Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-10 / 263. szám

"xMritm 1981. NOVEMBER 10., KEDD TV-FIGYELŐ Pest megye, az esti tv-hir­adp két alkalommal Is idézte Pfst megyét. Mindkétszer e szűkebb országrész lakóinak föltételezhető örömére. Előbb arról hallhattunk, hogy Nagymaroson megkezdő­dött a bébirespirátor sorozat- gyártása. Ezt a gyermekléle­geztető , készüléket — ki ne emlékezne rá — Vitray Ta­más sajnos időközben elhalt sorozata, a Siker ismertette meg a közvéleménnyel. így vettek tudomást róla a nagy­marosiak, és így érezték az­tán kötelességüknek, hogy szövetkezetük egy részlegét, e műszer készítésével bízzák meg. A szó legszorosabb ér­telmében életeket mentenek; köszönet tehát e foglalatossá­gért. A másik képsor öcsén ké­szült, a helybéli termelőszö­vetkezetben, ahol egyebek kö­zött diakeretek összeállításá­val,. mesefilmek dobozolásá­val is foglalkoznak. Hogy mi köze mezőgazdasági termelő- egységnek az efféle munkála­tokhoz? Röviden az, hogy így is lehet pénzt hozni arra a so­kat emlegetett közös konyhá­ra, ahol aztán újra befektetik, hadd fiazzon. És fiadzik, szé­pen fiadzik is! Jász Dezső. Az ifjabb év­járatúak számára immár affé­le történelemkönyvi minősí­tés, ha valakiről azt hallják, olvassák: hivatásos forradal­már. Nos, akiknek minded­dig nem voltak közvetlen él­ményeik ilyen emberekről, azok az elmúlt szerdán kora este megtudhatták, hogy mi­féle fából is faragták őket. A nemzetközi munkásmozgalom egyik kiemelkedő alakja, a közelmúltban elhunyt Jász Dezső tűnt fel ekkor a képer­nyőn, akitől tegnap vettünk búcsút, s egy korábbi fel­vételről higgadt hangján' egy olyan gazdag tartalmú, úti állomásaiban pedig oly válto­zatos élet summázatát közölte a hallgatósággal, amelyhez ha­sonló sorsot aligha tudná ki- ötleni a fantázia. Kezdte mint a Tanácsköz­társaság hadseregének egyik vezető beosztású tisztje, majd folytatta, mint lapszerkesztő Kassán, onnan — némi kité­rőkkel — a spanyol polgárhá­ború frontjaira került, végül pedig francia partizánként fe­jezte be a fegyverforgatást. S micsoda karakterré ne­mesítette Jász Dezsőt ez a frontról frontra vándorlás. If­jan is jellegzetes arca idős korára szinte eleven szoborrá nemesedett, beszédéből pedig az is kitetszett, hogy nemcsak egy sor országban járt, hanem meg is tanulta azoknak a nyel­vét. A kiejtésre érzékenyebb nézők bizonyára élvezettel hallgatták, ahogyan a Barce­lona városnév c hangját oly tökéletes spanyolsággal mond­ta valamiféle, a nyelvközép­ről kisurranó h-nak, és ugyan­így tett, amikor más határok más népeinek szavait emleget­te. Hallva ezt a példás artikulá­ciót, és tudomásul véve mind­azt, ami az Európa barikád­jain című portréfilm hősével történt, mi mást mondhatott az érzelmeiben fölkavart, tu­datában megannyi új ismeret­tel gazdagodott néző, mint azt, hogy íme egy teljes em­ber, egy teljes élet. Idegenforgalom, mta fo­rog az idegen? címmel láthat­hattuk Csurgay Judit riport­műsorát szintén e hétköznapi napon. Mivel a beharangozó előzetes azt sejtette, hogy majd megtudjuk „...mi vár azokra a turistákra, akik Ma­gyarországot választják uticé- lul?", érthető kíváncsisággal telepedhetett oda ki-ki a kép­ernyő elé, várhatta, miszerint e témában is megokosodik. Sajna, ilyesmiről szó sem lehetett, mert néhány, koráb­ban már lepörgetett híradó­részleten kívül nem sok új­donságot láttunk. Azok a nyilat­kozatok pedig, amelyek el­hangzottak, kizárólag a Bala­ton, valamint Sopron vendég- fogadásának gondjaival fog­lalkoztak. Mintha ez a ked­ves, de szintén a tűréshatárig túlzsúfolódó Dunakanyar nem is lenne... Akácz László Honismeret MódsZi ,ertiríri zik meg I nap Ma rendezik meg Pest me­gyében az első honismereti módszertani napot. Hogy a szervezők miért éppen a gö­döllői művelődési központot választották az esemény szín­helyéül, s egyáltalán, mit ta­kar a címben jelzett elnevezés — egyebek között erre is vá­laszt kaptunk Egey Tibortól, a Pest megyei Levéltár igazgató- helyettesétől, a megyei hon­ismereti bizottság titkárától. — Az év elején újjáalakult bizottságunk egy több évre szóló munkaterv kidolgozásá­val, elfogadásával kezdte tevé­kenységét. Koncepciónk egyik sarkalatos pontja, hogy minél több hívet szerezzünk a moz­galomnak, azaz mind tágabb körben megkedveltessük. nép­szerűsítsük azt. Tennivalóink közül az előzetes tájékozódást soroltuk az első helyre. Természetesen nem a vélet­len szülte, hogy a programso­rozat első állomása Gödöllő lett. A város helytörténeti gyűjteményének dolgozói — Polónyi Péter vezetésével — már jó néhány értékes kiállí­tással. előadással felhívták magukra a figyelmet. Most éppen Pest megye nevezetessé­gei a régi ábrázolások tükré­ben, valamint Pest megye helyismereti irodalma a felsza­badulástól napjainkig címmel rendeztek bemutatót. A Gödöl­lői Művésztelepre emlékező ál­landó kiállításuk pedig hasz­nosítható példákat kínál arra, miként lehet a hang-, a fotó- és a filmdokumentumokat fel­használni a honismereti mun­kában. Az első módszertani napunk — dr. Tóth Albert, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának osztályvezetője nyitja meg — egyik előadásában pontosan erről lesz szó — mondta Egey Tibor, akitől azt is megtudtuk, hogy ma, azaz kedden adják át a gödöllői művelődési központban a me­gyei krónikaíró-és helytörté­neti pályázat díjait. K. É. KIÁIXÍTÓTERMEKBEN Évezredek kultúrája képekben y A 75 esztendős Szépművészeti < Múzeum jubileumi tárlata de- y, cember 31-ig tekinthető meg az í intézmény földszinti termeiben. '/ a Tériade kiadó és Kárpáti 2 Tamás kiállítása november 18- Z íg várja vendégeit a Mücsar- « nokban. Schikedanz Albert és Herzog Fülöp tervei alapján hetvenöt esztendővel ezelőtt nyílt meg a Szépművészeti Múzeum. Több száz köz- és magángyűjte­mény gazdag anyagát egyesí­tette az új intézmény, közte a híres Esterházy-gyűjteményt és Pyrker egri érsek adomá­nyát. Az igazság az, hogy Ipo­lyi Arnold, Pálffy János, Ma- jovszky Pál, Nemes Marcell, Ráth György, Zichy Jenő ha­gyatéka révén olyan gazdag és teljes kollekció gyűlt egybe, mely nemes arányokkal és mesteri művekkel szinte hi­ánytalanul tartalmazza a kul­túra évezredeit Egyiptomtól Picassóig. A Szépművészeti Múzeum­nál vannak nagyobb gyűjte- nyek, arányosabbak aligha. Imponáló a núbiai ásatásból gyűjtött anyag, egyiptomi tál­kák, talpas edények, ablakrá­csok és a Rudnyánszky Ist­vántól vásárolt egyiptomi agyagvázák, továbbá Ozirisz átló szobra, az imádkozó ma­jom plasztikája. A mostani összeállítás arra törekedett, hogy kimagasló al­kotások egész sorával példáz­za a múzeum azon eredmé­nyét, mely szinte minden szel­lemi égtájat művekkel foglalt össze. Elmondhatjuk, hogy Leonardo, Raffaelló, Remb­randt, Delacroix, Cézanne, Rodin művei révén a Szépmű­vészeti Múzeum hazánk min­den polgárát — ha igényli — egyetemi fokon neveli önmű­velésre, távlatainak megszer­zésére. Jogos büszkeséggel vallhatjuk — ez az intézmé­nyünk hiánytalan a maga ne­mében, Budapest ékessége, a nemzeti közművelődés akadé­miája. Két teendőt sürget azonban ez a gazdagság. Az egyik, hogy tétovázás helyett kiemelt beruházásként azon­nali ! felújításra szorul a be­ázott termek sora. Riasztó lát­vány a fal, ahol nem is oly régen Boltraffio főművét, „A lodii Madonnát’’ szemlélhette hazai és a külföldi látogató. Nyomasztó a teremőrhiány is, mely hónapok óta elzárja Gentile Bellini, Basaiti alkotá­sait a közönség elől. Ha mindez rendeződik, ak­kor időszerűvé válhat az a kampány, mely felmérve a magyar magángyűjtemények rejtőző és nagyon gazdag anyagát, kiegészíti és frissíti a Szépművészeti Múzeum pá­ratlan gyűjteményét. A gyara­pítás ezt a tartalékolt forrást is számbaveszi minden bizony­nyal már a közeljövőben. Bonnardtól Miróig A neves francia Tériade könyvkiadó pazar albumait láthatjuk a Műcsarnok falára vetítve — számtalan metsze­tet Bonnard, Miró, Picasso, Chagall, Léger, Matisse, Rouault alkotásaiból — mint­egy száz év európai művésze­tét, vagy annak legalábbis je­lentős részét. Azt a tömböt, mely Párizsban, tágabban Franciaországban fogant és terjesztette az új formákat az egész világon. Hézagpótló, alapvető ismeretben és élmény­ben részesítette e kiállítás lá­togatóit, hiszen a század mű­vészetének indítékait, határait tárta fel. Kárpáti Tamás művei Sok meglepetés van képző- művészetünk termésében, Kárpáti Tamás teljesítménye is az. Monochrón fegyelem jellemzi a színkezelésben és gZ- mélyültség a motívumok al­kalmazásában. Egylábú lényei eredetiek és nosztalgikusak, a nézők számára nem nyomasztó hatásúak, hanem gyönyörköd­tetésükkel keltik fel az önvizs­gálat szükségességét, az önis­meret alapját és távlatait. Fes­tészettel, hibátlan művek ösz- szetartozó sorozatával. Losonci Miklós ŐCSÁN UJ KÖNYVTÁR LESZ Falu Tamás egykori házában Lehetetlen a pontos helyzetet időszerűen leírni, mert o valóságban óránként változik minden: hajnaltól ké­ső estig mindig akad két-három ember, akinek az ide­jébe belefér egy kis munka. Az ötven évnél öregebb ház folyvást változtatja külső és belső arculatát. Mire írógépen lekopogom, s a nyomdagép soronként elzüm­mögi, már le is késtünk valamiről, valami apróságról, amely önmagában nagyszerű, szót, köszönést érdemel. Épül, pontosabban átépül Falu Tamás néhai házában a könyvtár. Persze, az egykor szolgált polcok is vissza­kerülnek, és melléjük még sok tucat, sok ezer könyv­nek: Öcsán új könyvtár lesz. Volt eddig is, jól teljesítve hivatását, a művelődési ház egyetlen helyiségében. Az ol­vasók száma ugyan nem lát­ványosan, de folyvást emel­kedett, gyarapodott az állo­mány is, töltve a picinyke raktárt. Ballá Józsejné, a bib­liotéka gondozója másfél ha­vonként cserélgette a régebbi könyveket újabbakra. Voíí pénze a falunak könyvre, ha nem is sok, volt, van igénye a falunak a betűkre, ha job­bára csak a fiataloknak is. Mindenképpen kellett az új könyvtár és jó, amikor a dol­gok szerencsésen összekap­csolódnak. Az egyik kis fenyő Sétálunk a Vasút utcában Bartha István tanácselnökkel. — Ha semmi siker nem is ért volna, csupán ennek a háznak az átépítése, akkor is érdemes volt vállalni minden küszködést. Most is fontosnak érzem, hogy Falu Tamás köl­tő háza állami tulajdonba ke­rült, nagy hiba lett volna ma­gánkézre hagyni. Meg aztán a könyvtár is helyszűkével bajlódott, ott is segíteni kel­lett. A művelődési ház a nép­művelők jó munkájának kö­szönhetően és az egyre nö­vekvő érdeklődéssel össze­függően — örömteli gond — ugyancsak helyiséghiányra pa­naszkodott. Most egycsapásra három dolgot oldottunk meg: felújítva állami tulajdonba került Falu Tamás háza, új, tágasabb, jobb körülmények közé költözhet a könyvtár és bővült a művelődési ház. A bejárathoz érkezünk, ah­hoz, amelyen közlekednek majd az olvasók. Falu Tamás házának régen ez volt a mel­lékkapuja, azokra a helyisé­gekre nyílott, amelyekben az az idős, magányos hölgy la­kott, aki több mint négy év­tizeden keresztül ápolta, gon­dozta a költőt. Kétszárnyas vaskapu, mellette személybe­járó, túl rámpa és lépcsősor, frissen betonozva. Hallom Bartha Istvántól: a Fegyver­es Gázkészülék Gyár egyik szocialista brigádjának mun­kája. A lépcsősor a két kis fenyő egyikéhez vezet. Ki hinné, hogy a tanácselnöknek külön harcot kellett vít/ni az egyik örökzöldért, hiszen a terület kialakítása szempontjából ma méfí nem logikus a létezése. Figyelem a szinte zsörtölődő hangot, hogy a fát már-már hatalmi szóval, tanácselnöki határozattal kellett megmen­teni. Mert végül is — hogy gondoljak bele: — megnő majd ez a fa, a ma földig érő A ház Vasút utcai bejárata, Innen indult ötven éven át naponta a Költö-jogász A tsz dolgozói társadalmi munkában A szerző felvételei Sebastiano del Plombo: Férfiképmás ágai magasra emelkednek, nem zavar senkit, s talán di­csekedve mutatják majd egy­kor az utódoknak, hiszen az öreg költő ültette. Útba esik jövet-menet Loptam a fenyőről egy csöppnyi ágat, míg az elnök betessékelt a szűk előtérbe, ahol most mennyezetig tor­nyosulnak a deszkák. Balra fordultunk: — Ez már a köl­csönzőtér lesz — hallom, át­vergődve a szitált homokku­pacon, botladozva a párna­fákba. Kezet fogunk: Vig László kivesz egy százas szö­get a szájából, amíg a nevét mondja, Szűcs Károly nad­rágjához törli a tenyerét, mi­előtt hozzánk lép, csöndesen, de bosszankodik, hogy, te Pista — mármint a tanács­elnök —, köne még ide most ember, mert nem jól halad nak a padlózással. Nem na­gyon vigasztalja a termelő- szövetkezet két dolgozóját, hogy délutánra ígérkeztek ketten is az állami gazdaság­ból. — Ez van — vonul félre az ablakhoz Bartha István —, itt mindenki munkaidőn kívül, ingyen dolgozik. Nem könnyű egyeztetni. Csak tisztelettel és köszönettel tartozunk ezek­nek az embereknek. Az'épü- let megvásárlásán kívül mind­össze 120 ezer forintot tud­tunk előteremteni, de a fel­újítás értéke meghaladja majd az 500 ezret. Ezért fontos ne­kem ez a ház. A krónika fel­jegyzi Falu Tamás otthoná­nak átépítését, de azt nem le­het megírni, hogy bátran mer­tünk vállalni mindent, mert biztosan számíthattunk az üze­mek, a környéken élők segít­ségére: a tetőt a honvédség újította fel, a külső és belső' renoválást a termelőszövetke­zetiek vállalták, gondjaink je­lentős részét az ÉPFA helyi gyáregysége oldotta meg. Ez a legnagyobb siker: egy költő emlékéért, egy könyvtárért megmozdult a falu. Megkerülve a házat, átme­gyünk a szőlőskerten — még most is művelik —, a túlsó bejárathoz, Falu Tamás, be­jegyzett hivatali nevén dr. Balassa Lajos közjegyző- szer­pentinjén. Liánok között ju­tunk ki a kapun. Jobbra, száz méterre a vasútállomás, szem­ben az élelmiszerbolt, a taka­rékszövetkezet. Csak jókedvű tréfa: Útba esik jövet-menet, a felavatás utón, november 10-től a könyvtár is. Napok, múltak el ott jártam óta. A padlózás már biztosan a múlté, valószínűleg ki is festették a termeket, a meg­vásárolt anyagból társadalmi munkában elkészültek a pol­cok. Mikor e sorokat nyomta­tásban olvassuk, minden bi­zonnyal az ócsai gimnázium tanulói sürgölődnek, cipelve a könyvkötegeket, lányok lét­ráznak a vadonatúj függö­nyöket aggatva, s odakint ta­lán vésik a „tipliket” a Pál Mihály szobrászművész álltai készített emléktáblának: Eb­ben a házban élt Falu Tamás költő 1924-től; született 1881- ben, meghalt 1977-ben, e táb­lát emlékére állította a nagy­község tanácsa 1981-ben. Saz ABC csinos reklámjával átel- lenben vascsövekre hegesz- tik a másik táblát: Falu Ta­más Községi Könyvtár Ocsa. Megvalósuló álmok Megvalósultak az álmok. A rendbehozott gyönyörű épü­let a községet szolgálja. A könyvtáros dicsekszik: Tamás bácsi — mondhatja így, mert pici lány korától ismerte — dolgozószobájából az eredeti bútorokkal berendezve olvasó­termet csinálok. A művelődé­si ház igazgatója sajtpapírok­ra rajzolja, hogy a régi könyv­tár helyiségét mozgatható fa­lakkal hogyan lehet a legcél­szerűbben szakkörök, klubok befogadására alkalmassá ten­ni. Néha asztalhoz csapja a ceruzát: mindent, az egész működést át kell szervezni. Nagy gond, szép gond, és jó, hogy ezen kell törnie a fejét Ráadásul társat kap: néhány nap múlva áz eddigi gazda­sági vezető művészeti előadó­ként dolgozik vele. Eggyel többen lesznek a művelődés ócsai házában. Nagy kár, hogy a régen tervezett elképzelés mostanra nem valósulhatott meg: minden lehetőség —in­dokoltság — ellenére nem vonták közös igazgatás alá a könyvtárat és a művelődés otthonát. Gazdagodtunk — mi, Pest megyeiek. És máris itt az új gondunk, amelyet akár „megúszhattunk volna”. Kriszt György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents