Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

1981. NOVEMBER 1„ VASARNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN ij Huszonöt évvel ezelőtt, £ 1956 októberének utolsó nap- ^ jóiban a szocialista társadalmi á rend ellenségei által kirobban- 6 tott ellenforradalmi lázadás ? nyílt fehérterrorba, a tőkés ^ restauráció kendőzetlen meg- % hirdetésébe csapott át. A mun- £ kásmozgalom helyreállításá- ^ nak, a lázadás felszámolásá- í nak, a szocialista építőmunka $ folytatásának elengedhetetlen % feltételévé vált — amit Kádár % János. Münnich Ferenc és más % forradalmárok egyértelműen ^ felismertek — mind a revizio- nista csoporttal, mind a szek- } tás-dogmatikus politikával va- ^ ló határozott és következetes $ szembefordulás, a forradalmi í erők tömörítése. November első há[om napjában--------------------Magyarországon tö rténelmi jelentőségű, az egész to­vábbi íejlouésc megnatározo esemény zajlott le; a létrejött új forradalmi központ és a Szovjetunió képviselői kapcsolatba léptek a szocialista álla­mok vezetőivel, hogy megtárgyaljak az ellenforradalmi lázadás leverésére teendő intézkedéseket, Egyetértés alakult ki abban, hogy támogatják a magyar forradalmi munkás-paraszt kormányt, továbbá azt, hogy a kor­mány kérésére a Szovjetunió inter­nacionalista fegyveres segítséget nyújtson a Magyar Népköz társaság­nak. Az új forradalmi központ kezde- ményezesére — amellyel együtt küz­dött Dobi István, az isinoici Tanács elnöke, a Magyar Népköztársaság al­kotmányos rendjének és a hatalom jogfolytonosságának a megszemélye­sítője — megalakult a magyar for­radalmi munkás-paraszt kormány. A kormány elnöke Kádár János lett, s mellette részt vett a munkában Ap­ró Antal, Horváth Imre, Kossá Ist­ván és Münnich Ferenc, valamint az országgyűlés elnöke — Rónai Sálfa dór —, tqyáljbá , Dögéi, |m,ve,és jfé0«. rosán György. Az'új 'köfrttéjíiV 'no­vember 4-én kiáltványban fordult a magyar néphez, amelyben harcba szólította az ország dolgozóit a mun­káshatalom védelme, a törvényes rend helyreállítása és a szocialista építőmunka folytatása érdekében. „Véget kell vetnünk az ellenforra­dalmi elemek garázdálkodásának! Ütött a cselekvés órája! — hangsú­lyozta a felhívás. — Megvédjék a munkások és parasztok hatalmát, a népi demokrácia vívmányait. Rendet, biztonságot és nyugalmat teremtünk hazánkban. A nép és a haza érdeke az, hogy erős kormánya legyen, olyan kormánya, amely alkalmas ar­ra, hogy kivezesse az országot súlyos helyzetéből. Mi ezért alakítottuk meg a magyar forradalmi munkás­paraszt kormányt.” A kiáltványban megfogalmazott program emellett foglalkozott az életszínvonal emelé­sének, a gazdaságpolitika módosítá­sának, az államigazgatási munka megjavításának a feladataival is, s fontos helyet kapott benne a meg­rendült munkás-paraszt szövetség megerősítésének a gondolata. A magyar forradalmi munkás­paraszt kormány a legfontosabb azonnali feladatának a fegyveres ellenforradalmi csoportok szétverését tekintette, s emellett egész tevé­kenységével arra törekedett, hogy elősegítse a megtévesztett emberek le­választását az osztályellenségtől, az árulóktól. A forradami kormány megalakulása és kiáltványa a mun­káshatalom híveinek tízezreit moz­gósította, s részükre világos harci programot, egyértelmű és határozott politikai irányítást adott. Mérlegel­ve az adott helyzetét, a munkás-pa­raszt kormány megállapította, hogy az ellenforradalom fegyveres erőinek gyors szétverése, a gyilkosságok és pusztítások további megakadályozá­sa csak a Szovjetunió internaciona­lista katonai segítsége révén lehet­séges, s kérésére ezt az önzetlen se­gítséget szinte azonnal meg is kapta. Ugyanakkor feledhetetlen és dicső szerepük volt a harcban azoknak a párttagoknak és pártonkíviilieknek, munkásoknak, parasztoknak, értel­miségieknek, karhatalmistáknak, ka­tonáknak és rendőröknek, akik ha kellett, az életüket áldozták a mun­kás-paraszt hatalomért. A rendkívüü helyzetek me=fe­______________*______ leloen no vember első napjaiban az új for­radalmi központ egyesítette magá­ban a legfelső állami és pártvezetést. Kádár János vezetésével létrehozták