Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-22 / 274. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1981. NOVEMBER 22., VASÁRNAP

Vmaköszönésre is kevés

T7~ evesen jöttek el, látja. Hiájf\_ ba is szépitgetjük a dolgot: kilencvenböl alig harminc, ez bizony édeskevés. Pláne, ha az ember tudja, mi gonddal kell naponta újra megküzde- nünk! Az igazság az, hogy az egészségügy a városban ötvenéves késésben van, és ezt nemcsak a betegek érzik, nekünk orvosoknak is ettől fáj a fejünk. Mit nem adnék, ha időmből betegenként nem három és fél percre futná, mert megmértem stopperral, ma egy betegre ennyi jut, a visszaköszönésre is épphogy elég. Vagy ha nem olyanok lennénk, mint az a futó, akinek ahhoz, hogy a rajthoz állhasson, magának kell kitakarítania a stadiont...

Mindez, persze, a betegre nem tartozik, de az nem haszontalan, ha mi, akik a legjobb ismerői vagyunk a helyzetnek, időnként szólunk róla. Mint ahogy beszélünk is naponta, igaz, jobbára mindig ugyanazokat mondogatva. Csak amikor tényleg szólni kéne és nem csupán szólni, de tenni is, akkor akad vállalkozó kevés.

Mert ha nem Így volna, akkor nem lenne gondunk. Hogy mi módon tanuljanak tovább a kezdő szakemberek, ki segítse a nyelvtanulást és házhoz hozzák-e az ételt a rendelőbe? Nem vitatom, ez is megbeszélni való, de vallom: önmagáért maga az ember tehet a legtöbbet és kitől várhatnánk el jobban ezt a cselekvőkészséget, mint azoktól, akiknek a hivatásuk többek között az is, hogy másoltat tanítsanak, segítsenek élni?

Ügy igaz, nagy gond, bármilyen furcsán is hangzik, a rendelők tisztántartása és egyetértek azzal is, hogy két beteg között ne az orvos takarítson. Azt azonban már vitatom, hogy ez lenne egészségügyünk legnagyobb baja, s mondtam is a parlamenten: az egészségügy megváltását nem o takarítónőkön kell kezdeni. Soluin vem örültek ennek, és ezen nincs csodálkozni való. Amíg az orvos és az asz- szisztencia kettőkor már az óráját lesi, hogyan tudna lecsípni a munkaidőből egy félórát, órát, addig mástól sem várhatnak jobbat.

Időnként még én is azon kapom magam, hogy megértem őket, hiszen szaladni kell bevásárolni, mert fél óra múlva már nem lész kenyér; futni a bölcsődébe-óvodába, mert kirakják a gyereket az utcára. Ráadásul elnőiesedett a pálya, látta a parlamenten, egyetlen férfikolléga ült köztünk, s a nőkre a mi pályánkon is kettős teher rakódik. Mégis, ezt elmondtam, és ezt vallom is: a körülményeinket önmagunknak kell megváltoztatnunk és a változtatást önmagunkon kell kezdenünk.

E

lsősorban szemléletünk alakításával, azzal, hogy megértjük: az orvos egyedüli mércéje betegéhez való viszonya. Egyetlen fizetsége pedig a gyógyult embertől jövő köszönő szó.

Dr. Gaigne András, az érdi egészségügyi KISZ-szervezet titkárának szavait lejegyezte:

major Árvácska

itt meg Ott

Hallottuk...

;.. hogy a váci üzemekben dolgozó fiatalok között a legtöbb szó á lakásról esik, pontosabban az otthonteremtés nehézségeiről. Izgatja őket az ötnapos munkahét bevezetése is, s szeretnék — láthatóan szinte mindenütt —, ha a gyermekgondozási segélyen levő kismamák több törődést kapnának.

... hogy kiválóan sikerült a túrái Calga vidéke Áfész fiataljainak ösz- szejövetele. A legtöbben azért kértek szót: egységesítsék a szakmunkástanulók bérezését.

Nagykátán, a Telefongyárban, jócskán költenek pénzt arra, hogy a fiatalok óhajait teljesítsék.

... hogy több parlamenten fölmerült: jó lenne ismét „életet lehelni’’ — vállalati segítséggel, illetve társadalmi összefogással — a leromlott, elhanyagolt ifjúsági klubokba.

... hogy néhány összejövetelen megemlítették: a szervezetteb b

KISZ-munka hasznára válna a mozgalomnak.

Most is kettőn áll a vásár

Az ifjúság közéleti tevékenységének fokozása, valamint a fiatalok tájékoztatása érdekében a munkahelyeken, a nevelési és oktatási intézményekben — a KISZ- és az illetékes szakszervezet (szövetkezeti szerv) segítségével — legalább kétévenként ifjúsági parlamentet kell tartani. Az ott elhangzott javaslatokat értékelni, lehetőség szerint megvalósítani, és azokról a felügyeleti szervet tájékoztatni kell — olvashatjuk abban a határozatban, mély az 1971- ben kodifikált ifjúsági törvény végrehajtásáról szól.

E törvénynek, jogaink és kötelességeink kódexének hatályba lépését követően első ízben 1974-ben rendeztek ifjúsági parlamenteket. A tapasztalatok szerint e fórumokon közérdekű, a kollektívák egészét érintő kérdések vetődtek feji. Kiváltképp a pályakezdés, a családalapítás nehézségeit vetették föl sokan, de jócskán akadtak a hozzászólók között, akik a művelődés, a sportolás feltételeinek javítására tettek javaslatokat, s természetesen többen foglalkoztak az üzemi demokrácia helyzetével is. Azaz a létet, a mindennapokat meghatározó, befolyásoló kérdések kerültek napirendre.

Ügy tűnik, most, a negyedik ifjúsági parlamentsorozat idején Sincs ez másképpen. Legalábbis személyes tapasztalataink, no meg Buda Dénestől, a KISZ Pest megyei Bibi

zottságának munkatársától kapott információink erre utalnak. Idáig mintegy háromszáz ifjúsági parlamentet tartottak Pest megye üzemeiben, gyáraiban, intézményeiben, középiskoláiban, s december végéig még közel százra kerül sor. A megyei középszintű parlamenteket pedig januárban rendezik.

Most tehát még teljes egészében nem adhatunk arról számot, hogy

milyen eredménnyel zárultak e fórumok. Erről a közeljövőben szólunk majd. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a parlamentek sikerének, funkciójuk maradéktalan érvényesülésének két alapvető feltétele van. Mint mindig, most is kettőn áll a vásár. Az egyik az, hogy a munkahelyi vezetők komolyan vegyék e fórumok létét, azaz megteremtsék azokat a feltételeket, melyek között érezhetjük: a demokrácia adta lehetőségekkel nemcsak hogy lehet, de kötelességünk is élni. Tehát, hogy szinte penzumszerűnek véljük; gondjainknak, javaslatainknak, észrevételeinknek muszáj hangot adnunk ezeken az összejöveteleken.

S ezzel tulajdonképpen már elérkeztünk a második feltételhez, ahhoz, hogy rajtunk, a résztvevőkön is múlik a siker. Amennyiben az első feltétel adott, aktivitásunk nélkülözhetetlen.

Jegyzet

Utánozok?

Parlament Vecsésen

Ifjúsági parlamentre készülnek a vecsési gyógyszerész fiatalok is. A Kun Béla téri új gyógyszertár dolgozóit, Hódosi Máriát, Mészáros Máriát, Ágoston Attilánct az ötnapos munkahétre való áttérés gondjai. az ügyeleti rendszer problémái foglalkoztatják, s ezekről szólnak majd a fiatalok tanácskozásán is.

ERDÖSI AGNES felvétele

A szünetben még beszélgettem vele, láthatóan jól volt, úgy tűnt, nincs semmi baja. Aztán amikor szót kért, s kapott, azonnal valami csapnivalót produkált. Papírt remegtetett meg a keze, abból fújta a leckét. Imigyen: „szeretnénk, ha kielégítenék az igényeket, majd nyilván a nagyobb nyomaték kedvéért hozzáfűzte: jó lenne megoldani a problémákat.” Szóval papírkája segítségével ontotta a gyengébb funkcionáriusok zsargonján nak sajátos fordulatait. Olyannyira, hogy még egy szabvány értekezlet, szabvány fölszólalójának mondandója is intellektuális élménynek tűnt ahhoz képest, amit tőle hallhattunk.

Mi történt ezzel a fiúval, gondoltam, életrevaló fiatalsága elbujdokolt volna fél órával ezelőtti magamagából? Am rögtön meg kellett nyugtatni magam. Hősünk, miután fölszó- lalása véget ért, ismét emberi formát öltött. Rögtön el is mondott még néhány mondatot, igaz, kicsit izgatottan, de a saját szavaival.

Tudom, száz ember előtt nem köny- nyü megszólalni, különösen akkor nem, ha a vállalkozót ráadásul lámpalázzal is megverte a sors. A gyakorlatlan előadó egyébként is rendre áldozatául esik a népes publikum előtti szereplés buktatóinak. Hát egy kis jegyzet, néhány szavas emlékeztető — segítendő az előadás gördülé- kenységét — valóban hasznos. De majmolni az egyébként is kiirtandót, igazán fölösleges.

A jó kereskedő ismérvei

Megmagyarázni vagy becsapni?

... hogy a Pestvidéki Gépgyár vezetői megígérték: pénzt adnak egy sportpálya kialakításához.

...hogy még mindig megesik: felszólalási jogot csak az kap, aki a parlament megkezdése előtt elmondja főnökének, mit kíván majd közölni ...

... hogy a BVM szentendrei gyárában dolgozó fiatalok felvetették: a rossz munkaszervezésnek a vezetők is érezzék a következményeit, főleg fizetéskor. Éppen ezért javasolták: mindenki — a segédmunkástól az igazgatóig — saját bőrén, azaz bérén érezze munkája minőségét, meny- nyiségét és hatékonyságát.

... hogy a közművelődésben dolgozók szeretnék, ha felgyülemlő túlórájukért valamit kapnának cserébe.

... hogy még mindig akad olyan munkahely, ahol a ^gazdasági vezető megorrol arra, aki az ifjúsági parlamenten bírálni mer.

...hogy a diákparlamentek sokkal jobban sikerültek, mint legutóbb. 1978-ban.

... hogy a péceli gimnazisták fölvetették: az lenne az igazi, ha a „készség”-tárgyakat. például a testnevelést nem osztályoznák.

... hogy a dabasi gimnazisták hiányolják a tanárok és a diákok közötti nyílt, kötetlen eszmecserét.

__hogy több középiskolában nemcsak örülnek, de félnek is az ötnapos tanítási héttől. Persze, nem a szombattól, hanem a növekvő óraszámoktól.

,.. hogy sok helyen, így például

Visszament reklamálni a vevő a bútorboltba, mert a szekrénysorhoz kevesebb fogantyút kapott. Lyuk van, de fogantyú nincs — mondta. Mire a talpraesett eladó megmagyarázta, hogy nem a fogantyú kevesebb, hanem a lyuk több. S a vevő ezután állítólag megnyugodva távozott.

A fenti tanmesének is beillő történetet a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat ifjúsági parlamentjén mesélte el Murár János, a váci bútorbolt fiatal vezetőhelyettese. Hozzátette azonban, hogy a sztori ugyan tetszetős, de a jó kereskedő nem így reagál a reklamációra. vagyis nem becsapja, hanem kártalanítja a vevőt. S ha az eladó vétlen, akkor a történteket természetesen meg is magyarázza.

Ilyen közvetlen hangú és hangulatú volt, s. egyben nem hivatalos szakmai továbbképzéssel is felért a PIK ifjúsági parlamentje. Persze, semmi csoda nincs ebben, hiszen fiatalok és fiatalos idősebbek voltak együtt. Akik — ugye — félszavakból is megértették egymást. (A vállalat 148 vezető beosztású dolgozójából egyébként 75 a KISZ-korú

fiatal. Még az igazgatónő is jóval a 40 év alatt van.)

A PIK 488 harmincöt év alatti fiatal dolgozóját az ifjúsági parlamenten 108 küldött képviselte. Közülük választottunk ki — találomra — hármat, akiknek aztán ugyanazokat a kérdéseket tettük fel. A megkérdezettek: Haász Antalné (a budakeszi 10-es sz. bolt helyettes vezetője, 31 éves, 12 éve dolgozik a PIK- nél, érettségizett, majd a gyes alatt elvégezte a kereskedelmi szakközépiskolát), Ozsvát Julianna (a ceglédi 57-es játékbolt pénztáros-eladója, 30 éves, s 1965-ben szakmunkástanulóként ebben az üzletben indult), Ménis Tibor (az alsógödi 232- es bolt eladója, 18 éves, s 1977-ben kezdett a PIK-nél).

— Milyen volt a vállalat vezetőjének írásban kiadott és most szóban kiegészített beszámolója?

H. A.-né: — Jó, mert nyíltan, szó- kimondóan beszélt a gondjainkról és a konkrét tennivalókról.

O. J.: — Szerintem is jó volt, mert mindenről tájékoztatott.

M. T.: — Olyan volt, mint az előzőek. Alapos és érdekes.

— Miért lett kereskedő, és miért a PIK-nél dolgozik?

H. A.-né: — Tiz évig voltam a központban bolti elszámoló. Már nagyon untam, mozgalmasabb munkára vágytam. Ez most nagyon tetszik, jól érzem magam.

O. J.: — Én már gyermekként is boltos akartam lenni. Csak nem iparcikkes, hanem ruházatis, de oda nem vettek fel. Örülök, hogy végül így sikerült, mert ez az igazi.

M. T.: — Eleve ide jelentkeztem, s nem is bántam meg. A hagyományos kereskedői .munkát szeretem, s a boltunkban az ilyen részlegnél dolgozhatom.

— Szerződéses üzlet vezetését vállalná-e?

H. A.-né: — Még nincs hozzá elég gyakorlatom. Ha ez meglesz, akkor kis üzletet, egy- vagy kétszemélyest igen.

O. J.: — Nem, mert az árubeszerzés sok utánjárást igényel, sok a gond és nagy a kockázat.

M. T.: — Még fiatal vagyok hozzá. Majd később ...

— Milyen a jó kereskedő?

H. A.-né: — Kultúrált, türelmes, talpraesett, szakmailag tájékozott. Olyan, amilyennek itt az ifjúsági parlamenten többen lefestették.

O. J.: — Ezzel egyetértek. Igen fontos a segítőkészség. Szolgáljon szaktanáccsal és gyorsan intézze a reklamációkat.

M. T.: — Ehhez csak annyit tudok hozzátenni, hogy sokoldalú legyen. Szeretnék jó kereskedő lenni. ★

A fiatalok az ifjúsági parlamenten tájékoztatást kaptak, s lehetőséget véleményük elmondására. De mire jó ez az igazgatónak?

Szilvási Imréné dr., a PIK igazgatója: — Tulajdonképpen ugyanazért, amiért a fiataloknak; tájékoztathatjuk őket és megismerhetjük véleményüket és itt is mozgósíthatunk egyes feladatok megoldására. Nagyon jó volt látni, hallani aktivitásukat. Több mint húszán szólaltak föl, s szenvedélyesen, néhányan szélsőségesen fogalmaztak. A szenvedélyesség jó, a szélsőségesség pedig nem baj, hiszen ezzel is azt bizonyították, hogy szeretik a munkájukat és a munkahelyüket.

SZENTE FÁL

Az oldalt összeállította: Koffán Éva