Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-02 / 282. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MEGYEI XXV. ÉVFOLYAM, 282. SZÁM Ára 1.40 forint 1981. DECEMBER 2., SZERDA Az év végi hajrá elmarad Diósdon elfáradt a fárasztógép Év vége felé a termelőüzemeknek két főgondjuk van; az idei terv teljesítése és a jövő évi szerződések biztosítása. Az első esetben az év végi hajrát, a másodikban a bizonytalanságot szoktuk emlegetni. A két kérdésre adott válasz egy egész gyár tevékenységét jól jellemezheti — ezekkel kerestük meg tehát a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárának termelési főosztályvezetőjét. — Nem lesz év végi hajrá — válaszol Kísnémet András —, s talán meglepő, de ebben nagy szerepe volt annak, hogy augusztus elsején át tudtunk állni az ötnapos munkahétre. Ez ugyanis azt jelenti: már akkor elértük a kellő termelékenységi színvonalat, így jövőre tovább tudunk lépni ahhoz, hogy akkor se legyen év végi hajrá. Augusztus elsején még 27 ezer darab csapágy gyártásával voltunk elmaradva, de szeptemberre ezt behoztuk, éppen annak az 5—10 százalékos tartaléknak köszönhetően, amely a munkaidő intenzív kihasználásában és a műszakváltások közötti Marsallbot T etszetős a hivatkozás arra, hogy a felnövekvő ifjak, tarsolyukban hordják a marsallbotot, ám valahogy elfelejtődik a szépen hangzó elv mellett — azaz: bárki lehet az ifjúból, mert hiszen ott a lehetőség rá— a gyakorlat fölmutatta tapasztalat. Nevezetesen: gond van a tarsollyal meg a marsallbottal is. Nem mindenkinél, de sokaknál. Gyakran és sokaknál; ez már társadalmi természetű gond jelzője lehet. Az is. Gazdag ismeretek birtokában állíthatja a Biator- bágyi Mezőgazdasági Szakmunkásképző intézet igazgatója: első éves tanulóik többsége rendkívül gyenge humán képzettséggel érkezik az iskolába. Három éven át folytonos korrepetálás szükséges ahhoz, hogy a gyerekek elfogadható tudásszintig jussanak el, de még így is sokan vannak olyanok, akik kifejező készsége gyenge marad. Magyarán és egyszerűbben: mondandójukat nem tudják megfogalmazni, szókincsük szerény, olykor rövid, tényközlő mondatok megalkotása is nagy feladat a számukra. Furcsa ellentmondás: ezeket a növénytermesztési gépészeket úgy várják a gazdaságokban, mint gyakran több millió forint értékű erő- és munkagépek karbantartóit, kezelőit, javítóit, ám ezek a fiatal férfiak könnyebben szót értenek a holt anyaggal, mint egymással, munkatársaikkal, főnökeikkel. Ha ez egy iskola, egy kis közösség makacs baja lenne, akkor talán rámondhatnánk: birkózzanak meg maguk vele. Gödöllőn, a Madách Imre Szakmunkásképző Intézetben, azaz egészen más közegben, más megyei területrészen működve, az oktatóknak arra kellett rádöbbenniük, hogy első éves tanulóik között több olyan is van, aki — az általános iskola nyolc osztályán túljutva! — nem képes folyamatosan olvasni...! Az egyszerű nyomtatott szöveget nehezen, akadozva, téves, hibás sZótagökkal, ragokkal keverten adjak vissza, a nehezebb szövegrészeknél pedig megáll a tudomány, bekövetkezik a gyermeknek, a pedagógusnak egyaránt kínos hallgatás. Tovább erősítve mondandónk tényfedezetét: _ a Nagykáta és Vidéke Áfész ötven tanulóval foglalkozik ebben az esztendőben, de soha annyi' gondjuk még nem voít az első évesekkel, mint most. A kereskedőnek (!) jelentkező gyerekek között nem ritka az, akinek súlyos próbatétel a számtani alapműveletek bármelyike, s az is hosszas fejtörést okoz, miként szólítsanak meg valakit...! Három eset, három eltérő terület, gyerekek különböző csoportjai; már általánosítható tapasztalatok terepe. Az első, kikerülhetetlen következtetés: ha ilyen gondok sorozatban lehetnek, akkor az alapfokú oktatás intézményeiben, az általános iskolák egy részében nincs minden rendben. Mert olvasni, alapfokon összeadni, szorozni, élőszóval egyszerű mondatokat megalkotni: ez aligha túlzott követelmény azokkal a gyerekekkel szemben, akik befejezték a nyolcadik osztályt. Aligha túlzott a követelmény ilyen értelemben az általános iskolákkal szemben is: erre, legalább erre meg kell tanítani a leányokat, a fiúkat, mert ha ezt nem tudják, az ösz- szes többi ismeretnek nem sok a haszna, az értelme. Meg nem kerülhető annak kimondása is: milyen családban, milyen szőkébb társadalmi környezetben nevelkedtek ezek a gyerekek, hd anpyit nem tudnak, miként szólítsanak meg egy felnőttet? Ki törődött velük, ki magyarázta el nekik a beszéd, mint az emberi kapcsolatteremtés legköznapibb eszközének szerepét, fontosságát, ha nem a szülő, a rokon, a közvetlen ismerős? Ki gyakoroltatta velük a beszéd — a beszélgetés! — sokféle módját, ha nem a család, ahol az együttléf minden órájában szükség van a R engeteg okos tanulmány firtatja az oktatás jövőjét, teendőit, nem vagyunk híján a különböző reformoknak, ám mindezek közben, a marsallbot emlegetésébe belefeledkezve, mintha már-már mellékesnek látszana a nyers valóság, az elemi gondoknak az a tömege, amely a középfokú oktatás intézményeiben már következményként sűrűsödik össze, s amelynek súlycsökkentése a tényleges középfokú tananyag elsajátíttatása helyett először a pótlásra köti le az erőket. Ha mindenki egy fokkal lentebb teszi a dolgát, mint kellene, hogy tegye, akkor joggal föltételezhető: a végeredmény sem az lesz, mint lehetne, mint kellene, amint elterveztetett. S ha a végeredmény nem az, mint amit vártunk, akkor vajon marsallbot-e a marsallbot? Mészáros Ottó holt idők kiküszöbölésében rejlik. Természetesen szerepet játszott ebben az is, hogy dolgozóink egyetértésével be tudtuk vezetni a szorosabb normaidőket is. így ma már elmondhatjuk, hogy . a kisebb létszám ellenére is maradéktalanul teljesítik idei darab- számtervünket, sőt forinttervünket a nagyobb értékű gyártmányoknak köszönhetően túlteljesítjük. A jövő évre szóló szocialista szerződéseket — az államközi egyezményeknek megfelelően — már megkötöttük, mintegy 1,5 millió darab csapágyra. Üj szerződés jött létre a Zasta- váyal, az első szériát már le is gyártottuk, a második 30 ezer darab még ebben a hónapban raktárra kerül. Ezt a gyorsaságot a prototípus jó minőségének köszönhetjük, a vizsgálatok során ugyanis háromszoros élettartamnál megunták a további terhelést — szinte már elfáradt a fárasztógép —, így elkezdhettük a szériagyártást. A tőkés szerződéseket viszont még nem minden esetben sikerült megkötni. Sajnos, nem vagyunk a vevőkkel közvetlen kapcsolatban, ügyeink vitelére a Technoimpex hivatott. Mindez nem jelenti azt, hogy ölbe tett kézzel ülünk. A nyugatnémet FAG és INA céggel most folynak a tárgyalások 200—200 ezer darab csapágyról. Az amerikai típusok közül az elsőt már elfogadták, a másodiknál néhány százalékos eltérésen folyik a vita, de úgy látjuk, az új ajánlat után megköthetjük a szerződést. Jövőre is lesz tehát elegendő munkánk. *K. T. iHs: 3 oldal: Még mindig kevés a pedagógus 4. oldal: m Az apró eredmények titka ?. oldal: Jogi tanácsok Az első plenáris ülés Géniben A megállapodás eléréséhez konstruktív légkör kell m m Megtartották az első érdemi ülést az európai nukleáris fegyverzet korlátozásával foglalkozó genfi tárgyaláson. Képünkön: az amerikai (balra) és a szovjet delegáció tagjai a kedd délelőtti megbeszélések előtt = Az amerikai fegyverzetellenőrzési és leszerelési hi- I vatal genfi képviseletének épületében kedden délelőtt, | pontban 11 órakor megkezdődött az európai közép-ható- | távolságú nukleáris fegyverzet korlátozásáról szóló szov- § jet—amerikai tárgyalássorozat. A Béke sugárúton levő | irodaépület 8. emeleti tárgyalótermében elhelyezett halj talmas, téglalap alakú asztal két oldalán foglalt helyet a = Julij A. Kvicinszkij nagykövet vezette szovjet, és a Paul § Kitze nagykövet vezette amerikai küldöttség tíz-tíz tagja. A keddi nappal elkezdett tárgyalások plenáris üléseit hetente két alkalommal, kedden és pénteken zárt ajtók, mögött, a nyilvánosság teljes kizárásával a szovjet misszió épületében és a jelenlegi — keddi tárgyalóhelyen felváltva tartják. A keddi plenáris ülés két és fél órán keresztül tartott. A tanácskozás megkezdése időpontjában genfi politikai megfigyelők egyöntetűen rámutatnak, hogy a legfőbb pozitívum a két nagyhatalom közvetlen kapcsolatfelvételének tényében jelölhető meg. A kedden beindult genfi tár- gyaláíok első, meglehetősen nehéz feladata lesz annak pontos és egyértelmű meghatározása, hogy mely fegyverzettípusok és -rendszerek korlátozásáról tárgyaljanak. Kvicinszkij szovjet nagykövet megérkezésekor kijelentette: „ha tárgyalópartnereink hajlandóak lemondani és tárgyalni az európai középhatótávolságú nukleáris fegyverek valamennyi fajtájáról — akkor a Szovjetunió is késznek mutatkozik ugyanerre.” Amerikai tárgyalópartnerével történt hétfői, első 90 perces találkozóját követően pedig á moszkvai televíziónak adott nyilatkozatában aláhúzta: „a Szovjetunió álláspontja egyértelmű: megállapodásra törekszünk az Egyesült Államokkal az előttünk tornyosuló sürgős és kiélezett kérdésekben és úgy véljük, hogy lehetőség és sürgető szükség van ennek elérésére. Lehetséges a megállapodás akkor, ha mindkét fél konstruktív és kiegyensúlyozott szellemben közelíti meg a bonyolult kérdéseket.” Az amerikai küldöttség ve-' zetője ugyancsak megegyezési szándékáról biztosította a sajtó képviselőit. Arra a kérdésre, hogy függetlenül a genfi tárgyalásoktól megkezdi-e az Egyesült Államok a közép-hatótávolságú Pershing-rakéták legyártását — a 74 éves amerikai diplomata kitérő választ adott. Nemzetközi visszhang A szovjet televízió kommentátora figyelmeztetett arra: vannak olyan vélemények, amelyek szerint Washington eleve a genfi tárgyalás kudarcára játszik, hogy ezzel ürügyet kapjon az új nukleáris fegyverek európai elhelyezésére. Ugyanakkor mindenképpen ki akarja vonni egy esetleges megállapodás hatálya alól az előretolt támaszpontokon levő amerikai eszközöket, holott tudja, hogy ezek nélkül a Szovjetunió számára nem lehetséges a megállapodás. „A Szovjetunió azzal a féltett szándékkal indult a genfi tárgyalásra, hogy kölcsönösen elfogadható megállapodást akar kötni az Egyesült Államokkal az európai nukleáris fegyverzet radikális csökkentéséről — írja a Komszomolsz- kaja Pravda. — Azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy az ilyen megállapodás létrejötte nem csupán az egyik féltől, hanem mindkettejüktől függ.” A Német Szociáldemokrata Párt elnöksége szerint, a . közép-hatótávolságú rakéták csökkentéséről megkezdődött szovjet—amerikai tárgyalások nagy jelentőségűek az európai béke és biztonság megőrzése (Folyt,atás a 2. oldalon.) Fslájítéüzem a PEMÚ-ben A hulladék nem megy veszendőbe Tavaly 360 ezer tonna műanyagot használtak fel hazánkban, becslések szerint a keletkezet hulladék mennyisége 30 százalékra tehető. A maradék 120 ezer tonna óriási érték, ám nagyüzemi méretekben történő hasznosításának a gyakorlata egyelőre gyermekcipőben jár Magyarországon. A Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál a közelmúltban kezdtek behatóbban foglalkozni a hulladék felhasználásával. A PEMÜ-ben évente 14 ezer tonna műanyagot munkálnak meg, s ebből 1 ezer 600 tonna kerülne a szemétbe, ha hagynák. De a gazdaságosság nagy úr — rászorítja a szakembereket a különféle eljárások kidolgozására. Dr. Szabó Ambrus termelési főosztályvezető tájékoztatása szerint a hőre lágyuló műanyaghulladék — ebből van a legtöbb —, felhasználása nem okoz különösebb gondot. Mindössze egy daráló berendezés kell hozzá, s a selejt rögtön visszajut a rendszerbe. Foiiámesterjelöltek 3 A szakmunkás-utánpótlás sokáig volt gond a Hazai Fésűsfsnó kerepestarcsai gyárában. A fonószakmára évente csak két-háram fiatal jelentkezett; még a környékbdliek sem ismerték a vállalatot. Két éve kezdték meg a pályaválasztási tanácsadás előkészületeit. A környék és Sza- bolcs-Szatmár megye iskoláit járták végig, így indulhatott az idén az első szakmunkástanulóosztály, 23 fiatallal. A képen Petrik Andrásné fonómestert hallgatják a tanulók. P^rcza Zsólt felvételé Gyakorlatilag tehát hulladék- mentes feldolgozás valósítható meg. Vannak azonban olyan termékek — például csövek, szerelvények —, amelyek hulladéka nem táplálható könnyen vissza az eredeti gyártási folyamatba. Ám valamennyivel bonyolultabban és drágábban, de még gazdaságos eljárással, ezeket is lehet regenerálni. Kiváló alapanyagul szolgálnak a kevésbé igényes termékek gyártásához. Ez a felismerés ösztönözte a PEMÜ vezetőit arra, hogy tervbe vegyék egy önálló üzem kialakítását, amely csak ezzel foglalkozna. Az iparszerű feldolgozás mellett szól, hogy a más vállalatoktól származó hulladékot is felvásárolva, a berendezéseket maximálisan ki lehet használni, az új beruházást még ebben az ötéves tervben meg akarják valósítani. Ennek érdekében a Külkereskedelmi Minisztériummal közösen gazdasági társulást kívánnak alakítani. E jelentős vállalkozáson túl egyéb tervek is foglalkoztatják a szakembereket. Van ugyanis a műanyag hulladékoknak egy harmadik csoportja — a cseppfolyós poliuretán származékok — amelyek újrafelhasználása sokáig lehetetlennek látszott. Az évek során több száz tonnát halmoztak fel belőle — sajnálták kidobni. Jól tették, hogy összegyűjtötték, mert a kitartó kísérletek eredményeként jövőre már új terméket állítanak elő belőle. Negyven százalék kötőanyagot hozzáadva, padlófűtő rendszerek szigetelésére használják majd. K. L;
