Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-10 / 263. szám

A Nagy Október 64. évfordulójára emlékeztek Színpompás felvonulás Moszkvaiján Méltóságteljes katonai dísz- P'""'” * szemlével, az esős időben is lelkes hangulatú, színpompás felvonulással köszöntötte Moszkva november 7-ét, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom, 64. évfordulóját. A Vörös téren és a környező útvonalakon felsorakoztak a díszszemlén részt vevő alaku­latok. A lelátókat zsúfolásig megtöltő közönség, amelynek soraiban számos külföldi ven­dég, köztük a magyar dolgo­zók küldöttei is ott voltak, lel­kes tapssal köszöntötte az SZKP és a szovjet állam ve­zetőit, akik röviddel a szemle kezdete előtt foglalták el he­lyüket a mauzóleum mellvéd­jén. Ugyancsak a mellvédről tekintették meg a díszszemlét és a felvonulást a szovjet had­sereg magas rangú parancs­nokai. Pontban tíz órakor harso­naszó jelezte a díszszemlét fo­gadó Dmitrij Vsztyinov mar­sall, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere érkezé­Szovjet vezetők Moszkvában, a r-enin-mauzóieum mellvédjéről tekintik meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfór- dulója tiszteletére rendezett katonai díszszemlét. sét. Usztyinov marsall üdvö­zölte a szemlén részt vevő tisz­teket és katonákat, majd a Lenin-mauzóleum mellvédjé­ről beszédet intézett a jelenle­vőkhöz. A Szovjetunió honvédelmi minisztere ünnepi beszédében az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­ge és a szovjet kormány nevé­ben köszöntötte a jelenlevő­ket, a szovjet népet. Hangsú­lyozta: a forradalom évfordu­lóját a szovjet nép alkotó len­dülettel, az SZKP történelmi jelentőségű XXVI. kongresz- szusa határozatának ^megvaló­sításával köszönti. A Szovjetunió az új élet épí­tésének útján együtt halad a szocialista közösség minden országával — mondotta Usz­tyinov marsall. Állandóan to­vább mélyül sokoldalú együtt- (Folytatás a 2. oldalon) Ma: 3. oldal: Csoda ez vagy szemfényvesztés? 4. oldal: FaSu Tamás egykori házában 6. oldal: Ajándék már minden nap ' ?. oldal: A Duna mentén: szerencsés tizenharmadik 8. oldal: Országúti tragédiák Zászlőlevonás Vasárnap délelőtt a Kossuth Lajos téren ünnepélyes kül­sőségek között, katonai tiszte­letadással levonták a Ma­gyar Népköztársaság állami zászlaját, amely a Nagy Októ béri Szocialista Forradalom 64. évfordulójának tisztele téré lengett az árbocon. A gellérthegyi felszabadulá­si emlékműnél ugyancsak ka­tonai tiszteletadással vonták le a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXV- ÉVFOLYAM, 263. SZÁM Ára 1,40 forint 1981. NOVEMBER 10., KEDD Készül a korányi hajójavító üzem Olcsóbb vízen, mint Sokan nem tudják, hogy a Pest megyei Kishajózási és Ja­vító Vállalat — a Duna 130 kilométeres szakaszán — a ha­zai dunai révátkelések mint­egy 75 százalékát bonyolítja. Vagyis, alaptevékenységüknek megfelelően hídpótló felada­tokat lát el Szobtól — nap­jainkig már — egészen Duna­újvárosig. (Idén január else­jétől vették át üzemeltetésre a Dunaújvárosi révállomást is.) S hogy a viszonylag kis vállalatnak valóban mekko­ra a jelentősége, számokkal illusztrálja Lakatos Barnabás igazgató: évente 3 és félmil­lió utast, 300 ezer személy- és 75 ezer tehergépkocsit, vala­mint több mint 1 millió tonna árut szállítanak át a Du­nán. Természetesen ebben olyan körülmények játszanak közre, mint Budapest közelsége — hiszen ezáltal működési terü­letük környékén él az ország lakosságának csaknem egy- harmada — ^és a fővárosra koncentrálódik a magyar ipar nagy része. Nem mellékes azonban az sem, hogy kiemelt üdülőkörzet a Dunakanyar és a Ráckevei-Duna-ág. Vonzó hatásuk jól érzékeltethető az év nagy részében. Harmincnégy települést köt­nek össze a vállalat kishajói közvetlenül a Duna két part­ján. S csaknem kizárólag a révállomások által kapcsolód­hat a közúti vérkeringésbe a szentendrei és a csepeli szi­get. A teherkompok napkel­tétől napnyugtáig közleked­nek, az igényekhez igazodva különböző teherbírásúak. Pél­dául a Vác—Tahitótfalu átke­lésen hatvantonnás önjáró komp üzemel, Dunakeszinél pedig ötven tonna a hordere- je. Igények bejelentése alap­ján a PKV éjszakai teherszál­lításra is vállalkozna, ám ez­zel a lehetőséggel, még nem élnek a vállalatok. Jelenlegi forgalmukra jel­lemző így is, hogy 32 cég­gel állnak szerződéses vi­szonyban. Szeretnének . a kishajózók a hosszirányú dunai szállításba is fokozottabban bekapcsolód­ni. Alkalmasak ehhez megle­vő vontatóhajóik és a közel 200 négyzetméter rakfelületű kompjaik. Révállomásaik többsége pedig átalakítás nél­kül használható kikötőként — a teheráru be- és kirakásá­hoz. Miután ma már nem szorul bizonygatásra, hogy a vízi szállítás mennyivel ol­csóbb a vasútinál és a köz­útinál, feltehetően a fokozott energiatakarékossági kény­szer majd több vállalatot késztet a vízi út igénybevé­telére. Foglalkozik a Pest megyei Kishajózási és Javító Válla­lat — nevéhez méltón — ja­vítással és hajóépítéssel is. Idén azonban várhatóan csak 13 és fél millió forintot köny­velhetnek el. Horányban most épül ugyanis közúton az új, korszerű hajójavító üzemük a hozzá tartozó só­lyatérrel és szociális he­lyiségekkel. A 36 millió forintos beruhá­zás költségeihez a Pest me­gyei Tanácstól és az Orszá­gos Tervhivataltól kaptak anyagi támogatást. A horá- nyi kis hajógyár elkészülté­vel nemcsak nagymértékben javulnak az ott dolgozók mun­kakörülményei, ami már önma­gában is jelentős, hanem lehe­tőség lesz a folyamátos ter­melés megszervezésére,- azaz függetleníthetik magukat a dolgozók az időjárástól és a vízállástól. D. Gy. Budapestre látogat dr. Bruno Kreisky Lázár Györgynek, a Minisz­tertanács elnökéljek meghí­vására a közeljövőben hivata­los látogatásra hazánkba ér­kezik dr. Bruno Kreisky, az Osztrák Köztársaság szövet­ségi kancellárja. Együtt ünnepellek Omszkban Hazaérkezett a Pest megyei pártmunkásküldöttség Tegnap hazaérkezett Omszk- ból az a pártmunkásküldött­ség, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnep­ségén az MSZMP Pest me­gyei Bizottságát képviselte testvérmegyénkben. A kül­döttséget dr. Arató András, a megyei pártbizottság titkára vezette és tagja volt Adori Károly, a dabasi járási párt- bizottság első titkára. Az Omszk testvérmegyénk­ben járt delegációt hazatér- 8 tekor a Ferihegyi repülőtéren Gservenka ' Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára, valamint dr. Adám Mihály és Komá­romi János, a megyei pártbi­zottság osztályvezetői fogad­ták. Ünnepnapokon is műszak Emberek és gépek a határban Mottó: Jóllehet, a mezőgaz­dasági nagyüzemek a jó szer­vezés, no meg a kedvező idő­járás miatt már letudták az őszi munkák nagy részét — földbe került a jövő évi ke-, nyérnekvaló, jól halad a taA Nyomógombos telefonok A Mechanikai Művek alionyi gyárában a posta rende­lésére ezer darab utcai nyomógombos nyilvános távbeszé­lő-állomást készítenek, amelyeket Budapesten és vidéken szerelnek fel. - t Koppány György felvétele laj-előkészítés a tavasziak alá — kihasználva a napsütéses időt, az ünnepek alatt is szor­goskodtak a határban a gé­pek, az emberek. Nem úgy indult a szombat, hogy különösebben kedvező idő járja majd a mezőgaz­dákra. Törökbálinton fehérbe öltözött a vidék, mintha por­cukorral hintette volna be a földet a játékos kedvű ter­mészet ... A főváros déli határában, Gubacs-pusztán viszont ezer­ágra sütött a Nap, bár a csí­pős szél miatt fázósan ült az MTZ-k nyergében Máté La­jos és Gábor József. A gyáli Szabadság Tsz 2. számú ker­tészetében az ünnepen is tíz­órás műszaknak nézett elébe a szűkkörű stáb. Patay László telepvezető gyors számvetést készített az irodaház kis szobájában: — Az őszi betakarítást be­fejeztük, 4—5 hektárnyi fejes káposzta vár még vágásra, de ezzel a jövő hét végére meg­leszünk. Szombaton tízórá- zunk, vasárnap csak keltőig dolgoznak a gépek. Két trak­tor szánt, három pedig a szer­ves trágyát szórja a földekre. A 145 hektárból 90 van kész. Nemcsak a kertészetben dol­gozók szorgoskodnak a pihe­nőnapokon, ügyeletet tartanak a műhelyben is, hogy a meg- hibásodó masinákat azonnal javítani tudják, haladhasson a munka, ne ácsorgással tel­jen az idő. A tavalyinál óhatatlanul nyugodtabban telnek novem­ber első napjai a kettes tele­pen. Igaz, év közben nagyon kellett igyekezniük, hogy a tervezettnél rosszabban sike­rült szamócaszezont ne érez­ze meg a tervteljesités. Má­sodvetésként aztán a terve­zettnél több karalábé, tök, cékla és fejes káposzta került a földbe, s így összességében kikerekedik majd a telep éves tervében szereplő 11 mil­lió. A kettes telep vezetője a négy kertészet, s a növényter­mesztés egész gazdaságot érin­tő, időszerű dolgairól szólván nem kis elégedettséggel említi a 130 hektáros almáskertet. Tavaly 37 hektárt telepítet­tek, az idén november 10-ig újabb 46 hektáron ültetik el a fácskákat... Gubacs-puszta. Jószerével még a főváros. Csak egy macs­kaugrás az Ecseri piac, a Dél­pesti Kórház, s a XIX. kerü­let tízemeletes házai szolgál­tatják a panorámát. Máté La­jos és Góbor József masiná­ja nyomán koromfeketén csillan a frissen szántott föld. Patay László megjegyzi: — Ugyan mire mennénk itt a nagy Rába-Steigerekkel, eze­ken a kis táblákon! De ió és priss zöldkövet terem a Gubacs- pusztai föld. G. M. vehetők afányát, számát il­leti, ám a tárgyi feltételek sokkal inkább változtak, mint az óvodai nevelés személyi adottságai. Még mindig sok ugyanis a kény­szerűen alkalmazott képe­sítés nélküli óvónő, a gyer­mekgondozási segélyt igénybe vevőket szinte ki­zárólag ilyenekkel sikerül helyettesíteni, aminek min­den jó szándék, igyekezet ellenére is érezhető a hatá­sa a nevelőtestületek egy­ségének formálásában, az egységes nevelési módsze­rek, szokások kialakításá­ban. Az egyik oldalon tehát az óvónőnek tanulók biztatóan népes csoportja, a másikon az ismétlődő hiány, a nehéz fejtörést okozó helyettesíté­sek. Rejtvény? Az, de csak addig, míg be nem látjuk; a közhiedelemmel ellentétben a társadalom sokkal gyor­sabban megold anyagi ter­mészetű feladatokat, így az adott esetben az óvodai hálózat bővítését, mint ami­lyen tempóban képes gon­dolkodásbeli, magatartás­beli jegyeket, jellemzőket, hatásokat átformálni. Mi­vel évtizedeken át minden a főváros súlyát emelte ki, aligha véletlen, sokak sze­mében ma is a pálya kez­désének fél sikere, ha Bu­dapestem dolgozik, függetle­nül attól, hogy közben lé­nyegesen megváltoztak azok a körülmények, ame­lyek korábban „a vidéki” munkahelyekkel fonódtak össze. Gyanítjuk: a fiatalok a szükségesnél sokkal ke­vesebbet tudnak lakóhe­lyük, járásuk haladásáról, változó körülményeiről, rá­adásul a családok egy ré­szében ezt az ismerethiányt tetézi a megszokás is, ha a szülők bejárók, akkor a gyermek sem sokat töpreng azon, válassza-e ezt az élet­formát. T ermészetesen parányi ez okok, hatások he­gyéből, de mégis az a meggyőződésünk, a rejt­vény — és a hasonló rejt­vények — megoldásának lehetőségeit itt. a korábbi tárgyi világ máig élő gon­dolkodásbeli vetületeiben és nem a mai tárgyi világ­ban kell kutatni. Éppen ezért ugyan nagy szükség van a tárgyi feltételek to­vábbi javítására is — ne­vezetesen új óvodai helyek teremtésére —, ám még égetőbb a szükség annak meggyőző elhírelésére, hogy a falu ma nem olyan falu, mint évtizede, hogy szép pályát, jövőt lelni egy „csak” községben is. Ha az­után ezt alátámasztja a ta­pasztalat — így a járások adottságaihoz rugalmasan igazodó bérpolitikával, szolgálati lakásépítéssel és ezernyi mással —, akkor bizonyosan nőni fog azok száma, akik nemcsak lak­ni, hanem dolgozni is ott akarnak, ahol felnöveked­tek. Mészáros Ottó F ekete és fehér kockák hatalmas hálóját teríti elénk az élet, ám a szokványos keresztrejtvé­nyektől eltérően gyakran a kérdéseket is magunknak kell kitalálnunk, nemcsak a feleleteket. Ezért azután megtörténik, értetlenül ál­lunk a vízszintes és a füg­gőleges kockák, sorok üre­sen ásítozó rendje előtt, tudván tudva, ez a külön­leges rejtvény nem a sza­bad idős foglalatosságok egyike, hanem olyan köte­lesség a megfejtés, ahol fe­lelni kell, mert a választól sok minden függhet a jövő­ben. Rejtvénnyel ér föl az a több évre terjedő tapaszta­lat, hogy bár viszonylag nagy számban jelentkeznek továbbtanulásra a budai já­rásból leányok a budapesti óvónői szakközépiskolába, a végzősöknek csak a töre­déke vállal munkát lakóhe­lyén vagy a járás más köz­ségében, a többség marad a fővárosban. Miért, miért, miért? Az-e a kérdés, hogy bevezető hasonlatunknál, a keresztrejtvénynél marad­junk, miért a fővárosban vállalnak munkát a frissen végzett óvónők, avagy azt kell feleletként kutatnunk, miért nem térnek vissza a járásba, mi tartja távol őket, mi az, amit nem vél­nek megfelelőnek? Sokféle feleletet megfo­galmazhatunk, ám nem le­hetünk biztosak abban, jó a válasz. Mert hiszen igaz, vannak, akiket a jobb ke­reset lehetőségé tart a fő­városban, ám honnét tud­ják, milyenek lennének la- , kóhelyükön ugyanezek a lehetőségek, amikor nem jártak utána, nem kérdez­ték, semmiféle információ­juk nincsen róla. Továbbá: igaz ugyan, hogy a meghir­detett állások pályázat út­ján történő betöltésekor egy-két települést kivéve, sehol sem tudnak szolgálati lakást, szolgálati szobát föl­kínálni, ám annak, aki a já­rásból járt be tanulni, vél­hetjük, nincsenek lakás­gondjai, hiszen ott élhet végzettként, ahol tanuló­ként volt. Egy évtized alatt a budai járásban megkétszereződött az óvodai helyek száma, olyan új intézmények is fölépültek, amelyek minden tekintetben megfelelnek a nevelési követelményeknek, Solymáron, Pilisvörösvá- rott, Budakeszin például külön tornaterem is a csöppségek rendelkezésére áll. A nagy társadalmi ösz- szefogás — mert a helyek ilyen mérvű növekedése a gazdálkodó szervek, a la­kosság segítségének volt köszönhető — természete­sen csak a tárgyi feltétele­ket gazdagíthatta. Igaz, fe­szültségek ma is vannak több helyen — így Török-, bálinton. Budaörsön, Pilis- vörösvárott. Budakeszin —, ami a jelentkezők és a föl­Rejtvény

Next

/
Thumbnails
Contents