Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-07 / 262. szám
/ "<r Újabbak alakulnak Vita a vitakörökben H a csak Gergely Bélán múlna, a városban működő politikai vitakörök sokkal élénkebb összejövetelek volnának, a mostaninál nagyobb segítséget adnának az alapszervezeteknek a munkahelyeket érintő kérdések megválaszolásában, a helyes álláspont képviseletéhez, terjesztéséhez és megvédéséhez. Gergely Béla a politikai vitakörök városi szakcsoportjának vezetője. Ezért és alkatából következően is mindig többre, j jobbra, eredményességre vágyik, s erre ösztökéli könnye-! zetét úgyszintén. Az utóbbi mondat azért kulcsfontosságú, mert a vitakörök tevékenységét egy-két éve a felsőbb szervek értékelték és jónak minősítették. A j szakcsoport vezetője ennek tu- 1 datában dolgozik, alakítja ki ! véleményét, amely természetesen a kollektíva nézeteit tükrözi. De hogy nem csak a napról napra jobbat és többet, mindenképpen tiszteiére mél- ; tó törekvés hatja át és irányítja cselekedeti, azt sokféleképpen igazolhatja és bizonyítja. Például azzal, hegy az alapszervezetek még mindig bi- , zonytalanok egy kicsit a vita- j feöröik irányításában, felhasz- i palásában és értékelésében. I Háromtagú, de lényegében egytövü állításunkat kibontva érthetjük meg, hogy valóban létező hiányosságokat észlelve, elemezve jutott a szakcsoport arra a véleményre, hogy a jó minősítés ellenére az eddigieknél több szükséges akitűzött cél megközelítéséhez. Hogy az irányítás, felhasználás, értékelés mennyire ösz- szetartozik, egybefonódik, a következőkből érzékelhetjük. Az alapszervezetek nem adnak megfelelő programot a vitaköröknek. Ha adnának, úgyszólván. automatikusan irányítanák, miközben felhasználnák a vitaköröket a napi gyakorlati teendők minél teljesebb ellátásaihoz. Bizonygatni nyilván .nem kell, hogy egy-egy munkahelyen naponta adódnak kisébb-najgyobb gondok, de nem ritkák, különösen nem napjainkban, a távlatosabb problémák, melyeknek megoldásától várhatják eredirnénye- Jtak megszilárdítását, az újabbak elérésének megalapozását. Ezekből kellene összeállítani az alapszervezeteknek a vitakörök programját, hogy itt az a tíz-tizennégy ember tudását latba vetve, sokoldalúan körüljárva, megvizsgálva, megvitatva kialakíthassa a közösség érdekeit jól szolgáló álláspontját, hogy, s ez a következő lépés, terjesztve azt, megnyerjenek lehetőleg minél többeket, akik ilyenformán értve és tudatosan dolgoznak a .vállalatért, a szövetkezetért, az intézményért. Vagyis mint agitátorok, akik a. központi akaratot nem csak megértik, de a vitaiköri eszmecsere révén, szellemi munkálkodásuk eredményének is tekintik- azt, sajátjuknak tehát, nem csak átvitt értelemben, hanem valóságosan is. Ha jól irányítják és használják fel a vitaköröket, megvetik az értékelés alapjait. Azt kérhetik számon az alapszervezet azon .tagjaitól, akik a körökben dolgoznak, mint jutottak előbbre a fölvetett kérdések megválaszolásában, a közösségi akarat erősítésében, megvilágításában, képviseletében. Ma még kevés nyomát találjuk, hegy az alapszervezetek értékelnék a vitaköröket, beszámoltatnák azok vezetőit tevékenységükéről. Bizonytalanságot okoz, hogy a vitaköröket a politikái oktatás egy fajtájának tekintik De mivel nem az, az ottani módszerek alkalmatlanok tevékenységük vizsgálatára, értékelésére. , Egyszer már leírtuk a szinte automatikus kifejezést, úgy érezzük kiterjeszthetjük érvényességét az ellenőrzésre is. Ha az alapszervezetek többet foglalkoznak a vitakörökkel, ha témákat adnak, programpontokat, melyek mellett agitálni kell, az értékelés menet közben is folyamatosan működne. s egy-egy év végére az összegezés maradna. Az eddig felsoroltak persze mind a cél elérésének szolgálatába állított eszközök. Maga a vitakör egésze is. Acél pedig a mozgósítás. A csoportok egyedeiben szunnyadó erők mozgósítása a kitűzött program megvalósítására, amelyet korábban megvitattak, körüljártak, kialakították vele kapcsolatban a közös álláspontot, amelyet miint agitátorok képviselnek és terjesztenek, I tt ér véget a kör, de nem a vitakör, mert az folytatódik az újabb kérdésekkel, s az azokra keresendő válaszokkal. A városban az eddigiek mellett újabb tíz kezdi meg működését, re- malhatődeg amazok tapasztalatait felhasználva még eredményesebben. K. P. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 262. SZÄM 19&Jk NOVEMBER 7., SZOMBAT Terjeszteni az újat A szabadalomtól a gyártásig Nemrégiben meglepett egy kis újságcikk, egy közlemény, amelyet a gödöllői Agrártudományi Egyetem gazdasági fő- igazgatósága adott közre. Ebben egy szabadalmaztatott eljárást, illetve berendezést ismertettek röviden, felajánlva népgazdasági hasznosításra. . — Egy éve, hogy külön foglalkozunk az egyetemen született találmányok hatékonyabb felkarolásával, menedzselésével — mondja Tóth Árpád gazdasági főigazgató. — Természetesen még csak a kezdeti stádiumban van ez a dolog, hiszen meg kell találnunk a formákat arra, hogy miiképpen lehet a leghatékonyabban elterjeszteni az újat. Osztályunkon egy jogász foglalkozik a szabadaknaztatási és hasznosítási eljárással, aminek sok fortélya van. Mi azt tartjuk fontosnak, hogy ami megérett a gyakorlatra, azt megismertessük az egyetem falain kívül. Kevesebb olaj Ilyen találmány 'az is, mint említettük, amit nemrég ajánlottak fel hasznosításra. Miről is van szó? Erre már dr. Szend- rö Péter egyetemi docens, gépészkari dékánhelyettes válaszol, aki dr. Benkő János és dr. Szabó Imre adjunktussal a szecskázógépek energiatakarékos működtetésére talált fél egy új módszert, illetve berendezést. — Kezdjük az elején: mezőgazdaságunkban egy év alatt több mint tízmillió tonna silókukoricát és lucernát kell aprítva, fölszecskázva betakarítani. Rendkívül nagy meny- nyiség ez, s igen sok energiát igényel — mondja dr. Szendrő Péter. — Az aprítás energia- igénye nem kevés: a járva- szecskázók energiafelhasználásának hatvan-hetven százalékát ez adja. Érdemes volt tehát azon töprengeni, hogyan sikerülhetnek akár csak néhány százalékkal is csökkenteni a gázolajfelhasználást. A szakemberek jól tudják, hogy a ma ismert és használt szecskázók mindegyike metszést végez, ami nem egyszerű vágást jelent, hanem azt, hogy a kések éle mintegy tíztizenöt fokos szöget zár be a vágandó anyaggal. Már ezáltal is kisebb energia szükséges az aprításhoz. De az is kiderült, hogy hiába a kedvező kialakítás, a kések elrendezése az aprítódobokon: a termény elő- tömörítése és a kések oldalfalain jelentkező súrlódás mintegy harminc százalék energiaveszteséget okoz. j Máshoz is jo Éppen ezért foglalkozott a három feltaláló azzal: mi lenne, ha a metszést úgy finomítanák tovább, hogy a kések metszés közben él menti mozgást is végeznének. A kérdés feltevését kísérleti majd gyakorlati vizsgálatok követték és mérésekkel megállapították, hogy az iménti improduktív munka kiküszöbölésével az energia felhasználása csökkenthető. Az már csak mellékesen adódott, hogy mivel így csökken a vágáshoz szükséges erő, illetve a kések úgynevezett élterhelése, ennek révén növekszik hasznos élettartamuk, kevesebb lehet a javításra szánt költség. Az egyetem tanárainak, kutatóinak nemrég szabadalmat kapott berendezése, a Multi- kátor valósítja meg mindezt, amelyet a hazánkban is nagy számban üzemeltetett NDKgyurtmámyú E—280-as jayva- szecskázóra alakítottak ki, ám elvileg nincs akadálya annak, hogy' más szecskázókra, is szereljenek. gyártsanak hasonlót. Közvetett érdek /— Milyen eredményt hozhat ez a találmány? — kérdezem dr. Szendrő Péter adjunktust. — Minimálisan tízszázalékos hajtóanyag-megtakarítást értünk el a gyakorlati próbákon, de az sem mellékes, hogy a berendezés révén kisebb a gép rezgése, a gépalkatrészek igénybevétele, ami élettartamuk meghosszabbítását is befolyásolja. Kell-e mondani, hogy ez a gépkezelő munkáját is kényelmesebbé teszi, hiszen valamelyest kíméli a rázástól. — Hol tart a találmány bevezetése? — Ez a legnagyobb gondunk. Néhány termelőszövetkezet már jelentkezett gyártónak és vevőnek is. Az energia-megtakarítás a termelőüzemnél jelentkezik, a mezőgépipar tehát csak közvetett úton érdekelt az előállításában. Népgazdaságilag szintén érdek lehetne alkalmazása. Ez a kis berendezés a járvaszecs- kázó vételárának két százalékát sem éri el, ezért bizonyára sok üzem megvenné. Az is megoldás lehetne, hogy a jó műszaki felkészültségű mezőgazdasági űzetnek maguk gyártsák le, amihez — ha igénylik — hozzásegítjük őket egyenként is. F. I. Városi moziműsor Szombat: Zöld rakéták. Színes szinkronizált szovjet kalandfilm. Csak | 4 órakor. A vadember. Színes szinkronizált, francia filmvígjáték. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. 6 és 8 órakor. Vasárnap: Zöld rakéták. Színes szinkronizált, szovjet kalandfilm. Csak 4 órakor. A vadember. Színes szinkronizált, francia filmvígjáték. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. 6 és 8 órakor. Hétfő: Fehérlóíia. Színes magyar rajzfilm. Csak 4 órakor! Vérvonal. Színes szinkronizált, amerikai—NSZK film, 6 és 8 órakor. Csak 16 éven felülieknek ! Ifjúsági parlamentek / Értő füleknek - szókimondoan Korai lenne befejezett vél®- menyit mondani az idei ifjúsági parlamentekről, hiszen a rendezvények egy része még csak ezután következik: több városi és községbeli üzemiben, iskolában, intézményiben, szövetkezetben a következő hetekben ülnek le egymással szemben a fiatalok és a vezetők, hogy megtárgyalják, mi történt a legutóbbi parlamentek óta, s minek kell történnie a következőkig. De az eddiiig lezajlott összejöveteleik éppen elég tanulságul szolgálnak már ahhoz, hogy néhány körvonalazódó tendenciát kihámozzunk a konkrét esetek füzéréből, méghozzá azért, mert úgy tűnik, némely megállapítással nem szabad várni a végéig. Az ifjúsági parlamentek krónikása pedig nem szólhat közbe másként, hiszen nincs tanácskozási joga. mint ahogy nem lehetnek főszereplői az eszmecseréknek azok a KISZ- es vezetők sem, alibiknek véleménye megegyezik a sajátunkéval : sok javí t a nival ó akad még e fórumok környékéin. A csokorba szedett tanulságok egyik nem túl díszesein virító szállá az ifjúsági parla- maníek állandó jelzője, a demokratikus szó mögötti tartalom. Mert abban egyetértőé-' tűnik,, hogy mára a legtöbb helyen valóban komolyan veszik' a tanáéihoz ások előkészítését: a keret már-már hibátlan. A gazdasági vezetők is elég fontosnak tartják a parlamenteket ahhoz, hogy ne küldjék maguk helyett valamelyik helyettesüket, s hogy maguk is alaposan felkészüljenek, például abból a leckéből, hogy mi lett a sorsa a legutóbbi parlamenten elhangzott javaslatoknak, kéréseknek, ötleteknek. A fiatalokat is könnyebb ma már megyőzmi: gyertek 'ed a parlamentire, mert a saját érdeketekről van szó. De éppen itt van az első bökkenő. Hiba volna ugyanis letagadni, hogy a parlamenteken érintett korosztály jókora hányada egyelőre nincs meggyőződve ennek igazáról. Vagy azért, mert rossz tapasztalatai vannak, vagy mert egyáltalán semmiilyen tapasztalata sincs ebben a tárgykörben. Magyarul : a demokratizmus tartalmáról van szó. Vajon hány olyan parlament volt a legutóbbi napokban is, amelyek előtt és után több valóságos problémáról volt szó, mint magukon a tanácskozásokon? Mert kettőn áll a vásár, s nem elég pusztán a hereit. Egyik oldalról szókimondásra, az ehhez való bátorságra, a másikon értő fülekre, s önkritikus hajlamra is szükség van ahhoz, hogy az összejövetelek túlmutassanak a szólamokon. Mint ahogy erre több jó példa akad, s egy-egy kérdésiben még az összességében sikértélén parlamenteken is. w Az sem csaik a karómákásmaik tűnt fel, hogy néhol egyoida- lú a téma: termelési tanácskozás lesz a dolgokból, holott az ifjúságpolitika a fiatalok éiet- és munkakörülményeinek a legszélesebb skáláját öleli fel, amint az az ifjúságpolitikai határozatból és az ifjúsági törvényből is egyértelműen kiderül. Ha pedig a parlamenteken az egyébként kétségtelenül legfontosabb termelési kérdések — amelyek megnyugtató megoldása a kulcsa a többi gond kiküszöbölésének is —, elnyomnak minden mást, megint csak oda vezetnek, hogy a fi atal óit legyintenek rá egyet. Ami nagy tóba. Szerencsére ez sem általános, s a parlamentek jó részén igenis szóba kerül a fiatalok lakáskérdésétől a jutalmazásig, az erkölcsi megbecsülésétől a szórakozási lehetőségekig minden terület. W Ha eddig főként a hibáikat emeltük ki, annak fontos olka van. Együtt mondjuk a járás és a város KISZ-veze tőivel: az ifjúsági parlament nem csak. egy a különféle összejövetelek sorában. Azoknak a vezetőknek a gondolkodás- módija a példamutató, akik tisztában vannak vele, a gyár, az üzem jövőjéről van szó, méghozzá nehéz körülmények között, egyre élesebbé váló versenyben. A fiatalokat komolyan venni, szavukra hallgatni, ötleteiket felhasználni, észrevételeiket még akkor is megválaszolni, ha elfogódottságból, tájékozatlanságból erednek — ez az egyetlen módja annak, hogy az ifjúsági parlamentek kereteit tartalmasán töltsék ki. Az októberben megtartott •tanácskozásokon akadt jó és rossz példa egyaránt. Talán nem túlzott óhaj, ha a következőkön, majd pedig az ágazati rendszerben felmenő ösz- szegző parlamenteken is az előbbiekből szeretnér többet látni az említeti KI3Z- vazetők és a krónikás is. Gáti Zoltán A művelődési ház programja Szombat: Óvónők tánctanfolyama délelőtt 9 órától a Galga-terem- ben. Este 6 órakor a 3—4-es klubban diszkó. Hétfő: Bartók zenéje és a népművészet címmel Pap Gábor művészettörténész’ tart előadást 18 órakor. Horváth . Péter fotóművész kiállításának megnyitója 18 órakor. Állatorvosi ügyelet Csömörön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kere- pestarcsán, Mogyoródon, Nagy tárcsán, Pécelen, Szadán, Veresegyházon november 7- én, szombaton dr. Békési Béla, Pécel, Isaszegi út 24., 8án, vasárnap: dr. Szőke, Ferenc, Gödöllő, Stromfeld A. 16. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Valkón, Vácegresen, Váckis- újfalun, Vácszentlászlón, Ver- segen, Zsambokon szombaton: dr. Márton János, Gal- gamácsa, Egresi u. 7/a., vasárnap: dr. Dóka József, Vác- szentlászló, Kossuth u. 3. Szombati jegyzet Koszorúk Gödöllőn, mint az országban mindenütt, ősszel és tavasszal koszorúzást ünnepségeket rendeznek. Emlékezünk a hősökre, a csatamezőkön elesettekre, a megöltekre és elpusztultakra. Késő őszi, kora tavaszi napokon, amikor többnyire borongás idők járnak, már és még. Hűvös szelek fújdogálnak, a nap csak néha kandikál ki a felhőormok mögül, eső szitál, a megemlékezésre összegyűltek fázósan húzzák össze kabátjukat. A várakozás pillanatai. Lobog a kandeláberek lángja, a hangszórókból gyászzene árad. Katonák vonulnak be a térre, az emlékmű elé, parancsnokaik alig hallható vezényszavaira. Minden csendes, legfeljebb egy-egy pici gyermek hallatja hangját, ö még nem érti a mozdulatlanságot. a komor, magukba merülő arcokat. Meglehet, más évszakban a koszorúzás hangulata is oldottabb volna, de ilyenkor, főleg ősszel, amikor a sírokon a néhány nappal korábbi általános megemlékezés nyomai, leégett gyertyacsonkok, friss Őszi virágok, amikor szomorú időben tisztelgünk, minden mozzanat, a koszorúzás szertartásának megannyi rezdülése mélyebben hatol bensőnkbe, fájdalmasabb érzeteket kelt mindannyiunkban. S míg képviselőink a gyászzene hangjaira lassú léptekkel' viszik koszorúinkat az emlékmű talapzatához, ki-ki elgondolkodik azon, mik és milyenek is vagyunk mi emberek, halandók, a föld legfejlettebb lényei. Most magunkba szállunk, tisztelegve azok emléke előtt, akik nem a természet rendje szerint, hanem emberek által, harcban vesztették el azt, amiről oly könnyedén mondjuk, csak egy van belőle, a kijelentés súlyát teljesen ritkán átérezve: Koszorúk a hősöknek. Nézem- a feszesen menetelő katonákat. Gyerekar- cúak. Néhány .éve még az iskolapadban és a játszótereken élték gondtalan életüket, szülök, tanítók, tanárok óvó figyelmétől övezve. Most egyenruhában, komoly tekintettel vonulnak el azok • emlékműve előtt, akik szintén ilyen fiatalok voltak annak idején, de meg kellett járniuk a szenvedés poklait, mígnem egy végső ütés, szúrás, vágás elvette tőlük azt az egyetlent. Az utolsó koszorú is helyére kerül, odateszik szál virágjukat a legkisebbek, a katonák elvonulnak, a zene utolsó akkordjai belevesznek a légbe, egy-egy főhajtás, ki-ki eltávozik a temetőből. Megyünk a dolgunkra, folytatjuk életünket, az otthon, a munkahely sokszor unalmasnak érzett színterein, •Ilyen az élet. Sok-sok ismétlődés, kevés kiemelkedő esemény, helyzet, találkozás. Ahhoz rengeteg erőfeszítés, tanulás, várakozás, készülődés kell. No meg szerencse, ezer apró tényező véletlenszerű egybeesése. Keveseknek jut osztályrészül. Kiemelkedő szellemi produkciók képviselőinek, világcsúcsokat elérő sportolóknak, a művészet jeleseinek. Nekik is kijár a koszorú, a főhajtás, a többiek tisztelgése, elismerése. Koszorú élőknek és hol taknak. A többiekből kimagasló egyéniségeknek vagy azoknak, akik rendkívüli helyzetbe kerülve, kényszerülve válnak hőssé holtukban. Otrom baság volna föltenni a kétféle koszorú minősítésének kérdését. Hiszen az nem is kérdés. Állítás. De. hogy sohase lehessen kérdéses, azért mindennap le kell győznünk önmagunkat. Kör Pál ISSN OT33—1357 (Gödöllőt Hírlap)