a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Intéző Bizottságát, Az MSZMP negyedszázada ...becsülettel betöltse feladatát... Ma visszatekintve, szavak szikár rendjébe foglalható mindaz, ami akkor maga volt a roppant bonyolult, sűrű történelem. Elveik­ben szilárdak és hitükben megrendültek, cselekvők és várakozók, társakkal összefogók és állhatatosságra még nem képesek ezer arci seregét gyúrta csapatokká városon és falun a hír: megteremtődött a munkásosztály forradalmi vezetése, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Ideiglenes Intéző Bizottsága a kommunistákat harcba hív­ja. November volt, az 1956-os esztendő telelője, amikor a hír terjed­ni, hatni kezdett, decemberben már elkészülhetett az első összesí­tés a megyében működő pártalapszervezetekről, tagságukról. Nekik szólt elsősorban, de nem­csak nekik, hanem a legszélesebb tö­megeknek az Ideiglenes Központi Bi­zottság 1956. december 5-i határoza­ta azon része, amely így hangzik: „A kommunistáknak most elsősorban türelmes felvilágosító munkával, meggyőzéssel, az ellenség leleplezé­sével és politikai elszigetelésével —■ s ha kell, fegyverrel is — küzdeniük kell az ellenforradalmi veszély ellen. Meg kell értetniük a jóhiszemű, de félreveztett emberekkel, hogy aki ma a termelőmunkát akadályozza vagy zavarja, az nemcsak anyagilag ká­rosítja meg a dolgozókat, hanem egyúttal a munkáshatalom gazdasági és politikai alapját is gyengíti.” Ennek a félre nem magyarázható álláspontnak, a szilárd eltökéltség­nek, a dolgok nevén nevezésének döntő szerépe volt abban, hogy ami­kor december közepén kétnapos sztrájkot hirdettek- meg a főváros­ban, ahhoz a megye üzemeinek már' csupán negyven százaléka csatlako­zott. Ott lenni mindenütt November közepén alakult meg a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Ideiglenes Intéző Bizottsága, december elején pedig létrejöttek valamennyi városban és járásban, továbbá a községek tekintélyes há­nyadában a helyi ideiglenes intéző bizottságok. December 10-én a budai járásban volt a legmagasabb a párt­tagok száma, 522-en dolgoztak tizen­öt pártszervezetben — e járásban már november 5-től szerveződtek pártalapszérvezetek —, míg legkeve­sebben a napykátai és a szobi já­rásban tevékenykedtek, itt a nyil­vántartás szerint egy-egy pártszer­vezet működött, nyolc-nyolc taggal. Vácott három pártszervezet 220 kom­munistát, Nagykőrösön nyolc közös­ség száz tagot tömörített. A gödöllői, a monori járásban a párttágok lét­száma eddig az időpontig túlhaladta a kétszázat, ám megismételjük: ezek az adótok nem tükrözik a tényleges állapotokat, csak azokat tüntetik fel, akik jelentkezését, átigazolását az adminisztráció is rögzítette és továb­bította. Minden tekintetben áldozatos mun­ka várt azokra, akik a párt tagjai­ként egy-egy településen először a családokat keresték fel, majd cso­portos beszélgetéseket szerveztek, később pedig gyűléseket rendeztek. Nemcsak az ellenforadalom nyílt hí­veivel kellett még mindig keményen küzdeni, hanem azokkal is újra meg újra szót kellett érteni, akiket bizal­matlanná tettek a korábbi évek hi­bái. Ott lenni mindenütt — ez a me­gyében dolgozó kommunisták köz­napi vezérlő elve, és egyre többen voltak azok, akik ott lehettek min­denütt. Az 1957. februári adatfelvé­tel szerint Pest megyében már 291 pártszervezet irányította a kommu­nisták tevékenységét, s ezekben a közösségekben 5348 párttag dolgo­zott. Február 17-én a Pest megyei Tanács épületében, az oly sok tör­ténelmi eseményt látott megyeházán ült össze a megye addigra már hat­ezerhez közelítő párttagsága képvi­seletében az az 500 kommunista, aki a nagyaktíva-értekezlet részeseként mérleget készített a megtett útról, rögzítette a további teendőket. A nagyaktíván ott volt és felszólalt a Pest megyei pártbizottság korábbi titkára is, Kádár János. Az aktíva állásfoglalása, az ott el­hangzottak eszmei kisugárzása újabb lendületet adott a kommunisták munkájának, újabb tagokat vonzott a pártszervezetekbe. Május elsején a megyében a párttagok száma elér­te a 9800-at, országosan pedig a 283 ezret. A határozat egyetlen mondata A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete 1957. június 27- én kezdte meg munkáját. Az ott el­fogadott határozat olyan történelmi megállapítást tehetett, amely azok­ban a novemberi napokban, amikor' a kommunisták megindították ellen- támadásukat az ellenforradalommal szemben, biztosnak, de nagyon tá­volinak látszott. A határozatnak ez az egyetlen mondata tíz- és tízezrek áldozatos küzdelmének eredménye­ként fogalmazódhatott meg. A mondat így hangzik: „A párt és a munkás-paraszt állam erős, sza­bad az út a szocialista társadalom építése számára." Történelmi távlatú hit Október 31-én a Pest megyei párt- bizottság épületét ellenforradalmá­rok foglalták el. Dabason a , nemzet­őrség járási főnökeként egy hor­thysta alezredes parancsnokolt, a nagykátai járásban mindössze négy községben maradt meg a tanács, a többi településen a nemzeti bizott­ságok mondták magukénak a hatal­mat. A szobi járás több falvában a kommunisták illegálisan találkoztak ugyan, de egy pillanatra sem vélték föloszlatottnak pártszervezetüket. A megye termelőszövetkezeteinek a harminc százaléka megszűnt... November másodikén, azaz hol­nap lesz negyedszázada, hogy meg­alakult a Magyar Szocialista Mun­káspárt Ideiglenes Intéző Bizottsága, megkezdődött a párt újjászervezése. November 11-én sor került az Ideig­lenes Központi Bizottság létrehozá­sára. A testületnek huszonhárom rendes és tíz póttagja volt. Huszonöt esztendő, eltelte után már egyszerű mozdulatokkal elhelyezhetők a té­nyek aszerint, melyik illik a barikád egyik és melyik a másik oldalára. Akkor azonban nemcsak a tetteknek, hanem a szavaknak is, külön-külön minden szónak megkülönböztetetten fontos szerep jutott. Hatalmas er­kölcsi erő és történelmi távlatú hit sűjjjsödött éppen ezért .azokban a mondatokban, amelyeket az 1956. december 2-án, 3-án és 5-én folyta­tólagosan ülésezett Ideiglenes Köz­ponti Bizottság így fogalmazott meg határozatában: „Súlyos előzmények után, nehéz helyzetben kell szembenézniük a fel­adatokkal a Magyar Szocialista Mun­káspárt — ma már az egész ország­ban működő — pártszervezeteinek és tagjainak. Az Ideiglenes Központi Bizottság meg van győződve arról, hogy az október 30-a és november 4-e közötti legmélyebb válságon már túljutottunk. Ha világosan látjuk az eseményeket, s következésképpen a jelenlegi helyzetet és tennivalókat, akkor minden előfeltétele megvan Zászlóbontás Vasas Károly grafikája annak, hogy a párt a néptömegekkel összeforrva, velük együtt élve és har­colva, becsülettel betölthesse nehéz, ugyanakkor megtisztelő történelmi feladatát.” Űj hang volt ez, új stílus, de ami a legfőbb: a valóság tiszteletét, meg nem másítását mutatta a tartalom! A kérlelhetetlen harc az ellenforra­dalommal szemben szinte logikusan föltételezte volna a keménységet, a viták mellőzését a párt újjászerve­zésében, a kommunisták soraiban. Ez a logika azonban téves.' Az ellenfor­radalom megfékezése csakis akkor lehetett viszonylag gyors folyamat, ha a párt az első pillanattól kezdve türelmet, megértést mutat a becsü­letes, a szocializmushoz hű, de sok mirídenben még tisztán nem látó em­berek tömegei iránt,, ha ezt a türel­met és megértést nyílt vitákban, fo­lyamatos eszmecserékben teszi érzé­kelhetővé. Nem egyik napról a másikra, de ez a munkamódszer a területi párt­szervek, pártszervezetek munkájá­nak is sajátja lett, ám úgy, hogy köz­ben a kommunisták folytonos harc­ban álltak mind a fegyveres ellen- forradalmi bandákkal, mind azokkal a szervezetekkel — így a megye jó néhány üzemében a munkástaná­csokkal —, amelyek egyre inkább a taktikát változtató ellenforradalom végvári harcaira rendezkedtek be. A dolgok nevén nevezése A különböző ellenforradalmi cso­portok terrorja, a munkástanácsok többségének nyíltan uszító föllépése elsősorban a megye üzemeiben tette rendkívül nehézzé a pártszervező munkát. Munkástanácsok sora hozott olyan határozatot, amelyben megtil­totta a szervezést, s akik a megfé­lemlítések ellenére is megkezdték, il­letve folytatták a kommunisták kö­zösségeinek létrehozását, azokat gyakran fizikai kényszerítést is al­kalmazva, eltávolították az üzemek­ből. November folyamán például Gö­döllőn, a Ganz Árammérőgyárból összesen tizenkét kommunistát bo­csátottak el, azzal az-indokkal, hegy szervezkedésbe kezdtek, azaz párt- szervezeteket kívántak létrehozni. Az ipari és mezőgazdasági üzemekben uralkodó ilyen állapotok miatt a me­gyében sok településen a párttagok a körzeti pártszervezeteknél, illetve a városi, a járási bizottságoknál je­lentkeztek fölvételre. Elsőként a ve­teránok, az 1919-es kommunisták, az illegalitásban megedző^ött tagjai a pártnak voltak azok, akik harcba szálltak a szocialista rendszerért, a vívmányok megőrzéséért, ugyanak­kor a régi vezetés hibáinak sem let­tek elhallgatok A sokat megért, tapasztalt kom­munisták e csoportjainak tekintélyes szerep jutott a forradalmi karhata­lom egységeiben, a termelőmunka egyre folyamatosabb menetében. Hi­tük, hűségük, emberi példájuk sokak számára bizonyult vonzónak, hiszen ebben az időszakban sorra jelentkez­tek olyanok is fölvételre, akik nem voltak tagjai a Magyar Dolgozók Pártjának. Ugyanakkor a legtöbb he­lyen kevés figyelem jutott a nyil­vántartásra, így azután — amint ar­ra később fény derült — nagy szám­ban léteztek pártszervezetek az aszó­di, a monori, a váci, a gödöllői já­rásban, amelyek kezdettől fogva eredményesen tevékenykedtek, ám csupán december végén, januárban jutottak el oda, hogy kérjék nyilván­tartásba vételüket. Ennek figyelembevételével kell ér­tékelni azt a tényt, hogy a megyé­ben 1956. december 10-én kilencven­négy pártszervezetben 1755 tag sze­repelt a nyilvántartásban. Az ország­ban ugyanebben az időpontban 1980 pártszervezet működött, ám napról napra változott a helyzet, mivel egy hónap elteltével — január 14-én — 5481 pártszervezet létezéséről tanús­kodtak az összesítő adatok. Uj forradalmi központ alakult Cselekvés és helytállás majd megtartotta első tanács­kozását a párt Ideiglenes Központi Bizottsága is. Az Ideiglenes Köz­ponti Bizottság felhívást intézett a magyar kommunistákhoz és a Ma­gyar Dolgozók Pártja tagjaihoz. A felhívásban hangsúlyozta a pártmun­ka folytonosságát és kommunista jellegét, megállapítva, hogy a kapi­talista restaurációra törekvő ellen- forradalmi próbálkozásokkal szem­ben csak minden erőt összefogva le­het eredményesen küzdeni. A magyar íorrádalmi munkás-pa­raszt kormány az ellenforradalom fegyveres csoportjainak a szétzúzá­sát követően az újjászerveződő párt­szervezetekre támaszkodva legfonto­sabb teendőjének tekintette a taná­csok hatalmának a helyreállítását, a fegyveres testületek újjáalakítását és az ipari termelés, a közlekedés fo­lyamatosságának a megteremtését, a szocialista konszolidáció kibonta­koztatását. E folyamat meggyorsítá­sa, a termelési és a közellátási ne­hézségek enyhítése érdekében a for­radalmi kormány november' 5-én a baráti országokhoz fordult segítsé­gért. A Szovjetunió Minisztertanácsa még aznapi üzenetében bejelentette, hogy ellenszolgáltatás nélküli támo­gatást nyújt ipari nyersanyagokban és élelmiszerekben. És alig telt el egy hét, a magyar határon már átgördült az az első vasúti szerelvény, amely a szovjet nép segélyszállítmányát hozta. November első napjaiban emellett Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország és a Német Demok­ratikus Köztársaság is azonnali tá­mogatást nyújtott. Az 1956-os novemberi napok ese­ményei, a szocialista konszolidáció első lépéseinek sikerei egyértelműen igazolták, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány politikája, annak következetes, a marxizmus— leninizmus eszméinek alkotó módon történő végrehajtása történelmileg példátlanul, rantíd idő alatt kivezette az. országot a JiáoszbÁl, konszolidálta a<’%ocia’tizfhus ;’Vls£o‘hyáit' Ss" megté- ' teremtette a feltételeit a szocialista építőmunka folytatásának. ÁZ MSZMP politikai irányvonalá­________i______ nak 1956 ve­gén kidolgozott alapelveit nemzeti történetünk azóta eltelt negyedszá­zada, szocialista építőmunkánk nem­zetközileg is elismert eredményei igazolták. Ezt a politikát méltán te­kintette és tekinti a szocialista épí­tés minden híve cselekvése, helytál­lása vezérfonalának. BO TOS JÄNOS, a Párttörténeíi intézet tudományos munkatársa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents