Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-24 / 275. szám

TALÁLKOZÓ DUNAKESZIN Egy kéz a magasba kúszik K1ÁLLÍTÓTERMEKBÓL Szentendrei körséta Csönd lett. Olyan csönd, amelyben kínos megszólalni, amikor az ember a legritkáb­ban ismer rá saját hangjára. Az erőteljesnek, határozottnak induló szó sokszor halkra si­kerül, távolról jövőnek. Leg­inkább ilyenkor ijedünk meg a saját hangunktól. Író-olvasó találkozón va­gyunk, Dunakeszin, a 201-es számú Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet könyvtárában. Aki a csönd „megtörését” várja: Zalán Tibor — mint az már a Madárúton címmel közreadott antológiából is kitűnt —, a mai huszonéves költőnemze­dék egyik legtehetségesebb képviselője. S akik a csönd megtörésére készülődnek: ti­zenhat-tizenhét éves fiúk, leen­dő szakmunkások. Csöndtörők Nem irigylem őket. Zalán Tiborról még soha sem hallot­tak, s az a fél óra, amelyben a költő rövid önvallomása, né­hány verse elhangzott, bizony kevés arra, hogy kérdések szü­lője, bábája legyen. Kevés, hiszen Zalán Tibor lírája nemcsak nyitottságot, de felkészültséget is feltételez. E nélkül, egyszeri hallásra ne­héz felfogni, mit jelent: „sza­bad versben is fogoly a sza­vad”, s miért „a véresre vert eperfá^”. Ahhoz, hogy düh szo­rítsa össze a szívet vagy az öklöt, ahhoz talán többször is el kellene olvasni a Kihűlt tá­rogatók című versét. Gondo­lom, hasonlók motozhatnak a fiúk, a szaktanár és a könyv­táros agyában is. A csöndben, a várakozás pillanatában egy kéz tétován a magasba kúszik. A harmadi­kos Pető József megszólal: — Mikor és miért ír verse­ket? — hangzik el az első kér­dés. A többiek mocorgással fe­jezik ki hálájukat. Az író és olvasó találkozók visszatérő kérdését követő vá­lasz után már újabb jelentke­zők akadnak. Somogyi József gyakorlatias érzékkel tudakol­ja: kifizetődő-e a versírás? Aztán ismét Pető Jóska vál­lalkozik szólásra, négyszer is kérdez. — Hivatásos fölszólaló? — súgom, tréfának szánva, az igazgatóhelyettesnek. Mértékadó a válasz: — Nem, Jóska okos fiú. Ér­deklődő. Az a baj, hogy a töb­biek kicsit gátlásosak, félén­kek ... Csak gátlás? Zalán Tibor, aki maga is szakmunkástanulókat oktat, így szól: — A beszélgetés mindig ar­ra kanyarodik, amerre akar­juk. Ha nincs kérdés, hagyjuk abba. Abbahagyják. A mozdulatok felszabadulttá válnak, elnéző mosolyok, kimondatlan gondo­latokat tükröző arcok — mind­két oldalról. A fiúk kitódul­nak a könyvtárból. Utánuk eredek. Szeretném megtudni, mi okozta a csöndet. Talán nem jutott eszükbe semmi? — Hát — válaszolja Mago- sik Péter —, én kérdeztem volna, csak tudja ... Például azt, nem nehéz-e most, a hu­szadik század vége felé ver­set írni. — Ez nem is rossz — jegy­zem meg. — Miért nem emel­ted föl a kezed? — Nem vagyok túlzottan be­szédes — feleli a harmadikos fiú. S a többiek? Pintér Miklós, Fölhősy Zoltán, Bóna Dániel és Varga Miklós? Nevetve ütik el a faggatózást. Kérdez­tek volna, csak... Csak...? Visszatérek a könyvtárba, hogy megnyugtas­sam magam. Talán nem is volt olyan rossz ez a találkozó... Vagy mégsincs sok értelme az ilyen összejöveteleknek? — Mindig abban reményke­dem — magyarázza Zalán Ti­bor —, hogy egy-egy beszél­getés után legalább két-három olyan résztvevő akad, akiknek valamit tudtam adni. Legalább annyit, hogy elolvassák majd a verseimet, vagy néha-néha olvasnak majd verseket. Nagy Kálmánná igazgatóhe­lyettes arcán némi kétkedés látszik. — Háromszázhatvanan jár­ÖSSZERAKHATÓK Művészeti játékok A művészeti összerakó já­ték régóta ismert és közked­velt szórakozása gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Fej­leszti a logikai készséget, bő­víti a látáskultúrát, az isme­reteket, társaságban és egye­dül is kellemes, hasznos idő­töltés. A Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata népszerű ösz- szerakó játékai közül tízféle, egyenként 240 darabból álló sorozatot 125 forint helyett 80 forintos áron hozott forgalom­ba a közelgő decemberi ünne­pek előtt. Az ismeretterjesz­tést szolgáló játékok között a magyar képzőművészetet Than Mór, Wagner Sándor, Pekéry István, Ferenczy Noémi alko­tásai képviselik, a külföldi mű­vészek közül idős Pieter Brue­ghel neve szerepel a címlis­tán. A játékokat a kiadóválla­lat budapesti (V., Deák Fe­renc tér 6.) képesboltjában árusítják. November végétől árusítják országszerte a TRIÁL játék­boltjaiban a 480 darabból ál­ló Budapest-látkép, Látkép az Erzsébet-híddal, valamint Bu­dapest, Városliget—Vajdahu- nyad vára című várostörté­neti érdekességeket tartalmazó játékokat, a 480 darabos mű­vészeti játékok között Kiss Bálint: Dobó Katica című al­kotása szerepel, a 980 darab­ból álló művészeti összerakó játékok egyike pedig Konsz- tantinosz Bolinachi: A lissai tengeri ütközet című műve. A 480 darabból álló sorozatok irányára 150, a 960 darabos já­tékoké pedig 260 forint. Hétvége. Amint azt ki-kt tapasztalhatta — meg a kü­lönféle híradásokból is meg­tudhatta —, melegfront érte el hazánkat, és olybá tűnt, hogy ez a meteorológiai álla­potváltozás a televíziós látni­valókon is megmutatkozott: mintha az átlagosnál valami­vel kedvderítőbb programok jelentkeztek volna. Például a szombat kora esti Parabola. Ez a régóta ked­velt és népszerű sorozat ez­úttal arról győzhette meg vál­tig népes nézőtáborát, hogy még egy játékcserélösdi — mármint a Marczibányi téren működő művelődési központ­ban meghonosított kiskorú adok-veszek —, kapcsán is mily csalafinta ügyességgel lehet megidézni azt a jaj, de veszedelmesen bonyolult vi­lágpolitikát. Aprócska ratatá- zó emitt, óriás és valóságos rakétaszivar amott — és a poénokkal jól megtraktált né­ző pontosan úgy fancsalodha- tott el, amint azt a jeles vál­lalkozás gazdái remélhették. Következett aztán a zenés divatkalauz, a Módi ’81, és ez is úgy jött, hogy a gloknik meg a zsabók- látványával egyetemben a tudni érdemes dolgok egy kis csokrát is ma­gával hozta. Hogy mást ne mondjunk, e boltba indulásra serkentő magazinban még a história tudománya is helyet kapott, amikor dr. Hanált Pé­ter történésztől, a divat fo­nák hozzánk — mondja —, s a gyerekek húsz százaléka csak szótagolva tud olvasni... Értékek keresése — Mit tegyünk azért, hogy a fiúk megszeressék a verse­ket? — teszi fel a kérdést szinte önmagának Kovács Zsu­zsa könyvtáros. — Mi már an­nak is örSTunk, ha egyáltalán Rejtőt olvasnak. Csak néhány kivétel akad. Néhány olyan gyerek, akinél — mondjuk — Thomas Mann megszeretteté­séig is eljutunk. S hol vannak még a versek! Pedig hát lett volna és len­ne mit „kiérezni” Zalán Tibor lírájából a kék köpenybe bújt fiúknak. Különösen most, „a szavak devalválódásának ide­jén”, amikor „a költő értéke­ket keres és hozzájuk mérté­keket állít” — ahogyan azt Zalán Tibor első és egyetlen kötetében, az 1980-ban megje­lent Földfogyatkozásban 'ol­vashatjuk. Koffán Éva A HÉTEN Filmbemutatók A zsarnok szíve, avagy Boc­caccio Magyarországon — szí­nes magyar film, rendezte: Jancsó Miklós. Főszereplők: Gállfy László, Teresa Ann-Sa- voy, Ninetto Davoli és Mada­ras József. A XV. századi magyar főúri család ifjú tagja hazatér Itá­liából. Hamarosan azt kell ta­pasztalnia, hogy az udvarban rejtélyes dolgok történnek, tit­kok veszik körül... Mindenki és senki. Színes, feliratos bolgár film. Rendez­te: Krikor Azarjan. Főszerep-i lök: Velko Kanev és Georgi Novakov. Egy kis bolgár falu életének megszokott rendjét példátlan esemény dúlja fel. Megöltek egy falubelit, s minden jel ar­ra mutat, hogy rablógyilkos­ság történt. A 3. számú ürbázis — színes, feliratos tudományos-fantasz­tikus angol film. Rendezte: Stanley Donén. Főszereplők: Kirk Douglas és Farrah Faw­cett Majors. A távoli űrállomáson élő tu­dós házaspár életét megzavar­ja a földről érkezett James ka­pitány és titokzatos robotja; mindketten beleszeretnek a gyönyörű Alexába. f Jövő március végéig lát­f, ható a Szentendrei Képtár ^ új összeállítása, mely a szentendrei művészet régi £ mestereit és új alkotóit mu­g tatja be. A szentendrei művészet je­lentősége abban áll, hogy egyenletességében és árnyalt­ságában vívta ki az európai rangot, több nemzedék és számtalan stílus keretében. Ez a szentendrei iskola ereje és karaktere. Mindez hiánytala­nul mutatkozik be a most ki­állított anyagban. Jól érződik az a folyamatosság, mely Barcsay Jenő, Balogh László, Ilosvai Varga István, Kántor Andor, Míháltz Pál. Amos Imre, Anna Margit, Korniss Dezső és Deim Pál törekvé­seit egyezteti. Vannak érté­kek, melyek most már klasszi- cizálódnak. Ezek sorába tartozik Gráber Margit, Paizs Gobel, Czimra Gyula, Perlrott Csaba Vilmos, Vajda Lajos és Pirk János. Erős a konstruktív irányzat, melyet Baska József. Csík Ist­ván, Hajdú László és Kocsis Imre épít töretlenül képekkel, szobrokkal, faliszőnyegekkel. A realista iránynak inkább hagyományai vannak, mint új értékei, s ebben Göllner Mik­lós, Diener Dénes Rudolf, Ónodi Béla jeleskedik. A régi szentendrei mesterek révén kialakult egy magas művészi mérce, mely nyugtalanítja és még jobb művek alkotására serkenti a festőket. Ferenczy Károly, Hincz Gyula, Kondor Béla teljesítménye új szépsé­gek teremtésére kötelez min­den szentendrei festőt, grafi­kust és szobrászt. Ez a szigo­rúság serkenti, alapozza Asz- szonyi Tamás, Ligeti Ervin, Csíkszentmihályi Róbert ér­meit, Jávor Piroska tűzzo­máncait. Ettől az általánossá váló szellemi magatartástól lesz jellemzővé és fejlődőké­pessé, új hajtásokat növelővé a szentendrei művészet. Luko- viczki Endre is szerepel e kol­lektív tárlaton gépi szerkezetet felvonultató művével. A gra­fikusművésznek máskülön­ben önálló kiállítása nyílt át- ellenben a Szentendrei Műhely Galériában. Szentendrén a Pest megyei Művelődési Központban Péli Ildikó képkiállítása nyílt meg, egyéni fantázia jellemzi alko­tásait. Művei közül elsősorban A kurtizán álma, a Tűzmadár, francia és olasz városképei emlékezetesek. A könyvtárban Kaján Tibor irónikus karika­túrái láthatók, a rajz kellemes eleganciájának küllemével. Felavatták Beck ö. Fülöp re­TV-FIGYELŐ galmát tudakolták. így lehet és kell is egy efféle, köny- nyedebb jellegű vállalkozást jó szerkesztői ízléssel tartalmas­sá tenni — vélhette az elége­dett előfizető, amikor egye­bek között a századforduló tá­ján és az után öntudatosodó nők általános szerepváltozá­sáról hallott okos és közért­hető szavakat. Tehát mindar­ról értesült, ami a szoknyák megkurtulásával, a kalapcso­dák eltűntével együtt járt: dédanyáink így is jelezték, hogy gyermekpesztrákból, konyhatündérekből önállóan gondolkodó dolgozó nők let­tek. Ami a Szombat esti film­koktél újra meg újra előtűnő mozgó címét illeti, az többed- szerre látva még inkább elbor- zaszt torzképi és nem karika- turisztikus esetlenségével (itt is szóltunk már ellene, de úgy látszik, teljességgel hiába), ám ami a mixelő bárnő két kotyvasztása között tovaper- gett, arra sincs jogunk le- gyinteni. Humor Harold? Klasszikus ómozi-figura, nem hiába játsz- szák képtelenebbnél képtele­nebb kalandjait világszerte. (Ez a most melléje illesztett magyar szöveg azonban lehetne szellemesebb is, ha már oly izzadságos igyekezettel kala­pálták ki rímeit.) Menő Manó? A lehető leg­rövidebben szólva: két mocca­násában és három röhécselé- sében is több humor van, mint abban a föntebb fölpa­naszolt bárnős főcímben­Derrick? Ha nem is a ked­ves és joviális Maigret sze­mélye köré font sorozat szintjét idézik, azért ezek az epizódok — így a most látott A tébai dal — is a krimiké­szítés professzionista tudásá­ról tanúskodnak. Horst Trap­pért, mint felügyelő, azzal a nagy békaszemével a legár­tatlanabbnak tetsző gyilkosok veséjébe is belelát. Szombat éjjel elkezdődött a világhíres James Jones-re- gény, a Most és mindörökké tv-változatának vetítése. Elő­re csak annyit: katartikus története és kiváló színészi alakításai miatt, nagy élmény­nek ígérkezik. Vasárnap. Még szebb idő, de kevesebb nézőmarasztaló műsor. Különösebb észrevé­tel: a Hét dicsérni való gyor­sasággal behozta Bonnt, mind­emellett a lakossági észrevé­telekre is tiszteletre méltó ko­molysággal — a szétpusztított liftrácsok dolgában az esti híradósok fürgeségével —, rea­gált. Bárha Ráday Mihály képes-hangos fölszólamlása célt is érne... Akácz László Kmetty János: Nasybányai részlet mek Katona József-szobrát a művelődési központ épülete előtt. A művet az alkotó lá­nya, Beck Judit festőművész ajándékozta a városnak. Hónapok teltek el Kmetty János múzeumának felavatása óta. „Bölcs ember és nagy mű­vész emlékét köszöntjük” — mondta róla Németh Lajos, s a kiállítás látogatottsága hite­lesíti az összegezést. Ha nem is azonnal, Kmettynek meg­született az utókora, kismeste- ri alapossággal festett képei révén. Ez a kismesteri szó- használat nem lekicsinylő, sokkal inkább annak az esz­tétikai elvnek az érvényesíté­se, amely ars poeticája, művé­szi gyakorlata volt. Kmetty soha nem akart „legjobb” ké­pet festeni, csak jót, hiányok nélküli, végérvényesen jó mű­vet. Ennek köszönheti egyen­letes életművét, amely teljes­ségében ritkán látható. Csak helyeselhetjük az itt is érvé­nyesülő múzeumi gyakorlatot: a törzsanyag állandósítása mellett ugyanis a tárlat egyes képeit, lapjait cserélik, hogy a többször idelátogatót is új meglepetések fogadják. Losonci Miklós LEMEZTÉKA Klemperer Budapesten MONDJÁK, Klemperer ke­veset törődött a közönség lel­kesedésével. Amint megjelent a dobogón, rögvest a zenekar­ra vetette a szemét és számá­ra már csak a muzsika volt fontos. Így emlékeznek erre a fővárosi koncertlátogatók is, hiszen Otto Klemperer 1947- től 1950-ig Budapesten élt. „Három nagy zenekar, két nagy operaszínház állott ren­delkezésemre. Rendkívül ter­mékeny időszak volt. A szép magyar énekhangok és a ki­váló zenekarok felizgatták muzsikus-fantáziámat, így még az sem zavart, hogy nem tu­dok magyarul” — írta ná­lunk 1963-ban közzétett Em­lékeim című könyvében. Nos, a Hungaroton jóvoltából, egy most útjára induló sorozatból zenetörténeti események ré­szesei lehetünk: megismerhet­jük az akkori magyar zenei életet, nemkülönben a világ­hírű dirigenst, Otto Klempe- rert. Ebből a korszakából alig tudunk eredeti lemezfelvéte­léről. A későbbiek, a nagy összegezések, a nagy nevű londoni Philharmónia Zene­karral készültek. A lakkleme­zen őrzött budapesti rádió- és operaelődójrok szinte ezek előzményei. Nemcsak a felfo­gás, és a tempók okán, ha­nem az érettség, a zenekari hangzás miatt is. A budapesti évek Klemperer számára a világégés utáni nyugalmat, erőgyűjtést, bizakodást jelen­tették. A londoni esztendők a betetőzést. A Hungaroton vállalkozásá­nak első lemezén a nagy Bach Magnificatja és az Ötö­dik brandenburgi verseny ka­pott helyet. A felvételeket 1950-ben rögzítették és 1971- ben kerültek elő. A két le­mezoldalon meglepő az a nyu­godt, biztonságos, fölényes ze­nekarkezelés, amivel Klempe­rer meghódította kortársait. A tárgyilagosság volt mindig is az erőssége, mintegy annak a túláradó érzelemgazdagságnak a megtagadásaként, ami pá- lyárakerülésekor volt divatos- Nem megvetendő a társak névsora sem: az első lemez­oldalon Báthy Anna, Sándor Judit, Tiszay Magda, Somogy- vári Lajos, Littasy György és az ereje teljében lévő Buda­pesti Kórus működik közre. Az Ötödik brandenburgiban a karmester Fischer Annie ked­véért zongorát állított a csembaló helyére. A fuvola- és a hegedűszólamot Szebenyi | János és Ney Tibor játszotta, a rádiózenekar társaságában. Erről a felvételről is el lehet mondani, hogy változhatnak a* idők, az előadói felfogások, az igazi nagy produkciók so­ha nem csak a lemezmúzeu­mok tárát gyarapítják. A mindenkori jelenkorhoz szól­nak. A SOROZAT második da­rabja a Magyar Állami Ope­raház 1949. április 11-i elő­adásán készült. A műsoron ekkor Wagner-opera, A nürn­bergi mesterdalnokok szere­pelt. A korabeli kritikák sze­rint Klemperer budapesti éveinek a csúcsát jelentette a Mesterdalnokok bemutatá­sa. A részletekből is felvillan­nak az előadás nagy jelenetei, azok az emelkedett pillanatok, amelyek kitörölhetetlen nyo­mot hagynak a hallgató emlé­kezetében- Olyan közreműkö­dőkkel, mint Losonczy György, Székely Mihály, Maleczky Oszkár, Joviczky József, Osváth Júlia, Sár- dy János. Egy nagy kiug­rás is az előadássorozat érde­kessége: Simándy József Stolzingi Walterként ekkor debütált Wagner-énekesként. A sorozat további darabjai­nak közreadása előtt a Hun­garoton egy EMI-től átvett Klemperer-felvétellel is meg­örvendeztette a lemezbaráto­kat. Bach h-moll miséjének a közreadásán az Üj _ Philhar­mónia Zenekar, a tíBC-körus, Agnes Giebel, Janet Baker, Nicolai Gedda, Hermann Prey, Franz Grass működött közre, 1967—68 fordulóján. Klempe­rer szerint „Bach h-moll mi­séje a legnagyobb és legegyé- dülállóbb zene, anjit valaha írtak.” A felvétel német ala­possággal és szigorúsággal készült, szinte gyöngyözően kimosva a hangokat a hang­szerekből, és az emberi tor­kokból. A FELVÉTEL olyan • zenei mélységeket tár fel hat le­mezoldalon, hogy szinte kétel­kedünk: lemezjátszóból szó­lalnak meg a hangok. A felvé­tel készítésekor Klemperer már fáradt volt, szinte csodának tűnt, hogy betegségektől meg­gyötört teste fölött uralkodni tudott. Ezért is fogadjuk el minden lemezét a zene kor­szerű értelmezéseként, mert a mindenek fölött diadalmasko­dó ember, legőszintébb meg­nyilvánulásait mutatják fel. M. Zc.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents