Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-04 / 259. szám

rrsr Mrc.rtl 1981. NOVEMBER 4., SZERDA m A két nép barátságát erősítik MSZBT-aktivisták kitüntetése A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 64. évfordulója alkalmából kedden kitüntetési ünnepséget tartottak a Barát­ság Házában. Apró Antal, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság elnöke nyújtotta át a magyar és a szovjet nép ba­rátságának elmélyítésében ki­emelkedő munkát végzőknek az állami, valamint a baráti társaság által adományozott kitüntetéseket. Tizenkilencen részesültek a Munka Érdem­rend különböző fokozataiban, 22-en kapták meg az MSZBT aranykoszorús jelvényét, 12 tagcsoport kollektív munkáját aranykoszorús plakett kitün­tetéssel ismerték el. Az ünnepségen jelen volt az MSZBT szovjet testvérszerve­zetének Budapesten tartózko­dó küldöttsége, élén Nyikolaj Danyilinnal, az SZMBT alel- nökével, a Szovjetunió orvos­műszeripari miniszterhelyette­sével. Részt vett Nyikolaj Szilcsenko vezérezredes, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői fő­parancsnokának magyarorszá­gi képviselője, valamint Vla­gyimir Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Felmentés, választás Tegnap ülést tartott az MSZMP budai járási Bizott­sága. A testület, dr. Tóth Al­bert, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének előterjesz­tése alapján — érdemei elis­merése mellet — felmentette járási pártbizottsági ' titkári tisztségéből és járási párt-vég- rehajtóbizottsági, pártbizott­sági tagságából Mógor Bélát, akit más, fontos beosztásba je­löltek. A pártbizottság Szeme - thy Lászlónét, a budai járási pártbizottság politikai munka­társát megválasztotta a járási pártbizottság, valamint párt­végrehajtóbizottság • tagjának és a pártbizottság titkárának. Rendkívüli ülésén' Érd Vá­rosi Tanácsa Mógor Bélát meg­bízta a városi tanácselnöki teendők ellátásával. Fiatel mezőgazdák mondják Egy nemzedékváltás kérdőjelei A hatvanas évek vége, s fő­leg a hetvenes évtized a nem­zedékváltás ideje.volt a mező- gazdaságban. A szakvezetés­ben megnőtt a fiatalok aránya, s ma minden harmadik vezető 30 éven aluli. A kertészetek­ben és a növénytermesztésben az irányítók több mint egyne­gyede még innen van a har­mincon.’ Tudásukra, újszerű látásmódjukra nagyon is szá­mítanak a gazdaságok a terme­lés jobbítását célzó törekvések valóra váltásában. Ám hogyan vélekednek hely­zetükről a legilletékesebbek, a fiatal agrárszakemberek? Va­lóban olyan ideális, irigylésre méltó alapállásból kezdik az életet az egyetemi évek után? A válasz — mint látni fogjuk — korántsem olyan egyértel­mű. Az alaposabb oknyomo­zásra, közérzetvizsgálatra a püspökhatvani Galgavölgye Tsz pályakezdő agrármérnökei­vel való beszélgetésben nyílott lehetőség. Más feltételek Hirtelenjében szűknek bizo­nyul az egyébként tágas eb nökhelyettesi szoba, ahol dr. Angyal Vendelnek, a szövetke­zet termelési elnökhelyettesé­nek invitálására helyet fogla­lunk az ifjú telepvezetőkkel, szakemberekkel. Az elnökhelyettes kesztyűt dob a fiataloknak: — Szívesen fogadjuk a pá­lyakezdőket. Arra sem lehet panasz, hogy nem kapják meg a lehetőséget a zökkenőmentes induláshoz. Akinejc szüksége van rá, szolgálati lakás várja, de nem olyan, mint bennünket annak idején. Az első sikerél­mény számunkra nem az volt, hogy lakást kaptunk, hanem, hogy épségben kihúztuk a bor­jút a tehénből már a második vagy a harmadik napon, ami­kor a gazdaságba kerültünk... A kissé a bezzeg a mi dönk- ben ízű megállapítás is arra utal, merőben más feltételek között startol a ma agrármér­nöke a rögös pályán. Denkinger Géza növényter­mesztési ágazatvezető angyal­földi gyerek létére hamar meg­kedvelte a vidéki életformát. Több mint kétéves vezetői gya­korlattal a háta mögött mond­hat véleményt: — Azt, hogy a gazdaságok­ban szükség van ránk, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 3—4 hely közül választhattunk a diploma megszerzése után. Az én esetemben egy percig sem volt kétséges, hogy Püs- pökhatvanban horgonyzok le. Itt találkoztam már a gyakor­latok során is olyan vezetői szemlélettel, szakmai törekvés­sel, amilyet annak idején el­képzeltem magamnak. Szakmailag érdekes Török István, az acsai állat- tenyésztő telep vezetője gyors fejbólintással jelzi, nagyon is egyetért Az ő története az ügy más oldalait világítja meg. Ta­lán túl korán dobták a mély­vízbe, kettős vezetőváltást kö­vetően került csaknem az egye­tem padjaiból a. telep élére, Olyan időszakban, amikor ott épp a változások korát élték. Cseppet sem csodálható, ha túl nehéznek ítéli a startot, hiszen alig volt módja arra, hogy a legfontosabb vezetői ismerete­ket a gyakorlatban is ellesse, Mégsem csalódott ember. — Nem is lehetek az — ér­vel — hiszen bíznak bennem. Elkoptatott állítás, de itt tar­talom is van mögötte. Szóról szóra igaz, hogy ez a bizalom azt is jelenti, bárkihez, bármi­kor segítségért fordulhatok, ha új ötletem támad, ha akarok valamit. Anélkül, hogy eltúloznánk ezt á figyelmet, gondoskodást, amellyel a galgavölgyi gazda­ság fogadta ifjú mérnökeit, a tárgyilagosság kedvéért meg kell mondani, nem mindenütt találják meg számításaikat a fiatal mezőgazdák. Denkinger Géza elgondolkodtató statiszti­kával szolgál. Száznyolcvan évfolyamtársa közül fele már a második, harmadik munka­helyét próbálgatja, pedig még oly közeliek az egyetemi évek. Patonai Jenő, a szarvasmar­hatelep helyettes vezetője hely­béli, -az egyetem után tért- visz- sza falujába. Nem is titkolja elégedetlenségét: Az egyetem után jött a ka­tonaság, s amikor most, tele tervekkel, energiával nekikez­denék a munkának, úgy érzem, még mindig nem vagyok a lő- vonalban. Egyelőre komolyabb feladataim sincsenek. S ki hi­szi el nekem, azt mondom, 2800 forint egy kezdő agrármérnök fizetése! Iskola és élet Valljuk be, egy legendával ismét kevesebb. A fiatal, ipar­ban dolgozó mérnökök szívesen emlegetik, igaz, hogy a mező- gazdaságban nincs fehér kö­peny, a munkaidő sem nyolc óra, a munkakörülmények is nehezebbek, de hát a kereset! Nos, a valóság más! A gyakor­noki idő eltelte után ugyan a gazdaságok igyekeznek foko­zatosan növelni a fiatalok bé­rét, mégis a jelen levő, felelős­ségteljes, valóban önálló dön­tést ^igénylő beosztásban tény­kedő ifjú vezetők keresete 3800—5000 forint között mozog. Ehhez jön még a prémium, ami természetesen a gazdálkodási eredmépyektől függ! — Ezt a munkát nem lehet csak pénzért csinálni! — vág közbe dr. Angyal Vendel. — A fiatalok gyakran türelmetle­nek. Azt _ mondják, adjatok pénzt, adjatok feladatot. Mi igyekszünk is megadni min- dent, aminek hiányát a saját bőrűnkön éreztük annak ide­jén. Sokszor az a vád ér ben­nünket, túlságosan is dédelget­jük az újoncokat. Ha nem is kapnak meg rögtön mindent, elobb-utóbb megtalálják, ami­re vágynak. Most sok olyan termelésfejlesztést szolgáló vál­lalkozásba fogtunk, ami nél­külük lehetetlen. A 960 férő­helyes tehenészeti" telep indítá­sával összefüggő szakmai fel­adatok éppen Patonai Jenőre várnak, csak megbirkózzon ve­lük! S szinte refrénszerűen tér vissza a panasz, a megállapí­tás: az egyetemi képzés nincs összhangban a gyakorlat kö­vetelményeivel. Bátyi József gépesítési üzem­mérnökre a tehenészeti telep indításában és üzemeltetésé­ben is nagy felelősség hárul. Nem véletlenül fogalmaz ke­ményen : — Amit a főiskolán gyakor­latból itanultunk — édeskevés. Egyetlenegyszer sem 'láttuk működés közben azokat a gé­peket, melyek az állattartó te­lepeken nélkülözhetetlenek, s amelyekkel dolgoznunk kell. Mondjak még többet? Dr. Basa János állattenyész­tési főágazatvezető csak rövid ideje cserélte fel az egyetemi katedrát a mérnöki tennivalók­kal. Az oktatás védelmében, de tárgyilagosan hozzáfűzi: le kel­lene számolniuk a gazdaságok­nak azzal a tévhittel, hogy az egyetemről teljes harci fegy­verzetben pattannak ki az ag­rárszakemberek. Egyre elméle­tibb lesz a képzés — a gyakor­lat kárára. Nincs kiút, esetleg a régi módszer: rövidebb-hosz- szabb gyakorlati idő után kap csak diplomát az ifjú mérnök. Láss, ne csak nézz! — Talán az oktatás hibája az is, hogy csak néznek, de nem látnak a fiatal mezőgazdák. Tény: ma már telepvezetőnek lenni is nehezebb, mint annak idején akár főállattenyésztő­nek. Arra a bizonyos látni tu­dásra pedig, nekünk kell meg­tanítanunk őket — morfondí­roz dr. Basa János. — Nehéz megítélnünk, mikor érett igazán egy fiatal a veze­tésre, s nem könnyíti meg ezt a döntést, hogy úgy érzem, az utánunk jövőkből mintha hiá­nyozna az akarat, az ambíció — véli dr. Angyal Vendel. — Az igazság az, hogy a munka kis százaléka igazán mérnöki feladat, a többi, úgy mondanám, a gazda tennivaló­ja. Épp az a legfőbb dolgunk, hogy ezt a tulajdonosi érzést beléjük plántáljuk, megerősít­sük. Szakmai felkészültség, ráter­mettség, tálcán kapott vagy képességeik birtokában kive­rekedett lehetőségek: a pálya­kezdő életének sarkalatos kér­dései. Ám az utóbbi évek si­kerei amellett szólnak, hogy a fiatal nemzedék képviselői ma már nélkülözhetetlenné váltak. Gáspár Mária A közoktatás távlati fejlesztése Igazodni a változó világhoz A közoktatás fejlesztésének kérdései címmel kétnapos tu­dományos tanácskozás kezdő­dött kedden az MSZMP Buda­pesti Oktatási Igazgatóságán. A Művelődési Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadó­ma és a Magyar Pedagógiai Társaság szervezésében — pe­dagógusok, tudományos kuta­tók és az. oktatásügy irányítá­sában dolgozó szakemberek részvételével — megrendezett eszmecserét Szentágothai Já­nos, az MTA elnöke nyitotta meg. Ezt követően Pozsgay Imre művelődési miniszter tar­tott bevezető előadást. Elöljáróban hangoztatta: a közoktatás távlati fejlesztésé­nek programját a társadalom nyilvánossága előtt, a közvéle­mény javaslatainak figyelem- bevételével kívánja kialakítani a tárca vezetése. A fejlesztési koncepciót tartalmazó doku­mentumtervezetet ez alkalom­mal bocsátják első ízben vitá­ra, s a szakma képviselőinek a tanácskozáson elhangzó ész­revételeit összegezve formáló­dik majd tovább a program, hogy később az illetékes párt­ós kormányzati szervek elé kerülhessen. — A’ fejlesztési koncepció kialakításakor döntő kérdés, hogy az oktatás az egyszeri, gyökeres reform bevezetését, vagy önmaga folyamatos meg­újítását választja — állapítot­ta meg Pozsgay Imre, majd rámutatott: mai iskolarendsze­rünkben is számos kiaknázat­lan lehetőség rejlik, hiszen a jelenlegi keretek sem gátolják, hogy jó diákközösségek alakul­janak ki, fejlődjenek az intéz­ményekben, s munkájukat ki­válóan végző nevelők kerülje­nek az iskolákba; a mai peda­gógiai követelményeknek meg­felelő tantervek és tanköny­vek szolgálják az oktatást. A jelenlegi keretek alkalmat ad­nak továbbá a neveléstudo­mány fejlesztésére, a kísérlete­zésre, az új eredmények beve­zetésére, az iskola és a család kapcsolatának javítására egy­aránt. Mindez azt jelzi, hogy iskolarendszerünk gyökeres felforgatása helyett a ma is működő keretek folyamatos korszerűsítése, s a változó kö­vetelményekhez igazítása a járható út. A tartalmi megújí­tás az elsődleges tehát, ennek függvényében változhatnak csupán a forrnák is — hangsú­lyozta. A távlati fejlesztés elveiről szólva leszögezte: oktatásunk elsődleges feladata, hogy ma­gasabb színvonalon elégítse ki a társadalom egyre növekvő szakember-szükségletét. Ehhez a szakképzés mai túlzott spe­cializáltságát szélesen alapozó és továbbépíthető, a változó munkaköri feladatokhoz köny- nyen alkalmazható szakmai oktatásnak kell felváltania. A következő években — évtize­dékben növekvő feladatok há­rulnak az iskolára a társada­lomban még meglevő egyen­lőtlenségek fokozatos csökken­tésében is. Ez az iskolázási hátrányokat eredményesebben Öreg gépeken, szoros normával Tizenötezer ISS-tengely Az alaptengely a Szovjet­unióból, a nyomtáv- és toló- rúd az NDK-ból érkezik, a forgácsolt alkatrészek koope­rációban, a hegesztettek pedig Mag­lódon készülnek. Így áll össze az Ipari Szerel­vény- és Gépgyár maglódi üze­mének egyetlen terméke, az Ikarus autóbuszok első tenge­lye. öt évvel ezelőtt még egy vasipari vállalaté volt a telep­hely, ám annak dolga egyre rosszabbul ment, sok volt az áru, és áruféleség, kevés a megrendelés. A dolgozóknak jól jött hát, hogy az ISG vet­te át a gyárat. Azóta a válla­lat legkisebb létszámú, de leg­nagyobb termelési értéket elő­állító egységévé fejlődtek. Ma kétszáz ember munkája van az évi 15 ezer darab Ikarus- tengelyben. háromszor nyer­ték el a Vállalat kiváló gyá­ra címet, s ezt az idén negyed- szerre is megpályázták. Gondjaik sokban hasonlíta­nak a megye más gyárainak problémáihoz. Létszámhiány: kevés a szerszámlakatos, a forgácsoló szakember: körülbelül 20—30 dolgozó hiányzik a munkapadok mellől. Pedig Maglódról naponta 2 és félezer ember jár Pestre dol­gozni, és még csak nem is fel­tétlenül jobb körülmények kö­Műszaki átadás után Kavicsot termel a bánya zé, nem is több fizetésért. Do­bos István üzemvezető szerint ennek oka elsősorban az elő­ítélet, talán félnek az egysíkú gyártástól, de— tapasztalták — mindenképpen tartanak az itteni munkafegyelemtől. Évente több embert bocsáta­nak el rendbontás ipiatt, s a helybeliek csak ezt látják, a gyárban történteket kevésbé. Holott a jelenlegi jó kollektí­va kialakulása részben éppen a szigorú, következetes mun­kafegyelemnek köszönhető. Érvényesül ugyanakkor a me­zőgazdaság, a termelőszövet­kezetek elszívó hatása; jellem­ző. hogy ősszel nő, tavasszal csök­ken a létszám. Szinteotartás; többfelől is megközelíthető ez a napjaink­ban bűvös szó. A dolgozók még néhány évvel ezelőtt az életszínvonal csökkenésétől tartottak, ám — a régi egyszá­zalékos bérfejlesztéssel szem­ben — az utóbbi négy évben 40 százalékkal nőtt a munká­sok bére. Nem ilyen rózsás a helyzet az úgynevezett szin- tentartó beruházások ügyében. A gépeknek több mint a fele olyan öreg már, hogy 100 fo­rint eszmei értékkel tartják nyilván. Dolgozni azonban kell — a norma is szoros —, a géppark fejlesztése tehát mindennapos gyári, vállalati téma. Akárcsak a termékbő­vítés. Kockázatos dolog min­dent egy lapra — jelen eset­ben az Ikarus-tengelyre — feltenni, ezért keresik a pénz­ügyi, gazdasági lehetőségeket az új termékfek beállítására. K. T. enyhítő pedagógiai — s nem bürokratikus! — megoldások kidolgozását igényli. A távlati fejlesztés céljaként ma már reálisan megfogalmaz­ható, hogy fokozatosan váljék általánossá a 18 éves 1 korig tartó iskolázás, a középfokú végzettség. A felnőttoktatás pedig a szakmai át- és tovább­képzés egyre elterjedtebb módja lesz, jelentőségét növeli a műveltség gyarapítása, s a felnőttkori pályamódosítások iránti fokozódó igény. — A fejlesztési elképzelések szerves része a közoktatás irá­nyításának korszerűsítése is. »Ennek útja az, hogy a túlsza- bályozó, a pedagógiai munkát is államigazgatási módszerek­kel befolyásoló gyakorlattól megszabadulva erősítsük az iskolák önállóságát. — Az iskola növekvő társa­dalmi szerepét csaik a felada­taink elvégzéséhez szükséges feltételek, eszközök birtokában töltheti be. Ehhez — a távla­tokat tekintve — az oktatási rendszer anyagi feltételeinek nagy mértékű javítására van szükség — állapította meg Pozsgay Imre. Végezetül arról szólt, hogy a hosszú távú fői* lesztési elképzeléseket az iskola mai, mindennapos problémái­nak megoldása mellett, azok­hoz igazodva kell kialakítani, hiszen a jelenleg időszerű fel­adatok — az ötnapos tanítási hétre az áttérés, az általános iskolák hálózatának bővítése, tartalmi munkájuk korszerűsí­tése, s a következő években a középfokú oktatásban tetőző demográfiai hullám — mind­mind halaszthatatlan, össze­hangolt és alapos intézkedé­seket kívánnak az ágazat ve­zetésétől. Az előadást követően a ta­nácskozás résztvevői szekció­üléseken folytatták munkáju­kat. A Kavicsbánya Vállalat kis- kunlacházi új bányájában megtartották az új létesítmény műszaki átadását. A bányát a Szilikátipari Kutató Intézet tervei alapján a Pest megyei ÁÉV generálkivitelezésében építették. A kavicsbányában az NSZK-beli markológéppel és a hazai gyártmányú szállító- szalagokkal, osztályozókkal és egyéb berendezésekkel e hó­napban már üzemszerűen ter­meinek. Az év végéig csaknem hatszázezer köbméter bánya­kavicsot, a jövő évtől pedig nyolcszázezer köbméter mo­sott, tört osztályozott kavi­csot termelnek, illetve szállíta­nak az építőiparnak. A kavics elszállítását a MÁV irányvo­natok indításával segíti. A kép a víztelenítő berendezésnél ké­szült.­TÓT Kongresszusi előkészületek Tegnap Szabó István elnök­letével ülést tartott a Terme­lőszövetkezetek Országos Ta­nácsának Elnöksége. A testü­let megvitatta a területi szö­vetségek küldöttközgyűlései­nek tapasztalatait. A 22 me­zőgazdasági területi szövet­ségnél befejeződtek a mező- gazdasági szövetkezetek 4. kongresszusát előkészítő me­gyei (területi) küldöttválasztó és tisztújító küldöttközgyűlé­sek. Ezeken összegezték azokat a szövetkezeti tapasztalato­kat, amelyek a közös gazda­ságok munkahelyi tanácsko­zásain és küldöttgyűlésein hangzottak el. A területi köz­gyűléseken egyidejűleg meg­választották a mezőgazdasági szövetkezetek decemberben tartandó 4. kongresszusának 500 küldöttét, a 107 TOT-ta- got, valamint a szövetség tes­tületéit és tisztségviselőit., Megmozdultak a paksi turbinák Az első magyar atomerőmű építése újabb fontos mozzana­tához érkezett tegnap: meg­mozdultak a paksi atomerőmű egyes reaktorblokkjának úgy­nevezett szekunder-köri be­rendezései, megtörtént a tur­binák úgynevezett idegen­gőzös indítása. A turbinák melegpróba­üzeméhez szükséges gőzt, az erre a célra épült indító-ka- zánház fejlesztette. (Ez he­lyettesíti most az atomreak­tort.) Negyvennégy bar nyo­mású száraz, telített gőzzel forgatja a villamos generáto­rokat üzemeltető, egyenként 220 megawatt teljesítményű, 2 hatalmas turbinát. A szovjet, csehszlovák és magyar berendezéseket tartal­mazó turbógépcsoport komplex próbája után a szakemberek elemzik a tapasztalatokat, és az esetleg szükséges korrek­ciók, javítások után kerülhet sor jövőre az atomerőmű 440 megawatt teljesítményű első blokkjának üzembe helyezésé­re.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents