Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-28 / 279. szám

1981. NOVEMBER 28., SZOMBAT "xMdmf 5 Márka-üzem, új köntösben Palackozzák az ünnepi italokat SZENTENDREI ^tíHan ft PEST MEGYEI HÍRLAP SZENTENDREI JÁRÁSI ÉS SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIftDÁSft Tiszta vizet a pohárba! Még rendezésre vár illetve szigetelni, s azok karbantartásáról gondos­kodni. Amíg a nyílászárók nincsenek megfelelően tömít- ve, fűtési elégtelenség miatt díjvisszatérítés, iljetve díjmér­séklés nem követelhető. Reméljük, hogy ez az infor­máció sok kétélyt eloszlat, s arra ösztönzi majd a lakástu­lajdonosokat, hogy képviselőik útján rendezik végre viszo­nyukat a Városgazdálkodási Vállalattal. Ez egyébként mindenki számára előnyös és megnyugtató lenne. A lakástulajdonosoknak, meri volna hova menni baj esetén, de a vállalatnak is, mert így rendszeres munkát végezhetne. Kifizetődő volna mindkét fél­nek. 0Ss©s gép Mintázni, s e mintákat va­riációkkal tudja bővíteni a bu­dakalászi Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalat okos, SZTB Jac­quard gépe. Ezek a masinák naponta több mint 20 ezer négyzetméter különféle min­tájú szövetet készítenek. uiiiiMiiiiMiiiiiimiiiiimiiiiiiiimiiiimtiiiniiumiiiiiiriiimiiiniiiuiiimmiiiiiaimmiiMiimunimii!: I CSÜTÖRTÖKÖNKÉNT( 1 jelenik meg ezentúl a j Következő f szám: 1 1981. f I SZEMTAN DREI [ december I ■Tim iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiini uuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiu iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii i iiiiiiiiiiiii unni iiiiiiiiiÍ* % Két könyv Képek és tanulmányik Ezt írtuk augusztus 15-én: Az új esztendő első napjai mindig új remények, ha úgy tetszik, új élet indulópontja. Gágány Tibornak, a Pest me­gyei Pincegazdaság Dunaka­nyar Márka-üzeme vezetőjé­nek viszont az a nap új fel­adatok megismerésének dátu­ma volt. Erre az évre az üzem tervét öt százalékkal meg­emelték ... úgy, hogy közben a teljes rekonstrukcióra is sor került... Az egész üzem plafonja alá álmennyezetet raktak, új gépsort kellett be­állítani, a falakat csempézni, a padlót Typoxszal bevonni... Kívül az új homlokzatot ki­alakítani, s közben teljesíteni a megemelt tervet. De ho­gyan?... Teljes automatika Nos, ez a kérdés izgatott bennünket is: hogyan? Mert­hogy a dolgok jól monnek az üzemben, azt hallottuk. Beszé­lik városszerte. Gágány Tibor arca még nem gondterhelt, inkább mosolyog. — Ezen a héten a megemelt éves tervünket teljesítjük — mondja, meg sem várva kér­déseimet. Mire e sorok megjelennek, az üzem 115 ezer hektoliter üdítőt készített, s közben ... nem hiszek a szememnek. Ez igen — villan az agyamba a nagycsarnokban. — Ez gyár! Tiszta. Modern. A plafonon mutatós álmennyezet, mögé rejtették a bonyolult csőháló­zatot, az elektromos kábelek dzsungelét. Az oldalfalakon ragyognak a csempék. Az egyik gép, a keverő, óránként 160 hektoliter üdítőt készít, a mosó meg naponta 70 ezer pa­lackot tisztít. Ez gyár! Teljes automatika — állapítom meg magamban újra. De mindezt hogyan? S. 0. S. a Balatonról A válasz még mindig késik, mert most arról folyik a szó, hogy a hosszú, forró nyár ugyancsak megnövelte az üdí­tő ital iránti keresletet. Vész­jelzések érkeztek a Balaton déli partjáról: Kevés az üdítő! Az S. O. S. jeleket vették Szentendrén, s a MÁV-val összefogva (a vasút soron kí­vül adott vagonokat) elindí­tották a szállítmányt. Igaz, ez a váratlan többletszállítási igény is elősegítette a terv teljesítését. A Balaton déli parja mentén nem maradt száraz torok a nyári forróság­ban. — De ez már régen volt — mondja az üzem vezetője. — Most nyakunkon a karácsony meg a szilveszter... S ez újabb hasznos plusz­munkát jeleni a gyárnak. Nemcsak üdítőt kell készíte­niük, hanem 43-féle bort, és sokféle pezsgőt palackozni, címkézni, zárókupakkal ellát­ni. • • Örkényi oportó Űj dolog, hogy a megyei termesztésű Örkényi kékfran­kos és az Örkényi oportó most sorszámmal ellátott nyakszala­got kap, amely minőségi jel, szavatolja a palack tartalmát, különleges voltát. Aztán a pezsgők ... mert azt is töb­besszámban kell' említeni, hi­szen 16 fajtát — ebből 7 klasz- szikus — palackoznak. Az utóbbi szintén újdonság itt, a pécsi társvállalattal megkötött., a kölcsönös érdekeket figye­lembe vevő szerződés eredmé­nyeként. A palackokban érlelt pezsgőt Pécs szállítja, a Du­nakanyar Márka-üzem meg adjusztálja és az üzletekbe szállítja. Ügy tűnik, nem lesz baj. Szilveszterkor, az óév temeté­sekor, s az új esztendő szüle­tésekor, innen kikerült pezs­gősüvegek duirognak. A kérdés — átépítés közben megemelt tervet .határidő előtt teljesíteni, S. O. S. jelzést venni és segíteni, mindezt hogyan? — azért még nyitott. Felfelé ívelő vonsl Üzemvezetői iroda. A fala­kon grafikontáblázatok. Mind­egyiken vastag, felfelé tartó vörös vonal. A termelést áb­rázolják. — Nos, mindezt hogyan? — kérdem. — Átépíteni a 20 ezer négyzetméteren fekvő üzemet, közben tervet teljesíteni? — Természetesen a dolgo­zóknak köszönhetően — mondja Gágány Tibor. — Megértettük dolgozóinkkal, hogy nemcsak a gyártásnak, hanem nekik is jobb körülmé­nyeket teremtünk ... S a munkások értettek a szóból, nem csalatkoztak. Nemcsak javultak a rtiunkakö- rülmények, hanem szeptem­berben elkészült az új szociá­lis épület is. Öltözők, zuha­nyozók, ebédlő, orvosi rende­lő ... Bármelyik szentendrei gyár megirigyelhetné ... Tüdőszűrés Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a tüdőszűrés december 17-ig tart, s helye: Bükkös-part 36. A tüdőszűrésre szombat ki­vételével, naponta reggel 8 és 12, .valamint/13 és 16 óra kö­zött kerül sor. . Az egészség- ügyi szervek munkáját nagy­mértékben elősegítik, ha min­denki az idézésen feltüntetett napon és időpontban megy el. Otóber 3-i számunkban, Tűz­vészéi yes üzem telefon nélkül? című írásunkban szóvá tettük, hogy a Pomázi Faipari Szö­vetkezet telefonjai augusztus 13. óta nem működnek. Meg­említettük azt is, hogy az üzem funkciójából eredően tűzveszé­lyes. Nos, cikkünk nem ma­radt pusztába kiáltott szó. Az alábbi levelet kaptuk a Buda- pest-vidéki Postaigazgatóság­tól: A cikkben foglaltakat ki­vizsgáltuk. A távbeszélő-állo­Szalay László városi tanács­tag, nem alaptalanul azt java­solta a legutóbbi tanácsülésen a műszaki osztálynak: része­sítse szigorú figyelmeztetés­ben, majd bírságolja meg a vá­ros útjait megbontó azon vál­lalatokat. amelyek a bontás után elmulasztják a szakszerű rendbehozatalt. Valóban tűrhetetlen álla­pot, hogy útfelbontás után a helyreállítás késik, vagy csak tessék-lássék módon tesznek eleget kötelezettségüknek a vállalatok. Az ilyen hanyagság zavarja a biztonságos közle­kedést, rontja a város esztéti­kai képét. Érthető: a tanácstag javaslatát mindenki indokolt­Az időjárás ugyan még sze­szélyes, de kétségtelen, elkél már a jól fűtött lakás. Az is vitathatatlan, hogy az utób­bi időben sok szó érte a Vá­rosgazdálkodási Vállalatot, a fűtőmű üzemeltetőjét, néha jo­gosan, olykor jogtalanul. Ügy tűnik sok még a félreértés, a rendeletek, az intézkedések helytelen értelmezése. Éppen ezért felkerestük Németh Jó­zsefet, a Városgazdálkodási Vállalat igazgatóját, hogy együtt öntsünk tiszta vizet a pohárba. A beszélgetésből kiderült:- sokan azt hiszik, hogy a vál­lalat köteles minden lakásban karbantartani a fűtőberende­zéseket. Ez pedig tévedés. Az OTP, valamint a tanácsi érté- kesítésű lakások esetén, tehát a magántulajdonban levőknél a vállalat a távvezetéket, s a házakban levő hőköz­pontot köteles karbantar­tani, javítani. Ugyanis a többi szerelvény — beleértve a radiátorokat, s az azokat a hőközponttal össze­kötő vezetékeket is — a lakók tulajdona. Ebből viszont az következik, hogy azok karban- tatása, javítása a tulajdonos feladata. — Mi már — mondja az igazgató — többször jeleztük az OTP-lakások közös képvi­selőjének, valamint a lakás- szövetkezetek vezetőségeinek is, hogy vállalnánk ezekben a laká­sokban is a karbantartást, a javítást, amennyiben a munkánkra szerződést kötnek velünk. Gondolom, az érthető mindenki számára, hogy egy vállalat az esetleges, a találom­ra való igények kielégítésére nem hozhat létre egy újabb részleget. Ha viszonyunkat a lakás tulajdonosaival szerző­dés szabályozná, akkor rend­szeressé lehetne tenni a mun­kát. * Ha már itt tartunk, szót kell ejteni a távhóellátásról szóló módosított tanácsrende­let egyik lényeges pontjáról is, amely viszont a lakástulaj­donosok kötelességéről szól: a lakás tulajdonosa, bérlője kö­teles a nyílászárókat tömíteni, más némaságát kábelhiba okozta. A kábelt és az alépít­ményhálózatot oly mértékben megrongálták, hogy annak ki­javítása számottevő építési munkát igényelt. A kábel ki­javítása szeptember 29-én meg­történt, azóta a távbeszél ő- állomás megfelelően műkö­dik ... Egy feladatunk maradt: meg- köszönnd a posta gyors intéz­kedését, amelyet ezúttal meg­teszünk. nak, jogosnak tartotta. És ahogy ez a város közéletében már megszokott, o válaszra sem kellett sokáig várni. A városi tanács műszaki osz­tálya tájékoztatta Szalay Lász­lót. hogy a városi útfelbontá­sok két csoportra oszthatók: a bejelentett, szabályosakra, il­letve, az engedély nélküli tör­ténőkre. Az előbbi esetben kisebb a gond, mint az utóbbinál. A szabályos engedéllyel rendel­kezők így például a .Városgaz­dálkodási Vállalat, az Elektro­mos Művek, a Posta, a Víz­művek munkálatai könnyen ellenőrizhetők, s mulasztás esetén azonnal kötelezhetők a Tudjátok-e, merre van Szent­endre? A város író-szülötte, Jakov Ignyatovics tette fel száz esztendeje ezt a kérdést. Felvetésére választ is adott, majd összegezve így fejezte be elmélkedését: Gyönyörű táj, gazdagság, jó bor, pompás víz. Akarsz ennél többet? Csakugyan, akarhatunk-e ennél többet? Századnyi idő alatt több tengerre való víz le­folyt a Dunán, a szőlőt elvitte a filoxéra, de a város megma­radt. gyarapodott, macskakö­ves utcáiról naponta ezrek cso­dálják házait, színeit, város- magvának újjászületését. Nos, akinek mindez magától értető­dő, az majdhogynem elsiklik a könyvesboltok kirakatában látható új kötet, Tahin Gyula fotóalbuma mellett. A Vujicsics D. Sztoján mondataival beve­zetett album nyolcvanhat fény­képpel mutatja be a várost. Amolyan kedvcsináló, érték­felfedeztető. Háztetők és orom­zatok, homlokzatok és lépcsők, látképek és sírkövek, kapuki­lincsek és múzeumok láthatók a fotókon. Ritmusuk, a képek egyértelműsége közel hozza egymáshoz őket. Nem művész- kedők ezek a fekete-fehér al­kotások; a művészet és a mű­helyreállításra. .Noha ezen a területen is sok a nehézség, mert a vállalatok többségének nincs meg a helyreállításhoz szükséges eszköze, anyaga. Ezért kénytelenek kivitelezők­nél megrendelni a munkát. Ezért gyakran nagyon elhúzó­dik a7 helyreállítás. Sokkal nagyobb gondot okoz­nak az illegális bontók, mert. ezekben az esetekben sokszor megoldhatatlan feladatot je­lent a bontó személy vagy vállalat felderítése. A műszaki osztály éppen ezért a jövőben burkolatbon­tásra csak akkor ad engedélyt, ha a bontási kérelemhez mel­lékelik a helyreállításhoz szük­séges megrendelést is. A ta­nács meghatározza majd a helyreállítás időpontját is, va­lamint közli, hogy mulasztás esetén bírságolnak. vészek városában amúgy sem lehetne bármit is öncélúan megközelíteni. Különösen az emberkéz alkotta látványos­ságokat. Nemcsak a hagyo­mány őrzése ez az album, ha­nem a megújulás, az értékek bemutatása is. A Ferenczy Mú­zeum, a Kovács Margit gyűj­temény, a Szentendrei Képtár, a Barcsay-ház mind-mind a kortársak, az utókor hálás gondoskodása, megbecsülése. S hogy az idő mégis halad, Szent­endrén évről évre újjáalakul egy-egy szeletnyi valóság. A Marx. tér épületegyüttese ép­pen az idén változott a Kmetty-: házzal és a Műhely Galériá­val. Bármikor is új albumot adnak közre Szentendréről, a múló idővel a könyvkiadás so­ha nem tud lépést tartani. Bár Tahin Gyula optikája szinte' mindent feltérképez, mégsem' a látvány oldalára helyezi a hangsúlyt. Aki nemcsak á jelennel akar ismerkedni, hanem a forrásel­méleteket is kutatja, annak, szintén egy frissen megjelent ’ könyvet ajánlhatunk: a Szent­endre története írásos emlé-. kekben című 'kiadványt, amely a Pest megyei múzeumi füze­tek XIII. köteteként látott napvilágot. A sorozatot Ikvai Nándor szerkeszti, a kötet anyagát-írta és a dokumentu­mokat válogatta Dóka -Klára. A szerkesztő megítélése sze­rint a kiadvány a várostörté­neti állandó kiállítás helyett nyújt alapvető1 tájékoztatást; összegzi a város magyar kö-. zépkorának főbb momentu­mait; elemzi a szerb telepesek és helyben maradottak város­építő szerepét; rávilágít a magyar—szerb—német nvelvű, együttélés kérdéseire; a külön­böző korszakok társadalmi,' aazdasági mozgásaira, A kö'et monografikus igénnyel készült. M. Zs. Az oldalt írta: Karácsonyi István Fotó: Bozsán Péter Múltat idéző Már több mint'fél órája azon töprengek, ugyan, miért érzem itt olyan jól magam? Nem eszem. Nem iszom. Csupán a kávém kavargatom. És mégis. Ugyan miért? Tekintetemet újra. meg újra végigjára­tom a berendezésen. Egy­szerű, magyaros asztalok, padok. A sarokban rokka. Hajdanvolt idők emléke. A falon tálas, piros paprika­füzér. Ügylehet, édes­nemes. Arrébb kolomp, ka­rikás. A fiatalasszony, Szűcs Dánielné vendéglős, de a férje is, már minden üzleti titkukat 1 felfedték előttem. De — tudom — nem ez jó érzésem oka. Akkor ugyan, mi? A tiszta konyhában ütött szíven valami. Talán kine­vetnek, de leírom: a csiga­tészta. Ilyen apró, arany- lóan sárgálló, szabályos méretűt csak édesanyámnál láttam. Az ö drága keze alól került ki ilyen. A fiatal Szűcs Dániel megérethetett valamit, mert megszólalt: — Ezt a nagymama ké­szíti ... Hangját a szeretet mele­gíti. a tisztelet színezi, s közben megsimogatja a vá­szonzacskót (ilyent sem le­het ma már sokat látni), amelyben a tészta ide ér­kezett. Az ország másik csücskéből A He.tdú-Bihar menyei Komáéiból. Étteremrész. A padok háziszőttessel letakarva. Ugyanolyan a falakon is. Nem ipari termék. Kézi­munka. Régesrégi szövőszé­ken szőhettek... — A nagymama szőtte nekünk — magyarázza az unoka. — Neki még van szövőszéke ... nyolcvan- éves, jó egészségnek ör­vend ... A Híd csárda Tahitótfa- lun november 7-én nyitott, s azóta már visszatérő ven­dégei is vannak. Vissza­húzza ide őket az étel s a hangulat. A csárda a Duna innenső partján, bázisa a szigeti oldalon van. Ott a szülők termelik meg a kond.érba valót, a csirkét, a zöldsé­get, a fűszereket. A ven­dég mindig friss ételt kap. A konyhafőnök Szűcs Dá­niel testvére. A csárda hangulata? ... hm ... azt hiszem, már ka- piskálom. Igazi, Hajdú-Bi- har megyéi alföldi csár­da... (Ugyan ki emlékszik ma már azokra?) Itt a képzelet hamar el­ragadja az embert... szin­te várom a szegénylegényt ■a vállára tekert karikással, szemére hozott pörge ka­lappal, fokossal a kezé­ben ... de nem ö lép be, hanem egy házaspár. Autó­jukat a csárda elé kötötték. Ismerősek lehetnek itt, új­házi tyúklevest kérnek. Csigatésztával, természete­sen. Egy biztos: kellett ide ez a csárda! Enyhíti már most is a vendéglátási gondokat.. Hát még majd i szezon­ban ... S talán a Vöröskö Éttermet is versenyre kényszeríti. Ami nem is lenne baj. Hasznát, mi, vendégek, látnánk. Cikkünk nyomán A posta gyors intézkedésé Végre szóvá tették Ezentúl bírságolnak is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents