Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-09 / 288. szám

Triton ipari Szövetkezet Ezek másfajta gondok Száz kilométeres körzetben A péceli Triton Háziipari Szövetkezetben már a három évvel ezelőtt tartott ifjúsági parlamenten sürgették a fia­talok a KISZ-alapszervezet megalakítását Ennek nyomán előbb ifjúsági csoport jött lét­re, majd a KISZ-szervezetet is megalakították 1979 feb­ruárjában. Annak idején azt is sürgették a fiatalok, hogy át kell szervezni a szocialista munkaversenyt, s dönteni kell az ifjúságpolitikai célokra for­dítható pénzeszközök felhasz­nálásáról. Ifjúsági szervezetük ma mér húsz tagot számlál. Nem könnyű a szervezés, hiszen fiataljaik, a bedolgozókkal együtt hetvennégyen vannak, ennyi a 30 év alatti, ám ha valamilyen rendezvény van, száz kilométeres kör­zetből kell mozgósítani. Mostani ifjúsági parlament­jükön, illetve ezt megelőzően Hódosi János szövetkezeti el­nök írásos beszámolójában azt olvashatták az érdekeltek, hogy fiataljaik 99 százaléka elvégezte az általános iskolát, sokan rendelkeznek ennél ma­gasabb végzettséggel. Hogyne számítanának a fiatalokra, hi­szen közülük 28-an a szocia­lista brigádmozgalmat erősí­tik, három szocialista brigá­dot fiatal dolgozójuk vezet. Nem volt az elmúlt évek­ben, s persze ma sem köny- nyű a fiatalok helyzete a Tri- tonbam A szövetkezet 1979-ben gazdasági mélypontra ke­rült, s ebből csak tavaly, a második félévtől emel­kedett feljebb, amikor a gazdasági vezetés­ben változások történtek. Ek­kor választották Hódosi Já­nost elnöknek, s ugyancsak fiatal ember, Sztrizs Árpád került a műszaki vezetői poszt­ra is. Miért érdemes ezt újra föl­idézni, függetlenül az elhang­zott, illetve írásban kiadott beszámolótól. Ha másért nem, azért, mivel az elmúlt mintegy másfél év alatt bebizonyoso­dott, hogy a fiatalok — és persze az idősebbek is — bíz­nak a Tritonban, s amint if­júsági parlamentjükön Juhász János, a nagyközségi pártbi­zottság, titkára mondta: elis­meréssel adózhatunk azoknak, akik itt maradtak a szövetke­zetnél, illetve vállalták a ne­hézségekből való kilábalás rö­gös útját. Egyszóval: másfajta gondok már azok, amelyekkel meg kell bir­kózniuk. A termelést a legtöbb helyen jó körülmények között foly­tatják, de — ezt a fiatalok az előre benyújtott kérdéseik kö­zött tették szóvá — egyes részlegeik épülete elavult, ne­hezen fűthető. Elnökük vála­szában elmondotta, hogy pél­dául a konfekciósműhelyt 120 —140 négyzetméterrel bővítik, s sort kerítenek az ablakok, ajtók felújítására is. Az elekt­ronikában, ahol eddig bér­munkában dolgoztak, hama­rosan áttérnek a saját anyagos árutermelésre, amelynek ré­vén mintegy hatmillió forin­tos árbevételnövekedést sze­retnének elérni. Szó esett arról is a fiatalok révén, hogy vajon reális-e, hogy a jelenlegi mintegy 40 milliós termelési értéket 1985 végére 60 millióra akarják emelni. A válasz, a lehetősége­ket látva egyértelmű igen le­het csak. Márcsak azért is, mert a bérfejlesztések alapja a többtermelés. A tennivalók sorát gyarapítja, hogy további profiltisztításra is szükség ván. F. L Városi moziműsor A tizedes meg a többiek. Ma­gyar íilmvígjáték. Csak 4 óra­kor. Emberek és farkasok. Szink­ronizált olasz film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott, 6 és 8 órakor. Verseg Ady-évfordulón versmondó verseny A vérségi általános iskola úttörői Ady Endre születésé­nek 104. évfordulója tisztele­tére szavalóversenyt rendeztek a művelődési házban, amelyen - huszonnégy döntőbe jutott ta­nuló adta elő a nagy költő egy-egy versét. A felnőtteket is vonzó rendezvény győztese Farkas Dorottya lett, aki a Pá­rizsban járt az ősz című köl­teményt adta elő. A második helyen Kalmár Mária és Vido- vics Ilona osztozott, a harma­dik helyet pedig Tóth Máriá­nak, Farkas Timeának és He­gedűs Máriának ítélte oda pon­tozásos értékelés alapján a zsűri. A helyezettek könyvju­talomban részesültek. LUOI ina A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM. 288- SZÁM 1981. DECEMBER 9., SZERDA Vendéglátás CsSdSBlőn Bisztrót építenek Besnyőn Több egységet felújítanak Gödöllő még ezekben az években is éli várossá alaku­lásának dolgos hétköznapjait. Legfontosabb intézményei he­lyükre kerültek, szolgálják az itt élőket, persze van kivétel: különösen a közlekedés és a városi, járási hírközlés az, amely a fejlesztésben a mos­taninál sürgetőbb iramot dik­tál. Van természetesen más is, amiben szintén mutatkozik, hogy a városi rang kiteljese­déséhez még nagyobb előbbre- lépés szükséges. Ilyen a ven­déglátás. Ennek gazdája első­sorban a Pest megyei Vendég­látóipari Vállalat, kisebb mér­tékben pedig a Gödöllő és Vi­déke Áfész. Ebben a tekintet­ben a jelentősebb kétségtele­nül a megyei vállalat, noha a város arculatának változása eddig számunkra azt is jelen­tette, hogy jó néhány egységet áthelyeztek, megszüntettek, s ezeket megpróbálták pótolni. Ä forgalom — Valóban így van, a város- rendezés következménye volt, hogy vállalatunk megszüntet­te egyebek közt a Pálma presszót, a Halászkert vendég­lőt, egyéb indokok miatt négy italboltot és egy büfét zártunk be, illetve alakítottunk át — tájékoztat Kántor Sándor, a megyei Vendéglátó vállalat ve­zérigazgatója. — Beruházásaink tehát ed­dig sem maradtak el, tekintve, hogy a város ellátását kiemel­ten kezeljük. Évekkel ezelőtt épült a Gödöllő étterem, s a múlt évben adtuk át az Alsó­parkban lévő ételbárt. — Hogyan alakult gödöllői vendéglátóhelyeik forgalma? — Jelenleg nyolc üzletünk, illetve egységünk van a város­ban, ezek együttes forgalma egy év alatt csaknem elérte a 38 millió forintot, s ezt az a száztizenhárcm emberünk pro­dukálta tavaly, akik ott dol­goztak. A létszámunk hozzá­vetőleg napjainkban is e kö­rül van a gödöllői részlegek­ben. — Milyen fejlesztéseket, bő­vítéseket hajtanak végre a kö­zeljövőben? — A hatodik ötéves tervre lényegében négy programot dolgoztunk ki a vállalat egé­szére — mondja a vezérigaz­gató,1 Kántor Sándor. — A mozgó vendéglátás fejlesztését, a cukrászati termelő egységek rekonstrukcióját, ez utóbbi ré­vén a viszonteladói forgalom növelését, valamint a gyer­mek- és diákélelmezés nagyobb mértékű vállalását tűztük ki célul. ModuSrendszer — A mozgó vendéglátást már most tizenegy modulrendszerű, áttelepíthető kocsinkban való­sítjuk meg, ezeknek főként nyáron az üdülőterületeken van nagy szerepük, nem kü­lönben ott, ahol tatarozás, át­alakítás, bővítés miatt átme­netileg zárva tartjük valame­lyik üzletünket. Ezekben a ko­csikban meleg ételeket, büfé­árukat, üdítő, illetve egyéb italokat, valamint cukrászter­mékeket árusítunk. — Ami a gödöllői szolgálta­tásainkat illeti, arról elmond­hatom, hogy a jövő évben hoz­zálátunk a máriabesnyői ré­szen egy bisztró építéséhez, amelyben harmadosztályú áron az italok mellett egytál­ételeket is árusítunk. Már megrendeltük a soproniaktól a betonyp-elemeket, amelyeket az első negyedévben szállíta­nak le, ily módon még az első félévben megnyitjuk ezt az egységet. — Az építéshez a tanács adott megfelelő területet. Ugyancsak megkezdjük ja­nuárban a Gödöllő étterem bisztrójának átalakítását, ahol szintén kultúráltabbá tesszük a kiszolgálást. Kicseréljük a részleg bútorzatát, berendezé­seit, s megszüntetjük az álló kiszolgálást, s itt ugyancsak kaphatóak lesznek egytáléte­lek is. Arról is döntés született a vállalatnál, hogy a blahai strandnál levő házban évek óta kényszermegoldásként mű­A múltról a mának Pótolhatatlan értékek tára Meg kell vallanom, hogy bár a kiállítást beharangozó írásunkban, magam is egyet­értettem a főszervezővel, s készségesen továbbítottam üzenetét, hogy minél többen ajánlják fel a birtokukban lé­vő fotótörténeti emlékeket, ré­gi gépeket, berendezéseket, könyveket és fotókat, igazá­ból nem éreztem át az ügy jelentőségét. Lelkes gyűjtők Most őszintén bánijm kis­hitűségemet, s tévedésemről maga a hét elején megnyitott kiállítás, győzött meg. De ha to­vábbra sem ragadta volna meg képzeletemet az a sok látnivaló, amit a művelődési központ emeleti galériájába zsúfoltak, akkor is el kellene gondolkodnom, hiszen az első két napon százhatvanan lát­ták a fotótörténeti tárlatot. A szorgos gyűjtőmunka, a lelkes szervezők és a készsé­ges adományozók — az Or­szágos Műszaki Múzeum, a gödöllői helytörténeti gyűjte­mény, és negyvenhat magán- személy —, felajánlása révén, végül hétezer tárgy gyűlt ösz- sze, ezek közül állítottak ki ízlésesen és könnyen áttekint­hetően háromezret. A látogatót már az első tárló messzire repíti vissza az időbe: Jedlik Ányos 1842-ből való fényképezőgépét, s alig fiatalabb társait láthatjuk itt, s mellettük néhány fotóőstör­téneti emléket. Például, há­rom olyan különösen értékes dagerrotypiát, amiből az egész országban csak háromszáz van, s értékük 3 és 6 ezer fo­rint között mozog. A kiállí­tást megtekintő Karlovits Ká­roly, az Országos Műszaki Mú­zeum munkatársa az egyiket — egy régi fényképezőgép tár­saságában —, rögtön védetté is nyilvánította, aminek az a jelentősége, hogy ez a fotó- történeti emlék is magánkéz­ben van, mint annyi társa. Felvétel a hegycsúcson A tárlat, a gyűjtőmunka egyik célja éppen ez volt: felhívni a figyelmet arra a gyorsan pusztuló és semmi mással nem helyettesíthető kincsre, amit máig nem mér­tek fel szisztematikusan. A kiállított régi fényképezőgé­pek, fotók, kézikönyvek, min­denkit meggyőzhetnek arról, hogy a fotótörténeti emléke­ket gyűjtők személyes szenve­délye valóban a köz értékeit gyarapítja. Emellett nem lebecsülendő a tárgyak kultúrtörténeti értéke sem, hiszen ki gondolná, hogy már a múlt században olyan tökéletes fényképeket készítet­tek, amelyek bármelyik mai­val felveszik a versenyt. Csak egy példa, amely egyben az emberi .teljesítőképesség em­lékműve is. A tárlaton több Eötvös Lorónd-felvétel látha­tó. A híres fizikus egyik ki­nagyított képén két lányát örökítette meg egy hatalmas hegycsúcs tetején, miközben magának is egy hasonlóra kellett felmásznia a legalább huszonöt kilót nyomó egykori apparáttal. A plexitárlókban megtalál­hatjuk szinte valamennyi honi gyártmányú fényképezőgé­pünket, s egy-két különleges csemege is akad az öreg ma­sinák között szakértők és műkedvelők számára egy­aránt. Például egy parányi, tenyérben elférő gyermekek számára készült gépecske, amely azonban fél kilót nyom, mert egybe öntötték ki — ólomból. Újdonsága a kiállításnak az is, hogy magnós visszaemlé­kezéseket hallgathatnak a lá­togatók, s hogy felkutatta a gödöllői fotósokat. Kezdve az udvari fényképészekkel, Cson­kával, akinek teljes nevét nem is sikerült kinyomozni, és Forchet Románnal, folytatva Kalántai-Klummer Gézával, Rétfalvi Ferenc-József fel és a ma is dolgozó Czangár Gyu­lával. Az első kézikönyv A fotóskönyvek, albumok között is több érdekességre bukkanhatunk. Az első, Tö- mösváry László által, magya­rul írott kézikönyv megjele­nési dátuma: 1863. Ez is bi­zonyítja, hogy a honi fotózás nem maradt el külföldi tár­saitól, hiszen az első igazán fotónak nevezhető eljárást 1839- ben dolgozták ki, s 1840- ben már ismert volt Ma­gyarországon is. Egy megjegyzést még en­gedjenek meg a szervezők: az egyébként hiánytalan ismerte­tők mellett minden bizonnyal tovább emelné a kiállítás ér­tékét egy állandó szakszerű tárlatvezetés. Olyan, mint amiben nekem volt részem: Kincses Károly, a ház igazga­tóhelyettese, a fotótörténeti kiállítás főszervezőjének sza­vai nyomán megelevenedtek az amúgy is beszédes tárgyak, emlékek. A. Z. ködő cukrásztermelő üzemet megszüntetik, illetve a helyén a besnyőihez hasonló rendel­tetésű bisztrót alakítanak ki. A cukrásztermelő átkerül a Gödöllő étterem gazdasági he­lyiségeibe, az ottani raktárak kétharmadát szabadítják fel erre a célra. Viszonteladóknak Miután berendezték az üze­met, nemcsak a saját vendég­lőiket, büféiket láthatják el a mostaninál még jobban, ha­nem mint azt a vezérigazgató említette: több jut a viszontel­adóknak is. Mert annak elle­nére, hogy, mint mondotta, bizonyos átfedés van a terüle­tükön más, cukrászati termé­keket termelő és árusító cé­gekkel, tapasztalatuk szerint igen' erőteljes a kereslete ezeknek az áruknak. Ugyancsak tájékoztatott Kán­tor Sándor vezérigazgató arról is. hogy 1982 második felében felújítják a Gödöllő Éttermet is, amelynek padozata, falai és a világítása is elhasználódott az évek során. F. I. A nap kulturális programja Gödöllő. Stúdiómozi. Tanév kezdetén. Rendezte: Vitézy László, a művelődési központban, 18 órakor. Aszód. A Biblia helye és szerepe az egyetemes kűltúrtörténetben címmel előadást tart dr. Szabó András irodalomtörténész, 17 órakor a művelődési ház nyugdíjasklubjában. Bag. A pécsi Nemzeti Színház Bóbita Bábszínházának ven­dégjátéka. Csorba Piroska: A virágfejű ember, mesejáték a Dózsa György művelődési köz­pontban 17 órakor. Galgahévíz. A pécsi Nemzeti Színház Bóbita Bábszínházának ven­dégjátéka. Csorba Piroska: A virágfejű ember című mesejá­ték, a Kodály Zoltán művelő­dési házban 14.30 órakor. Mogyoród. A pécsi Nemzeti Színház Bóbita Bábszínházának ven­dégjátéka. Csorba Piroska: A virágfejű ember című mesejá­ték a művelődési házban, 10 órakor. Dcmonyvölgy Részletes terv Az 1985-ig elkészülő közép­távú terület- és településfej­lesztési tervek között szere­pel a Domonyvölgyé is, amely fekvésénél, jó levegőjénél fog­va a járás egyik legszebb üdü­lőterülete lehet. Sokan vásá­rolnának itt szívesen hétvégi telket, különösen nagy az ér­deklődés az ikladi Ipari Mű- s^ergyár dolgozói körében. Ah­hoz azonban, hogy további parcellázásokat végezhessenek, részletes tervre van szükség. Amint a járási hivatal mű­szaki osztályán elmondták, a tanulmányterv már elkészült s remélik, hogy az igénylőknek már nem kell sokáig várni s hamarosan folytatódhat az üdülőterület kiépítése. A fáradhatatlanok Panasz és derűlátás A régi gödöllőiek, különö- ^ sen azok, akik valamilyen formában részt vettek a köz­életben, jól tudják, milyen ne­héz és hosszú utat kellett be­járni, míg az elképzelésekből valóságos művelődési háza lett a városnak. Ugyanezt mond­hatjuk a helytörténeti gyűjte­ményről, a könyvtár és a mozi tárgyi és személyi feltételei­nek megteremtéséről. Ezek a hosszú és göröngyös utak mégis rövidnek és simá­nak tűnnek fel azoknak, akik a megépült, felújított, bőví­tett. szebbé varázsolt falak között tevékenykednek, vala­mint az ő munkájukat irányí­tóknak, ellenőrzőknek. Bár­mily nehézkesen, hosszadal- masan készül is egy-egy köz- művelődési intézmény, a falak felhúzása, a berendezések be­szerzése, egyszóval a tárgyi feltételek kialakítása még mindig könnyebb, mint ami utána következik, a művészet­nek, az irodalomnak, a tudo­mánynak a terjesztése. Manapság vonzó látvány a helytörténeti gyűjtemény. Kül­ső falai kijavítva, szépen le­festve, amiként a belsők is. Tere megnagyobbodott, újabb termei is csinosak, melyekben országos jelentőségű művésze­ti anyagot tettek láthatóvá. Ki emlékszik már, mennyi lótás- futásba, tárgyalásba, egyez­tetésbe, kérésbe, levelezésbe, idegeskedésbe, álmatlan éjsza­kába került mindez. Folytathatnánk a sort a töb­bi intézménnyel. A legfontosabb kérdésre, él­vezik-e fáradhatatlan munka gyümölcsét azok, akikért né­hány tucat ember reggeltől- estig szorgoskodik, válaszunk bizonytalan. Az első időkben a helytörténeti gyűjtemény látogatói között ugyanannyi volt a külföldi, mint a hazai. Amiből világos, hogy kisebb arányt képviseltek a helybe­liek, hiszen jöttek a főváros­ból és más városokból is. A járási-városi könyvtár egyre színvonalasabb szolgáltatáso­kat nyújt az utóbbi esztendők­ben. látogatói azonban, köl­csönzők és helyben olvasók, korántsem gyarapodtak ilyen arányban. A művelődési ház­nak akadnak programjai. amelyekre nem mindenki jut be, akí'szeretne. Máskor azon­ban fél ház előtt zajlanak az előadások. Közművelődési bizottságok alakultak néhány éve legje­lentősebb üzemeinkben. Eme bizottságok, hangoztatják a város művelődéséért felelős emberek, nem töltik be fel­adatukat. Céljaikat helyesen fogalmazták meg, de tevé­kenységük normális maradt, a legtöbb helyen a társadalmi szervek kultúrfelelősei által végzett munkát adminisztrál­ták. A közművelődésben fárado- zók szívós és derűlátó embe­rek. Ha nem ilyenek volná­nak, aligha forgolódnának ezen a terepen. A fentieken kívül még száz panaszt halla­ni tőlük, de minden esetben következik a de... A de után pedig az elképze­lések, a tervek, az ötletek. Egyikük az iskolákat említi, feltéve a/kérdést, miért nem szerveznek több látogatást a helytörténeti gyűjtemény ál­landó és időszaki kiállítására. Aszódon ugyanezt kérdezi a másik, az ottani múzeumra vonatkoztatva. Szorosabb, élőbb, lüktetőbb kapcsolatot sürget a következő a járás falvai és a gödöllői művelődési központ között. Negyedévenként bemutatkoz­hatna egy-egy, mind többek­nek megmutatva azt, amiről annyit hallhat, olvashat, a Galga mente művészetét és hagyományvilágát. S mire mindenki sorra került, vala­kinek a fejéből újabb szikra pattanhat ki... IV apestig folytathatnánk az L ötleteket, melyek nemigen apadnak el. Olyanok, mint a közművelődési feladatok, bár­mennyit oldanak meg belőle, újabbak keletkeznek. Nyugodt lelkiismerettel megjósolhatjuk, egy-két-négy év múlva leg­alább annyi panasszal lesznek teli az ezen a területen mun­kálkodók, s ugyanannyi elkép­zeléssel is szolgálhatnak, mint ma. K. P. ÍSSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents