyelője, mint amilyen természetesnek tartotta, hogy — miután elvégezte Balassa­gyarmaton a tanítóképzőt — hat éven át tanyai iskolákban oktasson. Az összevont alsó- és felsőtagozatos osztályok ta­nításával járó kínlódások, a járhatatlan, sáros bekötő utak, a petróleumlámpa, a szállása­in reggelente a lavórba fa­gyott víz, ma már magának is alig hihető emlék. — Annál maradandóbb az az útra való, amit Környei Jó­zseftől, kiváló tanáromtól kap­tam a képzőben: szeretni a vá­lasztott hivatást, de mindenek felett a gyerekeket. Nagykátára 1964-ben került, S rövidesen a helyi kulturális élet aktív résztvevőjeként, szervezőjeként is megismerték. Pedagógiai módszerei pedig olyan emlékezetesek, hogy a hajdani tanítványok, a szülők ma is megállítják az utcán: „csuklik-e gyakran tanár úr, mert hogy sokat emlegetjük ám!” Az 1968-ban felkínált jelen­legi beosztást hosszas habozás után vállalta el: sajnálta ott­hagyni az iskolát. De csábítot­ta az új lehetőség: ha nem is fáklyával, gyertyával bevilá­gítani azokba a falvakba, me­lyekben akkoriban nemhogy az autó, a televízió is ritkaság- számba ment. A felügyelete alá tartozó tizenöt község kö­zül most már tizenháromnak van művelődési otthona, s a hatvanas évek végén elparen- tált járási könyvtár ma mára megyei elsők közé tartozik. — Olyan kollégák, mint Barna Eleonóra, könyvtárigaz­gató, vagy Dómján Lajos, a híres. Tápiómente együttes művészeti vezetője, a hetven­hat esztendős Váraljai Béla nélkül aligha érhettünk volna el ilyen eredményeket. Ve­lük, s a járási vezetőkkel kö­zösen sikerült elérni, hogy az állami támogatáshoz a járási tsz-ek, üzemek, intézmények évi egymillióval járuljanak hozzá. < Társaival arra törekszik, hogy a közoktatás és a köz- művelődés ne különüljön el. Mindennapos vesszőparipája, hogy az iskolák közművelődé­si feladatokat is ellássanak, élőbb legyen a kapcsolat a gazdasági egységek kulturális megbízottjaival, s hogy a já­rás munkásai — köztük a leg­több munkát adó húszezer be­járó — élete teljesebb legyen. — Havonta legalább tizen­kétszer útrakelek, minden in­tézménnyel kapcsolatot tartok. A járási hivatal pártalapszer- vezeti vezetőségi tagjaként, ezen kívül ifjúságpolitikai fe­lelősként és a felügyelői mun­kaközösség vezetőjeként tár­sadalmi kötelezettségeimnek is igyekszem eleget tenni. És, hogy a „tágabb” világtól se maradjak el, időközben elvé­geztem a tanárképző főisko­lát és a marxista—leninista egyetemet. Sok szakmai folyó­iratot olvasok. A számomra legizgalmasabbat: a tudomá­nyos-fantasztikus irodalmat, valamint a filmművészetet a gyerekekkel is igyekszem megkedveltetni. Az olvasótá­borban ezen a nyáron sci-fi szekciót vezettem, telente pe­dig a gimnazistáknak tartok előadásokat a filmklubban. A tanács kiváló dolgozója, a szocialista kultúráért ki­tüntetettje. Három kislány édesapja, vezető könyvtáros feleségének szakmai vitapart­nere, rangos irodalmi folyóira­tokban megjelent versek egy­kori szerzője. — Mert szeretem az irodal­mat, tisztelem is annyira, hogy ne szaporítsam a középszerűt. Kevésbé látványosan ugyan, de inkább csinálom a magam ön­ként vállalt dolgát. És na­gyon örülök az apró eredmé­nyeknek. Ügy érzem, hogy ez a munka hasznosabb száz kis­szerű költeménynél... Simen Zsuzsa szerésztanfolyam indult, beta­nított munkásoknak, túlnyo­mó többségében asszonyoknak. Az egyéves oktatásért szemé­lyenként kétezer forintot kel­lett fizetni, azzal a feltétellel, hogy aki legalább közepesen végez, az az egész tandíjat, a közepesek a felét visszakap­ják. Nagyon jó eredmények születtek, bukás egyáltalán nem volt, — Milyen módszer lenne célravezető a szervezett okta­tás szélesítésére? — Meg kellene vizsgálni annak a lehetőségét, hogy több gyár vagy szövetkezet szervezzen közös tanfolyamot — mondja Pálfy György igaz­gatóhelyettes. — Jelenleg vi­szont nincs olyan intézmény, amely az igényeket egyeztet­né és szervezné. Ügy gondo­lom, a szakmunkástanuló-inté­zetek erre alkalmasak lenné­nek, de nekünk ma még nincs erre megfelelő apparátusunk. El tudnám képzelni azt is, hogy a területileg illetékes művelődési ház vállalja a bo­nyolítást, hiszen a szakmai képzés is része a közművelő­désnek. A Pest megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság a közelmúlt­ban a vállalati munkaerő­gazdálkodás és a termékszer­kezet-változás kapcsolatát vizs­gálta tizenhat vállalatnál, il­letve szövetkezetnél. Megálla­pították, hogy a termékvál­tás szükségessé tette a dolgo­zók egy részének átképzését, továbbképzését. A segédmun­kások aránya gazdasági egy­ségenként változóan, hat­negyvenhat százalékkal csök­kent a szakmunkások, illetve betanított munkások javára. Elkel a segítség Eredményesek voltak a vál­lalati tanfolyamok, például a Csepel Autógyárban, ahol kül­ső előadók bevonásával, a fel­ügyeleti hatóság szakmai irá­nyításával bonyolították a szervezést. Jó módszer volt az, amikor helyenként a gyakor­lati képzésnél olyan cégek se^ gítségét is igénybe vették, ahol az adott termék gyártá­sát már megoldották. Nem találták azonban kielégítő megoldásnak az egyéni felké­szülést, amelyre nemcsak ki­sebb egységeknél került sor, hanem egyes szakmákban a nagyvállalatok dolgozóinál is. Javasolták továbbá a népi ellenőrök, hogy azok a gazda­sági egységek, ahol önálló tan­folyam szervezésére nincs le­hetőség, kooperáljanak, egy­mással, és a Pest megyei Ta­nács munkaügyi osztálya se­gítse az együttműködést. Gál Judit ZENEI PANORAMA A reneszánsztól napjainkig Albertirsán a Móra Ferenc Művelődési Házban rendezték meg Varsányi László zongora- művész hangversenyét, no­vember 16-án. A XIX. század második felének és a XX. század elejének zenéjéből ösz- szeállított műsorral a művész nemcsak érzékeny és elmé­lyült zongorázását, hanem ki­tűnő technikai felkészültségét is bizonyította. Elsőként Debussy művével. A zenei impresszionizmus mestere, aki maga is kiváló pianista volt, gyakorta írt hangszerére darabokat. Közé­jük tartozik a kétszer tizenkét részből álló Prelüdök sorozat, amely természeti képeket, szobrokat tündérvilágot, fran­cia, olasz, spanyol tájakat ele­venít meg. A koncerten a má­sodik sorozat harmadik pre- lüdje, a La Puerta del Vino, azaz A bor kapuja hangzott fel. A darabot a granadai Al­hambra egyik kapuja ihlette, amelyet a szerző egy képesla­pon látott. A mór építészet egyik csodálatos alkotásából, az arabeszkek, kertek és szö­kőkutak világából villant fel varázslatos pillanatokat a ze­ne. A spanyolos ritmika és a dinamikai ellentétek érzékel­tetése elsőrendűen tükröződött a zongoraművész előadásában. Dohnányi Ernő, Debussy kortársa volt, a Prelüdök komponálását tíz évvel előzte meg négy rapszódiája. Ezek a zongoradarabok a hangver- senyetiidökhöz állnak köze­lebb. Mindegyik valamilyen technikai feladat megoldását tűzi ki feladatul. Az esten a harmadik, C-dur rapszódia hangzott fel. Jellemzője _ az egymást követő hangok éles elkülönülése. Az előadás Var­sányi László magabiztos hang­szerkezelését bizonyította, jól­lehet hangszere ’ alig felelt meg egy hangversenyzongora követelményei nek Liszt Hárfaetüdje rövid ta-. nulmány, a hárfa hangját utá­nozza felbontott akkordjaivaL A mű első részében, elsöprő erejű drámai kötelékben, lí­rai dallam bontakozik ki, a hárfa hangzásvilágának lehe­tőségeit végigjátszva egészen a befejező, elhaló finomságú, puha húrrezdülésekig. A nagy sikert aratott mű előadása után egy Muszorgszkij-áarab következett. Az orosz ötök csoportosulásának kiválósága keveset komponált zongorára. Egyetlen nagyszabású remek­műve, amit erre a hangszerre írt, az Egy kiállítás képei. A szvit Ravel hangszerelte, zenekari változata, valamint az eredeti, zongorára írt mű a hangversenytermek népszerű opusza. Ezen az estén is nagy sikert aratott. Varsányi Lász­ló változatos érzelmi skálán — a hátborzongató valószerűtlen­ségtől, a katakombák, a gnóm. nyomasztó ábrázolásától az ökrösszekér döcögéséig. a piac mozgalmasságáig — valósítot­ta meg a zongora biztosította kifejezés lehetőségeit. A sikeres hangverseny kap­csán értékelnünk kell a Dél- Pest megyei Áfész és az abo- nyi Bihari János zeneiskola szerepét. Ez a zenei intéz­mény is, mint több társa a megyében, jóval túllép a gye­rekek zenei oktatásának fel­adatkörén. A felnőttek részé­re is felelős gonddal szervezi a koncerteket. Ebben a tevé­kenységében biztos segítőtársa a Dél-Pest megyei Áfész veze­tősége. Ez a szövetkezet fel­adatának érzi, hogy a műkö­dési területén élő emberek kulturális igényéről is gondos­kodjon. anyagilag támogatva például a komolyzenei esteket. Bartók Pege Aladár átdolgozásában Cegléd, a közelmúltban két koncertnek is otthont adott. Hétfőn az állami zeneiskolá­ban Pege Aladár (nagybőgő), Szabóky Márta (zongora), Pé­csi Sarolta (ének) hangverse­nyére került sor, amelyen Händel, Mozart, Donizetti, Csajkovszkij, Koussewitzky, Eccles, Glier, Prokofjev, Verdi, Rossini, Dittersdorf művei hangzottak el, valamint egy Bartók-darab Pege Aladár át­dolgozásában. November 21-én a ceglédi szakmunkástanulók részére meghirdetett bérlet első elő­adásán a zsúfolásig megtelt művelődési házban a Tomkins énekegyüttes lépett fel. A ti­zenegy tagú a capella együttes kórusvezetés szakon végzett zeneakadémistákból alakult, s alig három év alatt filharmó­niai kategóriát értek el. Pest megyében ez volt az első fellépésük. Reneszánsz és huszadik századi kórusmuzsi­ka szerepelt repertoárjukon. Műsorukat a névadó angol Tomkins műveivel kezdték, majd szóhoz jutott a kor Euró­pájának szinte minden orszá­ga. Dobra János művészeti ve­zető a dalok előtt megvilágí­totta helyüket és szerepüket; a szólamépítés módozatait, for­máit egy Palesztrina-művel il­lusztrálta. A Missa Papae Mar- celli lehetőséget adott a há­rom-, négy-, ötszólamú zene bemutatására. A tizenhatodik század vilá­gi zenéjét két német bordallal érzékeltették, majd spanyol népdalfeldolgozás, egy tréfás olasz dal, Certon kórus-chan­sonja, a humoros Piaci pletyka következett. A művek közül többet erédeti nyelven és ma­gyarul is előadtak, kitűnő ösz- szehasonlítási lehetőséget adva ezzel a közönségnek. Hajós Anna RÁDIÓFIGYELŐ KÉT ELGONDOLKODTATÓ ÓRA. A vegyelemzés címet adtak Szél Júlia bizonyára so­káig emlékezetes, példaszerű alapossággal megkomponált dokumentumműsorának. A történet első megközelítésben egy orvosról szól, aki bár em­berileg, s szakmailag zsákut­cában jár, kihasználva a vi­déki- szakemberhiányt, meg­maradhat a különleges ala­posságot, hivatástudatot, tisz­tességet követelő pályán. Egymás után peregnek a hi­hetetlen történetek a pénz- éhes, morfinista, korrupt, sőt betegei életét is veszélyeztető emberről, s percről percre jobban megdöbbenünk, med­dig terjed még a társadalom tűrőképessége, lehet-e tovább is büntetlenül visszaélni, a szükség fakasztotta kompro­misszumokkal. Ha csak erről, csupán csak egy gátlástalan, erkölcsi rokkant­ról szólna a riportkoszorú, ak­kor is érdemes lenne a figye­lemre, a vitára. Ez a műsor azonban ennél többre vállal­kozott. Azt is bizonyítja, hogy ennek az embernek a tragé­diája valamennyiünk felelős­sége. Mint a fejét a homokba dugó strucc eltűrjük, hogy egy-egy szakma, egy-egy fog­lalkozás művelőire ne ugyan­azok az erkölcsi normák vo­natkozzanak mint a többire. Szél Júlia, aki nem rettent meg lerántani a leplet a sok­szor tabuként kezeit, sokak álL.1 annak hitt anomáliákról, nemcsak az orvosi szakmában fel-felbukkanó erkölcsök el­len tiltakozik dokumentumjá- tékában. A kisközség tanácselnöke mondja ki akaratlanul a köz­gondolkozásban sajnos jelen­levő igazságot, a más mércé­vel méretés szomorú tényét, amikor azon morfondírozik, hogy miért süllyedt ilyen mélyre ez az ember. Megvolt nálunk mindene, jó nép ez a miénk, tudja, hogy adni kell az orvosnak. S lám. a végén mintha Szél Júlia is elbizonytalanodna. Nem mondja meg az orvos ne­vét, mint hangsúlyozza is szándékosan rejti el a szála­kat, senki se tudja meg, hogy hol kezdi újra — ki tudja há­nyadszor — ez a nemes hiva­tását megcsúfoló, szakmája be­csületes művelőire is sarat fröcskölő ember. AMIT SZABAD JUPITER­NEK ... Mintha csak az előb­bi műsorra rímelne, pár perc­cel később a Petőfi adón az if­júsági rádióban a pedagógu­sok méretnek meg. Kissé két­kedem, segítünk-e vele az is­kolának, hogy a hitem szerint csak nagyritkán és csak el­vétve előforduló jelenségről, a pedagógusok megajándéko­zásáról vitatkozunk a gye­rekekkel. Ha ez a demok­rácia része, ám legyen. De akkor a valósághoz híven fog­laljunk állást. Aligha van ugyanis pedagógus, aki a szü­lők vagy a gyerekek összeadta forintokból vett vázákon, üvegtálakon gazdagodott meg. Ezzel szemben igaz hogy ma is a legrosszabbul fizetett ér­telmiségi szakma a pedagógia, s aligha van még egy, ahol oly szigorúan méretne meg a magáról megfeledkező, az előírások ellen vétő delikvens. Cs. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents