Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-11 / 264. szám

A PEST MEGYE! HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁS! ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 284. SZÁM 1981. NOVEMBER 11., SZERDA Egy év múltán Többen ebédelnek étteremben Szavuknak volt foganatja Szeptemberben volt egy esz­tendeje, hogy a ceglédi járási és' városi Népi Ellenőrzési Bi­zottság munkacsoportja a la­kosság tömegétkeztetésének helyzetét vizsgálta. Megér­tőén, a lehetőségek ismereté­ben segítő szándékú javasla­tokat tettek, a jelentéshez fűzve elképzeléseiket, ame­lyekkel a színvonalat javítani lehetne. Most, egy esztendő múltával, a népi ellenőrök is­mét felkerekedtek, hogy meg­vizsgálják. volt-e a szavuk­nak foganatja? Milyen most a tömegétkeztetés több üzemi konyhán, étteremben, kollé­giumban? A vizsgált helyek közé tar­tozott több nagykátai étkező­hely is. Kinőtt konyhák A tömegétkeztetésről min­dent el lehet mondani, csak azt nem, hogy még gyerekci­pőben jár, hiszen {elszabadu­lásunktól számítva sokéves múltja van. Ám a szobások és a lehetőségek szinte állandóan változnak. Gazdasági helyze­tünk ezt épp úgy befolyásolja, mint az igény, a szakértelem és az ellenőrzés szigora. Ter­mészetesen arról sem lehet megfeledkezni, hogy ahol'még dolgozik a nagyszülő, a szülő, iskolába jár a nagyobb, óvo­dába a kisebb gyerek, ott sok­szor saját igényükkel és ízlé­sükkel megalkudva, szinte az egész család a tömegétkezte­tés valamely formáját veszi igénvbe. Hagyomány nálunk a délebédkultusz: kondul a harang, déli tizenkettőt mutat az óra, leves, gőzölögjön a tál­ban és utána jöhet a második fogás, esetleg sütemény, gyü­mölcs ráadásnak. Mint a népi ellenőrök ta­pasztalták, a kollégiumok konyhái most is jóval több adagot kell hogy főzzenek, mint ahány személy ellátásá­ra tervezték azokat. A ceglé­di Dózsa kollégium 200 ada­gos konyháján 450—460 éhes száj számára tervezik a heti étrendet, a déli főétkezést. Hasonló a helyzet a Török Já­nos szakközépiskola konyhá­ján és a nagykátai Damjanich kollégiumén is. Szinte csuda, hogy a kihasználtság és zsú­foltság ellenére a tárgyi felté­telek javulását tudják kimu­tatni. Kicserélték á higiéniát sértő főzőedényeket, a Török János szakközépiskola kollé­giumánál a hütőtárolót bőví­tették. A Dózsa kollégium konyhájában a szellőztető be­rendezés javítása égetően fon­tos, mivel az nyár eleje óta hasznavehetetlen. A nyersanyagbeszerzést az intézmények igyekeznek meg­oldani, s megy is, több-keve­sebb sikerrel. Cegléden igen fontos állomás lesz, ha az öt­éves terv folyamán a szak­munkásképző iskola konyhája megvalósul. Diéta és felszolgálás Az üzemi étkeztetésben több javulást tapasztaltak. Van, ahol sikerrel bővítették az ételválasztékot, diétás menüt is kapni. A KÖZGÉP gyárá­ban is kikérték a dolgozók véleményét. Az ÉVIG ceglédi gyárában az emberek az ön- kiszolgálás helyett a felszol­gálási rendhez ragaszkodnak. A konyhák a zománchibás és Busszal, szórakozni Játékra invitáló gyáriak Labirinttal lehet belépni Játékos politikai vetélkedőt rendez november 13-án, pén­teken este, hat órai kezdettel a Közúti Gépellátó Vállalat KISZ-bizottsága a gyáregység ebédlőjében. Mint Dely And­rás, , a rendezvény szervezője elmondta, a Szolnok megyei KISZ-vezeiőképző iskola ta­nárai rendezik és vezetik le a KÖZGÉP-beli aktivisták közreműködésével azt a non­stop játékot, amelynek a Pol- kaszinó nevet adták. A több­féle ügyességi és szerencsejá­tékon bárki részt vehet, és a jutalmul kapott zsetonokért — a játék végén — licitálhat a kikiáltásra kerülő ajándé­kokért. • A belépőt a labirint játéko­kat lehet megváltani, ezt kö­vetően a terem más-más he­lyein lehet folytatni a játékot. Lesz rulett, kockapóker, me­mória-játék, célbadobós, pör­gettyű, böngészde, lóverseny, halászat, blöff, szórömi stb. Hogy ebben a kaszinóban hol a politika? Dely András szerint a játé­kok során szinte észrevétlenül kapnak a résztvevők politikai tájékoztatókat, új ismereteket és cserélik ki egymás mozgal­mi tapasztalatait, i A játékkal egy időben lesz diszkó is, és a KÖZGÉP fiataljai szeretnék, ha a városból meghívott ven­dégeik jól éreznék magukat. A mulatság éjfélig tart. A me­netrend szerinti buszjárat 17.30-kor hozza a Szabadság térről a Kátai úti gyárba az érdeklődőket, vissza 23.45-kor indul az autóbusz. Várják a város ifjúmunkásait. S. B. csorba edényeket sorra üdcse- rélik. A Kohászati Gyárépí­tő Vállalat tápiószelei egysé­génél a nyáron adták át ren­deltetésének a 600 adagos, korszerű konyhát, amelyet a helybeli Áfész tart fenn. Ezen a munkahelyen, mivel sok a vidékről bejáró, a szakszerve­zettel egyetértésben megoldot­ták, hogy a munkásszállító buszok délben az étkeztetés idejét is beszámítsák az indu­lási-érkezési időbe. Mivel a konyha több adag étel főzésé­re képes, mint amekkora most az igény, a helyi tanács mű­velődésügyi osztályával foly­tattak tárgyalást, ha kell, be­kapcsolódnának a diákétkez­tetésbe. Kezükben a haszonkulcs A jegyes kasztosokat fogadó vendéglátóipari és szövetke­zeti éttermek továbbra is a forgalom növekedését szor­galmazzák. Cegléden a Ma­gyar étteremben tavaly 670-en most 750-en étkeznek előfize­tésesként naponta. A Kossuth étteremben az önkiszolgáló le­hetőséggel élnek sokan, az Al­földi étteremben az előfizeté­sesek száma nőtt. A nagykátai Aranyszarvas étteremben is ez tapasztalható. Általában, mi­vel az előre tisztított és mélyhűtött áruk értéke ma­gas, továbbra is a zöldárut használják elsősorban. A ta­valyi vizsgálat óta előrelépés, hogy a húsipar bontott hús­árut is szállít már az étter­meknek. Árképzésben tovább­ra is élnek az engedmények­kel, az ételforgalom növelé­sét szorgalmazó különböző in­tézkedésekkel. A vendéglátó­ipari vállalat szeptember 1- től, kísérleti jelleggel, az üzle­tek átlag-haszonkulcs kialakí­tásának feladatát az egységve­zetők kezébe adta, akik az ér­vényben levő jogszabályokhoz alkalmazkodva dolgozhatnak eszerint. A népi ellenőrök megállapí­tották, hogy a vizsgált helyek nem hagyták figyelmen kívül észrevételeiket, és a hiányos­ságokat igyekeztek kiküszöböl­ni. E. K. Törteti eszperaniisták Nyelvgyakorlás Csillebércen Barátságot szövő levelek — Saluton! — Saluton! — köszöntik egymást szünetben, utcán a törteli eszperantísta diákok. A móka kedvéért olykor-olykor azonban a köszöntést viszon- zó égy hangot megváltoztat. — Saluton! — Salaton! így annyit tesz magyarul: Szervusz! — Salátát! Szerda délután. Szakkörre gyülekeznek a gyerekek. Pillanatok alatt a téma sű­rűjében vagyunk. — Harmadik éve tanulom a nyelvet. Szeretem, mert szép, egyszerű, logikus. Az orosz igeragozást négyévi tanulás után sem tudom annyira, mint az eszperantó nyelvtanát. Mi­óta eszperantista vagyok, az orosz is könnyebben megy — bizonygatja Angyal Imre. Mi az Amodent? — Érdekes nyelvi felfedezé­seket teszünk időnként, a nemzetközi nyelv segítségével. Fizikaórán tárult fel az első ilyen jellegű titok. A hosszú­ság jelét tanultuk. Nagyon gyanús volt az „l”, megkoc­káztattam hát a következő ki­jelentést: a „longa” szó ma­gyarul hosszút jelent. „Ponto­san!” — bólogatott elismerően tanárom. Kalocsai kirándulá­sunk alkalmával szüleim cso­dálkozására megfejtettem egy latin nyelvű feliratot. „Nem is tudtuk, hogy suttyomban ilyet is tanulsz” — fordult felém édesapám. — Nem, csak az eszperantó segített, — mond­tam. A legutóbbi szakköri fog­lalkozásomon pedig az Amo­dent jelentésére derült fény: szeretem a fogamat — hirdeti a fogkrém márka, (amo = sze­retet, dento — fog). Az ifjú nyelvész utólag mu­tatkozik be: Bálint Róbertnek hívják. Angyal Csaba és Orosházi Ferenc eszperantó versenyél­ményeiket elevenítik fel. Feri kétszer is részt vehetett a TTUSZ országos rendezvé­nyén. Az 1979—80-as tanév­ben Bálint Róberttal és An­gyal Imrével együtt megyei elsőkként jutottak a csillebér­ci döntőbe, ahol nyolcadikok lettek. A múlt tanév még szebb sikert hozott: Feri bronz, Csaba ezüstokleveles helye­zést ért el Csillebércen. Az idegen nyelvi versenyek a Vö­rös Csillag altáborban folytak. Csaba tudásán kívül szervező készségével is kitűnt: öt nap alatt négy táborvezetői dicsé­retet gyűjtött össze. Cserelátogatás A csoportban az egyetlen lány Kecskés Judit. — Többen kezdtünk, de tár­saim hátat fordítottak a nyelv­nek. — Mit mondtak, miért? — Nincs gyakorlati haszna, úgy hallották. Meg, biztosan ez a könnyebb: nem csinálni. — Szerinted van? — Nagyon sok. — Számodra mit jelent az eszperantó? — Kecskés fSóberttel és Vin- cze Frigyessel én is részt ve­hettem az országos eszperantó- vetélkedőn. Levelezek egy cseh és egy japán kislánnyal. (A fiúknak volt már bolgár és perui levelezőtársuk is.) Ha minden jól megy, jövő nyáron egy cseh eszperantista csoport vendégei leszünk. Utána ter­mészetesen mi fogadjuk őket. Idegenvezető szeretnék lenni. A sok millióból Judit olvasta az „Utazás 81” kiállítás egyik kiadványában, hogy az eszperantót hamaro­san a nemzetközi turisztika szolgálatába állítják. Az érte­kezlet, melyen a döntés szü­letett, a Fülöp-szigetek fővá­rosában, Manilában zajlott. — Milyen bizonyítvánnyal érdemes elkezdeni eszperan­tózni? — Mindannyian jeles és ki­tűnő tanulók vagyunk. De kö­zepes képességűek is érhetnek el sikereket a nyelvben. Több tanulással persze — összegzi a csoport véleményét Kecskés Róbert. — Ráadásul, az esz­perantó nyelvtana számos más nyelv tanulásához segítséget ad, hiszen Zamenhof profesz- szor, az eszperantó tudósa, épp e szisztémára építette ezt a nemzetközi társalgáshoz szánt nyelvet. Az Eszperantó Világ- szövetségnek több mint' 70 millió tagja van. Gy. M. Még nem zúzmara: csep- pekben megülő harmat guny- nyaszt a füvön késő délelőttig. Már oda a nap ereje. Megko­paszodott a határ, a ceglédi városszél. A ciglefák, vagyis a fűzek lehullajtották lombjukat, puszta vesszőág nyalábjaikat beszédesen hintáztatja a szél. Elcsendesedett a Szüret utca és környéke, is. Kesernyés füst, égő gally, s levél illata érzik á levegőben Mesebeli kert A városszélen barangolók. Weöres Sándor Valse trist-je zsong-bong gondolataimban „Hűvös és öreg az este. / Re­meg a venyige teste. / Elhull a szüreti ének. / Kuckóba búj­nak a vének. / Ködben áll a templom dombja, / villog a torony gombja / gyors zápo­rok sötéten szaladnak át a réten. / Elhull a nyári ének, / elbújnak már a vének” —, Két szép szolgálati lakással gyarapodott Nyársapát központja. A kocséri Petőfi Termelő­szövetkezet építőbrigádja által emelt hajlékokban pedagógusok jutottak otthonhoz. Apáti-Tóth Sándor felvétele s lám, itt az első kertben anyó­ka áll. Görnyedve pihen, hátán venyigenyaláb. Meg sem rez- dül, hogy is rezdülne, hiszen szilárd anyagból készítették, sosem volt eleven. A kertet a környék lakói, is­merik, az erre tévedők meg­csodálják. — Nem mindenna­pi ember lakhat a kis házban — mondják. Mert ugyan, ki vásárolna venyigehordó né- nét az udvarára? De nemcsak nénit: szántó fiút is, ökörrel, ekével, azután térdíszítő for­mára kiképzett terméskőhal­mot, eléje tavacskát. Akié mindez, az nem vette. Maga készítette, saját örömé­re. A házigazda Marosi Má­tyás nyugdíjas vasutas. A kis ember épp kinn áll a kapuban. Szíves szóval in­vitálja beljebb a kíváncsisko­dót és az udvaron mosolygó­sán, barátságosan nyújt kezet ezüstös hajú felesége is. A kerti díszek története va­lahol igen messzi kezdődik. Az alkotásra kész tenyér, de sok mást megformált, míg ide jutott, a maga készítette szob­rokhoz. Otthont kellett terem teni: kezük munkája van a ház minden porcikájában. Ke­nyeret kellett keresni, hiszen négy vidám gyerek, két fiú és két lány cseperedett. Ruha, ci­pő, élelem. „Kisfiam, jól ta­nulj! Kislányom, ügyes légy! Öröm, gond. Bizakodás és munka. Betegség és bizako­dás. És akarat, akarat, mert anélkül miért is élne az em­ber? Gyökéről ckzatok A gyerekek már családot alapítottak. Tanult mind a négy. A szorgalom is családi örökség. A kert útjain, fő­ként gyümölcséréskor az uno­kák fickándoznak. A nagyapa sorra bevéste a nevüket a ter­méskő barlang előtti tavacska betonperemébe. Most mente- getődzik: még egy név hiány­zik, az valahogy lemaradt, hiszen négyen vannak. No, majd tavaszra pótolja. Most nem bántja a peremet. A víz­tükrön hullott falevél úszik. A tó lakói, a kedves kis teknő- cök már a barlangjukba búj­tak, hosszú pihenőre. A lakásban látva látott, ön­magát adó kép a falon: Ceg­léd városközpontja. Marosi Mátyás festette. Az előszobá­ban természet alkotta, ember felfedezte érdekességek: sző­lőgyökerek a falon! Díszek is, virágtartót is helyettesítenek. Alakot formáz az egyik, szá­guldó vadat sejtet a másik. De valaki kellett, aki a föld­ből kiforgatott gyökércsonk­ban ezt lássa, fel ne aprítsa, el ne égesse. Az alkotó szerény és meg- illetődött. Nem hivalkodó, in­kább olyan ember, aki kivár­ja, felismerik-e munkájában azt, amiért tulajdonképpen az a mű született, látják-e, amit ő is meglátott. Erdő,' ösvénnyel Elmondja, amúgy sem tét­len. Nyugdíjas vasutas, de por­tás munkát vállalt. A helyőr­ségi művelődési központban foglalatoskodik. Ügy érzi, sze­retik az emberek. Munkáiból egy ízben bemutatót is ren­deztek. Oklevelet kapott jutal­mul. Azután megkérték, fes­sen valami szépet az épület bejáratánál a csupasz belső homlokzatra. Egy erdőt festett, ösvénnyel. Középen szinte összefutnak a' fák, lombkorona zárja a ho­rizontot. Szerénykedik. Ki így, ki úgy tölti szabad óráit. Neki élet­műve a háza, családja. Bele­ülte erejét, szeretetét, s ki­csit elégedett, kicsit örül. Mert van még anyag, van még öt­let. És adja ég, hogy legyen egészsége, kedve elképzeléseit megvalósítani Eszes Katalin A történelemről beszélgetnek A ceglédi városi-járári könyvtárban, a Szabadság té­ri épület helyiségében író—ol­vasó találkozót rendeznek a politikai könyvhónap alkal­mából, november 12-én, csü­törtökön. A vendég Asperján György, SZOT-díjas író, a Magyar Rádió dramaturgja lesz. A beszélgetés témája az élő történelem: emlékezés a huszonöt évvel ezelőtti, hazai eseményekre. Az ípó—olvasó találkozó 18 órakor kezdődik. ISSN 0133—ssaa- (Ceglédi Hírlap) Szobrot formál, barlangot, tavat Megkérték, fessen valami szépet Egy nyugdíjas kedvtelése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents